Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-07 / 129. szám
S MM }űn(u« V. A moszkvai tanácskozás pénteki napja h ül politikai összefoglalónk % A Murville-kormány utolsó ülése t A Nyugat-Európai Unió a budapesti felhívásról gfe Szudánt vezetők nyilatkozatai Franciaországban mind erősebben fújnak a változás szelei. A francia miniszter- tanács megtartotta ülését, amely két szempontból is a jelenlegi kabinet hattyúdala volt. Az utolsó, Alain Poher ideiglenes elnöksége alatt tartott ülés és egyben — csaknem bizonyosan — általában is a Murville-admi- nisztráció utolsó minisztertanácsa. A lapokban már különböző kombinációk jelennek meg Couve de Murville jövőjéről. Csaknem minden megfigyelő egyetért abban, hogy a De Gaulle-korszak egyik kiemelkedő alakja hosszabb ideig nem vesz részt a politikai életben. A legvalószínűbb verziónak az a hír tűni!?, híogy a jelenlegi kormányfő megírja emlékiratait, majd elhelyezkedik valamelyik nagyvállalat vezérigazgatói székében. Tekintettel arra, hogy az elnökjelölt Pompidou a Rot- schild bankház éléről „ugrott fejest” a politika örvénylő habjaiba, Murville szándéka újabb adalék arra : mennyire összefonódik a francia jobboldal és a nagytőke. Poher egyébként most már hivatalosan is elvetette a kockát: a visszalépésre biztosított alkotmányos határidő lejárt, az ideiglenes köz- társasági elnök tehát az első forduló eredménye — illetve számára eredménytelensége — ellenére is folytatja a kortesküzdelmet Hiába tanácsolták neki veterán politikusok, köztük a saját hívei is a visszalépést Poher hajthatatlan maradt Nem tudni pontosan, milyen indítékok — vagy éppen kényszerítő körülmények — állnak szándéka hátterében, de csaknem biztos, hogy döntése mögött valamilyen formában a monopóliumok hatalmasságait kell keresni. Nem lehetetlen, hogy most, amikor már Pompidou győzelme csaknem bizonyosra vehető, a nagytőke bizonyos köreiben úgy döntöttek: ha Pompidou ellenjelölt nélkül szerzi meg a szavazatok nagy többségét, nehezebben lesz kézben tartható, minthogy — Poher indulása nyomán — győzelme nem lesz olyan elsöprő arányú. Annyi bizonyos, hogy az elsöprő arány valószínűleg csak viszonylagos . lehet. A Francia Kommunista Párt tartózkodásra való felhívása ugyanis élénk visszhangra talált és nem nehéz megjósolni, hogy a szavazásra jogosultak igen jelentős százaléka távol margd június 15-én az urnáktól. A Figaro közvéleménykutatási statisztikája szerint Jacques Duclos választói közül eddig 51 százalék határozott úgy, hogy követi az FKP bojkottfelhívását és ez a szám a továbbiakban csak növekedhet. A holland fővárosban folytatta munkáját a Nyugateurópai Unió konferenciája és Luns holland' külügyminiszter sajtóértekezleten számolt be az eddigi legfontosabb döntésről. Eszerint a résztvevők egy feltétel nélküli, de az USA és Kanada bevonásával, gondos előkészítés nyomán megtartandó összeurópai biztonsági konferenciában egyeztek meg. Elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy a budapesti felhívás világméretű hatása alól még a Nyugat-európai Unió általában nem éppen konstruktív magatartásáról ismert vezetősége sem vonhatta ki magát. Numeiri tábornok, a Szu dáni Forradalmi Tanács elnöke június 5-én, az izraeli agresszió második évfordulója alkalmából közzétett nyilatkozatában felhívta az arab országokat, fogjanak össze az agresszió következményeinek felszámolására. Rámutatott arra, hogy az agresszor vereségét csakis az arab népek összefogása és elszántsága révén lehet elérni. Audallah miniszterelnök nyilatkozatában rámutatott arra, hogy Szudán külkap- csolatait ezentúl az szabja meg, miként viszonyulnak az illető országok a Palesztinái nép jogaihoz, az izraeli agresszióhoz. Szudán ezután nem csak szemlélője lesz a Palesztinái nép küzdelmének, hanem segítője is. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az NDK elismerése nem volt véletlen: annak tudható be, hogy Szudán nagyra értékeli az NDK-nak a Palesztinái népet és az arabok igaz ügyét támogató magatartását. (Folytatás az 1. oldalról) természetéből eredő agresz- sziós törekvések oda vezetnek, hogy a szocializmus és kapitalizmus közötti végső erőpróbára a háború tüzében kerül sor, ezt csak a történelem, a néptömegek harca dönti el. A szocialista államoknak politikájukban mindkét lehetőséget figyelembe kell venniük. Az imperializmus által rájuk kényszerített fegyverkezési hajsza következtében a szocialista országok minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy erősítsék a szocialista világ védelmi erejét. Egyidejűleg társadalmi rendszerüktől való békés kapcsolatok következetes politikáját folytatják. A Lengyel Egyesült Munkáspárt következetesen tartja magát a különböző társadalmi rendszerű államokkal való békés egymás mellett élés lenini elveihez. Ezek az elvek megfogalmazást nyertek az 1957. és 1960. évi nemzetközi tanácskozások dokumentumaiban és akkor kivétel nélkül minden kommunista és munkáspárt jóváhagyta azokat. Gomulka ezután így folytatta: — Csakis a jelenkor problémáinak és a békés egymás mellett élés lényegének meg nem értése vezethet arra a következtetésre, hogy a békés egymás mellett élés a világban kialakult társadalmi status quo védelmét, valamint a szocializmus győzelméért és a nemzeti felszabadításért vívott harcról való lemondást jelenti. A különböző társadalmi berendezésű államok békés együttélésének politikája nem változtathatja meg sem a szocializmus, sem a kapitalizmus természetét. Ezek az ellentétek társadalompolitikai berendezésű rendszerek, amelyek egymás mellett élnek, sőt gazdasági, tudományos vagy kulturális téren meghatározott együttműködést alakítanak ki, társadalmilag nem egészíthetik ki egymást és még kevésbé nem nőhetnek át egymásba. Éppen ezért mélységesen téves az a hibás és békés együttélés revizionista elferdítése, amely szerint az együttélés állítólag az ideológiai harc megszűnéséhez és a két rendszer fokozatos „konvergenciájához” vezet. A békés együttélés feltételei közepette az osztályharc úgy nemzetközi szinten, mint az egyes kapitalista és szocialista országokban folyik és folyni fog. A békés együttélés keretei között a kapitalista országokban folytatódik a munkásosztály harca a hatalomért és a volt gyarmatok népeinek harca a teljes függetlenségért. A szocialista országok soha sem voltak és soha sem lesznek semlegesek ebben a harcban. * Különösen fontos feladatok várnak az európai kommunista mozgalomra — hangsúlyozta W. Gomulka. Az európai kontinens továbbra is a szocializmus és a kapitalizmus közötti társadalmi, ideológiai és politikai harcnak, valamint a két rendszer gazdasági versenyének egyik legfontosabb övezete. Minden arra mutat, hogy bármilyen európai háború egy új világháború kiindulópontjává válnék. Európának olyan programra van szüksége, amelynek alapja valamennyi itteni állam és nép békés együttélése és békés együttműködése. Ilyen programot terjesztenek elő marxista—leninista kommunista és munkáspártjaink akár az államhatalom élén állnak a szocialista országokban, akár a dolgozó tömegek harcát vezetik a kapitalista országokban. Ebben az Európára vonatkozó programban a fő helyet egy összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének kell elfoglalnia. Az NSZK politikájának tényleges -szándékait a következő fő kritériumok alapján kell megítélni' — az európai területi status quo és különösen az Odera—Neíssc határ sérthetetlenségének és végleges jellegének elismerése, az NDK-nak, mint szuverén egyenrangú német államnak az elismerése, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását célzó szerződés aláírása, a tömegpusztító fegyverek megszerzésére irányuló mindennemű kísérletről való lemondás. Mindez hozzájárulna a normális államközi kapcsolatok fejlődéséhez, az európai béke és biztonság szavatolásához, összhangban azzal a felhívással, amelyet a Varsói Szerződés országai márciusban tettek közzé Budapesten. Arkagyrj Yeiner — Georgij Yeiner t sAIqomozás n f Fordította: Kassai Ferenc 18, — Egy félóra múlva, Vlagyimir Ivanics, kedvedre kibeszélgetheted magad Nyikita Kazancewel, vagy ahogy feltételesen elneveztük: a Nyakiglábba'. Szaveljev már elment érte. Sarapov felnézett papírjairól: — Na nézd csak! Hát megtaláltátok? Jól van, fiam. Hogy sikerült? — Kiszámoltam. — Tessék? — Kiszámoltam, mondom. Ahogy Leverier számította ki a Neptun bolygó létezését. A telefonkészülék tárcsáján. — Nocsak. — Figyelj ide. Ez az ötlet tegnap öltött bennem végleges formát, azután, hogy elváltam tőled. Az autóbusz tizenegy percenként jár. Hogyan érhette utói Gvemidov Gavrilenkót a távolság felénél? Felhívtam a végállomást. Kiderült, hogy Gavrilenko két perces késéssel érkezett Vladikinóba. Az átjáróépítkezésnél összetorlódott a forgalom. Hirtelen fény világította meg az agyamat. A Nyakigláb háromszor egy héten fordul meg a megállónál: hétfőn, szerdán és pénteken, s a fentebb vázoltak szerint pontban fél kilenckor, ami feltételezhetően a munkaidő befejezésével vagy kezdetével áll kapcsolatban. Meg kellett fejtenem a legfontosabbat: hová utazik Vladikinóból, haza vagy a munkahelyére? Gondolkoztam és úgy döntöttem: haza. Emellett szólt az időpont. _^A délutáni műszakok általában 15 és 17 óra között kezdődnek. Ehhez a fél kilenc túl késő. Az éjszakai műszakot 22 óra és 24 óra között kezdik. Ehhez viszont túl korai... Azonkívül volt egy merőben szociológiai természetű feltevésem ... Sarapov elnevette magát. — Te csak ne nevess. A nők rendszerint igen pontosan érkeznek munkahelyükre, útban hazafelé azonban átlag egy órát eltöltenek a különféle bevásárlásokkal. A férfiak éppen ellenkezőleg: tizenöt-húsz perces késéssel érkeznek munkahelyükre, de elég pontosan távoznak. Ezért gondoltam, hogy hazafelé tart. Ezután következett a második szakasz: a fiatalembernek ott kell dolgoznia valahol a közelben. Ebben nem kételkedtem. Először arra gondoltam, hogy talán valahonnan távolabbról érkezik és Vladikinó- ban csak átszáll. Ezt a variációt azonban elvetettem. Megmondom miért. Legfeljebb a 83-as autóbuszon érkezhetett volna Vladikinóba, a Szokol felől, vagy a helyiérdekűvel. Az autóbusz elesik: a Nyakigláb a cirkusz felé utazott, arrafelé pedig átszállás nélkül rövidebb úton is eljuthatott volna. — És a helyiérdekű? — érdeklődött Sarapov. — Az is elesik. A megállója valóban ott van a közelben. De a buszmegállóhoz a telken át vezet a leghosszabb út. Ezenkívül, ebben az időszakban mindössze két szerelvény áll meg Vladikinóban: a 8.10- es és a 8.31-es. Ha a 8.10- essel érkezik, a 8.26-os buszt csípheti el. ö pedig minden alkalommal a 8.37-es- re szállt fel! Világos tehát: a közelben dolgozik. — Világos — bólintott Sarapov. — De hol van ez a „közelben”? A gyilkosság színhelye gyakorlatilag megegyezik a buszmegállóval. A kerület térképén nagy kört rajzoltam, középpontjában a gyilkosság színhelyével. A Nyakigláb északnyugati irányból közeledett a telken át a megállóhoz. A kör délkeleti felét ezért rögtön be is satíroztam. Maradt az országút, a vasútvonal és a botanikuskert határolta szektor. Az azon túli rész már közelebb esik a következő buszmegállóhoz. A következtetés: a Nyakigláb a vladikinói lakónegyedből jött. A munkahelyéről ! — Na és? — biztatta érdeklődve Sarapov. — Itt keletkezett a probléma : hol dolgozhat ? Szavel- jewel közösen felderítettük a terepet. A terepszemlére kijelölt körzetben az alábbi vállalatok működnek: egy Külpolitikai széljegyzet: Viharos küldetés Rockefeller New York-i kormányzó, aki Nixon elnök megbízásából sorra látogatja a dél-amerikai országokat, befejezte kőrútjának második szakaszát és visszatért az Egyesült Államokba. Az utazás eddig egyike volt a legbotrányosabb körülmények között lezajlott amerikai diplomáciai vállalkozásoknak. Bár Rockefeller 20 tagú szakértői gárdája úgy állította össze az útitervet, hogy az „első két menetben” a köny- nyebbnek számító latinamerikai országokba vezessen a New York-i kormányzó útja, s csak később kerüljön sor a kényesebb mlsz- sziókra, már az első állomásokon is nagy amerikaelle- nes tüntetések robbantak ki. Azokban a kis, úgynevezett „banánköztársaságokban” is, ahol pedig biztosnak tartották az amerikai befolyást, nagy rendőri készültségeknek kellett megoltalmazniok Rockefellert a felháborodott tüntetők haragjától. Mindhiába mondott a New York i kormányzó ékes spanyol nyelven szónoklatokat arról, hogy Washingtont mennyire a „segítség vágya tölti el a latin-amerikai népek irányában”, csupán könnygázbombákkal, sőt Honduras fővárosában csak rendőrsortűzzel tudták szétverni a Rockefel- ler-ellenes tüntetéseket. Még nagyobb volt a kudarc a második menetben. Peru, melynek kormánya korábban államosította a Standard Oil észak-nmerikal monopólium perui leányvállalatának olajmezőit, újabb diplomáciai pofont adott Washingtonnak. Bejelentette, hogy nem hajlandó fogadni Nixon megbízottját, sőt megtoldotta azzal is, hogy kiutasította az amerikai szakértőket Peruból. Venezuela más indoklással, de szintén lemondta a látogatást. A kormány abból a meggondolásból, hogy él akarja kerülni a Rockefeller látogatásakor nyilván óriási erővel kirobbanó amerikaellenes tüntetéseket, eltanácsolta az országtól Nixon megbízottját. Az amerikai sajtó egy része arról ír, hogy a Fehér Háznak nem lett volna szabad ilyen kihívásra vállalkoznia a latin-amerikai országokkal szemben, s őrültség volt éppen a multimilliomos Rockefellert kiválasztani e kényes misszióra. Más lapok azonban védelmükbe veszik Nixont, s azt próbálgatják bizonygatni, hogy Rockefellernél keresve sem lehetett volna találni alkalmasabb személyt a diplomáciai küldetésre. Megírják, hogy New York állam kormányzójának jelentős tőkebefektetései vannak Latin-Amerikában, s ő Venezuela legnagyobb földbirtokosa. Emellett ravasz és higgadt tárgyalónak tartják, s előnyére írták, hogy spanyolul beszél. s hogy a republikánus pórt liberálisabbnak tartott szárnyához számítható. Rockefeller azonban, — s ezt számos amerikai kommentátor is elismeri — mint a gyűlölt észak-amerikai imperializmus megtestesítője jelent meg a dél-amerikai fővárosokban. Az amerikai befektetések növekvő számai és a gazdasági fejlődés alacsony színvonala közötti összefüggéseket az utóbbi időben mind erőteljesebben tárták a tömegek elé a latin-amerikai országokban. A baloldali erők adatai szerint Latin-Amerika legfontosabb gazdasági ágaiban, a feldolgozó, a kőolaj- és a kitermelő iparban 7,4 milliárd dollárra emelkedett az észak-amerikai beruházások összege. Eközben a munkaképes lakosságnak mintegy harminc százaléka nem jut álláshoz. S miközben a monopóliumok fokozzák a latin-amerikai gazdaság kiaknázását, a washingtoni kormányzat ígéretei a segélyek növeléséről csendesen feledésbe merültek. A Szövetség a Haladásért segélyprogram, melyet ünnepélyes külsőségek közepette, éppen DélAmerika számára hirdettek meg, feláldozásra került a vietnami háború oltárán. Jellemző erre, hogy a vietnámi háború folytatásával jéró anyagi terhek miatt, a múlt esztendő végén Washington 650 millió dollárról 270 millióra csökkentette latin-amerikai segélyprogramját. Mindhiába is ejtett szép szavakat Rockefeller a meglátogatott dél-amerikai országokban Washington állítólagos „segítő szándékáról”, nem tudta megakadályozni az Ainerika-ellenesség viharénak kitörését. Rockefeller a történtek ellenére „nagy sikernek” minősiti latin-amerikai útjának eddigi két szakaszát, s úgy nyilatkozott, hogy a „tüntetések külső erők művel.” Ez azonban csak a felháborodás újabb viharát kelti Latín- Amerika országaiban. S Rockefeller, ha mindezek ellenére be akarja fejezni latin-amerikai körútját, csak tovább fokozza az ellentéteket Washington és a déL amerikai országok között A. L nagy- és egy kisüzem, egy vegytisztító, étterem, falatozó és két szálloda: a Bajkál és a Zárj a. A fémfeldolgozó üzemnél kezdtük. Ne feledkezz meg róla, hogy a Nyakigláb csak másnaponként jelenik meg, 20 óra 30-kor. Az üzemben — nulla. A tisztviselők 5-ig dolgoznak, a második műszak 4-kor, a harmadik pedig este 11-kor kezdődik. Szaveljev a biztonság kedvéért még ellenőrizte, nincs-e olyan munkásuk, aki 8—1/2—9-ig dolgozna. Nincs. Ez tehát elesik. — A következő állomás a „Szabad munka” kalapgyár volt. A munka itt valóban elég szabad, mert a könnyűiparnak ez az óriása 17 óráig működik csak, ezután lelakatolják, Ezután következtek az üzletek. Igazi eposz. Hat darab van belőlük. Két iparcikküzlet, egy papírkereske- dés, egy pékbolt, két élelmiszerüzlet. Az első hárommal könnyen boldogultunk: hétfőn zárva tartanak. A pékbolt csak másnaponként van nyitva: kedd, csütörtök, szombaton. Az élelmiszerüzletekben kizárólag nők dolgoznak. — Távirati stílusban: étkezde. Hétkor bezár. Meghalt. Falatozó. Fél tizenegyig működik. 8—1/2 9-kor senkinek sem ér véget a munkaideje. Pont. — És most következtek a szállodák. Erre gondoltam és fejfájást kaptam: körülbelül kétezer beosztott! Keresztet vetettünk és munkához láttunk. Információink szerint az ügyeletes munkások, villanyszerelők, satöbbi másnaponként dolgoznak, 8,30-tól 20,30-ig. Végre! a Bajkállal kezdtük, ez van közelebb a buszhoz. Tizenkét szerelőt találtunk. Hatan dolgoztak hétfőn, szerdán és pénteken. Négyen harmincéven aluliak. Közülük kettő magas növésű. Egyikük a szomszéd házban lakik. Nyikita Alekszandro- vics Kazancev azonban a Szuharev utcából jár ' j. Szú- harev utca 36. Öt perc a cirkusztól. Ennyi az egész. — Ez igen! — bólintott S** rapov. — Jó munka volt. — Elnevette magát: — Neptun!. .. Megszólalt a telefon. Sarapov felvette a kagylót. — Szaveljev? Hol vagy? Vezesd egyenesen hozzám!... A fekete kabátos, magas növésű fiatalember kissé sápadt volt, de egyébként nyugodtan viselkedett. Csak a kezei árultak el idegességet, ahogy a sapkáját szorongatta. A falnak dőlt. mint aki független a jelenlevőktől. Szaveljev, bal kezében a Nyakigláb táskájával, karonfog* ta»: (Folytatjuk)
