Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-21 / 141. szám
i. óldáT ww'ih'.WAoVA vm&xir'' tm. mm m PEDAGÓGUSOK, SZÜLŐK FÓRIMA Rosszul értelmezett vendégszeretet Vendégségben, baráti társaságban üldögéltünk, vitatva a munkahely, a család, a világ dolgait. A társaság családokból, így felnőttekből és gyerekekből tevődött össze. ' Amit itt a vendégséggel kapcsolatban szóvá szeretnék tenni, az nem is az ilyen alkalmi asztalok gazdagsága, nem is az összejövetelek vitatémái, mert ezek a társasélét hasznos és kedves színfoltjai. Amit itt el kell marasztalni, az a gyerekek felé megnyilvánuló rosszul értelmezett vendégszeretet. És ez nem a gazdagon megtérített asztal rovására írandó. A családi, baráti összejövetelek zömén ugyanis azt lehet tapasztalni, hogy a gyerek józan logikával tiltakozik a túlkínálás ellen. A vendéglátó kedves háziak viszont mindent bele akarnak tukmálni a gyerekbe Bele a húst, bele az édességet és bele a „csak egy kortynyi” itókát is. A gyerekeket ilyenkor rendszerint beültetik a felnőttek közé, ahol ő természetesen nem érzi jól magát. izeg-mozog, zavarja a papát, vagy a mamát, ami aztán otthon beváltandó fenyegetéseknek az alapja. És ehhez járul még, hogy a hangulat emelkedésével kénytelen végighallgatni a felnőttek sokszor szabados eszmefuttatásait munkahelyről, politikáról, szomszédokról... Es mivel a gyerekeknek ilyenkor a „felnőttek között” a helyük, természetes végighallgatják a sokszor nem is az ő fülüknek való sikamlós vicceket is. Az is igaz, hogy ilyenkor már jócskán benne vagyunk az estében, órákkal túl a tanulói szabályzat fentlételt engedélyező javaslatán. A gyerekek ilyenkor általában figyelmeztetik a kedves szülőket a tanulói szabályzatban előírtakra, csak éppen a — nem a normális élet kívánta — kompánia meg nem bontása, a sztorik elmondása, a tányérok, poharak ürítése fontosabb, mint a gyerek normális életrendjének a betartása. A gyerek még nyűgösebb, még több „büntető Ígéret” hangzik el; — és sajnos van olyan eset is, hogy a helyszínen realizálódik az ígéret. A kedves házigazdák persze tiltakoznak az „erőszak” ellen, babusgatják a gyereket, a vendégszülőt és folytatódik a terefere. Mindez a gyerek bőrére, pihenésének, életrendjének, esetleg egészségének a rovására. Az éjszakába nyúló vendégmarasztalás, a finomságok túlerőltetett kínálása gyerekeink esetében rosz- szul értelmezett vendégszeretet. Az trr; akkor is, ha mindez a vendégfogadó házigazdák teljes baráti sze- retetéböl fakad is. Sigér Imre GYEREKEKNEK Az elbizakodott hernyó A jókedvű nyár gömbölyű, mosolygós almákat aggatott a dúslómbú alcnafákra. Az áp- ró kis almákat enyhe napsugár érlelte. langyos eső fü- föSztötle, lágy széllő legysz- gette, piros arcuk úgy csillogott az ágak közt. mint vörös rubin zöld bársonytokban. Egy verőfényes reggelen az egyik kis alma ijedten vette észre, hogy a selymes fű között éhes hernyók kúsznak az almafák félé, és már el is érték az alacsonyabb ágakat. — Mi lesz velünk? — rémültek még az almácskák. — A hernyók halálos ellenségeink, biztosan felfalnak bennünket. — Ne féljetek — biztatta testvéreit egy tulipiros alma —, tudom én. .mit kell tennünk... Kedves esőcske — kiáltotta csengő hangon —, jöjj segíts rajtunk, mosd le ágainkról a gonosz hernyókat! Az eső nyomban meghallgatta a kérést, megeredt a zápor, s mintha sajtárból öntötték volna, úgy zuhogott. De a hernyók nem törődtek az esővel. Vezérük parancsára elrejtőztek a levelek alatt, s amint elállt az eső, rohamra indultak a szegény kis almák ellen. A piros alma nem adta fel a harcot és így kiáltott: — Szelecske, segítsél, rázd le ágainkról a hernyókat! A szél hatalmas erővel rázni kezdte az almafákat. A kövér hemyóvezér erre újabb parancsot adott: — Kapaszkodjatok meg a Gárdonyi Géza: (4 láthatatlan ember Képregényváltozat: Cs. Horváth Tibor. Korcsmáros Pál végeiéiül a ml üronlr őrt lí»nl.i «„idd hurrá azokat o »iáké* »'iveket okik o tóntoi birodalom-1 lo» •appaaganak De -!f holmi 4vtogóju 'rétetek kí«éf|ék o gőze ■ o ‘'önét*» országod *é*6 «lese*1 fvL Aviizu «(ászár pillogva lesi o követek Küä, > etniker bettégsik. íelsóhajt Pórmtt kívánhat Anita, esők nehogy nyergeStessen I Mert ha egysier Konstantinápoly fel* fordítja o lo»a fejét, vége a birodalomnak! lombokba, nem lesz semmi bajotok. A hernyók fnégfogódzkodtak, s amikor elállt a szél, ismét megtámadták a rémült alma cSkákat. A tulipiros alma még most sem adta fel a reményt, és így szólt a magasban repülő fekete rigóhoz: — Kedvés rigócska, segítsél! Elárasztották kertünket a hernyók! A fürge madár leszállt az egyik almafára, és egymás után kapdosta be a hernyókat. Dé bizony mire egyet bekapott, három nyomult a helyére. — Várjatok csak — fütyülte izgatottan. — Berepülök a faluba, és segítséget kérek. — Repülj csak — gúnyolódott a hernyóvezér. — Velünk úgysem bírsz. A rigó olyan sebesen repült, ahogyan csak bírt. A faluba leszállt az első ház udvarára. A tornác előtt egy kis legényt pillantott meg. Közelebb repült hozzá, és fütyül ni kezdett; — Siess a gyümölcsösbe, hernyók lepték el a kertet! A legényke gyorsan beszaladt a kamrába, fogta a permetezőt, és telemerte permet- lével. — Az almáknak nem lesz á permettől bajuk? — agg> dalrríaskodott a rigó. — Nem, nem... — Az embereknek sem’ — Azoknak sem, ha evés előtt megmossák a gyümölcsöt. Indulhatunk. A rigó boldogan szökkent a magasba, az ifjú pedig kerékpárra pattant és szinte versenyeztek, melyikük haiad gyorsabban. Amikor közel értek a gyümölcsöshöz, a kis madár előrerepült: — Jön a segítség, jön a segítség — biztatta messziről a bágyadt kis almákat. ■*- Ne törődjetek vele — nyugtatta társait az elbizakodott hernyóvezér —. ne féljétek, mindenkinél erősebbek vagyunk. A tolongó hérnyóhad folytatta lakmározását. Észre sem vették, hogy a legényke hátára csatolta a permetező- gépet, és permetezni kezd le az álmafákat. A sűrű, szitáló permetlé mint áttetsző, lenge fátyol borult a sokat szertvédett almafák zöld lombjaira és a leveleken nyüzsgő hernyókra. Be- hátolt á szemükbe, szájukba és csípte, marta, fojtogatta őket. Éppen arra kószált a kóbor szellő, akit az elbizakodott hérnyóvezér gúnyosan kinevetett. Nem felejtette el a sértést, gyorsan megfordult és teljes erőből megrázta az almafát. A kövér hernyó kétségbeesetten markolta meg az ingadozó faágat, de ereje egyre fogyott, megszédült, s egyensúlyát Veszítve, hangos puffanással a földre zuhant A legényke fától fáig járt. lelkiismeretesen permetezett A jó munka meghozta az eredményt, a. falánk hernyók égy szálig elpusztultak, a gyümölcsöskert megszabadult a kártevőktől. Az almácskák kihevertek sérüléseiket, visszanyerték jókedvüket, piros arcuk úgy mosolygott az ágakon, mintha egész nap a hajnal játszott volna velük bújócskát a lombok közt. Molnár Gyula Törd a fejed! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. Római 101. 7. Szöveget körmölt. 8. Kétjegyű mássalhangzó. 9. Kézzel gesztikulál. ll. Ilona becézve. 12. Ilyen lámpája is van az "autónak. 14. Beszél, mond. 16. Megfejtendő. 18. Levél címzésén a név előtt szokott állni. 20. Kosár. 21. Sértetlen. 22. Ilyen hal is van. 24. Késnek van, ha jó. 25. Hirtelen meghúz. 27. Forrás igéje. 28. Megfejtendő (utolsó kockában két betű). 29. Rejtekhelyről figyelő. ^ FÜGGŐLEGES: 1. Szór. 2. Bőg. 3. Három, oroszul. 4. Tol-től. oroszul. 5. Lámpaféleség. 6. Végnélküli ciszterna!!! 10. Lök. 11. Szovjet járAligai taliga Aligai dahgán — kacaflAy s még ugyancsak kacag ám! Aligai taligán tologatom a libám — nyikorog a taliga: „Messze van még Aligá!” Ha élérjük Aligát. eladjuk a taligát, megkopasztjuk a libát, s csapunk egy nagy lakomát! Mókás mondóka Kárász Árpád Pápán mászkált rámmálházván száz zsák árpát, vázák mázát, bányászlámpát, s Gáspár Mátyás báránykáját. Ádám bátyám — ládám hátán — Császárszállás táján várt rám, s Lázár lázát látván kábán, s árván állt már csámpás lábán. Krecsmáry László műmarka. 13. Ragadozó ízeltlá« bú (—'). 14. Ragadozó nagy ma. dár. 15. Agyhuzatféleség. 17. Világtalan. 19. Vissza: az abc első betűi. 2!. Jól köszörült. 23. INP. 24. Erem háromnegyede! 26. Tartó (másudik kodkában két betű). 27. Tova. Megfejtendő: Ma kezdődnek Hajdú-Biha* megyében a ... vízszintes 1, 16, 28. Múlt heti megfejtés: MOSZKVAI TALÁLKOZÓT. Könyvjutalom: Orosz Éva Nyíregyháza. Agárdi Attila Kán- torjánosi és Balogh Júlia Máté szálka. Ügyeskedj! Három levélke Játs2ik a szél a fákon, levélke nyílik három, mindhármat nap nevelte, becézte reggel-éste, Egyiknek csipkés széle integet rrtóst a rétre, másiknak hajló szára árnyékot vet az ágra, harmadik: csöpp vitorla, zöldes vásznát kibontja, s növekszik mind a három hajló tavaszi fakón. Tasnácti Varga Éva Ósszátók fél a fériti áttéát nyolc egyforma nagyságú es alakú részre, s akkor megkapjátok a helyes mégféjtésf. Találd ki! Az én órám olyan vékkér. Hogy felhúzni soha nem kéllj Mégis ébreszt mindén réggél Pontosan, — Nincsen neki mutatója, Se. kereke, se rugója, Nincsen néki félhúzója — Tólla van! (stnjthg) Óllója van, Cé ő mégsem szabó, Nincsen rajta Se nadrág, se zákö, Ollójával Posztót soha nem vág Mi is ez á Furcsaság, ha nem... <SSH) (A jövő szombati számunkban folytatjuk)
