Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-04 / 152. szám

3. oldal KEtET-MACYARORSlZA« 1969 Jűflus 4 külpolitikai összefoglalónk A 24. ülés — Kambodzsa és az USA — A függetlenségi napon Külpolitikai széljegyzet: i Nixon belpolitikai gondjai Csütörtökön zajlott le Pá­rizsban a Vietnammal fog­lalkozó négyes értekezlet 24. ülése. Ezen a napon a saigo- ni rezsim képviselője a töb­bi között azt az abszurd ki­jelentést tette, hogy a Dél- Vietnami Köztársaság ideig­lenes forradalmi kormányá­nak megalakulása „hátráltat­ja a békés megegyezés esé­lyeit'’. Vajon miképpen kép­zeli el a Thieu—Ky kor­mányzat a békés megegye­zést, ha elképzeli egyálta­lán'.'1 Mindenesetre a párizsi képviselőjük csütörtöki fel­szólalásának az a része, amelyben elismerte, hogy a 2D ezer amerikai katona he­lyébe — mint ismeretes, en­nek a létszámnak a kivoná­sát jelentette be a mid- way-szigeti találkozó után Nixon elnök — a saigoni kormányzat újonnan leli egy vérzett csapatai lép­nek, fényt vet ezekre az „el­képzelésekre”. Nem a békés megegyezésre készül Saigon, hanem a további ellenállásra, ami a szűk uralkodó klikk, a Thieu—Ky csoportnak a ha­talomhoz való elszánt ra­gaszkodásával egyértelmű. Ez az oka — és semmi egyéb! — annak, hogy az egész vi­lág által üdvözölt ideiglenes dél-vietnami forradalmi kor­mány megalakulásától any- nyira Iszonyodnak. Egy másik csütörtöki hír ugyancsak meggyőző bizonyí­tékát szolgáltatja annak, hogy valójában kik „hátrál­tatják a békés megegyezés esélyeit” a délkelet-ázsiai térségben. A beismerés ezúttal magá­tól az USA-tól ered. A sai- goni amerikai főparancsnok­A Biztonsági Tanács szer­da esti ülésén folytatódott a Jeruzsálem arab részének be­kebelezésére irányuló izraeli akciókkal kapcsolatos jordá- niai panasz vitája. Magyarország, az EAK, Marokkó, Zambia, Nepál, Finnország, Malaysia, Liba­non, Szíria, Irak, Jordánia, Indonézia, Kolumbia és Pa­raguay képviselői elítélték az izraeli kormány arra irányu­ló erőfeszítéseit, hogy annek- télja Jeruzsálem arab részét. Az EAK képviselője emlé­keztetett arra, hogy az állan­dó izraeli katonai provoká­ciók következtében az egyip­tomi kormány kénytelen volt 300 000 lakost kitelepíteni a Szuezi-csatorna övezetéből. A békés rendezés az izraeli uralkodó körök felfogása sze­rint az arab országok kapitu­lációját jelenti — mondotta El Kony. Csatorday Károly, a Ma­gyar Népköztársaság képvise­lője felszólalásában hangsú­lyozta, hogy az izraeli kor­mánynak már régen meg kel­lett volna értenie, milyen veszélyekkel terhes magára Izraelre nézve a békét fenye­gető öngyilkos politikája. A Biztonsági Tanácsnak teljes határozottsággal kifejezésre keli juttatnia, hogy nem tűri határozatainak további meg­sértését. A Biztonsági Tanács 1967. november 22i haiáro zatának tételei teljes egészé­ben vonatkoznak Jeruzsálem­re — mutatott rá Csatorday Károly. A szerdai ülésen felszóla­lók többsége támogatta a jordániai delegáció követelé­sét, hogy a Biztonsági Ta­nács nyilvánítsa érvénytelen­nek mindazokat a törvény­hozói és adminisztratív in­tézkedéseket, amelyeket Iz­rael Jeruzsálemben hozott és szólítsa fel Izraelt. hogy mondjon le minden olyan ak­cióról. amely megváltoztat­hatná Jeruzsálem státuszát. Az EAK, Jordánia és más arab államok ragaszkodnak ahhoz, hogy a tanács szigorú figyelmeztetéssel éljen: amennyiben Izrael nem tel­jesíti a BT határozatait. a Tanács ismét összeül, hogy megvizsgálja az ENSZ-alap­ság korábbi állításaival el­lentétben ezúttal beismerte, hogy tüzérséggel lőtte és re­pülőkkel bombázta Kambod­zsa területét. Ismeretes, hány tiltakozó jegyzéket küldött már a sorozatos amerikai ag­ressziók miatt Kambodzsa, de az Egyesült Államok ezt eddig minden alkalommal visszautasította. A nap egy harmadik híre is azt dokumentálja, hogy valójában kik sorakoznak fel a béke és a humanizmus ol­dalán a délkelet-ázsiai öve­zetben. A VDK kormánya jelentette be, hogy július 4- re az Egyesült Államok leg­nagyobb nemzeti ünnepe al­kalmából ismét szabadon bo­csát három, a VDK terüle­tén elfogott amerikai kato­nát, mint ismeretes, ezek a katonák a VDK elleni tör­vénytelen agresszió elköveté­se közben kerültek fogságba. Ezen a napon és ebből az al­kalomból talán elgondolkod­nak kissé a történelem for­dulatain. Ez a nap — a független­ségi nap — arra emlékeztet minden amerikait, hogy elő­deik, George Washington ve­zetésével, annak idején si­keresen szálltak szembe az akkori idők betolakodó kolo- nialistáival és elnyomóival, az angolokkal és kiűzték őket hazájukból. Most ők kerültek abba a helyzetbe, amelyben egykor az angolok voltak, nincs tehát semmi csodálkoznivalójuk azon, hogy a hős vietnami nép vi­szont itt és most kívánja el­űzni a földjére betolakodó idegen csapatokat és a mai neokolonialistákat. okmány 41. cikkelye alkal­mazásának kérdését, amely különböző szankciókat he­lyez kilátásba. * Nyugati hírügynökségek be­számolnak arról, hogy öt af­roázsiai ország, Algéria, Ne­pál, Pakisztán, Szenegál és Zambia határozattervezetet állított össze, amely többek között felszólítja az ENSZ va­lamennyi tagállamát, ne szál­lítsanak fegyvert Izraelnek mindaddig, amíg nem mond le Jeruzsálem arab részének bekebelezésére vonatkozó ter­veiről 36. Fel kettő volt. Tyihonov kö­rülnézett, elindult a rendőr­ség épülete felé. A megbeszé­lés 20 percet vett igénybe Egyeztették a tervet: hol he­lyezzék el az embereket, mi­kor küldjék a gépkocsit. Ami­kor Szlasz kilépett az utcára, csodálkozva konstatálta: a fáradtságon kívül nem érez semmit. Sem a hajsza izgal­mát, sem szorongást, sem örö­met. Csak fáradtságot. Fá­rasztó dolog megtorolni a bűnt. Ma elfogja azt a bandi­tát. Lehet, hogy a gyilkos vé­dekezni fog, fegyverét hasz­nálja, de még ez sem változ­tat az akció hétköznapiságán Mén arra sem fordított fi­gyelmet, van-e hátsó lépcsője a 29 számú háznak Egyéné sen bekopogtatott. Egy asz- szony nyitott ajtót. — Jó napot. A házigazda itthon van? — Mindjárt itthon lesz. A fürdőben van. ..Tisztálkodik! — gondolta Szlasz. — Micsoda véletlen! (Folytatás az 1. oldalról) vetkezetek munkájával fog­lalkozott a továbbiakban. Szabó István Hajdú megyei képviselő, a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsának elnöke a reform kedvező ha­tásának tulajdonította a mér- leghiányos termelőszövetke­zetek számának csökkenését és a kedvezőtlen adottságú tsz- ek egy részének észrevehető fejlődését. Említést tett a tsz-melléktevékenységekről is. Nagy figyelemmel hallgat­ták meg . a képviselők dr. Orbán Lászlónak, a művelő­désügyi miniszter első helyet­tesének felszólalását a tava­lyi költségvetés kulturális vo. natkozásaiban. Az aggodal­mak, jelentette ki dr. Orbán László, hogy háttérbe szorul a kultúra, vagy rossz irányba viszik az anyagi ösztönzők, nem voltak indokoltak. Mint­egy 700 millió forinttal több jutott kulturális célokra, mint egy évvel korábban. Ha­tározottan megvédte a minisz­terhelyettes a kulturális alap és a kulturális járulék gya­korlatát, amelyeknek nagv szerepük volt abban, hogy a kulturális élet egésze egész­ségesen fejlődjék. Bírálta azonban a Nemzeti Bank egyes hitelintézkedéseit, amelyek a könyvk'-dósban és más kulturális ágazatokban kedvezőtlenül hatnak. Hivatkozva rá, hogy a kép­viselők módosító indítványt nem nyújtottak be a vita so­rán, Vályi Péter pénzügymi­niszter röviden összefoglalta a tanácskozás tanulságait. A különböző kereskedelmi és kulturális célokra indítványo­zott nagyobb költségvetési hozzájárulással kapcso­latban ígéretet tett, hogy a kormány megvizsgálja a telje­sítés lehetőségét. A reálbérek és reáljövedelmek nem kielé­gítő aránya véleménye szerint a termelékenység kedvezőtlen alakulas<ával kapcsolatos. Ennek helyes irányú vál­tozása ösztönzőleg hat majd a reálbérek emelkedésére is. Nincs szükség különleges ala­pokra. a változást magával az ösztönzési rendszerekkel ke’l elösegttßni,,,-A. .válasz tudomá­sulvétele ..után az prszágcvff- lés elfögaclta a múlt évi költ­ségvetés végrehajtásáról be­nyújtott törvényjavaslatot, maid áttért a vízgazdálkodás helyzetének megtárgyal ásóra. Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal el­nöke, a vízgazdálkodás célki­tűzéseinek átfogó ismerteté­se során számos meglepő adattal, ténnyel illusztrálta a feladat nagyságát és bonyo­lultságát. Az ipar vízszükség­lete megötszöröződött a fel- szabadulás óta és az ivóvíz­felhasználás is rendkívüli mértékben növekedett. Ténv. hogy 800 faluban működik már vezetékes vízmű és a vá­rosok többségében is sike­rült a korábbi rendszeres víz­Mindketten felkészültünk a találkozásra”. Az asszony az ebédlőbe ve­zette Tyihonovot, — A felesége vagyok — nyújtott kezet. — Nyina Sztyepanovna. — Örvendek. Tyihonov vagyok, moszkvai újságíró. — Nem éhes? Vagy meg­várja a férjemet? — Á kony­hából sült hús ingerlő szaga árad. — Köszönöm. Előbb be­szélnem kell vele. — „Más­féle diétára foglak” — gon­dolta magában Sztasz. — Már jártak nála újság­írók — közölte az asszony. — Fontos személyiség lett! Egy moszkvai riporternő is kereste, de nem találta itt­hon, kinn volt a .járásban. — Tudom — bólintott Sztasz. A mi lapunk küldte. Magával is beszélt? — Három óra hosszat be­szélgettünk. Végül is nem tudta megvárni a férjemet, rosszkedvűen ment, el. A fér­jem is sajnálta, hogy nem találta itthon. Sokat dolgo­zik, egy kis propaganda no­> -hiányt megszüntetni. A to­vábbiakban azonban az ipar­nak nagyobb mértékben kell hozzá j árulnia a rendkívül költséges vízműberúházások- hoz. Miután pedig az összes iparvís: felhasználásának 84 százaléka olyan területre jut, ahol kevés a víz, ebből a szempontból is jobban meg kell fontolni az ipartelepíté­seket, Kitért az országban meglehetős bőségben fellel­hető gyógy- és hévizek ki­használásának lehetőségeire, a mezőgazdaság vízgazdálko­dására, ezen belül a sokat fejlődött üzemi öntözésre, amelyet véleménye szerint főleg ott kell továbbfejlesz­teni, ahol az a legkevesebb járulékos beruházással meg­oldható. Megnyuglatólag hatott, amit az árvízvédelem évről évre fejlődő munkálatairól mondctt az államtitkár és amive; az egész ágazat dina­mikus fejlődését jellemezte. Már ebben a bevezetőben szó került a Balaton sajátos vízgazdálkodási követelmé­nyeiről, amelyre hamarosan elkészül az összefüggő prog­ram. Dr. Radnóti István. Veszpiém megyei képviselő felszólalásának nagy részét annak a problémának szen­telte, hangsúlyozva, hogy a Sió, mint a Balaton jelenle­gi egyetlen vízszabályozója, a mai állapotában nem tölti be hivatását, s olyan munkála­tokra van szükség, amelyek lehetővé teszik a vízátveze­tést a Drávából a Balaton vízszintjének kielégítőbb sza­bályozásához. A témához hozzászólók többsége a mezőgazdaság szemszögéből vizsgálta a víz- gazdálkodást. Bőhm József. Somogy megyei képviselő, a mezőgazdasági vízberuházá sok igen gyors megtérülését bizonjo tóttá, hasonlóképpen dr. Mészöly Gyula, Bács me­gyei képviselő is. aki főleg a Dégen Imre által is említett Duna—Tisza csatorna tervé­vel foglalkozott. Ez az évszá­zados terv, hangsúlyozta, megszüntetné a Duna—Tisza közének krónikus vízhiányát, lehetővé tenné a tápéi olaj- kincs gazdaságosabb haszno­sítását. a belvízi hajózás fej­lesztését. Megtérülése, véle­ménye szerint, a tiszalöki duzzasztómű adataiból ítélhe­tő meg, amely 15 év alatt, a mintegy kétmilliárdos költ­séggel szemben, ötmilliárdot hozott a népgazdaságnak. A hatalmas munka előkészítése, természetesen, sok időt igé­nyel, ezért mielőbb hozzá kellene kezdeni. A Vas, Békés, Szol­nok, Veszprém és Haj­dú megyét képviselő hoz­zászólók a továbbiakban szá­mos tapasztalattal gazdagítot­ták a vitát, amely péntek délelőtt a vízgazdálkodásról folytatódik, ezt követően ke­rül sor az interpellációkra. velte tolna a tekintélyét. — Megértem — bólintott Sztasz. — Mondja, a kolléga­nőm rém felejtett itt vélet­lenül egy könyvet? Megkért, hogy vigyem el neki. Nyílt a külső ajtó. Tyiho­nov kiegyenesedett, jobb ke­zét kiskabátja alá rejtette. Az asszony az ajtóhoz lépett. — Álljon meg! — sziszeg­te Tyihonov. — Maradjon a helyén! Az asszony megdermedi. Az ajtó kinyílt. — Lépjen be Jerigin, már várom: A belépő automatikusan tett még egy lépést. — Jó na­pot — mondta és hirtelen megdermedt. Sztasz a bordái közé nyomta pisztolyát és az iz- galomlól megbicsakló han­gon kiáltotta: — Csak minden ostoba ság nélkül! — Sóhajtott egyet és hozzátette: — Nem azért üldözöm két hete. hogy most gátfutásra vállalkoz. zam... Az asszony a falnak tá­maszkodott, sápadtan a ré­A világsajtó érthető módon azt emelte ki Nixon legutób­bi sajtóértekezletének anya­gából, ami a vietnami hábo­rúval kapcsolatos amerikai elképzelésekre vonatkozott. Az amerikai sajtóban viszont nagy hangsúlyt kapott a kor­mányzat belpolitikája is. Az amerikai lapok nagy címek alatt közölték Nixonnak azt az ígéretét, hogy az elkövet­kező két-három