Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

19Ä9 augusztus ?§.' SET,BT MAGYARORSZÄ6 A *1*a» A Kelet-Magyarország „ÉLETÜNK" pályázatára érkezett írás MESZÖV'iaiácskezás az ái alapszabály előkészítéséről Em léktöredékek 1 Százhatvanezer szabolcs- szatmári dolgozó, 45 Általá­nos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet tagsága törvényé­nek, az új szövetkezeti alap­szabálynak előkészítése fo­lyik ezekben a hetekben, hó­napokban. Hétfőn a megye valamennyi ÁFÉSZ-ének kép­viselői — alapszabályszer­kesztő bizottsági elnökök, el­nökhelyettesek és szövetke­zetpolitikai előadók — ta­nácskoztak a MESZÖV-ben a szövetkezeti tagság belső tör­vényének előkészítéséről. A tanácskozáson Fehér László, a MÉSZÖV szövetkezetpoliti­kai főosztályának vezetője tartott vitaindító referátu­mot. Az új gazdasági mechaniz­mus elveire épülő irányel­vek számos új vonást tükröz nek. Alapvető elv: a szövet­kezet gazdája a tagság, s a tagság érdekeltségét, döntési hatáskörét növelni kell. A jövőben a szövetségi utasítás sok, rendelkezések helyett a döntések a választott testüle­tek, a tagság hatáskörébe ke­rülnek teljes mértékben. Az alapszabály új típusú viszonyt teremt a szövetkeze­tek és a szövetségek között. A szövetkezeti alapszó ir á­lyok — éppúgy, mint a *er- melőszövetkezeti törvény es a vállalatok kollektív szer­ződései — a dolgozó kollek­tívák belső törvényei is lesznek. Az alapszabályt szerkesztő bizottságok elő­terjesztését szeptemberben az ÁFÉSZ-ek kibővített igazga­tósági ülései tárgyalják meg, majd októberben és novem­berben részközgyűléseken hagyják jóvá saját törvényei­ket a tagok. December 31-ig a járási tanácsok végrehajtó bizottságai szentesítik az , alapszabályokat, amelyek 1070. január 1-én lépnek élet­be mind a 45 ÁFÉSZ-nél. }Ja avatják a Kraszna áruházat H armatos reggelen men­tem ki a tanyára ösz- szeírni az iskolásokat. A tanyát gr. Tisza István volt cselédjei lakták, akik bizal­matlanul fogadtak. — „Volt itt már négy tanító is a kö­zelmúltban, mind felvette a beiratáspénzt, aztán elment. Mi ugyan egy fillért sem aciunk! — mondogatták. El­mentem megnézni az iskolát és a tanítói lakot, ami Móra iskolájához hasonlított. Itt egv lyuk, ott egy hasadék, ósdi, szúette padok, több, mint 100 éves ház és más semmi. És egyedül, a tanya­si házaktól is messze egy akácos erdőben. Futkosott a hátamon a hi­deg, de elfogadtam az állást, mert lakás kellett, állás kel­lett, mert még négy emberről kellett gondoskodnom, mivel apám is beteg lett, beírtam a gyerekeket pénz nélkül. Novemberben, zuhogó eső­ben költözködtek anyámék is egy szekér bútorral. Az őszi esős időben az utak járhatat­lanok lettek. Legalább egy rádió lett volna! Petróleum- lámpa pislogó fénye mellett lassan múltak az esték. Az eső vigasztalanul zuhogott. Esténként az Iskola megtelt köhécselő, maghajat rágcsáló emberekkel. A tanyasiak gyű- léséztek. Nagy gondjaik vol­tak. Megkapták ugyan a föl­dökét de nem volt ló, sze­kér, felszerelés, amivel meg lehetne művelni. Közösen kellene — hangoztatták sok­szor a járástól. Egy este a tanya legöre­gebb kommunistája hivatott. Maga is meg akár innen lép­ni? — kérdezte. Még nem tudom — feleltem. Nos, ha vélünk jóba akar lenni, írja ezt a nyilatkozatot alá. Kí­váncsian olvastam, mi van benne: Köteles vagyok leg­alább öt évig a tanyán ma­radni, mert ha nem, minden ingó és ingatlan vagyonom az államra száll. Mivel va­gyonom úgysem volt, ez nem is izgatott, de1 azt nem tud­tam viszont elképzelni, hogy öt évig ott legyek. Ha tudtam volna, hogy még tovább is Ott leszek papír nélkül is! Meghatott azonban az öreg ember gondoskodása az ifjú­ságról és megígértem, hogy amíg itt leszek, minden erőmmel a felemelkedést szol­gálom Megalakítottuk a ta­nyasiak MADISZ szervezetét. Elhatároztuk, hogy kultúr­műsort tanulunk be mi fiata­lok és a faluban is megmu­tatjuk, mit tudnak a cselédek gyerekei. Fergeteges magyar népi táncot tanítottam be 6 fiú és 6 leánygyerek együttműkö­désével. Egy fiú hiányzott, így én voltam a hatodik fiú. Minden este próbáltunk ci- terazenekarral mert azt is csináltunk. A szünetekben beszélgettünk a világ kelet­kezésiről, életünkről. Később bővítettük a kört és a tánc mellé szavalatokat, jelenete­ket, dalokat is tanultunk be. Eltelt a tél és farsangkor a faluban bemutatkoztunk a veit Tisza-kastély nagytermé­ben. Zsúfolásig megtelt a te­rem. Még ilyen helyszíni elő­adást nem látott a falu né­pe. Tízszer újráztak mindent, különösen a táncot, míg vé­gül kimerültén rogytunk le. A tekintélyünk egykettőre megnőtt. I sikeren felbuzdul­tak az asszonyok is. Megala­kítottuk az MNDSZ-t. Hitetlenkedve néztem, ho­gyan jönnek a munkában ko­rán megöregedett — nem egy esetben tízgyermekes — »nyák, hogy az estéjüket tar­talmasán töltsék el. Hihetet­len nagy volt a tanulni vá­gyásuk. Akinek az olvasás nehezen ment, annak más Olvasta a szöveget, úgy ta­nulta a színdarabot. Kis jele­neteket, dalokat, táncokat ta­nultunk a kultűrház megnyi­tójára, mert azt is akartunk A következő télen az embe­rek is morogtak: csak az asz- szenvok művelődhetnek? So­kan nem tudunk írai olvas­ni. Indítsunk analfabéta tan­folyamot. Ebbe is belefog­tam. Csodálkozva néztem azt a boldogságot, amikor valaki­nek egy-egy betű sikerült és amikor a nevét is le tudta írni. Ilyenkor a fáradtságot is elfelejtettem és arra gon­doltam, mit kell még pótolni a jelenben, — amit a múlt sokaktól megtagadott. A párt- titkárunk is járt a tanfo­lyamra. Sokat hiányzott el­foglaltsága miatt és csak az a kikötése volt, hogy a ne­vét le tudja írni. A névben azonban volt egy „k” betű és ez sok galibát okozott. Ezért józan ésszel úgy oldotta meg a kérdést, hogy leírt egy „1” betűt és aztán egy kis fület írt hozzá külön. E lgondolkodtam, hogy mi lehetett volna eb­ből az éles eszű em­berből, ha tudott volna írni, olvasni. Most már öregen nehezen megy a tanulás. Min­dig csodálatot keltett bennem azonban, amikor a gyűléseket tartotta. Szóról szóra elmond­ta, mint a vízfolyás, amit a járási gyűlésen hallott. Egy ízben egy brosúra is hevert előtte az asztalon. Többször belenézett míg a gyűlést tar­totta és szorgalmasan hajto­gatta a lapokat. Hát ezt mi­nek kellett csinálni? — kér­deztem a végén, hiszen én tudtam, hogy nem olvasott belőle. — A járási titkár is így csinálta — Volt a felelet. Ezen a télen beindultak a Szabad Föld téli esték is. A mezőgazdaság fejlesztése, a Szovjetunió eredményei volt az anyag. Zsúfolásig megtelt a tanterem, amikor tartottam, mert ez is rám várt. Mindenkit érdekelt, milyen az a kosztromói tehén, ki volt Micsurin és mrt csinált. Milyen jó lenne, ha a képe­ket be is tudnám mutatni, motoszkált az agyamban. De hogyan? Csak petróleumlám­pa van, villany nincs. Sok estén át kínlódva készítettem egy epidiaszkópot, hogy a képeket nagy;+va bemutassam az előad. I oz. Mennyivel ér­dekesebb, színesebb lesz az előadás. Egv nagy kartondo­bozba papírcsövet tettem, melybe egy nagyítólencsét he­lyeztem. A lencse alá tettem a bemutatandó képet. A cső fölé egy tükröt tartottam a megfelelő szögben, ez vetí­tette a lepedőre a képet. A dobozba villanyégőt szerel­tem. Igen, de hogyan fejlesz­tünk villanyáramot? A fiúk kerítettek egy kézi hajtású áramfejlesztőt, melyet fel­váltva hajtottak. Bizony na­gyon nehéz munka volt, de megérte. Ujjongás fogadta az első előadást, amikor a kép is megjelent a falon. íme mozit is varázsoltunk. Unatkozni ezután sem volt időm. Az iskolában a tan­anyaggal nehezen boldogul­tam. Egy tárgyra csak egy félóra jutott. Sokszor kifutot­tam az időből és volt úgy, hogy még 4 órakor Is kérdez­gettem a leckét. A tanterem hideg volt. Süvített a szél a hasadékokon. A fűtés úgy volt, ha hoztak a gyerekek fát, vagy az erdőből, vagy ha magunknak vágunk. Még ek­kor sem volt megfelelő a fű­tés. mert csak a kályha kö­rül volt enyhés. Az ősz és a tél kegyetlenül megkfnozott bennünket. Olyan sár volt, hogy csak vonszoltuk magun­kat, pedig még cipelni is kel­lett sót, cukrot, petróleumot stb Annyi pénzünk nem volt, hogy legalább két hétre be­vásároljunk, de el sem bír­tuk volna hozni, hiszen a lábunkon a sárkolonc több kilót nyomott. A lábam és az egészségem kezdett türelmetlenkedni. Minden évben tüdőgyulladás. A jó öreg körorvos egylovas futóval órákig jött lépésben, hogy beadjon egy ment.őin- jekciót. A tanyasiak mezítláb jártak a hideg sárban is, az nem ragad úgy, mint a cipő, vagy a csizma. De én nem tudtam megszokni. Csak nyá­ron mentem mezítláb, cipő­met a kezemben vive. A csapároknál volt az öltöző, ttt megmostuk a lábunkat, sokszor jombig érő vízben gázoltunk át a túlsó partra. Aztán felhúztuk a cipőt, így mentünk a faluba. A továbbképzésekről, gyű­lésekről sokszor késő este mentem haza a koromsötét­ben, mert azokról nem akar- tam elmaradni, kevesebbet tudni, mint más, mert én ne­hezebb körülmények között vagyok. Egy pár hazatérése­met az életben nem felejtem el. Zuhogó esőben koromsötét­ben indultunk egyszer haza apámmal. A föld csuszamlós- ra felázva, az útszéli árkok szinültig tele vízzel. Lassan csúszókáztunk egy vihar- lámpa gyér fényénél. Amikor az elaludt, reszkető inakkal imbolyogtunk ide-oda, hátha az út közepén tudunk marad­ni. Egy nagy kiáltás és apám belecsúszott a tele vizes- árokba. Mire kivonszoltam én estem bele. így tapogattunk előre, haj­nalra értünk haza. Tüdő- és mellhártyagyulladás lett a következménye. Egy téli es­tén anyámmal mentem haza. Kegyetlen hideg szél fújt. A gyalogút felfagyott a mezőn keresztül és egybeolvadt a szántássaL A gyenge elem­lámpa fényénél letértünk a nem eléggé kitaposott útról és eltévedtünk. Amikor de­rengeni kezdett akkor vet­tük észre, hogy körben jár­tunk, bukdácsolva a szántá­son és ezért nem értünk ha­za. Sok-sjk este kellett még megvívni a harcot a mezőőr kutyáival, és bókoló napra­forgótányérokkal, melyet messziről embernek néztem, így teltek a napok. Sokszor jöttek a járástól gyűléseket tartani, felvetődött a közös gazdálkodás gondolata. Meg­csodáltam a fáradhatatlan előadókat, különösen a nőket, ezek közül is Mari elvtárs­nőt, hogy tudott egy kerék­páron jönni úttalan utakon, nem törődve az időjárással, csomagtartóján haló A brosú­rával. — Újra cselédek legyünk? kértezték a tanyasiak aggód­va. — Akinek nem kell a rántott csirke, az egye a pap­rikás krumplit! — ecsetelte Mária a közös gazdaság elő­nyeit, többek között az egyé­nivel szemben. Órákig hall­gattuk élvezetes beszédét. 1948 nevezetes dátum. Ál­lami. iskola lettünk és én ál­lami tanító. Most már takarí­tó is járt az iskolához és a fűtést is ő végezte el. Ebben az évben alakult meg a Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zet is a tanyán. A gyűlések sűrűsödtek. Mindeti este nagy volt a vitatkozás, választások, munka, gondok. Senki sem tudta, hogyan lesz a munka elszámolva. Megtanultam. Es­ténként ezt számolgattuk. No az asszonyoknak is kell men­ni dolgozni, mi legyen a gyerekekkel? Nyári napközis megőrzőt kaptunk. Jö.tt egy kis óvónő és anyám főzött a gyerekeknek, mivel senki sem vállalta. Mindennap nagy csomó asszony állt körül ben­nünket, mit esznek a gyere­kek? Összeállítottam az ét­lapot. 1948 július 1. Reggeli: kávé, kenyér. Ebéd: csirkeap­rólékos, borsóleves, túrós­gombóc. Vacsora: sült sza­lonna, saláta, gyümölcs. Lét­szám: 38. Az asszonyok, leányok ér­deklődve nézték, mit hogyan kell csinálni. Egy-kettő min­dig jött segíteni. Már sokan piskótát is tudtak sütni. Nagyban készültünk a kul­túrotthon avatásra. A vezető­ség a volt földbirtokos házá­ban két szoba falát kivette és az így keletkezett nagyterem­ben színpadot épített. A mi dolgunk volt a függönyfel­szerelés, dekoráció és az elő­adás megszervezése. Három hatalmas arcképet tettünk a színpad felé a falra, melye­ket virágfűzérrel vettünk kö­rül, huzogatós függönyt sze­reltünk fel a bordó anyagból A mennyezetről petróleum- lámpák csüngtek fűzérek tár­saságában. A műsort közösen adták az asszonyok és a fia­talok. Nagy sikert aratott, többe!? között az MNDSZ tánca a fehér blúzban, piros pettyes szoknyában, pettyes fejken­dőben. A nézőtéren senki sem vette észre, hógy a szok­nyákon a pettyek papírból voltak, amit az előadás előtt varrtunk fel. Színpompásan mutatott a bőszoknyás asz- szonyok tánca, melyet eredeti gyűjtött motívumok alapján dolgoztam fel és úgy éreztem, kifejezte a megváltozott éle­tünket amit mindannyian éreztek, tudtak. A piskótaké­szítés tudásának nagy hasz­nát vettük. Gyönyörű tortá­kat készítettünk tombolába, büfébe. A tombola két fő tárgya, a két torta volt. Az egyik sárga alapon meggy­lével megfestett ötágú csil­lag, a másikon csokoládé ala­pon sarló és kalapács. A va­csora pörkölt és utána tánc, és tánc. A tanyai lakosság ilyen felszabadultan mulatott, ami nem volt még azelőtt. M indenkivel kellett egy kört táncölnom, még az asszonyokkal is. A tsz megalakulása válto­zást, fejlődést jelentett éle­tünkben. Az állam segítsége, az emberek dolgos keze em­beri életet biztosított minden­kinek. A több családos cse­lédlakásokat lebontották. Mindenki új házat kezdett építeni saját portáján. Az is­kola is kapott a tsz-től 400 öl földterületet, hogy művelje meg. Megalakítottam az Út­törő Tsz-t iskolásokból. Mákot vetettünk, mert ezt kaptuk vetőmagként. A má­kot egyeseim, kapálni, gyom­lálni kellett, öt sor megmun­kálásáért járt egy munkaegy­ség. Élvezet volt nézni a gye­rekek buzgólkodását, munká­ját. Hát még amikor a ter­mést osztottuk el, munkaegy­ség alapján! A kollektíva ki­alakításában első lépés volt, hogy a termésből megvettük mindenkinek az iskolai fel­szerelést és a többit hazavit­ték ajándékba szüleiknek. Az MNDSZ a** -‘fiatalokkal karöltve újabb és újabb szín­darabokat tanult be és jár­tuk vele a környező falva­kat vasárnaponként. A kö­vetkező évben már komoly darabokat tanultunk be a gyakorlott szíhjátszó gárdá­val. Az ünnepnapokat mindig nagy készülődéssel rendeztük meg. Földig érő piros dra­périával borítottuk a falakat, ötágú csillagokat készítettem átlátszó piros papírból, mögé rejtve egy-egy égő zseblám­pát. Elkészítettem a Kreml és a Lenin-mauzóleum ki­csinyített mását. Az asztalon vörös drapéria, vörös virá­gok. Kultúrműsort adtunk Úgy éreztük, ünneplésünk I jelképezi egész megváltozott életünket, felemelkedésünket Soós Edéné Nyíregyháza, Asztalos J. u. 4. Ma avatják, augusztus 21-én pedig a vásárlóközön­ség számára is megnyitják Mátészalka és környékének legnagyobb szövetkezeti ipar­cikk áruházát, a Kraszna áruházat. Az építés során a légkor- szerűbb tervek alapján dol­goztak. Az áruház beruházá­si költsége mintegy nyolc­millió forint, amely része an­nak a 13,5 milliós költségnek, amelyet a Kraszna áruházon kívül egy ÁBC-rendszerű élelmiszeráruház építésére költ a mátészalkai ÁFÉSZ. Az áruház két emeletén hat osztály várja a vásárló­kat. Műszaki osztályán egye­bek között járművek is kap­hatók. Divat- és kötöttáru, rövidáru, ajándék-illatszer, ' ' ■ .in ..... Egyhetes próbaüzemelés után a napokban lép teljes üzembe a kölesei sütőüzem. A megye legtávolabbi ke­reskedelmi körzetében, a Kölesei Általános Fogyasztá­si Szövetkezethez tartozó ti­zenegy községnek aligha le­hetett volna nagyobb örömei okozni az ünnepre. Eddig itt volt a legtöbb panasz a ke­nyérellátásra. Az új sütöde, amely napi két műszakban 27 mázsa jó­cipő- és méteráru osztály van. Az osztályok kényelmes elhelyezését a nagy alapterü­let teszi lehetővé: a berende­zőknek több, mint 2100 négy. zetméter állt rendelkezésre. Negyven dolgozója lesz az áruháznak. Az egyidőben a vásárlók rendelkezésére álló árukészlet mintegy tizenöt- millió forint értékű, s a szö­vetkezet mintegy 50—60 mil­lió forintos évenkénti forga­lomra számít. Ma a szövetkezet ünnepi közgyűlést tart, s ezt köve­tően délután négy órakor a szövetkezet tagsága jelenlété­ben tartják meg az avató ün- nepélyt, amelyre megyénk több vezetőjét is meghívták. Az ünnepségen részt vesz­nek Mátészalka város veze­tői is. ízű kenyeret termel, egyelő­re szerencsésen el tudja látni az igényeket. Kölesén már reggel 10 órá­ra az üzletben van a friss, forró kenyér. A régi malom­ban körülbelül 700 ezer fo­rintos költséggel berendezett kenyérsütő műhely mellett berendeztek egy kis elárusító helyet is. ahová kilométerek­ről jönnek a háziasszonyok kerékpárral a friss áruért tg) Felvételünk a megyei te rniékkiállításon készült \ Kelet-magyarorSzági Faipari Vál­lalat kis háza a legkényesebb igényeket is kielégíti. Elek Emii felvétele Sütőüzem, árusítóhely 11 községnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom