Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-01 / 149. szám

t oldal KELET-MAGYARORSZÄG 1969 W1ÍUB.Í f Szovjet—magyar együttműködés Külpolitikai összefoglalónk ^ Nixon távol-keleti és romániai utazása © Üél-Jcmcn is elismerte az INDk4 tlt: Tart az osiromgyűrű Ben Hét körül Az egész világsajtó élénken kommentálja Nixon elnöknek az elmúlt hét végén bejelen­tett távol-keleti, illetve romá­niai utazását, a kommentá­rok azonban erősen találga­tás jellegűek. A távol-keleti úttal kapcsolatban vannai-c olyan hangok is, amelyek szerint ez az utazás már szá­mol a vietnami háború be­fejezésének perspektívájával és része a „Vietnam utáni-1 washingtoni politika előkészí­tésének. Lehet, hogy ma még korainak tűnnek az ilyen kombinációk, de hosszabb tá­von Washingtonnak feltétle­nül szüksége van távol-keleti politikájának „gyötrelmes fe­lülvizsgálására”. A vietnanr agresszió bizonyította be egyértelműen, hogy az impe­rialista diktátumok kora a világnak ebben a térségében is lejárt és az Egyesült Álla­mok jól teszi, ha politikája kialakításakor igyekszik a le­hető legközvetlenebb módon figyelembe venni a realitá­sokat. Kézenfekvő az a vélemény is, amely szerint Nixont rt,v ugtalanitja egy, az USA nélkül esetleg létre jövő ázsiai biztonsági rendszer le­hetősége — két hatalmas or­szág, India és .Japán máris bizonyos érdeklődést mutatott egy ilyen terv iránt — és utazásával ezt a „veszélyt” is szeretné ellensúlyozni. Ami a romániai utat ille­ti, a nyugati visszhangra a meglepetés a jellemző. Az amerikai sajtó is mindenek­előtt azt hangsúlyozza, hogy a bukaresti út lehetőségéről a hivatalos bejelentés előtt semmi nem szivárgott ki. Wa­shingtonban bejelentették, hogy az elnök három napot tölt Romániában és a tárgya­lásokon „kétoldalú kérdések­ről, Valamint általános nem­zetközi problémákról” esik majd szó. Egy adeni hír szerint Ali Szaiem el Beid külügyminisz­ter hivatalosan bejelentette, hogy a Dél-Jemeni Népi Köztársaság úgy döntött: el­ismeri a Német Demokrati­kus Köztársaságot. Nem kell nagy képzelőerő annak a meg jósolásához, hogy Bonn­ban nem fogadják kitörő örömmel ezt a Hallstein- doktrinára újabb csapást mérő fejleményt. Vietnamban változatlanul a DNFF kezében van a kato­nai kezdeményezés. Rakéták csapódtak be a Saigon köze­lében állomásozó dél-vietna­mi ejtőernyős hadosztály törzskarának főhadiszállására és az amerikaiak, valamint dél-vietnami bábjaik még számos térségben katonai defenzívába szorullak. Abrams tábornokot, a Vi­etnamban állomásozó ameri­kai csapatok főparancsnokát és vezérkarát a legjobban a Ben Hét körül kialakult helyzet aggasztja. Itt a sza­badságharcosok immár 53 napja tartják ostromgyűrűben a speciális kiképzést kapott hírhedt zöldsapkások, az úgynevezett különleges erők táborát. A gyűrűt a koncent­rált amerikai légi és tüzérségi erőfeszítések ellenére sem si­került áttörni, pedig május 1-től, június 29-ig 136 000 lö­vedék és 22 000 bomba rob­bant a bázis körül. Ben Hel egy kicsit jelkép is: Jól érzékelteti a betolako­dók helyzetét — nemcsak katonai, hanem politikai ér­telemben is. Hétfőn Moszkvában meg­kezdődött a szovjet—magyar gazdasági tudományos és mű­szaki együttműködési kor­mányközi bizottság 8. ülés­szaka. Az ülésszakot M. A. Le- szecskó, a szovjet miniszter­tanács elnökhelyettese, a bi­zottság szovjet tagozatának vezetője nyitotta meg. A magyar küldöttségei Apró An­tal, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnökhelyette­se, a bizottság magyar tago­zatának elnöke vezeti. M. Leszecsko és Apró An­tal felszólalásában hangsú­lyozta, hogy a gazdasági, tu­dományos és műszaki együtt­működés bővítésére és elmé­lyítésére irányuló munkája során a bizottság a KGST rendkívüli, 23. ülésszakán ho­zott határozatokat tartja szem előtt. Apró Antal el­mondotta, hogy a Szovjet­unió hazánk legnagyobb ke­reskedelmi partnere, a Szov­jetunióval folytatott kereske­delem a magyar külkereske­delmi forgalomnak körülbe­lül 40 százalékát alkotja. Az ülésszakon megállapí­tották, hogy széles körű kap­csolatok létesültek a szovjet Vegyipari Minisztérium és a magyar Nehézipari Miniszté­rium között. A két miniszté­rium együttesen dolgoz ki 23 témát a termelés technikájá­nak és technológiájának tö­kéletesítésére. A Szovjetunió közreműködött abban, hogy Magyarországon megszervez­ték a műtrágyagyártást föld­gáz felhasználásával, a kén- sav és más vegyi termékek előállítását, Magyarország vi­szont felszereléseket szállít a Szovjetuniónak a lakkfesté­kek gyártásának bővítéséhez. A bizottság a hétfői ülésen megvitatta a műszergyártás, a traktor- és egyéb mezőgaz­dasági gépgyártás terén fenn­álló együttműködés eddigi eredményeit és további lehe­tőségeit. SZOVJET HADGYAKORLAT A BAJKALON TŰL. Motorizált gyalogság gyakorlatozik a Szovjetunió Bajkálon túli területén. (Telefoto — A TASZSZ felvétele. Megjelent a Krasznaja Zvezda című lapban — MTI—KS) A testvérországok életéből Ulászló mauzóleuma a parkban. Magyar emlékek Várnában ii. A Balkán-hegységben ilyenkor is szinte a fák koro­náit súrolják az alacsonyan úszó felhők. Bármerre jár az ember a bolgár hegyekben, gránitoszlopok és művészi szobrok őrzik a fasiszták el­leni partizánharc hőseinek emlékét. A hegyek ormán emelt magasba szökő emlék­művek — miként a hatal inasra nőtt fák — mementó- ként merednek az égnek. A Fekete-tenger-parti ke­cses fürdőváros: Várna, min­denekelőtt a tenger hűs vizét, a forróság utáni kellemes szellős estéket juttatja eszünkbe. De ha egy kicsit jobban elgondolkodunk, magyar történelem is mond nekünk valamit erről a vá­rosról. csupán vissza kell ka­nyarodnunk a XV. századhoz, amikor Délkelet-Európa né­pei erejüket a puszta létüket fenyegető török hódítók fel­tartóztatására egyesítették. Hiszen a hódítás független- ségüket, a rabló, pusztító, élősdi uralom pedig nemzeti fejlődésük alapjait rendítette meg. A harc a török hódítók a haladás akkori fő ellensé­ge ellen folyt, s ebben a harc­ban — amely a magyarságot a XV. század derekán az eu­rópai politika homlokterébe állította — kerültek I. Ulász­ló — 111. Wladiszlaw néven lengyel király — csapatai Várna alá. Mint azt történel­mi tanulmányainkból tud juk. 1444 júliusába:> a tíz év­re kötött szegedi békét Ulász­ló a pána követelésére meg­szegte és megtámadta a tö­rököket. Azért tette ezt, mert a pápa, Velence, Genoa és más városállamok megígér- ték, hogy flottájukkal meg­akadályozzák a Kisázsiában tartózkodó török főerők át­kelését "a Boszporuszon. Eb­ben az ígéretben bízva Hu nyadi János támogatta a had­járatot. Ulászló szövetségesei azonban nem tartották meg ígéretüket, s a szultán — senkitől sem zavartatva — áthajózta Európába a kis- ázsiai erőket és Várnánál el­vágta Ulászló seregének út­ját. Ulászló csenbenhagyásá- val — Marx szavaival élve a „pápai tréfa” következtében — a hadak csapdába kerültek és súlyos vereséget szenved­tek. Á csatában Ulászló el­esett és Hunyadi menekülés­re kényszerült. Az 1444. november 10-én vívott vérzivataros csata len­gyel, magyar, román, cseh és horvát hőseinek emlékét nagy gonddal és megbecsü- léssel őrzi a bolgár nép. Elő­ször 1935-ben emeltek em­léket Várnában Ulászló — ahogy a bolgárok mondják Wladiszlaw Varnensi — tisz­teletére. A mauzóleum szar­kofágja jelképes, mert Ulász­ló holtteste eltűnt a csataté­ren. Bolgár barátaink az utóbbi években gyönyörűen kiépítették a mauzóleum kör­nyékét, parko* varázsoltak köréje. A park egyik festői szépségű sétányának szélén haiatmas kőtömbök hirdetik n csatában elesett hősök em­lékét. Nincs abban semmi el­lentmondás, hogy ezeket a hatalmas kőtömböket a l en­gyel Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Ro- mán Szocialista Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Jugoszláv Szocialista Köztársaság és a Bolgár Népköztársaság címe­rei díszít'k, mintegy szimbo­lizálva ezzel a közös múlt és a jelen sorsközösség össze­függését, bizonyítva, hogy épp úgy. mint 525 évvel eze­lőtt a világuralomra törő török hódítók ellen, ma is közös frontban állunk a ha. ladás ellenségeivel szemben. Számunkra megkapó, hogv Ulászló mauzóleumával szemben állították fel Hunya­di János szobrát. Pajzsán a hagyományos hollós címer. Hunyadi erőteljes fehérkő alakja az ügy igazába vetett hitet sugározza. A mauzóleumtól kissé ,. tá­volabb modern vonalú. kí- vül-belül rendkívül impozáns emlékmúzeum emelkedik, ahol a csata relikviái*, fegy- verek, a csatában résztvevő nemzetek fiainak harci ruhái, zászlói, a csata térképei ta­láltak otthonra. Az emlék- múzeum ésvik fülkéiébe*'’ ál­lították fel Hunyadi gyulafehérvári szarkofág’ár npk másolatát és mellszob­rát. Hálás vagyok a sorsnak, hogy amikor a tenger partján már elfárasztott a csodálatos napfény, a Fekete-tenger kel­lemesen hűs vize után is nagyszerű élményt jelentett ez a szép kirándulás a jelen­ből a múltba. Arkagyij Veiner —- Georgij Veiner: J\lyomozá$ magánügyben Fordította: Kassai Ferenc 34. A iarcevói büntető munka­telep vezetőjének. Itt küldöm négy félfi meg­számozott fényképét. Kérem, hogy az OSZSZSZK Büntető- törvénykönyvének 1965. cik­kelye alapján mutassák fel őket azonosításra a jarcevói munkatelepen büntetését töl­tő Sz. I. Plecsun polgártárs­nak. Kérem az anyagot címünk­re elküldeni: Moszkva, K—6 Petrovka—38. Sarapov csoportfőnök.” Tyihónov kinyitotta a pán­célszekrényt, egy köteg fény­képet vett elő, figyelmesen t égigtanulmányozta vala­mennyit. Négyet kiválasztott, a távirathoz erősítette őket Majd némi gondolkodás után egv Ötödiket is csatolt. Branszk... Akszjonova Brajnszkban járt. Senki sem tudta, hogy oda készül, és amikor hazaért, senkinek sem mondta el, hogy ott. volt. És hatvan óra múlva agyonlőtték égy behavazott telken Vladi- iiiuóban. Egy vadászpuskú- val, amelyet Brjanszkban lop­tak el, s Brjanszkban adtak e] egy ismeretlen férfinek. Túl sok az egybeesés. Az ed­digi gyanúsítottak közül sen­ki sem brjanszki. És mégis ott kell keresni a tettest. „Egyelőre tapogatózunk — gondolta Sztasz. — Tapogató­zunk a puszta falon. De az ajtónak itt kell lennie, vala­hol egészen közel. Brjanszk­ban? Valószínűleg. Akszjono­va fekete vonallal húzta alá noteszében Hizsnyak nevét Ugyanígy húzogatta alá rov- nói feljegyzéseit is. Ezek sze­rint Iíízsnyakot is inkább Rovnóban kell keresni. Hogy is szólnak azok a mondattö­redékek? „A leprabacillusok tizenöt évig is elélnek.” „A gyávaság szüli a gaztettét” Ez az utolsó előtti noteszben volt. És az utolsóban, amit a retikülben találtunk? Ott is van valami hasonló: „A gyűlölettől fehér a szeme”, ii egy vonalakból rótt em­beri figura. Egy másik ábra akasztófára emlékeztet. „Fe­ni