Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-31 / 123. szám

I oldal 1$S9. iftíjus ST: £ELET-MAGYAR0TSZA<3 PEDAGÓGUSOK, SZÜLŐK FÓRUMA Család és az úttörőtörvény A kettős nevelés problémájával sokat foglalkozik a napi- és a szaksajtó. Szülői értekezleteken, s más rendezvényeken is vitatják a kérdést, s ha nem is egyik napról a másikra, de mind jobban tudatosul a szülőkben az ilyen nevelés káros volta. A gyerek azonban — az osztály- és iskolaközösségen túl — tag­ja egy másik közösségnek is: az úttörőcsapatnak, az őrsnek, a rajnak. Mint minden más tömegszervezet, az úttörőmozga­lom is követelményeket támaszt tagjaival szemben, célokat tűz ki eléjük, amelyeket a 12 pont, az úttörő­élet törvénye tartalmaz. Az e célokért való állandó küzdelem, az e törvény szellemében való élés minden úttörő kötelessége. Ez azonban nemcsak az őrsi össze­jövetelekre és — jobbik esetben — az iskolára vonat­kozik, hanem az otthonra is. Nem vészem most sorra 3 12 pontot: nem is kí­vánható senkitől, hogy szóról szóra tudja azokat, mint a próba előtt álló pajtások. Csak néhány példát az el­mondottak igazolására. Ha a gyerek elégtelent hoz haza, alaposan faggas­suk ki a rossz felelet okáról. Ne kezdjünk példálózni előtte, hogy így a tanító, úgy a tanár, elfogult, ha­ragszik rád. stb. Nagyban hozzájárulunk ezzel a 7. pont betartásához és követeléséhez: ,.Az úttörő szere­ti szüleit, tiszteli tanítóit és az idősebbeket.” A nevelés azonban nem a véletlen adta lehetősé­gek kihasználásán alapszik elsősorban, hanem a tuda­tos és állandó ráhatáson. Éppen ezért adjunk és te­remtsünk alkalmat az úttörőtörvények otthoni betar­tására. A 11. pont így szól: „Az úttörő szereti és védi a természetet.” Ha lakásunkban van néhány cserép virág, bízzuk gyermekünkre a gondozását, hosszú hó­napokra, évekre.' Előbb csak ismerkedik velük, majd megszereti őket, s később már kirándulások, táborozá­sok alkalmával is védi, óvja a bokrokat, a fákat, a virágokat. Égy hatodikos úttörőnek eltört a lába. Gipszbe rakták, és hetenként kétszer ellenőrző vizsgálatra kel­lett mennie a szakorvosi rendelőbe. Messze lakott, szinte lehetetlennek tűnt neki a rendelőbe való meg­jelenés. Üttörőpajtásai azonban nem hagyták cserben: minden vizsgálati napon elmentek hozzá ketten. A karjukon cipelték el a beteg kisfiút. Az önkéntes „mentők” szülei á 12. pont szellemét erősítették, ami­kor gyerekeiket elengedték: „Az úttörő igaz, hű barát” és „Az úttörő, ahol tud, segít.” Ha családi körben a munkára, a munkahelyre te­relődik a szó, s tisztelettel, megbecsüléssel beszélünk munkatársainkról, együtt örülünk barátaink kitünteté­sének, akkor a gyerek tudja, hogy anyu-apu jó barát­ságban van munkatársaival. Akkor bizonyos, hogy a gyermek hite az 5 pontban — „Az úttörő jókedvvel dolgozik, és megbecsüli mások munkáját” — megerő­södik. Figyeljünk gondosan a gyerek mindennapi apróbb tevékenységére is; az úttörőruha rendben tartására; a jelvények méltó helyen tartására, tanulására, stb. S ha így, az úttörőszervezet ráhatásával párhuzamosan otthon is úttörőszellemben nevelkedik gyerekünk, eredményes lesz az iskola, a mozgalom és az otthon összefogása. Orosz Szilárd Gyerekek a „gyorsuló időben" E rovatban beszéltünk arról, hogy tizenéveseink ismernek-e ilyen fogalmakat, mint törekes lány, rudas­hordó és sok más jelenséget a harmincas évek szabol­csi zsellérembert is nyúzó szavai közül. Mennyivel má­sak voltak az akkori szülők és iskolások problémái és gondjai a nyári vakációban. * Az igaz. hogy az élet az kegyetlenül nehéz volt, szinte véres-keménven kellett a Kállaiak, Dégenfeld grófok, a százholdasok birtokain dolgozni. A cselédemberek, de még a kor törpebirtokosai sem tudtak a gyere­keikkel tudást, szellemi fejlettséget gyarapítón foglal­kozni. Azt akarták elhitetni még a Horthv-éra urai Is, hogy a parasztember szótárában elég néhány száz szó, azzal meg tud élni, képes húzni az igát látástól vaku- tásig, sőt képes meghalni a nagyurak érdekeiért. így aztán a gyerekek nyári szünideje a népbutítás egyik eszköze lett. Tudásért küzdő korunkban, a technika fejlődésé­nek e hihetetlen méretű — ütemű korában, a „gyor­suló időben” nem engedhetjük meg magunknak, — de különösen nem felnövekvő nemzedékeinknek — azt a luxust, hogy a több mint kéthónapos nyári szü­netet csak úgy parlagon, szervezetlenül, ésszerűtlen időbeosztással hagyjuk kicsúszni a kezeink közül. De jó lenne minél kevesebb libát, tehenet legeltető pöt­tömnyi gyereket látni a határok dülőútjai mentén. Ezen visszásságokat érzik a szülők is, mert egyre többen keresik fel az iskolákat, kérve a tantestületek — tanárok tanítók — tanácsait a szünidő okos kihasz­nálására. Van szülő, aki egyszerűen fél a nyári kéthónapos szünidőtől: — „Mit csináljak a gyermekemmel ennyi időn keresztül” — mondja. Egyesek az utcától, bará­toktól, s azok rossz hatásától féltik gyerekeiket, má­sok a tévétől, rádiótól, sporttól... Ez egyébként valós aggodalmak azonban csak akkor kórósak, ha a szülői ház nem kellő gonddal, körültekin­téssel veszi számba a társadalmunk adta lehetőségek­ben rejlő pedagógiailag hasznos tényezőket. Kell a tévé. kell a rádió, a sport, a játék, de csak a maga, idejében és módjával, no meg az életkori sajátossá goknak megfelelően. Ifjú nemzedékeink ezeken ke­resztül válhatnak okosabbá, ügyesebbé, munkára ter­mettebbé. fejleszthetik esztétikai érzéküket, emelhe­tik zenei műveltségüket... Abban van a szülői ház hihetetlen fokú felelőssé­ge, hogy a család adott körülményei között megtalál­ja a gyerek szellemi szintjének — igényének, érdek­lődési körének, életkori sajátosságának legjobban megfelelő, s pihenve is szellemi és testi fejlődését elő­segítő. tudást gvaraoítő lehetőségeit melyek segítségé­vel a kitűzött célt meg is lehet valósítani. Hangsúlyozzuk: nem arról van szó, hogy a gye­reket a fáradtságig gyötörjük, hogy megfosszuk a gyerekkor, serdülőkor örömeitől, hanem arról, hogy minden eszközzel és lehetőséggel segítsük hozzá, hogy ne legyenek ostobán, rá nézve károsan eltöltött órái. napjai, amelyek e rohanó korban későbbi fejlődését zavarnák. Sigér Imre —,1 ii ... 11 m. - _T ./ «-l—f— — — ■*"«*­Könnyes volt a szeme az én drága jó apámnál« de mi mást teheleil volnál Elhajóztunk Kons tantinópolyba és ... Végy búcsúi a fiadtól, osszony A tehenet nem adhatjuk, meri altkor éhen hal mind a több« * Ne! Ne! ^ [Inkább engem vigyél! Két aranyat, nagyuram. ‘r Emlékezzél meg rólam. ^ . ha kedvez a szerencse, lert azért adtalak olcsón ennek az útnak, • hogy a szerencse J . mindig rádtalálhassorr-vijy Elég mór! Gyerünk! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Szomorú (első kockában két betű.) 7. El­me. 8. Zamat. 9. Német határo­zott névelő. 11. Három, oroszul. 12. Nagy épületek csarnokrésze. 14. Távol-keleti állam. 16. Meg­fejtendő. 18. Háziállat- 20. Do­rong. 21. Római 1001. 22. Sérü­lés. 24. Hónaprövidítés. 25. Avult szék! 27. Félig tévedése!!! 28. Fut. 29. Esztendős. Függőleges: 1. Nusi betűi keverve. 2. Rész­legesen mér! ! 3. Kiejtett más­salhangzó. 4. Eme. 5. Kiszab (büntetést) (—'). 6. Megfejtendő. 10. Felfogás, tartós nézet. 11. Ko­pasz. 13. Egymást követő betűk az abc-ben. 14. Szemlél. 15. Ked­ves, készséges. 11. Fanyar izű bogyótermés. 19. Európai fővá­ros. 21. MOVE. 23. Nyakprém. 24. Ez is megkülönbözteti egyik era-' bért a másiktól. 26. NE. 27. Csak félig téma! Megfejtendő: Függőleges 6, vízszintes 1, 16 (az elmúlt hónap nagy hazai ese­ménye volt). Múlt heti megfejtés: . . .EMLÉKÜNNEP A VAY ADAM MÚZEUM. . . Könyvjutalom: Rafaez Ferenc Nyíregyháza, Kaluka László Tl- szaszederkény és Czeglédi János Tiszaszalka. I Az egyszeri embernek meg asszonynak volt egy lánya és egy kicsi fiacskája. — Kislányom — szólt egy­szer az anya — mi elme­gyünk kenyeret keresni, vi­gyázz addig az öcsikédre. Ne lépj ki az udvarból, légy okos, kapsz majd egy szép kendőt. A szülők elmentek, a kis­lány pedig megfeledkezett ró­la, hogy mit parancsoltak rá öcsikéjét leültette az udvar egyik zugában, maga pedig kifutott az utcára játszani. Egyszer csak ott termettek a gonosz ludak, felkapták a kisfiút, azzal huss, elrepül­nek vele. Amikor a kislány visszafu­tott az udvárba, öcsikéjének csak hűlt helyét találta. Meg­ijedt, kereste mindenhol, de sehol sem találta. A kislány kirohant a sza­bad mezőre. Akkor látta meg a gonosz ludakat, amint messze a távolban éppen el­tűntek egy sötét erdő mögött. Kétségbeesetten utánuk iramodott. Szalad, szalad egyszer csak útját állja egy kemence. — Kemencécském. mondd, láttad-e a ludakat erre repül­ni? Mire a kemence-. — Edd meg az én rozscipó­mat, tüstént megmondom. — Még mit nem. Szüleim házánál süteménnyel tarta­nak jól. A kemence nem válaszolt. Fut, fut a kislány tovább, egyszerre egy vackorfa alatt találja magát. — Almafácska. mondd, lát­tad-e a ludakat erre repülni? — Egyél a gyümölcsömből* megmondom. — Szüleim házánál édes almával etetnek. Az almafa nem válaszolt. Fut a kislány tovább. Elér­kezik egy patakhoz, hát latja, hogy víz helyett tej folyik abban és kásából van a part* ja. — Patakocskám, mondd, láttad-e a ludakat erre repül­ni ? — Megmondom, ha iszol a tejből és eszel a kásából. — Szüleim házánál tejfel* le! kínálnak. Sokáig futott a szegény kislány mezőkön. erdőkön keresztül. Bizony már a nap is leáldozóban volt. amikor a közeiben feltűnt egy kacsa­lábon forgó házikó egy szem ablakával. A házikóban egy vénséges vénasszony ült és guzsalyt forgatott a kezében. A lócán ott ült az öcsike és ezüst al* mákkal játszadozott. ■A kislány belépett a házi* kóba: — Jó estét, öreganyám! — Jó estét, leány. Hát t8 ugyan mi járatban vagy? — Erdő1, mezőt, ingoványt bejártam, ruhám szétszaggat­tam, szeretnék megmeleged* ni. — Na, ülj csak le, és vedd át tőlem ezt a guzsalyt. Azzal az öregasszony oda* dobja neki a fonnivalót és ki* megy. A kislány fon, fono gat ... hirtelen kiszalad a kemence alól az egérke és azt mondja: — Hallod-e, kislány, adj egy kis kását, olyat mondok neked, hogy bizony nem bá* nőd meg. A kislány kását adott az egérkének, az pedig így foly* tatta: — A gonosz vénasszony vi* zet ment melegíteni a nagy üstbe. Ha felmelegszik a víz^ megfüröszt, bedob a kemen­cébe, megsüt, megesz és a csontjaidon elrepül. A kislány se eleven, ss holt. Az egérke bíztatja: —Ne késlekedj, kapd fel az öcsit és szaladj. Addig megfonom helyetted ezt < az orsót. A kislány felkapta öcsiké­jét, azzal usgyé neki, vesd el magad, szaladni kezdett. Az öregasszony jól a iágyúj­tott az üst alá, azzal indult a kislányért. Am a szobában senkit sem talált Elkezdett rikácsolni: — Gonosz ludak, repüljetek utána. Elvitte az öcsikéjét. Azalatt a kislány meg a a öcsike épp a tejfolyóhoz ér­tek. Látják ám, hogy jönnek a ludak. , — Folyócskám, folyócskára, bújtass el bennünket — Edd meg a kásámat, el­bújtatlak. A gonosz ludak elrepültek felettük. A kislány a kisfiúval fut tovább. Közben a ludak meg- fordultak, visszafelé repültek, Már-már észreveszik őket Mit tegyenek? Odaérnek a vackorfához. — Almafácska, almafácska, rejts el bennünket — Edd meg a gyümölcsö­met. A kislány hamar megevett egy vadalmát és megköszönte szépen. Az almafa pedig betakarta őket lombjával. A ludak nem láttak sem­mit. elrepültek felettük. Fut a kislány tovább. Fut; fut, már nincs messze hazáig, amikor a ludak észreveszik őt. Szalad a kislány a kemen­céhez: — Kemencécském, kéméiig cécskem, rejts el bennünket — Megeszed a rozscipót? A kislány nagy hamar be­kap egy cipót, azzal az öcsi­kéjével együtt bebújik a ke-> mence nyílásába. A gonosz ludak egy dara­big röpködtek, csapdostafc; gágogtak a kemence körül, majd kénytelenek voltak dol­guk végezetlenül visszarepül­ni a vaserrű bábéhoz. A kislány pedig szépen köszönetét mondott a Kemen­cének és öcsikéjével együtt hazaszaladt. Épp jókor, mert a szülők is hazaérkeztek ak­korra. Gárdonyi Géza: iA láthatatlan embep Képregény változat: Cs. Horváth Tibor, Korcsmáros Pál A jövő szombati számunkban folytatjuk. GYEREKEKNEK Törd a fejed! A gonosz ludak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom