Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
Vasárnapi melléklet j EMBEREK A TEREKEN C salóka a tavaszi nap: már szétáradnak a sugarai, de meleget még keveset ad. A tereken mégis minden pad foglalt. Délelőtt 11 óra van. Cseő András a Kossuth téren — « haa>“*nányos fut- ballgrundon — a vasárnapi vereség okait részletezi beszélgető partnerével, akinek viszont nem beszél a régi időkről: ölvén éve a ÁTVETVE labdarúgója volt. S az ok is megvan, miért emlékeznek erre ritkán. Jó öt évtizede találkoznak, s „fociznak”. Turóczi Árpáddal együtt jártak a Kossuth Gimnáziumba. A barátság azóta tart. Néha a téren. Jövőre lépik át a hetedik X-et. A fiatalabbak közül Vilmán Jutka még nem jár iskolába. Vendégségbe jött. És a vendéglátókkal kiültek a Kossuth térre. Nézelődni, fagylaltozni. Egy másik pádon fiatalember. Kezében a Magyarország legfrissebb száma. Hétközben szabadnapos, náluk 40 órás a munkahét. Borsodból jött és Debrecenbe tart, a menyasszonyához. Táviratot kapott, s most vonatcsatlakozásra vár. S közben kihasználja a tavaszi napot. „A kicsi nyolcadikén múlt háromhónapos, de már mindennap napozik” — hathetes korától. Mellette természetesen népfürdőt vesz, pihen a kismama is: Prékopa István- né. Apró történetek — hétköznapi gondokról, örömökről. Egy mérkőzésről, a villamosról egy táviratról, meg arról, a kismama örül, hogy az újszülött kislány lett, mert azt ugye „szebben is lehet öltöztetni?” A téren a nyüzsgő forgalmat nyugalommal, derűsen nézik az emberek... Délfrancia falu, négy betű. s-sel végződik.. Mi az? Prékopa Istvánná: — A férjem természetesen fiút szeretett volna De melyik férfi nem fiúgyermeket szeretne! Lány lett, Mónikának hívják. De az anyósomnak nagyon tetszett a Réka. Kérte, az legyen. így van most két neve. Most szabadságon vagyok. Napozunk. De jó lennének már azok a meleg légtömegek! Vilmán Tutka: — Nem Jók a fagyialtos nénik. Nem csinálnak sose narancsos fagyit. Mindig csak csokoládét meg vaniliát. Csel: András Turóczi Árpádhoz: — Nem az edző .íz oka. Régóta tervszerű utánp'Uás kellene... Dió T,ászlő. a Szüret utcából: — Az a balta nekiszaladt a kezemnek. Fáj.,,' Pázsitka Gábor: — Maguk, nyíregyháziak biztosan nagyon szeretik a villamost Kár, hogy megszűnik«. Hammel József és Marik Sándor riportja
