Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
8 oldal RTBT.FT MArtYARORSZÄO — MELLÉKLETE 1989. március f. MÁTÉSZALKA Friss még a legújabb történeti forduló. Az egyébként eseményekben amúgy is gazdag múltú Mátészalkai Állami Gazdaság ez év kezdetétől „vette magához” a hodá- szi és az ópályi egységeket. Mindkét név ismert, elértek odáig, hogy hírt szerezzenek a nagyüzemi mezőgazdaságnak Joggal megérdemlik, helyet kapjanak e jubileumi krónikában.' Egyébként külön érdekessége ennek az újabb fordulatnak, hogy kezdetben két éven át (1949—1951), maga a szálkái gazdaság volt éppen Hodász egyik üzemegysége. Csak ezt követően vált önállóvá. Krónikája korai indulásához tartozik két és fél száz hold föld, tíz igásló, huszonöt növendék szarvasmarha és háromszáz valahány baromfi. Takarmány szinte semmi. Veszteséges év. Az alapító tagok közül Varga Ferenc, Ignéczi Sándor, Bartha Lajos, Kanyó Géza, Simon Mihály és idős Veréb Miklós nevét, mint dolgozókét tartja számon az emlékezet A gyenge homok alig fizet valamit. Reménytkeltőnek ígérkezik a gyümölcsösítés. Ennek azonban szűk határt szab az erős tagoltság. Nem kevesebb, mint tizenhárom tag jött számításba. Tíz hold szőlő például hét tagban volt! Veszteséges esztendők. Közben mégis történik, valami, ha egyelőre gyéren is, meg-megszaporodik a géppark, a szaporaság irányába változik az állattenyésztés. A takarmányhiány krónikusan visszatérő különc. Mégis előfordul, hogy éjszakára egyes gondozók saját jószágaikat is a gazdaság istállójába viszik, kötik. Hadd gaikat is a gazdaság' istállójába viszik, kötik. Hadd egyék tele magukat. Nagyon jellemző ez és a hasonló visszás esetek a kezdeti szervezetlenségre, hiányos ellenőrzésre. Az előhasi kocák fia- lási átlaga — mondva és írva — mindössze három (?!). Végre megtörténik a részleges tagosítás. De még közvetlen ezt követően is alacsonyok a terméshozamok: rozsból 6,37, őszi árpából 8,34 mázsa átlagot takarítottak be holdjáról. Ijesztően magasak az önköltségek. Nagyobb mennyiségű vöröshagymát termel a gazdaság, amit nem előzött meg kellő piackutatás. A hagyma jó része elrohadt. Következő tavaszon a pirosbimbóban levő almafákat komoly fagykár éri. A tehenészet veszteséges, még mindig folytogatólag szőrit a takarmányhiány. Megint kerül egy-két űj gép, ezúttal Szuper Zetor és Rába tehergépkocsi is. Százférőhelyes istálló épül, kialakulóban egy külön sertéstelep. Az „eredmény” pedig még mindig két és egynegyedmillió hiány. Pedig már 1954-et írnak. S van a gazdaságnak három szolgálati lakása. Egyenes ellentét a következő esztendő. Üjabb major- és gépparkgyarapítás. Javul az állattenyésztés eredménye, jól fizet a téli alma. Nyereség, „Élüzem” cím. Az ötvenhatos ellenforradalmi időszakot sikerült úgy átvészelni, hogy a megyei igazgatóság területén ebben a gazdaságban fizettek ki legkisebb összegű, úgynevezett „sztrájkbért”. Következő évben a nyereség megduplázódott: 4 millió 4 ezer forint Élüzem cím — másodszor. Megérkezik az első gabona kombájn. Aztán egyesülés nagyecsedi gazdasággal, Zuhogó-tag 1222 holdjává: huszonhárom kilométerre var a központhoz. A nagyrész' homokos határ lápi területté bővül. Ez időre esik a volt SER NEVÁL felszámolása. A szál kai gazdaság 3 „hizlaldát' jjussol”. Nem járt velük mindjárt valami jól. Hiszen nagyon mérsékelt takarmánybázisa erre képtelen volt. Egyébként is a serneválli telepek rendszerére nem okkal ragasztott annak idején olyan kitételt a szóbeszéd, hogy azok „káder darálók”. (Egyébként tíz év is eltelt, míg ez a sertéstenyésztő vállalat az első nyereséges évét elérte.) A tartós feltöréshez tehát újabb nehézségek járultak. Egyedüli jellemzője ez időszaknak a kitartó gyümölcsösítés, főleg közép és törpe törzsű almáskertek kialakítása. Közben gyakran cserebe- rélődnek a vezetők, valóságos átjáróház a gazdaság központja. 1966-ban — felsőbb • javaslatra — levált a milliókba került központi gépjavító. Ez külön érzékenyen érintette a gazdaságot. S mindezek közepette sem lehet mondani, hogy nem történt volna fejlődés, termelési szint javulás. Hatvanhéttől realizálódott a gazdálkodás jövedelmezősége. Előbb 5,5, majd (tavaly) 9 millió hasznot mutatott a könyvelés bevételi oldala. Nem maradt el a bemutató gazdaság kinevezés sem, mind több kiállítás versenydíjasa. És most jött másik, immár két jónevű gazdaság Szálkához. mint központhoz. Ho- , ,dász, összes területét szá- Jtnitva, 5171 holddal csatlakozott, Ópályi 875 holdat hozott. Az összterület ezekkel 8802 holdra növekedett. A hodászi gazdaság 1958-ig veszteséges. Jellemző erre az időszakra a társadalmi tulajdon hűtlen kezelése. Ez ideig öt igazgató cserélt széket. További három évnek kellett eltelnie, amikor a dohánytermelés minisztériumi dicséretet kap. Megkezdődik a vegyszeres gyomirtás, a nagyobb adagú műtrágya alkalmazása. Az értékes kertészet közvetlen felelősi posztját Somogyi Tamás kertészmérnök látja el. S végre egy újabb megörvendeztető esemény: 1961- ben a gazdaság jonatánalmája aranyérmet nyert Erfurtban. (Igen rangos díj!) A megye állami gazdaságai közül elsőnek vezeti be a szervizszolgáltatást. A környékbeli tsz-ek részére mind több szakmunkásokat és betanított dolgozókat nevel a gazdaság. Itt is két év (1963 és 1964) jelzi az élüzem cím elnyerését. Több évben pedig dicséretben részesül a gazdaság. S nem mellékes, hogy ösztöndíjjal jól képzett szakembergárdát alakítottak ki. Hodász mellett az ópályi egység is érdemel megemlékezést. Ugyanis ki hinné, hogy a Mátészalkai Mezőgazdasági Technikum gyakorlati bázisa induláskor néhány igás állatát házi istállókban kényszerült elhelyezni!? Az első G—35-ös traktort pedig 1952 végén kapta, már jócskán használt állapotban. Hogy szinte minden termelői munkát kézi erővel végeztek el, aratáskor külön aratóbrigád állt ki. A ma már' közismert, sok-sok díjat és kitüntetést szerzett szarvasmarha-tenyésztés ötvenháromban mindössze egyetlen bikával és huszonnégy üszővel kezdődött. Bár igaz az is, hogy a kis létszámú állomány tiszta vérű borzderes svájci import. S hem kisebb „feladat” várt rá, mint hogy a kelet- magyarországi szarvasmarhaállomány nemesítéséhez minél nagyobb számú tenyész- myagot neveljen fel. Ez a kezdeti alap adta egy magas színvonalú törzstenyészet kialakítását. Az akkori üzemrészre, mint tangazdaságra mind nagyobb feladat hárult. S persze ez sem volt zökkenőmentes út. Gyakran váltották egymást a gazdaságvezetők. Fontos állomásoknak számítanak a háromezer literes tej ház, a külön ellető istálló, takarmányos helyiség, szociális épületek, bekötő út, víz- és szennyvíz- hálózat megépítése. 1963-tól mint kiváló bikanevelő gazdaság vált ismertté a volt tangazdaság. De már ezt megelőzően (1958) tejtermelése a kis tehenészetek kategóriájában országos első helyezést ér el. Mezőgazdasági kiállításokon 12 első díjat ~ szerzett. Fokozatosan javul a szántó- területeken is a terméshozam. Külön említést érdemel ebben a pillangós takarmányok hozamnövelési eredménye, mely a korábbi évek 22—23 mázsa holdankénti átlagával szemben 35 mázsára ugrott. Az eredményekhez tartozik, hogy azokat időközben jól összeszokott, tisztességes mynkát végző dolgozók gárdája segítette. A törzsgárda tagjai szinte kivétel nélkül szakmunkásvizsgát tettek és ma is az üzemrészben dolgoznak. Ilyenek: Erdélyi Ferenc, Gólya András, Demeter Antal, Demeter János, Szabad István, Juhász György, Rácz Sándor, Kedves Sándor. Szolnok Gyula, Balogh György. Közülük Juhász György, Rácz Sándor és Kedves Sándor tehenészek kormánykitüntetést birtokolnak. A gazdaságban évek során mintegy kétezer technikumi tanuló részesült gyakorlati oktatásban, kiknek többsége a megyében dolgozik.» Ennyi talán elég is a friss fordulat „főszereplőinek” újabban egyesült gazdasági egységek históriáiból. Ez egyébként annak bizonyítása lehet, hogy mindegyik a maga hosszú útja után állhat egy megerősített központi feladat mellé. A megye e táján fokozó szinten bizonyítani a korszerű nagyüzemi gazdálkodást mind termelési szinten, mind jövedelemben és nem utolsósorban — emberség tekintetében. Fontos a személyek megfelelő helyre tétele. Igazgató a szálkái egység eddigi vezetője: Hegymegi István. A volt hodászi rész igazgatója, Ga- riscsák Sándor, aki egyébként kertészmérnök, a megnagyobbodott gazdaság főkertész posztját viszi. A miniszteri kitüntetéses Módis Imre, az ópályi terület volt íőagronómusa igazgatóhelyettesi beosztásban tevékenykedik. A szorosan vett máról és a tágabb holnapról mondja Hegymegi István: „Mint az érthető, a mind területileg, mind termelési vonatkozásban megnagyobbodott gazdaság fejlesztési és technikai tervei kidolgozás alatt vanA dolgozók lakóházai a Mátészalkai Állami Tangazdaság központjában. nak.” Egyes fontos tendenciákat azonban máris számba lehet venni. Teljesen bizonyos, hogy t a főbb termelési ágak így alakulnak: sertéstenyésztés, gyümölcs- és szántóföldi terme lés. Ez azonban nem látszik különösebbet mondani. Annál többet ez a várható kialakulásrészlet: a központi szálkái terület gyümölcs- és sertés, a hodászi árunövény (burgonya, dohány), gyümölcs, szarvasmarha-hizlalás, ópályi tehenészet lesz súllyal. Erre mindhárom területen megvan a kedvező helyi és a körülményi feltéteL Nincs abban például semmi könnyelműen megmosolyogni való, ahogy a vezetők mondják: „Ez lesz a megye legjelentősebb termelési értéket produkáló mezőgazdasági egysége. Az 1968. évi, 90 milliót kitevő termelési érték pár éven belül 120—130 milliót fog képviselni.” Magabiztosan teszik még hozzá: „Másrészt olyan üzem alakult itt ki az egyesüléssel, amely Európa legnagyobb almatermését adhatja, ami adott területen 1500—1700 vagonra tehető!” A bizakodás igenis jogos. A már mostani alap is ilyesmiről „vall”. Jól beállott gyümölcsös, jól gondozott földek, elsőrendű és még tovább gyarapodó gazdasági központok, tanyák. Az eddigi szálkái terület évi átlagos 300 fős dolgozói létszám a másik terület igényével meg- kétszereződik-háromszorozó- dik. A gazdálkodásban két fő terület alakul ki: mátészalkai és hodászi. Előbbi mint általános központ. Az állóeszközök jelenlegi értéke nem kevesebb, mint 122 millió forintot jelentenek. Növelésére, mint műszaki fejlesztés kerül a programba : idén egyebek között 360 kocaférőhely megépítése. A nagyon igényes Lóhmann- féle sertételeppel fog rendelA Mátészalkai Állami Gazdaság 'egyik fontos jövedelemforrása a sertéstenyé sztés, hizlalás. kezni a gazdaság, s évente hétezer hizlalt sertést értékesít! A legkorszerűbb épületekkel és berendezéssel kialakított sertéstelep előre láthatólag 31 millió forintba kerül. Nem szégyenkezhet a szálkái terület gépműhelyével, melyet az 1966-ban „leadott” helyett épített meg az elmúlt esztendőben. 1,7 milliót igényelt. A teljesen elektromos szolgáltatással ellátott konyha megoldja az üzemi étkeztetést. Nyáron vihetik a kocsik a főtt-sült ételt a határban dolgozóknak. Az üzemi étterem vetélkedik bármelyik városival, akármilyen osztályozásban. 2,1 millió forint „van benne.” Nem hiányzik a jól végzett munka után a dolgozók részére a hideg, meleg zuhanyozó, a külön öltöző. I Nagy szükség lesz arra a hűtőkombinátra, melynek építését idén kezdik, jövőre fejezik be 47 millió forintért. Lehetővé teszi, hogy csökkentsék az eddig jellemző almaszüret rohamát, s nyugodtabb tempóban tárolhassanak Európa legnagyobb, egységes helyi almaterméséből. S ugyancsak 1970 végére készül el az ópályi terület majorjának rekonstrukciója. Dicsérni lehet, hogy a gazdaság célszerűségének fejlesztése közepette nem látszik megfeledkezés a dolgozók növekvő igényeinek kielégítéséről A következő három év alatt mintegy 10 millió > forintot irányoznak kommunális beruházásokra. Munkásmelegedő, további öltözők, szolgálati lakások épülnek. A szálkái egységnél 18-ra szaporodik a szolgálati lakások száma, a többi területével együtt mintegy 40-re. Ezeken kívül fokozatosan segíti a gazdaság az egyéni akciós lakásépítéseket dolgozói részére. Az így megépülő lakások száma három éven belül, körülbelül 30 lesz. A feladatok közé tartozik a gazdaság fokozottabb gépesítése, termelési intenzitásának növelése, az önköltség csökkentése. Különösen gépesítésre vár a takarmányok és a kukoricatermés betakarítása. S az intenzitás azért is nagyon fontos követelmény, mivel az eddigi szakközép káderek gyakorlati képzése az ópályi terület helyett kiszélesül. A szálkái mezőgazdasági technikum gyakorlati oktatása, munkavégzése változatosabb formában történhet. Emellett nem elhanyagolható az sem, ami szak- és betanított mun kások képzésében — mind gyakorlati,_ mind elméleti téren — a gazdaságra vár. Az utóbbi szervezését a technikum oldja meg, de a „kivitelezés” lényegében a gazdaságban történik. S már maga az is jelentős, hogy önállóan is szép számú, különböző mezőgazdasági és ipari szakmák tanításával foglalkozik a gazdaság. Mint mondják, abban sem lesz hanyatlás, ami a kiérdemesült, nyugdíjas dolgozókkal való törődést illeti. Csak növeli ennek erkölcsi értékét, emberséges hatását, hogy az eddigi szálkái terület félszáz ilyen embere helyett jóval többel kell ilyen értelemben törődni. „A bevált módszert betartjuk. Alkalom adtán baráti beszélgetésre hívjuk ösz- sze volt idős dolgozóinkat. Kikérjük véleményüket, meghallgatjuk javaslataikat. A lehetőségekhez képest pénzes borítékokat is adunk át nekik. Ajándék címén.” Hat szocialista brigádja van összevont területein á gazdaságnak. Ismert jó példáik, szakszerűség becsülésük, a több és jobb termelésért való állhatatos munkálkodásuk erős hatóerő lehet a magukkal ragadásra. A színvonalasabb gazdasági mód, a mind magasabbra való törekvés ugyancsak nyerhet a gazdasági alapok, lehetőségek gyarapodásával. A mai vezetőség nem tegnap áll a helyén. így lehet mondani: nem „retur jegyet váltottak.” Szinte kivétel nélkül avatott „mesterei” feladatuknak. S arról már volt szó, hogy kellő szakemberekben sincs hiány. (Számos kitüntetés, magas szintű dicséret, különböző értékes díjak tanúsítják ezt a cseppet sem könnyű kezdet óta.) A helyzet a megnövekedett lehetőségekkel csak javulhafc. Eredményesen segít ebben a párt- és a szakszervezet, melyek az egyesüléssel ugyancsak erősödésről beszélhetnek. Mind a párt-, mind a szakszervezet részéről két alapszervezet működik szálkái, illetve hodászi munkahellyel, függetlenített titkárokkal. Említést érdemel mostani tevékenységükkel kapcsolatban, hogy körültekintően közreműködnek, segítenek az új kollektív szerződés megfelelő kidolgozásában; egyebek között tervezik: csökkentik a munkaidőt a közvetlen termelésben. Meg kell még említeni amit Hegymegi István mond, szó szerint idézve: „Maga, a szálkái terület eddig is odáig jutott el, hogy almatermésé- nek körülbelül 70, a kövér sertés 30—40, a hizlalt szarvasmarha 60, a juhállomány utáni pecsenyébárá- nyok 80 százalékát adja exportra. S nem véletlen, hogy az álmából 30, a pecsenyebárány és hizlalt szarvasmarha pedig 100 százalékban tőkés exportra kerül tőlünk. Ez a tendencia általában nagyon jelentős. E színvonal tartásához, sőt növelése lehetőségéhez nem fér kétség. E gazdaság, a volt hodászival és ópályival való egyesülése következtében még csak most kezdi majd írni igazi történetét...” Hát igen. A szálkái gazdaság új története kezdődött el 1969. január 1-től. S megvan rá a biztosíték, hogy lehetőleg töretlen, egyenesen ívelő legyen.
