Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

rm PVPOTYAM «T SZÄM ÄRA! 1,20 FT »99. märcitts a. pentek fcAPfmir TARTALMÄBdtl Orosz Ferenc beszéde a megyei tudományos emlékülésen • eídaff A Tanácsköztársaság kiemelkedő szabolcsi harcosai ff oldal) Kállai Gyula beszéde a Parlamentben . (a 3. oldalon) Díszfinnepség Nyíregyházán Dr. Fekszi István ünnepi beszéde Felszólalt J. V. Ilnyickij, az SZKP Kárpátontúli Területi Bizottságának első titkára Díszünnepséget rendezett a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére a Magyar Szo­cialista Munkáspárt megyei bizottsága, a megyei tanács, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront megyei bizottsága március 20-án, este, a Nyíregyházi Móricz Zsig mond Színházban Részt vett az ünnepségen és az elnökségben foglalt he lyet Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Fekszi István, a megyei tanács vb elnöke, dr. Gombás San dór, Kállai Sándor, a megyei pártbizottság titkárai, Beretvá: Dezső, Murczkó Károly. Oláh László, az MSZMP Szabolcs Szatmár megyei Végrehajtó Bizottságának tagjai. A jubileum alkalmából delegáció érkezett megyénkbe a Szovjetunióból. A díszünnepség elnökségében foglalt helyet c delegáció vezetője J. V. Ilnyickij, a Kárpátontúli Terület Pártbizottság első titkára, és a küldöttség tagjai: V. P. Rt! szín, a Kárpátontúli Területi Szovjet elnöke. P. J. Pitrá, a Legfelső Tanács tagja, a Szocialista Munka hőse. Az elnökségben foglalt helyet Acél Béla, a MÉSZÖV el nőké, Alexa László, a Nyíregyházi Járási Pártbizottság első titkára. Antal Pál, r. ezredes, Ballal István, a munkásőrség megyei parancsnoka, Bánóczi Gyula, a KISZ megyei bizott­ságának első titkára, Biri András veterán, D. B. Csepur, az Ungvári Állami Egyetem rektora. Czapár Mihály, az Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat párttitkára, Farkas István vete­rán, Farkas Pál, a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat igaz­gatója, Fucsovics János, a VAGÉP Vállalat részlegvezetője, szocialista brigádvezető, Gallé András, a MÁV pártbizottság titkára, Harmat Sándor veterán, Hengerics András, a nyír­egyházi Ságvári Tsz tagja, szocialista brigádtag, Horváth Já­nos, a Tisza menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetsé­gének elnöke, Horváth Gyula veterán, Horváth Ernőné, a nyíregyházi gumigyár dolgozója, Huczik Lajos géplakatos, a Nyíregyházi Konzervgyár szocialista brigádvezetője, dr. Ko­vács József, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola igazgatója. Kovács József, a nyíregyházi Dózsa Tsz tagja; szocialista origádtag, Kovacsics Gyula veterán,, az SZMT elnöke, Lábass Menyhért, a TIT megyei titkára, M'áté Mihály veterán, Nagy Sándor, az ÁMG megyei igazgatója, B. Nagy Gábor, a nyír­egyházi Dózsa Tsz tagja; Ócskái György veterán, Szabó Gyula, az építőipari pártbizottság titkára, dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Szaniszló János, az MHSZ megyei elnöke, Szarvas Ernő veterán, Szalontai Kálmán, a Hajtómű és Felvonógyár szerszámkészítő csoportvezetője, Temesvári Jánosné, a nyíregyházi Ságvári Tsz tagja, szocia­lista brigádtag, Tétikéi Lajos veterán, Unatenszki Pál ezredes, M auf red Vosz, az NDK ifjúsági szövetsége, az FDJ központi tanácsának munkatársa, Zakor János, a Közúti Építő Vállalat szocialista brigádvezetője. Pivarnyik Jánosné dr, a Hazafias Népfront nyíregyházi városi bizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket, majd megnyitotta a jubileumi ünnepséget. Tisztedet a nagyszerű korszaknak Á díszünnepségen dr. Fek­szi -stván, a megyei tanács vb -lnöke, a megyei párt vb tagja mondott ünnepi beszé­det. Bevezetőben történelmi összefoglalót adott a Tanács- köztársaságot közvetlenül megelőző időszakról, hazai és nemzetközi eseményeiről, majd így folytatta: — Most, ezekben az ünne­pi percekben szent kötelessé­günk, hogy felidézzük az öt­ven éve lezajlott eseménye­ket, tisztelettel és elismerés­sel adózzunk a történelem e nagyszerű időszakának — fel­használva a£t az erőt, ame­lyet a lelkesítő példa nyújt mindennapi munkánkhoz. — 1919 március 21 előzmé­nyei között nemcsak a törté­nelmi események rendkívül jelentősek, nemcsak a világ­háború pusztításai, a mérhe­tetlen szegénység és elkesere­dettség, hanem az a változás is, amely, a széles tömegek tudatában végbement: a fo­kozódó politikai aktivitás, az új Magyarország igazi arcá­nak felismerése, a társadalmi tudat forradalmasodása. — A magyar köztársaság kikiáltása, a Kommunisták Magyarországi Pártjának har­ca reális előzménye volt a szocialista forradalom győzel­mének. A gyorsan pergő ese­mények következtében ha­zánk hamarosan eljutott a bé­ke és a forradalom kapujá­hoz. Mindössze négy hónappal e Kommunisták Magyarorszá­gi Pártjának mega’akulása után. 1919. március 21-én a magyar proletariátus megra­gadta a hatalmat. Bebizonyo­sodott, hogy a proletárdikta­túra létrejötte lehetséges, sőt szükséges azokban az orszá­gokban, ahol a burzsoázia már képtelen megoldani a társadalom problémáit. Beszédének további részé­ben a Tanácsköztársaság első napjairól, intézkedéseiről be­szélt Fekszi István, majd a politikai, kulturális eredmé­nyeket részletezte. Beszélt megyénk szülötte, a forradal­már Szamuely Tibor munkás­ságáról. Kiemelte a Szovjet- Oroszország, személyesen Le­nin segítségét, amelyet a ma­gyar proletárdiktatúrának nyújtott. Ezt követően a Ta­nácsköztársaság Szabolcs- Szatmár megyei eseményeiről beszélt: — 1919 márciusában koráb­ban szokatlan politikai aktivi­tásokról tanúskodtak • a sza­bolcsi dolgozók. Kiss Roland szociáldemokrata kormány- biztos visszaemlékezéseiben írta: „a nyíregyházi munkás­ság határozott forradalmi szellemű volt, jól szervezett, tettrekész és eredményes po­litikai akciókra képes.” — A szabolcs-szatmári fal­vak parasztsága a forrada­lommal az 1918 őszi és az 1919 eleji földosztó mozgal­mak során került krpcsolat- ba. Kommunista agitációt Nyíregyházán 1919 januárjá­ban kezdeményezlek a Sza­muely testvérek. Március kö­zepén a határozott forradalmi hangulat eredményeként nép­tanács alakult, amely átvette a vezetést a képviselő testü­lettől. Még a Tanácsköztársa­ság hírének vétele előtt, már­cius 22-én a Nyírvidékben ezeket olvashatjuk: „Nekünk szocialistáknak meg kell men­tenünk a forradalom vívmá­nyait és elő kell segíteni a forradalmi átalakulást” — A proletárdiktatúra győ­zelmének híre március 22-én hajnali fél kettőkor érkezett meg. A szociáldemokrata párt központi titkársága távirat ban értesítette a történtekről Kiss Rola'nd kormánybiztost, aki összehívta a nyíregyházi pártvezetőséget Ugyanezen a napon a városháza nagyter­mében már ülést tartott a megalakított münkás- és kato­natanács. E tanácskozáson már részt vettek a nyíregyhá­zi kommunisták js. A belső rendet a megalakult vörösőr­ség biztosította. — Március 22. után vidé­ken szintén megalakultak a munkástanácsok, a megyében kisajátították a tőkés ipart, — A munkáshatalom életét megyénkben különösen ha­mar kettévágta a külső ellen- forradalmi katonai támadás. Az április 16-án megindult román fegyveres előretörés napok alatt rabságba sodorta az alig egyhónapos néphatal­mat Április 20. körül már Szatmár megye egész terüle­tét az ellenség szállta meg, sőt a hadműveletek Nyíregy­házát fenyegették. — Az átmeneti katonai ve­reség felbőszítette a belső ellenforradalmat is. Nyírbá­torban a régi rend hívei ápri­lis 18-án kezükbe kaparítot- ták a hatalmat. A Nyíregyhá­zán kitört pánikhangulatot Pogány József teljes hatáskö­rű katonai és politikai biztos Szamuely László, Zsoldos Pé­ter és még néhány ittmaradt forradalmár fékezte meg. Űj direktóriumot alakítottak, s hozzáláttak a katonai védeke­zés megszervezéséhez. Az el­köztulajdonba vették a ban­kokat; kezdeményezés történt kisipari termelő szövetkeze­tek szervezésére. A gazdasági feladatok mellett jelentős volt a politikai és kulturális mun­ka. A prdletárforradalom a megye művelődési és szellemi életének mélyreható átalaku­lását jelentette. Köztulajdon­ba vették a színházakat, a könyvtárakat, újságokat, nyomdákat és az iskolákat A pedagógusok közül sokan vállaltak fontos szerepet a munkástanácsok és a direktó­riumok munkájában. ső jelentősebb katonai össze­csapás április 25-én volt Nagykállö térségében. Strom­feld Aurél vezérkari főnöki külön utasítást adott Nyír-V egyháza védelmére. Az ápri­lis 26-i összecsapásból a ma­gyarok kerültek ki győztesen. Sajnos, a győzelmet nem le­hetett megfelelően kiaknázni. A székely hadosztály fegyver- szünetet kötött a románokkal, ezért el kellett rendelni Nyír­egyháza kiürítését. A továbbiakban beszélt a Tanácsköztársaság kiemelke­dő szabolcsi személyiségeiről, és azokról a mártírokról, akik életükkel fizettek forradalmi tevékenységükért. Majd így folytatta: — Megyénkben a 133 napos Magyar Tanácsköztársaság lé­nyegében egy hónapra korlá­tozódott. Ez az idő is elég volt azonban arra, hogy a nép, a dolgozók megízleljék a szabad életet, s ráébredjenek, Az ellenforradalommal vívott harc A megyei tanács ürtnepi ülésén tízen kaptak magas ko** mánykitüntetést. Közöttük Leveleki Ferenc nyírlugosi veto* ránnak a Munka érdemrend arany fokozatát és a Tanácsköa* társasági emlékérmet dr. Fekszi István, a megyei tanács vta. elnöke nyújtotta át Hammel József felvétel* hogy a maguk ural is lehet­nek. — A nagy eseményeknek sok élő tanúja van, olyanok is, akik tettekkel bizonyítot­ták a proletárhatalomhoz va­ló hűségüket. Barzó János, Bartha József, Fazekas János Nyíregyházán, Bálint György Paszabon, Dankó András Ke- mecsén, Koszta Lajos Mátyá­son és még rajtuk kívül so­kan ötven évvel ezelőtti sze­mélyes élményeikre emlékez­hetnek ezekben a napokban. Hősök voltak, akik vállalóik a megtorlás kockázatát. Vállal­ták, mert tisztában voltak az­zal, hogy az ügy, amiért har­colnak, a dolgozók millióinak igazságát hozza el. — A Magyar Tanácsköztár­saság kikiáltása és néhány hónapos fennállása csúcspont népünk évezredes történelmé­ben. Megtestesült, összegező- dott benne a magyar nép minden addigi szábadságküz- delme. A Tanácsköztársaság folytatta azt a művet, ame­lyet a polgári demokratikus forradalom elkezdett és a polgári köztársaság nem tu­dott véghez vinni. Teljessé tette, befejezte a polgári át­alakulás müvét és egyben megkezdte a szocialista át>* alakítás új korszakot jelentő munkáját. — A Tanácsköztársaság bu* kása és népünk felszabadulá­sa között negyedszázad telt el. Ez az Idő a szenvedések, megpróbáltatások özönét zú­dította a magyarságra. Az emlékezés mélységét, őszinte­ségét azonban éppen az bizo­nyítja, hogy népünk e nehéz időkben is szeretettel és há­lával gondol a dicső napok­ra. Harcos kommunisták, il­legális pártmunkások százai, ezrei tartották ébren az em­berekben a hitet. Az ellen- forradalmi kör, majd a kiala­kuló fasiszta rend mindent elkövetett, hogy megölje né­pünk szabadságszeretetét, el­pusztítsa az emlékeket. Mind­ez eredménytelennek bizo­nyult. Negyedszázados el­nyomás után a magyarság — már nem csak nagy testvére és szomszédja példáját kö­vetve, hanem segítségét, fegy­veres támogatását is élvezve — ismét eljutott arra az útra, amelyet az imperialista ellenforradalmi erők 1919- ben feldúltak, eltiportak. 1919 Serve a felszabadulással valósult meg — A felszabadulás napj'ától kezdve lépésről lépésre való­sítottuk meg mindazt, amit hős elődeink tervbe vettek Törekvéseinkben egyetlen percig sem tévesztettük szem elől útmutatásaikat: eredmé­nyeiket felhasználtuk, hibáik­ból okultunk. Büszkén vall- hatjuk: az ami a Tanácsköz­társaság 1S3 napja alatt nem valósulhatott meg, a mi munkánk eredményeképpen öltött testet, kelt új életre. — A proletárállamot követ tűk az államhatalom kiépíté­sében: 1950-ben, a 19-es ta­nácsi rendszert példaként te­kintve alakultak meg a ta­nácsok. amelyek a legszéle­sebb demokratizmus alapját vetették meg fiatal népi álla­munkban. — A felszabadulás óta el­telt évek alatt jelentős válto­zás következett be a magyar nép életkörülményeiben. Emelkedett az életszínvonal. Egészségügyi és szociális szer­vezetük sok vonatkozásban elérte a legfejlettebb orszá­(Folytatás a 2. oldalon) mJtc MtotrriitMf, c«rt<0gtTt»<

Next

/
Oldalképek
Tartalom