Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-07 / 102. szám

fS8i májú* ¥. KELET-MAG YARORSZÁÖ 6. oldal SzabóJcs-szatmári tájakon ROHOD Tisza Miklós tanár irányításával Láng László és Finta Ilona VII. osztályos tanulók az egy és kétszikű növényeket mi kroszkóppal vizsgálják. Elek Emil felvétele ELKÉSZÜLT A BÉKÉSI DUZZASZTÓ A. szomjas Viharsarok új gyöngyszeme, a békési duz­zasztómű és víztároló •készen áll. Kétszázezer köbméter földet rak­tak töltéseibe, nyolcezev köbméter vasbeton épült belé, Hat és fél millió köbméter vi­zet fog fel. Húszezer holdnyi termőföldet öntöz már ezen a nyáron. (Békés megyei Népújság). BEZÁRT A PETÖFI- BÁNYA Az utolsó mélyművelésű munkahely is megszűnt Pető- fi-bányán. A naggyá terpesz­kedett mátrai bányászközség lakói részben nyugdíjba men­tek, kis részük elköltözött. A többségnek helyben létesítet­tek üzemeket. Vasszerkezeti üzemek gyára után nemrég indult meg a csőszerelő üzem. (Heves megyei Népújság) AZ ELADÓ FALU Mindössze huszonnyolc házból áll Gorica. az egyik legkisebb ba­ranyai falucska. De csak húszban laknak még öregek. Ferenc Jó­zsef tévedésből kéttantermes is­kolát építtetett ide, annak egyik termét sem használták soha. Szép márvány bányáját a század eleje óta nem művelik. Most a pécsi orvosegyetem megvásárolta az egész falut. Az iskolában a diá­kok készülnek a vizsgákra. A la­kóházakban a professzorok üdül­nek, kutatók alkotóháza lesz. (Magyar Nemzet) A KIS KARMESTER SZEGEDEN Szegeden járt és próbát tartott Roberto Benzi, akit az egész világ ismer a „Kis karmester” című filmből. A most 33 éves fiatal karnagya Szegedi Szabadtéri Játékok alkalmával vezényli a Car­ment. A főszerepet felesége, Jane Rhodes énekli. Rövid látogatása során elképzeléseit egyeztette rendezőkkel, szer­vezőkkel. (Dél-Magyarország) SZOMBATON NINCS ISKOLA? Érdekes ügyben nyújtott be vádiratot a Csongrád me­gyei főügyészség Hon ti Jenő, ferencszállási, Felszabadulás utca 234. szám alatti lakos, az Üj Élet Termelőszövetkezet traktorosa ellen. Az indok: szombatonként nem engedi két gyermekét iskolába. Kon­ti ugyanis a szombatista szekta úgynevezett reform- szárnyához tartozik és szom­baton sem ő, sem családtag­jai nem foglalkozhatnak más­sal, csak a vallásukkal. Az is­kolában a két jó tanuló gye­rek fokozatosan lemaradt. (Csongrád megyei Hírlap) VÉGIGNÉZHETNÉK OPERÁCIÓKAT Érdekes újításokra adót*, lő­hető1 éget a Zala Megyei Mű­velődési Központban az új ipari lé1 \ melyet eredetileg a filmes szakkör kapott. Je­lenleg a legnépszerűbb isme­retterjesztő segédeszköz, mert például minden olyan kísérle­tet, melyet estik kis . helyen lehet végrehajtani, bemutat­hatnak százaknak. Ugyancsak népes közönsége van az ipari tévével közvetített operációk­nak is, melyeknek kamerája a műtőasztal fölött helyezke­dik el, bemutató képernyője pedig az előadóteremben egyenesből közvetíti százak­nak a műtétet. (Zalai Hírlap) CELLÁBAN A NŐK REME Egy évig Ijesilgctíe a »zekpsfe- licrväri n iket Molnár György ti éves tejipari munkás. Este a sö­tét utcákban támadta meg őket, nyáron bemászott alvó bőkhöz a -nyitott ablakon. Legtöbb áldozata szégycütc feljelenteni. Most őri­zetbe vették. Nyomozás közben derült ki, hogy volt egy másik garázdálkodó fiatalember: Kuc­zor István. Ö is kézrekeriiit. Molnárra súlyosabb büntetés vár, mert egyszer már ült erőszakos­kodásért. (Fejér megyei Hírlap) VERSENY A FEJLŐDÉSÉRT A Szolnoki Megyei Tanács állandó versenyt hirdet: me­lyik település tesz maga leg­többet fejlődéséért, melyik használja ki legjobban lehe­tőségeit. Az elmúlt évi érté­kelés után most osztották ki a dijakat. A városok közt Kisújszállás lett az első, két­százezer forint a jutalma. A nagyközségek közül Fegyver­nek, Jászfényszaru és Kende­res, a kisközségek között Zagyvarékas, Tiszabő éf Jászalsöszentgyörgy nyert. (Szolnok megyei Néplap) HUSZONHÁROM EV A PADLÁSON Dorogliázi Gyula feldebrói lakó* lí)46-ban dulakodás, verekedés közben pisztollyal halálra sebzett egy katonát. Félve a felelősségre vonástól, szülei házának padlásán elrejtőzött és huszonhárom éven át élt a maga választotta börtön­ben. A faluban szülei azt hírcsztel- tek cl, hogy külföldre szökött. Valójában mindvégig a padlás egyik zugában élt, csak éjszaka merészkedett az udvarra, a lakás­ba — arra várva, hogy bűncse­lekménye a törvény erejénél fog­va elévüljön. Apja úgy tájékozó­dott, hogy az elévülési idő 20 év. A biztonság okáért ezenfelül még három évet várt és a falubeliek legnagyobb meglepetésére most előjött „rabságából”. A felelős­ségre vonás alól — mert bűncse« lekménye valóban elévült — men­tesült, A helybeli termelőszövet­kezetben kért és kapott munkát. (Heves megyei Népújság) Házuk előtt rendőrautó állt... Aki komolyan veszi a vas­úti menetrendben a Vaja— Rohod állomást jelölő nyilacs- kát, alaposan megjárja. Leg. alábbis, ha úticélja Rohod, ez a másfél ezernél alig több la. kost számláló szabolcsi köz­ség. Ugyanis jó 4 kilométert kell gyalogolnia a jámbor utasnak, amíg közelről szem­ügyre veheti a homokdombo­kon épült falut. Mint hatal­mas gombák emelkednek ki a szélhordta dombok, egyiken az állítólag Huszita-időkből származó műemlék jellegű református templom. Valószí­nű nádtető fedte rég, csak a falak maradtak az 1827-es nagy tűzvész után, amely Ó-Rohodot porrá égette. Égő nádkévéket, óriás tűz. csóvákat vetett a paraszthá­zakra a böjti orkán. S mire a tűz elvégezte munkáját, hajléktalan jobbágyok, halá­szok. szénégetők gödröket vájtak a homokban, hogy ide­iglenes hajlékot teremtsenek a családnak. Vadvizek ölelték körül a dombokra épült falut, olyan eszköz volt itt a csónak, mint manapság a kerékpár. Az egész falu kísérte utolsó útjára a húszas években az idős Banga Miklóst, az utolsó rohodi halászt. Az öreg ha­lászt, aki a nyíri vizekről in. dúlt az Atlanti-óceánra, hogy szerencsét próbáljon az Újvilágban. Aztán egy válra- vetett batyuval, arany és milliók nélkül hazatért. És haiászgatott a rohodi tavak­ban. ahol a helyiek szerint ember nagyságú halakat is fogtak. De hol van már a régi vi­lág? Hová tűnt az egykori föl­desúr, akiről talán a községet elnevezték? Rohodi. Vay, Bar- kóczi és Mező? Az egykori hu­szita templomban a padsorok közül kiemelkedik egy, mint annak idején gazdája is a pór nép közül: L. Sulyok Já_ nos széke, nemesi címere. Ez emlékezteti a ma emberét a feudális világ társadalmi kasztjaira. Parányi pont a térképen, mé'jis mennyi történelem! S ez a falu csak most kezdi megismerni múltját, történe. tét. Sulyok János tanár, a fa­lu egyik szülötte halom meg. sárgult iratot vitt magával Pestre a régi Rohodról. De a bombatámadás hamuvá és porrá változtatta az értékes levéltári és tárgyi emlékanya- got. Azóta az idős tanár meg is halt. Fiatal kutatókra vár folytatni a gyűjtést, utat vág­ni az ismeretlen múltba, hogy jobban megvilágosodjék a jelen is. Ebben nincsenek is egyedül a rohodiak. Mol­nár Mátyás tanár, a Vajai Vármúzeum vezetője, szenve­délyes kutatója a történelmi és irodalmi emlékeknek. Ö újságolta nemrég, hogy egy igen híres színészt is adott a falu a magyar színjátszásnak, Szentgyörgyinek hívták, s a magyar színjátszás egyik úttörőjét tisztelhetjük szemé, lyében. Az esőben lépkedő idegen azon ámul el, hogyan lehet ekkora sár az egyébként ho­mokos talajon. Azon rr.ár szinte nem is csodálkozik, hogy a termést fenyegető idő. ji -ás mellett a helyiek a vi- z pontosabban a belvizet említik, mint fő ellenséget. Ugyanis a homokdombok alatti katlanokban, mint jókora tölcsérekben, összefut a víz, s a tölcsér alján agyagos dugó zárja el az elszivárgás ereit. Amikor nem kell, rengeteg a vizük, amikor aszályos idő. szakban kincset érne minden cseppje, hírmondónak sem lát­ni. Külön-külön játszi köny- rvedséggel elbánt az örökké vándorló nyíri homok a pa. r.iszttal. Míg álltak a mezs- pvék! Közös erővel azonban i 'ár engedelmesebbnek mu. tatkozott: akácosok kötötték meg a futóhomokot és tarta­lékolták a nedvességet. Mi­ll'án eltüntették a mezsgyéket, több mint kétszáz holdon egy táblába, a legmagasabb­ra „költöztek” az idősebb és a fiatalabb gyümölcsfák. Már ICO-nál több holdon termőre fordult a gyümölcs. Még a víz egyes lapályos helyen tavasz, tájon tártja magát. Nagy költség lenne átfúrni a dom­bokat és elvezetni a 3. számú „főfolyású” csatornába. Még a felesleggel nem tudnak megbirkózni az Uj Élet Tsz- ben gazdálkodó parasztok, de már tudnak esőt csinálni, amikor szorongat az aszály. Százezrekbe került ugyan, de esőcső vezet a Csokaj nevű víztárolóból a termelőszövet, kezet földjeire, főleg a kerté­szet ágyaiba. Nem ment az simán — szól­hatna közbe valaki a rohodi­ak közül. Termelőszövetkeze, tét csinálni a sívó homokon, nem volt „turista utazás”. Es ki is tudná azt jobban, mint ők. akik önmaguk régi énjét is túlhaladva elindultak egy új úton. S azok közül válasz­tottak elnököt maguknak, akik kijártak agitálni. Dr. Vékony János járásbíró nem felejtette, honnan indult el, nem utasította vissza a falu bizalmát, ö lett a termelőszö­vetkezet elnöke. Dr. Vékony János alapozott a falu erejé­vel, segítségével, aztán a he lyi gazdák vették át a tsz kormányrúdját. Ha valaki a fővárosban megpillantja a rohodi tsz standját és nem szabolcsi, törheti a fejét, hol is fekszik ez a furcsa nevű falu. Egy darab szabolcsi „föld”, egy sziget a faluból a városban. A csillagfürtös dombok gyü­mölcsöt, zöldséget, dohányt küldenek a városnak, a gyá­raknak. Kevés is az ingázó alig 60—70. akik lassan egy, másfél évtizede keresik meg kenyerüket az iparban, s ta­lán a nagyobb nyugdíj remé­nyében vállalják még a kény. szerű távollétet, az utazga­tást. De számuk egyre fogy, Balog Péter, Borbély János, Molnár István, P. Éles Béla. Baráth Sándor — olvassák a névsort a falubeliek, a közel­múltban települtek haza. Fia­talok, akik többnyire segéd­munkásként dolgoztak az iparban. Minden munkaegység ötven forintnál többet ér az Uj Elet Tsz-ben. Nincs munkaegység- hígítás, mint régebben, ami­kor suttyomban is osztogatják az egységet és a zárszámadás­kor vették észre, hogy saját magukat csapták be. Másfajta gondok persze vannak, a já­rási szakemberek figyelmez­tették is a tsz vezetőit, törőd, jenek többet a termeléssel, ugyanis a jövedelem orosz­lánrésze sokkal inkább a ter­mékek ügyes eladásából, mintsem a termelés növeke­déséből származik. Jó az, ha a rohodi tsz is megtanul ke­reskedni, de a termelés t'oko. zatos növekedése eredményez magabiztos gazdálkodást és jövedelmet. Még több úi házat, a régi nádtetősek he lyén. Motort, televíziót, mosó­gépet... „Nem is gondolja, egy ilyen faluban még az is gond, ho­gyan költse el az ember a keresetét” — mondta viccesen az egyik parasztasszony. Ez az újmódi gond azonban nem légből kapott. A községben íparcikkbolt nincs, Vajára vagy a járási székhelyre, Bak. talórántházára, esetleg Nyír- madára kell utazni. Keveslik a körzeti szövetkezettől a tíz éve épített önkiszolgáló bol­tot. mert azóta néhány „kor. szerűsített” polc kivételével alig kapott valamit a köz­ség. Nem akarnak ők reklá­mot az alkoholnak, de egyet­len pohár sört, vagy üdítő italt is keservesen tudnak el. fogyasztani a három lépésnyi italboltban, melyre inkább il. lik a kocsma elnevezés. Építhettek volna ők sajái. erőből italboltot, de helyette orvosi rendelőt, lakást, a gondozási körnek helyiséget, tantermet, buszvárót, vil. lány hálózatot építettek. Alig 60 ezer forint a község évi községfejlesztési alapja, me. lyet a lakosság befizet. Mégis belefogtak a nagy építkezések­be. csak tantermekre 300 ezer forintot fordítottak. Igaz, a járási, megyei keret is min­dig időben jött, s így a helyi erő és a költségvetési támoga­tás jól gyümölcsözött. Első az egészség, elég volt Nyírmadá. ra, Baktára járni az orvos­hoz — mondták a falubeliek. Az utóbbi években Vajáról járt ki egy idős orvos, a kör­zeti rendelést elvégezni, de elég nagy vesződéssel járt ki­várni az orvost, kibőjtölni a betegeknek az amúgyis nagy körzettel megterhelt idős or. vos rendelését. Saját orvos kellene — zúgták egyre job­ban a tanácstagi fogadóórá­kon, minden gyűlésen. S jó gazda módjára készültek az orvos fogadására, előbb lakást és rendelőt építettek. Gyógy, szerért — ami nincs meg a körzeti orvos kézi-gyógyszer­tárában — még Vajéra kell átmenni. Busszal, gyalog, ke­rékpárral. motorral... Ha ismét felütjük az 1939-es vármegyei monográfiát, csak a rend kedvéért is. szemünk­be ötlik, hogy Rohodon ek­kor egyetlen egyházi elemi iskolai tanterem és egy to- vábbkéző iskolai terem volt. Manapság a 9 tanulócsoport­nak — 279 gyereknek — 9 tanterem a birodalma. Egy tanteremre átlagosan 30 gye. rek jut. ami jobb nemcsak a megyei, hanem az országos átlagnál is. Ideális viszonyok. Van napközi otthon, óvoda, épp a közelmúltban kapcsol ták be a vízvezetéket. És megteltek az apró fürdőká­dak meleg vízzel... Groholy Pál, a fiatal iskola- igazgató elégedett is, jó az, ha a gyerekek délelőtt ülnek az iskolában, mikor még frissek. S náluk csak délelőtt van tanítás. Említi a gazdag szer­tárat. a diavetítőt, a lemez, játszót, a rádiót, a tévét és sóvárogva jegyzi meg: kelle­ne az oktatáshoz már egy hangos vetítő is. Tavaly 30 gyerek „ballagott” az általá­nos iskola nyolcadik osztályá­ban, közülük 22-en középisko. lába és iparitanuló-intézetben tanulnak. Az idén is hasonló eredményre számítanak. Köz­ben igyekeznek, hogy az egyetlen szakos nevelőhi­ányt — magyar-orosz szakon — minél előbb betöltsék. És itt a tanácselnök, ismét „be­kapcsolja” a vasút problémát. „Mi úgy szerepelünk, hogy van állomásunk: Vaja—Ro­hod”. De a valóságban nincs. Takaros házak sorakoznak a főutcán, a Kossuth utcán. Nem szebb és nem csúnyább a falu képe, mint más szabol­csi, szatmári, beregi község­ben. Talán ami egy kicsit fel­tűnő, fehérre meszelik az út- széli akácfákat. Hogy jobban lássák, akik az úttesten köz­lekednek. De meglehet a tisz­taság, az egyszerű szépség iránti hajlam teszi patyolat- fehérré a fákat. így dísze sebbek. Magukkal is törődnek a nők. A községi tanács vég rehajtó bizottságának egyik napirendje például a női föd. rász idetelepítésével foglal­kozott. Az igényességnek — és a helyi vezetők törődésé­nek — köszönhető, hogy egy szobát rendeztek be a női fod_ rásznak, aki Vajáról jár ki „fogadóórára”... Ez is hozzá­tartozik a mai Rohodhoz. Moziba járni, olvasni is sze­retnek. Igaz, keskenyfilmes a mozi, hetenként háromszor vetítenek, csaknem mindig telt ház előtt. A falusi házak­ban az ósdi kalendáriumok he­lyett a könyvtári könyvek fo. rognak közkézen. Négyezer kötet könyvet olvastak el egy év alatt. Nagy Istvánná könyvbizományos pedig há­romezer forint értékű könyvet adott el a családoknak, sza­porítva a magán kiskönyv­tárak polcait, könyveit. Per­sze a képhez tartozik az is: nem mindenkihez jut még el a könyv, a tudás. Egyes távo­labbi településen, mint Sige- pusztán és másutt még talál, kozhatunk a szekták megszál­lottáival is akik világi könyvet nem vesznek a kézbe. Ilyen fehér foltok is vannak egyetlen község falain belül is. Akadnak analfabéták is, igaz öregek, többségük ci­gány. S az őket betűvetésre tanító egyik pedagógus még azt a pénzt is nekik adta, amit a tanításukért az állam a nevelőnek juttat. Nagy 1st. vánné, a pedagógus ezzel is serkenti, jutalmazni akarta a műit örökségét viselő írástu­datlanokat. Évszázadok mulasztását nem lehet megváltani évek alatt. És a szabadság, mely­ről a költő, Váczi Mihály me­gyénk szülötte szól. akkor tesz gazdaggá minket, ha az anya­gi jólét mellett a szellemi világosság ügyében is mun­kálkodunk. Erről beszél ez a parányi pont is a térképen — Rohod. A maga gondjai­val, örömeivel, a holnapba mutat. Páll Géza Miután kijött a börtönből, korszakain növesztett, befes­tette feketére, s attól kezdve Krisztusnak nevezte magát a 25 éves Izsáki Tamás. A bibliai név azonban mit sem változtatott eddigi magatartá­sán. Gyerekkorában iskolakerü­léssel kezdte. Intézetbe került, majd szakmát tanult. Ám 16 éves korában „közbejött né­hány betöréses lopás, s a bí­róság javítóintézeti nevelésre utasította. A javíthatatlan fiatalember azonban az inté­zetben is lopott. Nagykorúvá válása után mind jobban el- züllött, s Nyíregyházán rövid néhány hónap alatt többrend­beli rablást, megszámlálhatat­lan áruházi zsebtolvajlást, s legalább 150 gépkocsií'eltörést követett el. A zsákmányt — több mint 80 ezer forintot — barátaival az utolsó fillérig elszórakozta. A bűncselek­ménysorozatért hatévi sza­badságvesztésre ítéltek. Ta­valy szeptemberben szaba­dult, s Pestre jött szerencsét próbálni. Az első fővárosi akció azon­ban balszerencsésen végző­dött. Izsáki egy éjjel Kőbá­nyán feltört egy parkoló Sko­dát, ám a kocsi riasztóberen­dezése pánikszerű menekü­lésre késztette. A kudarc nem szegte kedvét: néhány utcá­val arrébb két kocsit tört fel, s ruhaneműt, zseblámpákat, szerszámot lopott. Nyomban utána a Harmat Étterem ab­lakait vette szemügyre, s az egyiken sikerült is kifeszíle- nie a védőrácsot. A vendéglő konyhájában keresett egy acélpengét, amellyel aztán ki­nyitotta a lemezszekrényt. Pénzeszsákot, és egy vaska­zettát talált 9700 forint volt benne. A zsákmánnyal taxiba ült s a Luxor Kávéházhoz vitette magát. A sikeres be­törés örömére megivott né­hány konyakot, majd Szol­nokra utazott. Tetőtől talpig felöltözött s folytatta útját Nyíregyházára. Az állomásról taxival igyekezett haza, ám csakhamar kénytelen volt visszafordulni. A házuk előtt ugyanis rendőrségi kocsi állt. A legközelebbi vonattal visz- szautazott a fővárosba, de nem sokkal megérkezése után a rendőrség elfogta... A bíróság Izsáki Tamást — aki 18 éves kora óta csupán néhány hónapot töltött sza­badlábon —. két és fél évi börtönbüntetésre ítélte. (Esti Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom