Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-19 / 139. szám
2 oldal K15LET-MAGYARORS ZÄÖ 1969. Június !9 Külpolitikai összefoglalónk @ Egy Schütz-sajtóértekezlef és egy Klesinger-beszéd margójára § Podgornij és Koszigln üdvözölte Pompidout Külpolitikai széljegyzet: A Fehér Ház szűrke eminenciása Klaus Schütz, Nyugat-Ber- lin kormányzó polgármestere nagy érdeklődéssel várt sajtókonferencián számolt be egy meglehetősen rendhagyó utazásról: lengyelországi látogatásáról és Jedrychows- ki’ lengyel külügyminiszterrel folytatott tárgyalásairól. A látogatást azért lehet szokatlannak nevezni, mert eddig nem volt rá példa, hogy Nyugat-Berlin szenátusának vezetője szocialista országban hivatalos vizitet tegyen. A múltban ettől minden bizonynyal visszatartották azok a nyugatnémet vezetők, akik ma is görcsösen ragaszkodnak ahhoz a tételhez, hogy Nyugat-Berlin az NSZK-hoz tartozik. Ezek a Rajna-parti politikusok attól tartottak: egy ilyen látogatás legalábbis a közvetett elismerése annak, hogy Nyugat-Berlin önálló, a Német Szövetségi Köztársaságtól független közigazgatási egység. Ilyen nézőpontból feltétlenül új és érdekes jelenség Schütz varsói útja, amelynek jelentősége önmaga tényében rejlik és amelytől természetesen nem is lehetett látványos eredményeket várni. Schütz sajtóértekezletén hangoztatta: a lengyel fővárosban szó esett Lengyelország és Nyugat- Berlin gazdasági kapcsolatainak jövőjéről, kulturális cseréről — és ezt nevezte meg a polgármester a legnehezebb problémának — az Odera— Neisse-határról. Bár nyilatkozata végén elmondta a Bonn által követelt formulát Nyugat-Berlin és az NSZK gazdasági, politikai és kulturális „összetartozásáról”, maga az a tény, hogy hivatalosan egy szocialista országba utazott, azt mutatja: engedményt kellett tennie e tarthatatlan doktrína rovására. Sajtóértekezletével szinte egyidőben Bad Godesberg- ben, a híres fürdőhelyen, a Bupdeswehr-szövetség ülésén beszédet mondott Kiesinger kancellár. Szavaiból ritka plaszticitással tűnt ki, milyen változatlan az a veszélyes vonalvezetés. amelyet Bonn néha különböző szirénahangokkal próbál tagadni. Sürgette a NATO további erősítését, hangoztatta, hogy „a másik féllel” (mármint a szocialista országokkal), csak „az erő helyzetéből” lehet tárgyalni, dicsőítette a hitleri Wehrmacht utódját, a Bundeswehrt és így tovább. Még a szabad demokrata párt sajtószolgálata is felháborodottan ítélte el Kiesinger beszédét. A kancellár az NDK-ban lévő helyzetet a hidegháború bevált receptje szerint ecsetelte, ugyanakkor szavai szerint persze Nyugat-Németor- szágban „minden rendben van” — írja a sajtószolgálat, amely a következő mondattal fejezi be kommentárját: „Ameddig a bonni kormány ilyen valóságtól elrugaszkodott elképzelésekhez ragaszkodik, addig minden meggyőző erő hiányzik a kettéosz- tottsággal kapcsolatos panasz kodásaiból”. Nyikolaj Podgornij és Alek- szej Koszigin kedden üdvözlő táviratot intézett Georges Pompidouhoz abból az alkalomból, hogy a francia köztársaság elnökévé választották. Podgornij távirata többek között megállapítja: a Szovjetunió és Franciaország közötti kapcsolatokban az utóbbi évek során kialakult kölcsönös megértés és sokoldalú együttműködés, meggyőződésünk szerint, megfelel országaink állandó lét- fontosságú érdekeinek. Koszigin táviratában hangsúlyozza: az erősödő szovjet —francia együttműködés egyre jelentősebb szerepet játszik az európai feszültség enyhítésében, hozzájárul az aktuális nemzetközi problémák rendezési módjainak felkutatásához. Országaink további kölcsönös erőfeszítései, meggyőződésünk szerint, még kedvezőbb légkör kialakításához fognak vezetni a Szovjetunió és Franciaország kapcsolataiban. A szerdára virradó éjjel a vietnami szabadságharcosok újabb tüzérségi támadásokat intéztek az ellenség különböző állásai ellen. Tüzérségük már második éjszaka lőtte a Bien Hoa-i amerikai légi- támaszpontot, Saigontól 30 kilométernyire, s a támaszpontra mintegy 15 rakétalövedék csapódott be. A hazafias erők összesen 23 ellenséges célpont — fő- hádiszállások, légitámaszpontok, stb — ellen intéztek támadást. A laoszi határ közelében húzódó fennsíkon a különleges fegyveres erők táborát immár 42 éjszaka egymás után lőtték a szabadságharcosok. A tábor területére az éj folyamán mintegy 40 tüzérségi lövedék csapódott be. Merész támadást intéztek a szabadságharcosok' a 173. amerikai ejtőernyősdandár főhadiszállása ellen Binh Dinh megyében. Megfelelő tüzérségi előkészítő tűz után a szabadságharcosok behatoltak a főhadiszállás védelmi körletébe és több katonai berendezést dinamittal és plasztikkal felrobbantottak. A világpolitika híreiben gyakran szerepel egy név: Henry Kissinger. Félreértés ne essék, még csak nem is névrokona a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának, azonban a szarukeretes szemüveget viselő, 46 éves egyetemi tanár akcentusa mégis német származásra vall. Ez a férfi, akinek rezidenciája a Fehér Ház alagsorában van, naponta másfél órát tölt Richard Nixonnal. az Egyesült Államok elnökével, akinek legfőbb külpolitikai tanácsadója. A német akcentus nemhiába árulkodik. Henry Kissinger a németországi Furth- ban született 1923-ban. Szüleivel együtt 1938-ban menekültek a hitleri Németországból az Egyesült Államokba. A második világháború idején tiszthelyettesként szolgált az amerikai hadseregben, 1946-ban hadnagyi rangban szerelt le és megkezdte tanulmányait a Harward egyetemen. Doktorált, majd ezt követően ugyanitt tanfolyamot szervezett „A jövő ál- lamférfiai” témáról. Ezeken a nyári szemesztereken sok politikus, diplomata és értelmiségi vett részt a különböző országokból, ami kitűnő alkalmat nyújtott számára, hogy jó kapcsolatot építsen ki. Az ismeretségek későbbi karrierje szempontjából hasznosnak bizonyultak. Mint a politikai tudományok, különösképpen pedig a külpolitikai kérdések szakértő tanácsadója, különböző beosztásokban már négy elnököt szolgált: Eisenhowert. Kennedyt, Johnsont és most Nixont. Egyébként tíz éven át tanácsadója volt Nelson Rockefellernek, New York állam kormányzójának a nemzetközi kérdések és az atomstratégia területén. Ebből a rövid felsorolásból is kitűnik, hogy Kissinger pályafutása során mindig a hatalmi központok közvetlen közelében tevékenykedett. Az ötvenes években Kissinger két tudóssal, Jerome Wiesnerrel és Thomas Schel- linggel részt vett a szovjet- amerikai erőegyensúly stratégiájának kidolgozásában Kissingernek erről a témáról az a véleménye, hogy meglepetésszerű támadás esetén totális visszavágás várható — amivel mindkét állam tisztában van. Számos könyvben kísérelte meg, hogy definiálja az atomfegyverek korszakának nemzetközi politikáját. Korábban azon a nézeten volt, 'hogy a „Nyugatnak katonailag fölényben kell lennie a kommunizmussal szemben” és az Egyesült Államoknak hagyományos fegyverekre is szüksége van. Egyébként azt mondják róla — írja Louis Wiznitzer —, hogy nem rokonszenvez az olyan külpolitikai vonalvezetéssel, amelyet nem a józan megfontolások, hanem elhamarkodott reakciók diktálnak. Nelson Rockefeller például állítólag Kissinger tanácsára határolta el magát a vietnami háború véres szájú uszí- tóitól‘,0 I ! -+Ameddig Rodgers külügyminiszter még csak azzal volt elfoglalva, hogy kiszemelje munkatársait, addig Kissinger a Fehér Ház alagsorában már régen összeállította kiváló, fiatal koponyákból álló stábját, akiket a State De- partmen-ből (az amerikai külügyminisztériumból) és az egyetemekről verbuvált. A Fehér Ház szürke eminenciásáról az a hír járja, hogy nem az a feladata, hogy az elnök külpolitikáját irányítsa, hanem hogy össze- gyűjtsön minden anyagot és ebből kihámozza a problémákat, ezek megoldásának különböző módozatait és azt terjessze az elnök elé. Ezért fogadja minden délelőtt egymásfél órára az Egyesült Államok elnöke külpolitikai tanácsadóját Kissinger egyébkén részt vesz a nemzetbiztonsági tanács ülésein és mint arról olvashattunk, elkíséri az elnököt külföldi útjaira: így nemrégen Európába. Az európai származású amerikai európai maradt külpolitikájában, ellentétben az ..ázsiaiakkal”, akik közé például Dean Rusk, Johnson külügyminisztere is tartozott. Kissinger szerint az Egyesült Államoknak politikájában döntően Európára kell koncentrálnia. Azt a felfogást képviseli, hogy a jelentős problémákat összefüggésükben kell vizsgálni, mert ezek mindegyike valami módon összefügg a többivel. A Schweitzer Illustrierte egyik májusi száma szerint a többi között egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy vizsgálat alá vonja a nukleáris technológia következtéoen létrejött pszichológiai és politikai problémákat, állítólag azzal a céllal, hogy fokozatosan felszámolható legyen a katonai és diplomáciai területen mutatkozó fennhéjázás, amely még abból az időből származik, amikor Amerika még sebezhetetlennek tartotta magát. A vietnami kérdést illetően az a véleménye, hogy hivatalos beszédekkel és nyilatkozatokkal nem lehet valódi és tartós békét teremteni, csupán a tárgyalóasztal mellett, a nyilvánosság kizárásával. Ennek az írásnak nem célja, hogy kommentálja Kissinger különböző álláspontjait, csupán arra szorítkozik, hogy bemutassa őt — nézeteivel együtt. Sokan szemére vetik intellektuális arroganciáját Egyszer Nelson Rockefeller azt kérte, hogy egy számára előkészített beszédet változtasson meg, amire Kissinger így válaszolt: „Ha Picassótól képet vásárol, nem' hívja el a mestert, hogy kijavítsa.” Ö maga állapította meg önmagáról, hogy a szerénység nem erőssége. Nixon ezt az európai műveltségű, a politikai tudományokkal, különösen a külpolitikával foglalkozó egyetemi tanárt nevezte ki arra a posztra, amelyet John F Kennedy és L. B. Johnson időszakában McGeorge Bundy és Walt Rostow töltött be. Kétségtelen, , hogy Henry Kissinger elődeinél kiegyensúlyozottabb és tájékozottabb. (b—s) LEZUHANT OSZTRÁK REPÜLŐGÉP. Kedden lezuhant az osztrák légierő egyik sugárhajtású bombázó-repülőgépe. A pilóta életét vesztette. Képünkön: a repülőgép ron- CSai. (Telefoto — AP—MTI—KS) Arkagyij Veiner — Georg// Veiner: \Nycmozáú magánügyben Fordította: Kassai Ferenc 25. Lassan, sietség nélkül beszélt, és Sztasz megérezte: alaposan megrág minden szót. — És mikor jött haza? — Későn, nem emlékszem pontosan. — Mennyi időt töltött az üzletekben ? — Körülbelül nyolcig járkálhattam. — Milyen üzletekben fordult meg, ha nem vagyok in diszkrét? — A Marina téri áruházban. ag Oktyábr és Kolhozna ja utcai bizományiban és még néhány helyen. Vettem egy retikült a feleségemnek. Tyihonov elkérte tőle az elegáns, fekete táskát. Hátra dőlt fotelében: — ön kellemes beszélgető partner. — Miért? — Kozak hangja óvatossá vált. — Azért, mert az ön elbeszélése egy régi, de szörnyen mulatságos anekdotát juttatott eszembe. Megengedi, hogy elmondjam? — Szívességet tenne. — Kozak bizonytalan mozdulattal tárta szét a karját. — Hazatér egy ember a nyári szabadságáról, és. meséli a barátainak: „Ahogy megérkeztem Kiszlovodszkba. egyből kisétáltam a tengerhez és megfürödtem.” — „Bo csáss meg — figyelmeztetik a barátai —, de hiszen Kiszlo- vodszknál nincs tenger!” Honnan tudhattam volna, hogy nincs? — feleli. Ha tudom, bizonyára nem fürdőm negl” Jó, nem? — Jó — bólintott Kozak. — ■>e mi köze van ennek... — Mi köze? — Sztasz el- apta Kozak feszült pillantását. — Csak annyi, hogy ön bizonyára nem tudta: hétfőn 'Árva tartanak Moszkvában az iparcikküzletek. Ha tudta volna, nem veszi meg a táskát. így van? Ez gól volt. Kozak még a íutkérozást is abbahagyta. A szoba közepén állt, elegáns nyakkendőjének csücskével törölgette a szája szélét. Tyihonov nyugalommal lóbálta kezében a retikült. Kozak elhatározta, hogy a pálya közepére penderíti a labdát, újrakezdéshez. — Bocsásson meg, úgy látszik, eltévesztettem a napot. Hát persze, kedden vettem a táskát! — És vendégségbe is kedden ment? Kozak zavarba jött egy pillanatra : — Nem... Vendégségben hétfőn voltam. — Ha szabad kérdeznem: kinél? Hol? — Sztasz elővette a zsebnoteszét. — Aljosinéknál. A délnyugati városrészben. — Van telefonjuk? — Nincs, de rövidesen kapnak. — Mikor ért oda és meddig maradt? — Hatra már ott voltam Későn jöttem el. — A barátai minden bizonnyal megerősíthetik, hogy az egész estét náluk töltötte? Kozákon erőt vett az idegesség. Lehetetlenségig megfeszítette a nyakkendőcsomóját, csak akkor lazította meg, amikor már-már fuldokolni kezdett. Ingén kigombolta a legfelső gombot, majd újra megrántotta nyakkendőjét. — Tönkreteszi a vadonatúj nyakkendőjét — figyelmeztette Tyihonov. — Szóval? — Becsületszavamat adom rá. hogy egész este ott voltam, de nagyon nem szeretném, ha náluk ellenőrizné ezt a tényt. Tyihonov ^csodálkozva vonta fel szemöldökét: — És miért? — Maga intelligens ember! Megértheti, hogy vannak dolgok, amiket az emberek félreértenek. Az ön jövetelét helytelenül is értelmezhetik. Gondolja el, hogyan vélekednének rólam ezek az egyszerű, jámbor nyárspolgárok, ha a bűnügyi rendőrség érdeklődne felőlem. Nem olyan egyszerű ez! A bűnügyi rendőrség ! Gondolkozzék! Hogyan hangzik ez? — Büszkén — felelte komoran Tyihonov. — Az érvei elégtelenek. Annál is inkább, mert becsületes embernek nincs mit tartania attól, ha a törvény nevében kérdezősködnének felőle. Ezért velem kell jönnie Aljo- sinékhoz. — De hiszen ez lehetetlen! — kiáltotta kétségbeesetten Kozak. — Egyáltalán nem lehetetlen. Nagyon is lehetséges. Higyje el nekem. — Értse meg, arról van szó, hogy Aljosin nincs otthon. — Nincs? Hát hol van? — Kiküldetésben — válaszolta elhaló hangon Kozak. — Hát akkor hol járt hétfőn este? — Már mondtam. Aljosinéknál. — Értem. — Tyihonov türelmetlenül dobolt a karosszék karfáján. — Miért nem fogalmaz pontosabban? Aljo- sinnénál járt és nem Aljosinéknál! — Aljosinnénál — sóhajtott beletörődőén Kozak. Tyihonov gondolkodóba esett. „Tragikomikus, ha belegondol az ember, mi mindennel kell foglalkoznia szolgálatban. Mellesleg, ez érthető is. Olyanok vagyunk, mint a határőrök. A normális és torz jelenségek határvonalán cirkálunk. — Az igazi határt azonban csíkosra mázolt oszlopok jelzik. Ami munkánkat nem könnyítik meg jelzőtáblák. Az ember nem lehet tapintatos, nem fordíthatja el szemérmesen a tekintetét az idegen szennyes elől...” Tyihonov végigsimította tenyerével az arcát, majd felállt: — Sajnos, el kell keserítenem, Lev Alekszejevics: el kell mennünk Aljosinékhoz. — De nem érdemes égy ilyen csekélység miatt... Maga is nevetni fog az egészen... — Lehet. De, ahogy a főnököm szokta mondani, az nevet legjobban, aki következmények nélkül nevet. Kinyílt az ajtó, magas, ősz hajú férfi lépett a szobába. Tyihonovhoz lépett, és *"'lt, vidám basszushangján bemutatkozott: — Adjon isten! Lagunov vagyok — erős, férfias kézfogással üdvözölte Tyihono- vot. — Nem, kedvesem, önnek archaikus elképzelései vannak a mai perifériáról! — Lagunov ízesen felkacagott. Pirosas arcán mozgékony ráncok futkároztak, kis ősz bajusza kemény jellemről tanúskodott. „Ilyen férfiról mintázhatta Ehrenburg Smiedl őrnagy portréját” — gondolta Tyihonov. (Folytatjuk
