Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

H». Jdnfús ». K ELET-M A GY ARORS2Ä Ö S. ofiaf Félmilliárd vízművekre Otven község részesül közművesített vízellátásban A napi fogyasztás jelenleg húszmillió liter Zöldövezet a város peremén Tervek a nyugati lakónegyed kialakítására Új távlatokat nyit a körút — Jó hír a társasház-épitöl nek A vízellátás közművesítése Szabolcs-Szatmár megye fal­vaiban, sőt még Nyíregyhá­zán is csak alig pár éves múltra tekint vissza. Pedig ma már egy város nem lehet város közművesített ivóvíz nélkül. S egyre inkább vonat­kozik ez a falvakra is. A nö­vekvő igények azonban ser­kentőleg hatnak a fejlődés ütemére. Jellemző, hogy amíg két évvel ezelőtt — a megyeszékhelyet nem számít­va — még csak hatezer köb­méter vizet használtak el közművesített hálózatból na­ponta, ma már nyolc, nyolc és fél ezret és 1970 végére már a jelenleginek is a duplájá­ra számítanak. 'A nyíregyházi vízmű kez­deti kapacitása napi nyolc­millió liter volt. Ma már öt­ven százalékkal több, és ez is kevés. A jelenleg is folyó ka­pacitásnövelő beruházás be­fejezése után újabb lakások, középületek, intézmények, üzemek bekötése révén a na­pi fogyasztás elérheti a 16— 18 ezer köbmétert is. Megyei szinten a napi fogyasztás maximuma jelenleg húszmil­lió liter. Kisközségek, tanyák gondja A közművesített vízellátás megvalósítása elsősorban a kisebb, vagy gyérebben la­kott területen, tehát főleg a falvakban, tanyákon okoz na­gyobb gondot és igényel aránylag nagyobb befekte­tést. Érthető tehát, hogy az ilyen irányú kezdeményezés az első években csak a gaz­dagabb községekben tudott lábra kapni. Ez az igény azon­ban ma már szinte általáno­san jelentkezik; alig pár év alatt a községek egész sorá­ban alakult meg a víztársu­lás. Ez év elején Nyíregyhá­zán kívül már tizenegy köz­ségnek — Szamostatárfalva, Oáva, Hermánszeg, Rakamaz, Szamosbecs, Vásárosnamény. Jéke, Kótaj, Tiszavasvári, Zá­hony és részben Vencsellő — volt közművesített, egészséges ivóvize. Két évvel ezelőtt a megye lakosságának még csak 10—11 százaléka része­sült ilyen ellátásban. Ez az arány — a jelenleg folyó, de elkészülőkkel együtt — 1970 végére 24—25 százalékra mó­dosul. Szabolcs-Szatmár az orszá­gos átlagtól természetesen még így is messze elmarad, hiszen akkorra az már — becslések szerint — jóval meghaladja az ötven százalé­kos ellátottságot Erőteljesebb Ütemben szükséges tehát fo­kozni a közművesítést a köz­ségekben. A korábbi terve­zésnek megfelelően május el­sején üzembe helyezték a tiszslöki és június elsején a nyírbátori vízműveket. Ez — ez év elejeihez képest — Vincze György: W <t fyóUot&őt 5. Az asszony sírni kezdett. Korompai meghökkent, és csak most kezdte felfogni mámortól elcsigázott agyá­val mindazt, ami történt, és történik. Azonban valami csökönyös rátartiság nem en­gedte, hogy nyíltan szembe­nézzen önmagával. Inkább nem beszélt. Csak amikor indult, hazulról, akkor enged­te lejjebb a hangját. — Nem kell mindjárt az egekben járni, ha az ember kimarad. — Cinkosan felesé­gére pillantott. Tekintetük találkozott, de nyomban el is nézett, mert röntgeneztek az asszony szemei. — Ezen vegyél magadnak valamit! — Pénzcsomót do­bott a konyhaasztalra, majd mielőtt felesége még kérdez­hetett volna, betette, maga mintegy háromszázalékos ja­vulást jelent az ellátásban. Ennél is nagyobb előre­haladást jelent majd az újabb három „nagy” — Má­tészalka, Kisvárda és Nagy- kálló —- belépése. E három helyen már megkezdték az előkészítő munkát, s csupán a Keiet-magyarországj Viz- műépítő Vállalaton múlik, hogy a harmadik ötéves terv keretében mikorra tudják át­adni. Ugyancsak — a SZA- VICSAV kivitelezésében — készül el 1970 végéig a víz­mű Tunyogmatolcs és Sza­bolcs községekben. Kihasználatlan víztornyok Az előkészítés stádiumában van a vízmű építése Baktaló- rántházián. Csengerben, Pusz­tadoboson, Nyírlugoson, Tal­pán és a teljes hálózat elké­szítése Vencsellőn. Ezeknek a megvalósítása részben már a negyedik ötéves terv idejére húzódik át. Sorrendben a baktai és vencsellői van az első helyen. Ezekkel együtt a megye lakosságának már közel egyharmada kap majd közművesített ivóvizet. Ugyancsak a negyedik öt­éves tervben kezdődő és fo­lyamatosan az ötödik végéig tartó befejezéssel, mintegy harminc község — közöttük Nagyecsed, Vaja, Nagyhalász, Tuzsér, Kemecse — vízmű- vesítése jön még számításba 1980-ig. A tervekkel párhuzamosan Tudósítónktól. Vajon készen lesz-e ebben az évben Kisvárdán az évek óta épülő autószerviz? Sokan teszik fel mostanában ezt a kérdést. A milliós beruházás első jelentős lépésére — az úgynevezett helyszíni bejárás­ra — még 1965-ben került sor. Azóta hosszú a kálvária ami az építkezés körül napja­inkig lezajlott. Az első tervek szerint már 1967 december 31-én üzembe kellett volna állítani a szer­vizt. Persze ebből nem lett semmi, de a múlt évben sem történt komolyabb munka az építkezésen. Jelenleg is úgy áll minden, mint 1968-ban, ta­lán még rosszabbul. Miért nem építkeznek to­vább? — ezt az ez év április 9-én kötött szerződés talán megmagyarázza, de nem elfo­gadhatóan. „A Kisvárdai Vas és Gépi­pari Ktsz szerződést kötött a Kisvárdai Építőipari Ktsz-el autószerviz állomás építésére 1967 szeptember 27-én. 1968 mögött az ajtót és elsietett. Korompainé a sok pénzt nézte. Százasok, és tizesek voltak. Félve kisimította gyűrtségüket, és összeszámol­ta r ezernégyszázhúsz forint volt. Nézte a pénzt, és nem tudta, mit csináljon. Egész testébe belefogódzott a reme­gés. Rosszat sejtett. Megfogta a pénzköteget és a konyha- szekrény fiókjába tette. Egyébként nem itt tartották pénzüket, hanem a szobai kombinált szekrényben, a fe­hérneműk alatt. Ezt a pénzt azonban nem tette oda. Vala­mi sugallta azt, hogy ezt a pénzt nem szabad a többi­vel összekeverni. A kíván­csisága és a félelme nem hagyta nyugodni. A délutánt várta, hogy végre kiszedje férjéből, miféle pénzt hozott. Reggel, mikorra Korómpai beért a telepre, egész jő han­gulata lett, Elmúlt az a nyo­a vízügyi és a SZAVICSAV egy másik — a falun élő la­kosság szempontjából jelen­tős — felmérésen dolgozik. A megyében ugyanis 90—95 he­lyen van alkalom a vízveze­tékhálózat bővítésére, illetve ejektoros kutak bekötésére. Ezek olyan gépjavító állomá­sok, állami gazdaságok, tsz- majorok, ahol már korábban megépültek a víztornyok, de kapacitásuk nincs megfe­lelően kihasználva. Egyes he­lyeken ezekkel a berendezé­sekkel — esetleg — egy egész község, falurész, vagy tanya­település ellátását megoldhat­ják. Becslések szerint ez me­gyei viszonylatban mintegy háromszázalékos » javulást idézne elő az ivóvízzel ellá­tott lakosoknál. Jelentős állami támogatás Összességében a még épü­lő és a jelenleg üzemelő köz­ségi vízművek száma 1980 végére meghaladja majd az ötvenet, s a lakosságnak — az országos várható 85 szá­zalékával szemben — hatvan- hatvankét százaléka kap majd megyénkben közműves vizet. A terv kivitelezése a jelenleg már megkezdett építésekkel együtt mintegy félmilliárd fo­rint költséget jelent. Állami támogatásként ebből mintegy 130—150 millió a szükséges segítség, a többit saját fej­lesztési alapból kell előterem­teni. Tóth Árpád december 20-i befejezési ha- határidőre építési kapacitás hi­ánya miatt a kivitelező nem tudta befejezni az építési munkát.” „Az 1968 évre áthúzódó munkálatokra a beruházási keretet csak május 28-án tud­ta előteremteni a Kisvárdai Vas és Gépipari Ktsz. Ezt fi- gyelmbe véve új határidőben állapodott meg a két ktsz, ez 1969' október 31.” Vajon ezt az újabb határi­dőt tudja-e tartani az építő ktsz? Mindössze négy és féJ hónap áll rendelkezésükre, de jelenleg sem dolgoznak az építkezésen. A Vas és Gépipari Ktsz szerelői addig is kínlódnak a szűk műhelyben, ahol motor- kerékpárok tömege és sze­mélygépkocsik sora áll. Leg­többször a szabad ég alatt dolgoznak. A motorkerékpár és gépkocsitula.idonosok száma pedig az számítottnál na­gyobb arányban nő... Vincze Péter Kisvárda masztó érzése, ami tegnap fogvatartotta. Már tele volt a telep udvara megrakott sze­kerekkel. — Hát akkor kezdhetjük — mondta az igazgató kedé­lyesen. Korompai most valahogy szimpatikusnak találta Ba­kót és visszamosolygott rá. — Hallom, jól érezte ma­gát tegnap a Fácánban — — mondta cseppet sem szá- monkérően az igazgató. Még­is olyan megjegyzésként ha­tott, hogy „szóval, nyugi, nyugi, jó lesz csendben meg­húzni magad, mert te sem vagy angyal”. Korompai azonban nem tö­rődött az iróniával. Változat­lanul mosolygott. — Jól éreztem magam A Kocsis Fricivel akadtam ösz- sze. Mérges is volt az asz- szony, de nem penészedhet meg az ember az otthonülés­ben. — Helyes! Ez férfias — ne­vetett az igazgató. — De gye­rünk, kezdjük az átvételt, mert ma erős napunk lesz. Arra azonban vigyázzanak, nehogy a paraszt becsapjon bárkit, mert néztem a tegna­pi dohányt, elég sok a kettes az egyes minőségben. A város központjára most a nagy építkezések a jellem­zőek. Szálloda, posta, új iro­daház épül; több utat korsze­rűsítenek. Eközben — szinte a figyelem hátterében — a város széle is fejlődik. Kiala­kulóban az a zöldövezet, amely közel van a városköz­ponthoz, új földszintes házai­val, a kertekkel és a parkok­kal üde, frissítő környezetet jelent. Egyik ilyen terület a Rá­kóczi és Bethlen Gábor utca, valamint az Ér csatorna és a Mező utca közötti rész. Ezen a városrészen a Mező Imre úté a legnagyobb jövő: része lesz az új nyíregyházi nagy­körútnak. Ennek már ma is kedvező jelei vannak . Teljes egészében közmű vesítették. A városi tanácsnak is kész tervei vannak a további fej­lesztésre. Ez jó hírt jelent a társasházépítőknek. A Mező Imre utón a Rákóczi utca és a Kárpátalja utca között há­rom tömbben négyszintes há­zakat építenek. Ezek a töm­bök tizenhat-huszonnégv la­kás építésére egyaránt alkal­masak. A leendő körút teljes közművesítése, továbbá a vi­szonylag kevés szanálási költ­ség miatt kedvezőnek ígérke­zik. A Kárpátalja utca — ame­lyet csak néhány év múlva hosszabítanak meg a Mező utcáig — szintén jó lehetősé­geket tartogat. Hat egyemele­tes tömbben összesen huszon­négy lakás építéséhez alakí­tottak ki területet. Erre már megvan a konkrét terv ii: az olcsó telkekkel a KISZ lakás­építési akcióját segítik. A Munkácsi Mihály és Bu­karest utca térségében a ko­rábbi években jól sikerült a földszintes családi házsorok kiépítése. Ez megfelelően ren­dezett terület, a tervekben is csak kisebb módosítás szere­pel: a Szófia utca torkolatá­nál rendezni kívánják a for­galmas közlekedési csomó­pontot, itt lesz kisebb válto­zás. A Bukarest és a Kárpát­alja utca közötti zöldterület megmarad. Játszótér, park lesz. Átalakul viszont a Bethlen Gábor utca északi oldala. A környező ipartelep miatt — húsipar, konzervgyár, áram- szolgáltató — 6zéles zöldsávot alakítanak ki, amely elvá­lasztja majd a lakótelepeket. Az előkészítést az építkezé­sekkel egyidőben megkezdik, és fokozatosan terjesztik a zöldsávot. Ezt a területet is érinti majd egy nagy építke­zés: a vasúti felüljáró miatt már az építkezés előkészületi szakaszában több épületet el kell bontani. A rendezési terv készítői gondoltak a lakókörzet jobb kereskedelmi kiszolgálására is. A Mező utcán — ahol ké­sőbb a Kárpátalja utca torko­lata lesz — kis kombinátot terveztek. Szolgáltatóház. üz­letek. étterem, eszpresszó lé* tesítésére tartanak fenn meg­felelő helyet. A közintézmények sorában említjük az autószervizei, amelynek jelenlegi helyén biz­tosítanak bővítési lehetőségét. Egy kedvező területet tarta­nak fenn a Mező utca Beth­len Gábor utcai végen, a zöldterület szomszédságában: ide közintézmény kerül. Oda­ítéléséről még nem döntöttek. Legkedvezőbbnek munkás- szálló és üzemi étterem épí­tésére tartják. Egy későbbi terv az itt la­kók óvoda-bölcsőde gondjá­nak enyhítése. A tejüzem szomszédságában, de részben annak helyén 50 személyes óvodát és negyven személyes bölcsődét építenek. Erre azon­ban csak az új tejipari kom­binát megépülte után kerül­het sor. Megépítéséről jelen­leg a kezdeti tárgyalások tartanak. Ez a terület, amely az utób­bi másfél évtizedben is jelen­tősen fejtődött — részben az új körút miatt — ismét ked­vező helyzetbe kerül. A ren­dezési terv készítőinek jó el­gondolásai alapján a már meglévő északi- és déli alköz­pontokkal ellentétben — rész­ben azok emeletes háztömb- ren setegének ellensúlyozás­ként — kialakulhat a város nvusati alközpontja, kertes, földszintes házakkal, egyeme­letes épületekkel. M. S. Autószerviz Kisvárdán — de mikor? A tárgyalóteremből Mert ők hippik ítélet a tlpmecseri sötét kcsxt^ns garázdák ügyében — Tamás és Lukács feltű­nésre vágyó, a társadalmi együttélési szabályokat sem­mibe vevő, gátlásokat nem ismerő huligán típus megtes­tesítői — mondta az ítéletet hirdető bíró. — Életszemléle­tüket Lukács többször is hangsúlyozta: nekik mindent szabad, mert ők hippik. Ez természetesen nem igaz, és szerencsére senki sem hitt nekik. Addig azonban, míg jól megérdemelt helyükre — a rács mögé — kerültek, igen sok embernek okoztak kelle­metlenséget, megbotránko­zást, sérelmet. Tamás Károly 21 és Lu­kács József 20 éves demecse- ri foglalkozás nélküliek — az utóbbi már büntetett elő­életű — a múlt évben vóllig érő hosszú hajat növesztet­tek, feketére festették, s ál­landóan feltűnő ruházatot és sötét bőrkesztyűt viseltek, így jelentek meg a község szórakozóhelyein, de ez még 1 nem is lett volna baj, ha ma­gatartásukkal nincs hiba. De volt, mégpedig nem is kevés. A végéi; a jobb érzésű embe­rek — ha meglátták Tamásé- kat — kifordultak étterem­ből és cukrászdából egya­ránt. Karácsonykor például a zsúfolt cukrászdában ver- muthtal locsoltak le egy je­gyespárt. Űk felháborodtak, de kitértek a kötékedés elől és távoztak. Erre kihívtak egy fiatalembert, akit Tamás minden ok nélkül megütött. Ugyanezt csinálta egy másik, táncoló fiatalemberrel is a parketten. Szilveszterkor Tamás és Lukács a kultúrotthonban bántalmazott egy férfit. Ké­sőbb másik két verekedést is kezdeményeztek, de érte­sítették a rendőrséget és az eltávolította őket. Hajnalban visszatérhettek, de újabb botrányt ezúttal nem okoztak. Munkához láttak. Egymás után jöttek a szekerek, és kezdődött az alkudozás a gazdákkal, mert valamennyi­en elsőosztályúként akarták átadni portékájukat. Az ötö­dik szekér gördült az átvevő pajtához. A kocsi saroglyából demlzsont emelt le a gazda. — Igyék! Ügy jobban fog a ceruza. — kínálta Korom- pait. — Na, egy kortyot — mondta. Amikor szájára vette a nagy fonott üveget és meg­ízlelte, akkor kívánta meg rettenetesen. Az első korty után érezte igazán, mennyire ég a tegnap begyújtott pokol. Alaposan meglocsolta hát. Ettől elmúlt az eddig érzett másnapos fáradtsága. Gyors egymásutánban gu­rultak a szekerek a hídmér­legre. — Ez dohány, mi? — ma­gyarázza dicsekedve az egyik paraszt. — Kérdés: mi van alul? — jegyezte meg Korompai. — Alul? — lepődött meg a paraszt és Korompaihoz lé­pett. Egészén közel, úgy súg­ta: — Ne nézzen* akármilyen embernek... A Krisztus ko­porsóját se őrizték ingyen ... Ugye tudja, és kacsintott hozzá, amiből minden be­szédnél világosabban lehe­tett érteni. Jött a pénz. A lavina elin­dult Korompai lába alatt. Este hiába várta felesége. A Fácán amolyan második otthona lett. Kocsis után jöt­tek a többi barátok, akik va­lamennyien és kitartóan se­gítették elverni a könnyen szerzett pénzt. Az átvirrasz­tott éjszakák után nehéz volt az ébredés. Egyre erősebbek lettek a reggeli szóváltások a családban. Korompai szesz­től püffedt arcában karikás szemei fenyegették az asz- szonyt, aki tűrt, ahogy csak embernek tűrnie lehet. Egyik reggel már felöltö­zött Korompai, indulni akart, de megállította a felesége. — így akarsz bemenni? Nem látod, hogy elszakítot­tad a kabátod? Vesdd le. megvarrom. Korompai a másnapos em­berek bambaságával levetet­te zakóját és szemügyre vet­te a V alakú hasadást, amely a zsebtől húzódott felfelé. Valamibe bele akadhatott az éjszaka, de nem vette észre. (Tolytatjuk) Egy következő alkalommal Tamás a gimnázium folyosó­ján kötött bele egy lányba. A gimnáziumi „ügy” után az étterembe mentek Nagyidai József 31 és Molnár Tibor 19 éves helybeli lakossal. Ott sokan szórakoztak, mert az­nap tartották a tsz zárszám­adó vacsoráját. Belekötöttek egy férfibe és látszott, hogy verekedni akarnak. (Ezért a zenekar tagjai kimenekültek a teremből). Körbefogták a férfit, Mol­nár boxgyűrűvel. Nagyidai pedig egyszerre két korsóval leütötte. A földre zuhant em­bert aztán négyesben rugdos­ták. Bár nem jött el az ideje, zárórát kellett elrendelni, Tamásék ezután is folytat­hatták garázdálkodásaikat. Február 7-én Tamás katonai behívót kapott. Lukács és a fiatalkorú B. György társa­ságában „megünnepelte”. Előbb belekötöttek az fmsz fuvarosába, aztán az étte­remben egy idős helyi kisi­parossal kötekedtek. Miköz­ben az udvaron földig ver­ték, Lukács oktatta: — Vedd tudomásul, kis- öreg. hogy mi hippik va­gyunk. és azt csinálunk, amit akarunk. Egy ideig valóban így tűnt. de néhány órával később nem úsztak meg szárazon. Az étteremben kötekedtek egy házaspárral, akik kocso­nyát ettek. Kenyérdarabo­kat dobáltak az ételükbe, majd sört öntöttek rá. A há­zaspárnak elment az étvágya és távozott. Tamásék verekedést akar­tak provokálni, követték is a házaspárt, de az úton talál­koztak a kiérkező rendőrjár­őrrel, s az előállította őket, A sötétkesztyűs hippik ügyére — a demecseri hely­színi tárgyalás után — a nyíregyházi megyei bíróság tett pontot. Tamást két év szabadságvesztésre. Luká­csot másfél év börtönre büntette, s egyaránt két évre tiltotta el őket a közügyektől. Nagyidai öt, Mol­nár pedig nyolc hónap szabad­ságvesztést kapott. A fiatal­korú B. György háromhóna­pos szabadságvesztését pró* baidőrc felfüggesztette a bí­róság. Az ítélet jogerős. (Ktta)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom