Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
ftAwiSr t. KSLET-MAOYARÖRSZÄO « öMsf Szakmunkásképzés árult gépeken ? A 115. számú Vasvári Pál Iparitanulóintézet Tiszavasváriban a megye, és tegyük hozzá, az ország szakmunkás utánpótlási igényének megfelelően fejlődött és fejlődik. Az ötvenes évek traktorosképző-iskolájára — akik akkor végeztek — rá sem ismernének. Pár hónapja avatták a több mint négymillió forintos költséggel épített, korszerű tantermekkel felszerelt új iskolarészt. A lakatos, gépszerelő és egyéb gyakorlati foglalkozást segítő műhelyek szintén az igényeket kielégítően szolgálják az évi 740 tanuló képzését. Az iskolában mezőgazdasági gépszerelőket, gyógyszergyártókat, és géplakatosokat oktatnak. A gépszerelő képzés legfontosabb alap- feltétele, hogy a szakma elsajátítói azoknak a gépeknek az üzemeltetését, javítását gyakorolják, amelyek ma a mezőgazdasági üzemekben megtalálhatók. A 115. számú iskolában sajnos nem ez a helyzet. Erőgépek, munkagépek láthatók ugyan a műhely előtt, de nagy részük már elavult, használatuk régen megszűnt a mezőgazdaságban. Tantárgy többek között a kormos traktor, az a század eleji erőgép, amelyből ma már csak néhány múzeumi példány található. Tanulják a szerelést UE—28-asokon, MTZ-n, RS—09-eseken. Ez utóbbi gépek ma még általánosan megtalálhatók a mező- gazdaságban, de hamarosan kikopnak, hiszen a nagy teljesítményű gépeké a jövő, olyanoké, mint az UE—50-es is. Megtudtuk, nemrég még az is probléma volt itt, hogy régi gépek javításához hozzájussanak. A felügyeleti hatóságok pénzügyi terve teljesítését írják elő számukra — úgy, hogy a környező termelőszövetkezetek traktorait javítsák. Nehezen három termelőszövetkezettől kaptak megrendelést hat darab erőgép, három pótkocsi, és néhány kultivá- tor javítására. Mindez kevés és elégtelen a képzés színvonalának növeléséhez, kevés a pénzügyi terv teljesítéséhez. A megoldás? Talán az, hogy az ipari- tanuló-intézet valamilyen úton hozzájusson a legkorszerűbb erő- és munkagépekhez. Segítséget nyújthatna ebben az AGROKER Vállalat, amely rendelkezik a legújabb erőgéptípusokkal, a legkorszerűbb munkagépekkel. Jó lenne, ha a tanintézet gépszerelőit, főleg a harmadéves tanulókat bevonnák a garanciális javításba. Megoldás lehetne* még a gépszerelők folyamatos és magas szintű tanításában, ha Tiszavasváriban vagy másutt termelőszövetkezeti társulás létesülne gépjavítói tevékenységre. Vasváriban nyolc termelőszövetkezet van, a társulás lehetőségének ez jó alap. A tanintézet a termelőszövetkezeti társulás műhelyeiben megegyezéses, vagy szerződéses alapon tanulóival egyrészt produktív munkát végeztetne, másrészt a gépszerelők képzésének gondját megoldhatnák. Mint említettük, a 115. számú ipari tanuló-intézetnél látszatra nincs különösebb baj. A tanulók elhelyezése, oktatása megfelelő Nehézség azonban bőven akad, de jóakarattal megoldhatók. Seres Ernő Egy fegyelmi ürügyén Fegyelmi papírt mutat egy nyíregyházi gépkocsivezető. Azért kapta, mert „Nem engedelmeskedett az utasításnak, nem állt elő azzal a kifogással...” Arról van szó, hogy a gépkocsivezető kijött a garázsból, kipróbálta a féket, de az nem volt jó És ilyen úton, mint amilyen most is van, különösen fontos betartani a jó fék szabályát. A gépkocsivezető közölte, hogy nem -mehet el így, mert nem engedik az utasítások, s nem vállalhatja a felelősséget sem a kocsiért, sem a maga utasai, sem mások biztonságáért. A felettes „megsértődött”, egyéni túlkapásnak vette az ügyet, s aláírta a fegyelmi papírt. A gépkocsivezető fellebbezett, hosszú vizsgálat, herce-hurca következett. A felettes nem akart engedni, s végül azt mondta a gépkocsivezetőre, hogy lusta volt, azért nem indult. Az alapos vizsgálat szerencsére bizonyította: a szerviz nem csinálta meg rendesen a féket, a művezető ránézett a kocsira és azt mondta, hogy rendben, mehet. A sofőr nagyon helyesen tette, hogy nem indult el, s megakadályozott egy esetleges nagy anyagi kárt, megmentett esetleg emberéletet. Visszavonták a fegyelmit, s ezzel a dolgot elintézték. A gépkocsivezető megnyugodott, mert neki lett igaza. De teljesen mégsem nyugodott meg. Kérdi a laptól: miért kaphat fegyelmit azért, mert betartotta a törvényt az utasítást? Miért ő kapta a fegyelmit, s nem az, aki felelős, aki a kiengedett, de fékhibás kocsi szerelője, vagy meó-sa volt S ha már kiderült, hogy neki van igaza, miért nem mondják meg a vizsgálatot végzők annak is, aki személyi, vagy akár tekintély okokból elrendelte a fegyelmit? Igaza van: nem lehet elég csak visszavonni egy intézkedést, amellyel érdemtelenül, ez esetben teljesen jogtalanul és szabálytalanul sértünk meg embert. Még akkor sem, ha az a másik a munkavállaló, s a felettes a munkaadót képviseli. Kopka János PÓCSPETRI Életkora: egy év Nincs nyeresége, segítségre szorul a nagykállói vegyes vállalat Megyei tanácsi határozat nyomán, 1968. január elsején alakult meg Nagykállóban a Vegyesipari Vállalat. A vegyes jelző nem ok nélkül szerepel címként az alapító oklevélben. A vállalat feladata elsősorban az, hogy sokirányú tevékenységgel javítsa a környék lakossági szolgáltatását, a közületi ellátást, megkezdje egyes, még hiányzó termékek előállítását. Kétmillió forint alaptőkével, könyvjóváírással kapott öreg esztergapaddal, exender- préssel és tehergépkocsival, később egy ívhegesztő dinamóval „vágtak neki.” öt szakmában — villanyszerelő, vízvezetékszerelő, központi fűtésszerelő, lakatos és bádogos — indultak. A tehergépkocsival sok volt a baj, (most is javításban van) vettek egy újat 85 ezerért. Aztán egy mikrobuszt ugyanennyiért a munkások és az anyag szállításához, egyik munkahelyről a másikra. Ezeknek a szakmáknak ugyanis nincs állandó munkaterület. Záhony, Zajta, Ibrány, Nyírbá- tor gyakran szerepel a munkalápon. Az állandó jellegű kapcsolatot csak néhány üzemmel — az almatárolóval. konzervgyárral, gumigyárral és a Nyíregyház: Elekterfém Ktsz-szel — tudtak kialakítani. Egy év alatt így is négy és fél milliós termelési értékel állítottak elő. A nyereséget elvitték az adók. az eszközlekötési és értékcsökkenési járulékok s a bérkifizetések A pénzügyi egyensúlyt csak az induló vállalatot megillető negyedmilliós veszteségtérítés tartja fenn. Az induló tőke azonban érintetlen; részben állóeszközben, másrészt anyagban és a fejlesztési alapon van. Hatszázezer forintot például a már elkészült vasvázas csarnok téli- esítésére tartalékoltak. A mérlegben tehát nincsenek szenzációs eredmények. A vállalat ennek ellenére nem vizsgázott elégtelenre; ilyen körülmények között lehetett volna az eredmény kedvezőtlenebb. A hetvennégy dolgozónak kifizetett több mint egymillió forint bér mór egymagában is eredmény és a keresetek alakulása nem válna szégyenére egy vállalatnak sem. Felszámolták a deficites bádogos részleget, helyette új szolgáltatást — a villamos érintésvédelem ellenőrzését, javítását — vezették be. A szolgáltatás további bővítésére ez évben a háztartási kisgépek javításának megkezdését, gépkocsiszervizt. motortekercselést, lakberendezési dísztárgyak készítését tervezik. Mindehhez azonban szükség lenne az alaptőke növelésére. A jelenleg rendelkezésükre álló fejlesztési és forgóalap csak mintegy hat, hat és fél milliós termelési kapacitáshoz elegendő. Ahhoz, hogy nyereségesen tudjanak dolgozni, és a növekvő igényeket is ki tudják elégíteni, legalább egy 16 m-lliós éves programmal kellene elindulni. Ilyen arányú kapacitásnöveléshez pedig csak a raktárkészletet mintegy négyszeresére kellene növelni. Végső soron a vállalat egy újabb kétmilliós alaptőkebefektetéssel nem csak jelenlegi kapacitásának háromszorosára fejlődne, hanem már az évet is nyereséggé tudná zárni. S a vállalat rentábilis működése nem lehet közömbös a felügyeletet gyakorló megyei tanács vb gazdálkodásában sem. A vállalat jelenlegi kapacitását ugyanis már az eddigi vállalások lekötik. A villanyszerelők részére a megye 30 tsz-e biztosít munkát, a fűtésszerelők csak a baktai tbc-intézetben egymilliós nagyságrendű megrendelést kaptak. A vízvezetékszerelőkre vár az ibrányi községi tisztasági fürdő szakipari munkáinak elvégzése és így tovább... A lakosság javító-szolgáltató igényeinek ellátását elősegítő tevékenység fokozása a jelenlegi körülmények között tehát csak elképzelés marad Tóth Árpád Hallgatják az emberek az elnököt, aki ezernyi számot, adatot, érthető, vagy számukra még idegen közgazda- sági, agrotechnikai szakkifejezéseket ismertet. Asszonyok ülnek a moziterem ósdi padsoraiban és figyelnek. Értik? — kérdezem a szomszédomtól, aki úgy válaszol: a lényeget igen. Hogy idáig jutottunk 9 év után. Változik a „rang” Nagy a fészkelődés, nem szokták meg itt még a beszédet, különösképpen a hivatalos helyen, a zárszámado közgyűlésen. A bekiabálásokat, azt igen. Ebből volt elég 1960-tól, hallgatott ilyenkor a vezetőség. De azután megtört a jég. Felállnak sorban az emberek egymás után. A tanácselnök azt mondja, hogy hogy nem véletlenül nincs idén deficit, ahogy itt hívják: defic. Ez a jó munkának is, a kormány intézkedéseinek is köszönhető. De a két és félezres faluból 620-an még most is ingáznak. És őket haza kellene hozni a családjukhoz. Ehhez pedig újat, újakat kell kitalálni. Egy másik ember úgy kezdi, hogy Pócspetri tavalyi munkájával is bizonyít, nem a régi, az elmaradott már. Mezei András kertész arról szól, jó, jó, de a munkát idén jobban meg kell becsülni, fizetni, ‘hogy érdemes legyen még jobban fáradni a tagságnak. És a többiek: Májer Ferenc, aki követeli intézkedjenek, kerüljön vissza a petri föld a faluhoz KislétátóL Sólyom Elek kertészeti agronómus: „Idén jöttem ide, szerencsés évben. A fáink — így mondja, fáink — ezer mázsa almát adnak ősszel. És minden évben többet«” Az iskolaigaz- gatő egyszerű példával hozakodik elő. Az almást meg kell művelni, ahhoz fiatalok kellenek. Lesznek-e? Magának feleli, lesznek. A gyerekek az iskolában azt mondjak, most már érdemes lesz ittmaradni a faluban. így már érdemes lesz élni. Rang, hogy azt mondhatják a „mi leszel” kérdésre: „tsz-tag!” „Ha rátái a fogam” Jutalmakat osztanak és okleveleket. A legjobb fogatos- nak, állattenyésztőnek, traktorosnak. A legjobb brigádoknak. Sok a boríték, mint egy nagy ipari üzemben. A pénz sem kicsi — 30 ezer. Ki dolgozott a legjobban ezért a zárszámadásért? Az egyik jutalmazott (500 forint és oklevél) B. Sitku József. Feszeng a 17 évesek modorában, s válaszol. Naponta 10 órát töltött a fogaton. 267 munkanap van a háta mögött tavaly. A havi átlaga — 10 és fél hónapot teljesített — 1800 körüli. Kérdem, megéri itthon? Mondja, most már meg. „Feljött a tsz. Jó pénz, heti kétszer klubest, ki mit akar. És itthon vagyok...” A barátai ? „Kőművesek, se- dégmunkások, ki hol. Hazajönnek egy-két héten egyszer. Mutatják az új nadrágjukat..." Nem irigyli? Mosolyog. „Megveszem én is, ha ráfáj a fogam.” Mutatja a bársony farmerjét. Paszternák József, az elnök — 33 éves mindössze — aztán invitálja az embereket: készítettek a tagságnak egy kis tízórait, meg egy kis pálinkát És két kislány osztja a pénzt Minek örül Farkas Miklós? A szövetkezet irodájában ünnepi vezetőségi ülés. Somogyi István — az elsők között volt hatvanban — pohárköszöntő félébe kezd: „Ebből a kis új szőlőnkből, a sajátunkból most isszuk az első nye- letet öt éve telepítettük a harminc holdat. Igyunk arra, hogy a sajátunkból ihatunk!” Feláll egy nagy darab ember és azt mondja: „Elhiszik, hogy két hónappal ezelőtt azt mondta az egyik tagunk, vigyem a járandóság papírját, eladja féláron, nem bízik ebben a zárszámadásban. És most megkapta az egészet...” Köbli János felnőtt férfi létére is elérzékenyül. Megérkezik egy barna, szemüveges fiatalember. Az egyik öreg feláll, rá üríti a poharat. „A mi ösztöndíjasunkra, a Somos Jóskára. Innen ment el, ide jön vissza közénk...” Egy másik bácsi rögtön kiegészíti, nemcsak koccintani kell Jóskára, hanem ha megjön az egyetemről, segíteni is kell neki. Mert csak így lehet: ő hozza a tudományt és itt meg van a tapasztalat. Kis tömött bajuszú ember kér szót a nagy zsongásban: „Tessék feljegyezni, hogy Farkas Miklós, mint 9 éve tsz-tag, nagyon örül annak, hogy ennyi év után most nem mennek haza az emberek a családjukhoz a zárszámadó közgyűlésről üres zsebbel...” Egy másik azt mondja, 5 adta akkor a szövetkezetnek a nevét, legyen Béke. „Azért, hogy békesség legyen. Most-, már reméljük. azt akarjuk, hogy valóban legyen..” A kertészeti hrigádvezető magasra emeli a poharát, csendet kér és azt mondja, most ne vitatkozzanak, volt ebből elég. — Van egy nótám, emberek! — s rázendít elnyújtott, erős hangján: „Amott legel,, amott legel...” Segítenek neki a többiek is, zúg a terem, már nincs szó vitáról. Egy bácsi — idős Kovács György — int, hogy még mondani akar valamit Kimegyünk, s mondja, öröm látni ezt a sok vidám arcot. De nagyon nehéz volt idáig! Kegyetlen indulatokkal, maradisággal kellett szembenézni. Saját magukkal is. A nép nemigen látta eddig, hogy ebben van a megélhetése, a jövője... Mondja, most már másképp van. És másképp lesz. K. J. A Tanácsköztársaság 50 éves évfordulójának napján a kemecsei általános iskolások birtokukba veszik azt az új 8 és fél millió forintos beruházásból megépült nyolctantermes iskolát. Elek Emil felvétele A jászoldeszka Az egykori NyírlugosSzennyespusztán tavaly eredményesen dolgozott a tsz. Négymillió-négyszázharminc- hatezer forint jutott a tagoknak munkabérre, az egy tagra jutó átlagjövedelem 1700 forinttal növekedett. Igazán jó hír. Aki ismeri az ottani határt, a futóhomokot, az el tudja képzelni, menynyit kellett küzdeni azért a plusz ezerhétszáz forintért. Szabadságtelepen zárszámadás előtt vezetőségi ülést tartottak. Az egyik résztvevő, hiteles fültanú szerint, ilyen vezetőségi ülés ritkán adódik. „Nem viharos, hanem velős ülés volt.” Az elnök ismertette az eredményeket és mondta, az állattenyésztés 400 ezer forinttal többe került, mint amennyit terveztek. E bejelentést követően kért szót Páll Gézáné: — Igen, ez az eredménye annak, ha nem hallgatnak az emberre. Hányszor mondtam, leszakadt az egyik jászoldeszka, de senkinek sem jutott eszébe, hogy azt meg is kellene csinálni. Hány kiló abrak pergett el ott? Kérdem én, hány kiló? Amikor Páll Gézáné azt a bizonyos jászoldeszkát reklamálta, sok embernek eszébe jutott, hogy másutt is elper- gett némi abrak Zsurk István a szállítók vétkét licitálta. Dobálták a zsákokat, nem egy kiszakadt, úton, útfélen elfolyt az abrgk. Aztán belemelegedve a bírálatba — nem rosszindulatúan — de mindenkinek kijutott. Szemére vetették az elnöknek, hogy a kisebb károkozásokat nem büntette eléggé. A főagronómusnak azért kelleti „nyelni”, mert olykor elnéző volt. „Alkudozott a traktorosokkal, hogy hová menjenek dolgozni, és természetesen az erőgépvezetők nem mindig azt csinálták, amit kellett volna, hanem azt, amihez kedvük volt. Napirenden volt a gyümölcsös is. Kétszázezer forinttól estek el, mert az új telepítésű gyümölcsös nem érte el azt a fejlettségi fokot, ami után a dotációt kifizették volna. „Több trágya kellett volna, jobb gondozás”, mondták a vezetőségi tagok. Kényes kérdésekben is döntések születtek. Általában a termelőszövetkezetek büszkék a szocialista brigádjaikra. Adódik néha, hogy kisebb mulasztásoktól eltekintve odaítélik a címet. Szabadságtelepen nem ezt tették. Az egyik dohányosbrigádot nem javasolták a szocialista címre, mert,úgy vélekedtek: miután a brigádvezetőjük megbetegedett, a tagok nem dolgoztak úgy, ahogyan az elvárható. Jól zárta az évet a Szabad< ság telepi termelőszövetkezet. A vezetők, tagok külön-külön és egymással is elégedettek. Mégis, ha az a bizonyos jászoldeszka és más egyéb nem adódik, még jobb az eredmény. Dehát a hasznos szavakból lehet okulni. S. E. nem a régi már... „Defic” nélkül, 9 év után
