Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

tüáíl Július Tt frFtCT MA'eYARÓRSZAG — VASÁRNAPI MgLLfiR't.fcR 9 oldal A „letelepítési akció“ nem öncél Egy éleire elkötelezett falusi pedagógusok —- Mi történt a márciusi aktívaértekezlet óta? — Otthonra várnak! — Sok minden elhangzik egy-egy tanácskozáson. De a szó elszáll és, a rengeteg jó elképzelés, kezdeményezés pa­píron marad. A jegyzőköny­vek lapjain ,.él” tovább. Pe­dig érdemes lenne felgöngyö­líteni néha, miből lesz valami és mi válik holt betűvé.. Ez a kétkedésében is elgondol­koztató megjegyzés adta az indítást, hogy megnézzük egy év elején tartott járási párt- aktíva-értekezlet óta mi való­sult meg a javaslatokból, fel­adatokból. Égy tanácskozással kezdődőit Négy hónappal ezelőtt, március 8-án volt a járási pártaktíva Fehérgyarmaton, a művelődéspolitikai tenniva­lókat vitatták meg. A megyei pártbizottság első titkára is részt vett a tanácskozáson. Elmondta véleményét és ja­vasolta: arra kell törekedni minden községben, hogy a pedagógusok egy életre elkö­telezzék magukat. Ne átme­netileg vállalják a nehéz ok­tató-nevelő munkát, a fiata­lok nevelését, a falusi nép­művelést. Telepedjenek le és érezzék sajátjuknak a falut. Ehhez a községek adjanak az eddiginél több anyagi segít­séget, házhelyet, építési köl­csönt, kössenek szerződést a pedagógusokkal, ha bizonyos időt egy helybem töltenek, en­gedjék el a kölcsönként adott építési pénzösszeget. A műve­lődési szervek pedig rendkí­vüli előléptetésekkel, jutal­makkal, besorolásukat, anyagi és erkölcsi serkentéssel igye­kezzenek kiemelten elismerni az átlagosnál nehezebb kö­rülmények között dolgozók munkáját. Házhely, előléptetés Ez volt tulajdonképpen a tanácskozás lényege, amely túlmutatott az egyes közsé­gek határán. A „letelepítési akció”, melynek számos anya­gi. technikai, erkölcsi és ér­zelmi oldala, feltétele van. — Ha szakíthatna rá egy kis időt, talán tessék rajta gondolkozni, és egy pár sor­ban tudatni velem, mikor nem leszek alkalmatlan. In­kább itt hagyom a névje­gyem. Ja, hiszen itt is van, csak ráírom a lakáso­mét. így ni. Én pedig ráírom, hogy ho­mály, s aláhúzom kétszer is. Hadd lássa ez az őslény. men,",ire szívemen viselem áz ügyét. Melegen megrázzuk egymás kezét, és biztosítjuk róla egy­mást, hogy nacvon örültünk, s még alig van kint az altó", mikor már megirjt itt van a Cerberus, és jelenti, ho"v va­lakinek már megint nem ha­rapta le n f'íéh — Küldje pokolba, János! Megáljon csak! Kiféle az az úr? — Nem úr az. csak olyan nevendék Szóval valami szegény, nagyhajó deákgyerek. Hát persze, hogy azt nem lehet elkers?°tni, — No hamar, jöjjön! Fé'énk kopogás. Félretapo­sntt rioő, kitérdesedett nadrág, fekete bozont, ragyogó szem. A kezeivel nem tud mit csi­nálni. Mintha csak maiamat látnám huszonöt esztendővel nem öncél, nem csupán a fa­lusi nevelők munka- és élet- körülményeinek javítását szolgálja Az állandó és jól összekovácsolódott tantestü­letek munkája összefügg a falusi fiatalok, köztük a két­kezi dolgozók gyermekeinek felkészítésével a továbbtanu­lásra, a minden gyerek szá­mára egyenlő tanulási felté­telek megteremtésével. Nem­különben az életképes nép­művelési munkával, melynek a hajtóereje a legtöbb köz­ségben a pedagógus. Látványos eredményeket nem vártunk a négy hónap után, amikor a helyszínen tá­jékozódtunk. Szabó Endre, a járási tanács elnökhelyettese sem táplálta ezt, hisz nem egy kampányról van szó. Szí­vós, több éves munkáról, amely az egyik községben jobban, a másikban rosszab­bul megy majd. Tudomása szerint Tunyogmatolcson az aktívaértekezlet után kezdték meg a pedagógusok elvándor­lásának okait vizsgálni. Egy nevelő ingyenes házhelyet ka­pott. Hozzáteszi azonban a járási tanács elnökhelyettese, hogy egy másik községben viszont a községben huzavo­na, nehézkesség ütött el «agy tanítót a kedvezményes la­kásépítéstől. Nem bocsátották rendelkezésére időben a tel­ket, s így nem kaphatta meg a pedagóguskölcsönt. Évente a járásban 12—13 lakás épül pedagóguskölcsönnel. Ott a legjobb a fiatal tanárok, ta­nítók közérzete, ahol nem tesznek megkülönböztetést a községek, mint Botpaládon, s ők is megkapják a szolgálati lakást, bár nőtlenek, vagy hajadonok. Az ilyen fiatal ér­telmiségi, ha a lakásjuttatás más megérdemelt előnyökkel is kiegészül — nem gondol a továbbvándorlásra. Nem luxus a fürdőszoba Egy felszólaló, Kelemen Bálint magosligeti tanácsel­nök mondta el négy hónap­pal ezelőtt az aktíván: évek­kel ezelőtt majdnem fegyel­mit kapott, mert fürdőszobát akart építeni az érkező peda­gógusnak. Inkább vállalnia kellett volna, — jegyezte meg őszinte önkritikával — ezelőtt. De hát engem se sza­baditól! a nyakára senki, en­nélfogva erőt veszek maga­mon, és izoláló hangon kér­dem, nyújtva a kezemet: — Óda? Elégia? Ballada? — I-igen. Ballada. — Hát csak gyorsan, fiam, mert nem érek rá. — így. . . így nem adhatom oda. Még hiányzik belőle va­lami. .. Taián a tartalmi ki­vonatát, ha meg tetszenék engedni... Ez aztán derék fiú. Meg­enyhülve mondom neki, hogy csak rajta! — Éj van. .. — Persze, rémes éj. És vad vihar von.yít az éjben. — De kérem... — mondja hebegve, és kerekre tágul a drága ragyogó szeme —. szó­ról szóra így van. Hát hon­nan tetszik tudni? — Régi prakszisból, gyere­kem. — Akkor talán azt is tet­szik tudni, mi jön tovább. A vad éjszakában vadul vágtat a ló, és rajta kivont karddal a lovag. — És leszúrja? — Igen. Leszúrja Edmundot. — Nagyon okosan. És ezzel kész? — Kész, csak a balladai homály hiányzik. és vállalni kell ezt más köz­ségekben is. így nem kelle­ne ismét és ismét meghirdet­ni az üres pedagógusálláso­kat. Sokszor eredménytele­nül. Az is hozzátartozik a kép­hez, nemcsak letelepedési gondok vannak ebben a tá voli és nehéz közlekedéssel megáldott. járásban. Olykor nincs kit letelepíteni. Meg az idén is alkalmaztak képes! lés nélküli nevelőket. Tani tokkal, az alsó tagozatos tan­erőkkel jól állnak, de a sza­kos általános iskolai tanár még mindig kevés. Alig 53,5 szá­zalék a járás iskoláiban a szakosok által leadott órák száma. Legutóbb hét új pe­dagógust fogadtak, de ők sem csökkentik lényegesen a szakos nevelöhiányt. Ősztől ismét ösztöndíj-alapítással próbálkoznak, okulva a ré­gebbi tapasztalatokból. Segít a faiskola Tulajdonképpen kevés az előrehaladás a járásban az aktívaértekezlet óta. Közvet­ve még olyan kedvező ered­mények vannak, mini száz­ötven gyerek napközis elhe­lyezése, negyven új kollégiu­mi hely, további körzetesíté­sek és a régiek tökéletesíté­se, a szakkörök megerősítése a fizikai dolgozók tehetséges gyerekeinek továbbtanulása érdekében. Kezdetnek talán’nem rossz — de nem is elegendő, ami március óta történt. Tudjuk, nem hónapokra szóló munka ez. De a hónapok alkotják az éveket. Talán nem lenne ha­szon nélküli az új tanév előtt a járási szerveknek visszatér­ni a határozatokra, megnéz­ni, mi valósulhat meg belőle, s megtettek-e mindent ezért a jó kezdeményezésért.. A ta nácskozáson ott volt Kovács József, a Nyíregyházi Tanár­képző Főiskola igazgatója is. Felszólalásában a távoli já­rás és a főiskola együttműkö­dését javasolta. A főiskola se­gíteni akar a járás községei­nek a pedagógusellátásban. Vajon a járás él-e ezzel a le­hetőséggel? Érdemes átgondolni újra az aktívaértekezlet tanulságait a „vakáció” csendjében. Más járásokban is. Páll Géza — Homály? Homály? — tűnődöm el az önképzőkör! emlékeken. A szemem rátéved a drámaíró névjegyére. Raj­ta a homály, kétszer aláhúz­va. — Ismeri ezt az urat, fiam? — kérdem felsőbb sugallat­tal. — Nem, kérem. — Hát majd megismeri, ha elmegy hozzá. Mondja csak neki, hogy én küldtem a ho­mályügyben. A fiú elment, azóta se ő nem járt nálam, se a tragé- diaköitő, tehát azt hiszem, rendbe jöttek egymással. A drámaíró átengedett a fölös­leges homályból a balladaí- rónak, s így mindketten jól jártak. De rosszul jártam én, mert most ezek mind a ketten azt a hírt fogják terjeszteni ró­lam, milyen derék, jó ember vagyok én. és be fognak ajánlani az összes homálvke- kereskedőnek. Éppen ezért hozom nyilvánosságra a dol­got idejekorán. Tiltakozom az ellen, hogy én jó ember va­gyok, és tudatom mindenki­vel. hogy papírvágónak most már kaukázusi cserkesz kind- zsált vezettem be. a papírne­hezékeim pedig a Keopsz pi­ramisából való gránitkockák. Margócsy /ózsef; Birtokba vettük-e megyéik haladó hagyományait? Az országos lapok és a Ke- let-Magyarország is eleggé so­kat foglalkozik az érettségi vizsgák eredményével, az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákkal: hol a felvételi írásbeli vizsga példáinak meg­oldását teszik közzé, hogy mindenki okulhasson belőle, hol a szóbelik kérdéseiről, at­moszférájáról olvashattunk tudósítást, beszélgetéseket — mint a Kelet-Magyarország egyik régebbi számában is. Azt lehet mondani, hogy ezek a vizsgák az érdeklődés kö­zéppontjában állanak, s taná­rok és diákok, szülők és in­tézmények dolgozói egyaránt foglalkoznak az érettségin vágj' a felvételiken történ­tekkel, elhangzott feleletek­kel, felállított követelmények­kel. Az alábbiakban érettségi és felvételi vizsgatapasztalatok­ról szeretnék beszámolni én Is, az utóbbi évek legfrissebb gyűjtéséből, egy szűkebb te­rületre korlátozva mondani­valómat. Azt a minden bi­zonnyal közérdekű kérdést szeretném Itt szóvá tenni, hogy érettségiző, felvételiző hallgatóink hogyan számolnak be a vizsgákon a hazafias ne­velés egyik fontos területéről, hogy ti. milyen mértékben vették birtokba iskolájuk, környékük haladó történelmi, irodalmi hagyományait. Ez a beszámoló egyszersmind bi­zonyos tájékoztatást is kíván adni az iskolának, ahol több­nyire nem kapnak „vissza­igazolást” a nevelők kibocsá­tott diákuk „szerepléséről”: remélhetőleg a tájékoztatás bizonyos tanulságul is szol­gálhat mindenki számára. # A hazafias nevelés és a hagyományok kérdését érint­ve, minden bizonnyal akkor járunk el a leghelyesebben, ha az MSZMP IX. kongresz- szusának tanácskozásaira uta­lunk. A beszámolóban ilye­neket olvashatunk : „Széles körben terjesztjük a külföldi klasszikusokat és minden ed­diginél szélesebben tartjuk számon nemzeti kultúránk, ezen belül a szocialista ha- gyományőtnk gazdag öröksé­gét.” Kissé lejjebb pedig: „örvendetes, hogy a helyi ha­gyományok őrzésének szoci­alista társadalmunkban mind több helyen jó formái ala­kulnak ki.” A határozatok 27. pontjában pedig ezt ta­láljuk: „Elitéljük a nemzeti közömbösséget." Megyénkben — elmondhat­juk — valóban kialakultak a helyi hagyományok őrzésének különféle, jó formái. Az el­múlt néhány évben ugrássze­rűen megnövekedett a műve­lődési házakban és az isko­lákban a hagyományok össze­gyűjtésével, ébren tartásával foglalkozó szakemberek, diá­kok tevékenysége; értékes, múzeumi szempontból is je­lentős gyűjtemények kerül­tek kiállításra: megannyi egyszerű, szorgalmas gyűjtő értékes munkájának eredmé­nyeképpen. Ezekről sokszor volt már szó: akár az úttö­rők nyomkereső versenyére, a közelmúlt, és a következő nagy történelmi évfordulók különféle alkalmi kiállításai­ra gondolunk, akár az emlék­szobák avatáséra, a művelő­dési központok vagy iskolák névadó ünnepségeire emléke­zünk vissza. Volt tehát és van is ilyen irányú mozgás, moz­galom, tevékenység: de vajon az elért eredmények, a meg­ismert ha~”ományanyag bir­tokába kerül e a szélesebb közönségnek, vagy akárcsak az iskolai diákságnak? * Vegyük például a nagy tör­ténelmi évfordulókat. Nem sokkal a felszabadulás után, 1948-ban országos centená- ris mozgalom indult meg a szabadságharc helyi emlékei­nek összegyűjtésére: néhány évvel ezelőtt a vajaiak kez­deményezésére a kumeker hagycmáoyrinak gyűjtése folyt a megyében széles kör­ben; tavaly a tanácsköztár­sasági emlékek összeírására került sor (már nem is elő­ször, hiszen megyénkben a 40. évforduló alkalmából is szép emlékkönyv jelent meg, sok helyi gyűjtés összegezése­ként, s ez a munka most újabb kötettel juthatott köze­lebb a megye közönségéhez): most a felszabadulás 25. év­fordulója előtt állunk és ha sonló munkálatokról tudunk. Elképzelhetetlen tehát, hogy cgy-egy községben nem lehel túlzott igény annak a számon tartására, hogy a Tanácsköz­társaság idejében vagy a fel- szabaduláskor milyen törté­nelmi események mentek végbe ott, kik élnek még az egykori harcosok közül, mi lyen emlékmű őrzi a meghalt vértanúk emlékét stb. Hátha még egy-egy iskola, intéz­mény névadója is ilyen tör­ténelmi személy, akkor már csakugyan azt reméli a kér­dező. hogy megközelítően pontos felvilágosítást kaphat ilyen irányú kérdésére. Saj­nos, nem ez a helyzet. Régebben gyakrabban meg­fordultam a megye iskoláiban és nem egyszer kértem egv- egy iskola, diákotthon, kiSebb­eaevobh tanulócsoportlút. hogy írjanak néhány mondatot az intézmény névadójáról. Volt olyan eset. hogy a 40- 50 megkérdezett közül csak a nevet írták le, de semmi közelebbit nem tudtak az il- letőről. Sok helyen szokás ma is, hogy egy egy munka- csoport, osztály, brigád felve­szi valamelyik kiváló politi­kus, munkásmozgalmi vérta­nú, hajdani ifjúmunkás ve­zető nevét: nem egyszer ma­gában az osztályban kértem, hogy a névadóról írjanak né­hány sort, konkrétumot, kö­zelebbi tájékoztatást. Indokol­ják meg, miért választották ezt vagy azt a személyt: mi­ért viselik X. Y. nevét, meny­nyiben példaképük az illető. Ilyenkor hátra-hátra néztek, mert emlékeztek, hogy a te­rem hátsó falán ott van a névadó képe: de a magasra helyezett képnek még az év­számait sem tudták leolvas­ni hirtelen, s a várt tájékoz­tatás elmaradt. Vajon jó-e az, hogyha a tanácsköztársasági vértanúról elnevezett intézmény tanulói közül többen is a húszas évek végére teszik névadójuk kivégzését és a Horthy-terror. ral hozzák összefüggésbe? Hi­szen az ilyen fiatalok ezek szerint azt sem tudják, hogy községükben mettől-meddig tartott a Tanácsköztársaság időszaka, s azt sem, hogy a fehérterror milyen változa. tos formában fejtette ki el­lenforradalmi tevékenységét. Elvárható-e, hogy az iskola névadójáról többet tudjon az érettségiző vagy a felvételiző tanuló, mint a más iskolába vagy más megyébe járó ta­nuló, akinek „tananyagában” esetleg az illető nem is sze­repel név szerint? Azt hi­szem. nem túlzott kívánság. Inkább az a sajnálatos, hogy bár a nagy felvilágosult filo­zófus, vagy a reformkori köl­tő, a szabadságharcot vezető politikus nevét viselő intéz­ményben régebben minden osztályterem falán volt egy- egy idézet a haladó múlt ki­váló egyéniségétől, mostaná­ban ezek az idézetek már el­tűntek (mert „már nem di­vat a dekoráció”!!??), a tanú lók pedig nem tudnak név­adójuktól egy összefüggő idé­zetet elmondani, jóllehet ez „tananyagként” is szerepel a tantervi előírások között. Vajon helyes e, hogyha a fehérgyarmati járásból jött tanulók között alig akad olyan, aki egyénileg vagy is­kolai kirándulás során elza­rándokolt volna Kölcsey sír­jához, Petőfi egykori lekóhe lyéhez, Zalka Máté sziilőhn zához és Móricz Zsigmond emlékházába? Volt, aki egyik- ben-másikban volt is, de hogy ott mit kellett volna látnia, arról már nem kap­tunk beszámolót. És vajon jó-é. ha a baktai diák nem ismeri a vajai mú­zeum gyűjteményeit, a vásá- rosnaményi tanuló nem tud a járás, a község kuruc hagyo­mányairól, tanácsköztársasá­gi eseményeiről és fogalma sincs, hogy ki volt Bajcsy­Zsilinszky Endre; ml lehet a véleményünk arról a kisvá - dai vagy nyírbátori fiatalról, akinek 17—19 éves koráig nem volt ideje arra, hogy megismerje a helyi múzeum kiállításait és az ott olvasha­tó adatokból, az ott látható emlékekből legalább valame­lyikről módja legyen beszá­molni igazolván azt. hogy őt mégis köti valami környéke, lakóhelye, iskolai székhelyé, nek haladó hagyományaihoz és mindebből ö birtokba is vett valamit, mert vállalja ezt a hagyományt? Nem elgon­dolkoztató-e. hogyha megkér­dezzük a mátészalkai tanulót, hogy milyen is az iskola név­adójának szobra, (amelyik az iskolaépület előtt áll), nem kapunk választ és a tanuió állít akarja elhinni, hogy ott valóban van egy szobor, ni- szen „ö nem azon a kapun szokott bejárni.” Régebben ajánlott előírás tolt. hogy történelemből és irodalomból az egyik érettsé­gi tétel a környék, a megye történelmi, ill. irodalmi ha­gyományainak összefoglalása legyen. Most sincs ez tiltva. Alig van az országban még egy megye, amelyiknek a ku- ruckorban, a Tanácsköztársa­ság idején és máskor haladó történelmi eseményekben ki­emelkedő egyéniségekben oly gazdag történelmi hagyomá­nyai lennének; nincs az or­szágban még egy megye, ame­lyik Bessenyei, Kölcsey, Krú­dy, Móricz, Zalka Máté sze­mélyével kapcsolatban ennyi becses emlékkel rendelkezne, mint Szabolcs-Szatmár. Va­jon miért nem tartjuk ezeket számon, miért nem tanítjuk meg környezetismeret-, törté­nelem- vagy magyarórákon, úttörő-' és KlSZ-foglalkozáso- kon. szakkörben és brigád- foglalkozásokon? Pedig ezeknek a hagyomá­nyoknak a száma az idő mú­lásával egyre nő. Lelkes ku­tatók a munkásmozgalom megyei történetének újabb és újabb emlékeit tárják fel (legutóbb éppen a mátészalkai tanácsköztársasagi idők 33 napjáról jelent meg érdekes kötet), megvilágítják Tompa Mihály megyei útjait éppúgy, mint a szocialista irodalom kezdeteikor egy fontos szere­pet vállalt, nagygéci születé­sű, egykor mátészalkai nyom­dászinas. a kétszeres József Attila-dijas Kiss Ferenc élet­rajzát és költészetét stb. stb. Csakhogy ezek a múltbeli adatok, életrajzok és művek nem azért kerülnek megvilá­gításra. hogy egy-egy előadás, névadó ünnepség után mindent tegyünk irattárba és mindent adjunk át a feledésnek, amíg csak egy újabb alkalom (év­forduló vagy névadás) lehe­tőséget nem ad a már sokszor elmondottak ujrahangoztatá- sára, lehetőleg azzal, hogy „emléke köztünk éh feledhe­tetlenül.” Mi ez, ha nem a közömbösség, a nemtörődöm­ség, a cinizmus különböző színtű és különféle formájú megnyilvánulása? ?!! * A hagyományok gyűjtésé nem néhány bogarászó levél­tári kutató magánügye; törté­nelmi, irodalmi hagyomá­nyaink ébrentartása ne:R egy-egy évforduló kampány, feladata, az aktuális forgató- könyv egy-egy pontjának egy­szerű kipipázása. Ha nem tartjuk számon múltunk nagyjait, fontos eseményeit, történelmünk, irodalmunk nagy haladó értékeit, akkör nem értjük meg jelenünket, nem tudjuk megbecsülni mai helyzetünket sem, és a jövő Mé vezető úton is csak této­vább léptekkel haladhatunk. Azt hiszem, e néhány ta­pasztalat alapján mindnyá­junknak van oka az elgon- dolkozásra. Nemigen az a fontos, hogy magára ismer- het-é valaki az idézett pél­dákból vagv sem, hanem az, hogy ez a kérdés élő problé­ma, megoldandó, elénk adott feladat — pedagógusnak és népművelési funkcionárius­nak éppúgy, mint bármelyik egyszerű dolgozó állampolgár­nak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom