Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-08 / 103. szám

t r*M Külpolitikai széljegyzet: Felhők a Satt-el-Arab felett Csehszlovák párt- és állami vezeték látogatása a szovjet hadsereg alakulatainál A KÖZEL-KELET felett tor­nyosuló viharfelhők egy idő óta új központ köré tömörül­nek. Míg az arab—izraeli hadszíntereken változatlan erővel folyik a „fegyverszü­net utáni háború” — az egyik arab ország, Irak szinte a fegyveres konfliktus küszöbé­re jutott Iránnal. Az irak—iráni összecsapás tárgya a rövid Satt-el-Arab folyam. Ez az Irak területén végigfolyó Tigris és Eufrátesz folyók egyesüléséből keletke­zett, s mielőbb az Arab (más néven Perzsa) öbölbe torkoll­nék, útjának utolsó, alig 100 kilométeres szakaszán határ­folyót alkot Irak és Irán kö­zött. A most kirobbant konflik­tusnak hosszú történelmi előz­ménye van, noha területi vi­ta voltaképpen nincs és nem is lehet a két fél között. Már 1847-ben úgy rendelkezett egy, az akkori Ottomán bi­rodalom és Perzsia között lét­rejött egyezmény, hogy a Satt-el-Arab medre teljes egé­szében az Ottomán birodalom területéhez tartozik. Amikor az első világhábórú végén az Ottomán birodalom összeom­lott és területének egy részén Irak, mint önálló állam meg­alakult, a régi szerződés ér­vényességét Irakra is kiter­jesztették. AMIKOR IRÁNBAN és Irakban olajkincseket fedez­tek fel, a Satt-el-Arab gaz­dasági jelentősége erőteljesen megnőtt. Iránnak a folyó kele­ti partján két rendkívül fon­tos olajkikötője van, Abadan és Chorramsahr. Ahhoz, hogy ezeket az olajkikötőket hasz­nosítani tudják, rendezni kel­lett a folyami hajózás sza­bályait. így jött létre 1937- ben az új megállapodás. Ez természetesen csakis abból in­dulhatott ki, hogy a Satt-el- Arab medre a maga egészé­ben iraki felségterület, s a határ a folyam keleti partján húzódik. Az említett alapelv tükröződött olyan határoza­tokban, mint az, hogy a fo­lyami hajózás adminisztráció­ját iraki kézbe helyezték és az iráni olajkikötőkbe igyek­vő hajókat is az iraki folyam­adminisztráció pilótahajói kí­sérték. Ettől kezdve gyakorlatilag nagyon kevés súrlódás mutat­kozott a két ország között. 1959 után is — amikor pedig Irak és Irán általános politi­kai irányvonala határozottab­ban elvált egymástól — a vi­ták viszonylag gyorsan elsi­multak. Ezúttal azonban az iráni fél az apró súrlódásokra szokat­lan hevességgel reagált. Né­hány jelentéktelen helyi né­zeteltérés után április köze­petáján Irán mozgósítást ren­delt el a Satt-el-Arab mentén lévő katonai körzetekben. majd egyoldalúan felmondta az 1937-es hajózási egyez­ményt A helyzet jelenleg is feszült. Az iráni kikötők kö­zelében légvédelmi tüzérsé­get vonultattak fel, s az iráni olajkikötőkbe tartó hajókat Teherán haditengerészetének egységei kísérik, ami semmi­képpen sem egyeztethető össze Irak vitathatatlan fel­ségjogaival. AZ ELLENTÉTEK e drá­mai kiéleződésének okai rész­ben abból adódnak, hogy Nagy-Britannia 1971-re terve­zett kivonulása után mindkét félnek vannak hatalmi aspi­rációi a Perzsa-öböl körzeté­ben. Irán igényt tart Bahrein- re, az egyik leggazdagabb olajsejkségre. Ugyanakkor az iraki Baat-párt programja szerint az Irán területéhez tartozó, ám legnagyobbrészt arabul beszélő lakosság által lakott Kuzisztán „az arab világ része’’. Kuzisztán Irán leggazdagabb olajtermelő tar­tománya. S noha a Baath- programnak ez a része in­kább elméleti, mint gyakorla­ti jelentőségű, a kölcsönös te­rületi igények hangoztatása erősen hozzájárul a két or­szág közötti feszültség élesí­téséhez. Amennyiben az an­gol kivonulás után a Bah- rein-szigetekre vonatkozó irá­ni követelések határozottab­ban érvényesülnének, súlyo­sabb következményekkel is számolni kell. Irak hadügymi­nisztere, Takriti a közelmúlt­ban nagy létszámú delegáció élén végiglátogatta a Perzsa­öböl mentén lévő olajsejksé­geket és ígéretet tett, hogy a válság kiéleződése esetén Irak mindent megtesz bizton­ságuk katonai védelmére. _A VALSÄG mostani kiéle­ződésében ily módon nyilván­valóan szerepet játszanak hosszabb lejáratú stratégiai elképzelések. Nagyon valószí­nű azonban, hogy a válság időpontjának kiválasztásában az amerikai diplomácia is szerepet vállalt. Ez ugyanis lehetőséget nyújt Washington számára, hogy közvetve bele­avatkozzék a közel-keleti krí­zisbe és az arab országok ká­rára módosítsa a közvetlen katonai erőviszonyokat. A kö­zelmúltban ugyanis határozat született iraki csapatok állo- másoztatásáról Szíria terüle­tén. Az új helyzet Irakot most arra készteti, hogy „két- frontos küzdelmet” vívjon és megossza katonai erőit. Akár a hosszú lejáratú stra­tégiai, akár a rövidtávú takti­kai elgondolásokat vesszük figyelembe, nyilvánvaló, hogy a Satt-el-Arab körül kirob­bant válságban rendkívül sok a mesterséges, kívülről bele­injekciózott tényező. Mindkét fél elemi nemzeti érdekei azt kívánják, hogy a krízist a lehető leggyorsabban békés úton rendezzék. Prága, (MTI): A szovjet hadsereg ideig­lenesen Csehszlovákia terüle­tén állomásozó középső had­seregcsoportjánál szerdán lá­togatást tettek Ludvik Svo- boda köztársasági elnök, dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára, Oldrich Cernik miniszterelnök, Lúbomir Strougal, a CSKP KB tit­kára, Stefan Sadovsky, az SZLKP KB első titkára és Martin D zur vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter. Kí­séretükben voltak a csehszlo­vák néphadsereg magas ran­gú parancsnokai, továbbá más párt és állami vezetők. A csehszlovák vendégeket A. Majoron vezérezredes, a középső hadseregcsoport pa­rancsnoka és más szovjet ka­Moszkva (MTI): Jurij Koszjakov, a Krasz- nája Zvezda hírmagyarázója a lap szerdai számában azt írja, hogy Kínában „a min­denfelől fenyegető veszély” hangoztatásának leple alatt végrehajtják a társadalom példátlan arányú militarizá- lását. Militarizálják a munkát, az oktatást, a művészetet, a Sportot, sőt a szabad időt is. Az emberek zárt sorokban vonulnak munkahelyükre és haza. Mao-ország legfőbb hatalmi szerve lényegében a KKP Központi Bizottságá­nak katonai bizottsága. Washington, (TASZSZ): Nixon elnök kedden üze­netet intézett a kongresszus­hoz azokról az intézkedések­ről, amelyeknek célja leküz­deni az éhínséget az Egyesült Államokban. Az éhezés, — mondja az elnök „rendkívül bonyolult, nehéz és tűrhetet­len” problémája Amerikának. Az elnök beismerése sze­rint az Egyesült Államokban milliók „olyan szegények, hogy nem tudják élelemmel ellátni Családjukat”, s ennek a „szörnyű ténynek” a meg- másítására több olyan refor­mot javasol, amelyek véle­ménye szerint meg tudják tortái személyiségek fogadták. A díszalakulat tisztelgése után a csehszlovák vezetők találkoztak a középső hadse­regcsoport parancsnokaival, akik tájékoztatást adtak a Csehszlovákiában ideiglene­sen állomásozó alakulatok feladatairól és felkészültsé­géről. A katonai gyakorló­téren ezután a szovjet had­sereg alakulatai harckocsi, lövészeti és légi harci be­mutatót tartottak. A cseh­szlovák vezetők azt követően részt vettek a szovjet kato­nák nagygyűlésén, amelyet Csehszlovákia, felszabadulá­sának 24. évfordulója alkal­mából rendeztek. A találkozó a középső hadseregcsoport tagjaival szí­vélyes baráti és elvtársi lég­körben telt el. A szemleíró emlékeztet, hogy a KKP IX. kongresszu­sának elnökségében a kato­nák voltak többségben, s közülük került ki a párt új központi bizottságának nagy része is. Ugyanakkor a hírmagya­rázó megjegyzi, hogy a kí­nai hadsereg nem egységes. A hadseregen belül harcot vívnak egymással Mao hí­vei és ellenfelei. A hadsereg­ből eltávolítottak 47 tábor­nokot és öt altengernagyot. A pekingi rádió egy alkalom­mal alaposan elszólta magát, amikor közölte, hogy a légi­erő két alkalommal is meg­kísérelte megdönteni Mao elnök uralmát szüntetni az éhezést az Egye­sült Államokban. Ezeknek a reformoknak a lényege azonban mindössze a probléma tanulmányozásá­val foglalkozó különböző in­tézmények átszervezése, újak felállítása, nem pedig az Egyesült Államok komoly Szociális problémájának gyö­keres megoldása. A nyomor­gó amerikaiak millióinak jut­tatott könyöradományokon túl a kormány nem szándé­kozik egyáltalán csökkenteni gigászi méretű katonai ki­adásait, amelyek pedig a dol­gozók életkörülményei rom­lásának fő okát jelentik. |4 látható is. Bír Hakeim védői Fokozott erővel folytatódott az intermezzo után a küzde­lem. Rommel ugyanúgy, mint korábban a Gott-el Qua- ieb melletti csatában, szemé­lyesen irányította a támadást. Nyitott kocsijában szágul­dozott a harckocsioszlopok előtt és erélyesen bíztatta a katonáit, főleg az olaszo­kat: — Avanti! Avanti! Előre, gyorsan előre! Kombinált hadműveletet indítottak a tengelycsapatok Bir Hakeim ellen. Támadtak a repülők, a harckocsik és a tüzérség. A gyalogság is ké­szenlétben állott, hogyha már előzőleg sikerült megpuhíta­ni a védőket, akkor, ha kell, rohammal foglalják el a tá­maszpontot. Nehéz órák kö­vetkeztek. A korábban isme­retlen arab falu nevét ekkor kezdte megismerni a világ. Bir Hakeim egyformán sze­repelt a németek és a szö­vetségesek hadi jelen té«"! ben. A "sata egyes fázisairól Rom. mel pontos napiét vezetett. Június 6-án 11 órakor ezt je­gyezte fel: A 90. hadosztályunk új tá­madást indít König tábornok csapatai ellen. A támadás pontjától 800 métert hala­dunk előre. Itt azonban az ellenség megállít. A franci­ák ördögi módon harcolnak. Nem félemlíti meg őket a tüzérségi tűz és a Luftwaffe sorozatos támadása sem... A védőket állandóan tűz alatt tartjuk. Ellenállásuk regény­be illő. Június 8-án a védők to­vábbra is makacsul ellenáll­nak. Rommel ekkor már be­veti a gyalogságot is. A vé­dők vesztesége egyre na­gyobb. Nincs most már' szánét,' ne. héz megállapítani, hogy Rom­mel mindenféleképpen fon. tosnak tartotta a további elő­renyomulás szempontjából Bir Hakeim elfoglalását, vagy pedig tévedett és azt hitte, a támaszpont már csak órákig tarthatja ma­gát. Elfogyott a védők vize, mert a legnagyobb tartályt a németek bombája elpusztítok ta. Minden katonának csak néhány korty jutott. Már tizedik napja tartott az ostrom, amikor König tábor­nok döntött. Úgy gondolta, hogy Bir Hakeim védői nem kockáztathatják a további ellenállást. Elérték az első. rendű célt, hosszú ideig fel­tartották a németek előre­nyomulását az egyiptomi ha. tár és Szuez felé. A tábornok az ostrom tizedik napjának éjszakáján kiadta a paran­csot: — Csapataink az éj leple alatt elhagyják állásaikat. így is történt. Éjszaka a gondosan előkészített kivo­A kinő! társadalom militarizálása Nixon üzenete az éhínség leküzdésére Pintér István Tm 5 doiláUtt 29. — És mihez kezdesz most? — kérdeztem kedvesen. — Mihez kezdenék? — cso­dálkozott Ruth. — Visszame­gyek a Hotel Clive-ba... — Vissza? — emeltem fél a hangomat. — És Mr. Cus- ke? Nem fog békén hagyni... — Egy nőt csak addig ül­döz a férfi — mondta Ruth halálos nyugalommal —, amíg a hajtóvadászat nem sikerül. Utána a helyzet meg­fordul. — Hogy érted ezt? — Ahogy te. És végtére is: ha egyszer megindul a gé­ped az óceánon túlra, többé nem tartozom neked szám­adással. Hiszen többé nem látjuk egymást. — Ez igaz. De hát Cueke öreg, kopasz és visszataszító. — .-Mást nem tudsz róla mondani? — kérdezte Ruth. — De igen. Majdnem el­felejtettem, hogy olyan kö­vér, mint egy anyadisznó. — Igazán nem szép tőled, hogy csak a hátrányait hangsúlyozod — mondta Ruth szemrehányóan. — Mondhatnál róla valami jót is. Vagy annyira utálod Mr. Cucke-ot? — Persze, hogy utálom. És nem tudok róla semmi jót mondani. — Nem Vall éppen nemes lélekre, hogy így vélekedsz egy vadidegen emberről. Hi­szen soha életedben nem lát­tad. — Persze, hogy nem. Te mondtad, hogy kövér, öreg és kopasz. — És még mit mondtam? — Másra nem tudok visz- szaemlékezni. — Elég sZomórú. Azt is mondtam, hogy a szálloda igazgatója, és a lányok nem panaszkodtak, hogy szűk­markú lenne... Ezek után azt gondolhat­ják, hogy méltatlanra paza­roltam a szerelmemet, mivel Ruth rossz lány volt. En azonban éppen ellenkezőleg vélekedek. Ruth annyira sze­retett, hogy inkább engedett Mr. Cucke-nak, csakhogy ne­kem ne fájjon annyira, hogy el kell hagynom egy lányt, aki csakis az enyém. In­kább másé lett, mert nem bírta látni a férfikönnyeket. így hát elbúcsúztunk szé­pen. Én mentem az Emigra­tion Service-hez, Ruth pedig a Hotel Clive-ba. Az Emig­ration Service-ben azóta sem pusztultak ki a poloskák, a Hotel Clive viszont tovább­ra is megmaradt féregmentes luxusszállodának. Ámde most, hogy tudtam, hogy előbb-utóbb ingyen és bér­mentve hazajutok, már nem zavartak annyira a kellemet­len háziállatok. Mindössze egyetlen éjszakát kellett még a társaságukban töltenem, s ekkor meglehetősen passzí­van viselkedtek. Lehet, hogy éppen munkaszüneti napjuk volt... Feltettek egy repülőgépre, amely Bécsig vitt. Óránként ezer kilométeres sebességgel hasította az eget az óceán felett, de nekem nagyon las­súnak tetszett a mozgása. Szerettem volna még sötéte­dés előtt Pesten lenni. Vég­tére is, Bécsből csupán né­hány órát kell vonatozni Bu­dapestig, és ha háromra meg­érkezünk a swechati repülő­térre, estére otthon is lehe­tek. A repülőgépben nem is csalatkoztam: pontosan há­romkor landolt, ámde ami­kor leszálltam róla, ismét két tagbaszakadt férfiú lé­pett mellém. Épp olyan mo- dortalan fickóknak látszot­tak, mint akik New Yorkban követtek napokig. De téved­tem, mert udvariasan bemu­tatkoztak. — A rendőrségtől va­gyunk ! — Örülök, uraim, hogy ta­lálkoztunk — mondtam ne­kik meglehetősen szemtele­nül, mert féllábbal már ott­hon éreztem magam. — Mi­ben lehetek szolgálatukra? De vegyék tekintetbe, hogy sietek, mert nemsokára in­dul a vonatom... A barátságos szóra megle­hetősen mogorván válaszol­tak. Elmagyarázták, hogy egyetlen órát sem tölthetek Ausztria területén, mert nem kapok tartózkodási enge­délyt. Azonnal haza kell utaznom, ök addig el sem búcsúznak tőlem, amíg a vonatom el nem hagyja az osztrák határállomást. — Nagyszerű, uraim — mondtam —, legalább nem kell egyedül kuksolnom a vonatban. Ugyanis utálom a magányt, kivált most, ami­kor örömöm van. Már az elemiben, a Rottenbiller ut­cai iskolában megtanultam, hogy jobban esik az ilyes­mi, ha másokkal is megoszt­hatja az ember... Tőlem akár indulhatunk is. A két úriember erre azt felelte, hogy tőlük én is akár azonnal mehetnék a fenébe, de a dolog nem olyan egy­szerű. Magyarországra csak akkor engednek be, ha ha­zatérési engedélyem van. Úgyhogy nekem előbb el kell mennem a magyar kö­vetségre, hazatérési enge­délyért. De Bécs nagyváros, könnyen eltévedhetek, s ezért ők is velem tartanak. (Folytatjuk) í nulás viszonylag gyorsan, de ami még ennél is lényege­sebb, észrevétlenül megtör­tént. A légió történetének egyik legnagyszerűbb szakasza ez­zel véget ért. A franciák a második világháború egyik legnagyobb fegyvertényének tartják Birn Hakeim hősies védelmét. — Egyaránt elismerik ax angolok és a németek, külö­nösen Rommel — írják a francia katonai szakírók —, hogy Bir Hakeim katonái ki­tűnően harcoltak. Bátran szembeszálltak Rommel csa­pataival. Az angolok csapa­tai Gott-e! Qualeb állásait mindössze két napig tartot­ták. Ezzel szemben Bir Ha­keim tizenegy napig védeke­zett. Ez stratégiai jelentősé­gű volt. A hetedik angol had­seregnek így ideje nyílott ar­ra. hogy megszervezze az el­lenállást a várható német támadással szemben, és hogy később megállítsa Rommelt El-Alaméinnél. Mindez a 13. félbrigád lé^ giósainak Köszönhető. Bir Hakeim után az alaku­lat később részt vett a Sza­bod Franc’ ’c’-'zág első had­osztályának többi katonáján val együtt a tuniszi hadmű? veletekben. Ez 1942 novem­berében történt. Közben más légiós csapa­tok is megváltoztatták kezde­ti tartózkodó magatartásukat, mert egyre több tiszt csatla­kozott De Gaulle tábornokhoz. A légiósok 44 áprilisában Olaszországba kerültek, ahol újra szembekerültek a né­metekkel. Felszerelésük és fegyverzetük ebben az időszak­ban alaposan megváltozott, modernebb lett. Motorizálták a zászlóaljakat és jelentős mennyiségű páncélkocsit is kaptak a légiósok. Ezeket stí­lusosan a mexikói csatára emlékeztetőén. Cameron-nak nevezték el. A 13. félbrigád 1944-ben részt vett a dél-franciaorszá­gi harcokban is. Előnyomulá­sának fontosabb állomásai, Toulon, Avignon, Lyon és Autun. Néhány egysége a németek katonai összeomlás sának utolsó szakaszában el­futott Stuttgartba és Will im Sehönbuchba is. Az egyik ezred a második világ­háború utolsó óráiban Auszt­riában nyomult előre. Itt ér­te őket a fegyverszünet híre. Nagy utat tették meg tehát a légiósok, óriási földrajzi és politikai kitérőkkel, kacs­karingókkal, Narviktól, Bir Hakiemen át a Dunáig. 1946-ban egymás után ér­keztek Vietnamba a Légió egységei: a XIII-as dandár, az 1. a 2, a 3, és az 5. had­osztály. Két alakulathoz kü­lönösen vérmes reményeket fűzött a francia vezérkar. Az 5. hadosztály katonái a második világháború dzsun­gelháborúiban sikerrel küz­döttek a japánok ellen. A 2. hadosztály pedig teljesen új­jászervezett alakulat volt, en­nek az egységnek a katonái kaptak — a Légió történeté­ben először ejtőernyős kikép­zést A hagyományos, a légiós filmekről és könyvekből jól ismert fehér képi ékkor már egyre inkább a múlté. Vietnamban az ejtőernyő­sök tereptarka egyenruhája jellemezte a légiósokat. Aki­képzés a helyszínen is folyt, talán a franciákra oly na­gyon jellemző udvariasságból, tekintettel a sok egykori SS- re, öreg Junkers gépeken. Egvre sebesebben forog a franciák ázsiai drámájának filmje: 1948. április 1: Sálán lesz a főparancsnok. 1953. augusztus 18: Az Egyesült Államok külügymi­nisztériumának közlése sze­rint Franciaország a távol­keleti háború folytatására 25Ö hajót, 90 000 kézifegyvert, 16 000 szállítójárművet, 170 millió sorozat kézifegyverlö­vedéket és 10 500 rádiókészü­léket kapott. 1953. szeptember 23r A franciák tíz nap alatt 13!« embert veszítenek a „Lánd­zsa” fedőnevű hadművelet­ben. (Folytatjuk) Moftfiftr Xóiofy ~ mwr*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom