Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-18 / 164. szám
tom. fffllus 18. JCELET-MÁGYÁRÖESZAa 1 aBM A szocialista menedzser Hamarosan műszaki átadásra kerül a mátészalkai ládaszegező üzem. Hammel József Eelv» „Meglátják, érdemes” Egy fiatalasszony útja az egyetemtől Marokpapiig Számítások szerint Magyarországon mintegy 150 ezer főre tehető a különböző szintű vezető pozícióban dolgozók száma. Ez tehát az a parancsnoki kar, amelynek döntéseitől számottevő mértékben függ a gazdasági fejlődés üteme. Ha szigorúan vesszük, vezető mindenki, aki az emberek és a termelési eszközök bizonyos csoportosításával végeztet el bizonyos feladatot. Néhány évvel ezelőtt még arról értekeztünk, hogy a vezetés szakma-e? Hogy mi a vezetési tudásanyag tartalma? Szükség van-e a vezetők rendszeres továbbképzésére, stb. Azóta a vezetéstudomány Magyarországon polgárjogot nyert, amit a vezetőképzés intézményes rendszerének gyors fejlődése is bizonyít. Most inkább arról folyik a vita: milyen követelmény rendszer állítható a vezetők elé? Milyen a szocialista menedzser? Nos, a válasz nem egyszerű, hiszen a követelmények nem választhatók el attól a gazdasági környezettől, amelyben a gazdasági egységek tevékenykednek, működnek. Például, leegyszerűsítve a helyzetet — a gazdaságirányítás direkt rendszerében a tulajdonos (ti. az állami tulajdon képviselői) mindenekelőtt a tervutasítások teljesítését és túlteljesítését várta el a vezetőktől és a vezetőket is lényegében ennek alapján értékelték. Bonyolultabbak az elvárások a gazdaságirányítás új rendszerében, amely nem a tervutasítások végrehajtása hanem a gazdasági egységek komplex, sokoldalú gazdasági fejlődése alapján minősíti a vezetőket. Rövid távon a vállalat által elért nyereség fejezi ki leghűeb- ben ezt a komplexitást, feltéve, hogy a nyereség alkalmas a vezetői döntések következményeinek egyértelmű kifejezésére. Hosszú távon a tulajdonos szabta követelmények még bonyolultabbak, hiszen szorosan kapcsolódnak ahhoz, hogy a vezető mit tett, illetve mit tesz a rábízott gazdasági egység fejlesztése érdekében. A gazdasági döntések eredménye rövid és hosszú távon egyaránt, nem kizárólag a vezetőtől függ. A gazdasági élet világa tele van kisebb- nagyobb bizonytalansággal. Ezért a döntéshez kapcsolódó időtávlat, továbbá a termékpiac jellege a bizonytalanság fokát is befolyásolja. Nyilvánvaló: minél hosszabb távra készít a vezető terveket, minél messzebb gyűrűző következményei vannak a ma hozott döntéseknek, annál nagyobb a bizonytalanság foka. Ez utóbbi azonban aszerint is változik, hogy viszonylag stabil termékpiaccal rendelkező vállalatról van-e szó. (pl. acélmű), vagy a keresleti struktúra gyors változásainak kitett termékpiacról (pl. ruházati és más, divatcikkeket gyártó iparok.) A bizonytalanság foka abban is különbözik, hogy a vezető teljesen új termelési eljárást vagy terméket kíván bevezetni, vagy úgynevezett követő üzletpolitikát folytat, átvesz máshol már jól bevált eljárást' vagy terméket. A lényeg tehát a kockázatvállalás mértéke, s jó vezető a vállalat erőforrásait, különleges képességeit, adottságait optimálisan összehangolja a kínálkozó lehetőségekkel és a reálisan vállal- ható kockázatviselési szinttel. Ilyen értelemben beszélünk vérbeli vállalkozó gazdasági vezetőről. Nem hivatásos vezető az, aki csak a „bizonyosra” megy, aki akkor és abban mer dönteni, ha minden információ a rendelkezésére áll. A mai világban ez utópia. Mégis akadnak vezetők, akik erre várnak és ezért későn vagy egyáltalán nem döntenek. Ilyenkor a tulajdonos — tehát a szocialista állam — joggal kérheti számon az elmaradt hasznot. A gazdasági vezetővel szemben támasztott fontos követelmény tehát biztosítani és előkészíteni a vállalkozás dinamikus fejlődését, verseny- és piacképességét. „Hatásos vezetőnek lenni annyi, mint magas hatékonyságú gazdasági tevékenységet biztosítani” — mondotta a legutóbbi vezetéstudományi konferencia egyik résztvevője. Úgy vélem, fején találta a szöget. A vállalati kollektíva és a társadalom egyaránt azt várja a vezetőktől, hogy a rájuk bízott társadalmi erőforrásokat a lehető legnagyobb hatékonysággal működtessék. Ez a kérdés gazdasági ve- tülete. A gazdasági követelményeket a különböző társadalmi rendszerek eltérő módon befolyásolják. Amiga tőkés vállalat menedzsereitől mindenekelőtt a részvényosztalékok maximálását várják és a hatékonyság úgyszólván minden tevékenységük egyetlen kritériuma, addig a szocialista társadalomban a vezetők az állami tulajdonos megbizottaiként széles körű társadalmi felelősséget is vállalnak. Ennek a felelősségvállalásnak része a jó munkahelyi légkör kialakítása is; de része az is, hogy a vezető, fejlesztési terveiben és döntéseiben figyelembe vegye a szociálpolitikai feladatokat is. Van-e joga egy vezetőnek például arra, hogy munká- sainak 5—10 vagy 15 százalékát elbocsássa? Kétségtelenül, ehhez minden törvényes lehetőség a rendelkezésére áll. (A tőkés menedzse- rek például a termelés csökkenése esetében nem riadnak vissza ettől a lépéstől). A szocialista menedzsernek azonban olyan tervszerű fejlesztési politikát kell kialakítania, amely biztosítja a vállalat életképességét, és így munkaalkalmat is teremt dolgozói számára. Szeretném azonban aláhúzni, hogy a hatékonyság tartós csökkenése vagy alacsony színvonala nem magyarázható és védhető szociális „megfontolásokkal”. A jó vezető mindenekelőtt színvonalas, a vállalati kollektíva által is támogatott gazdasági munkával veti meg a szociális célok megvalósításának az alapját. A távolról sem a teljesség igényével megrajzolt kép kiegészítőjeként még csak egyetlen kérdést. A tőkés menedzser számára az üzleti játékszabályok keretein belül minden eszköz alkalmazását szentesíti a profitcél: így a fogyasztó rafinált megkárosításától a megvesztegetésen át az ipari kémkedésig minden eszköz a rendelkezésére áll. A szocialista menedzser olyan politikai rendszer meghatározta közegben él, amelyben döntéseivel és üzleti akcióival nem sértheti meg az állami, társadalmi érdekeket. Az ilyen sérelmeket az állam megtorolja, — például bírságok révén —, még akkor is, ha a vállalat nyeresége számottevően emelkedett. Bizonyos, hogy a kibontakozó új gazdaságirányítási rendszer számos új vonással gazdagítja majd a vezetés tartalmát, jellegét és ezzel összefüggésben markánsabban rajzolódnak ki a szocialista vezető jellemző vonásai is. Varga György Kunszentmiklós, Gödöllő és Márokpapi. Egy életutat jelző háromszög átfogói és befogói: születés és gyermekkor, komoly tanulás és diploma. emberi felelősség és munka. Ez Bencs Tiborné eddigi életútjának vázlata. Friss ábra, merész vonalakkal. Még csak 31 éves. Lakást is adtak... — Már az egyetemen meg. ismerkedtünk Zentai Gyu- szival.. Ö pesti. Aztán Vásá- rosnaményban tetszett meg neki a szakma gyakorlása. Egy évvel hamarabb végzett. Javasolta, jöjjünk mi is Szabolcs-Szatmárba. Már azért mondok többesszámot, mert a férjemmel jegy- ben-formán voltunk. Csak a tanulmányi idő kötött még, no meg hogy lakunk, miképpen leszünk majd. Én először Tiszakerecsenybe kerültem. Azután ide, Márokpapiba, mi vei szolgálati lakást is adtak. S közben összeházasod tunk. Gyenge termelőszövetkezetet fogtak ki. Ha nem is hal moz mérleghiányokat, aranyzáport sem ismert. Minden fillérnyi értékért nagyon meg kell dolgozni a beregi részen. Ha gyakori az eső az is baj, ha kihagy, az is veszedelem. — Férjemet választották főagronómusnak, énrám az állattenyésztés felelősségét bízta a szövetkezeti tagság. Negyedik esztendeje. — Nem könnyű a munkahelyem. De ha lehet úgy mondani vagy még inkább elhinni: éppen amiatt szeretem. A szakma kellős közepében vagyok. Tele tervvel, munkával. S milyen jó érzés az, látni, érezni, hogy megértenek az emberek, befogad a falu. Ehhez azonban cseppet sem könnyű út vezetett. Megalapozott érvek sorolása, szá. mok bizonyítása arról, hogy hogy az adott körülmények között kár erőltetni a sertés- tenyésztést például. A tartási körülmények nagyon megdrágítják, nincs semmi haszna. Sőt De jó feltétele van a baromfitenyésztésnek. „Azt csináljuk meg, emberek! Meglátják, érdemesebb!” Tárgyalt kalkulált szervezett — Harmadik éve van a ba. romfitelepünk. Évente átlag 12 ezer pulykát (ez 500 mázsa) és 25 ezer rántani való csirkét nevelünk. Árbevételünk mintegy másfél millió forint. Megmarad több mint negyed millió forint tiszta haszon. Állattenyésztő — szoknyában? — Furcsa ilyesmit csinálni nőnek? Azt tartjuk, tanitjuk: el kell vetni a maradiságot. Férfi itt még nem csinálta meg, hogy két kiló hetven deka abrak kelljen — a kiegészítő tömegtakarmányokkal — egy kiló szarvasmarhahús előállításához. Tavaly már így volt. És még mindig lehetséges keresni az önköltség kedvezőbb alakulását. Nem mondok azzal újat, hogy nincs rossz gazdaság, csak rossz gazdálkodás lehet. Mindig minden a helyzetek reális felismerésétől, részletekbe menő elemzésétől és a megvalósítástól függ. Megmondom én szakmai véleményemet, el. képzeteseimet az elnöknek a vezetőségnek, de meg még a férjemnek is Ez igazán nem zavarja a szükséges jó kapcsolat tartását. Sőt kell is, hogy minden tekintetben tisztában legyünk egymással. A szatmári-tiszaháti emberek nyakasságukról. keménységükről ismertek. Ki. fogástalan a magatartásuk a „szoknyás” főállattenyésztővel szemben. Hallgatnak rá, jó egyetértésben dolgoznak. — Az emberek alapjában jók. Feltétlenül megszokják és megtartják a szükséges rendet, a szó és munka összhangját, ha látják, hogy az sem tesz másképp. aki így követel. Huszonhét éves korában tagja a pártnak. Ipari vagy agrár származású szülők nevelték? Helyteleníti a kérdés ilyen feltevését. — A szülők származása nem lehet perdöntő. A tudat bizonyossága, az eszme feltétel nélküli elfogadása az alap. S, hogy ezen az alapon állva ki hogyan teszi le a garast. Ehhez én nem kértem, nem kérek sem szülői, sem más forrású tanácsot. A falu jóakaratú A legutóbbi pártvezetésé, gi újraválasztáskor párttitkárnak választották meg a faluban. — Egyáltalán nem érzek a férfiak részéről lekicsinylést. Egyébként az emberekről már szóltam. Még annyit: magatartásuk erősebb, bizalmat adóbb nővel szemben. Él a falu jóakaratú, tiszta erkölcse. No meg, a járási, sőt megyei elvtársakkal is kielégítő a kapcsolat. Oly jól esett, amikor legutóbb a járási első titkár látogatott meg. Sok mindenről őszintén elbeszélgettünk. A négyéves kislánynak testvérkéje lesz hamarosan. — Igénybe veszi a szüléssel járó teljes szabadságot?... — Csak a szülésit, öt hónapot. Utána újra dolgozom. A gyerekre vigyáz a szomszédból a nyugdíjas Lukovics néni. Majd elintézzük azt egymásközt.. Sajnos-, bölcsődéje még nincs a falunak. Asztalos Bálint A cél: Nyíregyháza A tiszai offenzívár ól Sokszor esett már szó arról, hogy Szabolcsban a Tanácsköztársaság 133 dicsőséges napja csak harminchárom napig tartott. Ez egészében igaz, részleteiben nem. Ami a kettő között van, arról hadd essék szó ezúttal. A HARMADIK DIREKTÓRIUM A történelmi Szabolcs megye 1919 véres napjaiban nem volt azonos a mai megye területével. Nemcsak északon, nyugaton sem. A Tiszán túl Szabolcs megyéhez tartozott az úgynevezett Taktaköz hat községe: Báj, Csobaj, Prügy, Tiszaladány, Taktakenéz és Tarod. Ezenkívül még három község: Viss, Zalkod és Kenézlő április végének tragikus napjaiban, amikor a Szabolcs megyei direktórium kénytelen volt hátrébb vonulni, szilában a Vörös Hadsereg kezén maradt. A Szabolcs megyei kommunisták legdere- kabbjai, Margittai János, Raffai András és a többiek itt telepedtek- le és vitték tovább a Szabolcs megyei direktórium ügyeit az április 28-i csatavesztés után is, amikor kénytelenek voltak Nyíregyházát átengedni a franciák által vezetett román intervenciósoknak. A direktórium Báj községben települt le. Innen intézte a kilenc község sorsát. Nem is rosszul. A petőházi cukorgyárból sikerült a kilenc falu gyermekeinek 25 mázsa cukrot szerezniök. Igazságot teremtő munkájukat az sem fékezte, hogy a községek határában húzódott a front és békés építőmunkájukat gyakran zavarta mega csatazaj. ÁGYÜTÜZ RAKAMAZ FELÖL A fegyverek dörgése jobban idegesítette a burzsoáziát, mint a „kis szabolcsi” direktóriumot. Június 5-én például két vöröskatona átkelt a Tiszán Vencsellőnél és a Dessewffy- kastélyban meglepte az öttagú őrséget. Rövid tűzharc után mind az ötöt lefegyverezték, elfogták és fogolyként átvitték a Tiszán. A község hasznát látta az akciónak, mert éppen élelmet rekvirál- tak Vencsellőn. A két vöröskatona fegyvereinek zajára Bujig futottak és egy ideig békében hagyták Vencsellő lakosait. A két vöröskatonát nagyobb egység követte. Egy század kelt át a Tiszán. Gá- va és Vencsellő között vettek állást. Bujról kelt ellenük, hatalmas erővel az ellenség. Lassan visszavonultak, de nyugtalanított hadi területként tartották számon ezeket a Tisza menti községeket, melyeknek lakói szíve a Vörös Hadsereghez húzott. Ki is telepítették Tímár, Balsa és Szabolcs községek egész lakosságát. Csak azt érték el vele, hogy amerre mentek, elmondták: a Vörös Hadsereg ütőképes, támadni fog. Július 20-án a sok reménység valósággal lángra lobbant. Ezen a napon megindult a Tiszán át a Vörös Hadsereg nagy offenzívája Szabolcs megye visszafoglalásáért. GYŐZELEM ÉS ISMÉT ÁRULÁS Rakamaz felől lehetett hallani az ágyútüzet. Ott, ahol Stromfeld Aurél vezérkari főnök az utolsó hídfőállást tartani akarta (a székely hadosztály árulása miatt nem sikerült a zseniális vezéri elgondolás). Onnan támadtak ismét a vörösök. A harmadik hadtest, benne az első hadosztály és a szabolcsi vörösezred katonái július 20-án déli 12 órakor keltek át Tokajnál a Tiszán. Csakhamar övék volt Szabolcs község, Nagyfalu és az összes raka- mazi tanyák. A támadás éle világosan Nyíregyháza meghódítására irányult. Július 22-én, kemény harcok után, mód volt a rakamazi hídfőállás kibővítésére is. Huszon- harmadikán a Vörös Hadsereg elérte Gáva keleti szegélyét, a préni halmot, Csőszhalmot és Tiszaeszlárt. A románok Tokaj és Ibrány között egy nem nagyon harcképes hadosztállyal, Tisza- dob és Tiszacsege között pedig három-négy, szintén fáradt hadosztállyal támadtak és védekeztek, nem sok sikerrel. A saját otthonukat visszafoglalni akaró szabolcsi fiúk harckészségével semmiféle zsold nem bírta igazi harci tűzbe vinni az idegen katonaságot. Július 24-én az egész Vörös Hadsereg nyíltan elindult Nyíregyháza felé. El lehet képzelni a szabolcsi dzsentrik reszketését és menekülését. A Vaskapu hegynél megálltak a vörösök rendezni soraikat. Közben háromszor támadtak rájuk a románok, sikertelenül. A harmadik támadás visszaverése után, az utánpótlás megérkezett és semmi sem állta volna útjukat, hogy július 26-án bevonuljanak ismét, három hónap után, Nyíregyházára. Sajnos, nem így történt. Nem a szabolcsi fiúk hősiessége tehetett róla. Ismét árulás történt, ezúttal a szolnoki fronton. A front összeomlott. El kellett readelni az általános visszavonulást. Ez a parancs egyben a fiatal Tanácsköztársaság összeomlásához is vezetett. Mégis illő emlékezni rá, hogy a harminchárom napos szabolcsi köztársaság után még volt egy harmincnegyedik nap is... (gnz)
