Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

gxn ÉVFOLYAM, 192. SZÁM ARA: 1 FORINT 1969. AUGUSZTUS 20, SZERDA LAPUNK TARTALMABÖL8 Három vallomás (3. oldafi Üj megyei létesítmények (5 oldal)' Szabolcsi portrék <5. oldal) Sportjelentéseink (11, oldal) Húszéves alkotmányunk Irta: Dr. Fekszi István, a megyei tanács vb elnöke K ét évtizede, hogy felszabadult né­pünk alaptörvény­be foglalta mind­azt, amiért oly sok időn át hiába küz­dött. 1949 augusztusában az új** rend törvényhozói először rögzítik az évszázadok óta ér­lelődő igazságot: „Minden ha­talom a dolgozó népé.” Augusztus 20-át évszáza- • dókba nyúló hagyományaink az új élethez, a kenyérhez kapcsolódó szimbóluma, né- pünk_ megújhodásába vetett hite emelte egyik legna­gyobb nemzeti ünnepünkké. Az első államalapítóval ösz- szefüggő hagyomány, az új élet. a kenyér fogalma és az új élet törvényeit paragrafu­sokba foglaló gondolat egy­ugyanazon lényegből fakad­nak; a nemzeti megújhodás, az önálló nemzeti lét minden viszontagságot legyőző gondo­lata Négy évvél a felszaba­dulás után társadalmunk progresszív erői elég erőt, né­pünkben új akaratot éreztek ahhoz, hogy törvényileg is megalapozzák új életünket. Az akkor megszületett al- kotmányur^k a szocialista tár­sadalom alapelveit vázolta fel. Olyan vívmányokat és — azóta többségében megvaló­sult — célkitűzéseket rögzí­tett, melyek történelmileg Is nagy távlatokat ölelnek fel. Ez idő alatt hazánk, a Ma­gyar Népköztársaság anya­giakban, emberi viszonyok­ban többet fejlődött, mint azt megelőzően bármikor. A ..há­rommillió koldus” egykori hazájából olyan országot te­remtettünk, ahol a termelési eszközök döntő többsége az állam, az egész nép és a szövetkezetek tulajdonában van. ahol mindennapunk va­lósága lett az emberi jólét. Megszűntettük a kizsákmá­nyolás gazdasági alapjait. Az emberi viszonyokat új, a kölcsönös együttműködés és segítségnyújtás alapjaira he­lyeztük. Terveink — álla­munknak az egész nép érde­kének megfelelő akaratát ki­fejező programjai — alapján gyors ütemben fejlődő gazda­ságot építünk. Egykori agrár­jellegű országunkból ipari ál­lamot teremtettünk. Szinte fel sem mérhető mindaz, ami életkörülmé­nyeink javulásában végbe­ment. Lakosságunk fogyasz­tása közel két és félszeresé­re emelkedett. Óriásit fejlő­dött egészségügyünk. Az egy­séges társadalombiztosítási rendszer lényegében kiterjed lakosságunk csaknem minden j tagjára. A kultúra közkinccsé I tétele forradalmi változáso­kat hozott. Ma az országban minden tizedik 18 évet betöl­tött lakos érettségizett és minden harmincadik 25 éven felüli felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Közműveltsé­günk fejlődésére jellemző, hogy 1968-ban a kiadott köny­vek példányszáma 48 millió volt; hogy a működő rádió- készülékek száma elérte a szükségletek telítettségét; hogy ma már majdnem min­den második családnak var, televíziója. Társadalmi felemelkedé sünk imponáló bizonyítékai­nak idézése közben mégin- kább szükségszerű említeni gzűkebb hazánk, Szabolcs- Szatmár eredményeit. Ez a megye nemcsak a termésket­tői kapott kevesebbet, de a múlttól is terhesebb öröksé­get vett át, mint az ország más területei. Ezért elért eredményeink méginkább pél­dázzák felszabadult népünk alkotó erejét, az itteni embe­rek szorgalmát, munkaszere­tetét. Ez alatt a közel negyedszá­zad alatt sikeresen megvaló­sult a mezőgazdaság szoci­alista átszervezése, egyre in­kább fejlődik iparunk. A me­zőgazdaság termelése az el­múlt évben meghaladta a 6,4 milliárd forintot. Termelő- szövetkezeteink, állami gaz-* daságaink több mint 122 ezer embernek nyújtanak egyre jobb megélhetést biztosító munkalehetőséget. Szélhordta homokdombjainkon olyan nagyüzemi gyümölcsligeteket telepítettünk, melyek ma már például az oíjszág almaexport­jának 70—75 százalékát ad­ják. Az iparszegény me­gyénkben sorra születnek új gyárak, üzemek, s vele együtt születik munkásosztályunk. Itt, ahol a felszabadulás előtt mindössze hat olyan üzem működött, ahol 100 főnél töb­bet foglalkoztattak, ma több mint 34 ezer ipari és Í1 ezer építőipari munkás dolgozik. Javulnak a lakosság fog­lalkoztatási és jövedelmi vi­szonyai is. Különösen az utóbbi években számolhatunk be kedvező eredményekről. 1968-ban például már az egy lakosra jutó éves kiskereske­delmi forgalom meghaladta a 7800 forintot, az egy főre ju­tó takarékbetét-állomány pe­dig közeledik a 2000 forint­hoz. Jelentősek a kommunális, Szociális, egészségügyi ellá­tottság területén elért ered­mények. Befejeződött a falu­villamosítás és nagyot lép­tünk előre a külterületi la­kott helyek villamosításában. A Nyíregyházán felépült egy­séges vízmű a város, a to­vábbi 11 településen működő vízművek az érintett közsé­gek lakosságának vízellátásá­ban — s egész életében — jelentenek minőségi válto­zást. Nőtt a lakásállomány, javult a minőségi összetétel. Államunk és a lakosság anya­gi eszközeinek célszerű fel- használásával tovább folytat­juk településeink tervszerű fejlesztését. Ma már 552 or­vos és 4700 egészségügyi dol­gozó szolgálja lakosságunk egészségvédelmét. 3247 kór­házi ágy, 147 szülőotthoni fé­rőhely, rendelőintézetek és egyéb intézmények állnak az egészségügy szolgálatában. Az általános iskolai osztály- termek számának növelése lehetővé tette az oktatás ki- terjesztését. Középiskolai há­lózatunk fejlesztése a megye túlnyomó részében felszámol­ta a fehér foltokat és első­sorban a tanulástól korábban elzárt falusi ifjúság számára nyitotta meg a középiskolai oktatás lehetőségét. És pél­dául kulturális felemelkedé­sünk jelképeként fokozatosan emelkednek ki megyénk első főiskolájának Impozáns épü­letei. Egyre jobb, szebb és gaz­dagabb. az életünk. Szabolcs- Szatmár megye államunk éle­tében mind jelentősebb sze­repet vállal. Ha szóltunk eddigi ered­ményeinkről, szólnunk kell arról is: társadalmunk fejlő­désében most olyan szakasz­hoz értünk, ahol objektív szükségszerűséggé vált, hogy továbblépjünk a szocializmus teljes felépítésének útján. A már több mint másfél­éves gazdasági reform egyre újabb és újabb eredményeket hoz; bizonyítja mind tökéle­tesebben gazdaságunk megre­formálásának történelmi szükségszerűségét, helyessé­gét. Mindez jó előkészítésről tanúskodik és igazolja, hogy pártunk célkitűzései találkoz­tak a széles tömegek aktivi­tásával. A jelenlegi módsze­rek és eszközök beváltak, al­kalmasak a gazdasági folya­matok szabályozására. Lehe­tővé teszik a központi akarat érvényesítését, ugyanakkor elősegítik az önálló vállalati cselekvést, a terv és a piac szerves összekapcsolását. Növekvő mértékben váltja ki a dolgozó emberek érdek­lődését és tevékeny közremű­ködését, már most új társa­dalmi energiákat hozott moz­gásba, de sokoldalú hatásá­ban mindinkább túl is lép a gazdasági kereteken, behatol politikai életünk mechaniz­musába is. Új követelmény­ként kerül előtérbe, hogy céltudatosan törekedjünk a gazdasági és politikai élet összhangjának tökéletesítésé­re, az ellentmondások felol­dására és azoknak a felada­toknak a megoldására alkot­mányos és közéletünkben, melyeket a'reform kibontako­zása tesz időszerűvé. Közvéleményünk előtt is is­meretes, hogy elmélyült , elemző munka folyik az Slla- mx élet, a szocialista demok­rácia továbbfejlesztése és egyéb ezzel összefüggő kérdé­sekben. A proletárdiktatúra fejlesztésének, politikai és ideológiai felépítményünk tö­kéletesítésének társadalmi szükséglete ezekből a már említett gyökerekből táplál­kozik és összhangban van a továbblépés objektív feltéte­leivel. Társadalmunk nagy többsé­ge alapvetően érdekelt a szo­cializmus mielőbbi teljes fel­építésében. Ez az érdekelt­ség a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének, társa­dalmi felépítményünk tökéle­tesítésének legfontosabb alap­ja. Ebből következik a foko­zódó készség az aktív közre­működéshez, céljaink tevé­keny szolgálatához, ehhez kell bővíteni az állami és társadalmi élet intézményes kereteit. A gazdasági mechanizmus reformjának egyik lényeges vonása az állami szervek ér­demi, felelősségteljes munká­jának hatékonyabbá tétele a gazdálkodó szervek fokozódó önállósága és felelőssége mel­lett. Egyre nagyobb és fele­lősségteljesebb feladatok há­rulnak az államra a szoci­alista építés jelenlegi idősza­kában. Éz azonban egyáltalán nem jelenti a demokratizmus háttérbe szorulását. Miköz­ben ugyanis hatékonyabbá válik az állam szerepe, szük­ségszerűen módosulnak funk­ciói, átalakul az államszerve­zet rendszere. Ezért tartjuk alapvetőnek államrendsze­rünk demokratikus vonásai­nak fejlesztését. (Folytatás a 2, oldalon) Losonczi Pál Győr-Sopron megyében Kedden Győr-Sopron me­gyébe érkezett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. A vendéget a megyeszékhe­lyen Pataki László, a megyei pártbizottság első titkára, Lombos Ferenc, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke és dr. Hajós Vil­mos, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára fogadta. Rövid győri tartóz­kodás után az Elnöki Ta­nács elnöke a megye vezetői­nek kíséretében Mosonma­gyaróvárra utazott, ahol a város és a járás vezetői fo­gadták, s tájékoztatták -az egyre gyorsabb ütemben Ipa­rosodó régi diákváros fejlő­déséről. Losonczi Pál megte­kintette a város új termál­fürdőjét és épülő központ­ját. A városnézés után a kö­töttárugyárba látogatott, ahol Nagy Albert igazgató fogadtá és kalauzolta. A látogatás következő ál­lomása az ország legnagyobb mezőgazdasági üzeme. a Lajta-hansági Állami Gazda­ság volt. Ott Tóth László, a gazdaság Kossuth-díjas igaz­gatója bemutatta a vendé geknek a múlt hónapban el­készült 60 millió forint érté­kű Lohman-rendszerű sertés­telepet. Délután a Május 1. park­ban nagygyűlést rendeztek. Az eseményre a város üze­melnék dolgozóin kívül nagy számban érkeztek Moson­magyaróvárra a környező községekből is. A körülbelül háromezer esrxber részvételé­vel megtartott nagygyűlést Garai Károly, a városi párt­bizottság első titkára nyitot­ta meg. Ezután szigetközi népviseletbe öltözött lányok régi magyar szokás szerint újbúzából sütött kenyeret nyújtottak át Losonczi Pál­nak, a nagygyűlés szónoká­nak. Az új termésből készí­tett kenyér átvétele után Lo­sonczi Pál beszédet mon­dott. A nagygyűlés Garai Ká­roly zárszavával ért véget. Országos értekezlet a vasas Kedden a vasasszékház dísztermében országos -érte­kezletet tartottak a termelő­szövetkezeti patronázsmoz- galom kiemelkedő eredmé­nyeket elért aktivistáinak részvételével. Ott volt az ér tekezleten és az elnökségben foglalt helyet Fehér Lajos, az MSZMP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a kormány el­nökhelyettese, Németh Ká­roly, a Politikai Bizottság póttagja, a budapesti párt- bizottság első titkára, Bálint József és Tóth Mátyás, a Központi Bizottság osztály- vezetői. Németh Károly megnyitó szavai után Fehér Lajos mondott beszédet. Az MSZMP Központi Bi­zottságának őszinte elismeré­sét fejezte ki az elmúlt idő­szakban végzett eredményes, a falu fejlődését, a szocialista átalakulást segítő patronáló tevékenységért. Ezzel együtt tolmácsolta a falusi patro- názsmozgalom képviselőinek a kormány a termelőszövet­kezeti parasztság háláját, szívből jövő őszinte köszöne­tét. Hangsúlyozta, hogy hazánk történelmében a parasztság leghűségesebb barátja, érde­keinek legkövetkezetesebb képviselője mindig a mun­kásosztály volt. Ennek a szö­vetségnek volt köszönhető, hogy felszabadulásunk után végrehajtottuk a földrefor­mot, a reakció támadását visszavertük, s hogy ma szo­cialista mezőgazdaságunk erős. A falu mind jobban felzárkózik a városhoz. Egy­re csökken a különbség tár­sadalmunk két alapvető, nagy dolgozó osztálya kö­zött, mind a szocialista öntu­dat fejlődése, mind a jöve­delmi színvonal, mind a kul­túra tekintetében. Fehér Lajos elvtárs végeze­tül arról beszélt, hogy me­zőgazdaságunk ugrásszerű fejlődésében benne van a patronálok kitartó, fáradtsá­gos és nagyon lelkes munká­ja. Pártunk nagyra értékeli ezt a helytállást — mondot­ta —,'majd további sikeres munkálkodást kívánt a mun­kás-paraszt szövetség ápolá­sára. Az értekezlet után aa MSZMP Központi Bizottsága fogadást adott a patfonázs- mozgalomban kitűntek tisz­teletére. V/Mff nOLíT/RJAli iGmULjtTlK > AUGUSZTUS 20. (Kiss Attila rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom