Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-02 / 76. szám

t. old?] KELET-MAG Y ARORSZÁQ !•»- irrflBi f Kislexikon Marokkó Podgornij, szovjet államéi nők algériai látogatása után Északnyugat Afrika másik nagy országát. Marokkót kere­si fel. Marokkó — lakossága nak száma alapján — az BAK után a második legna­gyobb arab állam. Területe 443 ezer négyzetkilométer, 13 és fél millió lakossal. A la kosság 70 százaléka falvak­ban él. Fővárosa a 260 ezer lakosú Rabat. Marokkó, mint önálló ól lám, mindössze 13 éves. Ez alatt jelentős fejlődést ért el- Az országban olyan új voná­sok tapasztalhatók, amelyek fokozatosan megváltoztatják egész arculatát A marokkói kormány el lenőrzést gyakorol az ország gazdasági . élete felett. Az export mintegy 80 százaléka az állam kezében, vagy köz­vetlen ellenőrzése alatt áll. Mezőgazdaságának ma még meghatározó tényezői ugyan a nagy földbirtokok és apró gazdaságok, de a Marrakes város melletti termékeny völgyben, Kenltra vidékén már megjelentek az első me­zőgazdasági szövetkezetek is. A gyarmatosítók minden módon gátolták a nemzet fej­lődését A francia uralom alatt az iskolákban egyálta­lán nem tanították az arab nyelvet A kormányzat ma mindent megtesz az ifjúság oktatása érdekében. Az álla­mi költségvetésnek majdnem egyötöde a népművelést szol­gálja. Az utóbbi tíz évben több mint egymillió gyermek végezte el a 8 osztályos is­kolát. Az átalakulás mellett Ma­rokkóban él _tnég a.^rmaU korszak öröksége. A haladó erők és a legális ellenzék ál­landó harcot vívnak a dolgo­zók helyzetének javításáért. Marokkó rövid idő alatt megerősítette tekintélyét a nemzetközi életben. Az or­szág külpolitikai elveit az államfő így fogalmazta meg: „Harc a béke megerősítésé­ért, az egyenlőség alapján va­ló kölcsönös együttműkö­désért, háre a faji megkülön­böztetés ellen, a gyarmatosí­tás, és annak minden formá­ja ellen küzdő népek elleni agresszió elítélése.” A marok­kói kormány elismerését fe­jezte ki a Szovjetuniónak, az izraeli agresszió következmé­nyeinek felszámolásáért küz­dő arab országok támogatá­sáért» Tavaly múlt tíz éve, hős? a Szovjetunió és Marokkó dip­lomáciai kapcsolatra lépett. Ez alatt az idő alatt a két ország között tartós barátság alakult ki. Kifejeződik ez a személyi kapcsolatokban is. Ellátogatott Marokkóba L. Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, II. Husszein király vezetésével pedig marokkói kormányküldöttség járt a Szovjetunióban. Az utóbbi évekbep szoro­sabbá váltak a szovjet—ma­rokkói gazdasági kapcsolatok. A Szovjetunió a második he­lyen áll a marokkói neran csőt importáló államok kö­zött. s oda a legtöbb nyers­olajat és faárut a Szovjetunió exportálja. Az ország déli, aszályos vidékén szovjet se gitségge: építettek gátat, vil­lamos erőmüvet, öntözőrend szert, villany vezetéket. Meg­élénkült a kulturális együtt­működés: szorosabbak a sport és turisztikai kapcsoló­tok. egyre gyakoribbak | a küldői tségcserék. (g) Külpolitikai széljegyzet: 20 éves a NATO Külpolitikai összefoglaló ® Washingtoni tárgyalások Vietnami elvárások (ff; Husszein Nixonhoz utazott § Mao elnököl a KKP kongresszusán A köznapi életben is úgy van: ha rég nem látott roko­nok, ismerősök és barátok összegyülekeznek közös hoz­zátartozójuk koporsója kö­rül, a gyászszertartás, az utolsó útra kísérés folyama­tában nemcsak a halottról esik szó, hanem elbeszélget­nek sok minden másról is. S így van ez az úgynevezett „magas politikában” úgy­szintén. Eisenhower ravatala körül államférfiak és politi­kusok sokasága gyűlt össze, hogy lerója utolsó kegyeletéi a volt elnök, a második vi­lágháború egyik fő hadvezér re emléke előtt, ám termé­szetes, hogy ezen körben a politikusok és államférfiak megragadták váratlan, előre nem tervezett tanácskozásuk alkalmát arra is, hogy egyéb, aktuális témákról ugyancsak beszélgessenek. Nixon elnök valamennyi Washingtonba érkezett állam­fővel és politikussal tárgyalt. A hírügynökségek kiemelik, hogy például Kuznyecov szovjet külügyminiszter-he­lyettessel és Csujkov marsai­dtól feltűnően hosszú ideig beszélgetett, s aligha téve­dünk, ha úgy véljük, hogy ez a beszélgetés is része volt az év későbbi felére terve­zett szovjet—amerikai párbe­széd előkészítésének. Euró­pai szövetségeseit — De Ga­ulle elnököt, Kiesinger kan­cellárt, Rumor miniszterelnö. köt és másokat — ugyan nemrég kereste fel első kül­földi, s mindjárt Európába irányuló útján az ÜSÁ elnö­ké. de nyilv'ánvaió, hogy az azóta eltelt hetek eseményei most újabb tárgyalni való té­mákat tartogattak számukra. Ugyanakkor az sem vitat­ható. hogy bár mind az ame­rikai, mind a nyugat-európai közvélemény jónéven vette Nixontól, hogy első hivatalos külföldi útja Európába veze­tett, mégis, most már — el­sősorban az Egyesült Álla­mokban — egyre türelmetle­nebbül követelik Nixontól: tegyen végleg valamit a viet­nami probléma rendezése ér. dekében. Nemcsak a háború­tól megcsömörlött amerikai közvélemény, de jószerivel az Pintér István Tea 5 daliáiéit 3. A dolgot, már Ruthtal is alaposan elterveztük. A lány is keddre tette a szabad­napját, hogy alaposan kipi­henhesse magát, és ne kell­jen végigszenvednie a kari kás szemekre tett megjegyzé­seket. Az efféle megjegyzé­sek ugyanis felettébb kínosak lehetnek egy lány számára. Én alig vártam, hogy valaki eltréfálkozzon velem a sze­mem alatti karikákról. Nem­csak a férfidicsőség miatt kí­vántain ezt, társra vágytan). Az amerikaiak egymással era nagyon barátságosak és özlékenyek. Jöttek, munka- •uhába öltöztek, nekiláttak z ébresztőórák összeszerelő. éllek, aztán átöltöztek és ha- •amentek. Akadtak itt em­berek, akik tíz óta ültek a zalag mellett, de összesen tíz nondatot, sem szóltak a tár- 'ükhez. Munk« után fütyőrészve in- lultam el. Meg volt másfél órám a randevúig, s ezért el­határoztam, hogy sétálok egész világközvéletnény is egyre elégedetlenebb, hogy noha több, mint két hónap telt el már az új amerikai adminisztráció hivatalba lé­pése óta. a vietnami kérdés­ben még mindig a régi, johnsoni vonal érvényesül. Ennek legszembetűnőbb bi­zonyítéka az az egy helyben topogás, amely a csütörtökön, ként Párizsban folyó négyes tárgyalásokat jellemzi. Min­denesetre vegyük figyelembe, hogy Eisenhower temetésére Cabot Lodge, a párizsi USA- delegáció vezetője is Wa­shingtonba érkezett és sok politikai megfigyelő reméli, hogy ezt az alkalmat talán megragadta Nixon, hogy új utasításokat adjon Párizsban tárgyaló küldöttsége vezető­jének. A közel-keleti helyzet az elmúlt 24 órában sem válto­zott, azt azonban túlzás nél­kül mondhatjuk, hogy bizo­nyos fajta mozgásban van. A négy nagyhatalomnak a kér­dés megtárgyalására irányuló tanácskozásai most már kü­szöbön állnak csakugyan, s újabb diplomáciai útra in­dult — mégpedig Párizsba és Washingtonba ■*- jordá- nia királya, Husszein. Nem lehet tudni, hogy a legköze­lebbi jövőben sorra kerülő Nixon—Husszein találkozó változtat-e valamit az Egye­sült Államok álláspontján a közel-keleti konfliktust illető­en, ánj ha más nem történik is, de legalább hozzásegíti Washingtont az arab állás­pont behatóbb megismerésé­hez és bizonyos szempontból már ez is eredménynek szá­mít. Végül szólnunk kell a Pe- kingből érkezett jelentésről, amely szerint az oly sokszor elodázott IX. kínai pártkong­resszus végre megkezdődött. Mint várható volt, a kong­resszus elnökévé Mao Ce- tungot, alelnökévé Lin Piaót választotta. Ez is arra mutat, hogy ez a kongresszus nyil­ván csak szentesíteni kíván­ja — s nem megváltoztatni — azt a nacionalista, anti- marxista, szovjetellenes poli tikát, amelyet a Mao-klíkk egy idő óta folytat. egyet. Nem levegőzni akar­tam, mert azt New Yorkban nem lehet. A füst és a por ellep mindent. Körül akartam nézni egy kicsit az utcákon, hiszen csak egy éve éltem New Yorkban, és bizony alig ismertem valamit a városból. Ám alig egy félórácskát né­zegethettem az épületeket, a forgalmat, a kirakatokat. Ész­revettem ugyanis, hogy két tagbaszakadt férfi van a nyo­momban. Hogy miből jöttem rá? New Yorkban mindenki siet, rohan, mintha állandóan menekülnének az emberek. Ritka az olyan ráérősen sé­tálgató ember, mint amilyen én voltam. Na meg az a ket­tő, akik külsőre leginkább díjbirkozóra hasonlítottak Csodálatosképpen mindig ar­ra akadt dclßük, amerre én jártam. Ha megálltam egy kirakat előtt, ók is megálltak, s egy hirdetőoszlopot kezdtek tanulmányozni. Ha meggyor­sította lépteimet, pk sem ér­tek rá. Ha befordultam egy mellékutcába, ők is arra vet­ték útjukat. Meg akartam bi­Nixon amerikai elnök 1968 őszén a NATQ-val foglalko­zó cikkeben idéz egy meg nem nevezett magas rangú nyugat-európai államférfit, aki a megválasztott elnök küldöttének, Screantonnak kijelentette: „A csehszlová­kiai események még egyszer életet leheltek az öreglány­ba, de kérdem magamtól, meddig tart ez...” Ezt a kér­dést az Észak-Atlanti Szövet­ség legfőbb Stratégái az el­múlt években már többször is feltették magukban, aggód­va látván a NATO-ba tömö­rült államok belső ellentéte­it. S amikor a csehszlovákiai eseményeket a fő atlantisták lázas erőfeszítéssel igyekeztek Ürügyként felhasználni a NATO tömörítésére és „fel- frissítésére”, akkorra már szép számmal akadtak külön, böző rendű és rangú kész ter­vek, elég csak 1967-ig vissza­lapozni a NATO esemény­naptárában, hogy világosan kiderüljön: 1968 második fe-. lének propoganda-szituációjá­ban régen kidolgozott NATO- fejlesztési terveket siettek el. adni. Amint közeledett az Atlan­ti Szövetség egyezményének 20. évfordulója, tehát az az időpont, amikor elvileg lehe­tővé válna bármelyik nyugat­európai állam kilépése a pak­tumból. úgy kerültek sorra az asztalra a különböző, ám lé­nyegében egy ihletettségű tér. vek. Ezekben pedig magától értetődően benne foglaltatott az igény az agresszív katonai tömb fenntartására. Lévén, hogy a NATO-vál- ságnak tünete a nyugat-euró­pai önállósági törekvések je_ lentkezése volt, már Johnson kormánya arra ösztökélte az európaiakat, hogy dolgozzák ki a „teljes jogú európai partnerség” feltételeit. Az atlantisták átalában lá­zasan igyekeztek életet lehel­ni az ..öreglányba”. Nixon pedig új európai orientációt igéit atlanti partnereinek: ezt szolgálta nyugat-európai kör­útja is. Az Atlanti Szövetség időn­ként látványosan jelentkező belső válsága azonban egy percre sem feledtethette Eu­rópa keleti felében, hogy a NATO fenyegető és veszedel­mes katonai erő, akkor is, ha a partnerek nézeteltérése na­pirenden van. Roppant kato­nai és politikai mechanizmus a NATO, amely 15 ország hadseregeit és intézményeit tömöríti. Haderejéhez kato­nák milliói tartoznak, felsze­relve a legkorszerűbb hadi- technikával, a többi között zonyosodnl a dologról. Taxi­ba szálltam, és bemondtam a vendéglőnek a címét, ahol Ruthtal vplt találkám. Néni tévedtem. Alighogy le­ültem, a két tagbaszakadt is megjelent, és letelepedett az egyik szomszédos asztalhoz. Ügy tettek, mintha nem tö­rődnének velem: sok minden­félét rendeltek, és enni, inni kezdtek. Én azonban tudtam, hogy pillanatnyilag semmi egyébbel nem törődnek, csak velem. Elhatároztam, hogy megsetáltatom őket. Feláll­tam, elindultam a mellékhe­lyiség felé. Az egyik tagba­szakadt még a falattal a szá jában jött utánam. Röpke húsz pere alatt négyszer meg tettem ezt a sétát, mint aki megfázott, vagy megivott egy fél láda sört. Aztán fizettem, ök nem fizettek, Persze hogy nem, hiszen ahogy kihozták a ren­delést, máris kiegyenlítették a számlát és zsebre gyűrték. Fogalmam sem volt, hogy kinek a költségén esznek-isz- nak kísérőim, és ki akasztotta őket a nyakamba. Nem mon­dom, kissé nyugtalankodtam. Ha egy úriember egy hölgy gyei szállodába készül, elemi kötelessége, hogy ne kompro­mittálja a hölgyet. Közben az idő gyorsan tejt, Ruthnak öt perc múlva meg kellett érkeznie. Arra gondoltam, ó jobban ismeri az amerikai nukleáris fegyverekkel is. A NATO-országok 1949-től több, mint ezermilliárd dol­lárt költöttek hadicélokra, vagyis többet mint a máso­dik világháborúban valameny- nyi hadviselő állam együtt­véve. (A NATO egesz harci potenciáljának mintegy 70 százaléka az Egyesült Álla­mokra jut: az USA állandó­an Nyugat-Németországban tartja több mint 200 ezer ka­tonáját és sok ezer atomtölte­tet tárol Nyugat-Európában különböző támaszpontokon.) Hogy a NATO ellentétei nem feledtethetik a tömb ve- szedelmességét, azt paradox módon az is igazolja, hogy éppen belső válság légköré­ben született lázas reíoimter- Vek, a nyugat-európaiaknak nyújtott nagyobb szerep hoz­ta meg a NATO-stratégák regi álmát: a közös, hosszú­távú katonai tervezéshez ter­vezés megvalósulását. Az 1968 novemberi brüsszeli NATO-tanács határozata elő­irányozza a katonai kiadások fokozását, a csapatok létszá­mának növelését, „a fegyve­res erők minőségének javítá- sát, harckészségük fokozását és területi elosztásuk tökéle­tesítését”. 1969 januárjában pedig a hadügyminiszterek konkrét formába öntötték ezt a fejlesztési elképzelést: ki­dolgozták az 1969—1973-ra vonatkozó ötéves katonai fej­lesztési tervei. A korábbi NATO-tervezést gyakran akadályozta a nyu­gat-európai partnerek vona­kodása a nagyobb teherválla­lástól. E tekintetben csati: a mindig „mintatanulónak” számító Nyugat-Németország buzgalma volt kivétel. Nem véletlen, hogy az NSZK kép. viselői már 1968-ban bejelen­tették. hogy az idei évre 740 millió márkával megtetézik katonai kiadásaik szintjét. Schröder nyugatnémet had­ügyminiszter pedig tavaly novemberben elsőként jelen­tette be a Bundestagban a Bundeswehr „átszervezésének és tökéletesítésének” prog­ramját. Az amerikaiak, akik közismerten túlzottnak tart­ják saját tehervállalásukat, a reform keretében üzletet kí­nálnak a nyugat-európaiak­nak: a terhek fokozottabb vál­lalása a NATON-n belüli szerep megnagyobbodásával jár. Nem véletlen tehát Bonn buzgalma. A januári brüssze. li hadügyminiszteri konferen­cián az ötéves fejlesztési terv sok tízmilliárd dolláros prog­ramot és a földközi-tengeri N ATO-flottához hasonló új egységek létrehozását jelenti. Fejében, mint arra Sulzber­viszonyokat, majd megmond­ja, hogy mit tegyek. Ruth meg is érkezeit. E különleges alkalomra leg­szebb ruháját vette fel. Ho­gyan is jellemezhetném szép­ségét? Leheletfinom csókot adott, de azonnal éreztem, hogy legszívesebben szenvedé­lyesen megcsókolna. Ruth leereszkedett mellém a székre, s egy pohár brandyt rendelt, mert ilyenkor nem árt némi ital. — Szeretsz? — kérdezte. — Szeretlek! — válaszol­tam, mert részben csakugyan szerettein, részben pedig mit mondhat egy férfi a nőnek? — Akkor jó! — válaszolta. — Tudod, darling, majdnem egész nap rád gondoltam, s már-mar azt hittem, hogy nem szeretsz, csak meg akarsz kapni. A férfiak sok­szor azért erőszakosak, mert már unják a nőt, és túl akar nak adni rajta. — Én szeretlek ... — Most már tudom, te azért vagy olyan türelmetlen, mert szeretsz, s nem bírod ki nélkülem. A szerelmes férfiak néha olyan erőszakosak ... Ki tudja, még mit el nem mondott volna a férfiakról összegyűjtött tapasztalatairól, ha nem hívom fel a figyel mét a szomszéd asztalnál ülő két alakra. Ruth előszpr rend­be hozta a brandyspohártó! kissé elkenődött, rúzst az aj­ger. a New York Timesrbea rámutatott, szóba jöhet, hogy egy nyugat európai, feltehető­leg angol generalis kerüljön a katonai szervezet föpa- rancsnoki posztjára, ezzel szemben a publicista nem vé­letlenül egy amerikainak -»• Bohlen veterán diplomatat említi — juttatná a NATO fő. titkár pozícióját. Ez jól jel­lemzi az amerikaiak politikai törekvését. Az „atlanti koalí­ciós partnerség”, amelyről Nixon és fő tanácsadója. Kie­singer oly kedvtelve beszél­nek. azt jelenti, hogy az At­lanti Szövetségeseknek a ko­rábbinál jobban egyeztetniük kell, stratégiájukat mind a szociálist^ országok, nurid á harmadik világ irányához és mindkét irányoa kollektívát), bá kell tenniük akciójukat. Jóllehet ez kétségtelenül csök­kenti az amerikai hegemóni­át, magától értetődően a NATO hatékonyságát kívánja fejleszteni, összetartását erő­síteni. Az Atlanti Szövetség te­hát úgy érkezett el 20, év­fordulójához, hogy vezetőinek eszük ágában sincs élni a történelmi lehetőséggel, amely Európa számára kínálkozna: a két katonai tömb megszün. tetősének lehetőségével. Köz­ismert. hogy a Varsói Szerző­dés azután jött létre, hogy Nyugat-Németországot felvet­ték a NATO-ba. Nyilvánvaló, hogy a NATO továbbfejlesz­tése mellett nem mehettek el figyelem nélkül a szocialista országok. Az atlanti straté­gák, az „öreglány” másodvi­rágzásának programját dol­gozták ki. Érthető, hogy a szocialista országok budapes­ti értekezletükön megtették a megfelelő intézkedéseket a Varsói Szerződés védelmi szervezete felépítésén és irá­nyitó szerveinek tökéletesítésé­re: hiszen az erővel erőt kell szembeállítani. A politikai tanácskozó testületek üléséről kiadott közlemény joggal ál­lapíthatta meg, hogy 4 jóvá­hagyott intézkedések hozzá­járulnak a Varsói Szerződés­ben részt vevő szocialista or­szágok védelmi erejének fo. kozásához, összhangban •» szocializmus, a béke és a biz­tonság érdekeivel Európában és az egész világon. Minden­esetre az európai államokhoz intézett budapesti felhívás — éppen az Atlanti Szövetség évfordulója előtt — egyszer­re utal arra, hogy 20 évvel ezelőtt mekkora kárt okozott Európa népeinek a NATO lét­rehozása, s hogy milyen tör­ténelmi lehetőséget szalasztó, nak el szándékosan az At­lanti Szövetség „megfialalí- tói”. kán, aztán legcsábosabb mo­solyával a szomszéd asztalnál ülő férfiak felé fordult. Ne­kem úgy tetszett, mintha ka­csintana is rájuk, de erre nem esküszöm meg. Aztán visszafordult hozzám. — Tudtam! — jelentette ki. — Mit tudták drágám? — Azt, hogy egy olyan fér­fi, mint Cueke, aligha hagyja annyiba a dolgot! Amikor „egy olyan férő­ről” beszélt, úgy éreztem, hogy imponál neki Cueke, és nem éppen kedve ellenére való, hogy engem ketten is követnek. —■ Nem értem, drágám! mondtam. — Mi köze lehetne Mr. Cuckenek ehhez a két alakhoz? ** Hogyhogy nem éried, szívem? válaszolt kérdés­sel, s a „szívem”-et hallva, megnyugodtam: Ruth mégis szeret, nem fogja az utolsó pillanatban meggondolni ma­gát A dolog nagyon egysze­rű. Én tetszem Mr. Cueke- nek, s ezért elhatározta, hogy megtudja: ki miatt nem tet­szik ő nekem. Ez a két úh a szomszéd asztalnál magánde­tektív. Mr. Cueke alkalmazta ókét, hogy ellenőrizzek min­den lépésedet. Szeretné tud­ni, hogy a barátságén kívül van-e még valami köztünk .,, ÍFolytatjukj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom