Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-17 / 137. szám
JSÜÍ. Wnfos 7K rmm-msBfiEGBSkM f m&i A béke szara és fogalma összefogja a haladásért küzdő erőket Orosz Ferencnek, az MSZMP megyei bizottsága első titkárának beszédével zárult megyénkben a tavaszi békehónap A békenagygyűlés elnöksége. Orosz Ferenc elvtárs ünnepi beszédét mondja. madás is. Ennek a háborúnak hőse a vietnami nép, amely nincs egyedül, amely élvezi a haladó világ rokon- szenvét, a szocialista országok, s közöttük hazánk támogatását is. E segítség is hűen mutatja, hogy megvan a biztosítéka a béke fennmaradásának. Ez a biztosíték a Varsói Szerződés ereje, a szocialista országok egysége. Az egység védelmére megfelelő erőre van szükség, s jó tudni, hogy a szocialista államok rendelkeznek azzal az erővel, amely szükséges az agresszo- rok megfékezésére. A békéért vívott harc — és ezt ma már mindenütt felismerik — nemcsak a kommunisták, hanem az emberiség legsajátosabb nemzeti és nemzetközi érdeke is. A továbbiakban az előadó vázolta a moszkvai tanácskozás jelentőségét. A napjainkban világméretűvé vált nemzetközi harc a minden szabadságtörekvéssel szemben álló reakció és a ■ társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért, a békéért küzdő száz és százmilliók között fo- lyik. Ezért is van nagy jelentősége annak, hogy a szocialista országok, a világ kommunista és munkáspártjai egysége, ereje szüntelenül növekedjen. Megfelelő választ kell adnunk az imperializmus törekvéseire. Orosz Ferenc ezután életünk több, jellemző sajátosságáról beszélt. Elmondta a többi között: könnyen felmérhető az a fejlődés, amelyet népünk az elmúlt negyedszázad alatt megtett. Szabolcs-Szatmár helyzete is összehasonlíthatatlanul más,, mint a felszabadulás előtt volt. A megye fejlődésében jelentős szerepe van Csenger- nek, a csengeni járásnak is. Hangsúlyozta, hogy a járás alapvető dolgokban élenjáró tudott lenni. Elsőként vált termelőszövetkezeti járássá. Megfontolt és megalapozott a szövetkezetek egyesítését célzó törekvésük. Még sok más tény jelzi: megértették a haza fejlődésének történelmi útját. Tetteiket jó gazdálkodás, az ezzel járó gazdasági, kulturális felemelkedés fémjelzi. Ezt az életet kell nekünk fejleszteni, megvédeni. Az emberiségnek választani kell a béke és a háború között. Erre a kérdésre nem kétséges a válasz. A népek érzik, tudják, hogy a háború őrült öngyilkosság. A béke nem V. Pankov: Rossz a televízióm Vasárnap már a kora reggeli órákban ünneplő emberek gyülekeztek a csengeri járási művelődési házban. Szamostatárfalváról, Számos- becsről, Komlódtótfaluból, Csengersimáról, Nagygécről, Fátyodról és Csengerújfalu- ból népes csoportok jöttek a tavaszi békehónap megyei záró gyűlésére. Az elnökség soraiban helyet foglaltak a csengeri járás és a község párt, állami és társadalmi életének képviselői és a szomszédos járások küldötteinek képviselői is. Koncz Károlynak, a Hazafias Népfront megyei titkárának megnyitója után emelkedett szólásra Orosz Ferenc, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának első titkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja. Bevezetőben arról szólt, hogy az 1949-ben Párizsban kibontakozott békemozgalom, — világmozgalommá fejlődött. A béke szava és fogalma ma már cementként fogja össze a haladásért küzdő erőket. Közelebb hoz egymáshoz tudóst és írástudatlant, öreget és fiatalt, sárga, fekete és fehér embert. Az emberiség legutóbbi húsz éve során nem volt olyan fontosabb nemzetközi esemény, amelyen a békemozgalom ne hallatta volna a szavát — mondotta Orosz Ferenc. Majd arról szólt, milyen szerepet vállalt és teljesített megyénk — közöttük a csengeri járás — dolgozó népe a most véget ért békehónap során. Hangsúlyozta, hogy sok helyen és számtalan formában bebizonyosodott: nem szemléljük tétlenül s legdrágábbat, a béke sorsát, hanem küzdünk érte. Az előadó ezután ismertette, hogy a nemzetközi életben folyó küzdelem kétségtelenné teszi: a béke legnagyobb ellensége az imperializmus. Az amerikai imperializmus legbrutálisabb, legnyíltabb támadása pedig a vietnami nép elleni agresz- sziv háború, amely egyben az egész világ békéje elleni táAmióta elromlott a televízióm, olyan érthetetleneknek tűnnek az emberek!... — Szikrázott-e már magának a szeme? — kérdezte tőlem valaki tegnap a buszon. — Hogy értsem ezt? — Úgy, hogy kigyulladhat-e ettől a szikrától egy szénaboglya? — Hát ott a vagonban?! — Miféle széna? — Hát ott a vagonban?! No, és Fred? Gondolja, hogy nem ő volt a tettes? De akkor hogyan gyulladt meg a széna? Miközben nagy nehezen ki- vergödtem a peronra, a sapkám a szememre, a szemüvegem pedig az orrom hegyére csúszott. — Kiköpött Fred! — mosolygott rám a vezető és kinyitotta a kocsi ajtaját. Egy öreg néni állt mellette: — Szakasztott olyan, mint a Fred! — lihegte. — Mit gondolnak, elfogják, vagy nem fogják el? Kiadós késéssel érkeztem a munkahelyemre. — Beszélni szeretnék magával, — szólt a főnököm, amikor megpillantott. — Szíveskedjék befáradni hozzám! „Még ez hiányzott, — forrt bennem a méreg. — Ha rosszul kezdődik a nap, úgy is folytatódik!... — Mondja, — kínált hely- lyel a főnök, — ha nagyon sok alkoholt fogyaszt az ember, meggyújthat-e valamit a lélegzete? — De miért tőlem tetszik ez iránt érdeklődni? — Úgy hallottam, maga a vegyészeihez is konyít valamit... — Na igen... Szerintem nem. Nem gyújthat meg semmit. — Szerintem sem. Tehát öngyulladásról szó sem lehet. De a rejtély kulcsa mégis csak az, hogy miért, mitől gyulladt meg a széna?... A folyosón egyik kollégámba ütköztem. — Jó, hogy látlak, Bocs- kin! Mondd meg nekem gyorsan, mi van a szénával!? — Igen... Szóval te is — veregetett vállon barátságosan. — Hát ez valóban talány... De még milyen talány!... Szerintem nem a szénában kell keresni a megoldást. A nyomok Fredhez vezetnek. Nem vetted észre, hogy... Bizonyára a tévében volt az este valami, amit nem láttam. Persze! Itt van a műsorban: „20,15: Az áldozat”. Nyavalyás tévé! Éppen most kellett elromlania! Este nyolc körül a szokott helyen vártam Zóját. Szemben az ékszerüzlettel. Végre úgy negyed kilenc után az üzlet elé gördült egy kocsi. A kocsiból azonban nem Zója, hanem két gyanús alak bújt ki, feszitővasakkal felfegyverkezve. Beléptem a telefonfülkébe, hogy felhívjam Zóját, közben láttam, hogy a két pacák privilégium. Minden embernek joga van az élethez, az alkotó munkához. Befejezésül Kádár János elvtárs Moszkvában elhangzott szavait idézte: „Egy új, minden eddiginél pusztítóbb világháború kirobbanásának megakadályozása, a béke védelme és tartóssá tétele változatlanul korunk alapkérdése. A társadalmi forradalom korszakában élünk, és annak útját Lenin, az orosz bolsevikok, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitották meg. Ugyanakkor egy gyorsan fejlődő tudományos és technikai forradalom időszakában is élünk. A kommunista és munkáspártokra, világmozgalmunkra rótta a történelem a magasztos feladatot: vezessék a harcot. Az emberi tudás vívmányai ne az ember ek pusztítására, hanem felszabadítására és boldogulására szolgáljanak.” A nagy tetszéssel fogadott előadás után Koncz Károly mondott zárszót. Az ünnepi békenagygyűlés után a művelődési házban műsor szórakoztatta a csengeri járás dolgozóit. Hammel József feszegetni kezdte az ékszerüzlet redőnyét. Azonnal tárcsáztam a rendőrséget. Zója és a rendőrség egy- időben érkezett. Én Zójához, a rendőrök pedig az üzlethez igyekeztek. — Hát maguk?! — néztek nagyot a betörők. — Nem „Az áldozatot” nézik? Ilyen remek folytatást elszalasztani!?... — Elromlott az őr szobán a tévénk, — mondta a rendőrtiszt. Az egész társaság — a rendőrök, a betörők és mi ketten — elhelyezkedtünk az URH-kocsiban, s Zójáékhoz hajtottunk, mivel kedvesen felajánlotta, hogy nézzük meg náluk a folytatást. Elég jókor érkeztünk, — még csak tíz perce ment a krimi. A rendőrök sokáig hálálkodtak, megdicsértek éberségemért, Zóját pedig vendégszeretetéért. Távozáskor a rendőrhadnagy így elmélkedett: — Hát bizony, az elromlott televízió elszakíthatja az embert a társadalmi valóságtól!... Krecsmáry László fordítása n 18. elnök sem jó? Csak fegyelemmel, az alapszabály betartásával lehet rend Nyírjákón Biró János elnök: «« — Bizonytalan vagyok. Akit egyszer megmart a kígyó, a gyíktól is fél... Sipos István állattenyésztő: — Az elmúlt két évben sokat fejlődött a tsz. Én nemrégen dolgozom itt, de tudom, hogy volt azelőtt. Apám tsz-tag. Év közben kapott egy kis terményt és zárszámadáskor azt mondták neki: „Erőt, egészséget, jó munkát a következő évben.” Dani István, kertész: — Itt az emberekbe bele nevelődött, hogy egy-egy vezető nem marad sokáig. . . Sok a háztáji. Csak azért jönnek el egyesek dolgozni, hogy legyen háztáji... Veze László, föagronómus- helyettes: — A község 30 százaléka jó anyagi alapokkal rendelkezik, ők a hangadók. Nyíltan nem mondanak véleményt, de nekem is suttognak: „Ez az elnök nekünk nem jó, olyan ember kell, mind Bodzás, vagy maga.” Aztán a hátam mögött rólam azt mondják, ez is idejött meghízni. Rossz hagyomány Nyírjákón elemi erővel tör felszínre most a „csendes” aknamunka, amit egyes emberek, klikkek, két és fél éve folytattak és folytatnak. Az áskálódás, a vezetők egymás ellen való uszítása, lejáratása úgy tűnik, mint Dani István kertész is megfogalmazta, hagyomány a községben, a tsz-ben. Erre utal, hogy a szövetkezet létezésétől Biró Jánosig a jelenlegi elnökig 17 elnök mondott már székfoglalót. 1967 nyarán végre úgy tűnt, vezetés dolgában egyenesbe került a njn'rjákói termelőszövetkezet. Három kiválóan képzett szakember, két agrármérnök — egyik elnök, másik főagronómús lett — és egy felsőfokún végzett közgazdász — főkönyvelő lett — hagyta ott a járási tanácsot, hogy Nyírjákót egyenesbe hozza. Hogy a termelőszövetkezet dolgait menynyire sikerült rendezni, arra beszédes példa: Sipos Istvánnak készpénzfizetés helyett 1968. évi zárszámadáson már nem azt mondták, mint édesapjának korábban: „Erőt, egészséget a további munkához!” Sipos pénzt kapott, 30 ezer forint volt az évi jövedelme. így alcikult a legtöbb tagé is. A gazdálkodás rendbe jött. De az emberek, az emberek rossz tulajdonságai nem változtak. Néhányan azon mesterkedtek, és számukra az volt a fontos, hogy ne legyen rend, egyetértés. Mit bánták ők, hogy a bruttó termelési érték milliókkal nőtt, hogy a tagok nem 18 forintért, de annak háromszorosáért végezték ugyanazt a munkát. Szétszedni a vezetőket — Most már tudom, mire ment a játék, — mondja az elnök — szétszedni a vezetőket. Leszerelni, befolyásolni őket, névestékkel, pálinkával. vagy készpénz felkínálásával. Elmondok egy példát. Az egyik tsz-tagnak egy aláírás kellett. Amikor azt mondtam, majd megvizsgáljuk az ügyét, mert nem egészen tiszta, előkerült a pálinka Elutasítottam. Rossz ember lettem. Próbálkoztak más módon is. Sok embert azért ítéltem másként, mert félrevezettek. A vezetők szétszedése sikerült. A főkönyvelő gyorsan távozott a községből. Az elnök és az agronómus között, a kezdeti egyetértés után, gyakoriak lettek a viták. Egyszerű agronómia! kérdéseken vitatkoztak, majd bérezési dolgokban különbözött a véleményük. Ha az el« nők valamit megígért, a főagronómús az elnök tudta nélkül ráduplázott. A két szakember ambíciója, tettrekészsége így az egymásra való acsarkodas- ban szenvedett hajótörést. — Pedig micsoda lehetősé« geink vannak! — Néhányat el« sorolt az elnök: — 130 hold kaszálóval, ősgyeppel rendelkezik a tsz. Tavaly fel kel« lett égetni a sárj út, nem volt aki betakarítsa. Berendezkedhetnének öntözésre, de nem öntözünk, pedig bővizű csatornánk van. öntözésre al« kalmas, jó talajunk. A ta« valyi szárazságban 1000 mázsa lucerna veszett el. hogy nem öntözhettük. Ha a kertészetünket öntözésre 1 rendeznénk be, az is milliókat hozna. [Sincs munkaerő? Nincs munkaerő a tsz-ben. Az 1600 holdas szövetkezetnek 224 tag a tulajdonosa. Ebből 160 dolgozik rendszeresen. Ha dolgozik. Mert nemcsak a vezetők szétszedése sikerült. Megbomlott a kezdetben kialakított munkarend, nincs munkafegyelem, A 6 lófogatból csak 3-ra tudnak embert ültetni. A húsztagú rakodóbrigád szétszóródott. Időközönként hangos a tsz-major az alkudozásoktól, ahogy a vezetők és tagok az elvégzendő feladatok pénzbeli ellenértékére licitálnak. Ha a vezetők nem engednek, nem elégítik ki a kívánságukat, akkor a tagok hazamennek. Megtehetik, erős a háztáji. — Tavaly ősszel a saját almánkat nem tudtuk feldolgozni, mert a kertészetből a dolgozók más termelőszövetkezeti tagoknál vállaltak a háztájiban napszámot. A módosabb tsz-tagok, akiknek gyümölcsöskertje van, száz forint napszámot fizettek tsz- tagoknak. Nyírjákón a háztájiban ta» valy 11 tag tartott lovat, da« colva a tsz-törvény és a helyi alapszabály tiltó rendelkezéseivel. Fegyelemsértés és törvénysértés napirenden van. De« hát mit tesz a fegyelmi bizottság? Az ügyek gyűlnek, s egy dossziéban porosodnak hónapok óta. A fegyelmi bizottság elnökének is gyümölcsöse van. Többre képesek A nyírj ákói termelőszövetkezet az elmúlt két évben gadaságilag rendbe jött. De adottságaik révén nemcsak tízmillió bruttó árutermelésre lennének képesek. Legalább ötmillióval többre. Az elnök és a gazdaság többi vezetői jól képzett szakemberek, már bizonyítottak. A tsz-tagok 70 százaléka elismeri ezt, egyértelmű az álláspontjuk, hogy ezeknek a vezetőknek szakképzettsége nélkül, irányítása nélkül nem érhették volna el a magasabb termésátlagokat. A tagok többsége azt is tudja, és vallja, hogy a bajok orvoslására nem a vezető garnitúra újabb cseréje a gyógyír. Ez csak alkalom lenne egyes embereknek arra, hogy, mint 17 elnök mellett tehették, a zavarosban halásszanak. Nyírjákón a helyzet változását csak a szigorúbb rend, a szövetkezeti fegyelem érvényesítésével, a jó termelési lehetőségek kiaknázásával érhetik el. Ebben kell a gazdasági vezetőket, köztük az elnököt is segíteni. Ezt diktálja a tsz-tagok és a község lakói többségének érdeke. Seres Ernő
