Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

d rMi.

KEUET-MAGYARORSZÄG — VASARNAPT MET T ÉKT RT*

__ ■*- -\

tííí?f>. ÜÍHtlS *'

Szabolcs-szatmári tájakon

KÄNTORJÄNOSI

Krutilla József: FÁK NAPSÜTÉSBEN.

Ezer ifjú zenebarát

találkozója

A Jeunesses Muslcales világkongresszusa Budapesten

idáig még elérnek

a Nyírség szelíd lankái s egyik oldalról — festői erdőid tokkal — valóságos védősávként övezik Kántorjánosit. A változó idők ellenére is megőrzött sok értéket múlhatatlan szépségéből ez a táj, s valószínű, hogy fölöttébb örvendezett a szerencsének az a János nevű éneklő nagyváradi kanonok, aki a monda és a források szerint még Zsig- mond királytól kapta hitbi- zományként a környező területet Innen is származtatják szőkébb hazájuk nevét a kántori ánosiak. A buzgóbb patrióták arról is tudnak, hogy a tatárjárás előtt hét részből álló település sem kerülte el a majdnem teljes pusztulást

Regényes múltjából csak az egymást váltó gróf és bárótulajdonosok jelzésszerű felsorolása Is eleget mondhat az érdeklődésnek: a Pallavi- chyniek, a Dégenffeldek, az urai bárók gyönyörködhettek e vidéknek nemcsak a természeti szépségében, hanem a zsellérek verítékéből előálló gazdagságban Is. Jutott a dupla örömből az egyháznak s a politikai csatározások konjunktúralovagjainak, közöttük a századforduló errefelé ismert hatalmasságának, Mándy képviselőnek,

— És tudja, miért lett Itt „divat” egyszerre négy bál megtartása? — kérdezte visz- sza Kun Lajos párttitkár, tsz-elnökhelyettes, aki valóságos élő lexikon ebben a faluban.

— Biztosan mulatósak az emberek.

Megmosolyogja a választ, s bár elfogaaja, hogy a szegényember a legnagyobb nyomorúságában sem vetette meg a muzsikaszót, mondja, sokkal többről van itt szó. „Nagy úr volt itt is a nincs, s ha valakinek lett háza, kevesebb-több földje, még a közelségéből is kinézte a szegényebbet Külön hálóztak hát a gazdagok, a középparasztok, az iparosok és a

Még a legutóbbi évtizedekben is esztendőről esztendőre cserélődött az uradalmakban a zsellérség: mint valamiféle modern változata a nomád vándorlásnak, úgy jöttek tavasszal és mentek ősszel a munkát kereső emberek, családostól, s szorultak be több tucatjával a közös pitvarú „lakosztályokba”. Aztán akiket éppen Itt ért a 45-ös felszabadulás, azok földet kaptak, maradtak, letelepedtek.

Negyedszázada már

„„„1,1 de még mindig klcmicn, sért a múlt. Néhány éve egyik országos lapunk szellőztette meg azt a lehetetlen helyzetet, amelyet a „bennszülöttek” és az úgynevezett „bekerültek” viszálya okozott Kántorj ánosiban. 25 éve sokan beköltöztek a faluba a környező tanyákról, kezdtek emberhez méltó életet élni, haladtak is szépen, — de egy „tanyasi” fiú nem igen léphette át a „falusi” lány házának küszöbét, egy így létrejött házasság pedig rokoni köteléket tépett szét. Viharnak beillő méltatlankodás fogadta azt is, amikor megszervezték az új köz- igazgatást és egy „bekerült” foglalt helyet a községi tanács egyik hivatali szobájában. Az'án tovább: elég sok errefelé a cigány, közülük egyre többen rendszeres, tisztességes munkával keresik a megélhetést — persze akadnak még jócskán ..házalók” is. Valaki diszkréten megsúgja, hogy mit is tesz errefelé az életszínvonal általános javulása: „Nem is olyan régen csak ;» nagygazdákhoz jártak be mosni, padlást tapasztani, fát vágni a cigánvok. egy kis élelemért, s a ház asszonyát ezeken a helyeken nemzetes asszonynak titulálták. Tudunk olyanokról manapság is. akiknek megvan a mosógépük, a centrifugájuk, de hogv megadják a módját, cigányasszonnyal mosatnak, mert úgv érzik, ez valamit azért csak jelent a íalu szemében.«”

Az éneklő János pap hajdani adománybirtokán 25 évvel ezelőtt új gazdák álltak a földek végibe, és nem tudták, mihez kezdjenek. A szovjet parancsnokság sietett segítségükre fogatokkal, vonóerővel, vetőmagot pedig Debrecenből diszponáltatok a felszabadítók Kántorj ánoslöa. A most 3100 lelkes község — melynek 600 szépen gondozott lakóházából <*00 25 éven belül épült — már 1949 szilveszterén ünnepelte a népi állam álomnak tűnő adományát: ki- gyúlt a villanyfény, ma ke- resztbe hosszába 15 kilométernyi vezeték hálózza be a falu utcáit. Azelőtt gyalog, vagy szekerén jártak innen a bátort kirakodóvásárra — 13 éve rendszeres autóbuszjárat köti össze Kántorjánosit a járásszékhellyel, Mátészalkával és a vasútállomással rendelkező szomszédos Hodásszal. (Szálkára négyszer, Hodászra hétszer jön-megy a busz naponta, hét végén külön mun- kásjáratokkal.) Az osztatlan egyházi iskolában régen ösz- szesen hét nevelő volt — ma már 26 pedagógus él, dolgozik Kántorjánosi osztott iskoláiban, törődik félezernél is több gyermek nevelésével. A napköziben 75 kis ember ellátásáról gondoskodnak. Azelőtt azokat a „megosztó" bálokat hol színben, hol csűrben, egy fellocsolt magtárban tartották (s ezzel véget is ért az iskolán kívüli közművelődés!). Nem sokkal a felszabadulás után a kántorjáno- siak szétverték az egyik Mándy-féle istállót, s annak az anyagából mozizásra is alkalmas ‘ művelődési termet építettek. Kezdetben jó volt, később saját erőből nagyarányú korszerűsítésbe kezdtek, s ennek nyomán most már szép könyvtárhelyiség, klubterem van a faluban, a normálfilmes, 250 személyes moziban évenként kevés híján ötvenezer néző fordul meg, mintha a falu valamennyi lakosa átlagosan 13 filmet te- kintene meg évenként. Az egészségügy múltjáról jobb nem szólni, azok az édesanyák, akik az urasági földek végiben szülték meg egyikmásik gyermeküket, igyekeznek elfelejteni a rossz emlékeket. Inkább örömmel újságolják: önálló körzeti orvosuk, védőnőjük, betegápolójuk van, tavaly külön egészségház céljára egy épületet vásároltak, most már ez a hajléka az anya- és csecsemővédelemnek, itt kerül sor a védőoltásokra. Másoknak talán untató statisztika, az Ittenieknek Igazi boldogság az, hogy ezer rádió és 130 tévéelőfizető van, félezer napilap és folyóirat Jár Kántor- jánosiba, ahol legalább százan bukósisakkal járnak munkába, motorkerékpárjukon, s ahol személykocsi is egyre több helyről gördül ki az úttestre, s ahol 12 milliót őriz a posta a takarékbetétkönyvekben.

Mindennek a forrása most már végérvényesen St* a termelőszövetkezet, a Vörös Csillag, amelynek 4600 holdján félezernél több család talál munkája utáni rendes megélhetést.

A „most már” nem csupán szokványos kifejezés. A földreformkor Kántorjánosi- ban 400 olyan ember kapott földet, akinek azelőtt egy talpalatnyija sem volt. Különböző kisebb-nagyobb területű közös gazdaságok alakulgattak itt is az ötvenes években, de jelentősebb eredmény az erők szétforgácsolása miatt nem születhetett. Aztán jött az igazi fordulat éve, az átfogó szervezés, amitől elég sokan húzódoztak, nem bíztak benne. Két évig szinte egy helyben topogtak, sokan a „tartalékra” támaszkodtak, a rosz- szul művelt és műtrágyázás hiányában kifáradt föld — melynek azelőtt 70 százaléka holdanként csupán 5—6 mázsa rozsot adó futóhomok volt — tovább romlott, a vezetés kezéből kicsúsztak a dolgok, sokan ekkor kapaszkodtak fel az ingázók szerelvényeire.

