Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

tMft. április A KEL ST MAGYARORSZA» 5- o!*fl Gép a háztartásban Mit kifogásol, javasol a vásárló? Rohamosan szaporodik a gépesített háztartások szá­ma Szabolcsban is. öt éve még csak 800 hűtőszekrényt vásároltak megyénkben éven­te, a 67-es forgalom már 2500 volt, most még maga­sabbra számítanak. Mosógép­ből öt év alatt ötvenezernél több került a megye háztar­tásaiba. Hatszorosára növeke­dett a centrifugavásárlók száma és évente 1500 porszí­vó talál gazdára. A háztartási gépek és fel­szerelések minőségét vizsgál­va a jó vélemény az általá­nos, Nincs alkatrész Ami a rendszeres hiánylis­tán szerepel, az az alkatrész, Nagyon sok belföldi háztar­tási cikkhez nem lehet kapni az alapvető pótláshoz szüksé­ges alkatrészeket. Fokozottan jelentkezik ez a választékbő­vítésre külföldről behozott háztartási gépekre. A leggyakoribb háztartási gépekre — mosógép, hűtő- szekrény. centrifuga, porszívó — viszonylag kevés a panasz. A hazai ipar megfelelő meny- nyiséget és minőséget gyárt. A kifogások többnyire kezde­tiek és üzemelés közben meg­oldódnak. A gyárak ennek el­lenére hasznosíthatják a fo­gyasztók javaslatait. A kedvelt Hajdú mosógép tárcsája például hosszú idő után járó­dik be. A háziasszonyoknak forró vízben, az esetleg már ruhával telerakott mosógép­ben kézzel kell megforgatni a tárcsát, hogy az beinduljon. Ha a vásárló nem eléggé hozzáér­tő, könnyen le is égetheti az új motort. A gyárnak figye­lemmel kellene lenni a „bejára­tás” nehézségeire. Ugyancsak a mosógépek ál­talános hibája: a tető és gép érintkezésének helyén hamar lepattogzik a zománc és rozs­dásodni kezd. Hasonlóan a borítólemez belső oldala is. t\emcsak szakemberek A vásárlók szívesen veszik a szovjet porszívókat, de ked­veltek a magyar gyártmá­nyok iS. A panaszok, amelyek elhangzanak általában két té­ma köré csoportosulnak. Tönkremegy a gégecső — ró­ják fel sokan. De az általános munkamódszert ismerve ez nem okoz meglepetést, mert legtöbben a csőnél fogva húz­zák, fordítják a gépet. A szakemberek ismerik ezt a gondot, de csak javasolni tudnak: lie a csövet, hanem magát a gépet megfogva vi­gyék azt a szoba egyik részé­ből a másikba. A leégett por­szívó motorok, kicserélésre váró csapágyak ennél lénye­gesebbek. Ha használat köz­ben véletlenül kifelejtik a porzsákot, az egész gép szinte percek alatt használhatatlan­Hü avéfemmj Pályaválasztás HALASZ LÁSZLÓ Igazgatóhelyettes, nyíregyhá­zi szakmunkásképző-iskola: — Általános, hogy a pá­lyaválasztásnál összhangba kell hozni a népgazdasági és az egyéni érdeket. Sajnos, ez a két érdek nálunk a leg­többször nem egyezik. Rész­ben a szülői elhatározás, részben a divatos szakmák kergetése miatt. És ezt Sok­szor követi a sikertelenség, a csalódottság. Megyénk szak­munkás-képzésében évek óta túljelentkezés van egyes szakmákban — idén is. Ezért lenne ildomos, hogy irányít­sák a jelentkezéseket jobban. Mert például az építőipari pályákra közel sem megfele­lő a jelentkezés. Nem isme­rik a modem építőipart a fiatalok. Ezért többet kelle­ne tenni az általános isko­láknak. Sok a tanulmányi ki­rándulás. De talán egy sincs a megye jelentősebb építke­zéseire. A tanárképző épít­kezésénél például meglátnák, hogy az építőipari szakma nem a régi falazást, maltero­zást jelenti. Ugyanakkor nemcsak a szakmához, de az emberekhez is közelebb jut­nának. KARAKÓ JUDIT gimnáziumi tanuló, Nyíregy­háza, Zrínyi gimnázium: — A saját életünkből Vé­szem a példákat. Ügy látom, többen csak azért jelentkez­tek egy bizonyos pályára, mert jobb ott az esélyük, s nem azért, mert elhivatottsá­got éreznek. Furcsa módon sokan meggondolatlanul ki­töltötték az orvosi egyete^ mekre a jelentkezést, még a gyengébb eredményűek is. Noha jól tudják, hogy ez szinte eleve kilátástalan. Az osztályfőnök megkérdezte tő­lük, miért éppen oda? Azt válaszolták, hogy nagyon sze­retik az egészségügyi pályát. Ök csak orvosként tudják el­képzelni a jövőt. Mi ez, ha nem divat és a nagyobb pénz ígérete? Én sokat gondolkodtam, hová menjek. De azon soha, hogy ne humán, hanem va­lami más pályát válasszak. Igyekeztem megtanulni min­dén tárgyat, de tudom, hogy a magyar irodalomhoz, a tör­ténelemhez és a nyelvekhez vonzódom a legjobban. Nagyon szeretném, ha fel­vennének a debreceni egye­tem magyar—orosz szakára. De arra is gondolok, hogy nem. Ha nem, akkor szeret­nék könyvtárban dolgozni. MEDGYESI JÓZSEF főelőadó, megyei tanács vb. munkaügyi osztály: — Ügy egészében kedve­zőbben alakul a helyzet, mint érékkel ezelőtt. Azért mondom ezt, mert a szakirá nyú pályák felé fordul a fia­talok jelentős része. Sok az érettségiző, aki szakközépis­kolából vagy technikumból jön. Ez volt a célkitűzésünk. Ami viszont nem éppen ked­vező a megye jövőjét tekint­ve, hogy a fiúk túlzottan a szakmát adó középiskolákba jelentkeznek. Nem akarunk visszakozni, mert a fizikai munka szeretete, megismeré­se nagyon jó, de ez is prob­léma. Az általános gimná­ziumban ma már alig van fiú. Holott az egyetemi to­vábbtanulásnak mégiscsak ez az alapja, különösen a ma­gas elméleti szintű tagozatos osztályok. Lassan elérjük, hogy például a műszaki egye­temek bizonyos karai egysze­rűen nem kapnak a megyé­ből elegendő jól felkészült fiút, így aztán nem várha­tunk majd vissza sem mér­nököket. Ugyanakkor szak­középiskoláinkban többszörös a túljelentkezés, míg a gim­náziumokban a helyek betöl­tésé is problémát jelent. Azt tanácsolom; azok a gyerekek, akik egyetemi továbbtanulá­sukat tervezik, elsősorban általános gimnáziumba je­lentkezzenek, mert a jövő­ben is ez lesz az alapja a pályára való jobb felkészülé­süknek. K. J. ná válik. Jó lenne, ha a ter­vezők gondolnának arra. hogy a porszívók többségét nem háztartási kisgép-szakembe­rek használják takarításra, hanem háziasszonyok, s a rengeteg háztartási munka közben el is felejthetik a porzsákot visszatenni. Ha egy szűrőlemezt iktatnának a mo­tor elé, sok javítástól bosszan- kodástól kímélhetnék meg aránylag kis költséggel a por­szívótulajdonosokat. A kisebb gépek közül a padló- kefélőket éri több kifogás. Részben a sokféle paszta mi­att gyakran sokkal nagyobb az igénybevétel, mint ahogy azt tervezik. A meghajtó gu­mikerék aránylag hamar el­kopik. Ugyancsak felróják a több éve padlókefélőt haszná­lók a motorok gyengeségét. Egy optimális igénybevétel­re tervezik. így kedvezőtlen körülmények között arányta­lanul hamar tönkremegy. Itt is a tervezőknek nyújtanák be a számlát: no a minimális igénybevételre tervezzenek. Hasonlóan a kávéőrlőnél. Az előírt őrlési idő egy perc. Ha ennél tovább hagyják bekap­csolva a motort, leég. Javítá­sa a legtöbbször többe kerül mint maga az új készülék (!). Állandó „hiánycikk“ A panaszok egy része ab­ból származik, nem világosít­ják fel kellően az üzletekben a vásárlót: milyen következ­ményekkel jár egy háztartá­si gép bekapcsolása. AZ alkatrészhiány sokszor a választékbővítés terhére ír­ható. Legtöbb gyárunk ugyan­is rendszeresen teljesen új termékeket dob piacra. Elha­nyagolják a választékbővítés­nek azt a módját, amikor a meglévő terméket tökéletesí­tik, hibáit kiküszöbölik. így fordul elő, hogy a tartós fo­gyasztási cikkeket néz­ve az első — a vá­sárlót terhelő — alkatrész­igények 2—5 év után jelent­keznek, viszont alkatrészhez hozzájutni nem lehet. Mert a korábbi helyett teljesen új termék van már az üzletek­ben. A háztartási gép szakmában is vannak notórius hiányzó cikkek: hősugárzó. a kisebb hőkandalló. ventillátor fél évg nem kapható és állandóan ke­resik. Egy vásárlói javaslat: egységesíteni kellene a ga­ranciajegyeket, mert jelenleg ahány gyár és ahány termék, annyiféle a garanciajegy. Újítani kellene a használati utasításokon. Van már né­hány kivétel. de a többség még most is egyszínű szürke betűtenger. Helyette képes, színes. Igényesebb használati utasítást várnak a vásárlók. Ezt a tartós fogyasztási cik­keknél a 'viszonylag nagy ér ték különösén indokolná. Marik Sándor Lukács Pisla édesanyja NEM VÁLASZOL Gyerekek nevet őszötöknél Vannak házaspárok, akik éveken, olykor évtizedeken át várják az igazi család: a gyerek megérkezését. Ugyan­annyi, vagy még több azok­nak a szülőknek a száma, akiktől gyermekeiket rövid­del születésük után életkö­rülményeik veszélyeztetettsé­ge miatt állami gondozásba kell venni. Az okok között gyakori: mindkét szülő mér­hetetlen italfogyasztása, vagy az az eset, amikor az apa kilétét megállapítani nem le­het, A kicsi vesztesek A szeretet nélküli kicsi veszteseknek család helyett családot, meleg szót, szülői gondoskodást pótló nevelést kell biztosítani. Államunk fo­kozott gondossággal veszi körül a gyenge idegrendszerű, a szellemi fejlődésben lema­radt gyerekeket. A nevelés­hez szükséges összeget ha­vonként a nevelőszülők ren­delkezésére bocsátja, ruhái­kat, iskolai tanszereiket be­szerzi. Nem lehet szó nélkül el­menni olyan esetek mellett, amikor mostoha körülmények között tartanak 2—3 gyerme­ket, s a nevelésükre kapott összeget havi fizetésként tart­ják számon. A gyermekvédő intézetekben a legjobban ta­lán a gyermektelen házas­párok jelentkezésének örül­nek. hiszen remény van ar­ra, hogy felnőtt koráig a „sa­ját” gyermek helyét foglalja el a szülők életében. Ha majd öreg napjainkban... Zsamba Péterné hetedma­gával lakik kétszoba konyhás házában. Anyja és anyósa magatehetetlen öregek. — Tizenhyolc éves háza­sok vagyunk. Gyerekünk nem született. A férjem mindig mondta, hogy hozzunk az in­tézetből. Ha á szüleiknek nem kellettek, jó lesz, ha öreg napjainkban ránk nyit­ják majd az ajtót. Lukács István 9, Horváth Erzsébetet 6 éve, Rézműves Erzsébetet néhány hónapja nevelik. A gyerekek jól érzik itt magukat. Elégedettek. A jó és a jobb fogalma szá­mukra még nem tisztázott. Enni kapnak, van hol lehaj­taniuk a fejüket. Zsamba Pé­terné ennél többet nem tud biztosítani. Nagyobbik szobájában rend, tisztaság, Világos, ere­zett bútorok, televízió. Ez a szoba a házaspáré, meg az egyik „nagymamáé”. A má­sikban, a kisebbikben né­gyen alszanak; a másik „nagymama”, a két kislány és Pista, aki 16 esztendős. Igaz több fekhely már nem is fér a kicsi helyiségbe. Ebben a szobában írja lec­kéjét a nagyobbik Erzsiké. Pisszenés nélkül, szinte moz­dulatlanul. A köszönésre is Zsambáné szólítja fel. Min­dig csak egy rövid mondat­tal felel: Írjunk együtt — Reggel hétkor kelünk. Lukács behozza a salakos vedret. Kitisztítjuk a kályhát. Anyuka takarít, beveti az ágyat. Mi m >g segítünk, port törlünk. Ebéd után? Anyuka mosogat, én törölhetni szok­tam. Utána csinálom a lec­kémet. Egyedül tanulunk. Hozzám sem, Lukácshoz sem jár egy osztálytársunk sem. Mi sem járunk hozzájuk. Lukács egy biciklit tol be a kiskapun. Sapka, sál nél­kül. A biciklin egy nagy bá­dogtartály. Délelőtt orvosnál volt. Most is meg van fázva. — Nem kellene ágyba fek­tetni? — Nem tud az egyhelyben maradni. így, délben is ha hazajön, rögtön az apjához szalad. Nagyon szeret itt len­ni. Meg hát, hadd dolgozza­nak. Én a munkára nevelem a gyerekeket. Tavaly nyáron Erzsiké már levéltésztákat nyújtott nekem. A gyermekeknek feltétle­nül hasznos a mindennapi munka, ha az nem haladja meg erejüket. Iskolai elő­menetelükben azonban egyéb sem tapasztalható, mint a munkaórákon való megfelelő felkészültség. Tanulmányi át­laguk gyenge, Pisla most ötödik osztályos. De remekül kézimunkázik. Erzsiké pedig jeleskedik a háztartási szak­körben. Ez nem is hátrány. Pedig első a tanulás lenne. Ebben azonban nem kapnak segítséget. Hány 16 éves fiú tud vajon keresztszemest varrni? S vajon hány 11 éves kislánytól várták el, hogy le­véltésztákat gyúrjon-nyújt- son? A gyerekek egyelőre még nem érzik ezt a túlter­helést. De kinek is panasz­kodnának? Horváth Erzsébe­tet féléves korában vették ál­lami gondozásba. Most ti­zenkét éves. Soha senki nem kereste. Lukács Pista levele­ket, fényképet küldött ma­gáról édesanyjának. Nem vá­laszolt, nem jött. Hallani sem akar arról, hogy el­menjen innen. Jó legyél, mert visszaviszlek — Pedig már gondolkozni kell neki — mondja az asz- szony. Mert idén befejezi az iskolát. Szakmát nem tanul­hat. Igaz, becsületes munkás még lehet. Nem tudom, mi lesz vele. A nagyobbik Er­zsiké sorsa már szinte biz­tos. Ö áll legközelebb hoz­zánk. Akár a nevünkre írat­juk, akár nem, maradjon, míg férjhez megy. Rézműves, az eddig jól viseli magát. Mondtam neki: „jó legyél, mert visszaviszlek”. „Pistával nem tudom, mi lesz.” „Rézművessel mérnem tudom, ml lesz.” Mennyi kér­dőjel egyetlen házban. Gyer­meksorsok. emberi sorsok várnak elrendezésre. De eh­hez talán kevésnek bizonyul a nevelőszülők ereje. Segíteni kell őket... Baralisó Erzsébet Megjegyzések: Tétlen ácsorgás Sokan várakoznak hosszú órákon át minden hónap fel- vásárlási napjain az Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat járási kirendeltségeinél. Olyan napok ezek, amikor a háztájiban vagy egyéni gaz­daságokban nevelt jószágok (sertés, vágómarha, borjú) kerül felvásárlásra. Leg­utóbb is Nyíregyházán 275 ilyen állatot vett át a válla­lat 191 termelőtől, s hiába végeztek a mérlegelésekkel kora délelőtt, még délután is nagy csapat ember kénysze­rült tétlen acsorgasra — a pénzére várva. Miért a fennakadás az át­vétel és a fizetés között? Mert a bank csak kilenc óra után ad pénzt a vállalat képviselőinek, azután kezd­hetik meg a kifizetéseket. Merev, kemény rendelkezé­sekre hivatkozik ugyanis a bank, s maguk a kirendelt­ségek is szigorú „rendtartás” alapján tarthatnak pénzt kasszájukban, ami minden­esetre nem elegendő a kifi­zetések korai kezdéséhez, gyorsabb intézéséhez. Valami megoldást azonban mégis csak lehetne, sőt kel­lene találni. A variációk: ta­lán lehetne nagyobb a kiren­deltségek saját tartalék (há­zi) alapja: adna a bank ki reggel hat órakor ellát­mányt, ami a legmegfele­lőbb volna; esetleg banki el­látmány kiadása a felvásár­lás előtti, nap, igénylés alap­ján. Á jelen tiltó táblák ugyanis semmi esetre sem ma­radhatnak örökké. Nem hagyható szó nélkül azoknak a tömegeknek hosszú órá­kon, fél napokon át tartó kényszerű ácsorgása, akik gonddal-szol-galommal tar­tott jószágaikat értékesítik. (asztalos) Hinta Majdnem két éve, hogy egyik olvasónk panaszos le­velet küldött szerkesztősé­günkhöz. Kérését annak rendje és módja szerint to­vábbítottuk az inlézkedésré illetékes szervhez, a városi tanács vb. építési osztályá­hoz. Kérése mindössze any- nyiból állt. hogy a Stadion út 16 számú háznál, közvet­lenül garzonjának az ablaka aiá állított hintát pár mé­terrel helyezzek arrébb. A válasz megjött, a pa­naszt jogosnak találták es megadták a határidőt a pa­nasz orvoslására. A határidő 1968, I. negyedeve! A panaszos igazának tu­datában nyugodtan várta a tavaszt, csak akkor nézett na­gyot, amikor tavasszal — ta­valy tavasszal — a hintát a régi helyére szerelték fel. Telefon az illetékeseknek, újabb ígéretek és a hinta maradt. Aztán ismét eltelt a hintázásra alkalmas idő, ősZ- szel leszerelték és a pana­szos ismét bízni kezdett ab­ban, hogy tavasszal változik valami. És valóban változott A hinta maradt, de alatta lebe­tonozták a talajt. Most már nemcsak kiabálnak neki, ha­nem a beton is kopog. (balogh) No, megint, egy magyará­zat... Jucikat írunk!... Készen Van?... Akkor kezdjük: „Kedves Déli Hírlap! Ol­vasom az „írjunk együtt” ro­vatban, hogy azért nem lehet tavaszi nyehörkét kapni, mert a Ny. V. V. (Nyehörke Vég­érlelő Vállalat) munkaerő- hiánnyal küzd, kevés a mű­hely és az érleléshez szüksé­ges tálca. Remélem. Iioyy az igen tisztelt Rovatvezető Elv­társ ezt a magyarázatot csak elrettentő példaként közölte. Mi más lehetne egy olyan nyilatkozat, amelyből csak az világos, hogy a NY. V. V. ál­talam igen tisztelt vezetői — bántani a világért sem aka­rom őket, de az őszinte, de­mokratikus kritika szellemé­ben ezt le kell írnom — te­hetetlenségüket objektív ne­hézségekkel akarják takarni. Hát csalogassák ügyesebben a dolgozókat, s egycsapásra megoldódik a munkaerőprob­léma. Építsenek új műhelye­ket, alig egy-két millióba ke­rül. Ami pedig a tálcahiányt illeti, még javaslatot sem kí­vánok tenni, annyira nevet­séges kifogás. íme tehát, ha a Ny. V. V. vezetői megér­tették volna az új mechaniz­must, — bántó szándék nél­kül mondom — máris kóstol­gathatnánk elegendő mennyi­ségben a friss tavaszi nye­hörkét! Dátum, aláírás.” Né menjen még, JilCika, még egy levelet írunk! „Kedves Reggeli Hírlap! A „Mindenki írhat” rovatban kifogásolja egy olvasójuk, hogy nem lehet elegendő kugligolyót kapni és ami van, az sem gömbölyű, ha­nem szögletes. Remélem, hogy az igen tisztelt Rovat­vezető Elvtárs ezt a panaszos levelet csak elrettentő példa­ként közölte. Bár a demok­ratikus szellemben fogant kritikát mindig szívesen fo­gadom és eszembe sem jut gátolni, de ezt az írást, amelynek semmi köze az igazi bírálathoz, vissza kelt utasítanom. Ebből ugyanis csak az világos, hogy az ál­talam igen tisztelt panaszte­vőnek fogalma sincs a kugli- golyó-gömbölyítés rejtelmeiről és objektív nehézségeiről. Munkavállalóink száma csök­ken, a legjobb gömbölyítő szakmunkásokat magasabb bérrel elcsábítják tölünk. Kénytelenek vagyunk elen­gedni őket, elvégre a bérszint nincs gumiból, és arra, ugye, vigyázni kell. Műszaki veze­tőnk tűrhetetlen körülmé­nyek között dolgozik egy alig hatszor tíz méteres kis luk­ban, a Főhivatal pedig nem ad rongyos százhúszezer forintot a bővítésre. Pedig tudhat­nák, hogy a vállalatfefleszté- si alapból új kétemeletes épü­letet kell emelnünk a régi egyemeletes helyett igazgatói irodának és kapcsolt részei­nek. Ami pedig a kugligo­lyók szögleteinek legömbölyí­téséhez szükséges gróblik be­szerzési gondjait illeti, nem is kívánok nyilatkozni, any- nyira közismert. íme tehát, ha a panasztevő végiggon­dolta volna ezeket a rajtunk kívülálló problémákat, nem írhatott volna a demokrati­kus kritika örve alatt ilyen — bántó szándék nélkül mondom — szövetkezetünk tekintélyét rontó úgynevezett panaszos levelet. Helyreiga­zító írásom közlését várva maradtam a Rovatvezető elv- társnak teljes tisztelettél: Objelc Tivadar, a Kugligolyó Gömbölyítő Ktsz műszaki ve­zetője.” Köszönöm, JueOtn, most már teljesen készem va­gyunkig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom