Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

fl». Sínt* 1 Ktü-ST-MAGYARORSZAG 5. oldal Minták 9 Hold talajából? — Számítógép vezérli a szöhőhutat A szovjet pavilon lesz a legnagyobb — Oszaka gondjai EXPO—70 — Japánban Tokióban művészi kivitelű asztali naptárt bocsátottak ki. Ez. akárcsak az űrhajók indí­tóberendezése a másodperce­ket. úgy számlálja a napokat a ilágkiállítás megnyitásáig: ,.i969. január 1 — 438 nap... 1909. március 15 — 365 nap... 1970. márCius 14 — 1 nap”. l'~0. március 15-én Oszaká­ban felzúgnak majd a fan- íirok, az EXPO—70 megnyi­tását hirdetve. A japánok már régen ké­szülnek erre a kiállításra, amelynek emblémája minde­nütt — épületeken, kiraka­tokban. sőt még a repülőgé­pek szárnyain is — látható. Az újságok rendszeresen köz­ük, hány ország jelentette be részvételét, egyik vagy másik cég milyen anyagi ál­dozatot koz a részvétel érdeké­ben, stb. Mindennap új hírek, új számok érkeznek és új prob­lémákat kell megoldani. íze­lítőül néhányat közülük: Oszaka város vezetősége vi­tára készül az építésügyi mi­nisztériummal, a várpst kö­rülvevő és gombamódra szaporodó felhőkarcolókkal kapcsolatban, amelyek — a Város vezetői szeript — el­csúfítják a város képét. Min­den cég felül akarja ugyanis múlni a konkurrenciát. Az égjük bank fiű méter magas székházat épít; a városi vá­sárigazgatóság erre 78 méter magasba tör új épületével,. s a közelmúltban érkezett *> a hír: a vasúttársaság 92 mé­ternyire tervezi irodaépületét. Máris csaknem hatezer dal érkezett gz EXPO—70 indu­lójának pályázatára, és négy­ezer leány jelentkezett ide­genvezetőnek, tolmácsnak. A Sony-cég felajánlotta, hogy a kiállítás területén nisgépíti a világ legnagyobb, s . mit'gép által vezérelt szökök útját. Külön rendszert dolgoztak k'. nogy a szórakozott szülők a lehető leggyorsabban meg­találhassák elvesztett gyer­meküket. (A kiállításra való belépéskor például a család tagjai azanos sorszámú je­gyet kapnak) Az EXPO—70 legnagyobb építménye, a 8600 négyzetmé­ter alapterületű szovjet pavi­lon szerelési munkálatai az n'so szinteken mór elkészül­tek. Épül a világkiállítás ötemeletes pagodájának acélváza. (foto: Japan Fjpss Service — MTI — KS) A vendéglátóipar is felkészül. Kezükben szállodájuk nevét feltüntető lámpával, szál­lodai alkalmazottak várják majd az állomáson az érkező vendégeket. (Foto: UPI — MTI — KS) Az EXPO 70 Társaság el­nöke — Iszidzaka milliomos — már arról is biztosította a közvéleményt, hogy a kiállí­táson megtekinthetik a Hold talajából származó mintá­kat ... Mindez persze csak a kül­sőség, amelyet étvágygerjesz­tő csemegének szánnak az új­ságok és a reklámügynöksé­gek. A nagy japán pénzintéze­tek természetesen nem önzet­lenül áldoznak milliókat Oszaka agyagos földjén: rendkívüli hasznot remélnek. Igaz az Is viszont, hogy az EXPO nemcsak egyszerűen kereskedelmi vállalkozás. Jel­szava: „Haladás és harmónia az egész emberiség számára”. Reméljük, jól fqgja szol­gálni a világkiállítás ezt a rokonszenves jelszót. <W.) Hatmilliós tandíj Az év első hónapjaiban, amikor a sajtó — lapun! is —* bő terjedelemben, s több ízben foglalkozott a dpi' ezen belül különösen a női csizmák minőségével. jogg-M fag^’mv zódott meg a kérdés: hogyan kerülhetnek forgalomba tíz­ezerszámra egészében rossznak bizonyult iábudik, s vajon a vásárlói panaszok tömegének lesz-e hatásos következmé­nye? A néhány hónapja feltett kérdésre most elégedettség» gél olvastuk a választ. A könnyűipari miniszter kezdeménye, zésére a Központi Gazdasági Döntő Bizottság bírságolási el. járást indított a Bőr- és Cipőkénél: Ellátó Vállalat, valamint a Duna és a Tisza Cipőgyár ellen. Határozatában összesen hatmillió forintot kitevő gazdasági bírságot szabott ki a há­rom vállalatra a forgalomba hozott, rossz minőségű műbőr, csizmák miatt, mint arról vasárnapi lapunkban beszá­moltunk. Hatmillió forint tekintélyes summa. Főként, ba nem a nyereség számlájára kell írni. hanem a mulasztások tandí­jaként befizetni, s a vállalat nyereségét csökkentő veszteség­ként elkönyvelni! Igaz, a döntőbizottság határozata még néni jogerős. Jogerősnek tekinthető azonban az a fogyasztói íté­let, ami szerint alapos leckét kell kapniuk azoknak a válla­latoknak, amelyek nehezen, vagy egyáltalán nem akarják megérteni, hogy írott és íratlan törvényeink szerint a szo­cialista gazdálkodás elveinek megsértésével tilos a vállalati hasznot növelni. A vásárlót, fogyasztói érdekek védelme sűrűn szerepel a lapok hasábjain, a rádió, a televízió híradásaIbap, ám eddig Ügy tűnt, sokkal inkább óhaj. mintsem gyakorlati valóság, Az elmúlt hónapokban azonban — hűen a gazdasági reform szelleméhez, s elveihez — szemtanúi lehettünk annak, mi­ként növekednek a vásárlót yvédö biztosítékok — a kiváló áruk fórumának védjegyét visszavonták, bírságot szabtak ki a Szokol rádiók töltőjének rossz minősége miait, stb. — s most a hatmilliós birság esetében ismét arról bizonyosod­hattunk meg, hon' az állam nem tétovázik, ha a lakosság érdekeiről van sző. A vállalati önállóság, a piaci konkurrencia, az árpoliti­ka nyújtotta lehetőségek jó feltételeket teremtenek a fo­gyasztói igények tökéletesebb kielégítésére, ám arra nem, hogy e lehetőségekkel akár egyetlen vállalat is visszaéljen, A reform kezdetekor, a múlt évben még csak elv volt: a tisztátalan eszközöket alkalmazó vállalati gazdálkodást — ha a szép sző nem használ — bírsággal kell terelni a helyes útra. A fogyasztónak természetesen öröm. hogy ez az elv ma valósággá kezd válni, a vállalatok pedig — s nemcsak a bírsággal sújtottak — rákényszerülnek, hogy tiszteljék el­tartóikat, a vevőket! K. Miért drága a burgonya? Hat-hét forint egy kilogramm burgonya. Sokak szerint azért, mert késik az új, s a régi is fogytán van. Van ebben igazság, de... Szabolcs-Szalma r megyéből májusban különböző keres­kedelmi szerveken keresztül legalább húsz vagon burgonya ment el az ország különböző részeibe. Csak a Nyírségi Ter­melőszövetkezetek Önálló Értékesítő Irodája hét vagon bur­gonyát indított útnak az utóbbi hetekben. Öburgonya tehát, ha nem is bőséggel, volt és van-. Teljes egészében nem is ezért lett mérhetetlenül drága a burgonya. Az igazságra fényt derít, ha tudjuk, hogy honnan vette az értékesítő iro­da a hét vagonnal. A társulás 13 tagszövetkcz.cte ilyen készlettel nem rendelkezett. A felvásárolt mennyiség egy ré­szét más tsz-ektől, háztáji gazdaságokból jelentős tételeket azonban a MÉK-töl és földművesszövetkezetcklől gyűjt öl­tek össze. Az utóbbi kettő köztudott, hogy a termelők és fogyasztók között közvetítő kereskedelmi szerv. Mint ilye­nek nem adhatták és nem is adták termelői áron az cr!,;- kesítő irodának a burgonyát. Saját és jogos hasznukat, n e- reségüket megkapják. De hány kereskedelmi szerv kap »- lódik még a burgonyaüzlctbe, amíg az áru a fogyasztóig el­jut? Sok. És a három, háromhuszas burgonya így lesz hét forint. Amikor a többcsatornás áruértékesítés gyakorlattá vált, létrehozói és engedélyező! nem ezt várták tőle. A fogyasz­tók sem. A burgonyaügy másik, korántsem lényegtelenebb olda­la, hogy nagyon sok termelőszövetkezet a jó ár miatt vető- burgonya-készletét is piacra dobta. Jogukban állt. De a „biz­nisz-vakságuk” talán egy még jobb üzlettől üti cl őket. Mert nemcsak az a probléma, hogy késik az újburgonya, és kicsi az újburgonyatcrmő-lerületek hozama. Az őszi áruburgonya­termés sem ígér rckordjavítást. Éppen ezért termelőszövet, kezeti, népgazdasági érdek, hogy a tsz-ek a várható hozam- csökkenést tarlóvctéssel ellensúlyozzák. A másodvetésü tar- lóburgonya — ahol még nem adták cl a velőgumót — sok­kal több hasznot hajt majd, mint a mostani „jő üzlet”. S. «= Kishal — nagyhal Csakúgy süti az ember tes­tét ez a for ró gyógyvíz. Körü­löttem nyögő, sopánkodó be­tegek áztatják magukat re­ménykedve. A nagy meden­ce felől jókedv, zsivajgás hallattszik. Köztük van a gyermekem is, nemrég sza in.dt át mellőlem a tágas úszómedencébe. De hogy ott a pajkos fiúk el ne vegyék tőle a labdáját, ideadta, őriz­zem. S én őrzöm is, gugqolva ebben a jó meleg vízben Nem sokáig őrizhetem ám. mert szemben velem két ap­ró gyermek lesi az ölemben he­verő piros fehérpettyes gu migömböt epedő nézéssel. — Nesztek, játszatok vele, •míg visszajövök. — Azzal el­indulok a nagy medence felé, hogy gyermekem után nézzek S alig lépek bele a mély, hűvösebb vízbe, a gyere­kek közrefognak, s belevisz­nek vqlami „Kishal-nagyhal” nevű játékba. Még ilyet. Mit szólnak majd az ismerősök, felnőtt komoly emberek, ha meglátják, hogy mint a kecs ke ugrándozom itt velük. — Nem megyek! Játsszatok ma­gatokban! De kár a szó­ért: körbekapnak, hogy én vagyok a nagyhal és fogjam meg őket, kishalakat. S alig hevülünk a játékba, mikor jön a gyógymedencéből yz egyik apró lányka, sir keser­vesen: —, El-vet-ték... a lob-dót... — Elvették? Kik? Hol? Meg tudod nekem mutatni? ■ A gyerek megragadja a ka romát, húz magával vissza a gyógymedencéire. Ott rámu­tat a sarokban ülő két ka piasz fiúra: — ők ni!-r- Na fiúk, hova tettétek a labdát, hőm? A fi.'.k nagy előkészülettel felállnak. Ezek most össze- hazuclják neke m a f élv Hú­got. „Mi nem voltunk ké­rem, nem is láttuk!" — da­dogják majd, aztán ha, el­fordulok, előveszik a viz alatt a nadrágjukból, vagy a térdük közül és a nyelvüket mutatják a hátamnak. — Mért nem szóltok? Hol van hát az a labda? Lehajtják a fejüket, las­san, tagoltan mondják: — El vet-ték! — Hogy elvették tőletek is? Kik? Hol? Kiygrgngk mellém a pari­ra, megragadják a kezemet, húznak a harmadik, középső medencéhez. A víz középáré mutatnak. S hát ráismerek az én korombeli 40-es baráta imra. — Azok voltak! Mind a hárman. Nem bírtunk veink, nagyobbak, erősebbek. Hát csak hadd maradjon náluk az a labda, majd ide­adják, nem vész el. De nem látom náluk a labdát. Beki­áltok: — Bandi! Sós Bandi! Bandi észrevesz, ráfekszik a vízre, széles karcsapások­kal a közelembe úszik. Kér- dőleg rámnéz: — Te Bandi! A gyerekem labdája... nem azért, nyu­godtan játsszatok vele, csak nehogy elvesszen. Vigyázza­tok rá. — Nincs nálunk — pislog Sós Bandi. — Node... a gyerekek mondták... — Igen, igen, nálunk volt, de... — elvették!!! — Elvették? Kik? Hol? De kapós ez a labda! — Öt per­cen belül már a csónakázó tó mögött tapossuk a zsenge füvet. Sós Bandi egyszerre a pádon ülő három emberre mutat a távolba: — / ~ok ni Már ne h ragud), de nem akadunk ve’ük veszekedni. Időseb ' eh is nálunk, meg.. erősebbek is- — 4? egyiket felismerem: Székes Miska bá­csi, a hentes, kinek ötvenedik születése napját vasárnap ün­nepeltük a Bocskai vendég­lőben. S amikor elébük ál­lok a labdát követelve, s ők kereken, a szemembe mond­ják, hogy „El-vet-ték!”, kitör belőlem a nevetés: — Maguktól is, Székes bá­csi? Kik? Hol? Táncsak nem az aggok házából a vének? — De bizony, éppenhogy az aggok! A csónakház mögött ráta­lálunk a labdára: Bence bá­csi, az erdész, Kácsor Pista bácsi nyugdíjas ruhagyári fő könyvelő, s még egy páran bajlódnak vele a homokban. Éppen hozzájuk akarok lép­ni, amikor egy öregúr Ben­ce bácsinak barátságosan nyújtja a kezét: — Megengedi — mondja hörgő, öreges hangon —, dok­tor Pivarcsi vagyok Tisza lökről, nyugalmazott ügy véd. — Azzal kiveszi a láb dát, pörgeti elöl. pörgeti há­tul, mögötte dobja fel, elöl kapja el, elöl dobja fel, mö­götte kapja el, a térdére fek­teti, felvágja, majd a fejé. vei a magasba ökleli. Az apró gyerekek tágra meredt szemmel) lesik a re­pülő labdát, az ugráló öre­geket. Kislányom nem bírja tovább: odaszalad, elkapja a pattogó gumit. Az öregek megdermednek. A nyugdíjas ügyvéd most egy kétforintost kapar elő fürdödressze zsebé­ből, nyújtja a gyereknek túl­zott kedvességgel: — Nesze kedves, vegyél rajta fagyit. A gyerek szeme felcsillan, földhöz vágja a labdát, s a pénzt nagy örömmel muto­gatva visszaszalad. Az öre­gek pedig körülállják a nyugdíjas ügyvédet, aki a gyűrű közepén nagy élve­zettel tovább dolgozik: — így keli ezt csinálni. Látják kérem. Csak ügyes­ség kell hozzá meg jó szem. Ez a művészei, így, kifordí­tott lábbal befelé, majd be­fordított lábbal kifelé dob­va. Ugyanezt lehet a kéz igénybevétele nélkül is Ha­ja j, megy ez kérem. csak nagy gyakorlat kelj zá. Hosszú, szívós, kitartó gya­korlat. Dene> 3éza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom