Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-15 / 84. szám
t eitel KEtJ5T-MA«YARCmSZACÍ 1969. áprlüs tS Külpolitikai összefoglaló 0 Hússzél n-interjú a tr*ben 0 Légi párbaj és diplomácia 0 Az NSZK szociáldemokratái kongresszusra készülnek Szovjet-amerikai tárgyalások Bécs (MTI): Hétfőn délelőtt Bécsben az amerikai nagykövetség épületében szovjet—amerikai szakértői tárgyalások kezdődtek a békés célokat szolgáló nukleáris robbanóanyagok továbbadásáról. A szovjet küldöttséget Fjodorov akadémikus, az amerikait Tape, az atomenergia bizottság tagja vezeti. A tárgyalásokat valószínűleg felváltva az amerikai és a szovjet külképviselet székhazában tartják. A UPI hírmagyarázója írja a szovjet—amerikai tárgyalásokról: Egy nukleáris robbanás a föld színével tehet, egyenlővé olyan nagy városokat, mint London, vagy New York. Ugyanez a robbanás azonbari, ha gondosan ellenőrzik, völgyeket zárhat el, új csator- náknak vághat utat, vagy éppen új kikötőknek vághat öblöt a tengerparton. Kérdés már most, hogy azok az oh- szagok, amelyek atombombával nem rendelkeznek, de egy Ilyen — gondosan ellenőrzött — robbantásból komoly hasznot húzhatnának, hogyan juthatnak ilyen esélyekhez? Ennek a kérdésnek a megoldását célozza egyebek között az a magasszíntű szovjet—amerikai tárgyalássorozat, amelynek a bécsi nemzetközi atomenergia-ügynökség mellett működő amerikai misszió adott otthont. Hétfőn a Szuezi-csatoma felett izraeli és egyiptomi repülőgépek ismét légi párbajt vívtak, de miközben a fegyverek úgyszólván szünet nélkül dörögnek a közel-keleti neuralgikus térségben — mégha csak kisebb, sok esetben veszteség nélküli: incidensekről van is szó, — a diplomácia porondján egyre több, s ugyancsak szünet nélkül folyó kísérlet történik a konfliktus rendezésére. Vagy legalábbis: a rendezés elősegítésére. Igen figyelemre méltó volt az a hatpontos javaslat, amelyet a múlt héten Jordánia királya, Husszein terjesztett elő. S nemcsak azért, mert józan és reális megoldási módozatokat tartalmazott, hanem azért is, mert a jordá- niai uralkodó bejelentéséről hangsúlyozták, hogy azzal az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, Nasszer is egyetért. Most mintegy tovább bővítette múlt heti hatpontos tervét Husszein, abban a nyilatkozatban, amelyet New Yorkban egy amerikai televíziós társaságnak adott. Az interjú különösen érdekes és lényeges pontja, hogy Husszein az arab gondolkodásban bekövetkezett fordulópontnak nevezte a khartoumi arab csúcs- értekezletet, mégpedig azért, mert ott a konfliktus politikai (tehát nem katonai) megoldására ■ tették a hangsúlyt. Hasonlóképp figyelemre méltó és érdekes Husszein- nak az a kijelentése, hogy amennyiben Izrael kiüriti a megszállt területeket — sót, még a hatnapos háború előtti határok módosítását is elképzelhetőnek tartva — akkor az arabok készek arra, hogy Jarring útján tárgyalásokat folytassanak magával Izraellel. Azért különösen figyelemre méltó ez a bejelentés, mert az arab államok az Izraellel való tárgyalást eddig elutasították. Husszein íormulázása, vagyis: tárgyalások Jarring útján, járható kompromisz- szumnak tűnik. Annál sajnálatosabb, hogy az izraeli fél továbbra is elutasító, Husz- szein javaslatait „nem komoly”-ként kommentálja, s még mindig álláspontja totális végrehajtására törekszik, holott mindenfajta konfrontáció feloldásának szükségszerű eleme a kompromisszum mindkét fél részéről. Mindemellett a négy nagyhatalom változatlanul és lankadatlan erővel folytatja erőfeszítéseit a kérdés rendezésére, megbízottai — ezúttal Lord Cara- don, Nagy-Britannia ENSZ képviselőjének szálláshelyén — hétfőn is összeültek immár harmadik, a közel-keleti kérdéssel kapcsolatos tanácskozásukra. Szerdán rendkívüli országos kongresszusa kezdődik a Nyugatnémet Szociáldemokrata Pártnak. Jelentőségét az adja, hogy lényegében mór megkezdődött az őszi választási kampány, s az egyelőre még a kereszténydemokraták koalíciós partnereként a kormányban lévő szociáldemokratáknak most kell eldönte- niök: milyen politikával kívánnak szeptemberben a választók elé lépni? Az SPD dél-hesseni kerületi küldöttei „Az NSZK és az NDK közötti normális kapcsolatok helyreállításáért az egyenjogúság alapján” címmel nyújtottak be javaslatot a kongresszusnak. Noha ez a fogalmazás is megkerüli még az „elismerés” szót, várhatóan már erről is parázs vita lesz. Akárhogy döntsön is a szociáldemokrata párt kongresszusa, a közhangulat jelenleg Nyugat-Németországban az „egyedüli képviseleti jog” ellen és az NDK-val való kapcsolatok normális rendezése, az NDK elismerése mellett van. Igazi választási esélyt tehát az adna a Nyugatnémet Szociáldemokrata Pártnak, ha ezt figyelembe venné. Mao utódjának kiáltották ki Lin Piaót Patak Károly, az MTI pekingi tudósítója jelenti: Hétfőn délután 1512 maoista küldött teljhatalmat szavazott meg Mao Ce-tungnak, elfogadta a pártelnök eddig követett politikáját es hivatalosan is örökösévé kiáltotta ki a hadsereg vezetőjét, Lin Piao honvédelmi minisztert. — A Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusának hétfői ülése — mint a pekingi rádió közölte — a munkacsoportokban folytatóit tárgyalások után megint plenáris volt és elfogadta a'megnyitó ülésen előterjesztett politikai beszámolót, valamint a párt új szervezeti szabályzattervezetét. Egyik dokumentum sem került még nyilvánosságra. A kongresszusi titkárság közleményéből azonban kiderül, hogy a szervezeti szabályzatba 1945 óta először került bele a Mao Ce-tung-i ideológia kötelező elfogadása. A szervezeti szabályzattal kapcsolatban állapította meg a közlemény azt is, hogy „Lin Piao elvtárs Mao elnök utóda”. Az ulódjelölést, amely példátlan mind a Kínai KP, mind más munkáspártok történetében, a közlemény a „Mao Ce-tung-i eszmék és a marxizmus—le- ninizmus nagy diadalának” nevezte. A küldöttekkel elfogadtatott beszámoló a permanens forradalom mellett tett hitet és újabb politikai harcokra hívott feL Az egyetlen mondat, amelyet a közlemény Mao Ce-tungnak a megnyitó ülésen mondott beszédéből kiragadott, a „még nagyobb” győzelmekre helyezte a hangsúlyt A szűkszavú beszámoló megerősítette a termelés növelését és az ezzel egyidejű hadseregfejlesztést célzó kínai állampolitikát. Bejelentették, hogy Mao Ce-tung hétfőn másodszor is felszólalt és Csou En-laj miniszterelnök, valamint a „kulturális forradalom” személyt ségei „támogatták” az előterjesztett munkaokmányokat. Luigi Longo beszéde Róma (MTI): Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, vasárnap beszédet mondott az egyik római kerületi párthelyiség felavatása alkalmából. Kijelentét je,.'.hogy Olaszország a felháborodás és a tiltakozás időszakát éli. A felelősség azért azokat terheli, akik nyomorba, munkanélküliségbe és kilátástalanságba taszítják a dolgozókat. Emlékeztetett a legutóbbi batti- pagliai eseményekre, ahol ketten is áldozatául estek a rendőri önkénynek és ezzel kapcsolatban megállapította, hogy az ország haladó és demokratikus közvéleménye követeli a rendőrség fegyverhasználati engedélyének betiltását, amikor a rendőrséget népi megmozdulásokkal kapcsolatban vezénylik ki. Megjegyezte, hogy a belső reakciós erők nagy nyomást gyakorolnak a rendőrségre, amelyet az osztály- és kasztérdekeknek vetnek alá. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben sok szó esik a NATO-ról — mondotta Lon- gó. Az az ellenőrzés, amelyet az Egyesült Államok gyakorol az olasz területen elhelyezett vezérkarokon és haditámaszpontokon, valamint a titkos- szolgálatokon keresztül, állandó fenyegetést jelent az olasz demokratikus szervezetek, az olasz állampolgárok szabadsága számára, fenyegeti az olasz nép békéjét, — mutatott rá Longo, hangsúlyozva, hogy éppen emiatt a NATO elleni harc az olaszországi demokráciáért és szabadságért vívott harcot jelenti, mint ahogy az a harc, amelyet azért vívnak, hogy Olaszország megszakítsa kapcsolatait az atlanti szövetséggel, az ország belügyeibe való amerikai beavatkozás megszüntetéséért folytatott harcot jelenti. Pintér István Tea 5 doMáiéU 10. Az ilyesmi pedig nem kellemes, különösen akkor, ha a tisztelt bíróság tagjai éppen azon meditálnak: húsz, vagy huszonöt évi börtönt, avagy pedig villamosszéket sózzanak-e a nyakába. Szóval, én barátilag azt tanácsolom magának, hogy ne kérje a huszonnégy órás haladékot... — Ragaszkodom hozzá! — vágtam rá. Ügy okoskodtam, hogy ha éz az ellenszenves alak valamit barátilag tanácsol, akkor legjobb az ellenkezőjét cselekednem. Igaz, fogalmam sem volt róla, mit változtat a helyzetemen, ha holnap kell folytatnom ezt a tortúrát és válaszolnom ezekre az ostoba kérdésekre. De azért reménykedtem. Aki időt nyer, életet nyer! Búrt kénytelen volt kiengedni a karmai közül, legalábbis egy napra. Amikor utasította az ajtó előtt álló őrt, hogy egyelőre kísérjen vissza a cellámba, olyan arcot vágott, mint a macska, amely már fogja az egeret, de aztán parancsot kap az oroszlántól, hogy csak másnap fogyaszthatja el a cincikét. A cellában most valamelyest jobban éreztem magam, mint éjszaka. A poloskáknak csak híre-hamva volt, a falon szétnyomott példányok képében. Ebből — mert éles eszem még ebben a nehéz helyzetben sem hagyott el — azonnal levontam a következtetést, hogy a poloska és Búrt különbözik egymástól. A poloska éjjel dolgozik és nappal alszik. Búrt viszont éjjel atózik és nappal dolgozik. Persze, az is előfordulhat, hogy nincs kedve éjszaka aludni. De nem judom elképzelni, hogy akadhat a földön olyan elvetemült és el- kókadt nőszemély, akinek kedve lenne egy ilyen alakkal ébren maradni. Kicsit elszunnyadtam, és ez nem volt rossz. Azt álmodtam, hogy otthon vagyok, Magyarországon, és dolgozom. Szerszámokat csinálok, és a nyakamra jár a diszpécser. Hol ígérget, hol fenyegetőzi. hol pedig sír, hogy dolgozzanak gyorsabban. Azt magyarázza nekem, hogy rajtam az egész gyár szeme, sőt, egy élő miniszter is telefonált: mondják meg Kásának. ha nem ver rá, elúszunk az exporttervvel, és oda a negyedévi prémium. Egy külkereskedő — aki személyesen jött ki a gyárba, hogy biztasson egy kicsit — izgalmában nem is magyarul, hanem angolul agitált, hogy ne aludjak. Az a szegény börtönőr, akit ily módon a magyar néphadseregben tiltott, de azért elég gyakran alkalmazott és az ősi katonai hagyományok keretében ránk maradt kifejezésekkel illettem, szerencsére nem tudott magyarul, de azért igen meglepődött. Én is. Kiderült, hogy nem egy magyar külkereskedő, hanem egy amerikai börtönőr noszogatott angolul. És nem is álmomban, hanem a valóságban. — Van időm! — feleltem felriadva. — Holnapig senkivel sem vagyok hajlandó tárgyalni. Erre nekem a maguk törvényei jogot adtak. És Ina én e jog alapján kénytelen vagyok teljesen ártatlanul itt csücsülni, akkor kijelentem, hogy hagyjanak békén. — Kérem — szólt az őr lágyan —, megmondom a látogatóinak, hogy nem óhajt velük tárgyalni. És már csukta is be a cellaajtót. Odaugrottam, és hármat rúgtam a vasajtóba. Az őr visszajött, hogy mit akarok. — A látogatóimmal akarok beszélni — jelentettem ki. — Ügy tudom, ehhez is jogom van... Sejtettem, hogy a látogató csak Ruth lehet. Igazán nagyszerű lány, ha a bajban sem hagy el. Az őr rosszallóan csóválta a fejéi, s elkísért a beszélgető helyiségbe. Morgott valamit, de már nern figyeltem rá. Azt mond, amit akar. A kék szemet kissé kisírt- nak találtam, de azért derűsen ragyogott. Oda akartam ugrani Ruthhoz, hogy megcsókoljam, de a drótháló megakadályozott ebben. Nem kellemes dolog az ilyen dróthálós beszélgetés. Akármennyire szereti is az ember azt, aki a drótháló másik oldalára kerül, kellemetlenül érzi magát. És Ruth nem is volt egyedül: két férfit hozott magával. De egyelőre nem mutatta be, sőt, figyelemre sem méltatta őket. Külpolitikai széljegyzet: Jubileumi ülés — ellentmondásokkal Ha egyetlen mondatban akarnék megvonni a jubileumi N ATO-tanácskozás mérlegét, így fogalmazhatnánk: nem vártunk sokat, kevesebbet kaptunk. Arra nem számíthattunk. hogy az Atlanti Szövetség felszámolja önmagát; a legutóbbi NATO-konfe- renciák — az 196R novemberi brüsszeli és a hadügyminiszterek idén januári értekezlete — már jó előre jelezték, hogy az agresszív katonai tömb vezetői éppenséggel a szervezet felfrissített megerősítésére kívánják felhasználni az évforduló adta alkalmat. Hogy mégis volt egyfajta várakozás, az elsősorban azzal magyarázható, hogy a NATO- lanácsot néhány héttel megelőzően a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé az európai biztonság megteremtésének felhívásával, s abban akkor nyugati körök által is nagyon reálisnak ítélt programjával fordult a NATO-országokhoz. Európa népei tehát legalábbis valamiféle választ vártak a washingtoni NATO-tanácskozás- tól. Ehelyett kibúvást kaptak; a zárókommünike konkrétan meg sem nevezi a budapesti felhívást és az arra adott válasz csak dodonai megfogalmazásokból sejthető. Holott a budapesti felhívást követő napokban a hivatalos nyugati körök helyeslő, nemegyszer méltató megnyilatkozásokat produkáltak. Aztán a nyugati sajtó kezdte „levenni a napirendről” a témát. egyre több „bírálat” és az elhamarkodottságtól intő figyelmeztetés látott napvilágot. Magán a NATO-tanács- kozáson természetesen fontos témaként került szóba az ügy, de világosan látnunk kell, hogy a nyugati tömb küldöttei nem érdemben vizsgálták a felhívásban kifejlett programot, hanem főleg a visszautasítás és az európai biztonsági konferencia elhalasztásának indokait vették számba. Még a budapesti felhívást üdvözlő külügyminiszterek Is siettek „óvatosságra” inteni és eleve lehűteni az optimista várakozásokat. Közkeletűvé vált a NATO-értekezleten az a semmitmondó formula, hogy „előbb gondos tájékozódásra van szükség”. Az nyilvánvaló volt valamennyi résztvevő számára, hogy a szocialista országok nagy fontosságú kezdeményezését a NATO nem utasíthatja vissza anélkül, hogy az ne járna számára politikai és propaganda hátrányokkal. — Helló, drágám, hogy töltötted az éjszakát? — csicseregte. — Pocsékul — feleltem. — Pláne, hogy ezt az éjszakát egyszer már sokkal kellemesebb körülmények között megkezdtem, de abba kellett hagyni... És te? — Én egész éjjel le sem hunytam a szemem. Sírtam, és rád gondoltam. — Igazán szép tőled, Ruth, hogy ennyire a szíveden viseled a sorsom. De azért kár volt sírni miattam. Egyszer minden jóra fordul. — Nem miattad sírtam, darling — mondta a lány. — Magamat sirattam. Hogy én milyen szerencsétlen lány vagyok. Miért szerettem bel« egy gengszterbe? Ezt nem lenne szabad. Ettől egy tisztességes lánynak óvakodnia kellene... A gengszter szót olyan rajongással ejtette ki, hogy valósággal sajnáltam ártatlanságomat. — Én nem vagyok gengszter — feleltem. — És fáj, hogy egyáltalán feltételezted rólam. A Ruth kíséretében lévő egyik férfi akkor már elérkezettnek látta az időt, hogy bekapcsolódjék a beszélgetésbe. (Folytatjuk) Ilyen értelemben azt mondhatjuk: elszigetelődtek azok a főleg amerikai nézetek, miszerint figyelmen kívül kellene hagyni a budapesti felhívást. Végül ik az az érvelés kerekedett felül, hogy a NATO „elvileg pozitív” választ ad a javaslatra, majd a Ítélet- és nyugat-európai országok közötti kétoldalú konzultációk hosszadalmas és a meglévő kelet—nyugati érintkezési formától lényegében miben sem különböző tárgyalási módot javasolja. Ennék során a NATO-allamok- nak úgymond „ki kell puhatolni a valódi szándékokat”, magyarán: érvényesíteniük kell az Atalanti Szövetség által szabott politikai feltételeket. Erre utal a NATO-lu- nacskozás záróokmányának az a része, amely nagy hangsúllyal eleveníti lel a német kérdésben vallott nyugati koncepciót. Feltűnő ez a visszatérés, amely a német kérdést az európai biztonság szélesebb körű rendezése elé helyezi. lí>67 őszén Johnson amerikai elnök élénk visszhangot váltott ki azzal 3 meglogainiazá- sával, amelyben megfordította Adenauer és Dulles közkeletűvé vált formuláját. A német kérdésnek a szelesebb körű európai enyhülés keretében kell rendeződnie — mondta Johnson, holott Adenauer tétele szerint a Nyugatnak csak akkor szabad lépnie a kelet—nyugati kapcsolatok terén, ha a Kelet engedményeket tesz a német kérdésben. A NATO-tanácskozásnak ez a „visszatérése” a korábbi formulához annak a jól látható taktikai elképzelésnek a része, amelyet elsősorban Nixon kormánya képvisel, s amelynek az a célja, hogy az utóbbi évek „ellenőrizetlen” kelet—n>ugati kontaktusát NATO-ellenór- zés alá helyezze. Az amerikai kormány mindent megtett, hogy saját elképzelésének megfelelően határozza meg a tanácskozás menetét. Nixon a szövetségesek politikai nézeteinek távlati egybehangolását fejtegette felszólalásban. Nixonnak és fő külpolitikai tanácsadójának, Kissingernek nézete szerint az Egyesült Államoknak tudomásul kell vennie, hogy a szövetségen belüli erőviszonyok módosultak. Csökkentenie kell tehát az USA hegemén szerepét, ezzel szemben a partnerektől elvárják a szorosabb együttműködést, a minden lényeges kérdésben való politikai konzultációt. Kissinger megfogalmazásában ez lenne az „atlanti koalíciós diplomácia". Szerves része ennek a tervnek a nyugat-európai szövetségese!: NATO-n belüli tehervállalásának növelése. A NATO-tanácskozáson ez az amerikai gyeplő-meghúzás nem váltott ki különösebb lelkesedést. A zárókotnmüni- ké ezért e tekintetben is csak általános megfogalmazásokat használ. Jó mércéje az amerikai elképzelések fogadtatásának Debré francia küliigymi- nlszter magatartása, hiszen az utóbbi időben közismerten olvadás következett be Párizs és Washington viszonyában. A francia külügyminiszter azonban — nyilvánvaióan De Gaulle-t tolmácsolva — hűvösen reagált az effajta korszerűsítésre. így aztán a NATC- értekeziet teljesen egyetértett a katonai továbbfejlesztés már korábban elfogadott programjával, viszont mindén lehető módon csökkenteni igyekezett a külpolitikai kezdeményezést megbénító konzultációs rendszer bevezetését Az ünnepi tapintat ezúttal megóvta a tanácskozást a korábbiakat jellemző szócsatáktól, de természetesen nem vette le a napirendről a szervezet közismert ellentéteit, elsősorban vezető nyugat-európai tagjainak rivalizálását. Avar János
