Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-25 / 144. szám

ffifö Sr. KIT.Rf MAÖtARÖRSzX» It o!áa! HAZAI KILÁTÓ Hármas névadó Mezöladányban Hármas névadót rendeztek szombaton, június 21-én Me- zőladánvban. A községi művelődési házban tartott bensősé­ges, családi ünnepségen több mint százan jelentek meg: hoz­zátartozók, barátok, érdeklődők. Szilvácsku József és Szak­szón Eleonóra kislánya az Éva, Téglási László és Oláh Zsófia kisfia a László. Kruppa István és Estók Terézia kisfia a Le­vente, György nevet kapta. Felvételünk a névadószülőkről és a kis ünnepeitekről a fogadalomtétel pillanatában készült. Fotó és szöveg: Vincze Péter Kisvárda Panaszos tevét nyomán Megoldás helyett magyarázgatás... Honfoglalás a bürokrácia útvesztőjében címmel lapunk május • 14-i számában, -egy panaszos levél nyomán, fog­lalkoztunk a nyíregyházi if­júsági lakótelep négy új épít­tetőiének problémáival. Azzal, hogy a helytelen tervezéssel, illetve adaptálással és kijelö­léssel olyan helyzet alakult ki, amely körülményessé, egyes esetekben lehetetlenné teszi a lakóházak bejáratának ren­deltetésszerű használatát. Ucvanakkor a talajszintkü- lönbsés miatt — amelyet az adaptálásnál szintén figyel­men k’vií] hagytak —, az ervik n-i'-iet eey magas ho- rr-’-'al közvetlen közelébe ke­rf'1. s elzárja a kilátást és így topább. Ezek voltak a cikk főbb mondanivalói, valamint az az óhaj, hogy akik ezeket a kö­rülményeket előidézték, igye­keznek a problémákat a lehe­tőség hatarán belül gyorsan megoldani. Hiszen a házak aiapiait akkor már lerakták, ez elhelyezésen változtatni már csak igen nagy költség­gel lehetett volna. Válasz vé­gül is a napokban érkezett a v ' ősi tanács építési- és köz­lekedési osztályától, amely enyhén szólva nem a hibák kijavításáról, a szüksé­ges intézkedések megtételéről t"'1 at, hanem megmagyarázza B -osszul sikerült bizonyít­ványt. A válasz hosszan foglalko­zik azza). hogy az új telektu­lajdonosok milyen gyorsan és olcsón jutottak hozzá a ház­helyekhez, s milyen társadal­mi úton vállalt munkákat nem v lg azték el. „Minden építtető- rek tudomásul kell vennie — ír’ák —. hogy az építési te­vékenységet — a tervezéstől e műszaki átadásig — -a r o Jött műszaki normatívák szerint törvények és rendele­tek szabályozzák, s e rendele­tek pontos és szigorú betartá­sa és betartatása az új gazda­sági irányítási rendszerben sem azonosíthatók a bürokra- t'"mussal Osztályunk a reális, kellően m'-s^apozott. építő jellegű bírálatokat elfogadja és köszönettel veszi, de ebben ez esetben a közölt cikkben foglaltakkal csak igen kis szá­zalékban +ud egyetérteni.” szándékunkban az jf-' Tett első részében közölteket cáfolni. Azokkal egyetértünk. Ehhez csupán annyit; az épít­tetők jóhiszeműen jártak el, bíztak az adaptálásban, a ter­vezésben, &nem.-gondoltak ar­ra, hogy a kitűzés során nem a tervben megjelölt helyre ke­rül majd az épület. Vajon csak az ő hibájuk, hogy a nor­matívákat felrúgták? Hiszen a kitűzőnek, a kivitelezőnek is látnia kellett volna, hogy az utolsó épülethez nincs ter­vezve a közút és a bejáratot homokfal zárja majd el. Hi­szen ezt leginkább a terve­zőnek és a kitűzést végződnek illett volna tudni, mert mint az „észrevételekében írják: „...a Nyíregyházán lakást épí­tő ember hozzászokott a vi­szonylag rendezett terepviszo­nyokhoz, s a legritkább eset­ben okoz különösebb problé­mát a magas terepegyenlőt­lenség.” Hát itt okozott. S ha mind­ezzel nem számolt a tervező, az adaptáló, a szakigazgatási szerv, miért várható el, „hogy a tulajdonosok a tervezésben, kivitelezésben és műszaki el­lenőrzésben, ... az építkezés minden mozzanatát előre (!) pontosan ismerjék és figye­lemmel kísérjék.” Igaz, hogy az osztály csak az alapozási munkálatok be­fejezése után értesült a prob­lémákról. De most, utólag megállapítják, „a lakóépület adaptálása során fokozottab­ban figyelembe lehetett volna venni a helyi terepadottságo­kat, s esetleg más lakóépület­típus elhelyezését adaptálni az építési engedély kiadásá­hoz.” Nos, ha ez az a bizo­nyos „igen kis százalék”, amellyel a cikkben az osztály egyet tud érteni, akkor hely­ben vagyunk. Ezt kell elfo­gadni és reálisan értékelni, valamint azt. hogy a lehetet­len helyzeten mielőbb változ­tassanak. Korábbi cikkünkben már javasoltunk néhány megöl dást. A segítő szándék azon­ban nem érte el célját, mert ezekről szó sem esik az „észre­vételekében. Pedig ki más segíthet az új honfoglalók ba­ján, ha nem az építési osztály. Az a szakigazgatási szerv, amely annak idején — dicsé­retére legyen mondva — so­ron kívül adta ki az építési engedélyt, amelynek közben­járására csökkentették a tel­kek árát. Valahogy így kellene csele­kedni most is. Tóth Árpád SZŰK TELEP Nagy körzetet lát el tejjel és tejtermékekkel a Tejipari Vállalat kisvárdai üzeme. És itt készül a „Kaskaval” sajt, melynek különösen külföldön van nagy sikere, főként ex­portra gyártják. De foglalko­zik ez az üzem egy fontos ipari nyersanyag, a kazein előállításával is. Ez iránt-egy­re növekszik az igény, ezért egy új bolgár szárítógépet ál­lítottak üzembe. A kis üzem már kinőtte önmagát. Zsú­foltság tapasztalható minde­nütt. Az amúgy is szűk te­lepből a Szeszipari Vállalat bővítéséhez igénybe vettek egy részt. Még kisebb lett a terület, a gépkocsik alig tud­nak megfordulni, s ha több kocsi érkezik egyszerre, az utcán kénytelenek várakozni. Történtek már tárgyalások évekkel ezelőtt a tejüzem bő­vítéséről. De azóta sem lát­szik semmi eredménye — ír­ja Kisvárdáról Vincze Péter. UDVARIATLANSÁG Csoportosan sétáltak a fia­talok június 15-én, vasárnap este Sényő főutcáján. Az eső után, a tócsákkal tarkított úton közeledett a 7 órás, me­netrend szerint közlekedő autóbusz. Az italbolt előtt kell megfordulnia. A vezető látta, hogy sokan állnak, be­szélgetnek ott, mégis nagy sebességgel hajtott a forduló­ba, bele egy pocsolyába. Sár­ral fröcskölte tele az ünneplő, szép ruhába öltözött embere­ket. Többen felháborodottan tiltakoztak, s a közben oda­érkező rendőr csak nehezen tudta mégakadályozni, hogy tettlegességgel ne végződjék ez az egyébként is csúnya eset — olvastuk a levélben,, melyet a sényői Zalka Máté KISZ-szervezet 12 tagja írt alá. NEM TUDJAK... Lehet, hogy a nyíregyhá­ziak számára meghökkentő a közlés: reggelenként tőként, de napközben is látni még a villamosmegállóban — külö­nösen a nagyállomás előtt — ácsorgó embereket. A villa­mosra várnak. Aki csak rit­kán, alkalomszerűen látogat városunkba honnan tudja, hogy megszűnt a villamosköz­lekedés? Az utazóközönségtől vett búcsú után egy apró fi­gyelmességet elmulasztottak: a megállókba táblát kellett volna elhelyezni, amelyen tá­jékoztatják az utazni szándé­kozókat, hogy a villamos he­lyett hogyan juthatnak el céljukhoz — hívták fel fi­gyelmünket a lap olvasói a mulasztásra. „TÉVEDÉS” Júniws 21-én megrendeltem egy virágcsokrot Nyíregyhá­zán, a Szabadság téri virág­üzletben. Az eladó közölte, hogy készen lesz délután a csokor, s 50—60 forint között várható az ára. Délután már nem volt ott, aki helyette át­adta a szekfűket, az is alapo­san átszámolta, — és hetven fo­rintban jelölte meg az árát. Megkérdeztem, nem téve­dett-e. Ö zavarba jött és gyorsan változtatott: 56 fo­rintot fizettem. Az üggyel kapcsolatban a kérdésem: vizsgálja-e időnként az ÁKF a virágüzleteket is, s a ker­tészeti vállalat megtesz-e minden intézkedést az ilyen­fajta „tévedés”-ek ellen? — írja K. István Nyíregyháza, Petőfi, utcai lakos, Szerkesztői üzenetek Kulma János lónyai, Kálná- si Árpád tiszakóródi olvasó­ink ügyében az illetékestől kértünk segítséget. Németh Andrásné ibrányi lakost a GELKA több ízben is kérte, hogy írásban közölje, vállal­ja-e a javítás költségeit. Amíg ezt a választ meg nem kap­ják, a mosógép javítását nem kezdhetik meg. Vaskó János nyíregyházi olvasónkkal együttérzünk, de ilyen jellegű panaszára nem adhatunk or­voslást. Az a tapasztalatunk, hogy közbelépésünkre még in­kább elmérgesedik a helyzet. Fridel Bertalanná nyírteleki olvasónk panaszával foglal­kozunk. Eördögh Józsefet, a kocsordi tbc-kórházban rész­letesen tájékoztattuk levélben, hogy hová fordulhat segítsé­gért. Tömöri Endrének Fehér- gyarmatra, Szarka Gyulának Vincze György: W Ui d mUőííáí 2. Jó dohánytermés volt azon az éven. Egymást érték a parasztszekerek a beválté­ban. A minőséggel sem volt különösebb baj. Egy-két vi­déken volt csak jégkár, de még kezdeti időben, tehát ki­heverték a levelek. Nagy sár­ga kötegek özöne zsúfolódott a pajtákban. És bizony két minőség között lényeges volt a különbség forintban. Az egyik dohányátvevő Ko- rompai volt. Nagyon vigyá­zott mindig, hogy a legkisebb szabálytalanság se forduljon elő. Azt látta, hogy az igaz­gatóhoz gyakran bemennek a parasztok és dupla mosollyal jönnek ki tőle. Egyre vilá­gosabb lett Korompai előtt, Kisarba, ugyancsak elküldtük már válaszunkat. Pető János nyíregyházi lakos bizonyára olvasta, szóvátettük vasárnapi lapszámunkban a sóstói autó­busz-végállomás kényelmet­lenségeit, Kovács István Nyír­egyházán a garázsmesteri, il­letve a gépkocsielőadói tanfo­lyammal kapcsolatos érdeklő­désére a KPM Autóközlekedé­si Tanintézetnél kaphat felvi­lágosítást (Nyíregyháza, Rákó­czi u. 4.). Bihari Lajosné ko­csordi olvasónkat megilleti a gyermekgondozási segély gyermekének 3 éves koráig. A továbbfolyósítási kérelmét a tsz-nek kell továbbítani Bu­dapestre. Sajnos, Tomasovszki Lászlóné nyíregyházi lakos ügyében nem tudott végleges választ adni a tsz elnöke, mert még nem kapták meg a járási földhivatal határozatát. hogy az igazgató nem vala­mi tisztességes ember. S ez felháborította. Persze az igaz­gató nem hagyott sohasem nyomot, vagy legalábbis olyat nem, amely biztosan meggyőzte volna feltevéséről. Természetesen többé-kevés- bé minden ember maga irá­nyítja saját sorsát. — Majd lebukik egyszer — gondolta Korompai. Aztán az jutott eszébe, hogy ma megint összeül a kártyaparti. Lényegében hülyeség. Az em­ber hol veszít, hol nyer. De inkább veszít. Aztán oi'-ankor hallgathat otthon az asszony­tól A múlt héten négyszázat veszített. Ami igaz az igaz, mindkét gyereknek cipót kel­lett volna venni. Majd lesz... Ügy még nem volt, hogy va­Savanya Miklós találmánya A Csongrád megyei Talaj­erőgazdálkodási Vállalat sze­gedi telepének vezetője, Sa­vanya Miklós nagy horderejű kísérlet bemutatására hívta meg a sajtó képviselőit. A Vass Ferenc domaszéki* gaz­dálkodó által rendelkezésére bocsátott sovány földön be­bizonyította, hogy a városi szennyvízzel és zöldtrágyázás­sal eddig nem is sejtett mére­tekben fokozni lehet a szikes föld termőképességét. A szennyvízzel elért termés zöld- trágyanövényekből pontosan a duplája volt, mint az ellen­őrző táblákon. Most beszánt­ják és fűszerpaprikát ültet­nek bele az eljárás igazolásá­ra. (Csongrád megyei Hírlap) A Rudolf-villa regénye Valamikor Rudolf trónörökösé volt az épület. Most Baranya- szállónak hívják. Harkányban van. Volt már a MÁV biztosító tulajdonában. Az 1957-es évig határőrség tanyázott benne. A megyei tanács kiutalta már a Pécsi Uránbányának is. Aztán a Harkányi Fürdő és Szállodaipari Vállalatnak. Ügyviteli hanyag­ság miatt államosítását nem ír­ták papírra. Ennejs címén a MÁV Biztosító és Segély Egye­sület visszapereli, öt éve folyik a per. A MAV-osok kétmilliót kérnek. A gyanútlan vendéglátó már egymilliót felajánlott — 800 C00 forintot már beleépített. Évi használati díjként a MAV-os fél 40 000 forintot ajánl, a szállo­da 28 000-et ígér. A periratok már hegyekké nőnek... (Dunántúli Napló) Hatezer esküvői vendég Alighanem minden eddigi magyar lakodalom legna­gyobb násznépével, dicseked­het Kristóf János és Kulcsár Sára, akik múlt héten tartot­ták menyegzöjüket D ecsen, a Sárköz közepén. Hatezer vendégük volt, ennyien vet­tek részt a „Sárközi lakoda­lom” elnevezésű idegenforgal<- mi látványosságon, melyhez az amúgy is házasulandó ifjú pár beleegyezésével az ő valódi há­zasságuk szolgáltatta a hiteles­ség keretét. A vőfélyrigmuso­kat még ennél is több ember hallgatta végig a szabadtéri színpadról. Kilométer hosszú lakodalmas menet táncolta végig a decsi utcákat, hat ze­nekar muzsikájára. Háromez­lahogy ne lett volna. Csak... Igen, kártya nélkül még mi g- lenne, de a bor... Ez is mar­haság. Marhaság, marhaság, de akkor minek él az em­ber, ha mindent megvon ma­gától. Gondolatban számolgatni kezdte. — Igen. Tíz éve. Minden­nap elfogy a félliter. Van amikor a liter. Persze dél­után, munka után is... Szó­val sokba kerül. A pénz meg kevés. Kevés és folyik. Olyan, mint a gyertyaláng, rövid ideig tart. Ez már így van! Este a barátjánál összeült az ultiparti. Piszok rossz volt a lapjárás. Korompai szün­telenül veszített. Közben it­tak. Erősen érezte a spiccet, de kitartóan koccintgattak, amíg a lapot osztották. Ko­rompai egymás után játszot­ta az ultikat és a betűket. El is vesztette őket. Hatszáz forint volt nála. amiből még egy húszas lapult a levél­tárcájában. Reménykedett, hogy majd megfordul a lap­ren ették végig a lakodalmas vacsorát, melyet igazi sárkö­zi csirkeragu-levessel kezdtek, Száz szakács táncolta a sza­kácstáncot és ötszázan vették ki részüket a menyasszony­táncból is. (Tolnai Népújság) Vadkacsa­vásár A Talai Állami Gazdaság keltetöüzemében kibújtak a to­jásból az első vadkacsák. Nem tréfa, 1971-re 15 ezer vadka­csát akarnak tojásból szapo­rítani. Addigra ugyanis Buda­pesten rendezik a vadászati világkiállítást és erre az alka­lomra Tatán 20 holdas an­gol parkot akarnak kialakíta­ni, ahol a turisták — illetékes díjak kifizetése mellett — vadkacsára is vadászhatnak. (Dolgozók Lapja) Békéscsaba a házasságért Hetvenöt éve, 1894. június 21-én született a törvény a kö­telező polgári házasságról. Bé­késcsaba városa, a Viharsarok a haladó értelmiség városa nemzeti zászlók kitűzésével, utcai, éljenző felvonulások­kal ünnepelte a törvény meg­születését. És nem véletlen: Magyarország első ilyen pol­gári házasságát is Békéscsa­bán kötötték. Néhány nap múlva Kéry Miklós pozsonyi királyi táblai tanácsjegyző anyakönyvvezetőhöz vezette Schreyer Józsefnek, a város köztiszteletben álló polgárá­nak Tekla nevű lányát. (Békés megyei Hírlap) Új tó a Mátrában Hétfőn, június 23-án ..ad­ták” át a Párád közelében lé­vő köszörű-völgyi ivóvíztáro­lót, melynek tisztítóberende­zéseit is elkészítették. Az új tó felülete hat és fél négyzet- kilométer. Létesítése egy zá­rógát megépítésébe került. Már jelenleg is kétezer köb­méter vizet ad naponta. Ha jobban megtelik, napi teljesít­ménye felmegy napi 3 ezer köb­méter tiszta ivóvízre. Ez utób­bi háromszor annyi, mint amennyit a Mátra 362 forrásá­ból együttvéve kaphat a Mát­ra és környéke ivóvízben sze­gény lakossága­(Népújság) járás. Szégyellt felállni és ab­bahagyni. Minden pénze elfogyott. Kölcsön kért kétszázat. Egy óra múlva ebből sem volt egyetlen vas sem. Felállt. Imbolygóit. Erős volt a villanyfény. Vakította. — Nekem mára elég — mondta. Hazaindult. Nem akart ké­sőig maradni, sietett. Már előre izgult, hogy Magdi megint számon kéri. Hazudni meg nem akart. Tíz év alatt néhányszor hazudott neki, de jelentéktelen dolgokban. Azok megbocsáthatok. Magdi még nem feküdt le. Tizenegy óra volt. A gyere- kék már aludtak. Amikorra benyitott az aj­tón, teljesen ki is józanodott. Bántotta a veszteség. Most mérte fel igazán: sok volt az a nyolcszáz forint. Kettővel tartozik Majd megadja. Meg. Ez becsületbeli dolog. Hamar lefeküdtek. Korompaival kettőt fordult a szoba, aztán elaludt. (Folytatjuk! ftdkóiíli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom