Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-11 / 106. szám
Vasárnapi melléklet j Műveltség és korszerűség Az Elza-liget krónikája A társadalmi fejlődés minden szférájának — így a kulturálisnak is — megvannak a sajátos fejlődéstörvényei, s ezek vizsgálata cs állandó összevetése a mindennapi gyakorlat tapasztalataival a vezetés fontos feladata. így került spr a társadalom mü- v elts ég viszonyainak átfogó Vizsgálatára is: egy esztendeje csaknem ötszáz tudós, al- kulómüvész és gyakorló népművelő bevonásával több mint húsz munkabizottságban folyik a munka. A vizsgalat első szakasza befejeződött, elkészültek a résztanulmányok első fogalmazványai. A teleirt oldalak száma meghaladja az ezret, és ezek az oldalak az eredményekről és problémákról egyaránt tudósítanak. A tanulmányokban leginkább vitatott és egymásnak leginkább,ellentmondó véle- ív.eu.tek abban a kérdésben fogalmazódtak meg, hogy milyen legyen a műveltség mérésének módja, és mit jelent napjainkban a korszerűség követelménye, amely egyaránt megfogalmazódik a tartalom, az eszközök és módszerek területén és nem kevésbé a művelődési intézmények összefüggésében. Alapvetően szemléleti, műveltségfelfogás változásról van szó. A cél, amit magunk elé tűztünk a kulturális forradalom megindulásának kezdetén, ma is megállja helyét: a szocializmus építésének, a ' szocialista ember kialakulásának előmozdítása a kultúra eszközeivel. A feladat azonban mindig konkrét, történelmileg is, és a megoldás sorrendiségében is. A társadalmi fejlődés (gazdasági, politikai és kulturális egyaránt) most megköveteli a művelődés egész folyamatának összhangba hozását az elért eredményekkel és a célkitűzésekkel. A műveltség általános szintje kulturális forradalmunk jelenlegi szakaszában is egyrészt következménye a társadalom anyagi életében végbemenő változásoknak, másrészt feltétele is ezeknek. A műveltség belső tartalmának átalakítása és átalakulása tehát nem a szubjektív óhajok következménye, hanem az általános társadalmi haladás függvénye. A műveltség összetevői és arányai közös' rendező elvek alapján változhatnak: korunk általános jellemzője a tudományos-technikai forradalom, vagyis az, hogy a' kulturális értekrendszer piramisának a csúcsára a tudomány kerül. Mihdez nálunk a szocialista társadalom építésének történelmileg adott szakaszában megy végbe. A művelődés és műveltség szembesítése korunk és szocialista építőmunkánk követelményeivel elvezet bennünket a még mára is érvényben lévő és ható régi műveltségfelfogás bírálatához. Ebben a szembesítésben elkerülhetetlen a régi és az új következetes szembeállítása. A társadalmi valóság leg- ■ fontosabb tényei közül, amelyek ma meghatározzák a művelődés irányát, az új korszerű műveltségeszményünk tartalmát, az első és legfontosabb, hogy az általános emberi érték fogalma egyre gyorsabban közeledik a gyakorlati tevékenységhez. A szocializmusnak az a törvény- szerűsége fejeződik ki ebben a folyamatban, hogy egyre csökken a munka és kultúra közötti távolság, a fizikai és szellemi munka közötti lényeges különbség. A társadalom termelési struktúrája, a műveltség tartalma és szerkezete szempontjából, mint alapvető meghatározó tényező lép fel. A második az a tény. hogy a szellemi kultúra alapértéke egyre inkább a tudomány, és ez egyben meghatározza a műveltség tartalmának belső arányait is. A világ tudományos látása — mind . a természeté, mind a társadalomé — a ma embere számára nem egyszerűen lehetőség, hanem korszükséglet. Mint tény köztudott a tudomány és technika növekvő térhódítása, de kevésbé feltárt a műveltség belső arányainak alakulására gyakorolt hatása. Pedig itt sem hagyható figyelmen kívül a dialektikának a# a törvénye, ] hogy a mennyiségi felhalmozás minőségi ugráshoz vezet. Itt a mennyiségi oldalt a tudományos ismeret és a technika képviseli, amelynek növekvő mértéke megváltoztatja a műveltség belső tartalmát. Ezen az alapon kell vizsgálni a műveltségen belül a tudományok, a technika és a művészetek mai helyzetét. Korunk átlagembere, a nagy tömegek egyaránt felhasználják a villanyt, a telefont, a rádiót, a hűtőszekrényt, a magnót, a repülőgépet, a rakétát is fogják használni — és élvezik a művészetek alkotásait, amelyek őt ábrázoljál érzelmeivel és gondolataival, ebben a gazdag és sokszínű életben. Mindez elvezet egy ma már általánosan elfogadott igazsághoz, hogy a műveltség tartalmáról, korszerűségéről, magas vagy alacsony színvonaláról nem lehet egyszerűen a növekvő számok, vagy azon az alapon dönteni, amit erről szubjektív elképzelések alapján mondanak, vagy írnak. A korszerűség kapcsán a hangsúly a gyakorlati hasznosságra, felhasználhatóságra helyeződik. Minden számszerűség csak akkor ítélhető egyértelműen pozitívnak, vagy negatívnak, ha azok belső tartalmát az adott társadalmi szükségletekkel szembesítjük. A művelődés számainak tanulmányozása napjainkban általában kétféle téves megközelítésből történik. Az egyik, amikor a növekvő és ma már milliós nagyságrendű számokat — az olvasás, színházlátogatás, ismeretterjesztő előadásokon való részvétel, tv-nézés stb. — egyértelműen abszolutizálva azonosítják a műveltséggel, a művelődésért folytatott küzdelmek sikerével. Ebben a szemléletben csak az egyik oldal, a mennyiségi szemlélet alapján megfogalmazott követelményrendszer van jelen, kirekesztve belőle a műveltség tartalmával kapcsolatos igényeket. A másik, ezzel ellentétes véglet, amikor viszont ezeket a számszerű eredményeket hagyják figyelmen kívül és a valós helyzetet csak egyoldalúan a tartalmi követelmények oldaláról közelítve igyekeznek megállapítani. Mindkét szélsőség egyben leegyszerűsítést is jelent, mivel nem veszi figyelembe, hogy a kulturális forradalom a korszerű szocialista társadalom életében bekövetkezett, egyik legfontosabb és ugyanakkor legsokrétűbb változást jelenti. A műveltség szintjét elsősorban azon lehe- i tőségek alapján kell számon- kérni, amelyet az anyagi feltételek biztosítanak, és amely ezekből a feltételekből fakadhat. > A korszerűség tartalmának leírásánál tehát nem a kultúra felhalmozott értékeiből kell kiindulni, hanem a társada- i lom anyagi életéből. Tehát ? nem jelszavak, nem kinyilat-" i koztatások és okos cikkek, ha- s nem i az anyagi feltételek alakulása irányítja az ember művelődését, p 'társadalmi és egyéni érte- ’. lemben), amelyben él A felvilágosítás természetesen szerepet játszik abban. hogy .- megmutassa a megváltozott A természet és az emberi kéz állandóan alakítja, változtatja a szabolcsi tájat, a falvakat. Mándokon a volt Elza-liget „tetején” készült a kép. A fenyves évtizedekig a Forgách grófok kedvenc kirándulóhelye volt. Itt nyugszik az öreg grófné. Hogy a ligetben csend és rend legyen az uradal ml erdőőrök vigyáztak, „illetéktelenek” ne merészkedjenek oda. Legfeljebb a közeli tölgyesben nyaranta táborozó cser készek kapaszkodhattak fel a grófnőről elnevezett liget szépen kiképzett lépcsőin... A falubeli gyerekek inkább az öreg tölgyesben kaphattak helyet, madarak és fák napján, ami kor majálisra jött össze a gyermek és felnőtthad, s a helyi iparos színjátszók bohózatokkal szórakoztatták a nézőket... Azóta sokat változott ez a vidék. Az öreg tölgyfaerdőt a * feltételeket, a cselekvés új körülményeit, segítheti annak megértéséhez vezető út meg könnyítését és lerövidítését. A műveltség ilyen értelme zéséből következik, hogy u korszerű műveltség tartalmi követelményeinek megfoga! mazásában, az új műveltség- ideál meghatározásában — mint feltételből és mint következményből —helyesen az anyagi élet termelésével közvetlenül összefüggő feladatok ból indulhatunk ki. A kíván Ságokat is csak ebben az ősz szefüggésben fogalmazhatjul meg, ha nem akarunk olyai helyzetbe kerülni, hogy más' mondunk és megint más fa lead a társadalom anyagi életéből. Itt is figyelembe keli felszabaduláskor kivágták. Egyrészükből alkalmi hidat ácsol, tak a Tiszán átkelő szovjet csapatok. Többségük azonban va4 gonokba került és egy ügyes vállalkozó pénztárcáját gazda* gította... Az egykori Elza-liget völgyében új, egészséges házakat építettek a dolgos falubeliek. A liget, amely meglehetősen elhanyagolt, szinte ma Is kínálja a felüdülést. Kirándu. lásra csábít. Nem a grófné etn lékére,' hanem a fa.lu érdekében, talán érdemes lenne megmenteni a teljes pusztulástól a szép magaslaton fekvő fenyvest, amely a környék hangulatos, természeti szépséget sugárzó színfoltja. És megérdemelne egy új nevet is... Szöveg: Pali Géza Foto: Elek Emil venni azt az alapvető igaz ságot, hogy ha mást rribn clunk, mást kérünk számon mint ami az életfeltételekbő Következik, akkor ez hatásta lan marad, vagy még ennél is '•osszabb eredményre vezet ■1 fordulnak attól, amit erőszakosan ki akarunk kényszeríteni. A szocialista kultúra voltaképp helyes mértéket keres, s nempsak tudást és javakat, hanem harmóniát, s boldogságot is akar teremteni. Azt nondhatnánk tehát, hogy az gazi műveltség az egyes- em* oer, s a társadalom, legszélesebb értelemben pedig egész történelmi korszakok hylqdá- ’ sát szolgálja. Vonsik Gyula
