Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-19 / 65. szám
W&S március 18 KELET-M AGY AKORSZ AO t #tkf Virtus a szép munkáért Sok. és mégis kevés A közmondás azt tartja: Ki minek nem mestere, hóhérja (kontárja) az annak. A szakmai tudás színvonala — a régi mondás is erre utal — a termék minőségében pontosan mérhető. A férfias virtus fokmérője lehet az erő is, a szakmai tudásé csak az ügyesség. Ezen az általános szemléleten az ezerszázalékokat hajhászó, csak a mennyiséget honoráló időszak sem változtathatott. Akkor is, ma is a dolgozók saját soraikban azt tisztelik elsőnek, legjobbnak — függetlenül a teljesítményszázalékok és a bérek sorrendjétől —, aki a legbonyolultabb feladatot is kifogástalanul megoldja s nem gvárt selejtet, rossz minőséget A kovács, aki a gőzpó- röly alá helyezi Doxa zsebóráját és milliméterre! a kényes szerkezet fölött leállítja a nehéz súlykot, akkor is kitartott szakmai életelve, a pontos-gondos munka mellett, amikor a hamarmunkát dicsőítették és fizették. A tudás egyébként csak feltétele, lehetősége a jó minőségnek, amihez ezen felül még szakmai, emberi lelkiismeret is szükséges. A költő szavaival élve: „dolgozni csak pontosan. szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Azt. hogy fiataljaink mesterei a szakmájuknak, általában nem vitatják, felkészültségüket a helyi és az országos szakmai vetélkedők színvonala is bizonyítja. De azt többen állítják, hogy a lelkiismeret, a meggyőződés olykor hiányzik napi munkájukból. Nem teljesen alaptalan ez a megállapítás, mégis igazságtalanságra hajló. Mert nem veszi figyelembe, hogy a szakmai-emberi lelkiismeretesség kellő élettapasztalatot, időt is igényel. S tegyük ehhez hozzá, hogy az élet és az idő sem mindig gondosságra-pon- tosságra szoktatta a fiatalokat. Nem elég csak tanítani, oktatni a szakmát, de meg is kell szerettetni a mesterségét. Mert nem dolgozhat pontosan és szépen az, aki alkotás közben s annak elkészültével nem talál örömet munkájában. Csak akkor okozhat örömet a munka másoknak, a felhasználóknak, ha elvégzése a dolgozónak, a termelőnek magának is örömére szolgált. A szép munkáért versengő virtus kialakulását segítheti a figyelmes, az elismeréssel sem fukarkodó vezető és az együttérző, megértő kollektíva. Az örömteli munkához az is szükséges, hogy végzője hasznát és szükségét érezze annak, amit csinál. És nem utolsósorban pedig, hogy lehetőleg azt és ott csinálja, amihez és ahol kedve van. Vagyis segíteni kell a dolgozókat — egyelőre azonban üzemi életünknek egyik legelhanyagoltabb területe — hogy megtalálják a Épül az almatároló Mester és tanítvány. Serény István ács, Horváth József tanuló, a Szabolcs megyei Építőipari Vállalat dolgozói az almatároló II. zsaluzásán dolgoznak. Klek Emil felvétele Napirenden az ellátatlan területek áruellátása Egy idén megjelent kormányrendelet értelmében az ellátatlan területeken üzletet nyitó, ott működő kiskereskedőt adómentesség illeti meg. A rendelet szerint a kereskedelmi szakigazgatási szerv állásfoglalása az irányadó az adómentesség megállapításához. A Belkereskedelmi Minise térium a tanácsi kereskedelmi osztályok munkájának megkönnyítésére, s az egységes állásfoglalás érdekében, Irányelvként meghatározta az ellátatlan terület forgalmát. Ennek alapján a tanyai települések és a magánerőből épült új települések — ahol állami,' vagy szövetkezeti bolt nincsen — minősülnek ellátatlan területnek. Ide tartoznak a községek, a városok peremkerületei is. amennyiben a helyileg ellátatlan lakosság száma minimálisan 1000 fő és a legközelebbi — kiszolgálásukra alkalmas kapacitással rendelkező — üzlet legalább 500 méter távolságra van. Üdülőjegy fizikai dolgozóknak Az elosztás tapasztalatai megyénkben vállalaton belül képességük és tehetségük kifejtéséhez, érvényesüléséhez legalkalmasabb munkaterületet. A Munkatörvénykönyv szerint ma a dolgozó szabadon választhatja meg a számára legmegfelelőbb vállalatot, de az adott vállalatnál már ritkán választhat szimpatikusabb műhelyt, vagy alkalmasabb munkaterületet. Most a reform nyomán, hogy megvalósult a vállalatok nagyobb önállósága és kialakulóban van a kollektívák érdekeltsége és felelőssége is a minőség javításáért, adottak a feltételek a szakmai tudás és lelkiismeret fejlesztésére, elmélyítésére. A vállalat például e célok érdekében saját hatáskörében alakíthatja az ösztönzés és a bérezés formáit Szakmai továbbképzésben, újabb rokonszakmák elsajátításában tehetik érdekeltté a dolgozókat. Szakmai vetélkedőkkel, közvéleménykutatásokkal tudatosan is rangsorolhatják a szakmunkásokat. És mindannyiszor érdemes ezt a felállást összevetni az óra- és teljesítménybérek rangsorával, azt tudakolva, hogy melyik mennyire torzít. S re- n.tihctöleg előbb-utóbb megteremtik a dolgozó vállalaton belüli mozgásszabadságát is. Talán nincs a gazdálkodásnak még egy olyan fontos mutatója, mint a termékek minősége, amely ennyire igényelné az erkölcsi elismerést, a közvélemény figyelmét, megbecsülését A legjobb bérezés sem buzdíthat szüntelen úgy a gondos, figyelmes munkára, mint a műhely lelkiismerete, közszelleme. Ha valóban nemes versengés alakul ki a dolgozók között a szakmailag igényes, megbízható munkáért, a szakma és a gyári márka becsületéért, az méltán öregbíti a vállalat piaci hírnevét Mindennek hatása pedig, bár nem azonnal, de több esztendő távlatában, feltétlenül a vállalati nyereség alakulójában is tükröződik. Valamennyi szakmának megvannak a különböző mesterségbeli fogásai, ezek alapfokú ismeretét már a szakmunkás vizsgáknál is szá- monkérik. Később a fogások szinte reflexszerű mozdulatokká egyszerűsödnek. Mégsem ettől a rutintól válik a dolgozó igazi mesterré, hanem, hogy ezeket a fogásokat minden variációban a dolgozó céltudatos tevékenységének megfelelően, a kiváló minőség foglalja egységbe. így lesz az alaktalan acélból az emberi munkát könnyítő kezes gép, s a föld ismeretlen gyomrából gáz és olaj tör fel, s a cipő sem csupán lábunkat takarja, hanem ízléses és tartós is, a kor igényeinek megfelelő. Az ember ezen az úton, a természet törvényeit saját szolgálatába állítva, a világ mind nagyobb térségeit hódítja meg, immár az atomon belül is és a bolygónkon kívül is. IC. J. A dolgozók pihenéshez való jogát államunk a Munka Törvénykönyvében rögzített feltételek mellett biztosítja. A dolgozók szervezett üdültetését a SZOT és az OKISZ saját anyagi eszközeikkel és az állam anyagi támogatásával segíti. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa, valamint a KISZÖV statisztikai kimutatása szerint — a családos és kiskorú üdültetéseket nem számítva — 1967-ben 4577-en, tavaly pedig 4611-en kaptak kedvezményes beutalót. Ugyancsak növekedett a KISZÖV rendelkezésére álló beutalók száma; két évvel ezelőtt szólóban, vagy házaspárként 307-en, tavaly 331-en üdülhettek kedvezményesen. Ez évben -382 a keretszám. Az arány változatlan A kedvezményes üdültetési beutalók elosztásánál általános irányelv, hogy azokat elsősorban a termelésben közvetlen dolgozó, munkás állományú emberek kapják. Ez természetes is, hiszen a megye szocialista iparában foglalkoztatott mintegy 30 000 dolgozóból megközelítőleg 22 000 a munkás állományú. Következetesen tehát a be utalókat legalább 73:37 arányban a munkás állományú dolgozók javára kellene biztosítani. A felmérések azonban mást, több esetben éppen az ellenkezőjét mutat ják. Egy 1963-as adatokat elemző SZMT-beszámoló szerint az egy év alatt kiadott kedvezményes szakszervezeti beutalóknak átlagosan csak 40 százalékát kapták fizikai dolgozók. S annak ellenére, hogy a beszámoló ennek a helyzetnek a megváltoztatását sürgette, az arány nem változott, sőt 1967-ben már ennél is kisebb lett. Bár ta-. valy valamelyest javult az arány, a munkások részesedése a kedvezményes szakszervezeti üdülésből még mindig nem érte el a korábbi negyven százalékot sem. Ilyen eltérések ugyan a kisipari szövetkezeteknél nincsenek — becslések szerint fele-fele az arány — de fizikai dolgozók üdülésben való részvétele általában itt sem kielégítő. Télen a Balatonhoz? A tények ismeretében önkéntelenül vetődik fel a kérdés : Mi az oka, hogy ilyen aránytalanságok vannak a kedvezményes üdültetéseknél? Néhány nagyüzem szak- szervezeti bizottságának titkáránál és üdülési felelősénél érdeklődve megállapítható, hogy a problémák széles körű vitához adnak alapot. A mintegy négyezres létszámmal dolgozó építőipari vállalatnál például keveslik a há zaspáros és a családi beutalókat. Ami van, azt meg javarészt holtszezonban, vagy télen kapják. Most is van egy házaspáros beutaló, de nincs rá jelentkező. Balatonlellére kaptak két szólóutalványt. Az sem kell senkinek, pedig ingyen adnák, a szakszervezet fizeti. öt év után először a konzervgyárban is eladatlan maradt három beutaló. Ez is házaspárnak szólt, de kinek van kedve január 30-án Sopronban üdülni? Még ingyen, sem, mert az szb. itt is fedezte volna a költségeket. A gyárban egyébként a fizikaiak részvételi aránya tavaly elérte a 60—65 százalékot. Itt is, — mint általában — a munkásokat részesítik előnyben, de ha már nem használ a meggyőző szó, akkor kénytelenek bárkinek odaadni. A gumigyárban az a tapasztalat, hogy a fizikai dolgozók igénylik az üdülőjegyet. Az elmúlt évben például Budapestről is kértek beutalót. A panasz inkább az, hogy az elvált, vagy özvegy szülő nem tud elmenni gyermekével üdülni, mert szabályzat írja elő, hogy a házastársi beutalót csakis férj-feleség veheti igénybe. Még akkor is. ha szülő és gyermeke egynemű. Cserebere Általános vélemény, hogy a beutalók időrendi elosztása nem megfelelő. A szakszervezeti beutalóknak csak mintegy harminc százalékát adják a főszezonra. Ezek tekintélyes részét pedig még így is általában intézmények, kapják. Sokkal több családos beutalóra lenne szükség a főszezonban, hiszen az iskolás korú gyerekekkel csak ekkor mehetnek a szülők. Javaslatként hangzott el, hogy például a nem főszezonra érvényes üdülőjegyeket a az SZMT tartsa magánál, s az igényeknek megfelelően adják ki. Az ilyen mechanikusan történő elosztásnak a következménye okozza például azt a kisipari szövetkezeteknél, hogy íróasztalban marad a kifizetett üdülőjegy, mert senkinek se kell. Vagy jobb esetben megkezdődik a szövetkezetek közötti cserebere, s egyéb híján elküldenek valakit, aki éppen vállalkozik rá. Jó keresettel rendelkező vezető, vagy esetleg olyan, aki még munkájával sem szolgált rá a jutalomra. Ilyen .kényszerhatások mellett a vállalatoknál sem mindig azok kapják jutalomként az üdülőjegyet, akik éppen megérdemelnék. • • Ónálló törekvések Nem értenek egyet a led- vezményes szakszervezeti beutalók jelenlegi elosztási rendszerével sok esetben a vállalatok sem. Bizonyos önállósági törekvés tapasztalható éppen ezért számos üzemnél a vállalati üdülők epíté- jsével, vagy erre a célra való IbéreléséveL A konzervgvar például ez évben már Siófo kon és Miskolc-Tapolcán teremt ilyen lehetőséget dolgozóinak. És ,lehetne még sorolni a megye szinte minden jelentős üzemét az effajta törekvések dicséretével. Egyetértéssel találkozik ez a kezdeményezés az SZMT- nél is, hiszen ez csak bővíti az. üdülési lehetőségek körét S ami az elosztást illeti itt :is sürgetik, hogy több legyen a főidénvű beutaló. ni* ■véljék a családos beutalok arányát És — arhi feltétlenül fontos — több fiziKai dolgozó pihenje ki a munka fáradalmait üdülőkben, vegyen részt külföldi utazásban. Éhhez azonban feltétlenül szükség van a szakszervezeti bizottságok, aktívák jobb agi- 1 adójára. Nem egy esetben bizonyosodott be, hogy a7 első üdülésre „rábeszélt” fizikai munkás a következő években már maga jelentkezett rendszeresen beutalóért. Változtatni szükséges az elosztás rendszerén, de feltétlenül hasznos a propaganda is. Legyen jutalom az üdülés, és az kapja, aki megérdemli. S ez is szakszervezeti munka. Tóth Árpád Korszerű szerelőműhelyt — hozzá fürdőt és öltözőt — épít az apagyi Hunyadi Tsz építőbrigádja. A létesítmény közel 1 millió forintba kerül. Hammel Jozser teivetele Hullámpala Azt mondja egy osztályvezető ismerősöm: ha egy akta 30 nap alatt nem intézi el magát — baj van az aktával. No, lám, mit nem hall az ember. Arcom mégsem lehet meggyőzően értelmes, mert a következő történettel bizo_ nyitja igazát. N. termelőszövetkezeti is tállót épít. Szüksége van 400 négyzetméter i hullámpalára Hiánycikk, nem megy köny nyen a dolog. Mindenesetre a megrendelőpapírokat elkül. dik. De azért az elnök is fel. utazik Pestre. Beszél az öccsével, segítsen az ügyben. Felméri a helyzetet és segít Nem. nem telefonon. Átmegy a vállalat igazgatójához és megbeszéli vele az ügyet. ..Termelőszövetkezetről van szó, komám. Légy szíves, mihamarabb intézkedni, ha módodban áll!” Ezzel az ügy elintézett — gondolnánk mi. De mégsem. Nézzük csak a főagronómust. Hiú ember, de rossz tulajdonságát most jóra használja. Mit az elnök, majd én! Felugrik ő is Pestre, az újságíró barátjához. Együtt rágják az ügyintéző osztályvezető lelkét: „Csináld meg öregem” Az elnökről egy szót sem szól nakAmfkor elmennek, az ügyintéző osztályvezető leszólt telefonon az ügyintéző előadónak. „Kovács kartárs, N. termelőszövetkezetnek sürgősen adja ki a hullámpalát”. — Jó, jó, osztályvezető kartárs. De már maga a második. Az igazgató elvtárs is szólt kora reggel ebben az ügyben — Ahá, komolyan ? Na és... ? — Semmi baj, de én már tegnap a megrendelőlevél alapján leszállítottam a pa lát És nem tudom, most mit tegyek? Kétszer küldj em meg ugyanazt a mennyiséget? — Nem, dehogy, rendben van, köszönöm — válaszolja. Az elnök hazautazott és a palát látva, szeretettel és büszkeséggel gondolt az öccsére. Meg is írta levélben a nagy hálát. Az öccs is kanyar! tott egy köszönőlevelet az igazgatónak. Az igazgató a napi postát olvasva, megállapította, hogy a hála virága mégsem a síron nyílik. A főagronómus felbuzdulva, öt liter kisüsti pálinkát kül_ dött az újságírónak. Nem fogott ki rajta az elnök! Az újságíró összehozott egy tűrhető kis dolgozatot a vállalat eredményes gazdálkodá. sáról, kiemelve az osztályvezető tevékenységét Az osztályvezető szólt a titkárnőjének: hozasson konya_ kot, délutánra meghívta az újságírót Az előadó munka után hazament és szólt az asszonynak, ne melegítse meg a babfőzeléket, talán ebben a hőségben hidegen jobban íziene. % (sahal
