Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-06 / 101. szám

t®80 május § KEfcBT-WAOYARCmSZAél 8. otM „Kétlépcsős44 pályázat pedagógusok nak Szatmári rizstermelők tayasza Sok munkáskéz: új termelési módok — Fiatalok ostroma a túristvándi Rákóczi 1 ermelőszövetkczctLcii A tanácsok tavaly — az 1968—69-es tanév kezdete előtt — először hirdettek meg országos méretekben pályáza­tokat tanítók, szakos tanárok, óvónők részére, több mint 4500 új nevelői állás betölté­sére. Pályakezdők és már ál­lásban lévők egyaránt pá­lyázhattak bármelyik állásra. Ezzel megszűnt az a régi gyakorlat, hogy az új diplo­másokat kihelyezték első munkahelyükre, s a régiek­nek sem kell többé kilincsel­ni kérvényezni az áthelye­zést. A pályázati rendszer biztosítja a pedagógusoknak, nevelőknek az alapvető de­mokratikus jogot a munka­hely megváltoztatásához s a pályázatot hirdető testület ugyanilyen jogokat élvez munkatársai megválasztásá­ban. A művelődésügyi miniszter év elején kiadott utasítása — a kezdeti tapasztalatok fel- használásával — tovább fi­nomította a pályázatok ta­valy bevezetett rendjét. Több részletváltozás mellett a leg­fontosabb: a pályázatok „kétlépcsős” meghirdetése. Ta­valy ugyanis a betöltendő ál­lásokat zömmel egyszerre hirdették meg, s személyen­ként három helyre egyidő- ben pályázhattak már állás­ban lévő gyakorlott pedagó­gusok és frissen diplomázó kezdők. Kiderült azonban: ha ez a két csoport egyszerre és azonos célra .„startol”, a kez­dők elkerülhetetlenül hátrá­nyos helyzetbe kerülnek. Az idei pályázatokat ezért két részben hirdetik meg. Március közepén a Közneve­lés című lapban nyilvános­ságra hoztak mintegy 2900 pályázati felhívást. Ezekre csak gyakorló munkában ál­ló pedagógusok pályázhattak, de — eltérően a tavalyi gya­korlattól — egy pedagógus csak egy helyre ajánlhatta magát. Ebben az első lépcső­ben gyakorlatilag már el­dőlt, hogy kinek sikerült elnyernie és kinek nem a megpályázott új munkahe­lyet. Az érdekelteket az igen­ről vagy a nemről április 20-ig értesítették ,a pályázatot meghirdető tanácsi művelő­dési osztályok. Amelyik peda­gógus az 1969—70-es tanévre munkahelyet cserél, annak most a döntés ismeretében még van ideje a felkészülés­re, a költözésre, az új hely- lyel, az új feladatokkal való ismerkedésre. Az oktatásügy országos ve­zetőit meglepte, hogy az ál­lásban lévő, gyakorló pedagó­gusoknak milyen sok új mun­kahelyet kínáltak a pályázati felhívások. A pályázatokból és elpályázásokból bizonyára levonható az a következtetés is, hogy számos tantestület­ben nincs még kialakult tes­tületi harmónia. Mindeneset­re érdemes lesz megvizsgálni: miért, milyen személyi, vagy tárgyi okok miatt bomlanak meg egyes területek, esetleg éppen olyanok, amelyek ed­dig összehangolt együttesek­nek látszottak. Ami az idén végző mint­egy háromezer új pedagógust illeti: a második fordulóban, május 5-ig nekik hirdetik meg a pályázatokat. A taná­csoknak előnyös, hogy ezeket nem szűkszavú nyomtatásban és tetemes pénzért telietik közzé, hanem közvetlenül a tanintézetekhez küldhetik terjedelmi korlátozás nélkül. Érdemes ezt jól kihasználni, teljes részletességgel és őszin­tén vázolni a pályakezdőknek, hogy mit tudnak nyújtani nekik és mit várnak tőlük élétük első munkahelyén. A most végzők két állásra pályázhatnak, s hogy hová, azt az oktatási intézményük vezetőjéhez május 14-ig kell benyújtaniuk. Ha azonos helyre több a pályázó, az intézmény vezetője ajánlási sorrendet állapíthat meg, s erről a pályázókat is tájékoz­tatni kell. Június 12-ig kap­nak értesítést az új diplomá­sok, hogy sikerült-e elnyer­niük a megpályázott állást. Ezután is akadhat, persze, még be nem töltött munka­hely, amelyeket június 30-ig ismét meghirdetnek a taná­csok. S amelyik új diplomás még nem talált magának megfelelő helyet, július 15-ig az újabb pályázatát is be­nyújthatja. A második fordu­lóban tehát a pályakezdők csak egymás között verse­nyeznek és személyenként két, illetve végső esetben há­rom helyért. Ez méltányos és jogos előny számukra. A tavalyi és az idei pályá­zatokból az derült ki, hogy amíg a városokban a szakis­kolai hálózat és általában a természettudományos és mű­szaki oktatás viszonylag kevés nevelőt keres, addig nagy­számban minden fokon és minden szakon elsősorban a vidék, a falu kínál állásokat, főleg a kisebb helységek. A nyílt pályázati rendszer-ver­seny a pedagógusokért, de a versenyfeltételek ma még nem mindenütt azonosak. Az előny ott van, ahol jobb életkörülményeket, kényelme­sebb lakást, étkezést, jobban felszerelt iskolát tudnak biz­tosítani. Tavalyi tapasztalat, s bizonyára jellemző lesz az idén is, hogy a feltételek biztosításával a kisebb fal­vak, a főútvonalaktól távo­labb eső községek és körzeti iskolák, a tanyatelepülések vannak hátrányban, s önere­jükből ezt nem tudják kel­lően ellensúlyozni. így a pá­lyázati rendszer, amelynek előnyei nem vitathatók, egy­úttal azt is megköveteli, hogy ezek a kisebb helységek és is­kolák kapjanak több segít­séget: vonzóbb körülmények, egyenlő esélyek közepette fo­gadhassák ők is gyermekeik nevelőit, a régi és új pedagó­gusokat. (Sz) A traktorok egész éjjel zúg­nak Túristvándi határában. Egészen Fülesdig bevilágítják reflektoraik a langyos, tava­szi éjszakát. A föld illata ke­veredik az üzemanyag gázai­val. Aki idevaló, megnyug. vással állapítja meg, hogy a közös gazdaság megoldja leg­égetőbb gondjait. Az elkésett tavasz itt Szat- márban valamivel több gon­dot okozott, mint a nyírségi homokon. A különös időjá­rás sok mezei munka elvég, zését tette lehetetlenné, Most hogy kivirult az idő. égetően kellene ezt is, azt is elvégez ni. A csendes termelőszövet­kezet tagságát felbolyditotta a késés. Tavaly is azért arat­tak 60 holdról összesen 15 mázsa rizst, mert elkéstek a vetéssel. Megígérték egy­másnak, hogy ez nem ismét­lődhet meg többé. De hogyan ? Közös a háztájiban Stark Mihály ősz hajú, ötve­nes, dörgő hangú növényter­mesztő, az 55 tagú Petőfi- brigád tagja mondta ki elő­ször keményen a brigádgyű­lésen : — A vezetőség mérje fel, mit kell elvégezni, hány munkaerő kell hozza és lás­son neki ki-ki, ahová be­osztják. Vannak jó gépeink. A nagy teljesítményűek járjanak éjjeli műszakban is. Majd va­sárnap elvégezzük a háztáji­ban a burgonyavetést. A trá_ gyahordás sem fog szünetel­ni. Néhány napon belül a rizs is a földben lehet. A köztiszteletben álló tag hozzászólása hangulatot te­remtett, Nyolc legjobb trakto­ruk éjjel-nappal dolgozik azóta, a fiatalok örömmel vállalták a közös érdekében a megbízatást és lelkesen dől goznak csillagfénynél is. Van munka bőven. A termelőszö­vetkezet a községben teljesen új dolgot kezdeményezett: a leszerződött napraforgóter­més egy részét próbaképpen a tagokra bízta, mégpedig úgy, hogy azt a háztáji földe­ken termelik. Egyelőre 16 hold forgót termel 23 tag. Szí­vesen vállalták, mert az egyezség szerint osztoznak a termelőszövetkezettel a nagy üzemi feláron. így sokkal jö_ vedelmezőbb a termelés, mint­ha csak maguknak végeznék ugyanazt a munkát. Jól jár a termelőszövetkezet is, mert nincs gondja erre a mennyi­ségre. Bizonyos, hogy az elér­hető legjobb minőségben és mennyiségben jön be a forgó erről a 16 holdról. Az iparból hazatértek Mérésé József, a termelő­szövetkezet elnöke szerint ilyen és ehhez hasonló újítá. sokhoz egyre gyakrabban kell nyúlnia a vezetőségnek, mert Túristvándiban évek­kel ezelőtt meg-megújúló pa­nasz, a fiatalok hiánya, a tagság korátlagának elörege­dése visszájára fordult. Ta valy 59, idén pedig 9 új tag lépett be a termelőszövet kezetbe és ha figyelembe vesszük, hogy a 213 főnyi tag­ságból jelenleg, az új tagok­kal együtt 162 fő a munkára fogható, akkor a r.üvukcitcs másfél év alatl 62 százalékos, hiszen száz dolgozó tagból lett 162. És ezek az iparból hazar tért új tagok túlnyomó több­ségükben fiatalok. Eg a ke­zükben a munka Gondos­kodni kell róla. hogy legyen is mit dolgozniok. Egyre több belterjes, munkaigényes mű. velési mód honosodik meg ezért a termelőszövetkezet­ben. A kilenc hold fekete ri- bizlin kívül, mely igen jól fizet, de meg is kell dolgozni érte. most 5 holdat a szívbe­tegek gyógyszerének hasonló nevű alapnövény.évél, dig.Ua- Us-szal vetették be. A gyógy­növény termeltető vállalat ezt is jól fizeti, de eddig gondol­ni sem lehetett rá, mivel há­romszor annyi munkát igé­nyel, mint a hagyományos szántóföldi növények általá­ban. Munkaigényes, a fiatalok erejét jövedelmezően lekötő vállalkozás az a 20 holdas parcella is, amit uborkamag- termeltetésre szerződtek le. Készülődés a rizstelepen Az egész évre tehát nem lesznek munkaerő gondjaik. Meglesz időre a kétszáz hol­das rizstelep előkészítése. Fel­szántják időre a 20 holdas háztájit. És azt. a 150 holdat is, ami még hátra volt Stark bácsi felszólalásának estéjén a közösből. A fiatalokkal megerősödött munkásgardá bizakodással néz az ősz elé: mindent megtettek. hogy megerősödve kerüljenek ki az időjárással való viaskodás- ból Geszíelyi Nagy Zoltán 1 250 000 dollár almatárolóra Négy és fél hónap alatt felépül a nyirgelst új üzem — Munkahely négyszáz embernél Kopka János riportsorozata: MITŐL élenjáró az élenjáró ? # 2. Állandó útkeresés Elődje, a Finommechanikai Vállalat tizennyolc éve ala­kult. 1960-ban azért változ­tatták meg a nevét, mert már vasszerkezeteket is gyár­tottak. „De nemeseik ezért — mondja az igazgató — hanem mert kezdtük restellni. Rossz munkája volt, nem tudott bért fizetni, hosszú ideig veszteséges, s a munkamo­rál...” 1962-ben élüzem lett, 64- ben miniszteri dicséretet ka­pott, 65-ben elnyerte a városi kongresszusi versenyzászlót és 66-ban újból élüzem. Most pedig megpályázta a Kiváló vállalat címet — és megnyer­te. Pedig közben átadták' a belőle kivált hajtóműnek a VAGÉP dolgozóinak több, mint felét, s állóeszközeinek kétharmadát. S hogy most hogyan lett m.-.; s kiváló? „Azelőtt az volt a fontos, hogy teljesítsük a tervet, a ter.v ilékenységi mutatókat. Most minőségi változás állt be a követelményben” — vá­laszolnak az üzemben. Ilyen kérdésekre kellett választ ad­ni: Milyen volt a nyereség? Az összlétszámra jutó terme­lési érték? A létszámgazdál­kodás, a műszaki fejlesztés, a minőség, a munkaverseny, a dolgozók érdekében tett intéz­kedések hogyan alakultak? A műszakiak nagy részét, el­vitte ugyan a HAFE, de akik ittmaradtak és ide jöttek, tudták, mit. miért kell tenni és mi az ő szerepük egyen­ként, mi a dolgozók tenniva­lója a munkapadoknál. Nem volt könnyű, a fiatal, rutin- talan műszakiak alaposan át­rágtak minden intézkedést, s addig vitáztak, amíg min­denki tisztába jött a feladatá­val. S a nyereség tavaly negy­venkilenc nap lett — több, mint kétszerese az 1967. évi­nek. Pedig még lakásépítési támogatást is adtak a dolgo­zóknak. S bár nem volt köte­lező, tartalékoltak a nyere­ségből is tizenhárom napot. Hogy idén se érje őket meg­lepetés. Az igazgató, Marko- vics Gyula szerint akkor is osztanak jövőre, ha idén nul­lára gazdálkodnak is. Ezt persze nyilván nem szeretnék. De gondolni kell a holnapra, s őszintén közölni a munkásokkal, mi lehet, mi várható. Nem ígérget a vezetés. Tudja, nem könnyű két vas­ipari üzem szomszédságában „megélni”. Verseny folyik a szakemberekért, akik a jó minőséget adják. Ebben a versenyben nem áll rosszul a VAGÉP. Olyan esztergályosai vannak, akik ebben az év­ben egyetlen selejtes darabot sem csináltak. A jó munkást meg kell fizetni — ez a jelszó, a gyakorlat is. A környező üzemek között itt a legma­gasabbak a keresetek. Ta­valy sem csupán a négy szá­zalékot adták átlagbérnöve­kedésre, hanem jóval többet: 178 forint volt az egy dolgo­zóra jutó keresetnövekedés átlagosan, a jobbaknál 390 is. Többek között azért, mqrt valamivel honorálni akarják, hogy a szociális lé­tesítményekkel a legrosszab­bul álltak. Idén már az is meglesz. Nemsokára átadják a korszerű öltözőt, mosdót Nyíregyházán, ugyanez épüli balkányi és űemecseri telepü­kön is. Uj csarnokok is épül­nek — ezekben már köny- nyebb lesz a munka, jobb a közérzet. „Volt olyan dolgo­zónk, aki azért mondott fel, mert nem volt öltöző. Most már jut rá pénz, hogy a ter­melőhelyekkel párhuzamosan törődjünk ezekkel a gon­dokkal is.” Hogy élhet meg egy kis vállalat távol Budapesttől, távol a vasas szakma köz­pontjától. Nagy kérdés: mit gyártson, ami nyereséges ma és az lesz évek múltán is? Erre is keresik a választ — ez a modern piackutatás. A vállalat vezetői ötvenezer fo­rintot hirdettek meg annak a pályázónak a jutalmazására, aki választ ad a kérdésre. Azt mondják, nincs olyan, hogy leragadnak annál a ter­méknél, amit tíz éve kezdtek gyártani. Akkor ez jó volt, de ma? „Nem szabad a piacról kibukni, mert nem vesszük észre, hogy a termékünk már senkinek sem kell...” Állandó útkeresés, permanencia, fe­szültség naponta — ez a mai gyárvezető élete. így példáz­zák: jön ma egy megrendelő, s kitalálja, hogy áramszedő kell neki. Ha van benne fan­tázia, elvállaljuk. Holnap jön egy másik és azt mondja, gyártsunk neki házgyári sab­lont. Ha ez is megéri, ezt is elvállaljuk. Ez egyébként nem csupán példa, ezt a gya­korlatból merítették. Állandó készenlét a tech­nológiánál, meghatározni: ké­pesek-e az új feladatra, van-e alkalmas emberük, anyaguk, területük, s gazdaságos-e le­gyártani? Méghozzá, hogy a megrendelő máskor is visz- szatérjen. Az anyagosztály ugyanilyen lázban: jó lesz-e az anyag, s elég olcsó is? Jáz még az iktatót is mozgásban, készenlétben tartja...” A gond tehát nem csupán a közvetlen vezetés gondja. Minden dolgozó így gondol­kodik, mert erre nevelik, s végül is ez lesz a vállalat közszelleme. Remélik, a pályázat meg­hozza a hasznát, s megadja a feleletet rá, hogy legalább öt évre biztos legyen a termék- csoportjuk felére a piac. Olyan, amely beillik a tech­nológiába, újszerű és a táv­latban is profilba vágó. Ad­dig sem várnak. Két nagy- vállalattal, a Ganz-MÁVAG- gal és a Ganz Villamossági­val kötöttek kooperációs szerződést alkatrészgyártásra. Nekik biztos a piacuk, ők felkutatják az anyagot, a gé­peket is lehozzák a munká­hoz — ez mindkettőnek elő­nyös, s újabb munkalehető­séget is ad. Tizenhét szocialista brigád dolgozik a vállalatnál. Mind a tizenhét tudja, hogy nem a szép naplóbeírás az. ame­lyért nevezett a mozgalomba. A jó, eredményes kollek­tív munka a legfontosabb. A munkahely légköre, s a szín­vonalasabb szakmai tudás. „Nem húzunk több irányba, egy felé megyünk” — mond­ják a VAGÉP vezetői. S a tájékoztatás itt nem más, mint hogy az emberek már azt is ismerik, egész évben mit kell tenniük a 70-es év jó előkészítéséért. Pontos ha­táridők, név szerinti felelő­sök, s pontos végrehajtás — — ’ezt mindenkitől megköve­telik. Azt mondják, hogy a következetesség, a türelem nem mellékes körülménye az eredményeknek. «folytatjuk) Nemrég írták alá a Beru­házási Bank nyíregyházi fiók­jában azt a hitelszerződést, amelynek értelmében a két gazdaság Nyírgelsén egy egész és negyedmillió dollár valuta ellenében megépíttet­heti még az idei almaszüret megkezdése előtt azt az új ezervagonos almatárolót, amelynek szeptemberben már állnia és működnie kell Nyír­gelsén. A két állami gazdaság ki­tűnő közgazdasági munkával — és hitelképességével — ér­te el azt, hogy egy ilyen je­lentős, még országosan is rit­ka valutakiadást okozó beru­házásra kapott hozzájárulást. A beruházás forintösszege 155 millió forint. Míg nagy almatárolóink általában négy évig épülnek — s ez alatt az építtetők belefektetett pénze, munkája parlagon hever — a megbízható osztrák cég, az AUSTROPLAN négy és fél hónap alatt vállalta a nyírgel- sei üzem teljes kapacitással való munkába állítását az el­ső kapavágástól a kulcsát­adásig. A 155 millió forintos hitel­ből a két gazdaság csak tíz­milliót biztosít. További negy­venmilliót kap állami támo­gatásként, vissza nem fize­tendő segítségül. A további 105 millió forintot a Beruhá­zási Bank hosszú lejáratú kölcsönként adja. Ezt a hosz- szú lejáratú hitelt a gazda­ságnak tíz évig, tehát 1979-ig kell visszafizetnie. Az almatárolók költségszá­mításai között általában ki­lónként másfél forint szere­pel. Ennyivel ér többet a ta­vaszig jól megőrzött hűtött alma, mint a szüret utáni. A két gazdaság területén, ha a négyszáz holdas szőlőt is hozzászámítjuk, közel há­romezer holdas gyümölcsös van. Nemcsak az almának, hanem az őszibaracknak és a többi gyümölcsnek a termé­sét is százvagonokban kell számolni. Éppen ezért fon­tos az, hogy a gyorsan meg­épülő almatároló nemcsak raktár lesz, hanem gyümölcs­léüzem is. A gyümölcsléüzem egymaga körülbelül évi tíz­millió forint értékű árut ter­mel majd és vele együtt a nyírgelsei „almagyárnak” négyszáz dolgozója lesz. A négyszáz állandó dolgo­zót, akik az ősszel meginduló „üzemben” fognak dolgozni, öt községből toborozzák, még­pedig Nyírgelséből, Nyírmi- hálydiból, Nyírbogairól, Nyír- adonyból és természetesen Balkányból. Munkásbuszjára­tok fogják hozni-vinni őket na­ponta. A gyümölcsléüzemben olyan sűrítményeket állíta­nak elő, melyek jelenleg leg­keresettebbek a világpiacon, például szőlőből még a bor­nál is gazdaságosabb export­ra eladni a Coca-Cola ital alapanyagát. A gyümölcslé­üzem évi teljesítménye nyolc­száz tonna sűrítmény lesz, melyhez körülbelül ezer va­gon gyümölcsöt kell felhasz­nálni. (saö

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom