Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-01 / 75. szám
Ü969. április 1 L I Mé A szövetkezeti ipar a lakosság szolgálatában Inas — t anonc — tanuló Változások károm nemzedéken át — Vigyem el a nagyságos úrnak a számlát, vásároljak be a zöldségesnél, kísérjem el a fiatalurat az iskolába. Ez volt. — A segédek velem szórakoztak, én meg cigarettát hordtam nekik, meg a leveleiket a kisasszonyoknak a varrodába. Ez volt... — Iskola, gyakorlat, ötkor edzés, utána a könyvtárba megyek és este... jó filmet adnak a Krúdyban. Hát ez van. Protekcióval segédmunkás Három ember, három nemzedék az asztál körül, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói. Munkások, akik valamikor tanulók voltak és tanuló, aki most igazán az. A legidősebb nyugdíj előtt áll, Bihari Albert: — Az apám cselédember volt Szatmárban. De nem sokat ért vele. így lettem én 22 éves fejjel városi munKSs 1931-ben. Külön sors az övé, aki talán a legjobban irigyli a tanulót, Aleksza Ferencet. Ha most kezdhetné, mondta. De nem kezdheti. Akkor, 1931- ben nagyon elkeseredett: — Napszámban vagy hónaposként dolgoztam. De nem láttam én abból semmit. Meg aztán előttem volt az apám is. Leélt jó időt És mi lett belőle! Nem volt éppen tanuló korú, amikor munkát keresni Nyíregyházára érkezett. Sokáig csak itt-ott dolgozott, alkalmi munkából élt És egyszer nagy szerencse érte. Olyan emberrel barátkozott össze, aki be tudta protezsál- ni a Hangya olajütöbe segédmunkásnak. — Aztán jött a háború. Úgy mentem el, hogy biztos voltam: az olaj ütőben nem kapok munkát ha visszajövök. Kezdhetem előlrőL Amikor visszajött, már nem a Hangyát találta. Az olajipari vállalatot. És munkát is kapott. Meg lehetőséget, hogy szakember lehessen. Inasnak búzáért — Ha szerencsének lehet nevezni a születésemet, akkor az enyém az volt. Apám volt a mesterem. És én mindig kovács akartam lenni. Kovács József kovácsinas Rakamazon. Igaz, pár évtizeddel ezelőtt. Hogyan tanult, mennyi tandíjat fizetett? — Mondtam a szerencsémet. Semmit. Csakhogy ez olyan volt, mint a fehér holló. Voltak a faluban mások is. Egyik inastársam két mázsa búzával fizetett azért a mesternek, hogy felvegye inasnak. És utána évekig csak takarított, bevásárolt, vigyázott a mester gyerekére. Tanulni? Nem volt az érdeke a mesternek. Majd, majd — mondogatták. És ez a majd sokszor jelentett négy-öt évet is. Ha pedig a mester adott az inasnak szállást és kosztot, akkor még több volt az inasév. — Volt olyan inastársam, akitől egyszer megkérdezték: te mit dolgozol? Lopok, felelte. Hogyan? Mit? Hát a szakmát. Kovács József nem panaszkodhatott. De ha újra kezdhetné és választhatna, most lenne igazán „inas”. Inas? Mit tudhat erről a kifejezésről 1969. ipari tanulója? Ösztöndíj az iparban A legidősebb, Bihari Albert lassan nyugdíjas lesz. Kovács József félúton tart. Hogy milyen volt az inasok, a tanoncok élete? A legfiatalabb, Aleksza Ferenc tudja-e? — Csak annyit, hogy voltak — mondja. — De milyenek voltak? Édesapám szokott néha mesélni, ha kedve van. Mert ő volt. S ahogy mondja, komisz egy mesterre akadt. — Akart már valaki megverni az ipariban? Elérti. — Hát... néha összekapunk. — A mesterrel? — Á. Azzal soha. Hiszen jót akar nekünk. Tanít. — Mennyit fizetsz, hogy tanulhass ? Csodálkozik. Hiszen még ő kap pénzt. Most harmadéves és 470 forintot visz haza ha vonta. Hogyan mondta Kovács József? „Csak azért kellett két mázsa búzát adni, hogy felvegyék inasnak.” Aleksza Ferenc igazolványában ez áll: ipari tanuló. Vajon csak az igazolványban? Mennyiben különbözik ma az ipari tanuló a gimnazistától? — Indult nálunk egy ősz tály, ahonnan harmadikból bárki átmehet a gimnáziumba. És érettségizhet. Meg aztán miért is lenne különbség. Ha csak az nem, hogy a mi focicsapatunk jobb. mint a gimnáziumé. Legutóbb is legyőztük őket. Horváth S. János A Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet új laboratc riumában a burgonyán és a napraforgón végeznek kísérle teket. Molnár Pálné laboráns a napraforgó olajtartalmána: meghatározását végzi. Elek Emu felvétel A vonat már nem indul Megyénk kisipari termelő- szövetkezetei a lakosság szolgálatában állnak. Piacra termelnek, javítanak, a jelentkező igények figyelembevételével. Hogy jól, vagy kevésbé jól töltik-e be hivatásukat, ezt is vizsgálták legutóbbi aktivaülésükön a szövetkezetek vezetői. A lakosság szolgálatában állni megtisztelő feladatot jelent. Azt is jelenti: igénylik a szövetkeze- zetek létét; elvárják, hogy a termelésben megfelelő helyet kapjon a szolgáltatás, s ami a legfontosabb: állandó piacot jelentenek. Közvetve, avagy közvetlenül is érinti a szövetkezeti dolgozót, annak családját is a jól, vagy rosszul ellátott szolgáltatói tevékenység. Ugyanúgy bosszankodik, ha a rádió, vagy a tv javítása elhúzódik, a porszívó, vagy hűtőszekrény javítása nélkülözi a minőségi követelményeket, ha a határidők elcsúsznak az autók és motorkerékpárok javításánál. De bosszankodnak akkor is, ha kisebb mulasztások miatt elhúzódik az új családi házak kulcsátadása. Ezért tartjuk örvendetesnek, hogy megyénk szövetkezetei a javító-szolgáltató tevékenységük fejlesztését 17,4 százalékkal, azaz 12 millió forinttal kívánják növelni, örvendetes, hogy a meglévő 551 felvevőhelyről sem feledkeznek meg, ami a korszerűsítést, a hálózatbővítést jelenti. Ez azonban a jószándék ellenére sem áll arányban az igényekkel. Sok még az ellátatlan terület. Ez csendült ki a tanácskozás résztvevőinek felszólalásaiból is, amikor türelmetlenül sürgették a ho- zom-viszem begyűjtőszolgálat ‘fejlesztését, a cserekészülékei való jobb ellátottságot, a forgóeszközökhöz szükséges megfelelő bankhitelt és így tovább. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy megyénkben a gazdasági élet fellendülése törvényszerűen együtt jár a tartós fogyasztási cikkek vásárlásával, számuk növekedésével, jogos az aggodalom, hogy a tervezés és az igények, a szolgáltató tevékenység lehetőségei nem állnak arányban egymással. Megnyugtató volt hallani, hogy a szövetkezetek felméréseket végeztek a megye Bába Mihály: Teri kinézett az utcára. Gyúróék házáig egy lelket lem látott. A járdára guggoló ház elfogta előle a kilátást. Az árok széléig kellett mennie, hogy tovább lásson. Kedvetlenül fordult vissza az udvarra. A gyerekek az ablak előtti homokhegyen hancúroztak. Máskor rájuk kiáltott volna, hogy ne túrják szét, mint a malacok, játsszanak tisztességesen. A gyerekek persze nem értették, hogyan lehet tisztességesen játszani, ezért anyjuk kiáltása után egy pillanatra leijedtek a homokdombról, aztán óvatosan visszalopakodtak a csúcsra. Teri elment mellettük, nem is vette észre, hogy az este összelapátolt homokdomb már régen nem domb. Bement a lakásba, dolgozni akart, mosogatni, meg főzni. Ezt is elkezdte, azt is. de ab bahagyta. Az urát várta, les te, hogy jön-e már a piacról Reggel korán elment a „Hajnal” elnökéhez. És mintha nyoma veszett volna. Hetek óta nem hagyta békén az urát, hogy beszéljen több helyén, az így nyert adatokat figyelembe veszik fejlesztési terveik elkészítésénél. A legfontosabbnak tartják: csökkenjen a város és a falvak ellátásának aránytalansága. Jól átgondolt intézkedésekkel akarják biztosítani a szolgáltató tevékenység gazdaságosságát. A szövetkezetek erőfeszítései csak akkor sokszorozód- nak meg, ha megfelelő támogatást kapnak a tanácsoktól is, hiszen a helyi állam- hatalmi szerveknek nemcsak meg kell követelni az ellátatlan területek ellátását, hanem lehetővé is kell tenni. Még előfordul, csupán egyetlen helyiségen múlik, hogy a lakosság bosszankodását megszüntessék. Ezeket el kell kerülni. A tanácskozáson az OKISZ elnöke a Bács megyeiek példáját ismertette, akik követésre méltóan láttak hozzá a lakosság által egyre sürgetőbben fellépő szolgáltató tevékenység megoldásához. Munkájuk lényege a következő: ham átalányt, 40—50 forintot szednek be, s ennek fejében havonta rendszeresen lelátogatják a lakásokat, ellenőrzik a háztartási gépeket, a vízcsapokat, ha szükséges, a kisebb javításokat mindjárt a helyszínen el is végzik. Tehát amolyan megelőző karbantartást végeznek. Szakemberekkel, nyugdíjasokkal lépnek szerződéses viszonyba, akik a havi egyszeri látogatást a kijelölt lakóterületeken elvégzik. Az eddigi tapasztalatok biztatóak, a lakosság kedvezően fogadta ezt a szolgáltatási formát, mert számára ez előnyös. Az aktivaértekezleten részt vevő megyei párt- és tanácsi vezetők örömmel üdvözölték a Bács megyeiek példáját, s az a véleményük, hogy érdemes annak bevezetésével foglalkozni Szabolcsban is, természetesen a sajátos viszonyok figyelembe vételével. Az aktívaülés résztvevői nagy felelősséggel tekintették át a gondokat, s jelölték ki a megoldásra váró feladatokat Ez már önmagában is jogos reményre ad okot: megyénk szövetkezetei egyre jobban á lakosság szolgálatában állnak. Dragos Gyula az elnökkel, mert ha felveszik a „Hajnal”-ba traktorosnak, akkor nem kell hetenként, kéthetenként a városba vonatoznia, neki meg nem kell rettegni, hogy mi van az urával, hol, és kire költi el a keresetét, amiből ő kéthetenként csak három, négyszáz forintot lát Igaz, eleinte, amikor az ura kéthetenként pontosan hazajött, nyolcszáz, kilencszáz forintot tett le az asztalra, a gyerekeknek is hozott egy-egy zacskó cukrot. Aztán fogyott a pénz, hónapról hónapra kevesebb összeget kotort elő zsebéből, és gyakran tántorogva nyitotta be az ajtót. — A vonaton ittunk egy üveg sört a cimborákkal — magyarázta gesztikulálva. Ivócimbora mindig akad, gondolta Teri. különösen ak- ■<or. ha fizet. Sok a potyaleső, kevesen fizetik vissza a kört... Bárcsak megegyezne az elnökkel! Itt a kevesebb is több lenne. Neki is nyu- godtabb lenne az élete. Nehezen bírja az egyedüllétet Az az asszony, akinek az ura otthon van, nem is tudja, milyen pokol az ő élete, mega többi „vonatos” feleségéé. Hétszámra csak várnak. Egyedül kell lefeküdni a hideg ágyba, ahol hajnalig forgolódnak és nem tudnak felmelegedni. Olyan a testük, mint a tűzről levett ételé, lassan kihűl. Azt pedig megérzi a férfiember azonnal. Az ebéd már Totyogott a lábasban. A lábas alá karikát tett, hogy lassítsa, a főzést, a tűzre sem dobott. Ismét kiment az udvarra, aztán előbb a kerítésen át lesett az utcára, de a lombjait bontó fáktól nem sokat látott, ezért újra a járdáról lesett végig az utcán. Valahol, messze, az utca könyökénél megpillantott egy ide-oda lépegető alakot. Nem dülöngélt, mint a részeg, de egyenesen se, tudott járni. Teri egy pillanatra megdöbbent. — Biztosan mérgében ivott. Na, uramisten, lesz itt haddelhadd. Beszaladt az udvarra. — Jön apátok — kiáltott a gyerekekre. — Azonnal lapátoljátok össze a homokot, mert ha így meglátja, megtáncoltat benneteket A gyerekek lapát után kaptak, de kézzel is csúcsosra kaparták a dombot, amire apjuk kissé félrecsapott kalapban belépett a kapun. — Na, mit csináltok, lurkók, he — szólt rájuk. — Miért nem játszotok? Arra való az a homok, azért hozattam. — Nem baj, ha széttúrjuk? — rebbent az egyik gyerek szájáról a kérdés. — A kapuig lehet, de az utcára nem, mert... — fenyegette meg őket nevetve — Á, csak itt bukfencezünk benne. — Hát csak bukfencezzetek! Teri a kályha mellett várta. Reszketett a gyomra, hiába szorította rá a kezét. — Kész az ebéd, lelkem? — köszönt rá az ura. — Nincs? Nahát, itt is szépen várják az embert. — Ne bolondozz már, rögtön kész. Nem látod, hogy rotyog! — Akkor én még elsétálok addig a kocsmáig. Majd kot- kodácsolsz egy nagyot az udvaron, ha kész, én meghal lom, visszakukorékolok, hogy szedheted ki a tányérba. — Ne tégy már csúfságot. Üljél le — sürgött-forgott Teri, mert azt már régen megtanulta, hogy részeggel nem érdemes ellenkezni. Még az urával sem, ha pityókás. Hozta a tányért, kanalat, tette az asztalra, közben leste az urát, hogy szól-e már, megmondja-e, hogy mit végzett. Amikor már nem bírta tovább a várakozást, csak megkérdezte. — Egy szavad sincs? — Elmondtam. — De azt nem, hogy mit végeztél? — Igazis. Mindent .elrendeztünk. — Felvett? — FeL S aztán bementünk egy áldomásra. Egy kör ide. egy kör oda, aztán még egy, mert belemelegedtünk a beszélgetésbe. Tudod, hogy van az ilyenkor. — Akkor többet már nem utazol? — csodálkozott összekulcsolt kezekkel Teri. Az ura hátraszegte a fejét. — Mért utaznék? Az én vonatom már nem indul — legyintett Lezökkent a székre, kezébe vette a kanalat, forgatta. — De ha jó az ebéd, egy pohár bor, hej, de lecsúszna utána! — Elszalajtom a gyerekeket azonnal — kifordult a szobából a gyerekeknek kiabálva: — Sanyi kám, gyertek :sak, szaladjatok el a boltba, hozzatok egy üveg bort Teri örömében most egy hordóval is hozatott volna, ha úgy kívánja az ura. Már hogyne hozatott volna, ha többé nem kell lesni a vonat érkezését.„ Furcsa kivétel Nemrég olvastunk a lapban egy ktsz-ről, ahol a közgyűlés nem akarta megszavazni a nyereségosztási kategóriára vonatkozó kormányhatározatot. Arra hivatkoztak, hogy nekik a közgyűlés a legfelsőbb fórumuk és mint tulajdonosok, maguk döntenek dolgaikról. Ez jutott eszembe akkor, amikor meghallottam, hogy a Nyíregyházi Fodrász Ktsz- nél a tagoknak nem fizetik ki az ünnepnapokat. Egy régen aláírt alapszabály szerint a fodrászok az általuk termeit összeg meghatározott százalékát kapják munkabérként A munkaszüneti napokon nem dolgoznak, tehát erre bér nem jár. Az alkalmazottak — nem tagok — viszont megkapják a bérüket, mert ők fix fizetést kapnak. Ez így is van rendjén. Eszerint a tagok — akiknek több joguk van a ktsz-ben —, hátrányos helyzetben vannak az alkalmazottakkal szemben. A dolgozóknak a Minisztertanács által meghatározott munkaszüneti napokon nem kell munkát végezniük és az emiatt kiesett munkaidőre átlagkeresetük megilleti őket — mondja a Munka Törvény- könyv 41. paragrafusának második bekezdése. A ktsz ek tagjaira az OKiSZelnök.ég határozata érvényes. Ez a határozat ugyanúgy kimondja: a ktsz tagjainak ki kell fizetni a munkaszüneti napra eső átlagbért. Ez egyébként minden ktsz-ben így is van, csak a fodrász ktsz kivétel. Joga van-e egy ktsz-nek alapszabályát a helyi lehetőségek és adottságok alapján elkészíteni. De nem törvényellenesen! Balogh József Lehet valamivel — kevesebb? Az idei év a meggondolt beruházások, a jövedelmező társulások éve a csengeri járásban is. A járási tanács jelentős költségmegtakarítással oldja meg a járási székhely egyik legnagyobb létesítményének, a nyolctantermes gimnáziumnak az építését. Bár az új létesítmény kivitelezési munkáinak kezdése csak 1970-ben valósítható meg, a járási tanács már egy évvel előbb kapcsolatba lépett a TITASZ-szal. A Ti* TÁSZ-kirendéltség új székháza ugyanabban az utcában épül fel, ahol az új gimnázium, így a járulékos beruházások költségeit és megépítését közösen, gazdaságosan tudják megoldani. Midössze 950 ezer forintba kerül a helyben megépített gyűjtő és szennyvíztároló berendezés, míg a gerincvezeték megépítésével az egyéb telepítendő beruházások költségét is nagymértékben csökkentik. Ugyanakkor a szennyvízelvezetés mielőbbi megoldása jelentősen befolyásolja a járási székhely későbbre tervezett beruházásainak költségvetését is, hiszen az idén a mentőállomás már működik, elkészül a járási tanács új székháza, jövőre átadják rendeltetésének a központi gyógyszertárat is. ÖL)
