Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-12 / 159. szám
n. KEtrr-MÁCTASORSZAÖ *. ofSif Tudomány és társadalom Pusztadobos példája Kis híján hét évtized telt el századunkból, elég idő ahhoz, hogy bizton állíthassuk: a XX. — a szocialista társadalmi forradalom és a tudományos-technikai forradalom évszázada. Nem véletlen, hogy a kettő egybeesik. Ha valamire nagy szüksége van az emberiségnek, a korszak igényei kikényszerítik a történelemtől a kielégítésükre szolgáló eszközöket. A mai világnak szüksége van a szocializmusra és a szocializmus csak a tudományostechnikai forradalom vívmányainak segítségével hódíthatja meg a világot. Tudomány és társadalom kapcsolatát a mi korunkban sokféle szemszögből vizsgálhatjuk, az alapvető azonban az; a társadalom életét úgy kell megszervezni, hogy a tudomány és a technika vívmányait az emberiség javára használjuk fel, azok ne egy kisebbség hatalmát, gazdagságát, vagy éppen ártó szándékát szolgálják, hanem az embert. Ahhoz pedig, hogy a tudomány ne az emberiség fenyegető veszedelme, hanem a társadalom áldása legyen, megint csak a tudományok, a társadalomtudományok segítsége szükséges. Az a tudományág, amely az emberiség békéje, boldogsága és haladása feltételeinek megteremtésével foglalkozik, a marxizmus—leninizmus, maga sem lehet meg a többi tudományág fejlődése, eredményeinek állandó számba vétele nélkül. Annak a pártnak, amely a marxizmus— leninizmus alapján arra vállalkozott, hogy a haladás útján a szocializmushoz vezeti el a nemzetet, a mi korunkban különös figyelmet kell fordítania a tudományokra. Manapság a politika sem lehet meg a tudomány nélkül, és ami a legfontosabb : megfordíthatatlan sorrend, hogy a politikát kell a tudományos igazságra építeni és nem a napi politikának kell alárendelnie a tudományos kutatásokat. De az a tudomány sem ér semmit az emberiség számára, e.melynek művelői nem érzik kötelességüknek a nép, a gazdasági és társadalmi haladás szolgálatát. Mindezt fontolóra vették most, amikor az MSZMP Központi Bizottsága megtárgyalta a magyar tudomány helyzetét és határozatokat hozott tudományos életünk fejlesztésére. A párt álláspontja tudomány és társadalom kapcsolatáról lényegében a következőkben foglalható össze: marxizmus—leninizmus, mint tudományos világnézet és munkamódszer csak egy van, de ennek lényege, hogy biztosítja a kutatás, a tudományos viták, a problémák különböző megközelítésének szabadságát. A kommunisták a politikát hosszú távon, stratégiailag, a tudományos elemzések és vívmányok eredményeire építik, de nem rendelik alá a tudományt a napi politikának. A pártszerűség a tudományban azt jelenti, hogy a tudós járuljon hozzá a társadalmi szükségletek kielégítéséhez, a pártvezetés a tudományban azt jelenti, hogy a párt felkutatja és megjelöli a tudomány számára a társadalom igényeit, de nem írja elő azt, hogy a tudósok mi- lyen következtetésekre juthatnak ez igények kielégítése tekintetében. A társadalom feladata a tudománnyal szemben, hogy lehetőségeihez képest biztosít- sa a kutatómunka anyagi és egyéb feltételeit, a tudós feladata a társadalommal szemben, hogy ezeket a lehetőségeket legjobb tudása szerint az egész társadalom javára használja fel. A társadalom és a tudomány viszonyának problémái nem elvontan, nagyon is gyakorlati módon jelentkeznek nálunk. Az egyik, a legnagyobb probléma, hogy kicsiny ország vagyunk és az iparilag fejlettebb országokhoz mérve kevés pénzünk van tudományos kutatásra. Ma a kutatás —sok tudományágban — valóságos iparág A tudományos munkások és „segédmunkások” ezreit foglalkoztatja, egész üzemeket kell felépíteni a kutatók számára, figyelemmel kell kísérni a világtudomány, a más országokban folyó kutatások eredményeit, stb. A tudománypolitika dolga, hogy kiválassza azt a néhány területet, amelyen a mi lehetőségeink mellett eredményesen kutathatunk nálunk Magyarországon és a társadalom, a helyi közösségek dolga, hogy a maguk erejéből megtoldják azokat az anyagi lehetőségeket, amelyeket központilag biztosítanak a tudományos kutatás számára. A helyi önkormányzati szervek, különösen az egyetemi városokban, s mindenütt, ahol kutatóintézetek vannak, nagyon sokat tehetnek azért, hogy megfelelő légkörben, a hétköznapi gondoktól lehetőleg mentesen folytathassák tudósaink azt a kutatómunkái, amelynek a társadalom látja hasznát, ma, holnap, vagy esetleg csak a távoli jövőben. Ami a társadalomtudományokat, különösen a szociológiát illeti, abban még több segítséget adhatnak a helyi erők, pedagógusok, diákok, hivatali szervek, üzemek. Jó politikát nemcsak országos, hanem helyi, üzemi méretekben is csak reális, alapos helyzetfelmérés alapján lehet folytatni. Rövidlátás lenne azt követelni a tudósoktól, hogy csak olyan témákkal foglalkozzanak, amelyek közvetlenül és nyomban hasznosíthatók egy üzemben, az egészségvédelemben vagy a mezőgazdaságban. Alapkutatások. elméleti munka nélkül nincs gyakorlati eredményeket hozó tudomány. De az sem lehetséges, hogy szakadék tátongjon az ország égető szükségletei és a tudósok kutatómunkája, erőfeszítései között. Legfőbb ideje, hogy a párt tudományra vonatkozó határozata alapján a helyi közigazgatási és társadalmi szervek számvetést készítsenek arról, milyen tudományos erők találhatók területükön milyen módon használhatnának azok a folyó problémák megoldásában, hogyan lehetne hasznosítani eddigi eredményeiket, elősegíteni tevékenységük koordinálását, stb. Nálunk gyakran előfordul, hogy értékes munka folyik különböző tudományos műhelyekben, sokszor egymással párhuzamosan és e munka hatékonyságát megsokszoroz- batnók pusztán azzal, hogy összehangoljuk ezek tevékenységét, elősegítjük, hogy tudjanak egymásról és együttműködhessenek. A tudomány területén is nagy visszahúzó erő a hatalomvágy, a hiúság, a monopóliumra való törekvés, a mara- diság — hiszen emberek dolgoznak itt is. Szembeszállni ezzel, türelmesen, de határozottan összefogni, haszrtos csatornákba terelni, termékennyé tenni a tudományos erőfeszítéseket, ez is a társadalom kötelessége a tudomány iránt. Mi kimondtuk, hogy a kultűra nem áru, azt egész népünkhöz kell eljuttatni, nemcsak azokhoz, akik meg tudják azt fizetni. A tudományra kimondtuk, hogy az bizonyos fokig ideológiai kérdés, de az ideológia nem reklám, amelyet kész határozatok, már kialakult helyzetek propagálására lehet felhasználni. De éppen azért, mert a tudomány ideológia is, világnézeti kérdés is, a tudományt is segítségül kell hívnunk az idegen, ellenséges ideológiák elleni küzdelemben. Elsősorban a társadalomtudományra áll ez, ez segíthet a legtöbbet a hamis ideológiák leleplezésében. Ám nemcsak a tudósok, hanem a propagandisták, pedagógusok, társadalmi szervek feladata, hogy merítsenek a tudomány forrásaiból és vigyék azt el a tömegekhez. A mi feladatunk, hogy bensőségesebb, közvetlenebb kapcsolatot teremtsünk a tudomány és a nép között: ez az igazi népnevelői munka ma. Patkó Imre Megálló Együtt érkeztek a buszmegállóhoz. Sportszatyrukat letették a járdaszegélyre, órájukra néztek, s az alacsonyabb szőke örömmel állapította meg, nem kell sokáig várni, kilencre kint lehetnek. — Rémes, hogy milyen se- színűvé teszi az embert a hivatal. Ügy kell már a napfény. A középmagas vörös hajú előremutatott, abba az irányba, ahol félig meztelen testű munkások simítgatták az úttestre öntött forró bitument. — Nézd, milyen klassz barnák. Mint az afrikaiak. Isteni lehet ez, állandóan a napon. Az alacsony szőke illendően elcsodálkozott, aztán mindiárt megkérdezte: — Mondd, jól fog állni a platina hajhoz a bronzbőr? Vaey talán csak enyhe bar- nulás illik hozzá? A vörös hajú — szintén illendőségből — előbb tanácstalan volt. maid bebizonyította, honv a bronz semmivel sem előnytelenebb, mint az envhén barna. Az úttesten, ahol a félie meztelen testű munkások dolffoztak. teherautó állt meg. Mintha lávát hozott volna. füstölt a platóia. Effv bii- j^n+és és a rakománv sö+** fűzként ecnraeH n földre, __ De hol Vácik már e-' • busz? — türelmetlenkedő** ez alaercev szőke. — Láttál te már pontos buszt? — kérdezett vissza a vörös hajú, aki különben is utálta az utazást. Azt mondta, mindig a rosszullét környékezi, ha buszra ül. — Nem is értem, Karcsi miért van odáig a kocsiért. Jövő hónapra szól a kiutalás, de én már előre fázom tőle. A kicsi szőke kapva kapott az alkalmon: — Ezért áldom én Jancsimat. <3 külföldért rajong, de csak vonaton. Most olaszba megyünk, Capriba. A úttesten, ahol gőzölgött a fekete láva, a félig meztelen emberek arcáról kövér cseppekben hullott a verejték. — És olaszba azért mégsem illik falfehér bőrrel odaállítani, nem igaz? A vörös hajú: —Na, hallod! Az mégis csak egy hely. Még mindig nem jött a busz, már vagy tizen vártak rá. — A főnök persze hallani sem akar az előzetes szabadságról. „Mit gondol kartársnő. és a sok akta?” A kis irodakukac azt hitte, kifog rajtam. A körzetink aranyos or vos, gyomorbántalmakka1 ””onnal kiírt. Ezen jót nevettek. A félig meztelen emberek az úttesten kék Kupából vizet ittak. A vörös hajú igazított óriáskerék napszemüvegén. — Na és, milyen ruhákat viszel? Nagy gond ült ki a kicsi szőke arcára: — Éppen ezért esz a penész. Képzeld, a varrónőm tele munkával, nem akar vállalni semmit, pedig Jancsitól kaptam három gyönyörű anyagot. Az egyikből-kisesté- lyi, a másikból nadrágkosztüm, a harmadikból egy csi- ni otthonka, vagy valami sportos telne. Nem tudsz ajánlani egy jó varrónőt, aki két hét alatt megcsinálná? Gondolkodott a vörös hajú, de hiába, nem tudott ajánlani, az ő varrónőjének is „telt ház” van. Odébb, az úttesten fél térdre rogyva hajladoztak a félig meztelen testű munkások. A gázos füstben csak a körvonaluk látszott. — Valami új frizura is kellene, hogy gondolod? — így a kicsi szőke. — Feltétlenül. De merre késik már ez a busz? Mire kiérünk a strandra, lemegy a nap. A nap forrón tüzelt és perzselte a munkások hátát az úttesten, a tüzes bitumen fölött A rózsák faluja Első pillantásra az tűnik szemébe az ide érkező idegennek, hogy ezt a falut szeretik lakói. Gyümölcsfavirágzás idején csupa illat Pusztadobos. A meggyfatelepítés kezdeményezője a patrióta, szépet szerető Soviczki János tanács vb-titkár volt. Először abban az utcában ültették el az első facsemetéket, ahol ő lakik. Példáját követte az egész falu. Most a falu mind a tizenöt utcájának két oldalán, összesen tizenhat kilométer hosszúságban húzódnak a húst nyújtó, a falut igazán kellemessé tevő meggyfák, amelyek még hasznot is hajtanak a lakosoknak. Az idén csaknem ötven mázsa megy- gyet adtak el az fmsz-nek. hgy éve kezdődött így válik a társadalmi munka a közösség hasznává. De tavaly óta Pusztadobos nemcsak a virágzó gyümölcsfák faluja, hanem a pompázó rózsáké is. De ennek története van. Pusztadobost nem hiába tekintik példamutató falunak. Sok kezdeményezés indult el innen a baktalórántházi járásba, hogy aztán „felrázza", munkára és versenyre serkentse a tizenkilenc község vezetőit, lakóit. Ennek nyomán épüitek-szépültek a falvak, sok ezer ember áldozta szabad óráit társadalmi munkára, hogy széppé, kellemessé varázsolja környezetét. Egy évvel ezelőtt, április 26-án Pusztadoboson rendezte meg a járási tanács és népfront, a nőtanács a falufejlesztési napot, melyen valamennyi járásbeli község vezetői, pártmunkások, társadalmi és tömegszervezeti és mozgalmi aktivisták vettek részt. Innen indult a kezdeményezés. Üjra a pusztadobosiak hívták faluszépítési ver senyre a baktalórántházi járás községeit, falvait. S mint korábban, a kezdeményező falu lakossága most is példát mutatott. Jóni István, a tanács vb-elnöke, a tanácstagok. Demcsák Miklós népfrontelnök örömmel újságolták. hogy a kitűzött célokat a lakosság hozzájárulásával sikerült megvalósitaniok, s az értékelés alapján, noha kissé bántja őket, második lett Pusztadobos Baktalóránt- háza után. Járda, meetnyfa, díszbokor Nézzük, mit tűztek célul, s hogyan valósították meg? Elsők között szerepelt, hogy társadalmi munkával a költségA kicsi szőke: — Ekkora hőséget! Még szerencse, hogy nem vettem £el kombinát. A vörös hajú: — És legalább valami árnyékos helyet csinálnának ide a megállóba. De az utas, az nekik semmi. Ez az igazság. Bólogattak, helyeselték mindketten. Abban is egyet értettek, hogy fagylaltbódét, vagy egy nyitott büfét is elhelyezhetnének a megállónál, ahol jégbe hűtött italokat lehetne kapni. — Dehát, hol itt az ész? — sajnálkozott a kicsi szőke. — Direkt hagyják, hogy készüljön ki az ember, mire kiér a strandra. Arrébb, az úttesten, ahol a gőzölgő fekete keveréket simítgatták el a félmeztelen emberek, egy munkás rosszul lett. A társai megkarolták, kivitték a járdaszegélyhez, lefektették a kis törpeakác árnyába és vizes ruhát tettek a homlokára dörzsölték a szíve táján. Közben befutott a busz a megállóba, s a kicsi szőke, meg a középmagas vörös ha- iú erőszakosan kapatott fel a lépcsőn, mindenkit megelőzve és diadalmas tekintettel ni Rántották ki a nyitott ab- i-jk mellől. Észre sem vették az embert, ott a törpeakác alatt. Angyal Sándor vetésből 20 ezer forintot megtakarítanak, s ezt az ösz- szeget máshol hasznosítják a falu érdekében. A falu lakosságának a zöme ott segített, ahol mindig a legnagyobb szükség volt ró. így sikerült elérni, hogy a 20 ezer helyett 40 ezer forint megtakarítást értek el, s ebből a pénzből elkészítették az óvodában a vízvezetéket. így javították meg a kicsinyek vízellátását, s egyben a hatholdas park virágoskertjének öntözésére is lehetőség nyílt, mert itt is két csapot szereltettek fel. Idős Baráth Sándor bácsi, a tanácstag mondja ezzel kapcsolatban: „Ezt úgy értük el, hogy az utakra, átereszekre, hidakra adott pénz egy részét társadalmi munkával megtakarítottuk. Magam is gyűjtöttem a pénzt az Ifjúság utca lakóitól. Itt a 31 csa- Iádból 30 adott, s 4500 forint gyűlt össze. Az átereszeket társadalmi munkával készí- tettük el, s még pénz is maradt az óvoda vízvezetékéhez. Pusztadobosnak 1594 lakosa van. a vállalások között volt az is, hogy 1968-ban az egy lakosra -jutó társadalmi munka értékét 70 forintra teljesítik. Ezt több mint 104 forintra teljesítették. Az egy keresőre 120 forint társadalmi munkát vállaltak. Csaknem 200 forintot értek el. így a múlt esztendőben a fa- lu lakossága összesen 178 ezer 316 forint értékű társadalmi munkát végzett a község érdekében. Ezek között szerepel olyän is, hogy a négy felekezetnél kezdeményezték a temető rendezését, kerítés és járda építését, ötletük megértésre talált, gyűjtést rendeztek, s a társadalmi munka összefogást eredményezett. Ezenkívül a Petőfi és a Kossuth utcákon to* vább építették a járdákat Minden lakos gondozza a háza előtt elültetett meggyfákat, a díszbokrokat, mely valósággal beszegi a falut. Üj, festői környezetben alakították ki a sportpályát. Építésénél 10 ezer forint értékű társadalmi munkát vé* geztek el. „Szeretjük a falunkat...“ Szereti a szépet ez a falu. Ezért indítottak mozgalmat olyan céllal: „minden ház udvarában legyen egy-két rózsabokor” Erről Demcsák Miklós népfrontelnök ezt mondja: „Valamennyi tanácstagot megkérdeztünk, s mind a húsz örömmel részt vett benne. Igv gyűjtöttünk össze több mint 5000 forintot, s csaknem 600 rózsatövet rendeltünk, s a 15 utca udvarain elültették a lakosok.** így lett a rózsák faluja Pus2> tadobos. Egy nemes mozgalom indult el Pusztadobosról. Pél- dája vonzó a többi falura is. Amikor azt kérdeztem itt aa idős tanácstagoktól, lakosoktól, vezetőktől, miért ez a buzgalom, azt válaszolták: szeretjük falunkat, s azért, hogy kellemesen érezzék magukat az emberek, mindent megteszünk. S. ha nemcsak a házakra lehetne kiírni: Tiszta udvar rendes ház, hanem a falvakra is, akkor ezt Pusztadobos biztosan elnyerné. Tavalyi szép eredményeikért harminc pusztadobos! ember dicsekedhet, hogy elnyerte a társadalmi munkáért járó kitüntető jelvényt, Farkas Ráírnia SZABOLCSBAN kevesebbért I Az egyik nyíregyházi üzemben nagy vitát váltott ki a munkabér. Történt, hogy az üzem — amelyik egy nagy budapesti vállalat szabolcsi gyáregysége, — egy sereg dolgozót felküldött a fővárosba, hogy ott banulja meg a letelepítendő gyártmány készítésének fortélyait, próbálja ellesni a gyakorlott pesti szakemberek munkafogásait, hogy később itt hasznosíthassa. A felküldöttek meg is tanulták, amit kellett, s ahogy visszatértek, megkezdődhetett a gyártmány letelepítése, és még a munka folyamatosságát Is biztosítani lehetett kisebb zökkenőkkel. Amikor a dolgozók alapbérét itt megállapították, tiltakoztak. Miért? Két-három forinttal kevesebb volt, mint a pestieké. Ugyanolyan munkát végzünk, — mondták — a normánk is hasonló, miért nem kaphatjuk meg ugyanazt, mint az ottani kollégák? Mert nem kaphatják meg. A kategória, amibe a nyíregyházi üzem került, kisebb lehetőségeket biztosít, mint a hasonló pesti. Egy lakatos vagy esztergályos itt mindenképpen kevesebbet kap. Nem sokkal, de a gyakori kis különbség is sokra megy. A gyáregység vezetői megkísérelték az érvek józanságával beláttatni, hogy erről egyrészt nem ők tehetnek, másrészt ők kötelesek betartani bizonyos szabályokat. A vita úgy simult el, hogy látszott, az emberek most is igazságtalanságnak tártjaik a szabályt. Mivel érvelnek? Azzal, hogy egy televízió Nyíregyházán pontosan annyiba kerül, mint Budapesten, miként a fagylalt, a sör, az ing, a kenyér és a hús is. Ha a feleség kimegy a piacra, olykor kevesebbet kap a pénzéért, mint a fővárosban, mert az árak nincsenek tekintettel az üzemek kategóriáira. Tetszetős érvek, s jócskán akad bennük igazság is. Nem vitatkozhatunk az árakról alkotott véleményükkel és arról sem, hogy helyes-e a kategorizálás. (Lehetséges, hogy átmeneti intézkedés? Később a fejlődés gátja lehet.) Csakhogy a számításból egy s némely dolog kimaradt. Például az utazás. Eddig ezek az emberek hetente utaztak, hogy láthassák a családot. Közben munkásszállót vagy albérletet fizettek, mindegy, mert egyik sem olcsó. Külön koszton voltak, ami esetükben kettőt jelenthet: vagy drága volt, vagy olcsó és kikezdte az egészségüket. Ha ezeket hozzászámítják, nem is ér kevesebbet itthon 12 forintnál a tizes órabér. Szabolcsban megtalálják számításukat, akik eddig ingáztak. Van még, ami nagyon fontos. Kimaradt még valami a számításból, s ez az áldozat. A megye súlyos áldozatokat hoz azért, hogy a szabolcsiaknak ne kelljen távolra utazgatniuk a kenyerük után, (Nem minden megyében hozzák meg ugyanezt!) A munkásszolidaritás megkövetelné, hogy a szabolcsi szakemberek még akkor is vállalják a hazajövetelt, ha ez lemondással, kisebb keresettel járna. (Mint más példák is bizonyítják, ez csak feltevés.) Azért hivatkozunk a szolidaritásra itt, mert nyilvánvaló, hogy a fejlődés lépcsőit meg kell tennünk, fokozatosan előrehaladnunk. A hazatérők tehát azért is jönnek, hogy később újabbak jöhessenek. Ezért — szerencsére — ma már itt is lehet tevékenykedni, Nyíregyházán, Fehérgyarmaton vagy Kisvárdán. A vita még tart, nyilvánvalóan nem sokáig. A fejlődés átlép az üzemi kategóriák rendszerén, nem lehet téma a viták során éppúgy néhány év múlva, mint az, hogy Szabolcsban nincs ipar. Raa HtVuJ
