Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

* oMaY 198? fűnfu's f# DOKUMENTUM (Folytatás a 3- oldalról) A kommunisták megerősí­tik szolidaritásukat a függet­lenségért és a nemzeti szu­verenitásért, az imperialista körök, a monopóliumok min­denfajta gazdasági és politi­kai hegemóniájának lerázá­sáért, az imperialista hatal­mak által rájuk kényszer!tett katonai szövetségek és töm­bök rendszeréből való kilé­pésért, a földrészeiken foly­tatott fegyverkezési verseny fokozásának imperialista ten­denciái, s a feszültség gócai­nak fenntartása és újabb ilyen gócok létrehozása ellen, a külföldi katonai támasz­pontok felszámolásáért és minden nép szabad fejlődését előmozdító kapcsolatok meg­teremtéséért küzdő ázsiai, af­rikai és latin-amerikai népek harcával. Maradéktalanul meg kell szabadítani földgo­lyónkat a gyarmatosítás szé­gyenétől, meg kell semmisí­teni a gyarmatosítás utolsó gócait, nem szabad megen­gedni a kölonializmus feléle­dését új, álcázott formákban. Ez korunk parancsa. Az összes jóakaratú em­bert, a demokrácia minden hívét felhívjuk arra, hogy közösen iparkodjon megszűn­tetni a gyarmatosítás marad­ványait és harcoljon a neo- kölonializmus ellen. Határo­zott nemzetközi intézkedése­ket követelünk Angola, Mo­cambique, Portugál-Guinea, Zimbawne, Zambia és Dél- Afrika hazafiainak és a vi­lág minden elnyomott népé­nek támogatására. A kommunista és munkás­pártok ráirányítják a közvé­lemény figyelmét a jelenkor egyik legnagyobb problémá­jára, amelynek megoldásáért energikusan harcolnak. Fel kell számolni számos ország és egész kontinensek elmara­dottságát, amely a hosszú gyarmati és imperialista ura­lom következménye. Ezeknek az országoknak az alapvető feladata a jelen időszakban a gazdasági, tár­sadalmi és politikai fejlődés, amely csak az imperializmus­tól való tényleges független­ség kivívásának keretei kö­zött és a mélyreható demok­ratikus és forradalmi átala­kulások eredményeképpen va­lósulhat meg. E feladat meg­oldása érdekében feltétlenül mozgósítani és egyesíteni kell mindegyik ország haladó erő­it, s fejleszteniük kell ezek­nek az országoknak a kölcsö­nösen előnyös kapcsolatokat, mind egymással, mind pedig a szocialista országokkal. Az a véleményünk, hogy feltétlenül erősíteni kell a harcot a fasiszta veszély el­len és kíméletlenül vissza­vágásban kell részesíteni a fasiszta jellegű,, kirohanáso­kat. A fasizmus fokozza ak­tivitását. amikor az imperia­lizmus válsága súlyosbodik, s a reakció fokozottan igyek­szik a durva elnyomás mód­szereit alkalmazni a demok­ratikus és forradalmi erők­kel szemben. Görögország­ban az újfasizmus megkapa­rintotta a hatalmat. Spa­nyolországban az „ultrák” megkísérlik a visszatérést az elnyomás fasiszta módszerei­hez és nagyszabású erőfeszí­téseket tesznek a hatalmas tömegmozgalom megállítása érdekében. Portugáliában a fasizmus, amely a növekvő népi mozgalom nyomása a iatt válságos helyzetbe ju­tott. terrorista politikájának tényleges folytatását liberális demagógiával igyekszik lep­lezni. Nyugat-Németország- ban az újfasiszták nyíltan ki­jelentették, hogy igényt tar­tanak a hatalomra. Aktivizá­lódnak az újfasiszta erők más országokban Is. A neo- fasizmus összefonódik a reak­ciós államcsínyeket szervező Imperialista hírszerő szervek tevékenységével. A fasizmus e megnyilatko­zásai a néptömegek növekvő ellenállásába ütköznek. Ez ellenállás sikeréhez feltétle­nül szükség van minden anti­fasiszta erő egységes fellépé­sére. Nemzetközi támogatás­ban kell részesíteniük ezt az ellenállást a kommunista és munkáspártoknak, s minden ország demokratikus és hala­dó mozgalmának. A fasiszta rendszerek el­len folytatott harc lényeges része az imperializmus el­len, a demokratikus szabad­ságjogokért indított akciók­nak. Minden demokratának és a szabadság minden hívé­nek — tekintet nélkül poli­tikai felfogására, világnézeté­re, vagy vallásos meggyőző­désére —, közös feladata, hogy reális támogatást nyújt­son a reakciós és a fasiszta gócok, például a spanyol és a portugál kormányzat, a gö­rög ezredesek reakciós juntá­ja, a latin-amerikai katonai­oligarchikus klikkek és min­den, az amerikai imperializ­mus szolgálatába szegődött zsarnoki rendszer ellen har­coló haladó nemzeti erők­nek. Mi, kommunisták újra fel­szólítjuk a világ minden be­csületes emberét, hogy egye­sült erővel harcoljon a fajül­dözés embergyűlölő ideoló­giája és gyakorlata ellen. A legszélesebb körű tiltakozó mozgalom kibontakoztatása érdekében felszólítunk min­denkit, hogy tiltakozzék a jelenkor legszégyenletesebb jelensége, az Egyesült Álla­mok 25 milliós néger lakos­ságának barbár üldözése, a dél-afrikai és rhodesiai faj­üldöző terror, a megszállt területek és Izrael arab la­kosságának üldözése, a faji és nemzetiségi megkülönböz­tetés a cionizmus és az anti­szemitizmus ellen. Mindeze­ket a jelenségeket a reak­ciós kapitalista erők szítják és használják fel a tömegek politikai megtévesztése céljá­ból. Az imperializmus a faj­gyűlöletet a népek egységé­nek megbontása és saját uralmának konzerválása ér­dekében használja fel. A szé­les néptömegek elutasítják a fajüldözést és bevonhatók az ellene folytatott aktív harc­ba. Eközben megérthetik, hogy a rasszizmus kiirtása szoros kapcsolatban áll az általános antiimperialista harccal és az imperializmus ideológiai bástyái ellen foly­tatott küzdelemmel. A2 alapvető emberi szabad­ságjogok eltiprására törekvő imperializmus ellen folytatott harc érdekei lankadatlan harcot követelnek a szólás, a sajtó, a gyülekezési, a tünte­tési és a szervezkedési sza­badságjogok védelme, illetve kivívása érdekében, minden állampolgár egyenjogúságá­ért, és a társadalmi élet minden oldalának demokrati­zálásáért. Szilárdan szembe kell szállni a reakció min­den olyan kísérletével, amely — egyebek között népellenes törvények segítségével — meg akarja semmisíteni az osztályharcokban kivívott de­mokratikus jogokat és sza­badságokat. Rendszeresen fel kell lépni mind belföldön, mind nemzetközi téren a ha­lálveszélybe került hazafiak és demokraták megmenté­séért, a kommunistákkal és más hazafiakkal szemben al­kalmazott bírói önkény el­len; harcolni kell a börtö­nökben sínylődő hazafiak és demokraták kiszabadításáért és védelmezni kell a politi­kai menedékjogot. Mi kommunisták ellenez­zük a népek és a nemzeti kisebbségek elnyomásának minden formáját, állást fog­lalunk amellett, hogy min­den nemzet és nemzetiség fejlessze saját kultúráját és nyelvét; szilárdan védelmez­zük minden nép önrendelke­zési jogát. Nekünk kommunistáknak meggyőződésünk, hogy nem lehet véget venti az imperia­lista agresszió politikájának, nem lehet mindörökre felszá­molni a gyarmatosítást és a neokolonializmust, ném lehet kiirtani a fasizmus és a faji elnyomás gyökereit, ha nem harcolunk a monopoltőke hatalma ellen és az olyan de­mokratikus követelésekért, amelyeknek megvalósítása egészében meggyengíti az im­perializmus hadállásait és alapjaiban rendíti meg annak uralmát. Ezáltal kedvező fel­tételek teremtődnek meg a munkásmozgalom végső cél­jainak eléréséhez. A jelenlegi helyzet megkö­veteli a szocialista országok népei, a nemzetközi munkás­mozgalom és a nemzeti felsza­badító mozgalom minden osz­taga között az antiimperialis­ta harci szolidaritás megerő­sítését. A kommunisták rendkívül aktuális feladatnak tekintik az imperializmus bűnös poli­tikájának leleplezését és a közvélemény éberségének fo­kozását az imperializmus ag­resszív szándékaival és ter­veivel szemben. A tanácskozás résztvevői felszólítják a munkásokat, a parasztokat, az alkalmazotta­kat, az ifjúságot, a diákságot, az értelmiséget és a nőket kép viselő szervezeteket, a külön­böző politikai felfogású filo­zófiai és vallási meggyőződé­sű társadalmi rétegeket és csoportokat, a kapitalista or­szágok reálisan gondolkozó politikusait, az összes demok­ratikus pártot, haladó nemzeti és nemzetközi társadalmi szervezetet, hogy a kommu­nista pártokkal együtt tegye­nek erőfeszítéseket egységes antiimperialista harci akciók végrehajtására a feszültség felszámolása és a béke védel­me érdekében. Mindenkit meghívunk, hogy vegyen részt egy olyan konstruktív és széles körű eszmecserében, amely az imperialistaellenes harc kérdéseinek leszélesebb körét érinti A kommunisták a haladó, hazafias és békeszerető erők­kel közösen végrehajtandó egység nemzeti, regionális és nemzetközi akciók legdemok­ratikusabb előkészítésének és lebonyolításának hívei. Minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy na­gyobb egyetértésre jussanak a sok különféle imperialista­ellenes áramlattal és mozga­lommal, figyelembe véve e mozgalmak sajátszerűségét és tiszteletben tartva önálló­ságukat Az önkéntes alapon és közös megegyezéssel kivá­lasztott, együttműködési for­mák lehetővé teszik azt hogy az imperializmus ellen foly­tatott harc olyan új szintre emelkedjen, amely megfelel a jelenlegi helyzet követelmé­nyeinek. 4. A tanácskozás résztvevői a kommunista- és munkáspár­tok fokozottan akarnak hoz­zájárulni a népek előtt fel­merülő problémák megoldá­sához, ennek legfontosabb fel­tétele magának a kommunis­ta mozgalomnak a jelenlegi követelményeknek megfelelő magasabbfokú egysége. Ez határozott és állandó erőfe­szítéseket kíván minden párttól. A kommunista és munkás- tok tömörítése minden impe­rialistaellenes erő egyesítésé­nek legfontosabb tényezője. A tanácskozás résztvevői megerősítik azt a közös ál­láspontjukat, hogy a testvér­pártok kölcsönviszonyainak alapját a proletár internacio­nalizmus. a szolidaritás és a kölcsönös támogatás elvei, az önállóság és egyenjogúság tiszteletben tartásának, vala­mint az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elvei alkotják. Ezeknek az elveknek a szigorú betartása elengedhetetlen feltétele a testvérpártok között az elv­társi együttműködés fejleszté­sének, s a kommunista moz­galomban az egység megerősí­tésének. A testvérpártok együttmű­ködésének természetes formái a kétoldalú tanácskozások, a regionális találkozók, a kom­munista mozgalomban elfoga­dott elvek alapján lebonyoló­dó nemzetközi tanácskozások. Ezek az elvek és formák min­den lehetőséget megteremte­nek ahhoz, hogy a kommunis­ta- és munkáspártok egyesít­sék erőfeszítéseiket a közös célokért, a forradalmi világ­mozgalom növekvő sokrétűsé­gének helyzetében a közös cé­lokért vívott harcban. Jelen­leg, amikor a nemzetközi kommunista mozgalomnak nincs vezető központja, külö­nösen megnő a kommunis­ták akcióinak önkéntes egy­behangolása az előttük álló feladatok sikeres megoldása érdekében. A kommunista- és munkás­pártok akcióegysége elő fogja mozdítani a kommunista mozgalomnak a marxizmus— leninizmus elvei alapján meg­valósuló összefogását. A jelen­kor forradalmi és általános demokratikus mozgalmai előtt álló gyakorlati feladatok megoldását célzó szolidaritási akciók előmozdítják a kom­munista mozgalom különböző osztagai között az elengedhe­tetlen tapasztalatcserét. Hoz­zájárulnak a marxi—lenini el­mélet gazdagodásához és al­kotó fejlesztéséhez, az aktuá­lis politikai kérdésekben el­foglalt internacionalista, for­radalmi álláspontok megerősí­téséhez. A tanácskozás résztvevői kijelentik: hogy pártjaik el­tökélten minden lehetőt meg akarnak tenni a dolgozó tö­megek és a társadalmi hala­dás érdekében, azért, hogy kö­zelebb hozzák a nemzetközi tőke teljes legyőzését. Az im­perializmus ellen folytatott és az általános demokratikus követelések elfogadását cél­zó közös akciókat a szocialis­ta forradalomért és a kizsák­mányolás rendszerének felszá­molásáért vívott harc egy-egy részének és szakaszának te­kintik. A tanácskozás résztvevői­nek meggyőződésük, hogy minden kommunista párt po­litikájának hatékonysága a saját országában elért sikerei­től és a többi testvérpárt eredményeitől, együttműködé­sük mértékétől függ Minden egyes kommunista párt fele­lős tevékenységéért saját munkásosztálya és népe előtt és egyidejűleg a. nemzetközi munkásosztály előtt is. A kommunista- és munkáspár­tok nemzeti és nemzetközi fe­lelőssége elválaszthatatlan egymástól. A marxisták—leni­nisták egyszerre hazafiak és internacionalisták elvetik mind a nacionalista szűkkeb- lüséget, mind a nemzeti érde­kek tagadását vagy lebecsülé­sét, mind a hegemonista tö­rekvéseket. A kommunista pártok a munkásosztály és valamennyi dolgozó pártjai, s egyúttal a tényleges nemzeti érdekek zászlóvivői is, szem­ben az ezen érdekeket eláruló reakciós osztályokkal. Egy kommunista párt, amely a kapitalizmus körülményei kö­zött harcol, azzal járul hozzá a legnagyobb mértékben a szocializmus és a proletár in­ternacionalizmus ügyéhez, ha tevékenysége révén a munkásosztály és szövetsége­sei kivívják a hatalmat. A kommunista és munkás­pártok rendkívül változatos, sajátos körülmények között fejtik ki tevékenységüket. ®z megköveteli, hogy ennek megfelelően közelítsék meg a konkrét feladatok megoldá­sát. Minden egyes párt a marxizmus—leninizmus alap­elveitől vezérelve, saját konk­rét nemzeti körülményeit számba véve, teljesen önál­lóan dolgozza ki saját poli­tikáját, határozza meg a harc irányát, formáit és módsze­reit, választja a körülmé­nyektől függően a szocializ­musra való áttérés békés, vagy nem békés útját, vala­mint a szocializmus építésé­nek formáit és módszereit országában. Ugyanakkor a kommunista pártok tevé­kenységi körülményeinek sok­félesége, a gyakorlati felada­tok más-más megközelítése, sőt az egyes kérdéseltbén mutatkozó nézeteltérések nem gátolhatják a testvér­pártok összeegyeztetett fellé­pését a nemzetközi poron­don, különösen nem az im­perialistaellenes harc alapve­tő problémáit' illetően. Minél erősebb és összefor- rottabb egy kommunista párt, annál jobban tudja betölteni szerepét mind az országon belül, mind a nemzetközi kommunista mozgalomban. A kommunisták tudatában vannak annak, hogy mozgal­munk az óriási történelmi eredmények mellett, fejlődé­se során az utóbbi években súlyos nehézségekkel találta magát szemben. Meg vannak azonban győződve arról, hogy a nehézségek megoldódnak. Ez a meggyőződés azon a té­nyen alapul, hogy a nemzet­közi munkásosztály távlati céljai és érdekei közösek, minden kommunista párt a felmerült problémák olyan megoldására törekszik, amely megfelel mind a nemzeti, mind a nemzetközi érdekek­nek, a kommunisták forra­dalmi küldetésének. Azon alapul, hogy a kommunisták nemzetközi összefogásra tö­rekednek. A kommunista és munkás­pártok néhány nézetkülönb­ség ellenére kijelentik, hogy eltökélt Szándékuk egységes frontban harcolni az impe­rializmus ellen. Egyes ellentétek vélemény- csere során simulnak el, vagy pedig úgy szűnnek meg, hogy az események fejlődése lé­nyegileg tisztázza a vitás kérdéseket. Más ellentétek huzamosabb ideig fennáll­hatnak. A tanácskozás meg­győződése, hogy a vitás prob­lémákat meg lehet és meg is kell helyesen oldani a kom­munista pártok különböző formájú együttműködésének szilárdításával, a pártközi kapcsolatok bővítésével, a ta­pasztalatok kölcsönös tanul­mányozásával, az elvársi vi­tákkal és konzultációkkal, valamint a nemzetközi szín­téren végrehajtott egységes akciókkal. Minden párt in­ternacionalista kötelessége, hogy sokoldalúan előmozdít­sa a kapcsolatok javulását és a kölcsönös bizalom fejlő­dését valamennyi párt kö­zött, újabb erőfeszítéseket te­gyen annak érdekében, hogy szilárduljon a ■ nemzetközi kommunista mozgalom egy­sége. A konkrét tevékenység kollektív elemzése előmozdít­ja az egység megszilárdulá­sát. Az együttes imperialista fellépés irányvonala megkö­veteli a marxista—leninista pártok eszmei és politikai szerepének fokozását a világ forradalmi folyamatában. A kommunisták a forradalmi, a felszabadító és a demokrati­kus mozgalmak élvonalában haladva, a jövőben is kérlel­hetetlen harcot folytatnak a burzsoá ideológia ellen, fel­tárják a dolgozók előtt har­cuk valódi értelmét és a győ­zelem elérésének feltételeit. Az imperializmus elleni harc eredményessége és az ügy győzelemre juttatása érdeké­ben propagálni fogják a munkásmozgalomban, a széí les néptömegek körében, s közte az ifjúság körében is a tudományos szocializmus esz* méit, következetesen védel» mezni fogják elveiket, tőrén kedni fognak a marxizmus— leninizmus diadalra juttatá- Sára, a konkrét helyzetnek megfelelően harcolni fognak az elmélet és a politika jobb- oldali és baloldali opportu­nista eltorzításai ellen, a re- vizionizmus, a dogmatizmus, valamint a balos szelctáns ka* landorság ellen. Ezek az eb hajlások rendszerint lebecsül lik azoknak a reális erőknek a jelentőségét, amelyeket be lehet és be is kell vonni a harcba. A marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus iránti hűség, saját népük ér- dekeinek, a szocializmus kö- zös ügyének önzetlen és oda-» adó szolgálata elengedhetet­len feltétele annak, hogy a kommunista és munkáspár­tok egységes akciói eredmé­nyesek legyenek és helyes irányban hassanak, hogy biz» tos legyen sikerük kitűzött történelmi céljaik elérésében. A kommunista mozgalom a modem társadalom elvá­laszthatatlan része és legak-» tívabb ereje. Ezért a kom» munista és munkáspártok tör­vényen kívül helyezése me­rénylet a demokratikus jogok és a népek létérdekei ellen. A tanácskozás résztvevői ki­vétel nélkül támogatják a világ valamennyi kommunis­ta pártját, amelyek azért harcolnak, hogy legálisan ve» hessenek részt országaik po» litikai életében. Haragosan megbélyegezzük a véres meg­torlásokat és a terrort, ame­lyeknek ezer és ezer kommu­nista, s más demokrata és forradalmár vált áldozatává Indonéziában, Spanyolor­szágban, Portugáliában, Gö» rögországban, Bolíviában, Brazíliában, Kolumbiában, Mexikóban, Venezuelában, Panamában, Paraguayban, Guatemalában, Dél-Afri- kában, Thaiföldén, Haitiban, Malaysiában, Iránban, a Fü- löp-szigeteken és néhány más országban. Szolidaritásunkról bizto- sítjuk közös harcunk fegy­vertársait, akik a fasiszta és diktatórikus rendszerek, a tőkés országok börtöneiben sínylődnek, és harcolunk ki» szabadításukért. A mostani értekezletet részt* vevői úgy tekintik, mint fon-» tos szakaszt a kommunista világmozgalom egybeforrasz* tásának útján. Úgy vélik, hogy a testvéri kapcsolatokat, az együttműködést ! kivétel nélkül minden kommunista és munkáspárt között nem gátolhatja az, hogy egyes kommunista pártok nem vet­tek részt a tanácskozáson. Az értekezlet résztvevői kifeje­zik elhatározásukat, hogy együttesen lépnek fel az im­perializmus ellen, a nemzet­közi munkásmozgalom közös céljaiért vívott harcban azok­kal a kommunista és mun­káspártokkal is, amelyek a jelenlegi tanácskozáson nem képviseltették magukat. ★ Az imperializmus ellen ví­vott harc hosszú, kemény és nehéz küzdelem. Elkerülhe­tetlenül éles osztályharcok állnak előttünk. Erősíteni kell a támadást az imperializ­mus és a belső reakció állá­sai ellen. A forradalmi és a haladó erők győzelme elke­rülhetetlen. A szocialista országok né­pei, proletárok, tőkés orszá­gok demokratikus erői, fel­szabadult és elnyomott népek — fogjatok össze a közös harcban, az imperializmus el­len. a békéért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért, a demokráciáért és a szocializmusért

Next

/
Oldalképek
Tartalom