hónapban nem folyamodik drámai szükségintézkedésekhez az infláció megállítására. Hogy az amerikai elnök ilyen ígé­ret megfogalmazását egyálta­lán szükségesnek tartotta, már egymagában is rávilágít arra, milyen súlyos problé- mái vannak a Fehér Háznak a belpolitikai fronton. Az a „közgazdász csapat”, amely David Kennedyvel, a bankárból pénzügyminiszter­ré lett üzletemberrel az amerikai hivatalos gazdaság- politikát irányítja ma Wa­shingtonban. a gazdaság ,.le lassításával” kíván küzdeni az infláció ellen. E nézet sze­rint a gazdaság túlhevített, s szükség van gyors, fékező in­tézkedésekre. Az üzleti tevé­kenység e visszaszorítását cé­lozná az, hogy az eddigi 7 százalék helyett csupán 3 százalékban határoznák meg azt az adócsökkentést, ame­lyet azok a vállalatok kap­nak a kormánytól, amelyek nagy beruházásokat hajtanak végre. A David Kennedy-cso- port erélyes takarékosságot vezetne be minden kormány- hivatalban. Persze ennek el­sősorban a szociális és nép­jóléti programok esnének ál­dozatul, amelyek pedig eddi­gi formájukban is elégtelenek­nek bizonyultak arra, hogy hatékonyan enyhítsék az ín­ségesek helyzetét. A kor­mány által előterjesztett csök­kentett költségvetési tétele­ket a kongresszus még ala­csonyabbra kívánja beállíta­ni. A szenátus nem kevesebb, mint 1,9 milliárd dollárt sze­retne lefaragni a Nixon által már amúgy Is jelentősen meg­nyirbált „szegénység elleni” programokból és más szoci­ális célokra fordítandó pénz­összegekből. A gazdaság lelassításának programját azonban nem könnyű végrehajtani. E terv egyes bíx-álói figyelmeztet­nek: óvatosan kell manőve­rezni, nehogy az inflációelle­nes küzdelemben a gazdaság a pangás állapotába kerüljön és súlyos visszaesés következ­mülettől. A konyhából sűrű­södő pecsenyeszag áradt. — Nyina Sztyepanovna, odaég a hús. Van egy kis kü­lön megbeszélnivalóm a fér­jével. A tornácról nehéz léptek hallatszottak. Három rendőr lépett be. — Nos, Jerigin, itt beszél­getünk, vagy megyünk Moszkvába ? — Nincs miről beszélnem — lökte ki a szót megkövese­dett ajkai közül Jerigin. A repülőtér óriási kockacu­korra emlékeztetett. A ref­lektorok visszfénye tükröző­dött az URH-kocsi karosszé­riáján. Sarapov Jerigin arcá­ba nézett. Ez az arc halolt volt, kiégett, mint egy vil­lanykörte. — Vigyék az egyesbe. Jerigint kocsiba ültették. A Volga nekirugaszkodott. Sarapovék a második kocsi­ba ültek. Éjszaka volt, a ke­rekek alatt surrogott az or­szágút aszfaltja Tyihonov hangja tompán visszhangzott a csendben: — Alapjában véve nem té­vedtünk, amikor feltételez­tük, hogy Tanya halálának okát valahol a magánéletben kell kutatnunk. De nem is­mertük öt és leszűkítve ér­telmeztük a magánélet fogal­mát. Érted, Sarapov? Tánya a magáénak érezte idegen em­berek gondiát-baját is. Ez történt, amikor megismerke­dett Anna Hizsnyakkal. Hizsnyak élete szörnyű tra­zék be. Mint megjegyzik: a nagyobb takarékossági intéz­kedések, a beruházásokra vaj ló kisebb ösztönzés elkerül­hetetlenül rontja maid a leg­szegényebbek helyzetét. S kü­lönösen sújtja majd a néger gettók lakóinak életkörülmé­nyeit, hiszen afelől senkinek sincs illúziója, — ha újabb elbocsátásokra kerül majd sor az amerikai vállalatok­nál —, az elsők között a né­gereket teszik ki az utcára. S ha csökkentik az egyete­mek állami támogatását, ez csak növeli a hallgatók elke­seredését. akik rosszabb kö­rülmények közepette lesznek kénytelenek tanulmányaikat folytatni. Ily módon — fi­gyelmeztetnek egyes lapkom­mentátorok — a Nixon-kor- mánynak meg kell gondolnia, milyen áron állítja meg az inflációt. Ha ez csak úgy kö­vetkezhet be, hogy újabb nagyvárosok utcasorai borul­nak lángba a négerek erősza­kos akciói nyomán, vagy is­mét tömegessé válnak az összecsapások az egyetemis­ták és a rohamrendőrök kö­zött, akkor felvetődik, nem lehet-e más utat találni1 a probléma megoldósárp? a bí­rálók egy része azt ajánl ja ki­útként, hogy a vietnami há­ború befejezése után felsza­baduló milliárdokal fordít­sák olyan nagy programok megvalósít ásó ra. amelyekkel teljesen átépítenék a néger gettókat, illetve nagyarányú közmunkák biztosításával munkaalkalomhoz juttatnák e gettók lakóinak jelenleg munkanélküli, szociális se­gélyen tengődő százezreit. S itt újra csak bezárul a kör a Nixon-kormányzat szá­mára. Világossá válik, hogy amíg nem tesz pontot — bé­kés rendezéssel — a vietna­mi háború végére, addig nem képes megbirkózni belpoliti­kai gondjaiva'l sem. Az ame­rikai gazdaság lelassításának programja a vietnami hábo­rú miatt vált szükségessé: hi­szen komoly közgazdászok Amerikában is fő helyeken tüntetik fel az infláció okai között a vietnami háborút, az egyre fokozódó fegyverkezési versenyt. Ügy ahogy Nixon halogató taktikázást alkalmaz a háborúval kapcsolatos dön­tés ügyében, hasonlóképpen igyekszik elodázni a döntést belpolitikai frontján is. Ezzel azonban csak a problémákat teszi súlyosabbakká és növe­li a feszültséget az amerikai nagyvárosokban. Á. L gédia. Figyelj ide! Anna Hizs­nyak közvetlenül a háború kitörése előtt ment férjhez a helybeli számvivőhöz, Jeri- ginhez. S amikor a németek Zdolbunovba, ebbe a Rovnó környéki faluba értek, Jeri­gin azonnal felajánlotta ne­kik szolgálatait. Egészséges, jóképű fiatalember volt, nem­rég nyerte meg a városi lö­vészbajnokságot. Jerigint fel­vették egy SD büntetőosztag­ba, ahol hallatlan kegyetlen­ségéről vált hírhedtté. Zsidók kivégzését vezényelte, kom­munistákat gyilkolt. 1942 de­rekán kitüntették a Reichért tett szolgálataiért, s ugyan­akkor Rotenführerré léptet­ték elő. Jerigin naponla meglátogatta az anyját: itt keresett menedéket Anna is a kisfiával. Amikot megér­tette, hogy Anna végérvénye­sen szakított vele, feljelen­tette, mint a partizánok ösz- szekötőjét. Hat napig ült a tömlőében Anna és várta az akasztófái. A hetedik éjsza­kán partizánok lepték meg a falut, felgyújtották a német parancsnokság épületét, ki­szabadították a foglyokat, Anna. hathónapos kisfiával a karján, csatlakozott a par­tizánokhoz, abban a biztos hitben, hogy szörnyei éggé vált férjével is leszámoltak. Ebben azonban tévedett. A bandita nemcsak a partizán- rajtaütést élte túl, de a há­borút is. Nevet változtatott, elrejtőzött, megnősült, lapult. (Folytatjuk) Csatorday Károly felszólalása a Biztonsági Tanács ülésén Arkagyij Veiner — Georgij Veiner: Nyomozás magánügyben Fordította: Kassai Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom