Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-13 / 107. szám

W&fcs tí. KCT,l?P-MÄ«¥ÄRöeszAO I. At&t Ami kell a piacnak.., Száz gazdaság érdekében A lisza menti tsz-szövetség másfél esztendeje „Úgy látszik nem elég, hogy jogállamban élünk. Már jogászállamban kell élni, ha az ember el akar igazod­ni a dolgokon! — így fakadt ki nemrégiben egy országos tanácskozás dühös tsz-elnök felszólalója. Elmondta azután, hogy né­gyen, tsz-ek, sertéskombiná­tot akartak létesíteni, 60 millió forintért. Kiszámítot­ták, hogy 70 százalékos az állami támogatás, a többi 18 milliót pedig négyen csak össze tudják adni. Meg is indult a tervezés, de kiderült, hogy a támoga­tás a beszerelendő gépekre nem vonatkozik, tehát még hétmilliót hozzá kell tenni a saját erőből. Azután meg az derült ki, hogy a saját erőt anyagban meg munkában tudnák adni, de ez csak ak­kor megy, ha közös építőipa­ri vállalatot is szerveznek. Ennek forgóalap kell, ami­hez megint nincs támogatás. Mire teljesen kivilágosodtak a dolgok, rájöttek, hogy az a 18 millió forintos tőkeigény gyakorlatilag bizony 40 mil­lió! — Hát mi nem élünk jo­gászállamban, és úgy tűnik, hogy a kombinátból emiatt »vem lesz semmi! — fejezte be csattanósan felszólalását az elnök. Még tapsot is ka­pott érte... Gondolkodjunk el józanul az elnök szavain. Helyes volt a felszólalása? Helyes lenne, ha a gazdasági életet felszó­lalások és egyéni elképzelé­sek alakítanák? Aligha. Hi­szen ismeretes, hogy — szak­nyelven szólva — a beruhá­zási javak piacán túlfeszített a kereslet. Magyarán: sok­kal többen akarnak fejlesz­teni, modernizálni, építkezni, mint amennyi pénz, beton, pala, vas és munkaerő fölött az ország rendelkezik. „Ez van”, (ahogyan ezt manap­ság mondani szoktuk), eh­hez kell alkalmazkodni. Hogyan ? Két lehetőség van. Egyik, hogy a rendel­kezésre álló beruházási ja­vakat elosztja a minisztéri­um, vagy a tanács, szükség­letek és baráti kapcsolatok szerint. Ezt sokáig próbál­tuk, nem ment, abbahagy­tuk. Másik lehetőség, hogy az kapja a cementet meg a pénzt, aki jobban tudja ka­matoztatni. Hogy ki legyen, azt személy, cég szerint ki­jelölni nem lehet. Kénysze­rűségből ösztönző és fékező tényezők labirintusát dolgoz­ta ki az állam. Aki ezen át­halad, bebizonyítva célja és önmaga alkalmasságát, az kapja a javakat. Öncélú jogászkodás ez? Aligha. Arra kényszerít, hogy aki beruházásra készül, az alaposan előre gondoljon vé­gig minden tényezőt. Ismer­je meg a beszerzés, az építés lehetőségeit, de a tőke ka­matoztatásának kilátásait is, mert enélkül a beruházási javakért folyó éles verseny­ben még csak starthoz sem állhat. Az írásunk elején említett négy tsz erről feledkezett meg. Sebtében előhúzott cé­dulára felírták a 60 millió forintot és kiszámították be­lőle a 18-at. Kegyetlenül megsértődtek, amikor útköz­ben derült ki, hogy ez nem 18, hanem 40 millió forint. Pedig itt előre kellett volna alapos jogi felderítést, majd közgazdasági elemzést végez­ni. Előre kellett volna eldön­teni: van-e 40 millió forint­juk, illetve a kombinát vár­ható haszna megéri-e, hogy ekkora összeget Összekapar­janak. Egy dühös felszólalással ezt a mulasztást utólag pó­tolni nem lehet. Mert a jo­gászkodás legfeljebb kénysze­rű velejárója tetteinknek. Jogászállam nem vagyunk. De közgazdászállam, jól gazdálkodó ország valóban szeretnénk lenni! Nyolcvanöt tsz és tizenhá­rom szövetkezeti szakcsoport érdekét képviseli a Tisza menti Tsz-ek Területi Szövet­sége. A taggazdaságok terüle­te csaknem kettőszázhatvan- ezer hold, a megye szövetke­zeti földterületének egyhar- mada. Kilencvenhét küldött 1967. szeptember 20-án mond­ta ki a szövetség megalaku­lását. Milyen főbb eredmé­nyeket ért el és milyen lénye­ges feladatokat kell megva­lósítani — erről beszélget­tünk Sipos Béla titkárral és az iroda szakreferenseivel. Tárolók, szaktanács A szövetség komolyan ve­szi felelősségteljes feladatát. Segítettéle a gépállomási dí­jak elszámolásában, a kötele­ző mérlegbeszámoló készíté­sében. A szövetségtől indult el elsőnek a megyében a százvagonos almatárolók, plusz manipulálok építésének ' sürgetése. Felveszik a kap­csolatot az Energiagazdálko­dási Intézettel, s már 1968- ban elkészült három tsz-ben a kívánt létesítmény. Idén Ti- szadobon, Fényeslitkén, Kál- mánházán és a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz-nél épülnék meg. A szövetség közreműködik: kitűnő, nagy hozamú szovjet kukoricavetőmagot hoznak! Kárpátontúlról. Kolhoz bri­gádvezetőt kérnek meg: jöj­jön át, ellenőrizze a vetése­ket, adjon tanácsokat. Meg­keresik a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemet hatásos gyümölcs-szőlő gyomirtással kapcsolatban. Piacot kutat a szövetség mintegy húszmil­lió forint értékű, szerződé­sen kívüli áruféleségek elhe­lyezésére. 230 milliós verseny Köze van a szövetségnek ahhoz, hogy jelenleg negy­ven jogász is dolgozik a tag szövetkezetekben. Sőrés Imre pedig, mint az iroda jogtaná­csosa mintegy húsz esetben képviselte ez ideig különbö­ző fórumokban a közös gaz­daságok érdekeit. Figyelmet érdemel, hogy Szabolcs-Szatmár megye há­rom tsz-szövetsége közül itt a legélénkebb a munkaverseny. Ez nagyban hozzájárult, hogy a múlt évben 14 százalékkal növekedett a szövetkezeti gazdaságok össztermelése az előző esztendeivel szemben. Pénzbeni értéke több, mint 230 millió forint. Szocialista brigád ezelőtt két évvel 99 volt 1970 fővel, s tavaly már 153 kisebb közösség tűzte maga elé a megtisztelő cím elnyerését 2480 taggal. Idén mintegy kétszáz brigád (csak­nem négyezer fős!) akarja el­nyerni a címet. A megye első tsz-közi épí­tőipari vállalatát hetvenhat tsz társulása hozta létre. Idei termelési terve meghaladja a nyolcvankétmillió forintot. Az újhoz igazodni A szövetség „bedolgozásá­val” jött létre számos kiegé­szítő, vagy melléküzemág. Említést érdemel ezek közül a tiszavasvári birkacsárda, Kisvárdán a Rákóczi Tsz ser­téshúst feldolgozó és árusító tevékenysége, a tiszavasvári Zöld Mező Tsz borkóstolója, valamint a tiszaberceli Bes­senyei Tsz seprűkészítő üzemága. A feladatok között első a termelés korszerűsítésének, fejlesztésének hatékonyabb segítése. Jócskán van tennivaló ész­szerű társulások, gazdasági összefogások elősegítésében. Ilyen a hét tsz-es Tiszavas- váriban a nagyméretű, korsze­rű sertés- és szarvasmarha­telep megvalósítása közös vállalkozással. Hasonló lehe­tőség kínálkozik Tiszalök három tsz-e számára. Kül­döttgyűlés jóváhagyására vár a nagyobb gazdaságokban bel­ső ellenőr alkalmazásának szervezése. Egybehangzó vélemény a szövetségben, hogy az élet lendülete követeli a szövet­ségi munka további formálá­sát, igazítását az új követel­ményekhez. Ezek közé tarto­zik a tsz-ekben életre hívott bizottságok közvetlenebb se­gítése, „mozgatása”. Erősödő törekvés az az irány, amely szerint a mezőgazdasági ter­melés különböző ágazatainak, a termékek feldolgozásának, s az áruk értékesítésének mindenképpen korszerű ösz- szefogása alakuljon ki. Többet a tagságért Minden felmérés, statiszti­kai adat igazolja, hogy meg­növekedett, s a jövőben még nagyobb lesz a szövetkezeti gazdaságokban a szerteágazó szociális |ondok súlya. Az ezek megoldásában való köz­reműködést sem hagyja ki a szövetség munkaprogram iá­ból. Az egyszerű tsz-tagok i* ^érezzék, hogy a szövetség övék, értük van. Asztalos Bálint Elüzem — tizedszer Nyíregyházi vasutasok hétköznapjai MüawhmM§g7 Miért nem tanul tovább Naponta átlagosan 30 eaer «tas, hét végén 40—45 ezer is -— ennyi találkozik a nyír­egyházi állomással.' Könnyű megítélni, milyen fontos az itt dolgozók^ munkája. Tavaly a társadalmi szer­vek és a gazdasági vezetés nagy célokat tűzött a dolgo­zók elé: tizedszer is megsze­rezni az élüzem címet En­nek igen nehéz feltételei vol, tak és a feltételek között csak egy kis rész az utasfor­galom lebonyolítása. Nem mintha az nem lenne fontos, de például csupán az itt feladott áru mennyisége 156 472 tonna. A vasút munkáját a bizton­ságossággal és a menetrend betartásával is jellemezni szokták.Ezekhez azonban az utóbbi időben új követel­mény, a gazdaságosság is csatlakozott Az elüzem cím feltételeinek sorát a nyíregyházi csomó­pont teljesítette. Különösen jó eredményeket értek el a teherkocsik kihasználásának és a tehervonatok átlagos ter­helésének növelésében (gaz. daságosság kérdése!), a me­netrend szerinti indítás is terven felül, jól sikerült és utasbaleset mindössze egy — az is csupán könnyű sérü­léssel — történt. Közfeltűnést keltő baleset, továbbá a dol­gozók között súlyos (halálos, vagy csonkulással járó) egyáltalán nem volt, a ki­sebb jelentőségű üzemi bal­esetek száma is csökkent {Jj technológia Az eredmények elérésében nagy segítséget jelentett a korszerűsítés, a villamosítás és az automatikus biztosító berendezések felszerelése. A korszerűsítéssel azonban a feladatok is növekedtek. Az új mozdonyokat sokkal gaz­daságosabban kell kihasznál, ni — például —, mint egykor a gőzösöket, különben nem érezhető előnyük. Nehézséget okozott, hogy öt hónapra — más munkák miatt — kikap­csolták az automata biztosí­tó berendezéseket is. Az állomás munkáját — így mondják — új technoló­giára kellett átállítani. Az új körülmények között nemcsak a követelmények nőttek, ha­nem változott a munka is. Ráadásul mindez úgy tör­tént, hogy az állomás dolgo­zóinak létszáma tavaly má­jusban 21 ‘fővel csökkent. A megváltozott technoló­giájú vasúti munkák sorá­ból is ki kell emelni azt, ami sokat segített a nagy utas- forgalom lebonyolításában. Ez az ingavonatok beállítása. Miskolc, Záhony és Vásáros­namény — ezeken a vonala­kon járnak ilyen ingavona­tok, s most azt tervezik, hogy a — Diesel-program kereté­ben — a mátészalkai vona­lon Js ilyen elvekkel szerve­zik meg a közlekedést Rekonstrukció Az állomás utasforgalma a következő években feltehető­en nem csökken, hanem nö­vekszik és a ma még megol­datlan nehézségeket is meg kell majd szüntetni. E célra már elkészültek a rekons­trukciós tervek, amik alap­ján például kilenc vágány szigetperont kap, a vágányo­kat pedig meghosszabbítják. E munkák előreláthatólag 1972-re készülnek el. Az állomás dolgozói azon­ban nem érhettek volna d ilyen kitűnő eredményeket, ha a segítőtárs, a vontatási főnökség is nem teljesíti a rá háruló feladatokat Először azért, mert jófor­mán beruházás nélkül vált a regi fűtőház javító bázissá. A régen fő munkaeszköznek számító Samu, a nagy kala­pács helyét finom műszerek és szerszámok vették át: fel kellett készülni a villamos és Diesel-mozdonyok fogadásá­ra. Felkészültek, mindig ide­jében biztosították a vonóerőt a forgalom számára, és csök­kentették a javítási időt. Pe­dig most mind a három vontatási nem — az előbbiek mellett gőzösök is —, s ráadá­T\ esmon Morris, angol zoológus évekig ta­nulmányozta őseink fejlődé­sét. Különös figyelmet szen­telt annak a folyamatnak, amikor a szőrös majom csu­passzá változott. Utóbb ki­fejtett elmélete szerint ma­jomelődeink élelemkeresés közben a dzsungelekből ván­doroltak a tengerpartra. Na­gyon megtetszett nekik a fi­nom falatokat kínáló tenger, tehát megtanultak úszni. Ezért szépségükkel fizettek, elvesztették a testüket fedő szőrzetet, mint minden em­lős, amely életteréül a vizet választotta. Viszont „áram­vonalasakká” váltak. A napokban eszembe ju­tott Morris elmélete. A di­vat ugyanis újabban a fér­fiakat is leigázza. A maj­mok egyes leszármazottai igyekeznek újfent szőrrel bo­rítani testüket. No, nem azokra gondolok, akik hosz- szú hajat, szakállt, vagy ba­juszt növesztenek. Inkább azokra, akik jó vastag, egész testüket borító, göndör szőrű sül a régi motorkocsik kar­bantartásáról és javításáról kell gondoskodniuk. . A jó munkájuk eredménye­képpen térhettek át a 44 órás munkahétre a jármű­fenntartók, s azóta tovább nőtt a teljesítmény. De már készülnek a tervei annak a csarnoknak is, amelyben egyszerre 8 villamos-mozdonyt vizsgálhatnak majd. A verseny haszna Az eredmények elérésében nagy szerepet játszottak a szocialista brigádok. Tavaly 115 brigád teljesítette a ver­senyben tett vállalását, közü­lük három ötödszörre szerez­te meg e megtisztelő címet. Van szocialista üzemrészük (a személypénztárak) és most hat másik üzemrész is bene- vézett a versenybe. Az idén újabb brigádok, a tavalyinál lényegesen nagyobb létszám mai indulnak a versenyben. Ez azért is jó, mert a csomó­ponton a szocialista brigádok tagjai a legmegbízhatóbb dolgozók, akikre a legnehe­zebb, s a legtöbb lelkiisme­retességet követelő munkát is rá lehet bízni. A jó munka eredménye­ként kapta meg a nyíregyhá­zi csomópont — Mátészalka és Záhony után — a Minisz­tertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, s kapta meg a kiváló csomópont címet is. I Kun István bundáról álmodoznak. Sze­rintük ez a férfitársadalom­hoz való tartozás kétségtelen bizonyítéka. Az egész dolog Ausztráliá­ban kezdődött. Az ötödik kontinens lidóin nagyon sok — 15—60 éves — férfi mel­léti vállát és hátát dús szőr­zet borítja. Legnagyobb bá­natukra most lelepleződtek: a bunda hamis. Az ismert Sidney-i Parókagyár nyil­vánosságra hozta, hogy sok­kal több „műszőrt" ad el, mint bajuszt, szakállt, vagy barkót. — A szőrös mell hatalmas népszerűségnek örvend — mondta a cég igazgatója. — A mell- és hátszőrzet rende­lésre •készül, többször kell próbálni. A szárt vékony, szabad szemmel láthatatlan anyagba szövik, majd felra­gasztják. Lehetetlen letépni. A ragasztó nem oldódik sem a tengervízben, sem a fürdő­ben, ezt a gyár garantálja. A Reuter hírügynökség felbecsülhetetlen szolgálatot tett az emberiségnek, ami­kor szétkürtölte az új bunda hírét. Hatéves kisfiam — mikor meghallotta — örömé­ben felkiáltott: — Nekem is kell szőr a mellemre! A születésnapom­ra vegyétek meg! Egy kis közvéleménykuta­tást végeztem. Egy ötgyerme­kes családanya így vála­szolt: — Csodálatos találmány! Ezentúl a férfiaknak nem lesz szükségük gyapjúpuló­SVARC ANTAL IV. d osz­tályos tanuló: — Hogy miért nem tanu­lok tovább, annak előzmé­nye van. Mikor én a Kos­suth Lajos Szakközépiskolá­ba jelentkeztem, azt hittem, könnyebb lesz a tanulás. Közben tapasztaltam, hogy a szakközépiskolában is meg­követelik nemcsak a szaktár­gyakat, hanem a közismereti tárgyakat is. Én az elektro­mos szakon végzek, a tanul­mányi eredményem 3,3 volt. Ilyen bizonyítvánnyal nem volt bátorságom felsőbb is­kolába jelentkezni. Dolgozni szeretnék. Édesapám nyugdí­jas kőműves, nem fog árta­ni a családnak a kereset. Kö­rülbelül 1600 forintot fogok kapni havonta az egyik üzemben. Végleg nem mond­tam le a továbbtanulásról, megpróbálom majd estin, vagy levelezőn... ■V NÉMETI JÁNOS IV. d osz­tályos: — En szerettem volna to­vábbtanulni, be is adtam a kérelmem a Kazincbarcikai perre. De ha a férjecském is ezután a divat után megy, ketrecbe ültetem, s nyakör­vet, pórázt szerzek neki. ~Az üzletemberek — ügyes fickók. Ma mesterséges szőrt árulnak, holnap olyan köny­vet reklámoznak, amely meg­tanítja a férfiakat négykéz­láb mászkálni és füvet legel­ni. Az értelmes nők véleménye ellenére az ausztráliai divat a hongkongi influenzához ha­sonlóan terjed. Már Ameri­kában is megkezdték a mes­terséges szőr gyártását. Lesz-e a nyugati Világ strandjain egyetlen férfi, akinek a mel­lét ne borítaná sűrű, — mé­retre szabott — szőrzet? Szeretnék biztonságom ér­dekében végül is semleges maradni. De engedjék meg... eszembe jutott az egyszeri diák. Darwin elméletéből tnzsgázva megbotlott a nyel­ve, azt mondta: „A majom az embertől származik.” Le­het, hogy mégsem tévedett aktomét? Méréstechnikai Felsőfokú Technikumba. Eddig nem kaptam értesítést, úgyhogy, le kell mondani róla. Ez nem nagyon lepett meg, az iskola nemleges javaslattal küldte el a kérelmem, meg is mutat­ták az iratokat. De én kér­tem, azért csak küldjék el. Sajnos gyenge vagyok mate­matikából, fizikából is köze­pes az osztályzatom, így a méréstechnikai felsőfokú technikum, ahol a matemati­ka és a fizika az alap, nem volt reális az én számomra. Dolgozni fogok az érettségi után, valószínű a tiszabecsi tsz-ben. Aztán katona leszek. Tulajdonképpen pilóta sze­rettem volna lenni, de a re­püléshez szülői beleegyezés kellett, amit nem kaptam meg. A továbbtanulás — majd felnőtt korban —, ne­kem is tervem, bár tudom, nem lesz könnyű újra elmé­lyülni és a munka mellett ta­nulni is. BARÁT BÉLA IV. t osz­tályos tanuló: — Nekem elég volt a tanu­lásból. Nem mondom, hogy a szüleim nem szerették volna, ha továbbtanulok. Édesapám csatornaőr a vízügynél, Táko­son. A közepesnél sehogysem tudtam feljebb jutni. Mégis megpróbálkoztam a továbbta­nulással, jelentkeztem a kato­natiszti iskolára. Behívtak, a felvételi vizsgám sikerült is, már azt hittem, teljesül a ré­gi óhajom, de az orvosi vizs­gán, sajnos nem feleltem meg. így maradtam, és az érettségi után, amely nálunk a Kossuthban szakmunkás­oklevéllel is jár, a munkát választom. Keveset fogok keresni az első két évben, mint vízügyi gyakornok. Az­tán, úgy tudom, vizsgát tehe­tek, megszerezhetem a víz­mesteri képesítést. Az a jó a vízügynél, hogy munkát biz­tosítanák az embernek, nem hiába tanulunk a vízügyi ta­gozaton. így aztán édesapám is elégedett, hogy a „vizes” szakmában maradok, mint ő, csak én érettségi után, maga­sabb képzettséggel fogom folytatni a család mestersé­gét Martin Larni: Vissza az őserdőbe?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom