Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-14 / 37. szám

1909 február 14. KELET-MAGYARORSZAO S oldal Hatezer parasztcsalád főbb sorsáért Erősödnek a nyírbátori járás termelőszövetkezetei A kisvasút sínpárjait fektetik az építők Sóstón, amelynek a vasúti felüljáróig húzódó szakaszát még az első negyedév­ben befejezik. A kisvonat áprilisban már ezeken a vágányo­kon közlekedik. Elek Emil felvétel* Cikkünk nyomán: Félmilliós kártérítés Átutalta a kötbért a KEVlEl* a nyír meggy esteknek Már két évtizeddel ezelőtt ismételgettük: a kommuniz­musban eltűnik a falu és a város közötti különbség. Nos, akkor még ennek alig volt kézzel fogható eredménye. Inkább hittük, bíztunk ben­ne, hogy így lesz. A sort az állami gazdasó gok létrehozása és a mező- gazdaság szocialista útra va­ló indítása nyitotta meg, amelynek nélkülözhetetlen bázisai voltak a gépállomá­sok. Aztán jöttek a különbö­ző egyesülések, ktsz-ek, a földművesszövetkezetek ki­terjedt értékesítő és ipari ágazatai. S végül, ami már napjainkban van megvalósu­lóban, s holnap várható: a tömeges áttörés, az ipari üze­mek inváziója. A falu szerkezetének gyö­keres megváltoztatására ez teszi fel a koronát. A helyi és e telepítő vezetők tárgyalá­sai legtöbb helyen jó üze­mek, korszerű berendeze.se!-: „exportálását” eredményezi falura. Legalábbis ez látszik célszerűnek, hiszen az új be­rendezésű, korszerű elvek szerint létesített üzem helye a versenyben a kezdeti in­dulási nehézségek után gyor­san javul. Nincs provinciális íze a vidékre telepített üze­meknek. s termékeikre sem lehet ráütni a vidéki bélyeg­zőt. Ezek minőségét nem az dönti el, hogy hol gyártották, hanem milyen színvonalú és minőségű a termék. A falu gazdája a fenti vál­tozások ellenére — ahogy azt sokan még ma is hiszik, elsősorban a városon — még mindig a parasztember, a ma már tsz-ben dolgozó földművelő. Ez azonban már csak annyiban igaz, hogy a falu, városodási programjá­ban, a közteher viselésében jelenleg még leginkább a tsz- tagság gazdasági bázisára számít, támaszkodik a köz­vélemény. A többi jelentős anyagi forrásokkal rendelke­ző üzem, szövetkezet, fiók­vállalat egy kicsit még min­dig nyaral falun, vendéges­kedik. Vagyis csak immel- ámmal vesz részt a község fejlesztésében. Pedig, ha fi­gyelembe vesszük azt, hogy egy-egy iparosított falu la­kosságának alig a fele, sok­szor még kisebb része föld­művelő, a többi pedig már alkalmazott, vállalati, illetve gyári munkás, tehát tipikus „városlakó”, altkor ez sehogy- sem méltányos dolog. Nem beszélünk arról sem, hogy a nagyüzemekkel ren­delkező városok környékén a helyzet még rosszabb. Hiszen a nagy vállal átok munkásai­nak majd a felét falvakból hordják el. Ezek az emberek falun élnek, alszanak és töl­tik szabad idejüket. De egy kicsit már ők is előkelő ide­genként szemlélik falujuk helyzetét, hiszen nem a falu­jukból élnek, gyáruk pedig egyáltalán nem, vagy alig törődik otthoni életkörülmé­nyeikkel. Kifizeti a bérüket, szervezi be- és hazautazásu­kat, és ezzel kész. Ezek ugyanis nem, vágj- alig ve­szik igénybe a nagy gyár kö­ré telepített városi kulturá­lis, szociális berendezéseket, azok előnyeit. Megy a vo­natjuk, rohannak háza. Kézenfekvő lenne tehát a tényleges „gazdák” Összefo­gása, közös asztalhoz készte­tése és a közös anyagiakkal megvalósítandó városodási program kialakítása. Egyet­len vállalatnak sem lehet ugyanis ma már közömbös munkásainak, dolgozóinak az életkörülményei a kapun kí­vül sem, A.) Közel 6000 család él a nyír­bátori járás 19 termelőszövet­kezetében. Jövedelmük elma­radt a megyei átlagtól, s még így is csak nagyarányú álla­mi segítséggel sikerült bizto­sítani ezt a szintet. A rossz termő talajú, kedvezőtlen adottságú közös gazdacágok sok problémával küzdöttek, amit az is jelez hogy a 19-ből 13-at kellett „gyengédnek minősíteni. Központi feladat a szilárdítás A járási pártbizottság még tavaly több eves tervet dolgo­zott ki az elmaradott közössé­gek megerősítésére. Most tár­gyalta a párt járási végrehaj­tó bizottsága a terv eddigi vég­rehajtását először. A beszá­moló megállapította, hogy a járás tömegszervezetei mun­kájuk középpontjába állítot­ták a kedvezőtlen termőhelyi adottságú közös gazdaságok megszilárdítását. A termelő­szövetkezeti pártalapszerve- zetekban előtérbe került a ja­vulást elemző munka. A já­rási tanács napirendjén több­ször szerepelt ugyanez a té­ma. A járási KI3Z-bizottság a fiatalok fokozottabb mun­kavállalását segítette. Ennek köszönhető, hogy már hét tsz- ben működik ifjúsági brigád 195 taggal. A Hazafias Nép­front szervei, aktívái is a fog­lalkoztatottság javításán fá­radoztak. A nőtanácsok hét községben kezdeményezték a napközi hálózat bővítését, amely ugyanúgy a nők mun­kavállalását segítette elő. mint az a 40 fős idény napkö­zi elnököt, titkárt és kul­túr felelőst választottak a ré­giek helyett nemrég, a szak- szervezeti vezetőségválasztó taggyűlésen a Kelet-magyar­országi faipari Vállalat szer­vezett munkásai. Egyértel­műen mégsem lehet azt mon­dani, hogy „megvonták” a bizalmat a felmentettektől. Ellentmondásos taggyűlés volt ez. A legnagyobb megle­petést az okozta, hogy a fel­szólalók többsége így beszélt a régi szakszervezeti vezetés­ről: „Jól dolgoztak, kiállták a próbát, a körülményekhez mérten megtették azt, amit tehettek.” Es mégis. A régi szakszervezeti veze­tőség tagjainak a többsége kevés tapasztalattal rendel­kezett. Sok hibája volt e beszá­molónak. Elsősorban a kriti­kátlanság és aZ általánosság. Foglalkozott ugyan a bér- pröblémákkal, a jutalmazás­sal, fegyelmezetlenségekkel, de csak általában. Volt szó a szocialista brigédmozgalotn- ról is. Bronzplakettel ren­delkező szocialista brigád szüntette be a működését, e címért. Akad olyan brigád­vezető is, aki nem tudja: van-e brigádnapló vagy nincs. Szóvá tette, hogy nem tölti be minden szocialista brigád a feladatát. De az okok, a „miértek” elmaradtak. Csal: úgy általában hangoztatni, hogy „nem kaptak megfelelő segítséget” — kevés. Nem elemezték, mi volt az oka, hogy a múlt évben 86 dolgozó távozott el a válla­lattól. Kétségtelen egyik irt- dok: nem voltak megfelelőek a munkakörülmények. Igye­keznek ezen a közeljövőben változtatni. Üj üzem építését kezdték meg a déli ipartele­pen 22 milliós beruházással s első részlege már 1970 első felében üzemelni fog. Bár so­kat fejlődött az üzem, javul­tak a munkakörülmények a zis óvoda és két 40—40 sze­mélyes iskolai napközi, me­lyet a járási tanács hozott létre. Kitűnő szakemberekből került egy új elnök, négy fő- agronómus. egy főkönyvelő és négy főállatttenyésztő a megüresedett helyekre. Jelen­leg is 10 ösztöndíjasuk van az említett tsz-eknek. Az új szakemberek jelentős Összegű letelepedési segélyt kaptak. A tsz-pártvezetök kö­zül 2'8 vesz részt szakmai kép­zésben. Megsűrűsödtek a ta­pasztalatcserék (Nyírlugos!). Négy tsz-ben tudományos in­tézmények végzik a szakta­nácsadást. Az állattenyésztés­ben előtérbe került a ke­vésbé abrakigényes fajták te­nyésztése, hizlalása, miáltal a központi készletből vásárolt abraktakarmány egy év alatt 263 vagonról 148-ra csökkent. Egész sor melléküzem: 2 fű­részüzem. egy betonüzem és egy tejüzem létesült, ezenkí­vül két tsz társulásos s-rtéí- és baromfihízialó, három pe­dig közös gyümölcsfeldolgo­zó és szeszfőzde létesítését ha­tározta el. Egy év alatt 20 hold erdőt telepítettek. Gyümölcsöző kezdeményesések Nagyon jól bevált az árki- egészítéses dotáció rendszere, hét termelőszövetkezet 20, öt 15, egy pedig 10 százalékos ár- kiegészítésben részesül min­den állami szervnek értékesí­tett termék után. Az első ki­lenc hónap után csak ebből kilencmillión felüli volt a be­vételük. További közel há­tíz-tizenöt évvel ezelőttihez viszonyítva, de még mindig nem kielégítsek. Ennek elle­nére a vállalat az 1S68. évi termelési tervét 26 millió 641 ezer forintra teljesítette, nyereségesen gazdálkodtak. Együtt volt az üzem kol­lektívája. Fontos lett volna, ha az 1969-es feladatokra is kitér a taggyűlés. Ha prob- lémáznak az új kollektív szerződés megkötésével kap­csolatos teendőkről, a munka termelékenységének a növe­léséről, a munkaidő-csök­kentéssel kapcsolatos gon­dokról, az üzemi demokrácia érvényesüléséről, az új üzem beindításával kapcsolatos sok­— Tiszta őrület lenne fel­hívni Gyurit, A hadállás és taktika teljes feladása. Ha a józan ész és a női büszkeség utolsó maradványa él ben­nem, nem is teszem — mond­ta magában Gizi, majd fel­tárcsázta Gyuri számát. A néhány másodperc alatt, nüg a fiút odahívták, erre gondolt: Semmi szemrehá­nyás, semmi jelenet. Néhány tárgyilagos szó, hogy csak azért fárasztom a telefonhoz, mert kérem vissza Piatön Államát, amelyre is égető szükségem van. Miután a fiú jelentkezett, elhatározásához hiven így szólt: — Ezt aztán igazán nem érdemiem tőled. Négy napja, hogy még csak föl sem tár­csáztál, hogy tehetted ezt ve­lem? Mint az őrült rohantam a készülékhez, valahányszor csengett. Gyurinak arra való hivat­kozására, hogy mióta Dosek szabadságon van, még meg­rommilUó dotációhoz jutottak a vásárolt hí2óanyaggal és ab­raktakarmánnyal kapcsolat­ban 400 ezernél több forintot hozott a háztáji termékek kö­zös értékesítése — dotációs felárban. Ezer hold rétet és 950 hold legelőt javítottak meg. erre is kaptak 450 ezer forin­tot, további két és fél milliót öt tsz talajjavításra és vízren­dezésre. Ami még fennállásuk óta nem fordult elő: derem­ben 20-ig összes hiteleiket rendezték. A közérzet alakitói Vagyis: előre léptek a gyen­ge tsz-ek, jól használták ki az új mechanizmus lehetőségeit. Kedvező hatást váltott ki a munkadíj 80 százalékos elő­legezése Szélesedett a de­mokrácia. javult a viszony ve­zetők és tagok között jő a közérzet. Ennek köszönhető hogy az itt különösen kedve­zőtlen időjárás ellenére a mérleghiányos tsz-ek száma és a hiány összege jelentősen csökkent. A vita után hozott határo­zat lényege: tovább kell ha- landi a megkezdett jó utón. Vagyis: fontos a tsz-pártszer- vezetek erősítése, a vezetési színvonal emelése, az új me­chanizmus előnyeinek kiakná­zása, a termelési szerkezet gazdaságosabb kialakítása, a tagságot mozgósító anyagi és erkölcsi ösztönzés fokozottabb alkalmazása, végül — de nem utolsósorban — a szocialista munkaverseny és a brigád­mozgalom szélesítése. (gnz) rétű feladatról és másokról. Ez talán betudható annak is, hogy a beszámoló az utolsó pillanatban készült el, s nem ismerték a dolgozók. Helyes lett volna, ha a határozati javaslatokról előre tudnak a munkások. Sok fontos teendője lesz a megválasztott új vezetőség­nek. Feladatait csak úgy tud­ja megvalósítani, ha elvsze­rű, jó megértéssel együtt te­vékenykedik a párt- és a gazdaságvezetéssel, s igényli az egész üzem munkáskoi- lektfvájának a javasíait, s élvezi a bizalmát. Farkas Kálmán halni is csak éjszaka, munka­idő után ér rá, így folytatta: — És májusban akkor miért tudtál minden reggel időt szakítani, pedig az egész osz­tály szabadságon volt! Miután egy negyedóra múl­va Gizi befejezte gondolat- menetét, Gyuri Így válaszolt: — Majd jelentkezem, mi­helyt ráérek, — és már tette volna is le a kagylót — Szóval már látni sem akar — gondolta magában Gizi. — Hát rendben van. Ha véget ér, hát véget ér. Egy­szer elmúlik minden. Inkább a nyelvemet harapom le, sem­mint én kérdezzem, hogy mi­kor találkozunk — majd gyorsan ígv szólt: — És mi­kor látlak? A fiú néhány pillanatig hallgatott, majd ezt mondta: — Rendben, holnapután hét­kor a szokott helyen. Gizi ezek után elhatározta: nem megy eL Semmi ér­„Nyírmeggyesi alkudozás” címmel megbíráltuk a Kelet- Magyarország idei, február 8-i számában a Kelet-Magyar­országi Vízügyi Építő Válla­latot azért, mert több határ­időt elmulasztva sem építette meg a nyírmeggyesi Petőfi Termelőszövetkezet öntözéses gyümölcskertészetének víz­ügyi berendezéseit és ezzel jelentős kárt okozott a közös gazdaságnak A vállalat nevében Herná- dy Alajos igazgatóhelyettes főmérnök válaszolt. Elismer­te, hogy a vállalatot több mulasztás terheli. — A Petőfi Termelőszövet­kezet gyümölcsöse számára — közölte a főmérnök — egy permetlékeveró üzem és az ahhoz tartozó vízellátó be­rendezés építésére 1967 már­cius 8-án kötöttünk szei’ző- dést a tsz-szel. A határidő kö­rül vita volt. Vállalatunk 1968. június 30-át ajánlotta. Ebből 1967 végéig 3 144 000 fo­rint munka elvégzését. A ter­melőszövetkezet. április 15-re kérte a befejezést. Később egy szerződésmódosító közös nyi­latkozatban, melyet a tsz telmc ennek a kikönyörgött randevúnak. Most, egy perc­cel a tizenkettedik óra után legfeljebb még eggyel hódít­hatja Vissza Gyurit, a teljes hideg közönnyel. Ha hiába ücsörgött majd az óra előtt, béléje hasit a felismerés, hogy elvesztette őt, akkor jön rá, hogy ki is volt neki Gizi. Miközben ezt mérlegelte, elment a kozmetikushoz, a fodrászhoz, a manikűröshöz, a pedikűröshöz, új ruhát, ci­pőt, harisnyát és nylonkom- binét vásárolt és mindezt ma­gára öltve, az óra alá vonult, szívében a szent elhatározás és szilárd akarat lángjával, hogy ennek a találkozónak nem szabad megtörténnie. És íme, az emberi akarat az erős, szívós női akarat dia­dala: valóban nem történt meg! Gyuri nem volt ott. Kertész Magda részéről Mikó Miklós főagro- nómus írt alá, augusztus 2u-ra módosították a teljesítést (1968!) azzal a kikötéssel hogy 1888. július 15-ig egy részét (14 keverőkád, 590 köb­méteres tároló, két kút) üzem­be helyezését a vállalat biz­tosítja. — Sem a szerződésben, sem a szerződésmódosító nyilat­kozatban vállalt kötelezettsé­geit a vállalat nem tudta tel­jesíteni. Ennek oka részben objektív nehézségekből fa­kad, például hibás tervezés miatt megrepedt a nagy tar­tály. — De máshol is volt hiba. Az 1966-ban alakult vállalat Véleményem szerint, nem járt el kellő körültekintéssel, ami­kor a munkaerő-problémák miatt eléggé gyengére szerve­zett nyíregyházi építésvezető­ségnek elvállalta ezt a nem kimondottan a vállalat pro­filjába tartozó munkát. — Decemberben és janu­árban már több alkalommal igyekeztünk megoldást talál­ni. Nem sikerült megegyez­nünk a termelőszövetkezettel. Ennek ellenére az általuk bí­rósághoz benyújtott 270 680 fo­rint összegű kötbérigény össze­gű kötbérigény összegét át­utaltuk minap a tsz szám­lájára. A további kár megál­lapítására Szakértői véle­ményt kértünk és kaptunk a Budapesti Kertészeti Egye­temtől és az általa megálla­pított 484 518 forint összegű kárt ugyancsak átutaltuk — természetesen a már átutalt kötbér levonásával. Ez újabb 214 518 forintos átutalást je­lent, melyet február 11-én teljesítettünk. — Végül is mikor lesz ké­szen a beruházás? — Jelenleg május 31-re tudjuk vállalni. Igaz ugyan, hogy a termelőszövetkezet nem elégedett meg ezzel, de nem tudjuk előbbre hozni, mivel a teljes befejezéshez szükséges az 500 köbméteres víztároló újjáépitése is. Csak úgy tudjuk felelősséggel vál­lalni, hogy a szakértőként fel­kért ÉKSZI (Építés Kivitele­zési és Szervezési Intézet) szakvéleményét és a kivitele­zésre vonatkozó terveit meg­kapjuk. Ez pedig csak ápri­lisban les2. Nekünk a mun­kához ezek után kell egy hó­nap. A többi részt április 30- ra vállaljuk, beleértve a víz­szolgáltatást is. (g) Megvontáki<a bizalmat ? Szakszervezeti választás “ kritikus szemmel A falu gazdái Az emberi akarat diadala

Next

/
Oldalképek
Tartalom