Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

ms. SM» a?- vas^naíi MatTjtirLig*

9 Mii#

Czine Mihályi

Móricz Zsigmond

a Tanácsköztársaság szolgálatában*

Hazai t á j a k on

Á bűcsúzkodő

régi Óbuda

Egy műemlék, amely túléli majd Óbuda nagy átalakulását: az egykori selyemgyár ellipszis alakú épülete.

A holnap Óbudájának képe egyre erőteljesebben kibontakozik: a múlt és a jövő békés egymás mellett élése csak látszólagos és ideiglenes... .

(Ml I foto — Fény es Tamás felvetele)

A Tanácsköztársaság kezdetén, ha lehet, még sokrétűbben indul munkássága. Adyt, nemrég búcsúztatta, édesapját március elején temette; azt is megérthetnénk, ha a veszteségek egy időre magányba falaznák. A iorra- cí.Vnm lüktetése azonban szeli dyes bánatát is elviselhetőbbé teszi. A nagy érzés, hagy most a magyarság va- 1 ósággal „népmese! dolog v íghezviteléhez” kezdett — felemeli, megsokszorozza erejét és életkedvét. Szinte úgy érzi, hogy a Tündérkert-ál- mával magára maradva, a mesterüket veszteit tanítványok pünkösdi nyelvén kell szólania. Tovább szerkeszti a Néplapot, fő munkatársa lesz a Világszabadságnak; ír a Pesti Futárba, az Emberbe, a Vörös Lobogóba, a Somogyi Vörös Újságba, az Érdekes Újságba és az Ifjú Proletárba. Tagja lesz az írói Direktóriumnak és az írók Szakszervezete Végrehajtó Bizottságának. És megint járja az országot. Most a Dunántúlt, Hamburger Jenő népbiztos társaságában. Míg vállalni tudja az eseményeket, a fö sodorban halad; a pfoletárforradalom legszebb hadijelentéseit ő írja. Ahogy mondta somogyi riportjairól: himnuszokat a magyar nép erejéről. Fáklya volt, éléri ragyogott az embereknek.

Élén ragyogtam az embereknek

és minden szabad volt nekem. Fáklya volt kezemben és

mindenki

látni akart annak a fényénél s toltak, toltak előre és előre és én magasra tartottam elöl a sorban,

liógy világoljak nekik...

— emlékszik vissza erre az időre (Misanthrop).

A Tanácsköztársaság idején a kultúra és a parasztság s 'sa foglalkoztatta legtöbbet. A kul aráé, amelyen keresztül — igv tudta — az ember bélső értékei kivirágozhat•Eészlet a széfül? Zsijmond útja a forradalmakig című kötetéiről. Az írást nagy írónk születésének 90. évfordulója alkalmaitól közöljük.

Olyan szívósan invitált az öreg, mintha valami különös érdeke lett volna, hogy megnézzem a házát meg a kertjét. Fogtam hát magam, s amikor már vagy hetedszer jött értem, felkerekedtem. (Közbevetőleg gyorsan ideírom, hogy az „öreg” B. S. nyugalmazott tanáesjegyző, s itt ismerkedtünk meg Tisza- gébicsén, ahol én nyaralok, Ö télen-nyáron itt lakik).

— Látja ezt a házat? — kérdezte, amint megálltunk egy szerény, de kedves családi ház előtt.

— Látom — feleltem, mert a tagadást céltalannak találtam.

— Olvassa el. mi vari a h-: mlokzatára írva, ott a pad- lás’yuk alatt.

„Magamcsínáltalak” — ez volt odaírva.

— Ügy nézze meg uram, ezt a házat — folytatta már bent ö szobában, miközben a felesége Uzsonnához terített —, hogy ez a ház az első szegtől az utolsóig nemcsak hogy az eriyénr, de a kezem munkájának eredménye is.

Halkan és elismerően füty- tyentettem, hogy én is részt vegyek a társalgásban. Ö folytatta:

— Sohasem voltam nagy jövedelmű ember. Harminc esztendeig tartott, amíg ezt így, ahogy vari, megcsinálnak, s a parasztság, amelynek képviseletére elsősorban vállalkozott.

Négy nappal a Tanácsköztársaság kikiáltása után a Nemzeti Színházban új közönséggel találkozik. A gróf Széchenyiek páholyából fejkendős nénik és dohánygyári lányok nézték Herman He- yermans Reményét, A nyílt és tiszta tekintetekben a szívet és értelmet látta fényleni:

„Ez igen: közönség. Ennek nem játék a színpad, sem az élet. Ez szívbe veszi az igazságot, s nem engedi kiütni onnan. Ezt áhítattal leltei megközelíteni, ennek lehet értelmes szót mondani: ez menedéke a művészet igazságának. Ez nem a kultúrába belecsömörlötf habitüé, ennek nem kell rossz szagú iparművészet: ez ember, ez él, ez igazságítélő lélek. Egészen megújhodtam ezen az estén. S valami magas és tiszta érzések keltek föl bennem a művészet feladatáról”.

Ez az élmény nemcsak Móricz Zsigmondé 1919-ben. A magyar polgári művészek legtöbbjénél most oldódott fel a művészet és á szocializmus heinei dilemmája, legalábbis Időlegesen. Korábban talán csak Ady emelkedett felül e hamis alternatíván, felismerve a forradalmi munkásságban a „kultúra igézett népét’’ is. A Tanácsköztársaság kultúrpolitikáját, művészetpártolását látva, szinte mindenifi a szocializmustól kezdte várni a művészetek s tudományok felvirágzását. Még Babits is, mikor meghajtotta a „tudomány , komoly lobogóját a forradalom vörös zászlója” elölt.

A kulturális felemelkedés lehetőségét meglátta Móricz Zsigmond a parasztságnál is. A Tanácsköztársaság közoktatásától egyik legkínzóbb problémájának ' megoldását várta, az elsikkadó népi tehetségek a Rojtos Bandik, a gyermek Túri Danik szabad kibontakozását. A megújhodó művészetektől és tudománytól pedig az emberi gondolkodás és érzés felszabadítását, közreműködését a „világszabadság új boldogságának” a felépítésében. Ezért ír oly lelkesülten a széritjákabi kopott iskoláról.

tarn. Magam öntöttem a vályogot. Magam ácsoltam a tetőgerendaKat, de még az ablakkereteket is magam gyalultam. A kollégáim hivatalos óra után mentek tarokkozni meg kuglizni. Én siettem ide az én kis telkemre és ácsoltam, szögeztem, fúrtam, faragtam. Mindent magam!

— De hiszen ön ezermester! — kiáltottam fel.

— Minimum — felelte. — Nézze ezeket a csendéleteket a falon. Például azt a három dinnyét a kanesóval.

— Nagyon megkapó.

— Magam festettem 190íi nyarán. De magam kereteztem is be. Mert ahhoz is értek ám.

Éppen esni készültem az egyik bámulatból a másikba, amikor hirtelen megragadta a váltamat:

— Jól ül? — kérdezte.

— Pompásan.

— Azt meghiszem — bólogatott büszkéit — masszív székek ezek! Két hétig csináltam egy széket. De ezek aztáfi székek árft! Magánt

A mai Őbuda, pontosabban a főváros III. kerülete a legváltozatosabb budapesti település. 1969-ben a kerület központjává lett Óbudán ezer lakást kell lebontani. ...És amerre a csákány és ásó beletúr itt a földbe, egymásra rakódott kultúrák nyomai bukkannak elő. A legrégebbi. mind máig megmaradt emlékek, föld alatti és föld feletti épületek és építmények két évezred távlatát idézik. A rómaiak Augustus császár uralkodása idején, az időszámításunk előtti 8—-9-ik évben érlék el a hajdani kelta Akink település táján a Dunát és vetették meg Aquincum alapjait. A katonai tábor szomszédságában az első évszázadban kialakult a polgárváros is és amikor Traianus császár 100 körül két tartományra osztotta Pannóniát (Alsó- és Felső-Pannoniára) Aquincum lett az Alsó (Infetier) Pannónia székvárosa.

A szorosan vett Óbuda erre az ősi római romvárosra épült. A Flórián téren emelkedő Lottóház pincéjében és a mellette lévő mozi alatt találhatók a légiós tábor nagyobbik fürdőjének látványos romjai... (Ezt is a II. számú kisegítő légió építette i. u. 150 körül). Az Árpád-híd budai hídfőjének környékén az ember nem is tudja hol kezdjen belekóstolni az évezredekkel ezelőtt itt élt emberek csodás emlékeket kínáló világába.

Az aquincumi rommező a Korvin Ottó utca 61—63 szám alatt előkerült kétezer éves lakóháznak maradványai, mind-mind egy hajdan virágzó varos életéről szólnak, mígnem 400 körül a népvándorlással érkező hunok távozásra nem kényszerítik a római légiókat. A városban csak a szegényebb lakosság maradt. S ez a viharos fél évezred, ami a magyarok bejöveteléig eltelt, (keleti gótok, longobardok, gepidák, avarok, frankok) eltörölte a hajdani kultúra nyomait, kivéve a csiga dombi amfiteátrumot, melyet Árpád vezértársa Kurszán száll meg és benne rendezi be várát, míg csak Árpád le nem számol vele. és nemzetsége el nem foglalja Kurszán várát. (Kurszán, mint dűlőnév még a XV. században is előfordul.) A XI. században itt alapítják a budai káptalant.

Óbuda a tatárjárás után let ó, addig Buda néven szerepelt, s csak miután a teleraktam a kályhát, magam üvégezteip az ablakokat, és nicsak milyen pompás pantallót varrtam májamnak a múlt nyáron!

Megtekintettem a nadrágját és megelégedésemet fejeztem ki a látottak felett. Ezek után karon ragadott és hátravitt a kisudvarba.

— Hogy a kertemet magam művelem, azt mondanom se kell. Magam ültettem a gyümölcsfáimat, magam oltom ókfel, de nem bocsátom ám áruba a termésemet! Magunk esszük' meg az egészet.

Olyan büszkén nézett körül, mint az úristen, .amikor, a világot megteremtette és az utolsó emberrel is készen volt.

Kezdtem irigyelni ezt az embert. Életműve látható és megfogható, téljes és befejezett egész. Kevesen mondhatjuk el ezt magunkról. Nem tudom, nem iöbb-e megcsinálni egy tökéletes széket, mint írni egy tökéletlen elbeszélést — erre gondoltam. Ez az ember még a vizet is másként issza, taint éri. Mért 6

püléstől délre III. Béla a Duna jobb partján várat, kezdett építeni és az űj vár körül kialakult a polgárváros:

ásta a kutat (természetesen) és ő csinálta a vödröt is (természetesen). Neki itt minden szöghöz személyes köze van. Némelyikről talán tudja, hogy az ujjára ütött, amikor beverte. De persze azért, azt a szöget is szereti. Sőt, talán még jobban.

— Tudja, mivel volt a legtöbb vesződségem? — kérdezte.

— A kutyaházzal.

— Két óra alatt készült! — kacagott jóízűen.

— Hát akkor a rádióval.

— Ne vicceljen. Rádiót minden kölyök tud csinálni.

— Hát akkor nem tudom.

— A súrolókefével. Sehogy sem tudtam jól összefogni a sörtét. De három hét alatt azért megvoltam azzal is.

— Hát mindent maga csinált?

— Mindent.

Magas, húsz év körüli fiú tűnt fel a kertajtóban és ment fél a tornácra vezető lépcsőn.

— A fiúk? — kérdeztem.

— Igen. De nem a saját fiam. Minthogy az asszony

húsz év alatt se lett amúgy, most húsz éve örökbe fogadtam egy fiút.

Büszkén esi Ilogoit, a szeme, ahogy hozzátette:

— Magara mentem érte a lclericházbaj

Buda. a nevet is elhódította a régebbi várostól. Óbuda a tö rök időkben is lakott, bár Buda ostroma idején szinte teljesen elnéptelenedett. 1089- től kezdve a Zichy-család, mint a mezővároska új földesura németeket telepített le, és 1700-tól kezdve az ide vándorolt zsidók közigazgatásilag is önálló közösséget alkottak.

A kialakuló modern korszak kezdetét dűlőnevek őrzik. A Filatori-gát neve a selyemfonó, a filatorium emlékét idézi, amely üzem, a selyemszövéshez szükséges fonalat készítette. 1780 körül épült hatemeletes épülete 1820-ban el pusztult, azóta csak a Filatori- gát elnevezésben él tovább. Az 1700-as évek Végére nyúlik vissza a Goldberger-féle manufaktúra gyökere is. bár az egyköfi aranymívesekből lett kékfestő üzemé csak az 183Ó-as évektől kezdett gyorsabban fejlődni. A múlt század első harmadának végén, 1835-ben Széchenyi István kezdeményezésére alapítja az osztrák Gőzhajózási Társaság az óbudai hajógyárat, és egy évvel később már a hajószige- teri elkészült az első fából épült gőzhajó az Árpád, mely. nek 60 lóerős gépeit még Angliából hozatták. A Táborhegy déli oldalán található agyag jó helyet kínált a téglagyárak megtelepedésére és természetesen az a tégla-konjunktúra is, amely Buda és Pest XIX. századi meggyorsult növekedéséből keletkezett. Tégla, selyem és hajógyártás, bőr- és malomipar jelentette a kerület mai iparának alapját. .

*

Igazi nagy átalakulása szórtban mégiscsak napjainkban kezdődik. 20 ezer lakás építését tervezik itt. A házak átlagos magassága 10 emelet lesz. A gázlámpás földszintes házakkal szegélyezett kerületben jóleső pihenés a délutáni bolyongás. A Duna és a Tábor-hegy lába közti városban lépten-nyomon évezredek emlékeibe botlani. Vigasztalnak. Mindebből a változatos múltból a holnapi felhőkarcolók tövén rnéghagy- nak egy-egf tenyérnyi ..romantika rezervátumot”. Hogy ez így lesz bizonyság rá a Meggyfa utcai ür eg és betón- héj alá rejtett római Hercu- les-villa és mellette a modern iskola csodás harmóniája. Húsz évszázad távlatából ölelkezett itt össze két kultúra, kétfajta emberi igény. így lesz az a Lajos, Mókus, Calvin utca és Dugovics tár (tábla jelzi Krúdy szerény lakóházát), a Főtér, a Laktanya utca esetében is, ahol a leendő felhőkarcolók gyűrűjében szinte minden elmúlt évszázad a maga feltárt és megmentett pompájában őrzi meg kóráriak hangulatai, ízlését.

Tahi László:

Ctső szegtől az utolsóig