Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-11 / 106. szám
2 oldal SCEEf-toXÖYÄRÖRSZÄÖ T$f>9. míjus ff?' Egy hét a világpolitikában ® A DNFF új kezdeményezése i Kombinációk a francia elnökválasztásra (lií Forrponton a valutaválság © Az I\DIÍ kettős elismerése Molnár Károly: tA látható légió AZ ELMÚLT HÉTEN a nemzetközi érdeklődés elsősorban Európa felé irányult. Egyre élesebb Franciaországban az elnökválasztási kampány, amely fenyegető pénzügyi válsággal is párosul. Igaz, a hét második felében, a nyugat-európai pénzügyi gondok inkább Angliára és —- már előtte—Nyugat-Német országra nehezedtek. A vietnami kérdésben bekövetkezett változás szintén Európához. a Párizsban folyó négyes tanácskozásokhoz fűződik. Ez utóbbi: a DNFF delegációjának előterjesztett új javaslata a vietnami béke megteremtésére bizonyos mértékben meglepetésként hatott, annak ellenére, hogy egy ideje már „volt valami a levegőben”. A DNFF új javaslata szerint továbbra is elengedhetetlen Amerika és szövetségesei csapatainak kivonása. Figyelemre méltó új tényező, hogy mind az ellenségeskedések teljes beszüntetését, mind pedig a fegyver- szünet utáni politikai berendezést a vietnamiak egymás közti tanácskozásai alapján véli elérhetőnek. A fegyver- szünet, valamint az idegen csapatok kivonásának ellenőrzését kész nemzetközi bizottságra bízni. Az új előterjesztés a Dél-Vietnamban kialakult politikai helyzet realitásából indul ki, amikor azt javasolja, hogy az általános, szabad és demokratikus választások megtartásáig a jelenlegi dél-vietnami kormányt egy ideiglenes koalíciós kormány váltsa fel. A párizsi, tanácskozáson az amerikai és a saigoni delegáció a DNFF új javaslatát — amint az várható volt — negatívan fogadta. A Wa shingtonból érkező jelentések viszont árról számolnak be, hogy Nixon és tanácsadói tanulmányozzák a javaslatot. A nemzetközi közvélemény — beleértve az amerikai közvélemény jelentős részét is, amint erről több tekintélyes amerikai lap beszámol — a DNFF kezdeményezését kedvezően fogadta és úgy ítéli meg, hogy e javaslatok alkalmasak arra, hogy a párizsi tanócsko zást kimozdítsák a holtpontról. A FRANCIA ELNÖKVÄ LAöZTAS előkészületei mind Párizsban, mind másutt változatlanul az érdeklődés elő2. — Ismétlem, Hermann Kreiss a nevem — folytatta a fogoly. — Valódi német vagyok, de szovjetunióbeli. Bizonyára hallott már a Volga menti német autonómiáról. Ott születtem és - növekedtem. Később a Távol-Keletre utaztam, önkéntesként jelentkeztem a hadseregbe, 1934- ben pedig felvettek a páncéltörő iskolába. „önkéntes! — ízlelgette a szót Szobko. — Be akart fu- rakodni a hadseregbe. A németek nyilván nem hívták be. Ezért aztán önként jelentkezett!...” — Cserkasszk megyében estem át a ^ tűzkeresztségen Ebben az időben a felderí- tőknél szolgáltam, egy páncéltörő század parancsnokaként. terében állnak. A különféle kombinációknak se szeri, se száma. Bonyolítja a kombinációkat, hogy azok „kétlépcsősek”, hiszen számolni kéll azzal a reális lehetőséggel is: mi lesz, ha az első fordulóban egyik jelölt sem kap abszolút többséget. Ez esetben ugyanis második fordulóra kerül ' sor, amelyen már csak az első forduló első két helyezettje indul. így tehát a június elsejei választáson nemcsak az első, hanem a második hely is fontos tét. A baloldali pártok megosztottsága megakadályozta, hogy az egész baloldal közös jelöltet állítson. A szocialista párt, amely hivatalosan is jóváhagyta különjelöltje, Gaston Defterre indulását — maga is erősén megosztott. A Francia Kommunista Párt- — minthogy a szocialista párt elvetette, hogy a baloldal közös jelöltet állítson — a maga részéről Jacques Duclost jelölte. Nehézségei vannak Pompidou gaulleista jelöltnek is. Saját pártjában is egyre több támadás éri. Mivel feltételezhető, hogy Pompidou az első fordulóban nem szerzi meg az abszolút többséget, mindinkább előtérbe kerül a mostani ideiglenes elnök, Alain Poher, a centralisták képviselőjének jelölése. Beirut (MTI) A két napja folyó tárgyalások ellenére — úgy tűnik — Libanonban továbbra sem sikerült megoldást találni a a palesztinai felszabadító szervezetek és a hadsereg között támadt konfliktusra. Az AFP jelentése szerint a megbeszélések helyi idő szerint pénteken 23,30 órakor újra kezdődtek az Egyesült Arab Köztársaság beiruti nagykövetségén. A tárgyalásokon részt vesz El Kholi, Nasszer elnök különmegbízottja, Arafat, a palesztinai felszabadí- tási szervezet elnöke, továbbá a libanoni \ hadsereg vezérkari főnöke Jusszef Se- majet. A kairói A1 Ahram szombati számában foglalkozik a helyzettel. Az egyiptomi kor„Az ilyen a pokolba is bejut, nemhogy a felderítőkhöz” — gondolta némi elismeréssel Szobko. — Szeptemberben sebesültem meg a lábamon, visszavonulás közben, Osztyernél Nagynehezen elkúsztam a mezőkig. Két napig rejtőztem a napraforgóban. A helybeliek végül is rámla- láltak, elrejtettek. Még egy öreg felcser is előkerült. Amputálni akarta a tört lábamat. „Ellenőrizzem a sebhelyet? — fordult meg a gondolat Szobko fejében. — De hiszen egy ilyen madár sebhelyről is gondoskodik. A kém mindenre kapható...” — Nem egyeztem bele a műtétbe. 42 tavaszáig feküdtem egy parasztasszony házában. A csont beforrt, de ez a lábam valamivel rövidebb lett. A jelölések egyébként május 13-án zárulnak. Ezután a frontok nagyrészt tisztázódnak majd, és az esélyek megítélése is könnyebb lesz. JELENTŐS BEFOLYÁSSAL VAN a francia külpolitikára az e héten ismét fenyegetővé lett nyugat-európai pénzügyi válság. Alapvetően nem változtat ezen az a. tény sem, hogy a hét második felében a francia frank helyett az angol font került a veszélyzónába. Arra a hírre, hogy a nyugatnémet márkát felértékelik, (ezt egyébként a bonni kormány hét végi határozata elvetette) spekulációs célból óriási mennyiségű fontot váltottak át márkára. Bár a közelmúltban beáramlott valutát a nyugatnémet szövetségi bank zárolta, sőt a jelek szerint a további átváltásokat le is ál lítja, az alapvető helyzet lé nyegében nem javult a bonni kormány döntése után sem. Az elmúlt hét eseményei hez tartozik még az NDK elismerése Irak részéről, va lamint az, hogy a szocialista német állam kambodzsai diplomáciai képviselőiéi nagyköveti szintre emelték A jelek arra mutatnak, hogy Irak és Kambodzsa példáját hamarosan más államok is követik. Ez súlyos csapást jelent a bonni „egyedüli képviselet” tarthatatlan el vére és egyben a békeszerető erők mindenekelőtt a demokratikus német állam nagy győzelmét jelzi. mány — hangoztatja a lap — szükségesnek tartja Libanon és a palesztinai ellenállási szervezetek megegyezését. A kiszivárgott hírek szerint Arafat követelte, ho a libanoni hatóságok biztosítsák a lehetőséget a felszabadító harcosoknak, hogy li banoni területről kiindulva hajtsanak végre akciókat. Ez zel szemben a libanoni hadsereg nem hajlandó engedélyezni a gerillák szabad működését Libanon déli terüle tén, mert véleménye szerint ez izraeli megtorlásnak tenné ki Libanont. Libanon ebben a helyzetben esetleg az Arab Liga összehívását fog ja kérni — jelenti megbízha tó forrásokra hivatkozva Beirutból az AFP. — Megértem, hogy önnek mindezt ellenőriznie kell Huszonnégy óra áll rendelkezésemre. Legkésőbb holnap reggelre vissza kell térnem. Ellenkező esetben bajba sodornám a baj társaimat. Gondolom, egy nap elég rá, hogy felvegyék a kapcsolatot a Nagy Földdel, s megkapják a kellő információkat.. Ha szükségesnek tartja, embereimmel együtt csatlakozom önökhöz... Vagy pedig továbbra is a németeknél dolgozom majd, mint az önök felderítője és — sofőrje. Száz kilométerre is elvihetem önöket, ha akcióról van szó... Az egység nyomait nyilván az akció körzetében keresnék, önök pedig nyugodtan ülhetnének itt, és készülhetnének a következő feladatra. „Mindez nagyon csábító — gondolta a parancsnok. — De miképpen ellenőrizzelek ? Rádiónk nincs. S ha lenne is, nem sokra mennénk vele. Az adataid bizonyára helytállóak. Nincs ■ kizárva, hogy a fasiszták foglyul ejtettek egy valódi, német nevű szovjet tisztet, s te most az ő adataival „futsz”. LehetTELEX BUDAPEST A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására Anton Hof- fersak, az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának vezetésével május 5—10 között osztrák pártrcum- kásküldötfség a gazdaságirányítás rendszerét és a gazdaságpolitikai kérdéseket tanulmányozta hazánkban. A delegációt május 9-én fogadta Nyers Rezső, a pórt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az osztrák küldöttséget elutazásakor, szombaton a Keleti pályaudvaron Bálint József, az MSZMP KB osztályvezetője búcsúztatta. PÁRIZS Az Humanité értesülése szerint az athéni katonai bíróság előtt hétfőn kezdődik meg Grigorisz Farakosznak, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának és 15 más demokratának a pere. Az ügyész azzal vádolja őket, hogy „kormány- ellenes röplapokat” terjesztettek. A 46 éves Grigorisz Farakosz — írja az Humanité — régi munkásellenálló. Tiszt volt a görög felszabadító hadseregben, amely a háború alatt súlyos csapásokat mért a hitlerista megszállókra. A lap felszólítja a demokratákat; hogy követeljék Farakosznak és társainak szabadon bocsátását. SAIGON Saigontól ötvenhat kilométernyire északnyugati irányban jelentősebb összecsapás zajlott le amerikai katonák és szábadságharco- sok között a Michelin gumi- ültetvény közelében, s a szabadságharcosok csak akkor húzódtak vissza, amikor az amerikai egység légi támogatást kapott. Da Nang közelében, mintegy ezer amerikai tengerészgyalogos vívott pénteken nehéz harcot a felszabadító erőkkel. CORK De Gaulle tábornok szombaton Colombey-Les-Deux- Églisesből korán reggel motoros rendőrök és testőrök kíséretében a szülőfaluja környékén lévő repülőtérre hajtatott, s a francia kormány által rendelkezésére bocsátott külön repülőgépen Írországba repült. De Gaullet és feleségét Cork repülőterén Jack Lynch miniszterelnök üdvözölte. A 78 éves exelnök több hétre érkezett Írországba, ahol pihenni kíván. séges az is, hogy valóban az vagy, akinek mondtad magad, csak éppen áruló. A harmadik változat: a teljes igazat mondtad. Ez a legvonzóbb változat a mi számunkra és a te számodra is S a legkockázatosabb... Az egység sorsával nem játsza- dozhatom. Mit is tehetek én amúgy istenigazából ? Az ördögbe is, miféle „népi bosszúállók” vagyunk mi, ha itt rostokolunk ebben az átkozott horpadásban, ahelyett, hogy az ellenséget ülnénk? Én is megérem a pénzem: végre itt a reális lehetőség, hogy kikecmeregjünk a sztyeppéről, s akkor habozom. Valamit ki kell találnom...” — Hallgasson id<j, főhadnagy — szólalt meg Szobko. — Még ma beszélünk a hátországgal és ellenőrizzük az elbeszélését. De ön is tudja; hogy ez kevés. Bármennyire is szeretnék hinni önnek, kötelességem, h^y — amint 18. 1954 november első napjának éjszakáján plakátok és röplapok jelentek meg Algéria városaiban és falvaiban Közölték a „Front de la Libé- ration National” az FLN, vagyis a Nemzeti Felszabadulás Frontja kiáltványát, amelyben ezt követelték a franciáktól: „1. Hivatalos nyilatkozatban ismerjék el az algériai nemzetet, érvénytelenítsék mindazt a törvényt, rendeletet, dekrétumot, amely francia területté változtatja Algériát és tagadja az algériai nép történetét, nyelvét, vallását és szokásait. 2. Folytassanak tárgyalásokat a nép meghatalmazott képviselőivel, de még előtte ismerjék el Algéria szuveré- nitásót és területi egységét. 3. Állítsák helyre a bizalmat azzal, hogy szabadon bocsátanak minden politikai foglyot, érvénytelenítenek minden kivételes rendszabályt és megszüntetik az algériai hazafiak üldözését”. A drámai hangú nyilatkozat így fejeződött be: „Sulyus feladat-'kát kell megoldanunk, ez megköveteli a nép minden erejének és tartalékának mozgósítását. A küzdelem hosszú lesz, de az eredménye nem kétséges!” Erre a jeladásra kirobbant a háború. Támadások érték a francia csapatokat, a harc óráról órára szélesedett, Algéria népe, amely már többször, nagy áldozatok árán próbálta meg visszaszerezni szabadságát, úgy érezte, elérkezett a régóta várt lehetőség. 1945 május' 8-án, amikor a hitleri Németország összeomlott, a „Győzelem napján” több ezer ember gyűlt össze Constantine-ban, Szétifben. Ünnepelték a győzelmet, emlékeztek azokra- az algériai katonákra,, akik a szövetségesek oldatán ' harcoltak, és egyúttal—követelték azokat a jogokat, amelyeket a franciák ígértek nekik a háború alatt. Sortűz dörrent az algériai városokban és falvakban. Egy francia cirkáló parancsot kapott, hogy ágyúzza a part menti vidékeket. Tűzparan- csot kaptak az Idegenlégió egységei, rendfenntartó alakulatai: lőttek minden eleven célpontra, férfire éppen úgy, mint gyerekre, nőre éppen úgy, mint öregre. Kímélet nélkül. Negyvenötezer algériai halt meg. Történelmi méretű tömeggyilkosság! Felzúdult a világ. Az egymást követő francia kormányok látszatengedményekkel akarták csökkenteni a nemzetközi felháborodást, de igazi szabadságot nem adtak Algériának. 1954 végén megkezdődött Algériában a szervezett fegyveres harc. Cherriere tábormondják : szúrópróbát tegyek... így hát az a javaslatom, vegye oda egy emberünket a garázsba. Egységünk tartózkodási helyéről egyedül neki lesz tudomása. Csakis rajta keresztül tartjuk a kapcsolatot. Azonkívül: tudomásom van róla, hogy Nyi- kolajevka falu környékén nagy élelmiszer- és lőszerraktárt létesítettek a németek. Öt emberével és tíz harcosommal zsákmányoljanak minél több hadianyagot, utána pedig robbantsák fel a raktárt — Megértettem. Nyikola- jevka ötven kilométerre van. A raktárról én is tudok. Elég hanyagul őrzik: arrafelé nem jártak még a partizánok. Mégis javaslom, hogy az akcióban részvevő csoport öltözzön német egyenruhába. A felszerelésről gondoskodom. Egy német utászcsapat tagjaiként érkezünk a raktárba, robbanóanyagot vételezni. Az iratokat megszerzem. A többit — meglátjuk. (Folytatjuk) nők, a francia csapatok parancsnoka nehéz helyzetbe keriiit. Erősítést kért Párizstól. A franciák helikoptereket és páncélos alakulatokat vetettek be az algériaiak ellen Cherriere csapatait viszont nagy kiterjedésű területen, s a legváratlanabb helyeken érte támadás. A parancsnoksága alatt álló egységeknek mindössze egy hányada volt légiós, qm minthogy ők szerezték a legtöbb tapasztalatot a gyarmati háborúkban, s értük volt a „legkevésbé kár”, őket vezényelték a legkényesebb pontokra. Újabb érzékeny veszteségek érték az alakulatot. Ezért az újoncok toborzása 1954 végén és 1955 elején fokozódó erővel folytatódott. Az ügyilökök egyre több közép- és nyugat-európai városban jelentek meg. 1955 tavaszán Svájc megelégelte, hogy polgárait, ismeretlen személyek arra biztatják: lépjenek be a francia idegen légióba. A Manchester Guardian genfi levelezője május G-ún ezt irta: „A svájci hadügyminisztérium ánrilis 26-án propegan- dahad.járulbn kezdett a francia idegc-’l gin eiien. Azt mondják, hogy körülbelül kétezer svájci állampolgár szolgál a légióban és mintegy háromszáz férfi távozik el évente Svájcból, hogy belépjen az alakulatba.” Növelte a svájciak ellenszenvét a légióval szemben egy-egy hazatérő katona vallomása. A TAT című lap közölte egy fiatalember elbeszélését, aki Algériából tért haza. A volt légiós elmondotta, hogy az algériai nép szabadságharcát a legnagyobb kegyetlenséggel fojtják el. — Egy razzia alkalmával — írja a fiatalember — bekerítettek egy falut, amelyben csak asszonyok és gyermekek tartózkodtak. Az idegen légió mégis bestiális vérfürdőt rendezett. Az egyik házban egy öregasszonyt és egy tíz év körüli kislányt találtak. .. Az akció sikertelensége miatt keletkezett haragot valakin le kellett vezetni. A kapitány megparancsolta, hogy lőjjem agyon a gyereket. Belelőttem, a kislány azonnal meghalt... Gyakran fordult elő, hogy a házakban csak nőket találtunk, de Bollmann német származású kapitányunk parancsára felforgattuk a házakat, a nőket pedig agyonlőttük. A foglyul esett arabokat senki sem kérdezte: bűnösnek érzik-e magukat, bármiben is. hanem rövid úton megöltük valamennyit.. Mi sem jelzi pontosabban az algériai hadihelyzet változását, mint a parancsnokok gyors cserélgetése. Cherriére 1954 augusztusától 1955 júniusáig irányította a francia egységeket. Utána Lorillot következett, aki 1956 novemberéig élvezte a párizsi kormány bizalmát, majd Sálán tábornok következett. Valamennyien úgy vették át ezt a feladatot, hogy döntő győzelmet aratnak a „felkelők’* ellen. Elmaradt azonban a franciák várt győzelme. Növekedett a felszabadító mozgalom ereje. 1955 és 1959 között százharmincezerre emelkedett az ALN (Armée De la Libération Nationale) vagyis a Nemzeti Felszabadító Hadsereg létszáma. A franciák újabb és újabb hadosztályokot vezényeltek Algériába. A légió alakulatainak nemcsak az a szerep jutott, hogy a legnehezebb terepen kellett harcolniok, nemcsak helikopterekkel, páncélozott járművekkel és modern automata fegyverekkel küzdött Algériában a légió, hanem — mint története folyamán annyiszor —, a megfélemlítés eszközeivel is. Az „El Moudjahid”, az algériai felszabadító mozgalom lapja állandóan közölte fogságba esett légiósok vallomását. (Folyta hülfe) Fábián Ferenc Libanoni helyzetkép B Szopelnyalt:
