Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-16 / 110. szám

?Í89 május 19.

iret*T-MAetÄftfiRSSÄ(f

« dáé

«•

Szabolcs-szatmóri tájakon

KÁLLÓSEMJÉN

Foto Hammel Józsei

Balázs Béla:

Az óda*

Kállósemjén a nágykállói járás egyik nagy községe. Területe 9471 hold, a nyírségi homoknak egy löszös sávján terül el. A község északi részét tarkítják szélhordta dombok és kotus mélyedések. Az éves csapadékátlag 569 milliméter, több az Alföldénél. A napfényes órák száma 1933 (30 éves átlagban.) Ennél magasabb napsütéses óraszám csak Debrecen környékén van, de az Alföld átlagánál 50 órával itt többet süt a nap évente. Az utóbbi 30 év- ben legmelegebbet +39 C fokot és leghidegebbet —30,2 C fokot mértek. Ha vannak is szélsőségek, de az átlagos ingadozás kisebb, mint az Alföld más részein. Az uralkodó szél az észak, északkeleti. E természeti adottság a mező- gazdasági termelés széles skáláját teszi lehetővé.

Hogyan hasznosítják ezt a szabolcsi viszonyok között jónak mondható lehetőséget? Erre egyértelmű jót, vagy rosszat mondani nem lehet. Mint egyéni gazdák termelési kultúrában felette álltak a környező községeknek. Ezt az előnyüket azonban az elmúlt tíz évben elveszítették. A községben egy kis termelő- szövetkezet működik, az Üj Élet, aminek a területe mindössze 700 hold, a határ tíz százaléka sincs birtokukban. Ök kiváló eredményeket érnek el, hiszen az 1968-as gazdálkodásukkal kiérdemelték a Minisztertanács vándorzászlaját. Híres a dohány, almatermelésük, jó a sertéshíz- lalásuk. Ez a kis szövetkezet egymillió forintot tudott tartalékolni, úgy, hogy az egy főre jutó átlagkereset 35 600 forint volt. Volt miből. De ez csak 115 családra vonatkozik. Az 5000 lakosnak csupán egy töredékére.

A nagy többség, 786 család szakszövetkezetekben (régebbi nevén termelőszövetkezeti csoportokban) gazdálkodik, ahol a lehetőségektől messze elmaradtak. Hosszú évekig a közös tevékenység, a közös alapok megteremtése irányába alig léptek előre. Az új gazdasági irányítás adta önállósággal nehezebben birkóznak, mint azok a szakszövetkezetek, ahol jelentős közös alappal rendelkeznek. Kevés a saját erő, nincs hitel- fedezet és így nekik ma már nehezebb a beruházás, mint azoknak, akik ezelőtt 5—6 évvel megvetették az alapot. Kevés a közös munka, a készpénz kereseti lehetőség, ezért fiatalok elvétve maradnak a szakszövetkezetekben. Alig van traktor a négy és fél ezer holdat magába foglaló négy gazdaságban. Egyre több a nehéz munkából kiöregedett ember, de sokan vannak olyanok is, akik már semmilyen munkát nem tudnak végezni. Ilyen körülmények között — gépek, fiatalok nélkül — nyilván nem tudnak lépést tartani a korral.

A valasz tehát arra a kérdésre, hogy a jó lehetőséggel hogyan élnek, ez: kevesen jól és a többség nem megfelelőén. Természetesen ez a „nem megfelelő” nem azt jelenti, hogy valamit ne haladtak volna ők is előre, csupán néhány évvel elmaradtak a járás más szövetkezeteitől. Az összefogásnak a kezdeti eredményei már láthatók, elsősorban a Petőfi és Virágzó szövetkezetekben. Málnát, szamócát és paradicsomot termelnek kö- közösen. Most próbálkozik a másik két szövetkezet is.

Ha már a határból indultunk el — oda érkeztünk meg — folytassuk ott. Kállósemjén határában 11 nagyobb tanyatelepülés van. Közöttük olyan is, mint Péterhalom, ahol közel félezren laknak. Ez a tanya az idén kap bekötő utat, ami 2 800 000 forintba kerül. Hat kültelki településen már villany van. Négy tanya ezekben az években kap telefont, ami 600 ezer forint állami támogatással, 100 ezer forint községi pénzzel és egy csomó társadalmi munkával készül el. Ezek a tanyák 4—8 kilométerre vannak a községtől. Ha eddig mentőre, tűzoltóra volt szükség, sokszor órák teltek el, amíg a segítség megérkezett. A telefonmegépítéssel percek alatt kapcsolatba kerülhetnek akár Nyíregyházával is. Két tanyán van egészségügyi rendelő, ahová hetenként járnak ki az orvosok. Sorolhatnánk még tovább is a fejlődést, azokat az erőfeszítéseket, amivel a tanyákon élők életét kívánják megkönnyíteni, de ugyanígy sorolhatnánk a kívánalmakat is. A kisebb tanyáknak bizony ezekből a beruházásokból nem sok jut. A bekötő út, a villany nem is százezrekbe, de milliókba kerül. Ha minden forintot a külterületre fordítanának, ezek a beruházások a kisebb településekhez akkor sem jutnának el még 20 év múlva sem. Senki nem sietteti a kisebb tanyák felszámolását, de ezeken a szétszórt településeken máris csökken a lakosság és alakulnak a nagyobb tanya- központok. Nincsenek magukra hagyva, de legtöbbet életmódjuk változtatásáért ők, az ott lakók tehetnek.

A község. A talált régészeti leletek arról „vallanak”, hogy honfoglalás előtt itt nem volt település. A kutatások jelenlegi megállapításai szerint a tatárjárás előtt történt az első birtokfoglalás. Tuth (ma Tóth), Balog—Sem- jén nemzetségek telepedtek meg. Az első írásos emlékek a

13. század második feléből vannak, amikor birtok adásvétel szerepel. Ekkor már a Kállaiak nevével is találkozunk. Egy 1317-ből származó oklevél Egyházas-Semjénnek nevezi a települést. Napjainkban sok néven szerepelt a település. Lakosainak számáról pontosan 100 év óta, az első népszámlálástól van adat, ekkor 1894 fő lakta Kállósemjént. A századfordulón máj nem 3000 főt számlálnak, de a nagy kivándorlás Amerikába és az első világháború veszteségei miatt 1920-ig alig van változás. Napjainkban újra csökken a község lakossága, annak ellenére, hogy még a megyén belül is itt igen magas a 14 éven aluliak száma.

Tizennégy éves korig, vagyis a gyermekkorba tartozók aránya 35,2 százalék, az

A község központja.

országos átlag 26,9, megyei átlag pedig 32,7. Ha a téeszcsékben, a tanyákon nagymérvű is az elöregedés, az utánpótlás azonban nő, csak meg kell találni a lehetőséget az otthontartásukra. Ez pedig munkaalkalom, de nem egyéni gazdálkodási módra.

A község lakosságának a munkahely szerinti megoszlása a téesz és téeszcséken túl a következő: a Növényvédő Állomás 76 állandó és 60 idénymunkást foglalkoztat. Az Apagyi Állami Gazdaság üzemegységében mintegy 60 fő dolgozik. Van a községben egy nagy állami raktár (ÁTI), ahol 35-en találnak állandó munkát. Ősszel, az almaszezon idején 2—300 fő is foglalatoskodik itt. Kezdenek működni a kihelyezett ktsz- telepek. A Nyíregyházi Elek- terfém 26 fővel indult, de a jövő év végére 110 főt foglalkoztat. Nyolcvan fő alkalmazott és értelmiségi él a községben, köztük 35 pedagógus. Legnépesebb az eljárók tábora, ami 6—700 főre tehető. Közülük mintegy 100 fő naponta indul munkába káliéi, bátori, nyíregyházi munkahelyekre, a többiek Borsodban, Budapesten és más iparvidékeken dolgoznak. Nagy határú, mezőgazdasági profilú község Kállósemjén, de nehéz volna megmondani, hogy az iparból és más munkahelyekről kapott bér, vagy a mezőgazdaságból származó jövedelem rúg-e többre.

A község középületi ellátottsága a gyengébbek közé tartozik. A párthelyiség ugyan modern épületben van, de együtt szorong a könyvtárral. A művelődési ház elavult, korszerűtlen. Községfejlesztésből, illetve hitelből a következő ötéves tervben sem látszik megépíthe- tőnek, hacsak a tanács igazgatása alá nem tartozó gazdálkodó egységek be nem társulnak, mint például a termelőszövetkezet, ktsz, fmsz és így tovább. A közelmúltban létesített 10 tantermes iskolával sokat javult a helyzet. Jelentős változást hozott a tanyai gyermekek életében a Kállai-kúriából kialakított tanyai kollégium. Itt azonban sürgős megoldásra vár egy konyha és ebédlő létesítése. Jelenleg a hatvan személyre épített óvodai konyhán főznek 300 fő részére. Az étkezést pedig terem hiányában egy tanulószobában, 3 turnusban tudják megoldani. De még ez a lehetőség is százszor jobb a felső tagozatos

gyermekek számára, mint a tanyán, osztatlan iskolában, otthon pedig egy szobában, petróleumlámpánál tanulni.

Két óvoda és egy bölcsőde van a községben. Több kellene. Mindenre azonban egyszerre nem telik. Kellett öregek napközije, két orvosi rendelő lakással, pedagóguslakások és így tovább. Fel- szabaduláskor két utcában volt villany, most majdnem minden házban az ég. Van gyógyszertár, egészségház, évről évre gyarapszik a járda, de mindig több kellene. Néhány fúrott kút is felférne.

Bővült az üzlethálózat. Az utóbbi 3—4 évben lett a községben vegyi és ruházati bolt, kisvendéglő és cukrászda. Van a községben gázpalacklerakat. (Már a tanyákon is sokan abbahagyták a kukorica- és napforgókóróval való főzést.)

A sok minden kellene mellett talán érdemes megemlíteni, hogy Kállósemjén lakó sai egészen más körülménye két tudtak teremteni maguknak, mint amilyen csak 20 évvel ezelőtt is volt. Évente 25 —30 ház épül, 30—40-et felújítanak. Cserépkályhák, gáztűzhelyek kerülnek az új és régi lakásokba egyaránt. A belterületen lévő lakások 15 százalékában már fürdőszoba is van. Központi vízvezeték nincs. Legtöbb helyen gázon melegítenek vizet. Több fáradsággal ugyan, de fürödnek. Lehetne sorolni az újságok,

rádiók, televíziók számát, viszont ez lassan odajut, ahová a kerékpár. (Nem tartja már nyilván senki, a rendőrségnek sem kell bejelenteni. Félreértés ne essék a rádiót, televíziót a posta nyilvántartja, de nem szenzáció már.) A motorkerékpárra is azt felelik: körülbelül 200 lehet, az autót azt pontosan tudják, 18 darab van a községben. Mint több más községnek a megyében, Kállósemjénnek is elkészült a településfejlesztési terve. Ebben sok szép dolog szerepel. Kezdve az áthaladó nagy forgalmú út ki- gyenesítése a két templom között, a piac, a tisztasági fürdő, a sportpálya, új óvodák, bölcsődék létesítése, belső zöldövezet kialakítása, természetesen törpe vízmű és járda a fő utcára is. Ez mind reális, csupán idő és pénz kérdése. Az Üj Élet Terme lőszövetkezet példát mutat, hogy miként lehetne gazdag az egész község, hogyan le hetne megteremteni ennek e szép tervnek az anyagi alap jáfc

Csikés Balázs

A zongora mellett töltöttem időmet. Nem gyakoroltam, hanem csak úgy kalimpál: am. Szerettem zongorám hangját, ügy érintett, mint valami jó barát meleg hangja. Nem kellett „valamit” játszanom, ha csak megütöttem egy hangot, már „tisztára mosdottam” benne, mint ahogy Lorx kisasszony mondotta. Mert a puszta hang elegendő volt ah. hoz, hogy a zene szférájába emeljen. egy lehetséges, latens, csak még meg nem szólalt zene szférájába. Mert hiszen ráknak sokasága vagy összessége volt, hanem nagy, külön világ, amelyről csak hírt hoztak ama szonáták, dalok és operák (néhány véletlen virág a nagy mezőkről), és abban az országban még sokkal több és szebb és egész másféle csodák is vannak. Gyakran elég volt egy hang, elég volt egy szó. egy pillantás, hogy engem abba az országba emeljen, mely alapjában csak egy bizonyos lelkiállapotom volt.

Még három nap volt hátra a jubileumi óda megírásának határidejéig. Dettre, aki min. dennap könyörgött, hogy írjam meg, már egészen elbá- tortalanodott, mikor az egyik estén Bodnár úr jóvoltából mégis megírtam az ódát.

Ez váratlan dolog volt, mert Bodnár úr mesterségének ugyancsak kevés köze volt a költészethez. Ö volt a szegedi sportklub ökölvívó mestere. Övele jártam el egy ideig, mert semmihez se volt kedvem. Viszont a vívóterem, az izzadtságszagú férfitábor durva tréfául mégis a legjobb vigasztaló helynek látszott.

Akkor léptem a terembe, mikor Bodnár úr éppen legjobb tőrvívónkkal, Keresz- tessy főhadnaggyal vitatkozott. Az a Keresztessy alacsony termetű, filigrán, finom alak volt valószínűtlen vé. kony, de inas tagokkal. Finom mosollyal mondotta el megint egyszer véleményét áz ökölvívó sport durvaságáról, melyet mészároslegények szá„ mára találtak ki. de kultúr- emberhez nem méltó.

— Hát akkor miért bokszolnak az oxfordi és cambridge-i diákok? — dörmögte végtére megbosszankodva a különben nagyon hallgatag Bodnár úr.

M

ert Bodnár úr már százszor meghallgatta Keresztessy véleményét, anélkül, hogy felelt volna rá. Fizetett boksztanér ne mond. jón ellent a fizető klubtagoknak. De különben is hallgatag, látszólag nagyon nyugodt, türelmes ember volt. Beret- vált feje szinte hústalan arca halálfejre emlékeztetett. Ha beszélt is néha. csak dör- mögött.

— Hiszen éppen azt nem értem — mondotta Keresztessy —, hogy még arisztokraták közt is hagyományos szokás, sá válhatott, hogy egymás orrát bezúzzák egymás fogait kiverjék.

— Hát én megmondom, ha megengedi, főhadnagy úr — dörmögte Bodnár —, illetve meg tudnám mondani, ha érdekelné, hogy mi a vélemény erről Oxfordban, mert én jártam ott.

— ügy! — vetette közbe Keresztessy meglepetve. de kétkedő iróniával.

— Igenis. Ott tudniillik az a vélemény, hogy a bokszban nem az orrbezúzás és fogkiütés a fontos... Az ottani vélemény szerint az oxfordi diáknak, ha bokszolni tanul, nem ezt kell megtanulnia fő. képpen, hanem felállni.

— Mit?

— Felállni — ismételte 3odnár halkan, de valami torróság volt hangjában, és a halálfejre valami konok, kőkemény kifejezés ült. — Ha knock out ütöttek. é*

már a földön fekszel, felállni,' felállni! Ha két zápfogadat kiverték, és a szemedből csu. rog a vér: felállni! Ha minden lélegzetvétel tűrhetetlenül fáj, ha ott fekszel, éppen ájulásból eszmélsz, és hallod a ringbíró számolását...

3, 4. 5... és úgy érzed, mintha minden csontod darabokra törne: felállni, felállni! Ha fektédben látod fölébed hajló ellenfeledet, ütésre kész kesztyűkkel várva első mozdulatodra... mégis felállni... Csakazértis! — ordította el magát hirtelen és vad ütéssel vágott a levegőbe. — Tovább verekedni, ütéseket kapni, vérrel elborított szemekkel nem látni többé, és mégis tovább verekedni, újra elvágódni és mégis újra meg újra felállni. az istenit az anyádnak! És mindig felállni, ha ördögök hullanak is az égből, és megállni és megállni, megállni!

A rekedt halálfej félelmesen fokozódó szenvedéllyel beszélt, úgy, hogy Keresztessy öntudatlanul egy lépést hátrálva egy kis parádmoz- dulatot tett.

— Ezt kell a bokszolásnál mindenekelőtt megtanulni, mondják az oxfordi diákok — fejezte be Bodnár úr ismét szerényen, csendesen.

Megkértem, hogy vegyen fel az ökölvívócsapatba, és még azon az éjszakán nekiültem a jubileumi óda megírásának.

B

e is nyújtottam határidőre, meg is nyertem az ötforintos díjat.

Nincs most türelmem körülményesen elmondani azoknak a napoknak a zajló eseményeit. A jubileumi ünnepen magán, mikor kérdezősködtem, hogy miért nem jött el Dettre, megtudtam, hogy Bicskey mellbelőtte magát.

Hegedűs Pál, aki korábban plágiummal vádolt, maga olvasta fel ódámat. Hangosan, szépen olvasott. Tudta-e, hogy én vagyok a szerzője? Mikor feltépte a borítékot, összehunyorított szemekkel hallgatott egy darabig. Akkor halkan megmondta a nevemet, és kiment a teremből. Egy órával később, mikor az ünnepség éppen befejeződött, megint bejött és a közönség sorai között egyenesen felém tartott. Én akkor mór az első sorban ültem. A fiúk fölálltak, és egy részük a kijárat felé tolongott. De mikor Hegedűst meglátták, megálltak és némán integetve utat nyitottak neki. Könyökkel egymást oldalba bökve fordultak mind felém, mert Hegedűs Pál éppen elém lépett. Olyan ijedten ugrottam fel, hogy az öt forintot tartalmazó borítékot a földre ejtettem és nagy zavaromban ott is hagytam. Szomszédom emelte fel, és adta újra kezembe.

— Én magát igazságtalanul megbántottam — mondotta Hegedűs hangosan és úgy rémlett nekem, hogy haragos pillantással. — Ezennel mindenki előtt bocsánatot kérek magától. — Kezet nyújtott és én kezet nyújtottam. De úgy meg voltam hatva, hogy egy szó sem jött ki a számon. — Megvigasztalhatja az a tudat — folytatta mérges arccal —, hogy az én gyanakvásom voltaképpen a legnagyobb elismerésnek tekinthető. Most már csak arra legyen komoly gondja, hogy nyelve magyarosságának tisztaságát tökéletesítse.

— Minden erőmmel rajta leszek — dadogtam.

H

egedűs még egyszer kezet nyújtott, mire az egész terem tapsolni kezdett. Tómét pillantottam meg a közelemben. Ö tapsolt legvadabbul. Dülledt szemei majd kiestek fejéből.

•Részlet a szerző Álmodó ifjúság című önéletrajzi regényéből. Az Írást Balázs Béla, a Kitűnő fró, költő és filmesztéta halálának huszadik évfordulója alkalmából közöljük«