Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-30 / 74. szám
NAPLÓ A piacon Meg a múlt nyár végén történt a Búza téri piacon. Dinnyét vettem tizenegy valamennyi forintéit. Százassal fizettem. A dinnyeárus — 35—40 közötti, középtermetű férfi — visszaadta az aprót, majd mondván — akkor ezzel a harmadik tízesig megvagyunk. nyújtotta a tízeseket, negyven, ötven stb. százig. Ekkor reflexszerűen bólintottam és elhúztam a kezem, de észre vettem, hogy még egy tízes útközbe lelt volna 'em akartam becsapni. Aztán odébb vásároltam valamit és mivel más pénz nem volt nálam, rájöttem, hogy nyolcvan forint helyett hetvenet kaptam. Visszasétáltam. biztosra vettem, hogy emlékszik, nemcsak azért, mert 2—3 perc telt el, hanem mert ő maga is adni akart még egy tízest. Mondom a dolgom, ő pedig rutinosan, közönyös arccal néz és mondja, hogy nem emlékszik, hogy kevesebbet adott volna. Én is nézem, nem haragosan, mert nem vág földhöz az a tíz forint. Igaz, 6 sem megy sokra azzal, hiszen, így idényben, testvérek között bejön az 50 ezer forintja. Mondom, nézem őt, és különös érzésem támadt. Itt van ez az ember. Bizonyára rendes, családja van, gyerekei talán, azt mondják, hogy apuka a legjobb szívű ember a világon és biztos a maguk szempontjából igazuk is van, de szemrebbenés nélkül becsap, eltulajdonítja a tíz forintomat. Pedig ismétlem, bizonyára rendes ember. De, ahogv szokás mondani; foglalkozásánál fogva, gondolkodásában kapitalista. Tehát, amikor itt áll a piacon, a világon semmi nem érdekli, csak a pénz, a haszon. Bármilyen áron, bármilyen úton, ha kell. Elnézést a vulgarizálásért, de ezért jobb — még dinnyevásárlási szinten is — a szocialista gazdaság. Öröm — Jajj, tudod, édesem, olyan boldog vagyok, pedig én okoztam örömet. Helyesebben én kaptam ajándékot, de másnak okozott ez szívből jövő jó érzést. A cselédemről van szó, ismered, az a jólel- kü, nagy darab asszony. Képzeld, libát hozott ajándékba nekem. Nem azt mondom, hogy én tőlem nem kap, adok én neki elég ajándékot, de nekem ő minek hoz. Gondolkoztam, elfogadjam-e. De hát láttam a szemében az örömet, hogy nekem adhat ajándékot. Hogy ő ad nekem. Megcsókoltam és mondtam, hogy jól van kedvesem, nagy örömet szerzett. Mé* nagyobb öröm Stulánszky már berúgott a vállalati ünnepségen, amikor e jutalmakat szétosztották Kocsival küldték haza. Kísérőjének és a gépkocsivezetőnek egesz úton gurgulázó nevetéssel magyarázta, hogy csalt annak örül, hogy a Pin- czési 200 forinttal kevesebbet kapott. Ordított, kiabált, kacagott, valóban nagyon boldog volt. Sajnos, nem tudta, hogy mámorosán elhallotta az összeget. Piti-::ési nem kapott kevesebbet Pontosan annyit kapott, mint 5. Kísérője volt.- olyan becsületes, hogy hallgatott, nem rontotta el ennek a szerencsétlen embernek a legnagi tbb örö Kiét. _____ O. N. Munkahelyi közérzet HÚSVÉTI TOJÁSOK A reform bevezetese előtt sokan — nem is alaptalanul — attól tartottak, hogy a vállalatok ezután saját fejlesztési eszközeiket, a kölcsönvett bankhiteleket, még inkább a termelést, a nyereséget növelő beruházásokra összpontosítják. A munkavédelmet, a szociális- és munkakörülményeket javító befektetéseket a központi beruházási politika is gyakran mellőzte, s a kerettúllépés, határidőcsúszás rendszerint ezeket sújtotta. Az új gazdasági mechanizmus kezdeti tapasztalatai viszont cáfolják az aggályoskodókat és az eddigi gyakorlatot. Az eltelt rövid idő alatt is megfigyelhettük, hogy növekszik a munkakörülményeket, a szociális és a kulturális ellátást javító beruházások szerepe, aránya az önálló vállalati döntésekben. íme egy számszerű példa. Vizsgálatot tartottak 12 nagy vasipari vállalatnál, ahol 1967-ben összesen 138 millió forintot költöttek közvetlenül vagy közvetve munkavéde_ lemre Ugyanennél a 12 vállalatnál tavaly ISO milliót fordítottak hasonló célokra. Idei előirányzatuk pedig 166 millió forint. Gyarapodtak az öltözők, a mosdók, a munkásszállók építésére, fejlesztésére fordított összegek. Több vállalat vett fel máris kedvezményes bankhitelt ilyen, nyereséget közvetlenül nem hozó invesztícióra. Az idén pedig az új kormányrendelet nyomán valóságos társadalmi mozgalommá szélesedett az előzetesen csupán szórványos vállalati lakásépítési akció. Vállalataink, szövetkezeteink vezetőinek többsége tehát nem hajszolja mindenáron a nyereséget, hanem szocialista módra gondolkodik, felelősséget érez a munkások iránt. Ez a humánum és felelősség- érzet persze nem mond ellent a gazdaságossági törekvéseknek, sőt végső soron — közvetve, számszerűleg ponto. san ki nem mutatható módon — hozzájárul a nyereség növeléséhez. Az új Munkatörvénykönyv, amely a reform elveivel összhangban megszüntette a munkahelyváltoztatás dolgozóra hátrányos következményeit, egyben gazda, sági feladattá tette a messzemenő gondoskodást az emberekről. A bővített újratermelés zavartalan személyi feltételei csak úgy biztosíthatóak, ha az adott vállalatnál mindent megtesznek a dolgo. zók anyagi ■ helyzetének, munkahelyi és társadalmi közérzetének javításáért. Az egyik nagyvállalatnál, amikor vizsgálni kezdték az ugrásszerűen megnövekedett munkaerővándorlás okait, arra a felismerésre jutottak, hogy sok a nehéz fizikai munka, s viszonylag nagy az egészségi ártalom és a baleseti veszély. Az elemzések alapján megfelelő beruházási intézkedési terv készült — több változatban. A leghaté konyább variáció kiválasztását — körkérdések alapján — a dolgozókra bízták, ők érzik leginkább, hol szorít a cipő. A munkahelyi közérzetet javító beruházásoknál, mivel az optimális megoldás többnyire nem választható ki hatékony- sági számításokkal, tanácsos a közvélemény!''itatás módszereivel élni. A korlátozott beruházási lehetőségek miatt is célszerű tájékozódni, hogy vajon az üdültetés, avagy az üzemi étkezés a munkásszálló vagy a lakásépítés találko zik-e nagyobb helyesléssel. Bár kétségtelen, hogy népsza. vazással. mindenki szájaíze szerint nem lehet dönteni, de abból sem szabad kiindulni hogy a vezetők, vagy akár a szakszervezeti Cunkcionáriu sok minden esetben csalhatat 'anul ismerik a dolgozók igé ••veit Az üzemi demokrácia fej stíése. a dolgozók beleszólási jogánál érvényesítése az őket érintő ügyekbe ezúttal sem valamiféle öncélú cere_ mónia A közvéleménykutatás módszereinek közvetítésével a dolgozók többek között megismerhetik az önálló vállalati gazdálkodás módszereit, lehetőségeit. Impulzusokat kaphatnak a munka- és életkörülményeket javító beruházások helyi forrásainak feltárására, a belső tartalékok mozgósító, sára. így például: mióta intézményesen lehetővé tették a nyereségből képzett vállalati fejlesztési alap 10 százalékának felhasználását lakás- építési célra, a dolgozók fejlesztési alap növelésében is érdekeltté váltak. Ha például csökkentik a felesleges készleteket, ezzel fejlesztési alapot szabadíthatnak fel az országos és a helyi lakásgondok enyhítésére. Persze nem minden vezető ismerte még fel saját módszereinek, az elvtársias közös ségeknek és bizonyos beruliá . zásoknak társadalmi-munka, helyi közérzetét javító szerepét. Ezért például az új dolgozók felvételére helyezik a hangsúlyt és elhanyagolják a régi törzsgárda-tagok megtartására irányuló erőfeszítése, két. A létszámgondok enyhítését pedig kizárólag bérkérdésre egyszerűsítik le, s ezzel gyakran csak növelik a belső bérfeszültségeket, a régi és az új dolgozók ellentétét.Való] í ban pedig nem lehet olyan magas bért fizetni sem az új, sem a régi dolgozóknak, amelyekre a szakembercsábí- tás reális reményében más vállalatok rá ne licitálhatnának De ha nem csak a pénz és nem is csak a megszokás köti munkahelyükhöz a dolgozókat. hanem az anyagi-erkölcsi előnyök, az emberi értékek egész láncolatának tudatos számbavétele, akkor többnyire hatástalan marad a csábítás. így a vállalatok között kibontakozó verseny a dolgozók megtartásáért, hatásos vonzásáért, nemcsak a béremelés eszközével folyik, hanem feltételezi a munka-, a szociális körülmények javítását, az elvtársias kapcsolatok fejlesztését is. (K. J.) OäTI foto — Járai Rudolf felv.) Simon Emil: A kazánházban A fűtő az órára nézett. Éppen a hármasra ugrott a nagymutató, amikor a fiú besettenkedett. Mérgesen ráncolta a homlokát, nem szerette a fiút. Folyton késett, s a munkára is noszogatni kellet. A gyárnak csaknem minden részlegét végigjárta, most meg idehelyezték. — Faragjon embert belőle! — mondta az üzemvezető. A fiú bólintva köszönt, gyorsan átöltözött, aztán oda- sündörgött a fűtőhöz. Mondani akart valamit, de a másik megelőzte. — Tudom, összecsomósodtak a villamossínek! — A fiú vállatvont. Kemény embernek ismerte meg a fűtőt. Nem félt tőle de azt már mégsem merte megmondani, hogy ma éjjel okvetlenül el kell szaladnia egy órára. Megígérte a fiúk nak! Nagyon fontos! A fiú felült a vaskorlátra, a tekintete elkalandozott. — Mit nézel? — kérdezte a fűtő. A fiú a fehérre meszelt falra mutatott, ahol az árnyékuk magasra nőve haj iadozott. — Ott vagyunk mi — mondta. — Ez nem cirkusz! — för medt rí haragosan a fűtő. — inkább azt figyeld, mit csinálok! — Én nem akarok fűtő lenni! — vágta rá hetykén a fiú. A fűtő szemében ez volt a legnagyobb sértés. Legszívesebben felpofozta volna a fiút. Máskor talán meg is tenné, de most fékezte magát. Minden percben értesíthetik hazulról, hogy megszületett a fia. Mert az bizonyos, hogy fiú lesz! — Csak azt tudnám, minek jöttéi ddé? — kérdezte haragosan. — Tettek! — mondta rá a fiú. Amíg a fűtő a kazánnal bajlódott, lopva az órára le sett A fűtő kezet mosott, leült az asztalhoz, evéshez terített. Egyszer csak odajött a fiú is. összegörnyedt a pádon, gyomrára szorította a kezét. — Mj fajod van? — kér iezte a fűtő. — Fáj — mondta a fiú. — Mese! — legyintett a fűtő. — Jó, majd ha elvisznek a mentők, megtudja! — A fűtő abbahagyta az evést, elsétált a kazánok közé. „legjobb, ha nem törődöm vele! -— gondolta — Reggel majd szólok az üzemvezetőnek, helyezzék máshová!” A fiú a szeme sarkából sandított a fűtőre. Azt már lát ta, hogy a gyomorgörcsöt hiába színleli Az óra mutatója vészesen kapaszkodott előbbre. — Salakozunk! — adta ki i fűtő. — A fiú megdermedt. Ha nekifognak, hajnalig nem szabadul! Kelletlenül tá pászkodott fel a pádról. Magára szíjazta a védőálarcot, közben sebesen forogtak a gondolatai. Ha lemegy a pincébe, a lapáttal elvághatja a szellőző vezetékét! Akkor aztán nincs salakozás! A fiú kinyitotta a pince vasajtaját, majd döngve becsapta maga után. A fűtő várta a dudajelzést. Egy idő múlva türelmetlenül dörömbölni kezdett a vasajtón. Nemsokára felbukkant a fiú. — Bedöglött a szellőző! — mondta. — Hozd az álarcomat! — kiabált rá a fűtő. Felcsatolta az arcára, rohant le a pincébe. Megnyomta a szellőző in- dítógombját, de a motor valóban nem indult. A fűtő szitkozódott. A salakozást már nem lehet halogatni, szólt ki a fiúnak. — És ha mérgezést kapok? Nem kényszeríthet rá! A fűtő keze ökőlve szorult — Felváltva lapátolunk! — —■ Jó, majd én lemegyek! Ti zenöt perc múlva szólj ér tem. Közben a gőzmutatókos is rajta legyen a szemed! A fűtő visszament a pin céhe. Kinyitotta az elérhet kis ablakot, hogy legalábl azokon jöjjön be friss leve gő. Az égett szén darabosan ömlött ki a kazán alól, Lila lángok röpködtek a maró. gázos izzásban. Vizet locsolt a salakra, sárgás gőz csapot! fel a mennyezet felé. alaktan lanul gomolygott. A fiú ijedten nézte aa órát. „Most már mennem kell! De akkor ki szól Feri bácsinak?” — Kiment a kan zánház elé, hátha találkozik az éjjeliőrrel, s akkor rábíz»* hatja a szolgálatot. De az őr éppen nem járt arrafelé. Visszaszaladt. Nem várhatja meg a fűtőt, mert akkor már nem jut ki innen. Egy pilla-* natig tűnődött, majd felka* pott egy nagy darab szenet és teljes erejéből a vasajtó* hoz vágta. A fűtőnek már parányi tűk szurkálták a szemét, ka* parta torkát a füst. A vas aj* tó döndülésére felriadt. Hir* telén nem is gondolt arra, miért így jelez a fiú. Felka* pászkodott a lépcsőn, letépte magáról az álarcot, kiment a friss levegőre. Sokáig kapkodva lélegzett. Amikor kitisztult a feje, visszament a kazánházba. Kiabált a fiúnak. A nagy ■sarnokban kavarogva vergődött a hangja: „Hol lehet’” — gondolta dühösen. Körül* járta a kazánokat is, de a fiút nem lelte. Fáradtan leült. Megtöröl'e erejtékező arcát, ivott a vizeskancsóból. „Szóval mégis itthagyott! deg is szédülhettem, bele is bukhattam volna a tüzes salakba!” Felkelt, ellenőrizte a műszereket, lapátolt a tűzre. A két kazán kezesen feküdt, mint jámbor barmok a tn®> leg istállóban.
