Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
ff «WaT ’ Napirenden a tejtermékek Tenger a homok alatt: Szabolcs tiszta ivóvize A szódásüveg-elmélet — Kis hozamú kutak helyett mélyebb, olcsóbb, bővebb vizet adó források — Beszélgetés egy vízkutatóval r A tejtermékek fogyasztásának fejlődése tapasztalható minden szinten, örvendetes is, mégsem kielégítő: lassú az üteme. Néha savanyú Naponta átlagosan 12—14 mázsa túrót fogyaszt a város. Megyénkből — a tejipari vállalatok profilirozása miatt — 70—80 mázsát szállítanak a fővárosba. A túró csomagolása higiénikus, megoldott, bár a szakemberek véleménye szerint gazdaságosabbá is lehetne tenni, ha csökkentenék a tasak „holtjátékát.” Néha savanyú az üzletekben Vásárolt túró. Ez a megfelelő hűtés hiányára utal Bár nem gyakori, megjegyezzük, hogy a tejipar az ilyen tűéót visszaveszi a kereskedelemtől, tehát e minőségi panasznak ritkán sem szabadna bekövetkeznie. Más, bonyolultabb a helyzet a tejfellel. Itt gondokat okoz a minőség és a csomagolás egyaránt. Műanyagban a tejföl Leggyakoribb panasz az, hogy a vásárló savót kap tejfel helyett. A sűrűsége annyira változó, hogy kész lutri, mikor mi van a pohárban. A tejipar nincs könnyű helyzetben. Az igény szinte állandóan változik, hol váratlanul túl sok a rendelés, hogy az átlagos napi mennyiség sem fogy el. Ezt korszerűtlen berendezésekkel nehezen tudja követni. A másik, még fontosabb ok: hiányzik egy homogenizáló gépsor, amivel állandó minőségű tejfelt lehetne előállítani. Ilyen már működik néhány helyen, a fővárosban r — Es maga tudta, hogy nem lehet így vásárolni az üzletekben? — Tudtam, persze. Jól ismertem a szabályokat, s azt is, hogy tsz-nek így nem adhatnának ki semmit. Még gépeket sem, nemhogy rádiót, magnót, vagy női fehérneműt. — És mégis mert Ilyen hazárd játszmát kezdeni? — Mertem. Ismertem az embereket. Ez a bűnöző precizitása. Én precíz voltam, ők nem. Nevetséges ügy volt különben. A legkisebb hozzáértéssel és- ésszel rájöhettek volna. Ha más nem, az az áruházigazgató, akivel utoljára tárgyaltunk... Én persze éltem az alkalommal. Ez a beszélgetés Kiss János 31 éves budapesti lakossal játszódott le a nyíregyházi megyei bíróság^ beszélőjén. amíg a bíróság az ítélethozatal előtt tanácskozott. Ez a tanácskozás nem sok jót hozott az utóbbi évek legagyafurtabb, szinte strasznovignáci méretű szabolcsi szélhámosának.- Példás szigorúsággal hét év szigorított börtönre büntették és nyolc évre eltiltották a közügyektől. De mi is történt tulajdonképpen? Kiss az általános iskola elvégzése után lakatos szak- képzettséget szerzett. 1956- ban Svédországba disszidált, de egy év múlva saját akaratából hazatért. Kaposvárott a járási tanácson helyezkedett el és — visszaélve beosztásával — csalást követett el (öt hónap). Szabadulása után újból (tizennégy hónap). Ezután a Tapolcai Járási Tanácson lett gépcsoport vezető, s ezt sem hagyta ki. (Két év.) 196J márciusában szabadult S; A Fővárosi Köztisztasági Hivatalnál helyezkedett el fizikai dolgozóként. Ekkor is, de | nyugati importból származik és elég körülményes a beszerzése. A tejipar •vezetői ennek ellenére megkísérlik, de még ígéretet sem lehet semmilyen határidőre sem kapni, sem ‘enni. A tejfel minőségét ezeken felül a bolti kezelés is befolyásolhatja. Üzleteinkben — eladás közben — ritkán kap megfelelő hűtést a kannás tejfel. A szobahőmérsékleten pedig „dolgozni kezdenek” a tejsav baktériumok. Meg kellene oldani a hűtést, de hát ez igen nehéz és drága program lenne. Ezenkívül — és ez már csupán kis figyelmességet igényel — fontos, hogy a kannában gyakorta megkeverjék a tejfelt. E finom árunak ugyanis az a tulajdonsága, hogy rétegeződik. s az aljáról már valóban csak savót kap a vásárló. Miért nem sikerült? Nagy gond a szavatossági idő beütése. A jelenleg dolgozó gépek nem elég biztonságosak, a vásárló pedig találgathat: friss-e a vásárolt áru, vagy a nyakába sóztak valamilyen maradékot? Ez a csomagolással együtt megoldódhat. A tejipar azt ígéri, hogy a mostani papír- poharakat hamarosan műanyagból készült, ízléses és higiénikus csomagolás váltja fel. ügy véljük, hogy ennek végleg elérkezett az ideje. A vajjal kapcsolatban nem vetődött fel panasz, csupán az lenne kívánatos, ha a tejipar megkísérelné bővíteni a választékot a fejlett országokban elterjedt sózott vagy felvert vajak forgalomba hozásával. A közönség ezeket feltétlenül megkedvelné, hiismerkedett meg Metzler Ot- tóné (Dunyák Magdolna) 29 éves fényeslitkei lakossal. Mivel az asszony férje épp börtönben volt, összeköltöztek és együtt éltek. Kiss elmondta neki büntetéseit Decemberben — hogy elkerüljék a szabaduló Metzler Ottót — Fényeslitkére költöztek, a nő szüleihez. Kiss bement a Kisvárdai Járási Tanács mezőgazdasági osztályára, s azt állítva, hogy gépészmérnök, kérte, nyújtsanak neki segítséget valamelyik tsz-ben az elhelyezkedéshez. Az itt kapott felvilágosítás alapján ment el a tiszabezdédi Kossuth Tsz elnökéhez, s a vezetőséggel megállapodtak, hogy január 15-től 3500 forintos fizetéssel üzemmérnöki beosztásban alkalmazzák. (Itt is előadta a mérnöki mesét és — sikerült.) Még egy hold háztájit is kapott, ahogy jár... Jó kis munka: előzőleg is lakatos látta el, kitűnően. Okmányait nem mutatta be, még a személyi igazolványát sem. Igaz. ezt saját kezűleg meghamisította. Bár a vezetők szóban kérték a papírok bemutatására, ez a kérés nem lehetett olyan határozott, hogy Kiss ki ne térhetett volna előle. Majdnem hat hónapig húzta az ügyet. — Ez hogyan fordulhatott elő? — Két ok miatt: szerencsém volt és ismertem az embereket. Pont akkor választották újra a tsz-vezetó- séget. Sokan elnökök akartak lenni, s folyt a korteshad járat. A kutya sem törőszen annyira elterjedtek a hűtőszekrények, hogy valamilyen megoldást a hidegben megkeményedő élelmiszerre is találni kell. A választék bővítésére a tejipar az elmúlt hónapokban több kísérletet is tett: tejszint, krémtúrókat hozott forgalomba. Ez a kísérlet — bármilyen dicséretes is önmagában, — nem vezeteti eredményre. Krémtúrót például naponta hatvan tégely- lyel rendeltek a városi üzletek. A kudarc feltehetően két okra vezethető vissza: egyfelől bizonyítja, hogy nem elég valamit forgalomba hozni, meg kell ismertetni a közönséggel, s kellő reklám hiányában a vásárló idegenkedni fog tőle, bármennyire indokolt az áru szerepe mindennapi életünkben; másrészt ha rendszertelenül elégítik ki a kereskedők megrendeléseit, az hatásos ellenpropaganda a termék forgalmazásában. Hogy még milyen okok miatt született a kudarc, azt kutassák a tejipar illetékesei, de a tény tény marad: ezeknek az új cikkeknek a gyártását — reméljük: csak egyelőre — leállították. Kevés a sajt A sajtoknál sem a minőséggel van a baj, inkább a választékkal, s az utánpótlással. Láttunk olyan hosszú megrendelést, amiből az ipar szinte semmit sem szállított az üzletnek. Áprilisban ilyen okok miatt csökkent a tejtermékek forgalma megyénkben. (Még a példás vállalati kapcsolatokban is akadhatnak zökkenők.) Kun István dött se a munkával, se velem. Egyébként nem véletlenül adtak ki olyan elégedett Véleményt a munkámról, mint amilyet az iratoknál olvashat. Szavaiban lehet is valami, mert a tsz két vezetője már április 2ú-án tudta, hol és milyen beosztásban dolgozott előzőleg Kiss, tehát azt Is, hogy hazudott nekik. Ugv látszik, még két hónapig nem tudtak időt szakítani az ügy rendezésére. Közben persze Kiss dolgozott minden vonatkozásban. A tsz-ben is és saját zsebére is. Előző, tetemes összegű adósságainak rendezésére rövid lejáratú kölcsönöket vett fel. A „mérnök úrnak” természetesen könnyen adtak gz emberek: Ésik Géza öt, ítácz László pedig hétezret. Kiss ezzel még most is tartozik. Több ezres visszaélést követett el a tsz feleslegessé vált cementjével, egy napon pedig úgy érezte, hogy most már nem létező okmányaira kerül a sor, ezért június 29-én köszönés nélkül távozott. De nem zsákmány nélkül. Mint a géppark karbantartásáért felelősnek, kötelessé ge volt a hiányzó alkatrészek megvásárlása is. Ehhez rendszerint megrendelőt adtak a tsz vezetői és állandóan magánál hordott egy cégbélyegzőt is. Ez szüksé ges volt a vásárlásoknál. De ezt a pecsétet Kiss magával vitte. Ezután már csak hamis megrendelőket kellett készítenie és a különböző üzletekAz intézet Budapesten székel, a Rákóczi út 59 alatt. Vezetőjét, a mozgékony, eleven beszédű főgeológust is benn találom, de tréfásan azonnal közli velem, hogy a szíve Szabolcsban van, ott maradt, mert a Nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban diákoskodta végig ifjúságát és neki a szomjas Szabolcsnak vizet keresni olyasmi, túl a kötelességen, mint ha valaki virágot szedne az édesanyjának. Az intézet neve: Vízkészletgazdálkodási Központ vízföldtani felügyelete. A volt nyíregyházi diák a vezető: dr. Urbancsek János főgeológus. És a virág, amit szedett, illetve az ügy, amiért keresem: tiszta, kifogástalan ivóvizet talált a szabolcsi homok alatt. A jégkorszak ajándéka A rövid geológiai lecke, amit bevezetőül kapunk, tömören a következő: amikor a magyar Alföldet borító tenger visszahúzódott, több tízezer évvel ezelőtt, a környező hegyek rohanó hegyipatakjai telehordták nagyszemű kaviccsal a völgyet. Feltöltődé- se, vagyis az utolsó rétegező- dése ennek a vizet könnyen magába fogadó rétegnek ezelőtt húsz-harmincezer évvel történt, tehát az utolsó jégkorszakban. A réteg neve: pleisztocén. Jelenleg Szabolcsban, ha ártézi közkutat fúrnak, ennek a rétegnek a tetejét csapolják meg. A megoldás azonban nem kielégítő. Drága, kis vízhozamú, és Szabolcs nagy része alatt 150 méter mélységig nem találtak megfelelő vizet. A szakemberek régen tervezték, ben szinte korlátlanul kiszolgálták. A megrendelő alapján az árat a tsz-től inkasszálták, később hirdetés jelent meg a lapokban: érvénytelen a pecsét. Nyíregyházán írógépet, tollakat, táskákat, Debrecenben rádiót magnót vásároltak hamis megrendelőkre, aztán a fővárosban a BÁV-nál értékesítették. Különböző üzletekben ezután négy rádiót, három magnót, öt fényképezőgépet, egy-egy tangóharmónikát, filmfelvevőt és lemezjátszót vásároltak. Egy Szivárvány áruházban négy férfiöltönyt, kabátokat, pulóvereket, női nadrágokat és zsebkendőket sikerült kapni az érvénytelen pecsétre és a hamis tsz- megrendelőre. (Ezeket Pesten Kiss a TEMPO Ktsz-nél gépeltette.) összesen 100 ezer forint kárt okozott a társadalmi tulajdonban és magánszemélyeknek. Július 18-tól körözték, s bár Metzlemével állandóan első osztályú, vagy osztályon felüli szórakozóhelyekre és szállodákba jártak, nem sikerült elcsípni őket Végül október 12-én Pécsett az utcán felismerte a két körözöttet egy eladónő, s értesítette a közelben álló rendőrt... így került a felületesség két haszonélvezője a bíróságra, ahol Kissen kívül az ügyekben tevékenyen részt vevő Metzlemé is elnyerte méltó büntetését: két év szabadságvesztést kapott és három évre eltiltották a közügyektől. (kun) hogy mélyebbre hatolnak. Nemrég a hosszú nevű intézet, a Vízügyi Főigazgatóság egyik erre a célra létrehozott szerve összefogott a Vízgazdálkodási Kutató Intézettel és a Magyar Tudományos Akadémia Földrajzi Kutató Intézetével. Tizenegy kutatófúrást eresztettek háromszáz méteres mélységig Mátészalkán, Nyírtasson, Gégényben, Nyírbátorban, Bökönyben, Kállósemjénben, Mánd* kon, Balkányban, Tiszavasváriban, Nagyecseden és Fehérgyarmaton. Valamennyiből kristálytiszta ivóvíz buggyant elő, mégpedig legalább tízakkora vízbőséggel, mint a szokásos kutak. Öntözni tilos! A vízhozam magyarázata egyszerű. Elegendő a szódásüvegre gondolni. Ha az üveg közepén lenyúló csövecske éppen csak hogy a szódavíz felszínéig érne, vajmi keveset tudnánk belőle kispriccelni. Ilyenek a kis, hetven méterre lenyúló, percenként 30 vagy negyven, de legföljebb ötven litert adó falusi közkutak. Állandóan javítani kell őket, elapadnak, eliszaposodnak. Ha a pleisztocén réteg aljáig fúrunk, percenként legalább ötszáz literes kutat kapunk, de a felsoroltak között akad percenként 1300 litert adó kút is. Ha számításba . vesszük, hogy egy méternyi fúrás költsége körülbelül ezerötszáz forint, világos, hogy pusztán a kutat véve alapul, érdemes egyetlen, tízszer annyi vizet adó kútért háromszáz métert is fúrni, mint tíz kicsi, hetven méteresért, ugyanannyi vízért egyenként hetven, ösz- szesen hétszáz méteres fúrást végezni. Most egy közepes szabolcsi falunak négy-öt kút sem elég. Egyetlen ilyen mélyebbre fúrt kút viszont egy nagyközséget is ellát. Persze, marad a közművesítés problémája. Mert az egyetlen kúthoz fárasztó kilométerekről odagyalogolni. De ahol amúgyis közművesítenek, mint Nyírbátorban, ott köny- nyű elrendelni, hogy ezt a vizet kapcsolják össze a törpe vízmű létesítésével, közművesítéssel. A vízügyi hatóságoknak a főgeológus javaslatai alapján módjuk van megtiltani, hogy ezt a kitűnő ivóvizet öntözésre használják. Miért tiltják? Miért tiltják meg? Mert ha elöntöznénk a drága tiszta vizet, elvennénk Hajdú-Bíhar ivóvizét is. A szabolcsi ivóvízkérdés megoldása véglegesen tiszai vízkivételi művekkel történik. Most annak a gaa- H'"■ágosságát kell kiszámítani, h^gy a Tiszától milyen távolságra érdemes csövekben szállítani a tisztított vizet és hol gazdaságosabb ilyen mély kutakat fúrni. Ami az öntözést illeti, arra éppen a szabolcsi vízügyi embereknek már nagyon jó elgondolásaik vannak a régi vízmosások feltöltésével, víztárolók, öntözésre való víz raktározásával. Az egész megye tele van régi vízmosásokkal, holtágakkal, öntözésre ez a víz való. Búcsúkérdésünk a főgeológustól:. vdh-e olaj a szabolcsi föld alatt. Megmutatja Páváivá jna Ferenc kutató jegyzőkönyveit. Pávai 1933. szeptember 11-től 1934. október 29-ig fúrt Tisztaberekén olaj után, le is jutott 1500 méte’-- re és tíz centire — a nap .5 precízen pontos — de kiaknázni való olajat nem talált A többi tény közlése alól kimenti magát. Ez az olajkutató szakemberek dolga. Úgyis sokszor találnak a „vizesek” olajat. (Urbacsek főgeológus vízkutatás közben fedezte fel a Szeged környéki olaj mezőket.) Olajról tehát legközelebb. Gesztelyi Nagy Zoltán MEGJEGYZÉS: Üzemi tartalékok Megyénk harmincötezer-hatszáz ipari és építőipari munkása közül huszonegyezer dolgozik jelenleg csökkentett munkaidőben. A rövidített munkahét — vagyis a kéthetenkénti szabad szombat — jövőre Szabolcs-Szatmár valamennyi iparban dolgozóját érinteni fogja. Éppen ezért aktuális most felvetni a gondot: ezeket az intézkedéseket — amelyek a dolgozók javát szolgálják — milyen körülmények között tették meg, illetve hajtják végre az üzemek, vállalatok. Mert itt egyáltalán nem aktuális az a közismert mondat, amely szerint a jó munkához idő kell. Sok üzem van az országban, a megyében is már, amely ezt a tételt cáfolja. Azoknál a vállalatoknál, ahol jobb a gépesítés, a munkaszervezés; mint a 44 órás munkahét bevezetése előtt, ott emelkedett a termelékenység. Míg sok az ellenpélda is, amely szerint létszámnöveléssel oldották meg a bajokat, a termelés növekedését a régi munkaidő mellett. Megyénkben is bizonyított, hogy nem emelkedett a kívánt mértékben a termelékenység — s elsősorban a régi módon dolgozó üzemekben nem. A termelékenység helyett a létszám dominál, (talán azért is, mert ma még nálunk bővebben van létszám, mint az ország más megyéiben). De mindenki tudja, hogy ez az extenzív út itt sem tartható a távlatokban. Akkor mit tegyenek az üzemek? Egy beszélgetés során kitűnt, hogy bőven van lehetőség. A Közúti Építő Vállalat nemrég beszerzett egy bitumen terí tő gépet, amelynek a kapacitása olyan, hogy három perc alatt dolgoz fel, terít le egy teherautó bitument. Három perc alatt! Ugyanakkor egy fél órát, vagy órát kell várnia, állnia hat munkással, hogy megérkezzen az újabb szállítmány, mert a bitumenkészítés ma még nem halad párhuzamosan a gép kapacitásával. A fejlődés útja tehát gépesíteni a gép kiszolgálását is: akkor majd a kívánt nagy mértékben növekszik a termelékenység is. Visszatérve a csökkentett munkahétre, még az is nagy tartaléka a szabolcsi üzemeknek, hogy megvizsgálják, mennyire használják ki a negyvennégy órát, mennyire dolgoznak tervszerűen, jól. Egy nyíregyházi tanácskozáson elhangzott, hogy egyáltalán nem lehet gyakorlat, ami az év első negyedében, s még áprilisban is előfordult. Az ünnepekhez további szabadnapokat adtak az embereknek, s volt hónap, amikor a vasárnapokon kívül tíz nap is kiesett a termelésből. Meg kell ezt gondolni mindenütt, mert az ilyen módszer visszaüt. A rosszul szervezett vállalatokra, s azokra, akik rosz- szul szervezik a munkát és emiatt nem tudnak bért, nyereséget növelni. (kopka) A tárgyalóteremből A felületesség áras 105000 forint Hét évet kapott a tiszabezdédi szélhámos
