Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

MAß proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP SZABOLCS-SZA TMÁR MEGYE! BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Rím Évfolyam, 124, szám ÄRA: I FORINT 1969. JUNIUS 1, VASÁRNAP Lapunk tartalmából* Akik sorsokat intéznek — érezzék magukénak a nép ügyét! (3. oldali Minőségi őrjáratunk: a tejről <5, oldali Városi vízgondok (5. oldal) Mai sportműsor (11. oldal) Fock Jenő hazaérkezett Ausztriából Bécs (MTI): Focli Jenő és a kíséretében lévő személyiségek szombaton reggel ellátogattak a bécsi magyar nagykövetségre, ahol találkoztak az osztrák főváros magyar kolóniájának tagjaival. A vendégeket Simó Jenő nagy­követ üdvözölte. Fock Jenő, felesége és kísérete szomba­ton délelőtt utazott haza öt­napos ausztriai hivatalos láto­gatásáról Budapestre. A vendégek búcsúztatására a bécsi Nyugati pályaudvaron megjelent Josef Klaus kan­cellár és felesége, Platzer, a külügyminisztérium főtitká­ra, ott volt több szocialista ország bécsi diplomáciai kép­viseletének vezetője. Fock Jenő Josef Klaus kíséretében eltépett a felsorakozott dísz­őrség előtt, elhangzott, a ma­gvar és az osztrák himnusz, a különvonat pontosan 11 óra- k'"' indult el Budapestre. A magyar kormányfő szóm­ba ion délutpn visszaérkezett Budapest re. A miniszterelnök kíséretének tagjai voltak: di ■ Tímár Mátyás, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Btfczoni Jenő, a külkereskedelmi mi­niszter első helyettese, dr. Sze­kér Gyula, a nehézipari minisz­ter első helyettese, d r. Ros­ta Endre, a Kulturális Kap­csolatok Intézetének ügyveze­tő elnöke, Kurtán Sándor, a Külügyminisztérium csoport- főnöke. dr Simó Jenő, a Ma­gyar Népköztársaság béísi nagykövete. Rácz Pák a Kül­ügyminisztérium protokoll osztályának vezetője, dr. Rali­dé Jenő, a Külügyminiszté­rium sajtófőosztályának veze­tője. Kovács Sándor, a Mi nisztertanács elnöke titkársá­gának vezetője és dr. Szatmá­ri István, a Külügyminiszté­rium osztrák referense. Fock Jenő és kíséretének fogadására a Nyugati pálya­udvaron megjelentek: Fehér Lajos és dr. Ájtai Miklós a Minisztertanács elnökhelyet­tesei. dr. Biró József külke­Megérkezésfe után Fock Je­nő a pályaudvaron adott jö- vid nyilatkozatában egyebek között a következőket «mon­dotta : — Nagy várakozással in­dultunk el Ausztriába, hogy Klaus kancellár két évvel ezelőtti magyarországi láto­gatását viszonozzuk. Most a lá­togatás befejeztével azt mondhatom — és szívesen mondom —, hogy az ötnapos látogatás kellemes is volt, s úgy érzem, hasznos is. Termé­szetesen a konkrét eredmé­nyek majd később mutatkoz­nak meg. Ez a látogatás — várakozásom szerint — min­denki előtt világossá teszi azt. hogy Ausztriával min­den szempontból erősíteni, bővíteni kívánjuk kapcsola­tainkat. — A nemzetközi kérdések között egyik legfontosabb té­ma — a tárgyalás időtarta­reskedelmi, dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi, dr. Dimóny Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szilágyi Béla kül­ügyminiszter-helyettes, to­vábbá a Minisztertanács tit­kársága és a Külügyminisz­térium több vezető beosztá­sú munkatársa. Jelen volt az érkezésnél az Osztrák Köztársaság buda­pesti nagykövetségének több képviselője. mát tekintve is — az európai biztonsági értekezlet kérdése volt. Emellett természetesen egyéb égető problémákat is megtárgyaltunk, így a viet­nami helyzetet, a közel-keleti helyzetet. Az európai bizton­ság kérdésében a ,két kor­mánynak — úgy érzem — lé­nyegében azonos az ^állás- pontja. Mindkét kormány szeretné, ha minél előbb lét­re jönne a kormányszintű taláikozó. Az is világos: mind­két kormány véleménve sze­rint szükséges, hogy ezért minden érdekelt ország csele­kedjék is. Sokoldalúan ké­szítsük elő, hogy eredményes kormányfői értekezlet jöhes­sen létre. A látogatás befejeztével Fock Jenő és Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyet­tese táviratban üdvözölte Klaus kancellárt és Wald­heim külügyminisztert. 4 magyar kormányfő nyilatkozata Jelentés a földekről Virágzik a burgonya, munkában az öntözőgépek A határban sok munka tor­lódott egybe. Még tart a do­hány, a télikáposzta, a karalá­bé palántázása, de már gyűj­tik az első termést, az anya­szénát, megkezdték a silózást. kapálják a burgonyát, kukori­cát és egyéb növényeket. Ha­tárjárásunk során — és né­hány járási tanácson — a mezőgazddsági termelés hét­végi állapotáról kedvező ta­pasztalatokat gyűjtöttünk. Szűk négy hét és aratunk. Az őszi kalászosok a május közepén hullott csapadéktól szépen fejlődtek, s a virágzás után kövér szemeket érlel a búza, rozs és árpa. A nagy- kállói járás termésbecslői a tsz-ek várható búzatermés át­lagát 15—16 mázsára mérték A kisvárdai járásban elsősor­ban a burgonya iránt érdek­lődtünk. A korai ültetésű csi- ráshurnonya sok helyütt már virágzik. A nagy burgonyater­melő helyeken Mándckon. Kisvárdán. Pátrohán, június első napjaiban általános lesz á virágzás. Szép képet mutat­nak almáskertjeink Is. A nyír­bátori járásban — de így van ez megyeszerte — a negye­dik—ötödik permetezésnél tartanak. Az alma már zöld dió nagyságú, de a várható termésekről eltérőek a Véle­mények A.hol a május eleji légköri aszály erős volt, ott jelentős a károsodás, másutt gazdag termés következik. Aporligeten például a tavaly szedett két vagon helyett 16— 18 vagon alma szüretelésére készülnek. A-meleg újra nagy, szamó­ca-érlelő. A szamóca minde­nütt gazdag terméssel hálálja a ráfordított munkát. Erre vall, hogy a nyírségi termelő- szövetkezetek értékesítő iro­dája hétfőtől nápi 20 má­zsa zamatos gyümölcsöt szál lit Debrecenbe és az ország más területeire. A meleg azonban amennyire kedvez a gyümölcséréshez, annyi gon­dot okoz az egyéb növények­nek. Újra üzembe kell he­lyezni az öntöző gépeket. A nagyhalász! Petőfi Tsz hatá­Június 11-én rendezik meg Nyíregyházán, a megyei ta­nács nagytermében a fiatal műszakiak és közgazdászok megyei tanácskozását. A ta­nácskozáson részt vesznek a Kiváló ifjú mérnök-, techni­kus- és közgazdász mozga­lomba benevezett fiatalok, gazdasági és társadalmi veze­tők. a legnagyobb üzemek KISZ-titkárai. A tanácskozáson Sándor Jó­zsef, a megyei tanács vb ipari rában öt öntözőgépet láttunk munka közben. Tiszakanyáron 50 hold növényzetét frissíti és táplálja a mesterséges eső. Öntözésre alkalmas -víz azon­ban nem mindenütt van. Ezért, a nagy dohánytermelő területeken — mint Bököny- ben is — a palántázás befeje­zéséhez lajtokban kénytele­nek vizei szú—«Unj. Néhány közös gazdaságban az aratás előkészületei iránt is érdeklődtünk. A felkészülés' jó. A kombájnokat, rendara­tókat. bálázógépeket minde­nütt kijavították. Probléma jelenleg az alkatrészellátás­sal sincs. (se) osztályának vezetője tart beszámolót a fiatal műszaki­aknak megyénk üzemeinek te­vékenységében játszott szere­péről. A két korreferátumot Balogh Irrtre záhonyi techni­kus és Tisza István nyírbáto­ri mérnök tartja. Az előadásokat vita követi, majd a tanácskozás résztvevői interpellációs kérdéseket, in tézhetnek a megye vezetői­hez. Fiatal műszakiak és közgazdászok megyei tanácskozása Egy évtizede talán, hogy olvastuk vala­hol: megérkezik egy óriási teherautó reggel, daruja letesz egy köteg elemet, három ember kiszáll a kocsiból, s négy óra alatt összesze­rel egy házat. Hittük is, kételkedtünk is benne. Es ma? Érkeznek a házgyárakból az ele­mek: a kész szobák, konyhák, fürdőszobák. Az előre elkészített vasbetonvázba beillesztik őket a csavarokkal, azután jönnek a szerelők, a szakipariak — ahogy mostanában elnevez­ték őket — és kész a lakás. Hová tűnt a kőművesszakma? Pedig még élnek, s még jó néhányan al­kotnak is azok, akik ezt a szakmát ismerték csupán. A vert falakat, a vályogot, a követ és a téglát. Vették a malteroskanalat, a va- kolót, a simítőt, rakták egyenként az anya­got. Milyen nagy ünnep volt, amikor hosszú hónapok munkája nyomán felkerült a tető helyére a virág, a feldíszített ág! S hová lett a Kossuth téren ácsorgó sok munkanélküli? Építünk — mindent és mindenütt. Nincs az országnak, a megyének, a városnak, a fa­lunak olyan kis sarka, ahol ne állana a sok építőanyag, ne éreznénk a friss festékszagot, a fenyő illatát. Ahol ne látnánk az ezüstösen kígyózó darut, a dömpert, a betonkeverőt. S közben új fogalmakkal ismerkedünk és ú) elnevezésekkel. A földgyaluval, az exkavátor­ral, a dózerekkel. Az ember segítőtársaival. Ma ötezer szabolcsi embert ünnepelünk, munkáját dicsérjük. Megállnak a gépeik, s mi is megállunk egy pillanatra, hogy el­mondhassuk: az ÉPÍTŐ nálunk már nem, ré­gen nem kőműves.

Next

/
Oldalképek
Tartalom