Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-05 / 127. szám

1988. fllfofBs W. rRCT-!^Ä15YXRÖ!S59ilflf f. OHM Gazdasági jegyzetek €? V/ta a fehér asztalnál ARATÁS előtt a határban Vezető műszakiak ültek a fehér asztalnál. Vitáztak most is, mint mindig, ha összejönnek. Aki távolabbról nézte a kis társaságot, azt hihette, hogy kemény dolgokat mondogatnak oda egymásnak. „Hogy is írta Kölcsey öccsének? Hogy négy szót véssen -jól a fejébe. S nekünk, akik ma vezetünk, valami olyat ír­hatnának, hogy két szót tanuljunk meg. Csak kettőt, de azt nagyon jól: igen... nem.” Aki ezeket mondta, negyvenes, kopaszodó, sovány mér­nök. Még hozzátette, hogy ideje lenne törölni a szótárból, az ipari vezető szótárából ezeket a szavakat, hogy valószínű, körülbelül, majd meglátjuk, majdnem. Ezen azután még nagyobb lett a vita heve. A vékony mérnök szerint ez a lényeg, a dolgok alfája és ómegája, hogy határozottak legyenek. Kísérletezni a laborban szoktak és nem a műhelyekben, az üzemcsarnokokban. Főként nem akkor, amikor már megy egy gyártmány. Ott már nem le­het „langyos” a vezető, mert vagy minőség lesz, vagy selejt. „Én minden voltam, alulról kezdtem, s valamennyi lép­csőfokot végigkapaszkodtam” — így a másik. „S bár igaz, hogy határozottnak kell lenni, de végtelenül emberségesnek is.” Elmondott két esetét. Talán egy hónapja nagy munkát bízott egy szocialista brigádjára. Végtelenül precíz munkát, ezen múlott, hogy indulhat-e egy új termék kapitalista ex­portra. És az emberek megcsinálták. Nagyon jól, s határidő előtt. „Egy fillérem se volt. Helyesebben a cégnek nem volt akkor pénze a külön jutalomra. A zsebembe nyúltam és ki­vettem ötven forintot. A titkárnő felhozott hat üveg sört. Annyit mondtam: fiúk, ez a munka ragyogóan sikerült, nem véletlenül bíztam magukban. De pénzünk sajnos most nincs. Igyuk meg ezt a kis sört áldomásként. És nagyon köszönöm.” A harmadik azt .mondja, jó ez az elismerés, de a pénz a hatásosabb. Ö kerített volna legalább kétszáz forintot fe­jenként a hattagú brigádnak... Ha máshonnan nem, a nyere­ségből előre. „De a nyereség is a mienk. S állítom, hogy ez a pohár sör, meg ez a műszak utáni beszélgetés az irodámban jelen­tett annyit, mint a kétszáz...” Megoszlottak a vélemények. Mi ér többet, a pénz, vagy az erkölcsi elismerés, a dicséret? A sovány mérnök azt mondja, sajnos, elfelejtettünk dicsérni is. Pedig az emberekkel madarat lehet fogatni, ha egyszer-egyszer azt mondjuk nekik, hogy ezt vártuk tőlük, s hogy ez jól sikerült. A másik azt mondta, nem ez a lényeg. Úgyis megtudják, mennyit ért a munkájuk, ha kinyitják a vastagabb borítékot. Azután újra a sovány mérnök: „Vastagabb borítékot másutt is kaphat. Különösen most, hogy egy városban gombamód szaporodnak az üzemek. De jó szót még nem mindenütt. És ha egyszer jól érzi magét az ember valahol, azt nemigen lehet Mcsalni plusz háromszázért sem...” Ebben maradtak. A három asztaltárs hallgatott, a hall­gatás pedig régi szabály szerint beleegyezés. Kopka János * ® A Ganz új partnere: a VAGER Lehetséges-e nagy és kis ipari üzem között olyan együtt­működés, amely mindkét fél részére gazdaságos, hasznos és előnyös? Jó példa erre a Ganz Villamossági Művek és a Nyíregyházi VAGÉP új termelési kapcsolata, mely egyben azt is mutatja, ha kölcsönösen és jól élnek az új gazdasági mechanizmus biztosította lehetőségekkel, akkor ez az együtt­működés hosszabb távú is lehet. Ismeretes, hogy a jó hírű gyárban készülnek a villany­mozdonyok, a csuklós villamosok. Gyártanak itt szabadtéri villamoskapcsoló alállomásokat, transzformátorállványokat, feszültség- és áramváltó alvázakat. Kölcsönös megegyezés alapján a VAGÉP most ezekhez B berendezésekhez mintegy 10 millió forint értékben gyárt különböző tartozékokat, alkatrészeket. Ez egy több évre szóló termelési kapcsolatnak csupán az első eredménye, de nagy fejlődéssel kecsegtet. És ez máris jelentkezik. Elsősor­ban abban, hogy a Ganz Villamossági Művek részben fize­tés ellenében, részben kölcsön több évre szóló együttműkö­dés alapján termeiőberendezést biztosít a VAGÉP részére, így a nyíregyházi üzem mintegy félszáz dolgozóval tudja a munkáslétszámot növelni. Balkányban üzemcsarnokot épí­tenek, s itt kezdik meg a Ganz által rendelt alkatrészek gyártását. Kooperáció sertéshizlalásra A vállalatok és a termelőszövetkezetek közötti gazdasá­gos együttműködés hasznos a népgazdaságnak, de jól járnak a kooperáló vállalatok és tsz-ek is. A jó együttműködéssel az anyagi erőforrások mellett a szellemi kapacitást is meg­felelően lehet gyümölcsöztetni egy-egy vállalkozás megvaló­sításában. Az együttműködéssel biztonságosabbá válhat a termelés is. És ez a sertéshizlalásban nagyon fontos, az ellá­tás biztosítása érdekében. Ezt valósította meg a Szabolcs megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a nagyecsedi, csengeri, mátészalkai, a nyíregyházi Ságvári tsz-ekkel és a Balkányi Állami Gaz­dasággal. Ezek a mezőgazdasági üzemek 30—40 milliós be­ruházásokkal építenek korszerű sertéskombinátokat, hizlal­dákat, amelyeknek az üzemeltetésük folyamatos és korszerű takarmányellátást igényel. E kooperációban a megfelelő ta­karmányellátás teljesen a vállalat feladata lesz. Mivel a vállalatnak a hizlaldák fenntartásában érdekeltsége lesz, arra fog törekedni, hogy kiváló minőségű takarmányt bizto­sítson részükre, mivel a takarmányértékesítés növelésével növekszik majd a vállalat jövedelme is. Hasznos lesz ez az együttműködés a tsz-eknek is, mert egész esztendőben nem lesz gondjuk takarmányra, s így a közös gazdaságok erejüket az etetési technológia betartására és az értékesítésre fordíthatják. De ez a kooperáció kölcsö­nösen növeli az érdekeltséget is, megköveteli, hogy a meg­hizlalt sertéseket szerződés útján az állatforgalmi vállalat idejében átvegye. Az együttműködés másik eredménye az lesz. hogy rövidebb idő alatt hizlalják meg a sertéseket. Ezzel növekszik a nagy értékű beruházások kihasználása, ja­vul a sertéshúsellátás, s alacsonyabb lesz az előállítási költség. .. „ Färb» Kalman ■ Biztató terméskilátások ® Jó felkészülés ® löbb kenyérgabonát Június 3. Eső utáni friss, napos idő. Megyünk a megye nyugati csücskébe: a tiszálöki járás­ba. Az út két oldalán fejlő­désnek rugaszkodó kukori­ca-, cukorrépa-, napraforgó­táblák. Üde zöld csíkban fut­nak a dohánysorok. Ágasko­dik a már egyszer megka­szált lucerna sár j óhajtása. Búzánál, rozsnál, árpánál in­kább a kalászban „van moz­gás”: érlelődik, fejlődik a szem. A szár már aligha nő jelentősebben. Közeledik az aratás ideje. A nyár legnagyobb és legsi- ettetőbb munkája. Hogyan készülnek hozzá, milyennek tervezik — ezért látogattunk meg termelőszövetkezeteket. A hét téeszes nagyközség­ben, Tiszavasváriban éppen Debrecenből érkeztekor kap­juk el a Petőfi főagronómu- sát, Róka Sándort. Azzal kezdi, igyekeztek kihasználni a sok jó időt. Idejében gondoskodnak róla, nehogy az aratás és a velejá­ró sürgős munka meglepetést okozzon. „A közös naprafor­gót kétszer is megkapáltuk. Nincs lényeges elmaradás más növényápolásnál sem. Így ez egyáltalán nem befo­lyásolja, hogy abban a pilla­natban kezdjük az aratást, amikor az a legjobbnak lát­szik.” Külön figyelmet érdemel, amikor dicséret hangzik el az öreg tagokról. „Nagyon példás a munkaszeretetük. Segítségüknek sok hasznát vesszük. A szőlőtermelő bri­gád fele idős nyugdíjas és járadékos. Munkájuk lelki- ismeretes és alapos.” Saját kombájnokra bízzák a hatszáznyolcvan hold ara­tását, cséplését. A kapcsolt munkákat nyújtott műszáK- ban végzik. Négyezerötszáz mázsa búzát szerződtek álla­mi értékesítésre. Közvetlen a földről szállítják. adnak el A Rákóczi Tsz-ben két nö­vénytermesztési brigádvezető, Miskolczi Pál és Magyar Márton mondja el hogyan ké­szülnek. Minden egyebet megelőző­en május 30-át említik. Hat­van hold napraforgó kapálá­sának a késlekedése indítot­ta el a ,Javinát”. Aztán olyan népes talán még soha nem volt a közös határ, mint ak­kor. „A pártszervezet java­solta, forduljon a gazdasági vezetés a tagsághoz. De min­denkihez, aki csak számba jöhet. így vonultunk ki vala­mennyien a napraforgótáb­lába. Irodisták, fogatosok. gépműhelyiek. állattenyész­tők, a kertészek... Mindenki kapát fogott. Akkornap meg­tisztítottuk a tábla naprafor­gót. Gyönyörűen megeredt az most az esővel.” Határozottan bíznak abban, hogy teljes eredménnyel küz­denek meg az aratással is. A másodszori kapálásokkal pár nap múlva végeznek. Az ara­tás kezdetét határukban jú­nius 25—30 között várják. Ligetes „dzsungelben,” a műút mellett van a tiszálöki Szabadság Termelőszövetke­zet irodája. Ilyen szorítós na­pokban nem csoda, hogy gaz­dasági vezetőt nem találni íróasztal mellett. Ám Körei Gyuláné főkönyvelő ugyan­csak mindent tud. „Tegnap volt vezetőségi gyűlés éppen az aratási előkészületekkel kapcsolatban.” Kézierővel végzett verejté- kes munkára itt sem tarta­nak igényt. A felvonulási csatarend ez: két saját kom­bájn, bálázó, kazlazó. Meg két cséplőgép szemtisztításra. „Határozatba vettük a tűz- rendészeti, a balesetvédelmi felkészülést. Szorgalmasan dolgoznak a tagok. Munka­végzésben lemaradásunk nincs. Eleget tudunk tenni a zöldborsószedésnek is.” Az aratás gépei indulásra alapos javítást kapnak. A termést jobbnak ítélik a ta­valyinál. „Tizenhét-tizen­nyolc mázsa holdankénti bú­zaátlagot várunk. Eredetileg ezerötszáz mázsa értékesíté­sére kötöttünk szerződést. Félezer mázsával többre mó­dosítottuk A tarlót azonnal szántjuk. Végzünk jelentős másodvetést, silónak.” Asztalos Bálint A mátészalkai gépgyárban nagy gondot fordítanak a fiatal szakmunkások nevelésére. Képünkön: Dóka Ferenc csoportvezető Szabó Pál ipari tanulóval anyag gépbefogásá­nak, a kés beállításának műveleteit ismerteti meg. Foto Hamme! József Költséges kirándulások Jó szokás, hogy az iskolai év végének közeledtével a diákok felkerekednek kirándulásokra. Miközben az órákon tanultakat kiegészítik a valóság lényeivel, megismerik szűkebb-tágabb hazánk tájait, településeit. Ez így rendjén is volna. Rossz szokás ellenben — mert hovatovább tanév végi gyakorlattá válik! — hogy az iskolák csak az útirányra i’i. gyeinek, s úgy tesznek, mintha e kirándulások anyagi fe­dezete másodlagos volna. Panaszkodnak a szülők: megértik a tanulmányi kirándulások szükségességét, készek is áldozni gyermekükért, — de a mértéktelen költekezés kellemetlen­ségei nélkül! Iskolákat említenek, ahol gyermekenként 400 —500, vagy még ennél is több pénzt kell befizetni néhány napos közös kirándulásra. Ráadásul némely utat olyan fel­adatok elvégzésével kötnek egybe, amelyeknek a teljesítése — vagy nemteljesítése — a bizonyítványban is jelentkezik. Ahol mind a két szülő keres, s csak egy két gyermek jár az iskolába, talán nem okoz nagy gondot az effajta ál­dozathozatal. Ám ott, ahol csak a családfő segédmunkási fizetésére számíthat az öt-hattagú család, ahol minden fo­rintot nagy szigorúsággal kell beosztani, ott bizony nem telik az ilyen utazgatásokra. Márpedig aligha lehet szemet hunyni afelett, hogy az iskolásgyermekek között jócskán vannak olyanok, akik népes családból indulnak el regge­lente az iskolába. Nem hisszük, hogy a tanulmányi kirándulás célját csak súlyos százasok árán lehet elérni. Van erre más mód is, amely nem hozza lehetetlen helyzetbe a szülők, gyer­mekek százait. ANGYAL SÁNDOR VHalij Gabelko: Nem elég konkrét Jakov Zapjatih tervező­mérnök karcolatot írt és azonnal megmutatta az üze­mi faliújság, a „Kurbli” szerkesztőjének. — Jakov- kám, kedves — szólt a szer­kesztő, — már ne is hara­gudj, de a „Kurbli”-ban mégsem közölhetjük ezt az írást. Valahogy nem elég konkrét, túl általános. Mivel én nem közölhetem, azt ja­vaslom, vidd a megyei lap szerkesztőjének. Zapjatih nem találta rend­jén valónak, hogy egy ilyen kis írással személyesen állít­son be a megyei lap szer­kesztőségébe, éppen ezért el­küldte postán. A karcolat a szerző legnagyobb csodálatá­ra megjelent a megyei lap­ban. A tervezőmérnök, azaz az újdonsült karcolatíró ro­hant a faliújság szerkesztő­jéhez, hogy megköszönje a jó tanácsot. De akkor megcsörrent a telefon: — Zapjatih — kiáltotta az iroda főnöke. Kvaszov hivat, sürgősen. Jakov letette a ceruzát és menet közben megigazítva a nyakkendőjét, sietett a helyi szakszervezeti bizottságra. Kvaszov savanyú arccal fo­gadta: — Zapjatih, nem tudtam, hogy te ilyen sértődékeny vagy. Miért nem jöttél ide, a panaszoddal? Azt a beutalót, bár másnak szántuk, azonnal odaadtuk volna neked. Te pedig, ehelyett — piff-puff, dirr-durr — egyenest az új­sághoz. — Miféle üdülő jegyet? — csodálkozott Jakov. — Figyelj ide, Zapjatih; hagyd a fenébe ezt a firká­lást. Nem komoly dolog, ez, — és ujjával odabökött az asztalon fekvő újságra. Itt van! Fehéren feketén: „És Volk a beutalójával már a tengerparton üdül.” No, hát a főmérnök utazott el a Krímbe, ű részesült ebben a kedvezményben. Hát mi van ebben? És te azonnal futsz az újsághoz... — Igen, de én ezt csak úgy általában írtam... — mor­molta az orra alatt zavartan az újonc szerző. — Volk, ez csak olyan általánosító figu­ra. Valamennyi karcolatíró így általánosít. — Ezt nem vártam tőled — intett a kezével ismét az írásra a helyi szakszervezeti főnök. Az ebédszünet előtt az igazgatási osztály igazgatójá­nak a vonalán keresték: — Zapjatih! Kirfl Pétre vies kéreti önt Az ajtótól a főigazgató asz­taláig bordó szőnyeg veze­tett. — Foglaljon helyet — In­tett a főigazgató » oldalt álló székre. — Én mindig odaadó, becsületes dolgozó­nak tartottam önt, mint em­bert pedig korrektnek, aki nem képes meggondolatlan dolgok elkövetésére. Beval­lom, csoportvezetővé szándé­koztam kinevezni önt. Erre maga felfújja ezt a kis je­lentéktelen történetet, amiről most az egész megye beszél. — Kiril Petrovics, higgyen nekem, én semmit sem fúj­tam fel, — mondta halkan, felállva Zapjatih. . — Hagyja csak. Hisz ezt maga írta. „Az Oroszlán úrfi ezalatt Nyúl komát gallérjá­nál fogva tartotta fogai kö­zött.” — Ez allegória, hogy úgy mondjam, a műfaj sajátossá­ga, általánosítás, ha úgy vesszük. — Általánosítás? A szak- szervezetek városi bizottságá­tól egy különleges bizottság jön hozzánk, hogy ellenőrizze a munkánkat.. Az igazgató bánatosan né­zett Zapjatihra és az asztal fiókjából cigarettát kotort etó. Fordította Sígér Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom