Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-17 / 111. szám

1969. május ft. retOT MA~eyA,RöR«rá» í. oWa* PtDIGÖGIMK ÉS S GYEREKEKNEK Tév hitűzés őszinte izgalommal ültem le a felvételi dolgozatok javításához. Tudtam a korábbi évekből, hogy a szak­középiskolai felvételi vizsgára jelentkezett gyerekek milyen kedvesen őszinték. Az is tudott, hogy minden dolgozat egy-egy egyéniség sajátos rejtélye, melyben álmok, vágyak, dédelgetett élettervek vannak leírva. A dolgozatok őszinteségében most sem csalódtam. Az álmok, vágyak derékba törésétől sem kell félnünk, mivel a középiskolák első osztályaiba a jó tanulókat várják. Ami elszomorító volt ezekben a dolgozatokban, az általában a munkának, de különösen a fizikai mun­kának a lebecsülése. így vágy úgy, de az általam ja­vított dolgozatok közül e gondolat minden harmadik munkában kísértett. Nem akarok visszaélni a gyerekek kedves őszin­teségével — ezért nem idézek — de szó nélkül sem mehetünk el a munkától, de különösen a fizikai mun­kától való valamiféle ostoba tévhit szülte nézetek mellett. Beidegződött, több évtizedes kísértő nézeteket kell itt lerombolni. A szabadságunk szülte két és fél évti­zed óriási technikai fejlődést valósított meg. És itt Szabolcs-Szatmárban is. Tudóm a szülők között szám­talanon vannak a harmincas évek kézi aratói; — ka­szásai, marokszedői — törekes lányai, rudas hordó le­gényei közül. (Vajon gyerekeik ismerik-e csak ezen fogalmakat is?) De azt is tudom, hogy legalább any- nyian vannak a ma kombájnosai, gyümölcs-, és nö­vénytermesztői, ingázó gyári munkásai, szövetkezeti alkalmazottai, baromfigondozói... Azt is őszintén hi­szem, hogy mindenki különbséget tud tenni a har­mincas évek és a ma munkaviszonyai között. Azt is vallom, hogy mindenki látott már munká­ba izzadt orvost, bérelszámolót, vállalati tervezőt, na­pokat áttöprengő főkönyvelőt, gyárigazgatót. Vagy ezeknek a munkája becsületesen végezve nem olyan nehéz, s hasznos társadalmilag, mint a növényápolás, vágj7 a kombájnvezetés? Ha a szülői ház innen nézi a munkát, mint a leg­fontosabb emberi tevékenységet, akkor a gyerekben nem alakulnak ki téves nézetek; akkor nem fog félni a munkától — legyen az fizikai vagy szellemi és látni fogja már tizennégy évesen is, hogy becsületesen végezve minden fajta munka teljes erőfeszítést köve­tel, és hogy csakis az ilyen munka felemelő, örömteli. Sigér Imre, a Széchenyi István Közgazdasági Technikum és Szakközépiskola tanára Érettségi előtt Lezajlottak a ballagások, véget értek az írásbeli érettségi vizsgák. A végzős középiskolai diákoknak megkezdődött a hajrá a célegyenesben: felkészülés a szóbeli érettségikre. Az első napok nagy izgalmai után jólesik egy kis kikapcsolódás. Kevés diák tagadja ezt meg magától. Néhány napos pihenés után azonban megkezdődik a tanulás. Receptszerű tanácsokat adni a vizsgákra ké­szülőknek nem lehet, de nem is érdemes. Szinte min­den ember másképpen tanul, sajátítja el a tananyagot. Mégis hogyan lehet legkedvezőbben beosztani a rendelkezésre álló két-három hetet? Ha az érettségire készülő úgy érzi, nem biztos az egyes szaktárgyak ismeretében, akkor feltétlenül a tankönyvek, jegyze­tek alapján kell kezdenie a felkészülést. Újra figyel­mesen elolvasni, ismételni a megtanulni kívánt tan­anyagot. Nagyon fontos, hogy a diák tanulás közben ne vesszen el a részletekben, ne akadjon fenn egy — az anyag egészét tekintve — másod, harmadrendű problémán. Elsősorban a főbb összefüggések, általá­nos jellegű megállapítások elsajátítására kell összpon­tosítani a figyelmet. Elengedhetetlenül szükséges, hogy az egyes tétele­ket hangosan is elmondja a vizsgára készülő. Sokszor megtörténhet Ugyanis, hogy a Vizsgaláz, a hagy tét miatt amúgy is izguló diák nem találja a szavakat. Belebonyolódik hosszú mondatokba, nem tud kerek, egész feleletet adni. Fokozottan jelentkezik ez, ha a vizsgázásban, a hangos beszédben nincs gyakorlata a jelöltnek. Ezt a gyakorlatot meg lehet szerezni a szor­galmi időben is. Segítséget adhat az is, ha többen készülnek a vizsgára. Ez a több azonban semmi esetre sem jelent csoportos felkészülést. A szorgalmi időszak elején leg­hasznosabb az lehet, ha két vagy három hasonló ké­pességű és felkészültségű diák készül együtt. Ha túl­ságosan nagy a különbség az együtt tanulók tudása között, akkor fennáll a veszélye, hogy a jó tanuló nem tudja tartani a neki leginkább megfelelő iramot. Ugyanakkor a gyengébb tanuló még így sem tudja követni a haladási sebességet. Más a helyzet azoknál a tanulóknál, akik négy éven át bebizonyították, ismerik, tudják a tananyagot. Ezek a diákok az ismeretek elmélyítésén túl a még jobb feleletek érdekében több időt tölthetnek az egyes szaktárgyak irodalmának tanulmányozásával. Ez első­sorban a magyar irodalom és a történelem tárgyak­nál lehet jelentős. A matematikánál a feladatok több­féle módon történő megoldása, a teljességre törekvés adhat jó tapasztalatokat. Az érettségire készülők általában beosztják a té­teleket, melyik nap mit fognak megtanulni. Ez egy­magában nem baj. De sokszor az a következmény, hogy nem tudják tartani az ütemet, újra osztják, az­tán megint. így több idő megy el a beosztásokkal, mint magával a tanulással. Ugyancsak gondot okozhat, hogy a felkészülés megkezdése előtt nem tudják pon­tosan megítélni, mennyi idő szükséges egyik vagy má­sik tételre. így aztán könnyen időzavarba kerülhetnek. Módszerként lehet ajánlani, hogy egy-egy na­gyobb egységet jelöljenek meg. Elsősorban ne a téte­lek számától mechanikusan tegyék függővé, hanem egy-egy összefüggő fejezet, témakör legyen az irány­adó. Szintén általános érvényű tanács lehet: az Utolsó napon, az utolsó, vizsga előtti éjszakát már ne tanu­lással, hanem pihenéssel töltse az érettségire készülő diák. így frissen léphet a bizottság elé, és adhat szá­mot tudásáról. Marik Sándor O zomcrú kis iskola volt a mienk, ahol én a be­tűvetést tanultam. Se ajtaja, se ablaka, ahogy a me­se mondja Azaz. hogy volt biz azon ablak, de csak ak­kora, hogy nem tért be rajta annak a bolondos naprafor­gónak a virágtányérja, ame­lyik előtte ágaskodott. Annál nagyobb volt az ajtó; máig is csudálom, hogy ki nem sétált rajta az egész iskolaszoba. S ezen az öreg ajtón akkora re­pedések voltak, hogy a tanító úrék macskája mindig azon ugrált be, ha a Bodri kutya meg akarta szabni a bundá­ját. Ti persze azt gondoljátok, hogy én most csak mókázok mesemondó jókedvemben. Az ám, azóta nagyon sok eszten­dő megette egymást: de a te­nyerem tán még ma is csu­pa seb a padfaragástól. Nekünk magunknak kel. lett összeeszkábálni azt a pa­dot, amelyiken ültünk, ösz- szeállt két-két jó pajtás, s ad­dig fúrt-faragott míg meg nem volt a pad. Egyik végén ült az egyik gyerek, másikon a másik. Biz azon nem esett olyan kényelmes ülés, mint a mostanin, hanem azért mégis pingáltunk mink akkora „f” betűket, hogy alig fértek a palatáblára. Csak éppen a nyakravalóiuk adott sok dol­got, azt sehogy se tudtuk jó helyre kötni. Bele is merül­tünk a nagy munkába, úgy, hogy meg se hallottuk a ko­pogtatást a csupa hasadék aj­tón. Csak akkor ütöttük fel a fejünket, mikor már a tanító úr előtt állt a jövevény. Me­zítlábas, vékony dongájú, sá­padt fiúcska. Csuda, hogy el nem vitte a szél, míg idáig ért. — Mi kéne, ha vóna, öcsi- kém? — kérdezte a tanító úr. — Iskolába szeretnék járni — suttogta félénken a gyé­rek. — Miféle legényke vágj7 te? Mi szél hozott ebbe a mi fa­lunkba? — Se apám, se anyám. Egy falubeli rokonom hozott ide magához. — Kicsoda az a rokon? — Öreg Bános pék. /A reg Banos pék volt a II legágrólszakadtabb em­ber a falunkban, belő­le űzött tréfát minden pajkos siheder. — Hát neked mi a ne­ved? — Három Matyi. Mesében se lehet ilyen fur­csa nevet hallani. Tanító urunk is elmosolyogta magát, s föltette a nagy kerek pápa­szemet, úgy vette szemügyre szegény Három Matyit. — Egy Matyinek is kicsi vagy, fiam, hát még három­nak! Hol adjak én most egy­szerre három embernek he­lyet az iskolában? A félév végére Három Ma­tyi volt a legjobb diák. Ha valami kérdést egyikünk se tudott: mondjad csak, Há­rom Matyi! H anem egyszer annál csendesebb lett Három Matyi, még ha a tanító úr kérdezte is. Leckéjét ha fölmondta, csak makogott, hogy kín volt hallgatni. Mocskos, rendetlen az írása, hogy rossz volt nézni. Elhány­ta a betűket, hogy csak úgy kiabált egyik a másikért. Ha a tanító úr szólította, nem ugrott, mint a labda, hanem vánszorgott. mint egy törött szárnyú veréb. — Mi bajod neked. Matyi fiam? —tudakolta tőle sok­szor a tanító úr, megsimogat­va beesett, sápadt orcáját. — Nincs nekem semmi se — motyogta Matyi bágyadtan, s olyan fáradtan dőlt vissza a kuckóba, hogy szinte meg­sajnáltuk. Nem haragudtunk már rá, hiszen nem volt már jobb deák ő se, mint mink. Nem dicsérte már a tanító úr se. Szegény Matyi egyre fo­gyott, mint a megszegett ke­nyér. Egyszer megesett vele, hogy elaludt az iskolában kezéből kiesett a könyv, s nem ébredt fel e zajra. Neki­támasztotta a fejét a kemen­cének, s úgy elszundikált, hogy csak arra ébredt fel, mikor a tanító úr megrázta a vállát: — Kedves fiam, szedd ösz- sze a holmidat, és menj ha­za. Aki elalszik a könyve mel­lett, annak nincs semmi ke­resete az iskolában. A fiú kivörösödött szemét a tanító úrra vetette, de nem szólt semmit. Összeszedte az egyet-mását, s könnybelábadt szemmel kiment az iskolából. T anító urunk szomorúan nézett utána, aztán kedvetlenül járt fel az iskolába, kisvártatva pedig fölvette a kalapját: — Gyerekek, legyetek csendben. Elmegyek Három Matyiékhoz. Nem is volt nekünk ked­vünk semmi dévajsághoz. Azon tanakodtunk, mi lesz most Három Matyival, mikor egyszerre csak visszajött a tanító úr, karján hozta Ma­tyit, mint egy beteg galam­bot. — Fiúk! Álljatok fel. Tisz­teljétek meg vele ezt a kis pajtástokat, aki különb hős, mint Kinizsi Pál volt. Kinizsi Pál erős férfi Volt, a hadako­zás neki játék, Három Matyi gyönge, mint a harmat, s ez a gyönge gyerek négy hét óta alig fogta le a szemét éjféltől reggelig. Négy hét óta beteg az öreg Banos pék, s azóta Három Matyi süti helyette a kenyeret. Fiaim becsüljétek meg ezt a kis hőst! Melyik- tek ad neki helyet maga mel­lett? Talpra ugrott az egész osz­tály: — En is, én is! Egész életemben büszke le­szek rá, hogy Három Matyi mellettem választott helyet magának. Krecsmáry László: Gombaház VÍZSZINTES t 1. Megfejtendő. 6. Alumínium vegyjéié. 7. Névelős háziállat. 8. Némán rak!!!. 9. Sereg. 11. Női név. 12. Közeli rokonom (népie­sen). 14. EDÖK. 16. Megfejtendő« 18. Tiltószó. 20. Jó késiiek van. 21. Római 1050. 22. össze-vissza síig!!! 24. feörtönablakön van (utolsó kockában kétjegyű mássalhang­zó). 25. Ruhaanyagot varráshoz előkészít. 27. .*.-fere. FÜGGŐLEGES S 1. Fundamentum. 2. Fordított határozott névelő. 3. Eleven. 4. Olasz folyam. 3. Sok fából áll. 6. Megfejtendő. 10. Csökönyösség. 11. E helyre. 13. MSE. 14. Mezőgazda- sági gép. 15. Megfejtendő (negye­dik kockában kétjegyű mással­hangzó). 17. Elemérke. 19. Fala­tozza. 21. Folyadékba helyez. 23. Gyom. 24. REU. 26. Kettős, idegen szóösszetételekben. 27. Némán tép!! I Megfejtendő: Szatmári., vizez. 16...-i taftóz- kodása idején írta ...függ. 15... a ...függ. 6...-t és égyeöek között ...vízszintes Múlt heti megfejtés: —TISZATELRK — TISZÁMAT — NYÍRSÉG — Könyvjutalmat nyertek: Jakat László Nyírbátor. Szabó Tárnái Nyíregyháza, és Sztároszta Pá Tyúkod. PILLANATKÉP. Ismerkedés az űj meséskönyvvel. (MTI. fotó) Törd a fejed! Erdőszélen gombaház van, gombaházban gombalány van. Gombalánynak nagy a gondja: leszakadt egy gom­ba-gombja. Ez az eset ked­vét rontja, sűrű könnyét ontva-ontja, s mindenkinek mondja, mondja, mily kese­rű gond a gondja: odalett egy gomba-gombja! Szeméből nagy gomba­könnyek jönnek és a gondja könnyebb tikkor lesz csak — amint mondja, — ha meg­lesz a gomba-gombja. Könnyítsd hát a gomba gondját — keresd meg a gomba-gombját, hogy öröm­mel büszkén mondja: nincs már neki semmi gondja, s gombakönnyeit sem ontja, mert mégvan a gomba­gombja! Erdészélen gombaház van, gatnbaházban gombalány van. Gombalánynak sok a gondja: lapos lett a gomba-kontya! Es ez bizony kedvét ront­ja, sűrű könnyét ontva-ont­ja, s fűnek-fának mondja, mondja, milyen szörnyű gond a gondja: lapos az ő gomba- kontya! Szeméből nagy gomba­könnyek jönnek és a gondja könnyebb akkor lesz csak, — amint mondja — ha magas lesz majd a kontya. Enyhítsd hát a gomba gondját, fésüld fel a gomba- kontyát, hogy örömmel, büszkén mondja: elszállt most már minden gondja. * gombakönnyeit sem ontja, mert nem lapos már a kon­tya! Ne legyen több gond a házban, és valahány gomba­lány van, örüljön és tán­coljon az erdőszéli gombla- házban. Találós versek Pilóta vezeti, neve tehát repülő A melegen hamar alszik de furcsa, mert motor nélkül, ne,m,,^*:>recl so^a fel, , ... , nem keltheti fel ot többé, hangtalanul repül o. semmifélé csodaszer! (daSoHjdaJ «BeiJotfA* (fax) Föld alól jön, Ea a lába, vas a foga, Színe barna, fekete, — s földön csúszkál ide, oda. ha hideg van, jólesik a melege. (a«iqa»o) (u?*S) Jóllakatod előbb füzettel, könyvvel, S iskolába viszed, fülönfögvá reggel. (c^srr»|<n|S|)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom