Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-30 / 122. szám

1«««. Aäjus SO. KELET- MAGYARORSSAG S of<M A pártmunka ma: megragadni a lényeget Beszélgetés Szabó Mihály elvtárssal, a tiszalöki járási pártbizottság első titkárával A gazdaságirányítás új rendszere törvényszerűen megköveteli, hogy a párt­munka módszerei alkalmaz­kodjanak a változó körülmé­nyekhez. Hogyan sikerül ez a tiszalöki járásban? — ez volt beszélgetésünk fő témája Sza­bó Mihály elvtárssal, a járási pártbizottság első titkárával. — A Politikai Bizott­ság múlt év novemberi és a megyei pártbizott­ság ez év márciusi hatá­rozatai arról szólnak, hogy erősíteni keli a pártszervek és szerveze­tek ellenőrző, irányító szerepét. Hogy sikerül ezt a gyakorlatban ér­vényesíteni? — Időszerű volt e két ha­tározat. mert munkánkat ed­dig főképp az jellemezte, hogy nem mindig azt végez­tük, amit kellett, illetve he­lyes lett volna. Nem akarok ismételni, de nálunk is sok­szor megtörtént, hogy opera­tívan beavatkoztunk a taná­csi, gazdasági munkába, s mások helyett is dolgoztunk. Például a szántás-vetés irá­nyításáért, szorgalmazásáért mi magunk lettünk a felelő­sek, s az illetékesek önállósá­gát is csorbítottuk, csökken­tettük, s nem egyszer le is vettük a vállukról a felelős­séget. Ez azt is magával hoz­ta, hogy apparátusunk túlzot­tan leterhelte magát, kevés idő jutott hatékony elvi irá­nyításra, ellenőrzésre. — Miben látja Szabó elvtárs a javulást első­sorban? — Sokat mond, ha csak ülé­seink napirendjét hasonlítjuk az elmúlt éviekhez. Míg ré­gebben a tavaszi múmiákat szerveztük, ilyenkor párhu­zamosan dolgoztunk más szervekkel, vagyis úgyszólván a munkák menetrendjét tár­gyaltuk meg, ma mindenki megtalálja a saját helyét, szerepét, tennivalóját, felelős­séget is vállal érte és a párt­szervek, szervezetek politi­kailag készítenek elő az egé­szet átfogó nagy feladatokra. Másfél éve már azon dolgo­zunk, hogy megteremtsük az illetékes tanácsok, mezőgaz­dasági és ipari üzemek veze­tőinek önállóságához szüksé­ges adottságokat, a jobb munkához megfelelő légkört. Hogy például a pártszerveze­tek az elvi irányító és ellen­őrző munkáért legyenek fele­lősek és ne másért. Mindin­kább ritka az olyan eset, amikor a párt a gazdasági munkák menetébe operatívan beavatkozik, vagy olyat csi­nál, ami mások feladata. Volt időnk és erőnk viszont arra, hogy jól előkészítsük a gaz­daságirányítás új rendszere bevezetését. — Mivel foglalkozik a járási bizottság és a vb jelenleg? Kevesebbet tűz napirendre gazdasági kérdéseket? — Ellenkezőleg. Sokat fog­lalkozunk ezzel ma is, csak­hogy más aspektusból, s másképpen. Hogy néhány legutóbb megvitatott napi­rendi pontot mondjak, ilyen dolgokat vizsgáltunk, mint az iparfejlesztés lehetőségei távlatokban, a termékfélesé­gek célszerű növelése. Alapo­san megtárgyaltuk az üzemi vezetés színvonalát, a mun­kastílust, az üzemi demokrá­cia helyzetét, a dolgozók po­litikai és általános műveltsé­ge növelésének alakulását. Vagy a járás perspektivikus mezőgazdaságfejlesztési ter­vét. a tanácsok irányító, el­lenőrző tevékenységét. Ez már önmaga is mutatja a színvonalbeli különbséget ré­gebbi és jelenlegi munkánk között. — Hogyan hat ki ez a munkastílus az alap­szervezetek tevékenysé­gének javulására? Elért már odáig? — Természetesen igen. így segítjük alapszervezeteinket is: értekezleteinken, szemé­lyesen is ezt tesszük, hogy magyarázzuk, nekik is azt kell tárgyalni, ami ott gond. így jutott le az a témakör is széles körű vitára, milyen az ifjúság helyzete a tsz-ekben. De rengeteg dologban vitáz­nak, döntenek önállóan arról, ami náluk izgalmas, megol­dásra váró, ami a fejlődést se­gíti. A pártmunka új módsze­re, hogy megragadjuk a lé­nyeget, s a ma mellett a hol­napot segítsük. Ehhez alapos közgazdasági és emberisme­retre van szükség. Most pél­dául a járás egyik legégetőbb tennivalójának az állatte­nyésztés gyors fejlesztését tartjuk. Csakhogy erőink eléggé szétforgácsoltak. Ezért javasoljuk, hogy távlatokban is korszerű állattenyésztési beruházásainkat a tsz-ek kö­zösen oldják meg. A tagság­gal most folynak a beszél­getések, jó irányban megy a felvilágosítás, hogy ez az egész tagság érdeke. Nagy pezsgést hozott ez, s ered­ményt: eddig egy tsz kivéte­lével már meg is rendelték a beruházások előterveit. De a jövőt alakítjuk akkor is, ami­kor felmérjük járásunk táv­lati munkaerőhelyzetét, ho­gyan alakul akkor, amikor nagyobb lesz az ipar, amikor a mezőgazdaság gépesítése, a vegyszerezés munkaerőket szabadít fel. Erre már most terveznünk kell. Ezek isme­rete nélkül irányítanunk nem lehet. Alapszervezeteinknél is sokat változott a módszer, a stílus. De még nem minde­nütt: a megoldás részben ká­derkérdés is. Ügy látjuk, hogy a közös beruházások ké­sőbb magukkal hozzák az egyesülést is. Akkor javul­nak a személyi feltételek: egyesülhet majd a most sek tsz-ben dolgozó párt-és szak­vezetők tapasztalata, tudása. Ez erős pártszervezeteket is jelent majd, s a legjobbak kerülnek az élükre. De addig is többet tartózkodunk a köz­ségekben, üzemekben, a gya­korlatban is segítünk nekik, másrészt különböző iskolák­ba vonjuk be az elvtársakat. — Hogyan áll a párt­határozatok időbeni cs jó végrehajtása a tiszalöki járásban? — Nagy gonddal szervez­zük és juttatjuk érvényre a határozatokat. Tapasztalatunk szerint az alapszervezetekhez valóban sokszor leszűkítve jutnak el a határozatok, vagy nem elég pontosan. Itt kell leginkább az erősítés. A já­rási* bizottság következetesen visszatér a végrehajtásra, a felelősségre vonásra is, ha az szükséges. ’ A határozatok jobb érvé­nyesülését segíti, hogy most dolgozunk a járási pártbizott­ság irányító-ellenőrző tevé­kenysége tökéletesítésén. Fo­lyamatos felmérés, tapaszta­lat nyomán javasoljuk majd, hogy csak alapos helyzetis­meret után tárgyaljunk, döntsünk, a határozatokat mindig beható véleménycse­re előzze meg, legyen több lehetőség, ami közül a tagság választhat. Széles hálózat vizsgálja, milyen lesz az in­tézkedések várható hatása stb. Szeretnénk, ha pártbi­zottságunk tagjai jobban a terület ismerői lennének, így lehet alaposan vitázni', eleven határozatokat hozni. Azt akarjuk, hogy a pártbizottság mellett működő bizottságok (pártépítési, ágit. prop., szö­vetkezeti) ne csak a jelenté­seket vitassák meg, hanem maguk végezzék a brigád­munkát, a jelentések elkészí­tését. Közelebb kerülünk az élethez, a párttagság és az emberek problémáihoz azzal is, hogy javasoljuk: a jövő­ben még több járási vezető vállaljon alapszervezetben propagandamunkát. Ugyan­akkor többet segítjük a párt­csoportvezetőket, akiken na­gyon sok múlik. K. J. Vas István: Emlékszem abból a régi időből, amikor már jártam cirkuszba, hogy a nagy att­rakciók, a kötéltánccsok, a légtornászok előtt rendszerint úgynevezett csöndes számokat láthattunk, zenebohócokat, zsonglőröket, kigyóembere- ket, finomabb bohóctréfákat. És ez nemcsak azért történt így, mert ezek a számok csak a porond előterét igényelték, s azalatt a háttérben föl le­hetett szerelni a nagy pro­dukciók bonyolult fölszerelé­sét, hanem azért is, hogy a közönség egy kis lélegzethez jusson. ho?y minden izgalmi készenlét«: érintetlenül, sőt a pihentető szórakozástól fel- alizva. az elkövetkező mutat­ványra. a lélegzetelállító bra­vúrra fordíthassa. Mi más szerepe lehet an­nak a konferansziénak — még ha költő is —, aki a versmon­dás művészetét bevezeti, mint amilyen ezeké a csöndesebb. •Résziét a szerző Megköze­lítések című könyvheti kötetéből. jelentéktelenebb, cirkuszi elő­készítő számoké: az, hogy a közönség figyelmét elterelje, megnyugtassa, de ugyanak­kor, éppen időkitöltő jelen­téktelenségénél fogva felcsi­gázza arra a lélegzet-vissza- fojtó, szívet összeszorító iz­galomra, ami következik? Mert be kell vallanom. en­gem a szavaló, pontosabb szó­val: versmondó, akinek az egy szál hangján, mint kife­szített kötélen egyensúlyozva, a maga esetleges fizikai meg­jelenését is latba vetve, kon­centrált költőiségének trapé­zán lebegve, egy egész estén át le kell kötnie közönségét egy kissé mindig e nyaktörő mutatványok művészeire emlé­keztet: s magam is akadozó lélegzettel szoktam izgulni, hogy az a furcsa kapcsolat, amely a közönség és az elő­adó figyelme, érzékenysége, és emelkedettsége között lét­rejön, s amely a kápráztató teljesítményt fenntartja, meg ne szakadjon egy percre sem. Persze, e különös érzésem­hez nyilván hozzájárul az is, hogy a szavalóestek sikerét én is kissé mindig úgy ér­zem, mint csodaszámba menő újdonságot. Kamaszkorom­ban tanúja voltam a folya­matnak, ahogy a versmon­dás elszakadt a színészi mun­kától, amelynek addig mint­egy mellékterméke volt, s ön­álló művészetté vált. Ez a folyamat mára már befeje­ződött. És ezt nemcsak az bizonyítja, hogy annyi kivaló, s oly különböző egyéniségű, felfogású és eszközű előadónk van, hanem az is, hogy a kö­zönség olyan meglepő érdek­lődéssel kíséri a versmondás estjeit, ez pedig nem volna lehetséges, ha a verseken túl nem érdekelné az egy mű­vész verstolmácsolása is. Olyan folyamat ez tehát, amelynek eredményeiben ré­sze van a közönségnek is. az előadóművészeknek is: talán csak a kritika maradt ki be­lőle, az nem vette eléggé tu­domásul. hogy itt új művé­szet született — de hát a kri­tika nálunk tudvalévőén a leglassúbb tempójú tevékeny­ségek közé tartozik. Ennek az új művészetnek a kialakulása és sikere több szempontból is meglepő. Én ugyanis mirdie azt hittem — és az igazat megvallva. ma is azt hiszem —, hogy a lírai költészetnél, márpedig ebből telik ki az előadóestéit anya­Közömbösek a fiatalok? Kitüntetés hétköznapi tettekért Időnként azt mondják: kö­zömbösek a mai fiatalok. íme egy ellenpélda. Fodor Zoltán házat épített. Ott volt a brigád Hármas névadót tartottak. Természe­tesen a brigád részvételével, önkéntes véradásra hívtak — együtt ment a brigád. Változatosan élni Mind megannyi fiatalos példa. Változatosan élni, dol­gozni, sokféle programot szer­vezni. A közömbösségnek nyoma sincs. A Nagykállói Cipész Ktsz- ben azt mondják, megbízha­tó, jó munkát végeznek a fia­talok. A Ságvári brigád tagjai nem dicsekednek. De meg­jegyzik: „a főműveleteket ránk bízzák” Ezt tartják az elismerésnek. Tavaly volt egy akció. Meghirdették: aki a szövet­kezetben segédmunkásként dolgozik, megtanulhatja a szakma fogásait, betanított munkás lehet. A Ságvári bri­gád, de a többi KISZ-es is se­gített. A tanítóját váltja Tóth György Molnár Ist­vánt tanította a talpátvarró gépen. Fodor Zoltán Toka Sándornak az orrványolás munkáját tanította meg. Ne­kik például olyan jól sikerült* hogy az új betanított munká­sok most műszakban tavalyi oktatójukat váltják. Így lett egy hasznos kezdeményezés nyomán termelési mozgalom. Mindenki jól járt. Akik ta­nultak, ina magasabb bérért dolgoznak. Akik tanítottak, azok is jól jártak. Indult a második műszak, s a nyere­ségrészesedésnél vastagabb lesz a tizenharmadik havi bo­ríték. Fiatalok? Az átlagéletkor alig van 20 lelett. Mostanában sokat beszél­nek a szövetkezet KlSZ-szer- vezetéről. A legutóbbi köz­gyűlésen is a KISZ-szel kezd­te az elnök. Dicséretet kap­tak. Pedig két éve még alig- alig hallottak a szövetkezeti KISZ-ről. Ügy summázzák ezt hivatalos fórumon: hiá­nyoztak az önálló kezdemé­nyezések, nem volt elég ha­tékony a politikai képzés. Most azt mondják, jól sike­rült ^ vezetőségválasztás. A titkár maga köré tudja tö­möríteni az üzem legráter­mettebb és legtekintélyesebb fiataljait. Jó kollektív munka eredményeként aktív, vonzó KISZ-élet honosodott meg az alapszervezetnél. Pedig a tagság ugyanaz. Az aktivitásé a jövő Azt mondja erről Tóth Ti­bor. KISZ-titkár: ..A mozgal­mi munkát kétféleképpen le­het végezni. Szerényen, meg­húzódva, a háttérben marad­va. És megvárni, míg valaki kezdeményez. Szerintem az aktivitásé a jövő. Talán ebben van minden, nek a titka. Szervezni, segí­teni, részt venni a közélet­ben. Tudják, a szövetkezet termékeivel a világszínvona­lat kell tartani. Ez ma már természetes. Az első vörös selyemzászló Három éve húsz fiatalt megkérdeztek, lenne-e ked­vük ifjúsági brigádot alakí­tani. Csak elvétve volt a vá­lasz ..igen". Most sorban ala­kítják. Az egyik legjobb a Fodor Zoltán vezette Ságvá­ri brigád. Ök voltak az eb sők, már kétszeres „szocialis­ta” brigád az övék. A pártszervezet nemrégen vette fel tagjai sorába az ötö­dik fiatalt, akinek ajánlója a KISZ-szervezet volt. Vala-* mennyivel elégedettek. Tulajdonképpen hétköznapi események. Velük mégis ün­nepnapot alakítottak. Me­gyénkben a nagykállói szövet­kezet KISZ-szervezete az első, amely a KISZ Központi Bi- zottsásának vörös selyem- zászlaját kapta kitüntetésül. A hétköznapi, és mégis nagyszerű tettekért. A közömbösség ellenpéldád ja. M. S. Olvasónk iria: Honvédelmi nap Nyírbogdányban A jubileumát augusztusban ünneplő Nyírbogdány község vezetői és lakói az idén a falu valamennyi megmozdu­lását az évforduló jegyében szervezik. A honvédelmi na­pot — amelyet első alkalom­mal rendeztek meg, — szin­tén összekapcsolták a közel­gő nagy községi esemény előkészítésével. Ez az ese­mény szervesen beilleszkedett a mostani tanévben kibonta­kozó honvédelmi nevelés programjába. A honvédelmi nap sikere érdekében az iskola nevelői dr. Vén Ferenc testnevelő ta­nár, szakfelügyelő irányítá­sával tervszerű előkészítő munkát végeztek. A szakfel­ügyelővel közösen összeállí­tották a nap programját, ki­jelölték az alkalmi pályát és a végrehajtást irányító, el­lenőrző nevelőket. Vala­mennyi rajvezető, nevelő és szaktanár feladatot, kapott. Fáradozásukat siker koronáz­ta. A tanulók nagy érdeklő­dést tanúsítottak az erejüket, ügyességüket, állóképességü­ket próbára tevő gyakorlatok iránt. A következő verseny­számokban vetélkedtek: fu­tás, kislabdadobás, gerendán és függesztett kötélen való át jutás, és végül: céllövé­szet. Az utóbbi verseny szám­ra a fokozatosságra való te­kintettel csak a 7.-es és 8.-os tanulók esetében került sor. A rajkeretben induló osztá­lyok között lendületes vetél­kedő alakult ki. Különösen erős mezőnye volt a hetedi­keseknek. A pajtások szép eredményeket értek el. A rajverseny után a tanu­lók a leendő béke park épí­tésén dolgoztak. Itt lesznek az évfordulós ünnepségek. Nagy István iskolaigazgató Hol as óburgonya ? Az újságok is írjak, a rá. dió is mondja, hogy a fővá­rosban, a megyeszékhelyeken és a nagyobb ipari cent.ru* mokban nincs óburgonya, ami van, az kevés és drága, az Alföldön már 6 forintjával adják-viszik kilóját. Nálunk sem rózsás a helyzet — ezt a háziasszonyok tudják a legjobban. A Magyar Hírlap ezen a héten arról vezércikkezett, hogy minden érdekelt — me­zőgazdaság, felvásárlás, ke­reskedelem — most május­ban gondoljon a jövő május­ra. De hogyan? Tényleg, hogyan? A szabol­csi MÉK statisztikáját néze­getve kiderült, hogy őszi bur­gonyából két éve 8 ezer, ta­valy csak 3800 vagonnal ér­tékesítettek, idei tervük csu­pán 2700 vagon körül van. Pedig — ha a terület nem is — a terméshozamok nőnek. A nagykereskedelem nem akar vásárolni, vagy a SZO- VOSZ, illetve a MÉK nem akar rizikót vállalni? Lehet, hogy az utóbbinak részben igaza van, mert nem vásárol­hatja fel annak a mennyiség­nek a kétszeresét, amit szá­mára megszabtak. Azonban — véleményünk szerint — jó lenne ezt a rizi­kót vállalni. Nem csak a MÉK-nek, nem csak a SZÖVOSZ-nak —, hanem az egész élelmezésügynek, ahogy a Hírlap írja: minden illeté­kesnek. Hogy mennyit kelle­ne rizikózni? Országosan úgy 10 ezer vagonnal, körülbelül 200 millióért. Ezt, ha úgy hozza a sors, megeszik az emberek. És ha nem? Leg­alább felét feldolgozhatják különféle termékekként a konzervgyárak. Ha még ezu­tán is marad valami, abból le­gyen takarmány, vagy szesz, üsse kő Még így is jobb, mint az, hogy 1970 tavaszán újra burgonyahiány legyen Ma­gyarországon. Végső soron ezért érdemes és kell is vállalni minden or­szágos illetékesnek a rizikót — a gazdaságirányítás új kö­rülményei között is, a vállala­ti érdekek szem előtt tartásá­val is. SAim Am»é§ gának legnagyobb része, nincs is meghittebb művészet. Néhány kivételes szándékú költőtől, s a világköltészet- nek némely hangosan kirob­banó pillanataitól eltekintve, az igazi líra az egy ember beszéde a másik emberhez. S én a vers igazi hatását is magányos hatásnak képzel­tem el, amikor a versre fogé­kony olvasó leemel egy köte­tet a polcról, s kettesben ta­lálkozik a költővel. És mé­gis. szemtanúja voltam, ahogy kialakult a vers hatásának egy másféle, s nem kevésbé intenzív módja úgy, hogy a költő sugárzása egy közbe­iktatott másik művészen át érvényesül, s egyszerre so­kakra, néha százakra is hat. Furcsa feszültséggel te­lített szertartás ez. s abban hasonlatos a vallásos szer­tartáshoz, hogy bizonyos szel­lemi hatás egyszerre ér egy gyülekezetét, de úgy. hogy közben mégis a gyülekezet mindegyik tagján keresztül külön és egyénien is érvé­nyesül. Meglepetésem csak fokozó­dott, amikor azt kellett ta­pasztalnom, hogy némely vers új oldaláról mutatko­zik be egv-egy előadóművész *olmácso!ásában: olyasmit tu­dok meg róla. amit nem sej­tettem benne, pedig ismer­tem, szerettem, sokszor ol­vastam addig K. Bál meg. amikor saját versemmel kap­csolatban ért ilyesféle megle­petés! A versmondás tehát versmagyarázat is, és ha a művész igazán tehetséges, ak­kor új magyarázat. Ahogy például Csernus Mariann mondja Rimbaud-t — és per­sze az is, amit kiválasztott tő­le —, megfelelően és nagyon helyénvalóan egészíti ki azt a képet, amely Rimbaud-ról még irodalmi közvélemé­nyünkben is kialakult. Magyarázat — a régi ma­gyar nyelv ezzel a szóval je­lölte a fordítás folyamatát, amely ugyancsak magyaráza­ta a versnek. És a versmon­dás a fordításra is emlékez­tet: lefordítja, átülteti a ver­set a mi mai tudomásunk, ér­zékenységünk, szükségletünk közegébe. És abban Is hasonló a fordításhoz, hogy elenged­hetetlen feltétele a teljes odaadás és hűség a vershez, de paradox módon, erre a hűségre, erre az odaadásra csak szuverén egyén képes, aki viszont óhatatlanul hű marad a maga művészi mi­voltához, amely gyakran azo­nos az előadó természetes egyéniségével, de gyakran teljességgel elüt attól. Vannak szavalok, akikről, ha kiállnak a pódiumra, könnyen el tud iuk képzelni, hogyan mond­ják a verset, és nem is csalat­kozunk. De ez nem általános saabály—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom