Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

Wm. märetas f. RrLfT-MAGYAROTtSZÄe — MELL8KLETÍ 8. »Mal TISZAVASVÁRI Uj módszerekkel, korszerű termelési eljárásokkal gazda­ságosabban termelni, jobb átlagokat elérni. Egyetlen mondatban így lehetne ösz- szefoglalni a két évtizedes múltú Tiszavasvári Állami Gazdaság céljait. A gazdaság vezetői főképpen erre kon­centrálhatnak. Lehetőségeik megvannak, a szükséges ala­pokat korábban megterem­tették. Ez nem volt könnyű. A gazdaság vezetőitől, dolgozói­tól jelentős áldozatokat kö­vetelt. Amíg a kezdeti 900 holdas gazdaság közel 4 ezer holdas nagyüzemmé nőtte ki magát, rengeteg ember tudá­sát, keze 'munkáját igényelte. Az évforduló, húszesztendős jubileum előestéjén előkerül­nek a régi feljegyzések. 1949. augusztus 17-én a Gyu­latanyai Állami Gazdaság üzemegysége a tiszavasvári Dankó-tanyán önálló gazda­sággá alakult. 1950. január 1-i hatállyal csatlakozott hozza a tiszavasvári mezőgazdasági szakiskola, a GYNV Lajos tanyai üzeme és a Szerencsi Cukorgyár rázompusztai cél­gazdasága. Földjük hét köz­ség határában 58 parcellában volt összefüggő terület csak az 1952-es tagosításnál jöhe­tett létre. Akkor alakították ki a gazdaság mostani táblá­it. Ma Tiszalök és Tiszavas­vári határát egyesíti a gazda­ság. A gazdaság hőskora Kezdeti lépéseikre, munká­jukra jellemző: gép nem volt, két lófogattal, 27 ve­gyes szarvasmarhával kezd­ték a közös munkát. Amelyet ráadásul a föld is nehezen hálált meg: Dankópuszta egyébként is rossz adottságú, kétkoronás földjét sokáig nem művelték, talaja nem látott műtrágyát, nem volt meg az alapgépesítés sem. Ezért évekig tartott, amíg a kisparcellás földek után ki­alakított nagy táblákon is lábra tudott állni a gazda­ság. 1952—53 óta évről évre látszott, a szervező munka, a gondos művelés meghozza gyümölcsét. 1957-ben lezárult egy szakasz, amelyet némi túl­zással a gazdaság hőskoraként a létért váló küzdelemként értékelhetünk. 1957-től nye­reséggel dolgozik a gazdaság. Dolgozóinak száma éves át­lagban 520—530. Munkájukat az igazgató irányítja. A két évtized alatt gyakorlatilag két vezető nevéhez fűződik a gazdaság munkája. Honvári János 1951. március 26-tól 1961. március 9-ig volt igaz­gatója a gazdaságnak. Öt a jelenlegi igazgató, Hosszú László agrármérnök váltotta fel, aki azóta vezeti és irá­nyítja jó eredményekkel a a gazdaságot. Jóleső érzés tölti el most azokat az embereket, akik a kezdettől ott voltak a gaz­daságban és részesei lehettek annak a munkának, amellyel megalapították a mostani 100 milliós vagyonnal rendel­kező bemutató üzemet. A főagronómus Nánássy Pál 1951. január 25-től dolgozik a gazdaságban. A főállatte­nyésztő Wattamány Gusztáv munkakönyvében 1953 szere­pel, de korábbi munkaköré­ben már a kezdettől foglal­kozott a tiszavasvári gazdaság ügyeivel. Varga Gábor alapí­tótag volt a gazdaságban, ta­valy ment nyugdíjba, s közel két évtizedig mint párttit­kár is részt vett a munká­ban. A jelenlegi szb-titkár Cselényi Ferenc ugyancsak alapító tagja a gazdaságnak. Mellettük további 24-en járnák ma is rendszeresen a gazdaságba, akik már az ala­pítás óta itt dolgoznak: B. Kiss János, Balogh Károly. Halász András, Kelemen Bé­la, Kovács József, Páll János, Szabó László, Lakatos László, Vindinger Lajos, Fedor Mik­lós, S. Pethe Sándor, Polon- kai Zoltán, özv. Szabó Lajos­áé, Tóth József, Virágh György, Trembeczki László, Józsa István, Alexa Ferenc, Kiss Sándor, Csukerda Fe­renc, Csomós Ferenc, Ráduly Miklós, Vindinger Gyula, Kovács Lajos. Közülük 19- en kaptak különböző vállala­ti kitüntetéseket, nyolcán miniszteri kitüntetés tulajdo­nosai, négyen pedig kormány­kitüntetésben részesültek. A gazdaság profilja Jól emlékeznek azokra az emberekre is, akik időköz­ben elkerültek a gazdaságból és most más felelős munka­körben dolgoznak a mező­gazdaság területén. Szőke Sándomé, Máté Paula a MEDOSZ országos központjá­nak főelőadója. Volt dolgozói közül többen tsz-vezetők most: Krasnyánszki József, a nyírmihálydi, Szántó Sándor a tiszadadai Vörös Csillag Tsz elnöke, Mester János nyugdíjas tsz-elnök. A szom­szédos tiszavasvári Munka Tsz-nek két vezető szakem­bert is adtak: Sepsi Miklós a főagronómus, Szabó Károly a főkönyvelő. A gazdaságban észrevehető a törekvés: tisztítani a gaz­daság profilját és a megmara­dó ágazatokban a lehető legjobb eredményt nyújtani, így alakult ki a jelenlegi profil is. A kertészet Lajos tanyán, a növénytermesztés Rázompusztán és Dankópusz- tán található. Az állattenyész­tés két üzemegységben ré­szesedik: a szarvasmarha és juhtenyésztés központja Dan- kópusztáií van, míg a növen­dékmarha és a hízómarha Rázompusztán. Ezek a műve­lési ágak körülbelül egyenlő' arányban részesednek a gaz­daság 40 millió forintos ter­melési értékébőL A gazdaságon nagy a fele­lősség. Telepeiken ezer szarvasmarhát és négyezer juhot gondoznak. Ezeknek el­látásához nagy szakértelem és rengeteg takarmány kell. Éppen ezért az állattenyész­téshez kapcsolódva a gazda­ság szántó területének több mint hatvan százalékán ta­karmányt termelnek: pillan­gós és egynyári szálas takar­mánynövényeket, valamint kukoricát. Mindezek miatt jelentős a gazdaság öntözési kultúrája. Ez meghatározója a gazdál­kodásnak. A hatvanas évek elején kezdődött, 1963 óta egyik agronómusuk külön az öntözési kérdésekre spe­cializálódott. .Jelenleg csak­nem minden öntözési módot alkalmaznak. Csaknem két­ezer hold állandó öntözését tudják biztosítani. De ezen­kívül alkalomszerűen további 700 hold öntözése is lehetsé­ges. Éne megvannak a megfelelő adottságaik is. A gazdaság területének kétharmadát csa­tornák határolják: a Keleti és a Nyugati-főcsatorna, vala­mint a K—I-es csatorna. Sa­ját hálózatuk is van. Rá­zompusztán és Tiszadádjin esőztető rendszerű öntözést valósítottak meg az előbbin hordozható vezetékekkel, az utóbbin földalatti csőveze­tékkel. Dankópusztán a felü­leti öntözéssel kísérleteznek. Az egyik legjobb eredményt 1968-ban érték el a talajvíz­szint szabályozásé® öntözés­sel. Csatornáik két irányban üzemelnek: tavasszal elveze­tik a felesleges vizet, nyáron pedig visszaduzzasztják, s ez­zel biztosítják a talajvízszint legjobban megfelelő mértékét. Az öntözés további fejleszté­sében újabb terveik vannak. A fejlődést alapjában még­is más mutatókkal lehet le­mérni. Még 1955-ben — ami­kor már megerősödés útján járt a gazdaság — az egy ka- tasztrális holdra jutó terme­lési érték 4571 forint vollt. A múlt esztendőig megkétszere­ződött 9175 forint volt ugyanez az érték. Ez részben a gépesítésnek köszönhető. 1955-ben kezdett megtörni a Hoff erek uralma: ekkor kap­ták az első modern, gumike­rekes traktorokat. A statisz­tika sebben az időben számot adott: egy-egy traktoregy­ségre 126 kataszrális hold szántó jutott. Ma ugyanez a a szám 56-ra csökkent A gé­pesítés 1955-tól fokozatosan, szinte évente egyenletes nö­vekedést mutatva jutott el a jelenlegi átlagig. Most kitűnő lehetőségekkel rendelkeznek. 1963-ban üzembe helyezték a modem gépjavító műhelyt, ahol gé­peik karbantartását javítá­sát végzik. 1965-ben adták át a másodikat: Dankópusztán is modern szervízműhely lé­tesült. Ebben a műhelyben minden gépjárművel kapcso­latos munkát el tudnak vé­gezni. Itt látják el a sze­mélygépkocsik szervízszolgá-j latát is. Szerelőik jő 'körül­mények között dolgoznak. Fe­dett gépjavító csarnokukban központi fűtéssel biztosítják a megfelelő hőmérsékletet, szociális létesítményeik kor­szerűek. Tavaly novemberben áj helyre költözött a gazdaság központja. Rázompusztán megépítették új irodahá­zukat, ahol kényelmes, nyu­godt munkakörülményeket biztosítottak a központ dolgo­zói számára. Ez kettős ha­szon : a jobb munkakörül­mények mellett a vezető be­osztású munkatársak eleve a gazdaság egy jelentős terü­letét ellenőrzik. /“» t« »1 I h rr Oyumoicsozo kapcsolatok A gazdasági célokat szolgá­ló intézkedések mellett je­lentős a dolgozók magánerős építkezéseit segítő, lakáskö­rülményeket javító tevékeny­ség is. A gazdaság jelenleg 28 szolgálati lakással rendel­kezik, többségük két helyen van, a rázompusztai és a dan- kópusztai üzemegységben. Ta­A gazdaság központi épületében korszerű ebédlő szolgálja a dolgozók kényelmét. valy kilenc dolgozójuk épített lakást a kedvezményes gazda­sági kölcsönnel. A szociális célokat szolgáló épületek kö­zött első helyen kell említe­ni a korszerű munkásszállást, amelyet Dankópusztán építet­tek: központi fűtéses helyisé­gek, társalgó biztosít jó kö­rülményeket 60—70 állami gazdasági dolgozónak. Amikor az emberek élet- és munkakörülményeit vizsgál­juk, feltétlenül meg kell em­líteni a pártszervezet munká­ját. A gazdaság mintegy 80 kommunistája a termelés minden területén jelen van, észrevételeikkel, gondos poli­tikai munkával segítik a gazdaság gyarapodását, a munkakörülmények állandó és következetes javítását. Mellettük szépen fejlődik a gazdaság kis létszámú KISZ- szervezete. Tagjainak össze­fogása kissé nehéz, mert egy részük bejáró, időszaki mun­kás és seját községében, fa­lujában jár az ifjúsági ren­dezvényekre. Az elmúlt évek alatt gyü­mölcsöző kapcsolatokat ala­kított ki a gazdaság számos intézménnyel. A megyében egyedülálló a kezdeményezé­sük: 1969-ben ötödik alka­lommal szervezik meg a gaz­daságban a KISZ önkéntes ifjúsági építőtáborát Évről évre jobb körülmények között négy turnusban összesen hat­száz középiskolás diák segít a munkacsúcs idején a növény- termesztésben. Munkájuk je­lentős segítség a gazdaságnak, s a továbbiakban is számíta­nak a fiatalokra. Az őszi betakarításban is évek óta igénybe veszik a diákok segítségét. Tíznapon­ként váltják egymást. Egy- egy őszi szezonban kétezer tiszavasvári, tiszalöki általá­nos- és középiskolás, ipari ta­nuló segít szeptember-októ­berben az égető betakarítási munkák elvégzésében. A fiatalok is hozzájárulnak, hogy a már megtermelt érté­kek sorban rendeltetési he­lyükre kerüljenek. Ezek a helyek rendkívül különböző­ek. A nagy mennyiségek mellett több termék minta- példányai eljutnak a legna­gyobb magyar és nemzetközi kiállításokra. Eredményeik jók. 1961-ben, amikor először vettek részt a szocialista or­szágok erfurti kertészeti és virágkiállításán az NDK-ban, nyolc érmet hoztak haza. Öt arany, egy ezüst és két bronz dicsérte a gazdaság zöldség és gyümölcstermesztését. 1964-ben a bécsi kertészeti kiállításon gyümölcseik egy- egy arany, ezüst és broz- éremre voltak érdemesek. Az elmúlt évben Ismét az erfurti kiállításon ismerték el mun­kájukat: starking és jonatán­almájuk két ezüst, a gol- delicios bronzérmet ka­pott. A legrangosabb hazái rendezvényen, az országos mezőgazdasági kiállításon és vásáron elsődíjas almájuk, második díjas szilvájuk volt: egy első és két második dijat hoztak haza a juhtenyésztők, búzatermesztésük pedig elis­merő oklevelet kapott. Termelési sikerek mellett mégis a továbblépés. Dankó-pusztai üzemegysége a gazdaság szarvasmarha te­nyésztő központja. Képen: ifj. Kövesdi Sándorné gondozónő a kisborjakkaL Mindezek állandó gond Számos kapcsolatukkal ezt célozzák. Szeretik kipróbálni az új dolgokat, a korszerű eljárásokat és eddig nem vallottak szégyent vele. Az Állattenyésztési Kutató Inté­zet egyik bázisgazdasága az övék (hat ilyen van az or­szágban). Külön eredmény­nek tartják, hogy tehenésze­tük TB negatív. A kutatóin­tézet szakembereinek útmuta­tásával négy-öt éve eredmé­nyes kísérleteket folytatnak. Kapcsolatuk van a Debrece­ni Agrártudományi Főiskolá­val. Ez elsősorban az öntözé­ses gazdálkodásban létreho­zott bemutatók, tapasztalat- cserék formájában nyilvánul meg. A környékbeli tsz-ek szakembereinek számára évente 4—5 ízben tartanak be­mutatókat a különböző terme­lési eljárásokból. Két szak­munkástanuló iskolával rend­szeres az együttműködés. Ti- szabercelről zöldségtermesztők Hajdúdorogról egy szarvas­marhatenyésztő osztály tölti náluk a gyakorló évet. Mind­ezek pozitívan hatnak vissza a gazdaság munkájára, segítik saját szakembereik képzését és továbbképzését Gazdasá­guk jó szakembergárdája már az ötvenes évek elején kiala­kult, s ezen csak javítani sze­retnének. A gazdaság terméseredmé­nyei jók. Búzából 25, kukon ­cából 30 mázsa átlagtermést értek el tavaly. Ezek jobbak a megyei és országos átlag­nál, némelyik termésféle­ségnél elérik a világszínvona­lat. Erre joggal lehetnének büszkék. Ám mégsem a di­csekvésé a szó. Komoly gon­dot okoz, hogy ezeket az át­lagokat viszonylag magas költségekkel érték el. Ezeket a költségeket mindenképpen lejjebb kell szorítani. Ezt te­kintik most fő feladatuknak. Rengeteg gazdasági szainí- r tással jár ez. A közvetlen költségeken — úgy tűnik — most nem tudnak csökkente­ni. A vetőmag, a műtrágya [elhasználása megfelelő (ta­valy ; holdanként 'átlagosan 4 mázsa műtrágyát használtak fel). A kifizetett munkabér is a szükséges szinten van. Ezek mellett elsősorban az ál­talános költségekből kell le­faragni, azokat kell csökken­teni. Előtérben a gépesítés Eddig adottságaik miatt er­re nem is igen gondolhattak. Nem voltak meg az üzemegy­ségek bekötő útjai, általában hiányos volt a gazdaság út­hálózata. A szállítási költsé­gek így rendkívül magasra emelkedtek. A rossz útviszo­nyok miatt gyors volt a gé­pek elhasználódása, rengete­get kellett költeni javítások­ra. 1968-ban elérték, hogy minden üzemegységükhöz jó bekötő utat építtettek, jelen­tős mértékben javult a gaz­daság összekötő úthálózata is. A szállítási költségeket csak növelte, hogy egyik nagy bázi­sukon, a Dankópusztán nem volt tárolási lehetőség. Gyak­ran előfordult, hogy Rázom­pusztán tárolt takarmányt kellett vinni Dankópusztára. Ez esetenként 20—30 kilomé­ter plusz szállítást jelentett, s ennek költségei nem elha­nyagolhatók. Éppen ezek mi­att végeztek átalakításokat, építettek raktárakat. Ebben az évben ezek a költségek várhatóan már nem jelent­keznek. Tovább csökkentik a nehéz fizikai munkát. 1969-ben tel­jes gépesítést valósítanak meg a kukoricatermesztésben. A felszabaduló munkaerőt a gyümölcsösökben helyezik el, ott kapnak más feladatokat. A kenyérgabonatermesztést már korábban gépesítették, a gazdaságban felnőtt dolgozók körében a kézi kasza ma már ismeretlen. Ezekkel a gondokkal, ilyen tervekkel lép a Tiszavasvári Állami Gazdaság a harmadik évtizedbe, a jubileum után még jobb eredményekkel sze­retnének ünnepelni — a hét­kö7T<apnl.-r<w j&. 20 évesek az állami gazdaságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom