Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-12 / 133. szám

? ©Ma! KELET- MAGY ARORSZAG m9. Mnfus is: ÜDÜLÉS vállalati segítséggel Egyre több üzem épít a Sóstóra Üj üdülőt avattak nemrég Sóstón, amelyet vállalati fej­lesztési alapból, mintegy másfél milliós költséggel, a nyíregyházi AKÖV építtetett dolgozóinak. A szociális és egyben a munkaidő utáni pihenési lehetőséget biztosí­tó nyaralóban egyszerre 18 ember üdülhet kényelmesen. Sz a dolgozok kényelmét, a munka utáni gondtalan pi­henési lehetőséget biztosító kezdeményezés ma már nem egyedülálló megyénkben. A Nyíregyházi Konzervgyár az idén az Idegenforgalmi Hi­vataltól bérelt Siófokon egy szobát, ahol június elsejétől szeptember végéig folyama­tos váltással két dolgozó üdülhet. Elkészült az a két vikenház is, amelyet a vál­lalat — szintén saját költsé­gén — Miskolc-Tapolcán épített. 40 személyes üdülő a gépjavítónak A Magyar Dohányiparnak Balatonszabadiban és Ábra­hámhegyen van üdülője. Ezek fejlesztéséhez, felújítá­sához ez évben is jelentős pénzösszeggel járult hozzá a nyíregyházi gyár. Ennek el­lenében évente kilencven do­hánygyári dolgozó üdülhet ott. Ugyanakkor a nyíregyházi gyár egy négyágyas szoba költségeit fedezi Hajdúszo­boszlón egy SZOT-üdülő épí­téséből. Már épül Sóstón' az a negyvenszemélyes üdülő, amely jövőre a több, mint 3800 dolgozót foglalkoztató megyei Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat munkásainak nyújt már kényelmes pihe­nést. Az igények kielégítésé­re jelenleg is kabint bérel­nek SÓStón. A tokaji Tisza- partra két víkendházat vit­tek ki az erre a célra igé­nyelt területre. A vállalat ezen kívül egy tröszti szin­ten épülő balatoni üdülő épí­téséhez biztosított saját fej­lesztési alapjából 290 ezer forintot, s hozzájárul egy Gyulán készülő szakszerve­zeti, vállalati nyaraló költsé­geihez is. Kedvelt hely a rakamazi Tisza-part Saját költségén épített ka­binokat a Kisvárdai Várfür­dő területén az öntödei Vál­lalat négyes számú gyáregy­sége. Sóstón kabinbérletet tart fenn dolgozói részére a Nyíregyházi ELEKTERFEM és több, más nyíregyházi üzem, intézmény. Az ELEK- TERFÉM ezen kívül Tokaj­ban, illetve a rakamazi Ti- sza-parton épített saját erő­ből kempingházat. Épületvásárlással oldotta meg Hajdúszoboszlón egy üdülő létesítését a Nyírbogdá- nyi Kőolajipari Vállalat. Itt biztosít folyamatos pihenést egész éven át dolgozóinak a Tiszavasvári Alkaloida és több más üzem is. Közös összefogással, a HVDSZ kezdeményezésére terveztek egy húszszobás vál­lalati üdülő felépítését Sós­tón a megye helyiipari vál­lalatai A kezdeményezéshez a 18 vállalat közül 12 hozzá is járult a ..téglajegyek” megvásárlásához, de a min­denképpen célszerű elgondo­lás megrekedt. Pedig az ere­deti terv szerint ennek az üdülőnek már ebben az év­ben fel kellett volna épülni. Nagyobb figyelmet a Sóstóra Egyes vállalatok, intézmé­nyek előszeretettel építenek az ország távoli vidékein nagy költséggel üdülőket, nyaralókat. Ugyanakkor el­feledkeznek a megye egyre kedveltebb kirán­dulóhelyéről, gyógyvizű für­dőjéről — Sóstóról. Nem ve­szik figyelembe, hogy ugyan­úgy vágynak ide az ország távoli vidékeiről, sőt kül­földről is az emberek, mint innen oda. A lehetőség te­hát adva van. Építsünk — feltétlenül kevesebb költség­gel — lehetőleg Sóstón, s a : cserelehetőséggel élve, töb­ben üdülhetnek majd a me­gyében dolgozók is más tájakon. Kellő összhanggal, éssze­rű kooperációval tehát a je­lenleginél is több dolgozó üdülhet vállalati szövetkeze­ti segítséggel. Tóth Árpád Közel 45 millió forintos beruházásból, konyakgyárai és palackozó üzemet építenek Kisvárdán. A létesítmény jö­vőre készül el és 150—200 dolgozónak biztosít új munka- lehetőséget. Képünk: A 18x90 méteres csarnok vasbeton elemeit készítik elő. Elek Emil (elvétele Drága kényelmesség Aki nem selejtez, ráfizet Pocsékolnak. Kevés a takar­mány és néhány gazdaság­ban mégis úgy gazdálkodnak vele, mintha nem hiány, de jelentős többletjük lenne. Jártam néhány termelőszövet­kezet sertéstelepén, és a fal- kásított állományban itt is ott is feltűnt csökött, a fejlő­désben visszamaradt állat. Amikor a gondozókat kérdez­tem, miért tartják őket, mi lesz velük, ilyen válaszokat kaptam: „Hát hová tegyük, ha nem ezek közé... Satnyák, de majd rendbe jönnek, ha meg nem...” A csökött. beteges állatok nem jönnek rendbe. Ezt riasz­tóan nagy számok bizonyít­ják. 1968-ban megyénkben 7302 sertés hullott el, kény­szervágásra 2528 állat került. A juhoknál sem szebb a sta­tisztika. Elhullott 6595, kény­szervágást alkalmaztak 2898- nál. Az elhullott állatokat a termelőszövetkezetek hete­kig, hónapokig etették ko­rábban. Feleslegesen pazarol­ták rájuk a takarmányt, a munkát és meglepődtek, ami­kor az egy kiló súlygyarapo­dás önköltsége magasra szö­kött, az állattenyésztés rá­fizetéssel zárt. A pazarlás részben egy káros szemlélet­ből adódik. Nem baj, ha el­hullik a jószág, az Állami Biztosító úgyis megtéríti. Va­lóban térítenek, kilónként 10 forintjával. És ez a 10 forint feledteti, hogy selejtezés is van a világon. Megyénkben tavaly össze­sen 22 sertést és 42 birkát se­lejteztek ki. A tízezres el­hullásokhoz viszonyítva ez egyenlő a nullával. De ha va­laki azt gondolja, hogy a gazdaságok azért nem selej­teznek, mert anyagilag rosz- szabbul járnak, mint az el­hullásnál, az téved. A bizto­sító a kiselejtezett állatok után is fizet. Az eladási ár 50 százalékát téríti, vagyis ha a gazdaság kilogrammonként 8 forintot kap a kiselejtezett ál­latért, akkor a biztosító ehhez még 4 forintot ad. Akárhogy számítjuk is, ez mindenkép­pen több, mint az elhullás utáni bevétel. A rendszeres selejtezés el­mulasztásának igazi oka te­hát nem anyagi érdekek­ből fakad. A selejtezést ké­nyelmességből, nemtörődöm­ségből hagyják el sok he­lyütt. Drága mulatság. (—) Az első hosszú űt Egy új Moszkvics utasa voltam hajnaltól késő éjsza­káig. Amikor indultunk, a nagycserkeszi Kossuth Tsz majorjából, még csak 1200-at mutatott a kilométeróra. A két busz előtt négy személy- kocsi ment, nekem a Moszk­vicsban szorítottak helyet. A férfi, aki a volánnál ült, cson­tos, inas, magas termetű em­ber, szó nélkül vette tudo­másul, hogy utasuk leszek. Az ember mellett a felesége ült. ö is olyan csontos, inas, mintha mindkettőjüket a na­pon végzett mindennapi munka szikkasztotta volna. Igaz is. A kocsi simán, egyenlete­sen futott. Nem lehetett érez­ni. hogy a jármű új, hogy a férfi még alig vezetett. Az út első szakasza úgy telt el, hogy a férfi időközönként bekapcsolta a rádiót, meg­hallgatta a híreket. Az asz- szony valahányszor a pon­tos időt mondták, kijelentette: — Jól jár. Ilyenkor az óráját nézte «okáig, s ebből arra lehetett következtetni, hogy csak rit­kán van óra a kezén. Az óra jóljárásán kívül né­hány mondatot szóltak még arról, hogy nehogy essék az eső, csak el ne rontsa a ki­rándulást. A hátsó ülésről a férfi markáns arcvonásai, a kor­mánykeréken pihenő jobb öklét, s az asszony kontyba tűzött haját lehetett látni. Érezni lehetett viszont, hogy mindkettőjük tartásában volt valami szertartásosan szigorú merevség. Az új kocsi tenné? Nem csoda. Később a ritka párbeszédek­ből kiderült, az asszony elő­ször van ilyen hosszú úton A megye határát elhagyva, miután betelt a gondosan művelt kukoricatáblák nézé­sével, megkérdezte: — Egerbe is megyünk? — Persze, — Arra milyen az út? — Szebb, mint ez. Szer­pentin. — Egert nagyon szeretném látni, azt mondták, Lillafü­redre is megyünk. Nyékládháza után feltűn­tek a hegyek. A kora reggel sűrű párájába az erdővel bo­rított csúcsokat csak homá­lyosan lehetett látni. Az asszony sokáig nézte, majd megkérdezte: — Milyen hegyek ezek? A férfi nem válaszolt, gon­dolkodott. Közbeszóltam: — A mátrai. Mentünk tovább. Gyön­gyöst elérve rövid pihenőt tartott a kirándulócsoport. Induláskor a járási tanács egyik munkatársa szállt be hozzánk. Ö beszélt. A járás területéről, a tsz-ekről és mindenről. A volánnál a fér­fi és mellette az asszony hall­gatott. A gyöngyösi járás három termelőszövetkezetében tett látogatás: Gyöngyöspatajon, Gyöngyostarján, Abasáron el­rabolta az időt. Délután hatkor már kiderült, az egri út kútbaesett. Indul­tunk hazafelé. Az asszony csalódottan kesergett. — Egert szerettem volna látni, meg a terpentint. — Szerpentint — igazítot­ta ki a férje. Nyolcvan kilométeres tem­póval haladtunk. Mint jö­vet, ugyanúgy ritkán esett szó. A csendet csak az asz- szony zavarta, mert minden község nevét megkérdezte. — Hol járunk? — Mezőkövesden. Itt lak­nak a matyók. — Itt termelik a hagymát? A férfi először a nap fo­lyamán felengedett merevsé­géből és halkan nevetett: — Az Makó. — Makó merre van?... Nyékládháza után az asz­szony újra kijelentette: — Kár, hogy nem láttuk Egert — így folytatta. — Azért én nem tudnék élni a hegyekbe. Nagyon szép, de mégsem... A férfi a megjegyzésekre csak ritkán reagált. Az asz- szony sokszor nem is várt választ. Nyékládháza után már csak az eget figyelte, a holdat nézte. — Szerencsére nem lesz eső. Nincs udvara a holdnak. — kis szünet után megkér­dezte: — Nem vagy álmos? II Legfelsőbb Bíróságon dőlt el... Döntések a dolgozók Egy gyári kirendeltség ve­zetője arra utasította beosz­tottait, hogy a megrendelők­től a vételárat vegyék át és postán küldjék be a központ ba. A tisztviselők a pénzt író­asztalukban őrizték Egy nap. nagy elfoglaltságuk miatt, az összegyűlt 12 ezer forinto’ nem adták fel és másnap a pénz a fiókból eltűnt. A tolvajt nem sikerült meg találni A tisztviselőket fe gyelmileg megbüntették, de kártérítési pert nem indítót tak ellenük, mert önként kö­telezték magukat az ellopot1 Összeg visszafizetésére. !Sem volt páncélszekrény Később azonban a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz panaszt nyújtottak be, amely­ben előadták, hogy jogi tá­jékozatlanságból vállaltak a 12 ezer forint megtérítését és mentesítésüket kérik. Arra is hivatkoztak, hogy főnökük utasítására vállalták a pénz­kezelést, ami pedig nem tar­tozott hatáskörükbe, ezenkí­vül a vállalat megfelelő pán­célszekrényt sem bocsátott rendelkezésükre. A döntőbi­zottság a panaszt elutasította, mire a járásbírósághoz for­dultak. A bíróság a tisztvise­lőket 85 százalékos kártérítés fizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a vállalat is hibás, mert nem gondosko­dott a pénz megfelelő elhe­lyezéséről. Az asztalfiókra és a bejárati ajtóra nem szerel­tek biztonsági zárat, az iro­dát védőráccsal nem látták el. Ezért a kár 15 százalékát a vállalatnak kell viselnie. Az ítélet jogerőre emelke­dett, de a legfőbb ügyész tör­vényességi óvására a Legfel­sőbb Bíróság a járásbíróság határozatát megsemmisítet­te és új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasí­totta. A határozat indokolá­sában a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: Gondatlanság történt A dolgozó egy évi átlagke­resete erejéig felel, ha a kárt gondatlansággal okozta. Indo­kolt méltányosságból az ösz- szeg csökkenthető. Ezúttal is gondatlanság történt, de ilyenkor vizsgálni kell a kárt okozó személy magatartásá­nak veszélyességét, a vétkes­ség fokát, a vállalat munka- fegyelmének általános hely­zetét, a kár nagyságát, a köz­vetlen felettesek kötelezettsé­gét, a dolgozónak a munká­hoz való viszonyát, személyi és családi körülményeit, eset­leg más tényezőket is. így egyebek között, amire a tiszt­viselők hivatkoznak, hogy a szabálytalan pénzkezelésre felettesük utasította őket, mert ha ez igaz, az a válla­— Ha álmos lennék, leáll- nék. Hogy nem lesz eső, az asz- szony többször is elismételte. Egyik alkalommal magyará­zatát is adta, miért. Nem ázik meg a lucerna. Már ha­zagondolt. A lucerna renden van, és az egynapos kirándu­lás miatt annyi munka ma­radt el. Egert azért továbbra sem tudta elfelejteni. Keser­gett. — Kár, hogy nem láttuk Egert. Egerbe elmegyünk, meg a Balatonra. Megnézzük a Balatont... Szép lehet a Balaton... Aztán majd meg­kíméljük a kocsit. Az út véget ért. Éjjel 11 óra volt, amikor kiszálltunk a nagycserkeszi termelőszö­vetkezet udvarán. Meg kel­lett volna kérdezni a férfi nevét. Restelltem. Egész nap utasuk, vendégük voltam, és most kérdezzem meg. Kü­lönben is elég, ha tudom, a férfi traktoros, és valame­lyik tanyabokorban laknak. Rengeteget, magukat nem kímélve dolgoztak, míg 76 ezer forintért megvehették a kocsit. Seres Ernő anyagi felelősségéről lat terhére veendő figyelem* be. Egy ittas autóbuszvezstő zabálytálán előzés közben oeleszaladt egy magánautó­ba. Több utas könnyebben megsebesült és a két autó is megrongálódott. A karam- oolozát foglalkozás körében .fköveteít gondatlan vesze- veztetés miatt egy évi szg- ‘•'édsépvesztéáre bünteíjék. Ilyen előzmények után s na* ÍÚW'tó tulajdonosa 1! zer forintos kártérítési per adí- tott az autóbuszsofőr ellen. 7égső fokon az ügy ; egfel- sőbb Bíróság elé került, amely a peresített issze t megítélte. Az ítélet indokolása szerint a sofőr egy évi átlagkere. i erejéig felel a karambolozás­sal okozott kárért. Az anyagi felelősség mérséklésére nincs mód mert kiderült, hogy rö­vid idő alatt kétszer is köz­lekedési balesetet okozott és emiatt mindkét alkalommal megbüntették. Az a körül­mény, hogy a per tartama alatt a kiszabott szabadság- vesztés büntetését tölti, a jo­gos kártérítési követelés meg­ítélését nem érinti. Tekintve, hogy egy évi átlagkeresete a perben követelt összeget meg­haladja, ezért a teljes kárt meg kell téríteni. A legfőbb ügyész óvása Egy értékesítő és fogyasz­tási szövetkezet szabadkasz- szás, úgynevezett gebines vendéglőjének vezetőjét es helyettesét a szövetkezet igaz­gatósága 13 ezer forint lel­tárhiány megfizetésére köte­lezte. A két vezető arra hi­vatkozva, hogy anyagi fele­lősséggel nem tartoznak, mert a vendéglő beosztott dolgozó­it a szövetkezet nem velük egyetértésben alkalmazta, mentesítésért pert indítottak. A járásbíróság kártérítési kö­telezettségüket megállapítot­ta. Döntését azzal indokolta, hogy bár nem írtak ala olyan nyilatkozatot, amelyben hoz­zájárultak a beosztott dolgo­zók alkalmaztatásához, de hallgatólagosan tudomásul vették, illetve kifogást nem emeltek, tehát anyagi felelős­ségük fennáll. A legfőbb ügyész törvényességi óvására a Legfelsőbb Bíróság a járás- bíróság jogerős ítéletét hatá­lyon kívül helyezte. — A SZÖVOSZ elnöke uta­sítása szerint a szabadkasz- szás, gebines egységek veze­tője és helyettese teljes anya­gi felelősségének kötelező elő­feltétele a beosztott dolgozók egyetértésükkel történő meg­választása, amit a felelős sze­mélyek aláírásukkal igazol­nak — hangzik a határozat. Tehát az írásbeli hozzájáru­lás érvényességi feltétel, ami más módon nem helyettesít­hető. Ez a feltétel ebben aa esetben hiányzott, ezért téve­dett a járásbíróság, amikor a két vezető teljes anyagi fele­lősségét megállapította, noha írásbeli hozzájárulást nem adtak. Korlátozott anyagi fe­lelősségükre tekintettel leg­feljebb egy-egy havi munka­bérük erejéig lettek volna kártérítésre kötelezhetők. Ezért a járásbíróságnak új eljárást kell lefolytatnia és új határozatot kell hoznia. — Egy másik szövetkezet tüzelőtelepének vezetőjét 15 ezer forint leltárhiány meg­térítésére szólították fel. ő is a bírósághoz fordult, arra hi­vatkozva, hogy a tüzelőanyag nagy részét nem zárható, ha­nem szabad helyen kellett tárolnia, ahol bárki hozzáfér­hetett. A járásbíróság a te­lepvezetőt a kár 80 százalé­kának megfizetésére kötelez­te. Törvényességi óvásra ea az ügv is a Legfelsőbb Bíró­ság elé került, amely a telep­vezetőt a kártérítés kötele­zettsége alól teljesen mente­sítette. A határozat indokolá­sában a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a szövet­kezet valóban nem gondos­kodott a tüzelőanyag bizton­ságos tárolásáról, még éiieli- őrt sem alkalmaztak, holott a belső ellenőr figyelmeztette őket. tehát a kár a szövetke­zet hibájából keletkezett. h. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom