Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
Vasárnapi melléklet t ÜVEGESTÁNC Alaptörvényünkben rögzített szövetség Huszonöt évvel fiatalabban tapasztalatokban sokkal szegényebben mint ma, de világot jobbá forgató szándékkal harsogtuk a „Föl, vörösök, proletárok...” második versszakaként, hogy „Velünk az egész világon az elnyomott parasztság, mert tudja, hogy csak mivelünk vívhatja ki igazát”. És József Attilával együtt vallottuk magunkat az utca és a föld — a város és a falu, a munkásosztály és a parasztság fiainak. Pedig akkor még nem tudta az egész parasztság, hogy az ő igaza is csak a munkásosztály vezetésével és támogatásával vívható ki. Tapasztalatokban — legalábbis az akkori fiatalok — szegényebbek. majdnem nincstelenek voltak. Két szeminárium között vonultak ki az utcára. hogy a munkás- osztály és pártja jelszavát megzengessék a szövetséges frissen kivívott joga és élet- lehetősége érdekében: „Földet vissza nem adunk!” Igen. noha a mohón habzsolt és minden tudománynál fontosabb tudnivalók közül talán még nem is ismerkedtek meg a szövetségi politika elveivel. A szabadság első óráiban, flB8gost.romolt és felszabadult főváros romjai alól előbúvó emberekkel együtt sarjadtak ennek a szövetségnek új hajtásai — gyökerei egész a munkásmozgalom hajnaláig nyúltak vissza. Eleimet Küldött a falu az éhező városnak, s a városlakók — pedig még saját otthonaikat sem tették teljesen lakhatóvá — elindultak a falvakba, hogy beüvegezzék az iskolák és községházák üresen tátongó ablakait, megjavítsák a tetőket (nem ritkán a templomokét is), használhatóvá tegyék az uraságoktól megmaradt, mezőgazdasági gépeket testvéri támogatást nyújtsanak az újgazdáknak, a termelés megindításához. Akkor még a kommunisták közül is kevesen tudták, hogy a kivívandó proletárdiktatúrának, a remények határán kirajzolódó szocializmusnak a munkás-paraszt szövetség a politikai alapja. Ám, szerencsére. a kevesek, akik tudták. mindig egyengették ennek a szövetségnek az útját, azokban a nehéz esztendőkben is, amikor a szűklátókö- rüség, a türelmetlenség, a bal- és jobboldali torzítások egyáltalán nem tették ezt könnyűvé. Negyedszázada még sok mindent nem tudtunk, de, az elmúlt történelmi 25 év alatt sok mindent megtanultunk. Volt, amit könyvekből, nem keveset mások tapasztalataiból. sokat magunk kárán. De megtanultuk, tudjuk és nem feledkezünk el a marxizmus—leninizmus alapvető tanításáról, hogy a munkásosztály csak a dolgozó nép élén, széles osztályszövetségben viheti győzelemre a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért vívott harcot. Ezért épül országot vezető pártunk politikája a munkás- osztály vezette munkás-paraszt szövetségre, az értelmiséggel való szoros együttműködésre, a nép valamennyi haladó erejének tömörítésére. Uj. emberibb életet és otthont biztosító szocialista hazánk az egész nép számára épül, nem is jöhet létre másként, csak az egész nép műveként. A szocializmus kivívása és megvalósítása egykor csak a munkásosztály" harci programja volt, ma — túlzás nélkül mondhatjuk — nemzeti cél. Ez a cél — állapította meg a Hazafias Népfront IV. kongresszusa — „alapvető politikai érdekközösséget teremt a társadalom minden része számára és a szövetségi politika a részérdek ütközésének a közös alapon való megoldását teszi lehetővé.” Húsz évvel ezelőtt hirdették ki a Magyar Népköztársaság alkotmányát, amely ezt az országot a munkások és dolgozó parasztok államává nyilvánította. Két évtized, s mi minden változott azóta is! A hajdan paraszti többségű Magyarországon ma már munkás és alkalmazott a keresők több mint háromnegyede, s több mint 20 százaléka szövetkezeti paraszt. A parasztság jelentős része ipari munkássá, más része tsz-pa- raszttá. az ipari munkások és parasztok egy része értelmiségivé és alkalmazottá vált. Ma a munkásoknak csaknem fele falun lakik, s ez is hozzájárul ahhoz, hogy a paraszti életforma, a parasztság igényei és törekvései egyre inkább hasonulnak a munkások igényeihez és törekvéseihez. Ez a nagy változás a társadalom széles rétegei számára az anyagi és kulturális színvonal jelentős emelkedését hozta. S ha időközben a munkásosztály gyarapodott tapasztalatlanabb rétegekkel is, ma már sokkal láthatóbbak azok a pozitívumok, amelyeket ugyancsak ez a mozgás hozott magával, — évszázados szokások bilincseinek szaggatásával, a társadalmi érdeket, vallást, babonákat érintő nézetek válto- zásávalÁ munkás-paraszt szövetség erősödése elsősorban a két alapvető dolgozó osztály érdekeinek helyes összehangolásán múlik. Ezt az összhangot pedig csak a népgazdaság arányos fejlesztésének megfelelő gazdaságpolitikával lehel elérni. Nos, elmondhatjuk: van ilyen gazdaságpolitikánk. A másfél éve bevezetett gazdasági reform átfogja és áthatja egész gazdasági életünket. Szellemében tudatosabban és hatékonyabban alakíthatjuk a gazdasági folyamatokat. Ez így igaz akkor is, ha a bevezetés időszaka még nem mutatja fel az összes várt eredményt, s ha a kifejlődés szakaszában is akad majd újra és újra igazítani való, A munkás-paraszt szövetség erősítése nem új feladat. A szocialista nemzeti egység keretéül szolgáló népfrontmozgalomnak azonban újszerűén kell megfogalmaznia tennivalóit, s ezeknek korszerűen kell megfelelnie. A helyes feleleteket szülő módszerek csak akkor lelhetők meg, ha alaposan tanulmányozzuk és figyelembe vesszük a társadalom szerke-, zetében végbemenő változásokat különösen a munkás- osztály és a parasztság körében tapasztalható történelmi fejlődést. Augusztus 20-a ünnepkörében — az alkotmányban rögzített munkás-paraszt szövetségnek Is ünnepe ez — feltétlenül gondolnunk keH ezekre a tennivalókra. Munkások, parasztok, értelmiségiek egyaránt tapasz- talják: hasznos és érdemes a népfrontban tevékenykedni, mert ott párttagok és pár- tonkívüliek, hívők és materialisták gondjaikról, problémáikról, a szűkebb pátria és a tágabb haza dolgairól közéleti vezetők jelenlétében cselekvést vállalva, cselekvést remélve nyilatkozhatnak meg. Alkalmuk nyílik arra, hogy eszmét cseréijenek szövetségük lényegéről, az elvi tartalomról és célokról éppúgy, mint a mindennapok gyakorlatának sikereiről és kudarcairól; tájékozódhatnak és tájékoztathatnak, haszonnal szólhatnak bele a szűkebb és a nagyobb közösség dolgaiba egyaránt. Szép hagyomány, hogy augusztus 20-a körül, vagy éppen azon a napon országszerte találkoznak az üzemek és a termelőszövetkezetek tagjai, vezetői, munkások és parasztok. akiket az osztályszövetség szétszakíthatatlan szálain kívül, a családi, rokoni kapcsolatok is összefűznek Megbeszélni való az idei augusztus 20-án is bőven akad, sok örülni valóval, nem kevés gonddal. Elgondolkodunk és elbeszélgetünk a múlt és még inkább a jövő hétköznapjairól, a hétköznapokról, amelyeknek különféle és mégis egy célú munkája újabb ünnepekhez vezet.