Csodák nincsenek, nem történt ilyen Kántorjánosiban sem. A Szatmár-szerte ismert szakember, Major József, a jármiaké mellett a kántorj ánosiak közös gazdaságának a vezetését is elvállalta, olyan hozzáértő emberek kerültek a kulcsfontosságú helyekre, mint Kónya Sándor főkertész. Az egész „géppark” egy K—25-ös Ze- tor volt. Szervezni a munkát, gyarapítani a közös vagyont, felébreszteni a bizalmat az emberekben a közös, az új Iránt — igazi férfimunka volt. Lehetne végtelen hosz- szan adatok halmazát sorolni a fokozatos szilárdulásról, a termelés szerkezetének ész. szerű megváltoztatásáról, a gépesítésről, a gyümölcskertészet irigyelni való fellendítéséről. Az egykori sivó homokot tudományos megfontolások szerint valósággal átvarázsolták, nem sajnálták a pénzt a műtrágyára, olyan új kultúrák eresztettek itt gyökeret, mint a mindig kemény pénzt hozó cseresznye, meggy, csemegeszőlő, maina és szamóca. A sok adat helyett csak néhány számot említ az újdonsült tsz-elnök, Tiba György: tavaly 50 forintot ért a munkaegység, egy tagra 11800 forint jutott a közösből, az egy napi keresetet pedig már 75 forinttal jegyezték már Jánosiban! A szívós küzdelemből tehát bizonyság lett: az egykori kétkedők most már egymást előzve sietnek a munkáért, mert értelmét látják. Tucatjával lehet találni olyan szívvel lélekkel dolgozó tagokat, mint Kiss Imre, Sarka István, Nyitrai Károly a növénytermesztésben, Kiss Jánosné, Szerényi Zsigmond, vagy Szilágyi Ferenc az állattenyésztésben, Andráska Gyula, Alexa Erzsébet, E. Tóth János és a többiek a kertészetben. És nincs megállás: terveikben szerepel az állatállomány mielőbbi tbc-mentesí- tése, palackozóüzem létesítése, kiváló minőségű bortermésük még jobb hasznosítására, a hodásziakkal közösen pálinkafőzőé létrehozása, hogy ne menjen veszendőbe a hulladék sem. Majd a távlatban: a központi major teljes kiépítése a környék magasan fekvő részén, ahol máris kibontakozik egy igazán korszerű nagyüzemi gazdaság képe.

Agárdi László tanító vissza- kanyarítja a szót a számokról, az adatokról az emberekre: végtére is itt minden igyekezet, baj és siker őket érinti. Igaz, a 4 ezer kötetes könyvtárnak 400 rendszeresen olvasó tagja van; az is igaz, hogy évenként 7—8 alkalommal hivatásos színészek lépnél, a közönség elé, s hogy tavaly a 26 ismeretterjesztő előadásnak két és fél ezer hallgatója volt, s az utóbbi 8 év alatt 120 felnőtt fejezte be a nyolc általánost a dolgozók esti iskolájában. Ám nem feledkeznek meg a már említett cigánylakosságról sem, különcsen nem a gyerekekről, akik közül sokan el-el- maradozgatnak az iskolából, s nem minden esetben azért, mert nincs cipőjük, ruhájuk. Rájöttek a jánosi nevelők, hogy a zene által lehet leginkább „megfogni” ezeket a gyerekeket az iskolának, a tanulásnak: hát megteremtették ennek a lehetőségét. Csakhogy a tanteremhiány nagy gátja a még gyorsabb előrehaladásnak. Ami van, az Idők során elavult, s ami község- fejlesztési pénzük van — évi 200 ezer — az pedig elenyészően kevés egy égetően szükséges 4 tantermes iskola építéséhez. Ki is mondják kívánságukat: támogatásra

lenne szükségük, ha a keretek engedik magasabb szinten! Akkor még jobb eredményt tudnának felmutatni a nevelők.

Van iít god

is — tudjuk rtieg V Aradi

Lajos vb-titkártól. Azon bosszankodik a falu, hogy megszűntették Jánosiban a gázcseretelepet. (Eddig — igen ötletesen — egy nyugdíjas tsz-tag látta el ezt a feladatot, helyi gebinesként. Most majd utazgathatnak a jánosiak a palackjukkal, más faluba... Igaz, nincs különösebb baj a faluban az áruellátással : iparcikkbolt éppúgy van itt, mint vegyesáru, vagy húsbolt és cukrászda (városinak is beillő), hanem eddig sokszor Szálkáról lehetett csak zöldségfélét beszerezni. Ha a tsz állja a szavát, akkor már az idén megoldja a helybeliek közvetlen ellátását.

(Csak úgy zárójelben: egyik született kántorjánosi- tól megkérdeztem, hogyan éltek itt régen a családok, miként festett egy szoba — ha volt ilyen — milyen ruhát viseltek, mit fogyasztottak. Leírta egy akkoriban tehetős középparaszt lakását: a lakószobában volt 3 tornyoságy, alatta napközben bedugva 3 szalmával töltött dikó, 1 kopott asztal, 2 szék, két, három méteres lóca és egy csikóspór. A „tiszta” szoba — amit csak nagy ritkán . használtak — berendezése: kétajtós szekrény, két ágy a lány stafirungjával, egy kredenc, középen asztal, négy festett fájú székkel. Húst leginkább vasárnap ettek, akkor is csak házilag füstöltet. Még az ilyen tehetősebb családnál is természetes viseletnek számított a háziszőttes alsónemű, s az, hogy tavasztól őszig mezítláb jártak, nemcsak a mezőre.)

Megmutatták most

a tsz-majorban azt a helyiséget, amely az állattenyésztők tisztálkodási helye,- ha véget ért a műszak, a szolgálat. Van rádiójuk is. A háztartási gépek javításának problémája olyan természetes napirendi pont egy tanácsi vb-ülésen, mint régen lehetett az adóügy. Miniszoknyás lányokkal csak úgy lehet találkozni a jánosi presz- szóban, mint akár Szálkán, vagy a messzi városokban. A fiatalok, a KISZ-esek — akiknek jelenlegi szószólója, a szervezet titkára Jurécska József tsz-beli kovócssegéd — nem „unatkoznak”, élnek a helyi lehetőségekkel, táncolnak, okosan vitatkoznak, szervezik a programokat A tíz, termelésben legjobban helytálló fiatalt el szokták küldeni jutalomból a Szegedi szabadtéri játékokra. Az a fiatal, aki a napi munka mellett megszerezte a tsz- nél a szakmunkás-bizonyítványt, 15 százalékos fizetés- emelést kapott

Egy falu külső képe is sok mindenről vall. Kántorjánosi főutcáján éppúgy, mint a legutóbbi években épültekben elég csak végignézni a házak homlokzatán: milyen nagy gonddal szépítik, csinosítják a benne lakók. És a kerítések: már-már szinte hivalkodásnak tűnik a versengés, kié a szebb, kié a drágább, az értékesebb. Okkal történik mindez: van miből és van miért Kétségtelen, még mindig elég sokan járnak el a faluból az iparba, tömöttek még a hét végi buszok, akadnak még fiatalok, akik többre, szebbre vágynak. Ám ami ebben a háromezer lelkes faluban az utóbbi esztendők során megváltozott, mégis kellő alap a feltételezésre: Kántorjánosit bár a dombok eltakarják a teljesebb értelembe vett nagyvilágtól, közeledése egyre gyorsabb.

Ahogy yáltozik gaá™:

ragadóan szép táj itt a Nyírség és Szatmár küszöbén, vele változik az ember is, akár „bennszülött”, akár „bekerült”, hiszen mértékül már egyre inkább mást kezdenek használni Kántorjánosiban. Azt, hogy ki mennyire képes előrébb lendíteni a közös szekerét, azt figyelik, értékelik.

Bált is már régóta a színek, csűrök helyett egyet tartanak, közösen, együtt — újabban gitármuzsikával.

Angyal Sándor

Július 16—23 között Budapesten találkozik csaknem negyven ország 1000 ifjú zenebarátja, s ebben az időben tartja közgyűlését az UNESCO keretében működő Ifjú Zenebarátok Nemzetközi Szervezete. Ez a nagyszabású találkozó erőpróbája lesz az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezetének. Az Iskolán kívüli zenei népművelés eredményeire, s a zeneparódia sikereire alapozhatták munkájukat a Filharmónia égisze alatt tíz éve megindult Ifjú Zenebarát Klubok.

Az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezetének múlt év decemberében tartott első közgyűlésén 60 csoportot képviseltek a küldöttek, s a csoportok közül 40 vidéken tevékenykedik. A szervezet mintegy 3000 tagja csepp a zenét szerető magyar ifjúság tengerében, de tagnak csak azok a fiatalok jelentkeznek, akik a zenehallgatáson kívül még valami plusz tevékenységet Is vállalnak a muzsikáért Vidéken akadnak egyetemi konzervatóriumi és zeneakadémiai csoportok éppúgy, mint falusi, kisvárosi közösségek.

A nemzetközi Jeunesses Musicales kongresszusának előkészületei még jobban aktivizálták a magyar szervezet csoportjait Komlón például megrendezték a Baranya megyei csoportok találkozóját. Győrött a meglévő csoportok újabbak alakítására tettek előkészületeket, s különösen fontos, hogy ifjúmunkások bevonását is tervezik. Miskolcon a budapesti Zeneakadémia csoportjának tagjai muzsikáltak. A kis zalai község, Lenti csoportja, egy közvéleménykuta- tásra válaszolva, több, mint 400 kisdiák véleményét gyűjtötte össze a magyar népdalról és népdalkultuszról.

. A szervezet fiatal aktíváinak segítsége nélkül a nagy rendezvényt aligha lehetne zökkenőmentesen lebonyolítani. A külföldi delegációk mellett több mint 60 fiatal tolmács teljesít majd társadalmi munkában házigazdái szolgálatot Több mint húsz városból és községből 150 hazai résztvevőt vár a Jeunesses Musicales világkongresz- szusa.

Az események székhelye a MÉMOSZ Székház, a Zene- akadémia és a Fészek Klub

lesz, egy alkalommal a KISZ Központi Művészegyüttes man gyár folklórestjén az Erkel Színház látja vendégül a részvevőket Lehel György vezényletével, s Kiss Gyula zongoraművész közreműkö* désével játszik majd az Át lami Hangversenyzenekar, díszhangversenyt ad három magyar ifjúsági együttes, fel-* lép a Tátrai-quartett, s a mű* sor gondol a jazz híveire is: bemutatja a legjobb magyar együtteseket

A budapesti kongresszust két kiváló vidéki énekkarunk nyitja meg, az első ünnepé* lyes összejövetelen a Komlói Zenei Általános Iskola és a Győri Zeneművészeti Szak- középiskola kórusa Bartók, Kodály és Bárdos Lajos mű* veivel köszönti a világ zene* szerető ifjúságát. Az első este megnyitó bált tartanak, amelynek házigazdája Ilku Pál művelődésügyi miniszter lesz, a zárófogadást pedig a Fővárosi Tanács adja majd.

Szocialista országban nem került még sor Jeunesses Musicales világtalálkozóra. Budapesten a fiatalok lehetősé* get kapnak álláspontjaik ismertetésére. Két nyilvános ifjúsági vitafórumon a Jeunesses Musicales-munka és az iskolai zenei nevelés kapcsolatait beszélik meg 40 ország fiataljai. Ez a téma számunkra különösen előnyös, hiszen Magyarországon az iskolai zenetanítás és az iskolán kívüli zenei nevelés különféle formái harmonikusan fejlődnek.

Figyelemre méltó eseménye lesz a kongresszusnak a Fiatal művészek pódiuma, amelyen fiatal külföldi előadóművészek mutatják be tudásukat. A műsoron ritkán játszott modem művek is szerepelnek. A pódiumra olyan sokan jelentkeztek, hogy a játékidőt 20—25 percre kellett korlátozni. A Fészek Klub — amely a kongresszus Idején reggeltől éjfélig otthont ad a vendégeknek — további rögtönzött koncertekre ad majd lehetőséget. Itt fiatal magyar muzsikusok is fellépnek, kötetlen, klubszerű keretben együtt játszanak majd a külföldi vendégekkel. A Fészekben fiatal magyar zeneszerzők műveinek bemutatására is lehetőség nyílik.

B. £