Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-09 / 79. szám
t oldal KELET-MASYARORSZAa Í969 áprffls fli Külpolitikai összefoglaló * d Újra összeüllek a négy nagyhatalom képviselői 9 Binh asszony a Trafalgar téri tömeggy ölesen 9 SataSor sajtóértekezlete Külpolitikai széljegyzet: Egy veszélyes „oltalmazó" Dm BUDAPEST Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden Moszkvába utazott, ahol részt Vesz a KGST végrehajtó bizottságának 39. ülésén. MEKNES Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, aki április 1—7 között II. Hasszán király vendégeként hivatalos látogatást tett Marokkóban, hétfőn hazautazott. MOSZKVA Szipka József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete kedden este fogadást adott azoknak a szovjet egyetemi és főiskolai vezetőknek a tiszteletére, akiknek felsőoktatási intézményeiben magyar ösztöndíjas diákok tanulnak. A baráti légkörben eltelt fogadás résztvevőit Po- linszky Károly művelődés- ügyi miniszterhelyettes üdvözölte. Szavaira Vjacseszlav Jeljutyin felső- és középfoké szakoktatási miniszter válaszolt. CALCUTTA Calcuttától északra egy fegyvergyár kapuja előtt ösz- szetűztek a munkások és a kivezényelt rendőrök. A munkások néhány korábban elbocsátott társuk visszavételét követelték, az állami tulajdonban lévő gyár vezetősége azonban a tüntetők előtt bezáratta a gyárépület kapuit és a rendőrség segítségét kérte. A rendőrség tüzet nyitott, öt munkás a helyszínen meghalt, egy hatodik később belehalt sérülésébe. WASHINGTON Washingtoni tartózkodásának első napján Husszein Jordániái király látogatást tett Nixon amerikai elnöknél, aki — hírügynökségi Jelentések szerint — szívélyesen fogadta. BERLIN Otto Winzer, az NDK külügyminisztere U Than thoz az ENSZ főtitkárához intézett táviratában kifejezésre juttatta a Német Demokratikus Köztársaság készségét, hogy csatlakozzék az ENSZ-nek a háborús bűncselekmények és az emberiség elleni bűntettek elévülhetetlenségéről szóló konvenciójához. GENF Kedden reggel hatalmas de. tórádéval a levegőbe repült egv lőszergyár Dottikon sváj, ci településen. A robbanás következtében kilenc ember meghalt, 40 megsebesült. A diplomáciai gépezet beindult: kedden immár másod, szór ültek össze a négy nagyhatalom képviselői, hogy megpróbáljanak közös javaslatokat kidolgozni a közel-keleti helyzet enyhítésére. A nemzetközi közvélemény pillanatnyilag annyit tud a megbeszélések menetéről, hogy az aligha adhat okot a közvetlen derűlátásra. Bár hosszabb időn át jórészt találgatásokra lesz utalva a vi_ lágsajtó — bejelentették, hogy a jövőben a tárgyalásokról nem lát napvilágot a közlemény — nem lehet nem észrevenni a tanácskozások sikere elé tornyosuló hatalmas akadályokat. A nehézségeket két nagy csoportra lehet osztani: 1. Magukra a megbeszélésekre és 2. az esetleges megállapodás várható hatására, követ, kezményeire. A tanácskozáson nyilvánvalóan számolni kell azzal, hogy Washington — eddigi politikájához híven — gyakorlatilag Tel Aviv érdekeit képviseli ezen a konferencián. ami alaposan megnehezíti a politikai rendezéshez való négyhatalmi közös hozzájárulást. A közel-keleti békének ugyanis egy olyan négyhatalmi megbeszélés tenné a legjobb szolgálatot, amely közelebb vinne a politikai megközelítés alapfeltételéhez az izraeli csapatok által megszállt arab területek kiürítéséhez. Nem tűnik valószínűnek, hogy az Egyesült Államok segédkezzék egy ilyen közös magatartás kialakításában. Ha viszont erre Washington mégis rákényszerülne. még mindig elképzelhető lenne, hogy pusztán taktikai engedményről volna szó. Hiszen az izraeli vezetők máris világossá tették: semmi esetre sem fogadnak el csapataik kivonását feltételező megoldást, még akkor sem, ha egy ilyen javaslat a négy nagyhatalom közös dokumentuma lenne A tárgyalások megindulá. sának tényét a jelenleg le- küzdhetetlennek látszó akadályok ellenére is csak üdvözölni lehet — egyszerűen azért, mert a Közel-Keleten valamit tenni kell a robbanás elkerülésére és a koncentrált diplomáciai erőfeszítések még mindig sokkal több lehe. tőséggel kecsegtetnek, mint a gyorsan rosszabbodó helyzet tétlen szemlélése. Angliában sor került az az immár hagyományos hűs- vétí békemenetre és ez — több más jel mellett — arra figyelmezteti Nixon amerikai elnököt: lejáróban van az a „türelmi idő”, amit a nemzetközi közvélemény adott a Fehér Ház új urának a vietnami háborúval kapcsolatban. A londoni Trafalgar-tér- nek ezúttal illusztris vendége volt: Binh asszony, a DNFF Párizsban tárgyaló delegációjának helyettes vezetője. Az a tény, hogy a brit kormány kénytelen volt vizumot adni neki — jelenléte London szívében. egy ilyen eseményen —, szimbóluma annak a még. változott helyzetnek, amelyért ma a vietnami nép küzd. Moszkvából jelentette az MTI, hogy kedden a szovjet külügyminisztérium épületében Vlagyimir Sa. talov űrhajós-ezredes, akit a Szojuz—4 parancsnokaként ismert meg a világ, néhány szocialista ország moszkvai tudósítója részére sajtóértekezletet tartott. A kozmosz hőse válaszolt a feltett kérdésekre. Arra a sze mélyes érdeklődésre, hogy hogyan alakult élete a Szojuz—4 főidet érése után, a 13. számú űrhajós elmondotta, hogy különböző üdülőhelyeken pihente ki, társaihoz hasonlóan, űrrepülésének fáradalmait A szovjet űrkutatás jellegéről szólva nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a koz. mosz szovjet ostroma sok irányban bontakozik ki. Ebben az összetett feladatban szerepet kapnak a Vénusz és a Mars megismerése, az űrállomások kiépítése, stb... A szovjet űrtevékenységnek rendkívül széles a skálája, s ebbe természetesen beletartozik a Hold megismerése is. Az MTI moszkvai tudósítójának arra a kérdésére, hogy mennyi felkészülési időt igényel a szovjet űrhajósok Holdra szállása, Satalov kije_ lentette: lehet, hogy hat h<f napot, lehet, hogy hét hónapot vagy még többet Mindamellett hozzáfűzte, hogy pontos adattal nem szolgálhat, biztosan csak azt tudja, hogy az ő űrrepülésének felkészülési időszaka egy esztendeig tartott. Továbbra is a Holdra szállás témájáról nyilatkozva, Satalov hangsúlyozta, hogy az jut el hamarabb a Holdra, alti előbb befejezi az előkészületeket. Ha mi készülünk el korábban, akkor mi leszünk ott az elsők. Ha az amerikaiak. akkor ők. Természetesen fennáll részünkről az óhaj, hogy elsők legyünk, hogy ne maradjunk le a sorban. Mi. szovjet űrhajósok — emelte ki —, készek vagyunk bármikor, bármilyen feladat vállalására és teljesítésére. A tudósoknak kell megadniok a jelt Mialatt penfben a leszerelési tárgyalások folynak, Washingtonban a Nixon-admi. nisztráció úgy döntött: módosított formában megkezdi a rakétaelhárító rakéták rendszerének létrehozását. Ezt a' szisztémát az Egyesült Államokban ABM (Anti Ballistic Missile) rendszernek nevezik. Az ’ ABM-rendszer létrehozásáról szóló határozat a januárban hivatalba lépett Nixon-adminisztráció első nagyszabású politikai döntése volt — és felreérthetetlenül negatívnak minősíthető. (McCarthy szenátor, a demokrata párt elnök jelöltségi küzdelmének egyik vezető résztvevője: „Az első döntés — az első hiba.”) Az ABM-rendszer létrehozásának története önmagában is kielégítő magyarázat arra, hogy miért minősíthető Nixon határozata negatívnak és aggasztónak. Az ABM-rendszer megépítésére eredetileg még .Johnson adott utasítást 1967 végén. Annak ellenére, hogy igen komoly hadügyi szakértők — közöttük McNamara volt hadügyminiszter — az ABM-rendszert rendkívül drágának és hatástalannak tartották. Jonhson akkor is a Pentagon és az érdekelt hadiipari trösztök nyomására határozta el az ABM-szisztéma létrehozását Első lépésként úgy döntöttek, hogy az Egyesült Államok néhány nagyvárosa körül hoznak létre ilyen rakétaelhárító rendszert Ez lényegében három rétegből álL 1. A közeledő rakétákat felderítő és lokalizáló radar- rendszerből. 2. A rakéták által elindított nagy hatósugarú „Spartan” ellenrakétából és 3. Nagy kezdősebességű Sprint rakétákból, amelyeknek az a feladatuk, hogy a Spartan áL tál „átengedett” rakétákat felrobbantsák. Ezt a szisztémát Johnson idejében „Sentinel” (őrszem) programnak nevezték el. Akkoriban a hivatalos katonapolitikai magyarázat az volt hogy ennek a részleges ABM-rendszemek a megépítésére azért van szükség, mert az 197G-es évek végére Kína viszonylag komoly nagyhatósugarú rakéta ka paritással rendelkezik majd, A hivatalos magyarázat szerint ennek semlegesítésére lett volna hivatott a Sentinel-rendszer. A szisztéma bírálói már akkor jogosan hívták fel a figyelmet arra. hogy e rendszer elhárító hatása nem szigetel, hető el csupán Kínára. Felépítése óhatatlanul módosíthatja a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kialakult rakéta, egyensúlyt, s ezzel vészé, lyes lökést adhat a rakétafel. fegyverkezésnek. Maga a Szovjetunió Is ennek a veszélynek a felismeréséből indult ki. amikor jelezte, hogy kész tárgyalásokba bocsátkozni a rakétaelhárító rendszerek problematikájáról. Az elnökváltozás alkalmat adott volna Nixonnak arra, hogy ebben a kérdésben józan fordulatot hajtson vég. re Johnson vonalával szemben. A tények azt mutatják, hogy ezt a fordulatot nem tette meg! Fusztán belpolitikai-taktikai okokból alkalmazott bizonyos módosításokat. E módosítások lényege a következő: Nixon tisztában volt azzal, hogy a Sentinel-terv- ben ABM-támaszpontok létesítésére kiszemelt városok lakossága körében a terv óriási aggodalmat és felháborodást kelt. Ez természetes is, hiszen olyan városok, mint Boston egy konfliktus esetén elsőrendű rakétacélponttá váltak volna A várható tüntetések, az elégedetlenség kirobbanásának elkerülésére Nixon úgy intézkedett, hogy az ABM. ütegeket nem városok közelében. hanem az amerikai ballisztikus rakéták támaszpontjai mellett, azok védelmére kell megépíteni. Amerikai források szerint ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 750 Spartan és Sprint rakéta he. lyett a terv első szakaszában csak 300—400 Ilyen rakétára lesz szükség. A Johnson-féle Sentinel-terv 15 ABM-bázist, a Nixon által jóváhagyott új terv 12 ABM-bázist irányoz elő. E 12-ből az első kettőt Montana, illetve Észak-Dakota államban létesítik. Ezek a tervek szerint 1973-ban készülnek el. Végül — hogy új ne. vet is adjanak a gyereknek — a Nixon által módosított ABM-tervet „Safeguard”-nak (Oltalmazó) keresztelték el. (Folytatás a* 1. oldalról.) megvédésében. Nagy feladatok és távlatok állnak előttetek. Ehhez hozzá kell adnotok nektek is tudásotokat, munkátokat. Ez is forradalmi tett. Nincs és nem lehet lelke- sítőbb, mint ebben a munkában és harcban részt venni. — E gondolatok jegyében tolmácsolom a Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Végrehajtó Bizottságának köszöntését és azt a kérését, hogy soha ne feledkezzetek meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség jelszaváról: „Hűség a néphez, hűség a párthoz!” — fejezte be beszédét Oláh László. Az előadó nagy érdeklődéssel fogadott beszéde után a felsorakozott 1200 fiatal ajkáról egyszerre hangzott el a fogadalom szövege, majd a régi KISZ-tagok — NyíregyMa még természetesen nem lehet megjósolni, hogy Nixon ABM-döntésének milyen na- tása lesz a Géniben újra kéz, dődött leszerelési tárgyalások menetére, vagy a lassan érlelődő szovjet—amerikai párbeszéd témakörére. Annyi bizonyos, hogy a döntés bonyolultabbá és nehezebbé teszi a megállapodást, hiszen azt jelenti, hogy az Egyesült Államok elhatározta magát egy új rakétafelfegy verkezési szakasz első lépéseinek megtételére. Aligha lehet vitatni, hogy ebben a kérdésben Nixon meghajolt a Pentagon nyomása előtt — ami a jövőre nézve nem sok jóval biztat. Úgy tűnik, hogy Laird hadügyminiszter és helyettese, a í-akétagyártásban üzletileg is erősen érdekelt David Packard tovább akarják fokozni a Fehér Házra gyakorolt nyomást. Laird a szenátus fegyverkezési albizottsága elöft tartott beszámolójában — Jonhsonnal ellentétben — már nem a kínai rakétakap»* vitás fejlődésével próbálta in. dokolni a kormány döntésé^ hanem azon igvekezett, hogy a Szovjetunió rakétafegyver, zetének erejéről festett riasá* tó képpel kábítsa el a szenátorokat. Ebből arra lehet, kő* vetkeztetni, hogy a Pentagon a Safeguard-rendszer létre, hozását csak első ..szerény" lépésnek szeretné tekinteni, és valójában a rákétafelfegy- verzés új óriási terheket jé* lentő szakaszát akarják me#* valósítani. Nixón elnöki pá_ lyafutásának első erőpróbái jában határozatlannak és gyengének bizonyult e vesz»* delmes nyomással szemben. házán először — szépen díszített avatókendővel köszöntötték az ifjúsági szövetség új tagjait. A városi úttörőtanács képviseletében Rafai László titkár búcsúzott a fiataloktól, akik e naptól kezdve már nem az úttörőszervezetben, hanem a KISZ-ben tevékenykednek. Ezt kővetően az újonnan felavatott KISZ-tagok képviselői megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét, majd Havacs József, megyei KISZ- titkár mondott zárszót. A* ünnepség a DlVSZ-induló hangjaival ért véget A zászlóvivők ezután az oszlopok élére léptek, s a menetinduló hangjaira megkezdődött az elvonulás. Az élen egyenruhás ifjúgárdisták haladtak, s őket követte teljes utca szélességben a fiatalok színpompás menete. —— le —— Oláh László beszéde Pintér István 6. r — Szívesen elmennék veled egy varietébe, de sajnos, nem érek rá! A lány elveszítette türelmét, s végre éreztem, hogy még nem vagyok közömbös számára. — De hát szívem, ezt nem érdemeltem meg! Nem rajtam múlik a dolog. Ezért még nem kell más lányok után futkosnod! Jóleső büszkeséggel nyugtattam meg, hogy szombat délután nem egy másik lány miatt vagyok kénytelen elha nyagolni őt hanem azért, mert honfitársaimmal teázom. Megmutattam neki a tea jegyet, amelyen nemcsak magyarul, hanem angolul is fel volt tüntetve, hogy mire szolgál. .Belépő a Ma- gyai Nemzetmentők Bajtársi Körének New Yorkban, a pn-~iUS H:'ban, vitéz Csán- ko András vezérezredes, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke látogatása alkalmával rendezendő teára.” Ruth, mintha valami égetné a kezét, úgy dobta el a belépőt — Szívem, ha szeretsz, akkor velem jössz ... Nem mehetsz el oda! A hirtelen feltörő féltékenység nem esett rosszul, de nem akartam engedni, hiszen legalább annyira vágytam néhány magyar szóra és esetleges magyar barátokra, mint Ruth szerelmére. Kezdtem magyarázni, hogy nem lány van a dologban hanem azért szeretnék elmenni a teára, mert már nagyon hiányoznak számomra a honfi - társaim. — Ne menj el, agyonlőnek! — sírta el magát. Ennivalóan édes volt. És megfejthetetlen. — Miért lőnének agyon? Tea ez, nem háború! Ruth elővett egy újságot, a New York News délutáni kiadását. Fellapozta a harmadik oldalt, és az orrom alá tartotta. Hatalmas betűkkel ez állt az oldal élén: „Vörös gyilkosok el akarják tenni láb alól a magyar emigráns kormány fejét! Csánkó András sajtóértekezleten leplezi le a budapesti terveket. Az FBI a vörös ügynökök nyomában. A hazájukat szerető magyarok hűségnyilatkozatai Csánkó iránt” Kikaptam Ruth kezéből aiz újságot és olvasni kezdtem: „Egy merénylet felháborító és gyalázatos tervéről tájékoztatta ma délelőtt a sajtó képviselőit Mr. Csánkó, aki a Német Szövetségi Köztársaságból néhány nappal ezelőtt érkezett az Egyesült Államokba. Mr. Csánkónak a régi magyar hadseregben vezérezredesi rendfokozata volt, 1944-ben az akkori Magyarország képviselőivel együtt a magyar felszabadító mozgalom élére állt. Csánkó András vezérezredes, aki az általa alapított Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöki pozícióját tölti be, és osztatlan megbecsülésnek örvend a szabad Nyugaton élő magyarok körében, s akit egyébként az antíkommunista «migráció fejének tekintenek, egyik hűsege* és feltétlenül megbízható emberének értesülései alapján bejelentette, hogy a budapesti kormány parancsot adott a meggyilkolására. A gyilkosságot egy különlegesen kiképzett ügynöknek kell végrehajtania, akit már egy esztendővel ezelőtt sikerült becsempészni az Egyesült Államokba. Ez az egyén mindeddig elkerülte a leleplezést A megmásíthatatlan budapesti parancs szerint a gyilkosságnak szombaton délután, a Rithmus Hallban megtartandó baráti találkozón kell bekövetkeznie. Ezt a találkozót, amelyre nemcsak New Yorkból gyűlnek össze a magyarok, hanem más városokból is, Csánkó András vezérezredes amerikai látogatásának tiszteletére rendezik meg. Csánkó vezérezredes elmondta, hogy a gyilkossági terv ellenére megjelenik az összejövetelen, sőt, eredeti szándékától eltérően, beszédet is mond. Vázolni fogja azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket a vezetése alatt álló Nemzetmentők Bajtársi Köre az emigrációba szorult magyarság összekovácsolásában elért. Az antikommunista Magyarország első kormányának tekintendő vezérelnökség nevében pedig vázolni fogja azokat a feladatokat, amelyeket Mr. Csánkónak és munkatársainak hazatérésük után meg kell oldaniuk. Újságírók kérdésére Csánkó kijelentette, hogy azFBI-t, az Egyesült Államok titkos- rendőrségét, a rendelkezésre álló, egyenlőre bizalmasan kezelendő adatokkal együtt, tájékoztatták a készülő merényletről. Az FBI megfelelő apparátust mozgósított, hogy a merényletet megakadályozza, de Csánkó hűséges emberei is készenlétben állnak, hogy a világszerte nagy tekintélynek örvendő vezetőjüket megvédelmezzék. Megható jelenete volt a sajtóértekezletnek egy idős, magát megnevezni nem akaró katona keresetlen szavakkal elmondott beszéde, amelyben a Magyarországról elmenekültek nevében hűségéről biztosította a vezérelnök urat. Az idős katona könnyeket csalt a jelerilevők szemébe, amikor arról beszélt, „hogy inkább feláldozza az életét, de nem engedi, hogy az elnyomott magyár milliók egyetlen reménységének és támaszának, Csánkó vezérezredesnek a legkisebb baja is essék. Az idős katona kijelentette, hogy a két világ* háborúban a halállal ezerszer szembenézett bajtársaival együtt a testével védi meg vezérelnöküket.” Némán adtam vissza az újságot Ruthnak. — Mit szólsz hozzá, szívem T — kérdezte. — Szép stílusa van az új* ságírónak — válaszoltam. — Azt hiszem, igazad van, inkább veled teázom szombat délután. Ruth a cikk közepén díszelgő fényképre mutatott Ott állt a vezérezredes, igaz, civil, de kifogástalan öltözékben. — TI, magyarok, mind ilyen szép emberek lesztek, ha megöregedtek? Eddig nem szenteltem különösebb figyelmet a fényképnek. De most nem mulasztottam el megmondani, hogy Csánkót én is szép embernek tartom. Csak kissé öregnek. Még retusálva is van, vagy hetvenéves. Aztán felhívtam a figyelmét a fénykép hátterében álldogáló fér* fiák közül Nánássyra. (Tolyialjuki
