Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
ttfrTVT in — VASÁRNAPI MBLLfiKLlff S. of dal Kőnyvnapi mérleg: Szabolcs szereti íróit A valóságkutatás műhelye Látogatás az MSZMP KB Társadaíomtudományi Intéze:*hen fiWG ?5nTtts W: Porcelán- és képgyűjtemény a Czóbel család hagyatékából Huszonöt darabból álló porcelán és 100 darabból álló képgyűjtemény került a Nyíregyházi Jósa András Múzeumba az anarcsi' Czóbel család hagyatékából. A porcelánokat Czóbel Minka, a költőnő használta utoljára. A gyűjtemény között található a költőnő díszes asztali lámpája és felfüggeszthető, mécsvilágításű csillárja. A fenékjeggyel, sorszámmal ellátott. szép formájú és díszí- t riű edények a 19. századi bécsi és herendi gyár termékei voltak. A képeket Czóbel Minka barátnője, Büttner Helén ké szítette. A festmények többsége házi és erdei állatokat, erdő- és parkrészleteket, a szűkebb és távolabbi környezetet. s Anarcsot ábrázolja Sok közte a családi portré. A leltározás, restaurálás és keretezés befejezése után az értékes gyűjteményt kiállításon mutatják be a közönségnek. Húsz százalékkal több könyv fogyott, mint bármikor Szabolcs megelőző könyvnapjain. Ismét meg kell bírálni a könyvterjesztést: megyénk íróinak, Galambos Lajosnak, Váci Mihálynak és Ratkó Józsefnek könyvnapi könyvei az első naptól hiánycikkeknek számítottak, pedig országosan ezek a könyvek nem fogytak el» Ugyancsak baj volt vendégeink dedikálásával: hiába mentek dedikálni a könyvesboltokba, nem volt kötetük, amire kézjegyüket ráírhatták volna. Viszont annál nagyobb elismerés az ügyes olvasóknak. Pult alól, más megyéből, előre biztosí- tottan az író-olvasó találkozókra személyesen vitték ajánlás-írásra a szerzők könyveit. Képes Gézának, a Tanárképző Főiskolán tartott igen színvonalas előadása után például több mint ötven kötetét vitték ki a közönség soraiból. A leglelkesebb ilyen esemény Tiszabercel könyvheti ünnepe volt, ahol zsúfolt előadóterem várta a vendégeket és a fehér asztalnál is ott ült a község egész vezetősége, az öregek is. Kitűnő volt az első könyvheti ünnep az egyetlen idei tanyai könyvnapon, Ibrány- Nagytanyán, ahol a tanyai olvasók véleményét kitűnően foglalta össze egy érettségizett lány. Nyírturán is először volt könyvest, kitűnően sikerült. Mindent összevetve: több, mint húsz alkalommal volt ünnepség, találkozó, könyvünnep idén is megyénkben és őszinte érdeklődést, véleménynyilvánításokat hozott. Vendégíróink ezúttal is úgy mentek haza, hogy érdemes a szabolcsi olvasóval találkozni. (g) II. Cikkünk első részében bemutattuk az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének sajátos arcú tudományos munkáját és ismertettük egyik nagy jelentőségű vizsgálódásuk, a tanácsok tevékenységével kapcsolatos széles körű kritikai elemzés néhány új gondolatát, következtetését. A munkásközvéle- inéuy jellemzése Igen érdekes és tanulságos megállapításokhoz vezetett az intézet másik nagy kutatási témájának, a munkás- osztály helyzetének — a tanácsi munka vizsgálatához hasonlóan sokoldalú — fel- nérése is. A Csepel Vas- és Fémművekben például nyolcezer munkás bevonásával indult részletes vizsgálat a pártbizottság felkérésére a Társadalomtudományi Intézet kutatóinak közreműködésével. A vizsgálat kiterjedt a dolgozók munka- és életkörülményeinek legfontosabb kérdéseire, a munkásközvélemény jellemzésére. A sokféle és sok helyen végzett vizsgálatok gazdag eredményét mutatják azok az értékes tudományos tanulmányok, amelyek egyebek között a munkásosztály fogalmát, a magyar munkásosztály tőkés korszakbeli fejlődésének fő vonásait, a mai munkásifjúság helyzetét és társadalmi szerepét, a munkásnők élet- és munkakörülményeit, vagy a dolgozók lakásviszonyait elemzik Mint Illés János, a Társadalomtudományi Intézet egyik tudományos szakvezetője mondja, a Csepelen és másutt végzett felmérések, vizsgálódások egyik tanulsága, hogy bár sokat írtunk és beszéltünk a munkásosztályról, megbízható tudományos szinten mégis viszonylag keveset tudtunk a munkásság összetételéről, mai jellegzetességeiről, demográfiai viselkedéséről, gyermekeinek pályafutásáról, jövedelmének és lakás- viszonyainak alakulásáról, fogyasztási szokásainak új vonásairól. A munkás fogalma A vizsgálatok megmutatták, hogy a szocializmus jelentősen átformálta a munkások nagy rétegeit, s alaposan megváltoztatta magát a munkás fogalmát is. Az ipari és társadalmi fejlődés lényegesen átalakította a nagy munkásrétegek tevékenységének jellegét, új körülmények között, újszerűén dolgozó, újfajta munkáscsoportokat teremtett, egyes régi munkásrétegek számarányát pedig érezhetően csökkentette. így már kezd korszerűtlenné válni a munkások még ma is alkalmazott hagyományos kategorizálására, szakmunkásokra, segédmunkásokra és betanított munkásokra történő csoportosítása. A különböző automatagépek kezelőit például változatlanul szakmunkásnak tekintik, holott már csak részben hasonlítanak a régi szakmunkásokra. Munkájukban lényegesen nagyobb részaránnyal van jelen a szellemi tevékenység, mint a hagyományos értelem be vett szakmunkásokéban. A változás mutatja, hogy 1930-ban a magyar ipari dolgozók 40 százaléka nyolc, szinte teljesen kézműves jellegű — asztalos, cipész, szabó, fodrász, stb. — szakmában dolgozott, s c~ak 11 százalékukat foglalkoztatták a modernebb technikával kapcsolatban lévő fémipari, gép ipari és villamosipari szakmák. 1963-ban viszont az előbbi iparágban már csak a munkások 20. az utóbbiakban pedig 38 százalékuk dolgozott. A munkásosztály összetétele A tudományos és technikai haladás, s a különböző szakmák és iparágak struktúrájának, a fizikai munka jellegének változása új viszonyokat teremt a munkásosztály ösz- szetételében, s rétegeineK életkörülményeiben is. Fokozatosan a munkások kategóriájába kerülnek például az új technikai követelmények ellátására specializálódott, műszakilag magasabban kvalifikált rétegek is, s ez távlatilag közelebb hozza egymáshoz a dolgozó társadalom különböző csoportjait, fokozatosan elmossa az osztály jellegű különbségeket. A munkásosztály helyzetének vizsgálata a szembetűnő fejlődés tényei mellett néhány változást igénylő jelenségre is felhívta a figyelmet. Bár jelentősen nőtt a munkásság általános és szakmai műveltsége, tény, hogy a mai munkások 60 százaléka nem végezte el a nyolc általánost. Ezek zömét ugyan az idősebbek teszik ki — a tizennyolchuszonöt év közöttieknek 82 százaléka végezte el az általános iskolát — mégis feltűnő. hogy az iskolaköteles munkásgyerekeknek évente 14 százaléka hagyja abba a tanulást, még a nyolc általános befejezése előtt. A munkásosztály helyzetével kapcsolatos kutatások, felmérések azzal a tanulsággal is szolgálnak, hogy alaposabban tanulmányozni Kell a munkássá válás lépcső,!:, szakaszait, mert a tói; a...átok, jelenségek jobo ismere.e megkönnyítheti közeledésünket a megszokott életmód változása miatt önmagában is gondo.,kal, problémákkal, sokszor belső vívódásokkal küszködő emberekhez, jobban szót értünk velük, ha ismerjük életkörülményeik sajátosságait, a munkássá válás folyamatának ellentmondásait. Különösen a vidék, a falvak élő problémája ez. A mezőgazdasági lakosság több közbeeső, átmeneti fokon, köztük az ismert „kétlakiság” állomásán megy keresztül, míg véglegesen, szokásaiban, általános műveltségében, szabad idejének felhasználási módjában, a kultúra befogadásának formáiban, táplálkozásának struktúrájában, társadalmi aktivitásában, egyszóval gondolkodásában is munkássá válik. Számbelileg sem jelentéktelen a „kétla- kiak” rétege, hiszen hazánkban ma még a munkások 30 százaléka kötődik ilyen vagy olyan formában a földhöz. Társadalmi kérdések vizsgálata De nemcsak a munkásosztály összetételében, hanem g falu életében is észrevehető változásokat teremt a földművelőből munkássá válás folyamata,. mert nemcsak a falu népe árad a város felé, hanem a városi szokások és életmód, az ipari kultúra — és velük együtt ezek igénye — is ezer és ezer csatornán át áramlik a városból, az iparból a falu, a föld népe felé. Mindezeket, s a tudományos analízis által feltárt egyeb problémákat figyelembe kell venni a társadalom, az állam életének irányításában, a jövő tennivalóinak kidolgozásában. Miután a Társadalomtudományi Intézet az MSZMP Központi Bizottságának intézete, s annak megbízásából foglalkozik az aktuális társadalmi kérdések vizsgálatával, kutatásainak eredményei szinte közvetlenül hasznosíthatók a társad31 em javára Az intézet tevékenységével való megismerkeiís azzal a megnyugtató érzéssel tölti el az embert, hogy az MSZMP következetesen támaszkodik munkájában a tudomány szubjektív vonásoktól mentes, hiteles eredményeire, a tudományosság igénye hatia át a párt irányító. jövőt formáló tevékenységét (Sz.) Huszár István : Gacsaj „Pesta “ temetése Ki ne hallotta volna a nótát: „Mátészalka gyászba’ van, Gacsaj Pesta halva van.” A legendás szatmári férfialak most megelevenedik, — még akkor is, ha sosem élt. Huszár István festőművész a szálkái művelődésház előcsarnokában június végéig elkészíti ,.sgra- fittóit”, ezeket a színes vakolatból faragott faliképeket. Az egyik falfelületet a képünkön is látható jelenet borítja majd. A kép Gacsaj Pista temetését ábrázolja. Földes Györgyi A kidobóember J ólöltözött, negyven körüli, középtermetű, nyírott bajuszú férfi keresi el a múlt hónap derekán dem írt. nem telefonált, nem jelezte jövetelét, csak bekopogott hozzám. Bemutatkozás után arra kért, hogy a nevet semmiképpen se hozzam nyilvánosságra. Hellyel kínáltam, de mielőtt leült, gondosan körülnézett hivatali szobámban. Zavartnak és nyugtalannak látszott. Lehajolt a kanapé alá, mintha azt kutatná, hogy nem rejtőzik-e ott valaki? Sok furcsa látogatóm volt már, de — látván vendégem Idegességét — most egv kissé meghökkentem. — Egyedül vagyunk és kü- 1 r ben sem szoktam senkit ,c ,n- kanapé alá bujtatni — r'-' :tam kényszeredetten és bosszúsan. — Elnézését kérem — szólalt meg végre, amikor már befejezte a terepszemlét és leült velem szemben. — Lehet, hegy nevetségesen viselkedem, de tessék elhinni, valóságos idegroncs vagyok. Tudom, hogy rémeket látok és kém szerképzeteim vannak igyekezem magam fegyelmezni de hiába. Ilyenek a ref lexeim. Hallgasson meg, önt érdekelni fogja a téma, engem pedig érdekel az ön véleménye. Ezért kerestem fel, talán tud segíteni rajtam. — Minden megteszek, ami módomban áll — nyugtattam —, de hát sok függ a körülményektől. — Nemesek az én ügyemről van szó. Mások is lehetnek olyan helyzetben, mint amilyenben én vagyok, másnak is lehet olyan főnöke, amilyen nekem. — Embertelen, basáskodó, goromba? — kérdeztem és soroltam egymás után azokat a főnöki tulajdonságokat, amelyek ellen leggyakrabban tiltakoznak és panaszkodnak a dolgozók. H uszonöt botot érdemelnék, ha ilyesmit állítanék a főnökömről. Udvarias, jó modorú, a légynek sem árt. Éppen az a bökkenő, hogy vajból van a szíve — mondta lélegzetvétel nélkül a látogatóm. — De jó tulajdonságait ellensúlyozza az a súlyos fogyatékossága, hogy a világért sem vállalja a népszerűtlen feladatokat. — Kár lenne tagadni, hogy vannak ilyen vezetők — szólaltam meg rövid hallgatás után. — A mi vállalatunk nem nagy, de igen jelentős — kezdte magyarázni a lényeget. — Az igazgatónk közvetlen kapcsolatban van a dolgozókkal. Ha valaki például hozzáfordul és fizetés javítást kér, azonnal megígéri és átadja nekem elintézésre az ügyet. Én viszont kénytelen vagyok közölni a dolgozóval, egyelőre szó sem lehet fizetésjavításról! Egyrészt azért nem, mert nincs béralapunk, másrészt azért nem, mert amúgyis már kategóriájának maximumát kapja és az átlagbérszintet nem léphetem túl. A dolgozó természetesen engem szid és átkoz, mert az igazgatóm utasítása ellenére sem teljesítem a kérését. Ki a rossz ember? Természetesen én! — F bizony nem korrekt, eljárás az igazgató részéről — mondta —, de ön, amikor megtagadja az igazgatója által megígért fizetésemelést, csak a Kötelességét teljesíti. E zt én hiába magyarázom a dolgozóknak — vilá gosított fel a látogatóm. — És ha csak egyetlen ilyen eset volna! Azt mondják rólam a kollégáim, hogy súgok a főnökömnek, és én vagyok a vállalatnál a szürke eminenciás. — Miért nem beszél a főnökével, hogy ne hozza önt ilyen kínos helyzetbe? — Beszéltem már vele. Hiába! Csak az elmúlt hónapban — folytatta a látogatóm —, főnököm kifejezett utasítására a könyvelésben felmondtam három dolgozónak. Az volt a meggvöződé- sem, hogv mind a Mrman megérdemlik a felmondást: gyenge munkaerők, nem végzik el a rájuk bízott feladatot, többször szóbeli és írásbeli figyelmeztetésben részesültek. Amikor a három dolgozó a főnökömhöz fordult, a szemem láttára tépte szét a felmondóleveleket és megnyugtatta őket, dolgozhatnak tovább, de elvárja, hogy a jövőben jól lássák el a munkájukat. — Nagyon érdekelne, mit tett ön ezek *után? — kérdeztem. — Nagyon erélyesen tiltakoztam. A főnököm átölelt és azt mondta, hogy én vagyok a vállalatnál a kidobóember, és vegyem tudomásul, hogy feladatom ellátásával az ő jó ’.írét védem, különben is a legalkamasabb vagyok erre, mert szeretnek és becsülnek a kollégák. Tiltakoztam: ez valóban így volt, de most már szívből utálnak és nem alaptalanul. Erre a főnököm kijelentette: ha továbbra is húzódozom és nem vállalom ezt a szerepet, áthelyez Csabára. Most már talán megérti ön, hogyan és miért kerültem ilven idegállapotba. — Beszéljen még egyszer komolyan a főnökével — tanácsoltam —, és mondja meg neki, hogy végrehajt mindent, ami indokolt és reális, de ő ne ígérjen semmit, amit nem lehet végrehajtani, és főleg ne vonja vissza utólag azt, amire már korábban utasítást adott. 1\] em mondhatnám, hogy különös látogatóm megnyugodva búcsúzott tőlem, de hogy milyen sokat ért az én okos tanácsom, azt néhány héttel később egy telefonbeszélgetés alkalmával tudtomra adta. — Köszönöm a jó tanácsot — mondta, amikor telefonon jelentkezett. — Beszélt a főnökével? — Igen, minden rendbejött, már nem én vagyok a kidobó ember a vállalatnál. — Gratulálok! Hozván csinálta? — Az igazgatóm hozzájárulásával megbíztam egy főelőadónkat, hogy a jövőben ő hajtsa végre a főnöki utasításokat. — És vállalta? — De még mennyire. 300 forint fizetésemelést kapott — És jól dolgozik? K itűnően. Tessék elkép- zelni, már másnap tudomásomra adta, hogy át vagyok helyezve Csabára. — Ezek szerint mégsincs rendben az ön ügye? — Dehogy nincs. Beszéltem az igazgatómmal, azonnal visszavonta az áthelyezésemet. Mondtam már önnek, hogy vajból van a szíve: nem tud nemet mondani_