a fogát”. Valamiképp mindez összefüggésben lehet Hizsnyakkal. Hol keressük hát? Rovnóban, vagy Brjanszkban ? Rovnóban kell kezdeni. Akszjonova Rovnóban ha­tározta el, hogy Brjanszkba megy. Itt kell lennie valahol az ajtónak...” PÉNTEK — Ébresztő, fiatalember! Hasára süt a nap! Tyihonov felnyitotta a sze­mét és mindjárt hunyorogni is kezdett az ablakon beára­dó vakító fénytől. Megdől-- gölte a szemét, megrázta a fejét. A padló alatt dübörögtek a kerekek Tyihonov élvezet tel locsolta magára a hideg vizet, vörösre dörgölte az ar­cát, megfésülködött. „Nem ártana megborotválkozni” — gondolta. De nem volt nála a borotvafelszerelés, Semmit sem hozott magával, nem volt ideje hazamenni, egye­nesen a Petrovkáról indult az állomásra. A kocsikísérő- nő csodálkozva meg is kér­dezte : — És a csomagja? Tyihonov elnevette magát: — A ronda bőrönd a rossz ízlés jele. Inkább nélkülö­zöm. A kocsikísérönő gyanakod va mérte végig: — Harmadik fülke. Sztasz belépett, azonnal fel is mászott- a helyére, s a vil­lanymozdony füttye rövide­sen eggyéolvadt mély léleg­zetével. Rajta kívül hárman utaz­tak a fülkében: egy könyve­lő kinézésű öregember és egy fiatalasszony, nyolcéves for­ma kislányával. A kislány meséskönyvet olvasott, ujja­vai kísérte a sorokat, a ma­ma horgolt. Az idős férfi egy vaskos kis kötetbe ,búvárko- dott, miközben időnként szá­mokat vetett egv papírszal­vétára és jelentőségteljesen bólogatott. Ezt a foglalatos­ságát csak percekre hagyta féíbe, amikor híreket mon­dott a rádió. Tyihonov a sarokba húzó­dott és élvezettel kortyolgat­ta az erős. édes, kicsit füst- szagú teát. A kalauznő újra benyitott, és kételkedve kérdezte: — Kekszet perszé nem kér? Hogy valamelyest helyre­állítsa gyökeréig megtépázott tekintélyét, Tyihonov meg­kérdezte: — Havi áros szendvics nincs? — Nem tartunk — mondta szárazon az asszony. — Nagy kár. Jól jött volna. Hát, akkor legyen keksz. Két csomaggal kérek. A nyolcéves formájú kis­lány most leengedte a képes­könyvet és Tyihonovra né­zett szigorú szemeivel: — Báosi, a konfli az ló? — Nem ló. Kocsi. Az idős férfi ajkához il­lesztette mutatóujját. — Csendet! A rádió híreket mondott, Ghanaban katonai puccs. A bácsi homlokára tolta szem­üvegét és gondterhelten mondta: — Hiába, még erős a vi­lágreakció. — Szörnjm — erősítette meg Sztasz és komolyan hoz­zátette: — Most számolja a meg­semmisítéshez latbavethető tartalékokat? Az öreg elmosolyodott, a könyvre mutatott: —■■ Ez egy nagy mű! Az idei vasúti kalauz. Kitűnő lehetőség a matematikai gya­korláshoz. Egy példa: hány vagon szükséges ahhoz, hogy ötszáz tonna narancsot és ezer tonna fát szállítsunk, Murmanszktól Vlagyivosz­tokba? Na? — kérdezte dia­dalmasan. — Nagyon érdekes — bó­lintott Sztasz. A horgoló nő elmosolyodott, — Nézze meg — az öreg Tyihonov felé nyújtotta a könyvet, Tyihonov fellapozta a vas­kos kis kötetet, amelyét mélynyomású térképek, rész­letes menetrendek tettek vál­tozatossá. Sztasz egy térkép­nél ütötte fel a könyvet és majdnem felkiáltott: — Ugye? — hunyorított az öreg. Sztasz szélsebesen lapozni kezdett, majd visszatért az előbbi térképhez. Az aitó kinyílt. — Tíz perc múlva Rovnó — mondta a kocsikísérőnő. TÁVIRAT RENDKÍVÜL SÜRGŐS! Moszkva. Petrovka 33. Sara­pov. Kérem sürgősen mégtuda­kolni a rovnói bűnügyi nyo­mozócsoportnál, kinek adták ki a Csehov könyvtárban Ray Bradbury „Fantasztikus elbe­szélések” című kötetét. A könyvet Sz. J Szajkina olva­só adományozta a könyvtár­nak. Tyíhohöv (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom