Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-03 / 77. szám
8 oltSal A szövetkezetek szövetségei A termelőszövetkezeti törvény a IX. pártkongresszus állásfoglalásának megfelelően rendezte a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi szövetségek kérdéseit Kimondja, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a termelőszövetkezetek kongresszusa által választott országos érdekképviseleti szerv, mely a kongresszus irányelvei alapján, saját alapszabálya szerint végzi a tevékenységét. Alapszabályát a kormány hagyja jóvá. A törvény előírja, hogy az Országos Tanácsnak a termelőszövetkezetek összességét érintő jogszabály rendezésre, vagy jogszabály módosításra tett javaslata ügyében az illetékes miniszter, vagy országos hatáskörű szerv vezetője köteles állást foglalni, s ha a javaslattal nem ért egyet, az Országos Tanács kérésére a miniszter köteles azt a kormány elé terjeszteni. A tsz-törvény megteremtette a lehetőséget arra is, hogy a termelőszövetkezetek az együttműködésből származó előnyök kiaknázása céljából, valamint érdekeik képviseletére, önkéntes elhatározásból, gazdasági körzetenként területi szövetségeket alakíthassanak. A területi szövetségeket a létrehozó szövetkezetek megbízottaiból álló küldöttgyűlés, illetve az általa választott terület irányítja, működésükhöz szükséges anyagi alapot a szövetségben részt vevő szövetkezetek biztosítják. Fő feladatuk —a törvényszabta keretek között, illetve saját alapszabályaiknak megfelelően — a szövetkezetek demokratikus működésének, önálló vállalatszerű gazdálkodásának előmozdítása. E célból a szövetségek munkáját néhány főből álló szakképzett apparátus segíti, A termelőszövetkezetekről szóló törvény tehát intézményesen biztosítja a szövetkezzetek érdekképviseleti szer- eveinek működését,', gondoskodik továbbá arról is, hogy az érdekvédelmi szervek valóban a szövetkezetek demokratikus működését, vállalatszerű gazdálkodását segítsék, a szövetkezetei a tagok önkéntes vagyoni és személyi társulásának tekintsék, önállóságát tiszteletben tartsák. A gazdasági mechanizmus reformja a kisipari, fogyasztási, lakás- és takarékszövetkezetek, szövetségeik és az állam viszonyainak újrarendezését igényli. Az elméleti vitákban kialakult álláspont szerint ezekre a szövetkezetekre vonatkozóan is az államnak kell a tagok egyéni érdekei, a szövetkezet érdekei és az össztársadalmi érdek körött az összhangot megvalósítani, a legalapvetőbb kérdéseket szabályozni, a szövetkezetek társadalmi és gazdasági jelentőségének megfelelő gazdasági ösztönző rendszert kialakítani és a hatósági feladatokat ellátni. A kormány úgy intézkedett, hogy az állami feladatokat ezeknek a szövetkezeteknek szövetségétől az állami szervek, tanácsok vegyék át. Felkérte érdekvédelmi szerveiket, hogy adjanak irányelveket és alapszabálymintát a szövetkezeteknek az új alapszabály elkészítéséhez. Állást foglalt abban is, hogy az érdekvédelmi szervek jogi helyzete a gazdasági mechanizmus reformjainak megfelelően, alakuljon át. Az új alapszabályok szerint e szövetkezetek a tagok vagyoni és személyi társulásai, tehát önállóak. Az állami feladatokat az állami szervek látják el, a szövetségek tehát a szövetkezetek demokratikus működését, önálló és eredményes vállalatszerű gazdálkodásának továbbfejlesztését segítik. Képviselik a szövetkezetek érdekeit, szolgáltatásokat, tanácsokat adnak a gazdasági és társadalmi feladatok megoldásához. Olyan vállalatokat, amelyek a szövetkezetekkel a piacon versenyben állhatnak, nem tarthatnak fenn. A jelenleg működőket külön megállapítandó ütemterv szerint önálló szövetkezeti vállalattá, vagy az érdekelt szövetkezetek — esetenként szövetkezetek és állami vállalatok — társulásaivá kell átalakítani. A kormányhatározat egyértelműen állást foglal abban is, hogy a szövetségek a szövetkezetek részére csak ajánlásokat adhatnak, a szövetkezet közgyűlése illetékes dönteni abban, hogy érdekvédelmi szerv tagjaként kíván-e működni, illetve ilyen szerv létrehozásában részt kíván-e venni. Az érdekvédelmi szerv a jövőben nem rendelheti el szövetkezetek alakulását, egyesítését és szétválását, nem akadályozhatja meg, hogy a szövetkezetek egymással és más gazdálkodó szervezetekkel társuljanak, közös vállalatokat hozzanak létre. Az állami feladatok teljesítése alól mentesülő szövetségek ugyanakkor jelentős szerepet kapnak a szövetkezetek érdekképviseletében. A kisipari, fogyasztási, lakás- és takarékszövetkezetek országos érdekvédelmi szervei és az állami szervek viszonya a Termelőszövetkezetek Országos Tarácséval azonossá válik. Az érdekvédelmi szervek most mindenekelőtt az új alapszabályok elkészítésében adhatnak hathatós segítséget a szövetkezeteknek, s amilyen ütemben mentesülnek az állami feladatok, és országos szerveik határozatainak végrehajtása alól, olyan ütemben állhatnak át az új feladatra: a szövetkezetek demokratikus működésének és vállalatszerű gazdálkodásának előmozdítására, érdek- védelmük hatékony ellátásé ra. (M) Gátak egy lehetőség előtt r r r ÚJÍTÁS mindannyiunk javára Ha újítani mer, megbánja. Ezzel bíztatta az illetékes vezető egyik — tapintatból hallgassuk el, melyik — megyei vállalatunknál az újítást benyújtó dolgozót. Lehet tréfára is fogni, talán így is mondta, de hogy fele sem volt az —. majdnem bizonyos. Egy rossz rendelet Ez az eset még tavaly történt, az akkor érvényben lévő rendelkezések miatt A rendelet kimondta, hogy az újítási díjat csak az újító kategóriájának leendő nyereség- részesedéséből lehet kifizetni. Ez a rendelet annyira rossz volt, hogy már a végrehajtás előtt, visszamenőleg megváltoztatták, s most a vállalat részesedési alapját terhelik az újítási díjak. Egy rossz rendelkezés természetesen nagy visszahúzó hatást gyakorolhat a mégoly életképes mozgalomra is, mint az újítóké. így is történt. Me. gyénkben — hozzávetőleges számítások szerint — a töredékére. harmadára, helyenként tizedére esett vissza a beadott újítások száma és népgazdasági haszna is számottevően csökkent. Voltak munkahelyek, ahol túlnéztek a rövidtávú érdekeken és bevezettek számos hasznos újítást így történt a Nyírség Ruházati Szőve tkc. zetben például, ahol a műsza. ki vezető újítása alaposan megcsapolta volna — a későbbi rendelkezés meghozataláról még nem volt szó —, a három vezető részesedését Mégis bevezették. Be, mert megérte. Ha az újítás valóban hasznos, akkor érzékelhetően növeli nemcsak a vállalati nye. reséget. hanem az abból képzett részesedési alapot is. Ez hozzávetőlegesen kiszámolható. S aki távolabbi, nemcsak a nagy részesedés céljáért harcol, az — legyen bárhol gazdasági vezető — számol ezzeL Persze, a rendelet visszahúzó hatását ez a számítás nem zárhatta ki. Ezt mutatja ki az a vizsgálat ami négy építő vállalat — megyei ÉPSZER, közúti építő és a közúti igazgatóság — újítási helyzeténe s felmérésére készült A benyújtott javaslatok száma felére, az elfogadottak harmadára csökkentek; a népgazda sági eredmény csaknem felére, a kifizetett újítási díjak pedig ötödére zuhantak tavaly az 1967-esnek. Találmány, vagy újítás? Az előbbiekből kitűnik, hogy a gazdasági vezetők nagyon — talán túlzottan is! —. óvatosan bántak az újítási dí. jak kifizetésével. De nemcsak a rendelet pénzügyi részével volt és mtg van is hiba. A Nyíregyházi Gumigyár igazgatójának véleménye szerint változást vár az újítás fogalmának meghatározása. Miben jelentkezik ez? Az ő szakmai területén szinte a találmány fogalmával egyenlő most. az újítás, súrolja ezt a határt — ez pedig kifejezetten káros. Rengeteg műszaki kérdést megoldottak már másutt, olyanokat Is, amiket a fejlődő szabolcsi — és magyar — gumi- és vegyiparban épp napjainkban vetett fel az élet. Miért ne vehetnénk át a jó megoldásokat? Az újítások csökkenésében mégsem egyedül a rendelet a hibás. Számos vállalatnál — a vizsgáltaknál éppúgy, mint másutt —. nem foglal ko tták kellő súllyal az újítómozgalommal. Az adminisztratív szabályok megsértése már ritkaság, viszont a mozgalom ösztönzése sok kívánnivalót hagy maga után. Először is fontos lenne újból áttanulmányozni az újabb rendeleteket, s azokat helyesen értelmezni. Ez felnyitná a mozgalom jelenlegi gátjait, ami már önmagában is sokat érhet. Fontos az is, hogy a rohamosan fejlődő szabolcsi iparnak az átlagosnál nagyobb szüksége van az újítókra, hiszen ez olyan bélsó tartalékot jelent, ami lendíthet iparunk fejlesztésében és a leggyakrabban javaslataik bevezetéséhez nem szükséges külső pénzügyi se_ gítség. feloldani a bénultságot Ezek a célok és elérésűk — a rendelet javítása utón — már nem ütközhet adminisztratív, vagy önző akadályokba. Az újitómozgalom bé* nultságának feloldásához azonban ezen túl is komoly vállalati belső munkára van szükség, segítésre és politikai meggyőzésre egyaránt. Néhány példa: Nem hasa* nálták ki eddig a versenydíjak lehetőségét szinte egyetlen helyen sem. Az újítási előadók anyagilag nem érdekeltek az ügyek gyors intézésében és a javaslatok megvalósításában. Helyes lenre, ha a sajátos műszaki fejlesz* tési nehézségek nie ,!dá«á'a újítási feladatteret készítenének. Feladat van tehát,' de eh* hez az eddigi véleményét ' j- raértékelésére van szükség. És szükség van rá. mert gazdasági fejlődésünk szrhte követeli az úiíUSmózgaVim bénultságának feloldását 'tii> úgy, mint az 1970-es nyereségrészesedésünk. Arra pedig már most számolunk. Kun István Kati törékeny szakmát tanul Nyíregyházi leány a jénai üveggyárban Húszéves leány áll a nyíregyházi üvegbolt kirakata előtt. Szemével a csillogó tárgyak között kutat, végül mosolyogva állapodik meg tekintete egy teáskészleten. Különös, de nem akar vásárolni. Gondolatai egy nagyüzembe röpítik vissza: új munkahelyére, ahol éppen fél éve dolgozik már... Tamáskovics Kati naponta sok ezer ilyen teáskészletre, curriisüvegre nyomja rá gyára emblémáját: „Jenaer Glass Schott". Kezemunkájá- val fél éve nap mint nap, s még két és fél évig igyekszik jó hírt szerezni a magyar ifjúmunkásoknak és új munkahelye, a jénai üveggyár termékeinek is. Hogyan is került Kati a nyíregyházi megyei könyvtár könyvkötő műhelyéből a világ egyik leghíresebb üveggyárába? — Szerettem az eredeti szakmámat is, a könyvkötést, de szerettem volna nyelvet tanulni, világot látni, ismereteimet bővíteni. Az utóbbi vonzalmak győztek. így kerültem az NDK-ban dolgozó és szakmát tanuló magyar fiatalok csoportjába. A jénai gyár sok ezer munkása között reggelenként hatvan magyar fiatal is belép a kapun, köztük Kati. Magára ölti kék overallját, odaáll gépéhez és egyelőre betanított munkásként végzi munkáját. — Amikor megérkeztünk, egy hétig csak ismerkedtünk a várossal. Az FDJ-sek, az ottani ifjúsági szövetség tagjai kalauzoltak bennünket. Megtanítottak minket a legelemibb német kifejezésekre. Azután megismerkedtünk a munkahellyel. Fél éve még tulajdonképpen csak ismerkedünk. KinUaj-tóxkodásupk. csak ezután kap igazi értelmet. Április közepén megkezdődik az üveggyári magyar fiatalok szakképzése is. Tamáskovics Kati egy két és fél éves kurzusra jelentkezett, s amikor azt munka mellett elvégzi, speciális üvegszakmunkás lesz. — Most havonta 440 márkát keresek. Ebből fizetem a munkásszálló 25 márkás díját és 17 márkáért az üzemi konyhán étkezem. Műszak után hazatérnek Katiék a központi fűtéses hegyi munkásszállóba. Kényei« műket négy hűtőszekrény, mosógép, televízió, rádió szolgálja. De hogy telik az NDK* beli magyar ifjúmunkások szabad ideje? — Szórakozni járunk; tőn« colni szoktunk, van klubszobánk, kczilabdacsapatunk. Most 1200 magyar könyvet kaptunk. KISZ-szervezetünk ,1^. sok . programot szervez. Egyébként a KISZ-titkárunk "Varga Zsuzsa is nyíregyházi lány. Tamáskavics Katalin a m‘i* kor fél évvel ezelőtt így meg* állt a nyíregyházi üvegbolt kirakata előtt, még ismeretle* nül böngészte a német sza* vakat. Most, hogy először itt* hon van szabadságon, már könnyedén olvassa a jénai üveg oldalán a feliratot. An* nál is inkább, mert talán ép* pen ő írta rá... Szilagyi Szabolcs Asszony a vöröskatonák között — Merre lakik Kristóf Mi- hályné? — Csak erre egyenesen tessék. Ki a falu végéig. Egész Tiszabercel ismeri Mari nénit. Szinte mindenki tudja, hogy március 21-én, a Munka érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Kristóf Mihályné a hátát, meg a derekát melengeti a fekete spórnál. Ö maga is tiszta feketében. 77 éves. — Hogyne ismernének. Mikor megkapom a nyugdíjamat, veszek egy-egy csomag cukrot, osztogatom végig az úton a gyerekeknek, azok meg elveszik a csomagomat és hozzák hazáig. Majdnem 50 éve lakik Ti- szabercelen. Szülőfalujából, Vencsellöről mennie kellett. Elüldözték, mert 1919-ben fegyvert fogott a hozzá hasonlók hatalmáért. Vöröskatona volt. — Egy balsai kommunistával voltam kapcsolatban, akitől röplapokat vettem át. Bu- jon, meg Rakamazon a Ilonáiból eresztgettem a mun kások közé. Iskolába nem járt. Még most, 50 év után is sorokat idéz szóról szóra a röpcédulából. Felolvastatta magának és megtanulta. — Az Öcsém a Tisza túlsó partján volt a vöröskatonákkal. Hallottam, hogy átkelnek, hát futottam, hogy figyelmeztessem őket, mert az ellenség katonái itt voltak megbújva a faluban. Segítettem a csónakból kipakolni a fegyvereket. A parancsnok nekem is adott két kézigránátot, meg egy nagy puskát. Alig bírtam. A románok ekkorra előjöttek. Harc kezdődött. Én is lőttem. Aztán engem leszállítottak egy pincébe. A rejtekhelyre más alkalommal egy katona menekült be. Éhes volt, búvóhelyet keresett. A közelben egy hid alatt Kristóf Mihályné rejtette el, ennivalót hordott neki. — Egyszer csak jön két ellenséges katona. Megütöttek. „Hol a vereskatona?” — Elárult valaki. Megfogta az egyik a fejemet, a másik úgy vert. Akkor már voXt két gyerekem, éppen a harmadikat vártam. De az. nem született meg. Később figyelték, üldözték, menekült kis családjával. Gávára, aztán Ibrányba. — Vissza meg nem mehettem, egy kapálást nem adtak, hát Bércéire jöttünk. Itt kap-: tunk egy csordásházat. Jártunk ki a marhával, hát így megéltünk. Népes családjából már csak egy gyermeke éU Egyik unokájával lakik a falu végén. Most várják a negyedik dédunokát. — Az én anyámnak koldulóengedélyt állított ki a tekintetes főjegyző úr. Azt mondta: mehetsz Maris, akárhol megélhetsz. Most meg a magányos öregeket a szociális otthonok várják. Bizony, ezt akkor még csak el sem gondoltuk. Búcsúzáskor hárman háromféleképpen köszönnek. A kis dédunoka azt mondja: „Pá”. Az édesanyja: „Viszontlátásra”. Mari néninek meg csak kicsúszik a száján, hogy „Kezitcsókolom”. Röstellke- dik is egy kicsit, de akkor évtizedeken át erre tanították. Mert ez járt az idegennek, meg az írástudónak. Baraksó Erzsébet ÖNTÉS KÖZBEN. A Nyíregyházi Gumigyár laticel üzemében Németh István és Varga Sándor öntés közben. Hammel Józsel felvét*.-
