Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-15 / 161. szám
f. a!<M Kelet-magy aröKszäö TÜ5 jáífu* 11 külpolitikai összefoglalónk p' i Újabb zavargások Észak-lrországban ® Kékkőmén londoni útja § A LuftvaíTe pilótája Angliában A tudósítások tömegét ontó nemzetközi telexgépeken hétfőn három olyan figye- lemre méltó hír is érkezett, amely az Egyesült Királysággal kapcsolatos. Az első arról számol be, hogy Észak- Irországban ismét tünteté- sek voltak, a zavargások összetűzéssé fajultak a rendőrség és a polgári lakosság között és a sebesültek száma félszáznál is több. A zavargásokat az egyik bigott protestáns szervezet kezdeményezte. Mint ismeretes, a nemcsak kisebbségben lévő, de sok tekintetben szinte apartheid-szerű megalázó megkülönböztetéseknek alávetett észak-irországi katolikus lakosság egyenjogúsítást törekvéseivel kapcsolatban a múlt év őszén kezdődött el a nyugtalanság az ország területén. Azóta bigottreakciós protestáns politikusok több vereséget szenvedtek (egyebek között az időközben lezajlott választásokon), de mint látható, makacsul harcolnak tovább pozícióikért, középkori eszményeik konzerválásáért. A másik hír arról szól, hogy Urho Kekkonen, finn köztársasági elnök kedden kezdi meg hivatalos látogatását a szigetországban. Ez a történelemben az első finn államfői látogatás Nagy- Brit&nniában. Többről van szó, mint udvariassági gesztusról, sőt a két ország kapcsolatainak elmélyítésén is túlmegy a látogatás jelentősége, hogy ügy mondjuk: európai jelentőséget kap. Az európai biztonsági értekezlet összehívásáról szóló budapesti felhívást, mint emlékezetes, Finnország anynyira a magáévá tette, hogy felajánlotta: legyen Helsinki a tanácskozás színhelye. Ugyanakkor a brit kormány kezdettől fogva meglehetősen hűvösen reagált a konferencia gondolatára. Londoni diplomáciai megfigyelők úgy vélik: Kekkonen látogatása közelebb viszi majd a Downing streetet az összeurópai biztonsági konferencia eszméjéhez, annál is inkább, mert a finn elnök előtt Waldheim osztrák külügyminiszter — akinek kormánya ugyancsak híve a budapesti felhívásnak — járt a brit fővárosban, s feltehetően már ő is ebben az irányban Igyekezett megnyerni Londont. Sót, az Observer című brit lap azt is tudni véli, hogy a szovjet—amerikai rakétakorlátozási tárgyalások színhelye is Helsinki lesz, ami Finnországot, s így a Kekkonen-látogatást, még jobban felértékeli. Ez is az oka annak, hogy jobboldali angol körök támadják Kekkonen békepolitikáját, s a látogatás előestéjén az elemi udvariasság szabályait is felrúgva írnak Kekkonenről. Sajnos, e körök súlyáról ad számot a harmadik hétfői angliai hírközlés is, amely szerint Anglia felajánlotta az NSZK-nak: brit területen képezze ki a Luftwaffe pilótáit. Több munkáspárti képviselő támadta a kormánynak ezt a döntését, a londoni Morning Star vezércikke pedig megállapítja: ez a döntés megmutatja, milyen messzire megy a Wilson-kormány Bonn politikai és katonai céljainak támogatásában. __--.i',..—__iiiiime „Vörösgárdisták“ Pekingben? Peking (MTI): A PAP lengyel hírügynökség pekingi tudósítója szerint a kínai főváros több pontján az utóbbi időben jelszavak jelentek meg, amelyek „a forradalmi rend fenntartására"’ szólítanak és azt hirdetik, hogy szavatolni kell a lakosság személyes biztonságát, A város különböző kerületeiben feliratokat lehet olvasni, amelyek harcra szólítanak „a csavargók és a rablók” ellen. A házak falain kifüggesztették a pekingi biztonsági hivatal katonai ellenőrző bízott, ságának hirdetménveit. A hirdetményekben az áll, hogy a ,.proletár kulturális forradalom” és a IX. pártkongresz- szus jelszavainak széles népszerűsége ellenére az osztályellenséget (ez úgyszólván minden ellenzékire vonatkozik) még nem hallgattatták el teljesen. A plakátok szerint ezek az elemek felforgató tevékenységet 'fejtenek ki és megzavarják a közrendet. A hirdetmények két diákot névén neveznek, akiket bandi- tizmus ürügyén halálra ítéltek. Pekingi megfigyelők nem tartják kizártnak; a rendbontások azzal lehetnek össze, függésben, hogy az „átneve- lésre” vidékre küldött „vörösgárdisták” egy része vissza- szivárgott a fővárosba. MOSZKVA Franciaország nemzeti ünnepe, július 14-e alkalmából Nyikolaj Podgornij szovjet államfő táviratban üdvözölte Georges Pompidou francia köztársasági elnököt. Podgornij megállapítja, hogy a felek , közeledési és együttműködési politikájának eddig élért eredményei és az a kölcsönös meggyőződés, hogy továbbra is ezen az úton kell haladni, lehetővé teszi, hogy optimizmussal tekintsenek a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatainak jövőjére, hiszen e kapcsolatok fejlődése megfelel a két nép legfontosabb érdekeinek, az európai feszültség enyhítését, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítását szolgálja. SAIGON A dél-vietnami szabadság- harcosok vasárnapra virradó éjjel tizennégy tüzérségi támadást intéztek az ellenséges állások ellen. Quang Ngai és Binh Thuan tartományokban három amerikai állást értek a hazafias erők rakétái, illetve aknái. RÓMA Nyugati hírügynökségek jelentései szerint Saragat olasz köztársasági elnök több mint egyórás tanácskozás után Mariano Rumor ügyvezető miniszterelnököt, a kereszténydemokraták vezetőjét bízta meg egy új középbal kormány megalakításával. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége, amely egyhetes látogatást tett a Szovjetunióban és tárgyalásokat tartott a Szovjetunió vezetőivel, hétfőn délután visszaérkezett Beflinbe. Willi Stoph miniszterelnök, a NSZKP Politikai Bj'z’ort'áágáiiak tagja, á küldöttség vezetője megérkezése után rövid repülőtéri nyilatkozatában hangsúlyozta: a tárgyalások a Szovjetunió és az NDK pártjainak és kormányainak teljes egységéről tanúskodtak. A küldöttség útja és az út eredménye nagy hatással lesz az NDK további fejlődésére és köztársaságunk huszadik évfordulójának előkészületeire. WASHINGTON A Fehér Ház hétfőn beje- tette, hogy Nixon világkö- rüli útja végén találkozik Wilson brit minisztere’nök- kel. A néhánv órás találkozóra a romániai látogatás után kerül sor. anvkor az elnök különreoülő,gépét egy angliai léff'támasznnnton üzemanyaggal töltik fel. A világűr Mteghé&lífása Irta. Georgi Petrov akadémikus 2. A Föld időjárása A kozmikus technika birtokában újszerűén vethetjük fel a kérdést a bolygók, de mindenekelőtt a Föld tanulmá. nyozásáról. Már az első repülések révén megállapították, hogy a napfolttevékenység szintjétől függően lényeges változások mennek végbe az atmoszféra felső rétegeinek sűrűségében. Az első szovjet mesterséges holdak és szondák képletesen szólva kitolták a földi határokat a .világűrben, „meglátták” a Nap irányából másodpercen, ként több száz kilométeres sebességgel felénk haladó proton és elektronáramlatok mágneses szféráinak óriási térképét, Ezeknek az áramlatoknak a kölcsönhatása a Föld mágne ses szférájával lényegesen befolyásolja a Föld környezetében lévő feltételeket. Kétségtelen. hogy a neofoltte- vékenység befolyása elér az atmoszféra alsó rétegeibe is és megváltoztatja azok állapotát így például a különböző sugárzások szempontjából változik a légkör áteresztőké, pessége. Ez igen fontos és bonyolult kérdés, ugyanis a földi létet két dimenzió különbsége határozza meg: a Föld által kapott és leadott energia nagysága. A kapott és az elvesztett energia közötti összhang igen erős mértékben függ a felső légkör ösz- szetételétől és állapotától. E kérdés alaposabb tanul mányozásának eredményei gyakorlatilag kitünően fel- használhatók és alkalmazhatók az időjárási prognózisokban. Méltán állíthatjuk, hogy ha majd előre pontosan meg tudjuk állapítani, milyen lesz az elkövetkező év — száraz-e, vagy nedves —, akkor már ez egymagában megtérít minden költséget, amit a kozmikus technika fejlesztésére fordítunk és hatást gyakorol gazdaságunkra, egész életünkre. A kozmikus korszak kezde. télg a naprendszer méreteit nem ismertük azzal a pontossággal, amely a bolygóközi repülésekhez szükséges. A csillagászati egységek nagyságában a bizonytalanság piusz- minusz 5 ezer kilométert tett ki, tehát az adatok bővebb tisztázása nélkül aligha juthatna valaha az ember a Ve- nusra. Ma már néhány száz kilométeres plusz-minusz pontossággal ismerjük a csillagászati egységeket. Az új kozmikus eszközök lehetővé tették, hogy megkezdjük az égitestek, mindenekelőtt a Hold tanulmányozását. Századunk elején megoldhatatlan feladatnak tűnt volna a Hold túlsó felének meglátása. Az 1959. október 4-én indult Luna—3, október 7-én lefotografálta a Hold túlsó felét és a Földre sugározta a képet. Ma már, a földgömbhöz hasonlóan, holdgömbünk is van. A szovjet Luna—9 és Luna—13, valamint az amerikai Surveyor simán leszállt a Holdra és olyan felvételeket továbbított a Földre, amelyeken az egy milliméteres nagy. ságú részletek is kivehetőek voltak. A készülékek mechanikai talajpróbát és vegy. vizsgálatot végezlek a Hol. don. E kísérletek eredményei alapján tanulmányozhatjuk a felső réteg struktúráját és minőségét. Kiderült, hogy a Hold talaja, vagy kőzete hasonló a földi bazaltkőzethez. Kamerával az Ántarktiszon A Magyar Televízió két munkatársa: Rockenbauer Pál szerkesztőriporter és Szabados Tamás operatőr a közelmúltban tértek viasza ait Antarktiszröl. Az utazás néhány epizódjáról szól az alábbi Írás. Nehéz helyzetben van az Antarktiszról hazatért újságíró. Mindenki hajmeresztő kalandokat vár tőle, életveszélyt, de legalábbis egy kis fagyos beszámolót. Számosán érdeklődnek, nem támadtak-e meg jegesmedvék és ha igen, hogyan védekeztünk ellenük; és meglepődve fogadják a választ, hogy a Déli-sarkvidéken nem élnek, soha nem is éltek ezek a fehér bundás északi ragadozók. Igaz, él ott is egy veszedelmes jószág, a tengeri leopárdnak nevezett ragadozó fóka, de ez aránylag ritka, nekünk nem volt „szerencsénk” hozzá. Szabados Tamás operatőr kollégámnak egyszer ugyan közelharcot kellett vívnia egy egyébként békés természetű Weddel-fókával, mely dühbe gurult a felvevőgép láttán. Mindenáron „el akarta vinni” a háromlábú állványt kamerástól, de néhány erőteljes „intelem” jobb belátásra bírta... Életveszély nélkül így hát nincs módomban hátborzongató veszélyről beszámolni. Nem mintha a jégvilág megváltozott volna, megszűnt volna annak a barátságtalan, rideg, fagyos világnak lenni, ami az első bátor sarkutazókat fogadta. A veszélyek léteznek, csakhogy a modern technika minden vívmányával felszerelt sarkutazó — és ez esetben az ott lábatlankodó tudósító — életét ezek ritkán fenyegetik. Sőt, nyáron, amikor ott jártunk (hiszen a Föld déli felén a január a legmelegebb hónap!) még a hidegért is be kellett menni a kontinens belsejébe, mert a tenger partján ilyenkor néhány hétig kimondottan kellemes az időjárás. Nagyon örültem tehát, amikor rövid mirniji tartózkodásunk utolsó napjaiban megkaptam az engedélyt: a holnapi géppel elrepülhetek a Mirnijtől 1500 kilométerre lévő Vosztok kutatóállomásra. Repülés jéghegyek fölött Az IL—14-es kerekek helyett sítalpakon közlekedő repülőgép. Rövid nekifutás és máris a jéghegyek fölött repülünk, A jégtáblákat kaotikus összevisszaságban repedések szabdalják. Nem mesz- sze a nyílt víz kéklik, egy keskeny csatornában egy aprócska fekete, mögötte egy fehér pont. Az „Ob” és a „Professzor Zubov” az expedíció két hajója. A váltást és Nemrégen az egész világ visszafojtott lélegzettel leste a szovjet automata űrállomás repülését a Venusra. Ez az érdekes és titokzatos bolygó sű. rű felhőréteg mögé van elbújva, s ez lehetetlenné teszi a hagyományos spektrális tanulmányozást. A Venus—4- nek sikerült behatolnia a felhőrétegbe, megvizsgálnia a légkör összetételét és megmérni hőmérsékletét. Eddig ugyanis a hőmérsékletről csak rádión szerzett adataink vol. tak, azok mágas hőmérsékletet mutattak, de az adatok ellentmondásosak voltak, s ezért kétséget váltottak ki. Ma már tudjuk. hogy a hőmérséklet maximuma valóban 300 Celsius foknál magasabb, s a nyomás több tu cat atmoszférával mérhető. Azt is tudjuk már, hogy a Ve- nusnak nincs a miénkhez hasonlítható mágneses mezeje, következéskénnen ionoszférá val sem rendelkezik. Ezeknek az adatoknak nem juthattunk volna a birtokába földi megfigyelés útián. A kozmikus készülékek el- iutnak a földi légkör és a mágneses szférák határain túlra. Segítségükkel tanulmá. nvozhatiuk a Nnt> röntgen, és gammasugárzását. Következik: Ut a bolygók meghódítására. a következő teleléshez szükséges felszerelést hozták és most a tenger jegén közlekedő traktorokra rakodnak. Az IL—14-es dél felé fordulva nekivág az Antarktisz hatalmas jégkupolájának. A jeges földrész ugyanis szabálytalan, de nagyjából kör alakú, másfél-európányi kontinens. Egyetlen hatalmas, laposan domborodó jégkupola, amely a partoknál 30—70 méter magas jégfallal kezdő- dik, és messze a szárazföld belsejében, 3—4000 méteres magasságig ívej. fel. Tudjuk, ha a part előtti néhány kis sziklasziget és annak a két kis dombnak a vöröses- barna sziklái -- melyeken Mirnij néhány épülete települt — eltűnnek a gép szárnyai alatt, öt és fél órán keresztül, amig le nem széliünk Vosztokon, egyetlen kis sziklatű, egyetlen kopár kő nem sok, de annyi sem zavarja majd a jég- és hómező végtelenségét. Mégsem tudom levenni a szemem az alattunk suhanó tájról. A kupola a tengerpart közelében hirtelen és meredeken emelkedik 1000—15000 méteres magasságig, azután csak eny- hén hajlik fölfelé. Vosztok- álJomás 3500 méter magasságban van a tenger szintje felett. Másszóval három és fél kilométer alatta a jégréteg vastagsága, mert amint azt a kutatók szeizmikus mérésekkel meghatározták: ezen a ponton a sziklás alapkőzet csaknem a tengerszint magasságában fekszik. Felette az évmilliók során felhalmozódott. acélkeménységű jéggé préselődött hó. .. Lánctalpasok a hóhidon A repülőgép, 800—1000 méter magasságban a felszín felett követi a jégfennsík emelkedését. Ezen az első szakaszon a magasból lenézve is jól láthatóan — a jég felszíne rettenetesen össze van repedezve. A hatalmas, több méter széles és gyakran több száz-, méter mély repedések a szárazföldi expedíciók legnagyobb akadályai, halálos veszedelmei. A hófúvások betemetik, hóhidat hordanak fölé, mely láthatatlanná teszi az árkokat, s ha a nehéz lánctalpas traktorok ilyen alattomos hóhídra hajtanak, az leszakad alattuk, és kész a katasztrófa. A repülőgép egy óra alatt maga mögött hagyta ezt a tájat, ahol a kontinens belsejébe igyekvő traktorkaravánok a legnagyobb nehézségekkel, óvatos, lassú mozgással, napok keserves munkájával haladnak keresztül. Most már iégkupola fennsíkja felett széliünk. Egy sok száz kilométer átméz-őjű hófehér korong alattunk, fölötte a vakítóan kék félgömb, az ég, s ennek a végtelenségnek a közepén, még benne ülve is parányi kis döngicsé- !ő szúnyognak érezzük a jókora kétmotoros gépet. Alattunk, a hósivatag felszínén párhuzamos barázdák futnak észak-déli irányban. Mintha óriási gereblyével megborzolták volna a felszínt. Szélbarázdák — nemzetközileg használt orosz szóval — szosztrugik. A csaknem állandóan egy irányba, és a legtöbbször irtózatos erővel fúvó szelek marják ki a barázdákat, préselik üv.egke- ménységűvé a közöttük maradó havat. — Milyen magasak?— kérdezem a pilótától. — Általában egy és három méter között. — És hogyan lehet egy ilyen felszínre leszállni, ha valami baj történik a géppel? — Hát.. ilyen nagy géppel szinte sehogy, a legjobb esetben is csak a futómű ösz- szetörésével lehet megúszni egy kényszerleszállást. /Most „csak“ —35°... Déltájban látjuk meg az állomást. Néhány kis fekete pont a fehér végtelenségben. A sítalpak nagyokat ugorva, dübörögve futnak és alig néhány méterre a házaktól állnak meg. Kilépünk a gépből. Ragyogó, tiszta idő, szellő sem rebben. Az emberek arcuk elé húzott sállal dolgoznak a repülőgép kirakodásán, bár most „csak” —35 foS van. Itt Vosztokon, a világ leghidegebb pontján ugyanis —25 fok és —40 fok közötti a normális nyári hőmérséklet. Március elején azután rohamosan zuhanni kezd a hőmérő és szinte minden télen megközelíti a —80 fokpt. Itt mérték 1960 augusztusé» ban az eddig ismert legna- gyobb hideget, —88,3 fokot. Most, a tiszta száraz idő* ben alig érezni a hideget. A szél itt ritka, s ha fúj is. legtöbbször nem ér el viharos sebességet. A legnehezebb megszokni — mondják — az oxigénszegény, ritka levegőt és a rendkívülien alacsony légnyomást. Jó néhány nap, amíg a szervezet alkalmazkodik, s ezek a napok a legtöbb ember számára nagyon keservesek. Fejfájás, szédülés, általános gyengeség. .. Nekünk nincs időnk arra, hogy kipróbáljuk szervezetünk alkalmazkodó képességét. Amíg a repülőgépből kirakodnak, gyorsan körbefutunk az állomáson. Kis házak — belsejükben kellemes +18, +20 fokos hőmér» séklet, a tudományos pavilo» nők — tömve műszerekkel, s két hatalmas antennaárboc. Március elejétől november végéig csak ezek kötik össze az itt telelő tizenhat embert a külvilággal. Ebben az időszakban a repülőgépek sem járnak ide. Négy hónapig tart a sarki éjszaka, amikor csakis a csillagok, a hold és a sarki fény derengése világítja meg a végtelen fehérséget. Nyári időszakban viszont a nap nem megy le éjszaka sem. í „Tapogatói“ füstbombákkal Visszafelé rövid időre felhők takarták el a napot Pár perces ízelítőt kaptunk a hírhedt „fehér sötétségből”, amiről eddig csak olvastunk, A havoh hirtelen minden kontraszt eltűnik. Mintha tojás belsejében repülne a gép. Nem lehet tudni melyfa az ég, melyik a felhő, melyik a hófelszín. És ez a felszín sima-e, vagy szasztrugikkal teli. Ilyenkor leszállni még műszerek segítségével is nehezen lehet, a pilóták füstbombák ledobásával „tapogatják ki” a felszínt. Nekünk erre nincs szükségünk. Űj- ból ragyogó napfényben érünk Mirnij felé. A tapasztalt sarki pilóta — kilencedik éve teljesít szolgálatot a sarkvidéken —r néhány kör után simán „leteszi” a másfél méteres tengerjégre a gépet. A vosztoki klímához készült meleg öltözékben alaposan megizzadunk, mire a repülőtérről beérünk Mirnijbe. Hiszen itt a hőmérséklet csak —1 fok. Rockenbauer Pál Lapvélemények (Folytatás az 1. oldalról) Berlin: Az NDK lapjai első oldalon jelentették, hogy a Szovjetunióban felbocsótot. ták a Luna—15 automatikus űrállomást. Pozsony: A szlovákiai la. pok, a szlovák rádió és televízió a nap fontos eseményeként foglalkoztak hétfőn a szovjet automatikus űrállo. más repülésével. A pozsonyi Pravda és több más szlovák lap megjegyzi, hogy a kozmikus térség szovjet kutatási programja rendkívül sokoldalú. Havanna: A Granma első oldalon közölte a Luna—15 felbocsátásáról kiadott TASZSZ-jelentést. Megjegyzi, hogy az állomást közbenső Föld körüli pályáról indították a Hold felé. Genf: „Szovjet automafi. kus űrállomás repül a Hold felé” — ilyen elsőoldalas címmel jelenti a legtöbb svájci lap az új szovjet holdkísérletet. A lapok közük számos neves szovjet és külföldi tudós nyilatkozatát a Luna—15 repülésének jelentőségéről.
