Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

tom te*T)OT * •cä/ÄI’-MAGTA RORS2 AG - VASÄKNAÄ MELLfaTLEf T ef«fal r Emlékezés Vay Adómra halálának 250. Megyénk 1969 évi esemény, naptara január 31-re Vay Aoam halaianak 250. évfor­dulóját jelzi. Ebből az alka­tomból emlékezünk Vay Ädamra, II. Rákóczi Ferenc udvari marsai íjára, egyik leghűségesebb emberere. . V*y Adam a család ősi, név adó községében Vajan született. Anyja Csepey Zol­tán Anna, apja Vay Pé­ter, l. Rákóczi György étek- fogoja és kamarasa es sza­bolcsi alispán. Adáin fiai Eperjesen járatta iskolába, majd a felserdült fiatalember a dunántúli fourak udvará­ban töltötte éveit. Később a füleki várban vitézkedett. Itt feleségül vette a vár al- kapitanyának leányát, Nagy- iványi Fekete Erz. -»betet és a hozományul kapott ajács- keoi varban telepedett le. Itt értesült Thököly felkelé­séről, de mivel vonakodott ahhoz csatlakozni, Thököly elfogat! a. Miután azonban atlatta 7 hököly szándékát, huseges hívévé szegődött. A felkelés bukása után a csá­szár börtönbe záratta, va­gyonát elkobozlatla. 1687-ben szabadul! ki, de még évek műi tan is háborgatták, míg­nem 1700-ban Lápót császár­tól kegyelmet kapott. Ebben az időben kötött házasságot Zay Annával, miután első fe­lesége 1695-ben meghalt. A következő esztendőben kap­csolatba került Bercsényi tá­borával és többször részt vett az ungvári várban tar­tóit összejöveteleken. Ezért testvéreivel, Vay Mihállyal és Lászlóval végül Bécsújhely­be hurcolták. Itt együtt ra­boskodott II. Rákóczi Fe­renccel. Miután — szigorú feltételek mellett — vissza­nyerte szabadságát a vajai várba tért. Itt érte Rákó­czi felkelésének a híre és 1703. július 19-én itt látogatta meg a Lengyelországból ha­zatért II. Rákóczi Ferenc, hogy testvérével együtt meg­nyerje és a felkaáés-»mellé ál­lítsa. A vajai várra meg ezen a napon kitűzték a felkelés lobogóját. Rákóczi mór Kálié meg­vétele után udvari marsall- jává tette és mint bizalmas emberére, sok fontos felada­tot bízott ra. Huseges szol­gálati jutalmául sok magas tisztséget kapott. Munkács várának parancsnoka, a já­szok es a kunok főkapitánya. Békés majd Máramaros me­gye főispánja. Midőn a sza­badságharc ügye alkonyuló- ban volt, a fejedelem e bi­zalmas és hűséges emberének várkastélyát választotta a csá­szár képviselőjével folytatott egyezkedő tárgyalás színhe­lyéül, és megbeszélések cél­jából 1711. január 31-én is­mét Vajára érkezett. Vay Adám a szabadság- harc bukása után a száműze­tésbe is követte a fejedel­met. Maga Rákóczi is azon volt. hogy vele tartson, mert feltette hűséges emberét a császári bosszúállástól. Egyik évfordulóján levelében így' írt erről: „Ber­csényit és Vay Adámoi pe­dig magammal kell vinnem, meri ezek nem olyanok, kik bármely feltételek mellett megadnák magukat.” Való­ban, midőn Pálffy tábornok közölte Vay Adómmal, hogy­ha elfogadja a szatmári bé­kekötés feltételeit, akkor kegyelmet nyer, s javait visz- szaKapja, a kuruc generális így válaszolt: „Tudja meg kigyelmed, hogy Vay Adám nem volt bajusztalan gyer­mek, mikor IX. Rákóczi Fe­rencnek hűséget esküdött.” Hűségesküje mellett halá­láig kitartott. 1711 februárjá­ban elhagyta hazáját, am» lyet többé sohasem látott. Lengyelországban találko­zott a fejedelemmel, de be­tegsége miatt nem tudott to­vábbmenni és Dantzkában (később Danzig, ma Gdansk) telepedett le. Itt tengette számtalan nehézség, nélkülö­zés és maruosó honvágy’ kö­zepette eletét. 1719. január 31 -én halt meg es az Erzsé­bet templomban temették el. a korábban elhunyt leánya, Júliának hamvai mellé. Em­lékét a templom falába el­helyezett hatalmas márvány- tábla örökítette meg. Közel 200 esztendő telt el, amíg a Rákóczi-szabadság- harc bujdosó hőseinek ham­vait a nemzeti kegyelet hazai földbe helyezte. Néhány év­vel az 1867-es kiegyezés után, 1873-ban Zemplén várme­gye kezdeményezésére orszá­gos mozgalom indult II. Rá­kóczi Ferenc és a többi sza- badsághös hamvainak haza­hozatalára, de Ferenc József császár csak 1904-ben tett in_ tézkedést a nemzeti akarat teljesítésére. Ennek alapján 1906-ban sor kerülhetett az idegenben meghalt kuruc szabadságharcosok hamvainak hazaszállítására, miután eh­hez az érintett országok kor­mányai is hozzájárultak. Vay Adám hamvainak Danzigból történő hazaszál­lításához maga It; Vttmos császár adta meg az enge­délyt, azzal a feltétellel, hogy az egyidejűleg elszállítandó fekete márványtábla helyett a magyar hatóságok egy ugyanolyan anyagú és felira­tú táblát helyezzenek el az Erzsébet templom falában. Az ünnepélyes átadás 1906. jú­nius 16-án történt, s Vay Adám porladó földi marad­ványait a család kívánságá­ra szülőfalujába, Vajára szál. lították és itt helyezték örök nyugvóhelyre. Vay Ádám emlékét szű- kebb pátriája mindmáig ele­venen megőrizte. Az egykori Vay várkastélyban 1964-ben megnyílt múzeum a község é jeles szülöttének nevét vette fel és intézményesen is ápol­ja névadója emlékét. A mú­zeumi baráti kör kiadja Vay Ádám életrajzát és az évfor­duló kapcsán rendezendő emlékünnepélyen sor kerül szobrának leleplezésére. Molnár Mátyás Takács Erzsébet: NÉPBIZTOS Évente 1000 előadás Tánczenei műsorok, népi együttesek, külföldi vendégek Ezérhatvankét előadás az ország 19 megyéjében és Bu­dapesten. Olyan sikeres mű­sorok, mint a Mini-fesztivál, a Sláger NB I, a Halló Bala­ton, a Sláger hullám — fém­jelzik az ŐRI, az Országos Rendező Iroda tavalyi műkö­dését,. Műfaji megoszlás sze­rint hagyományos tánczenei, beat, jazz, folklór, operett, chanson, pantomim es észt- rád összeállításban. Keszler Pált, az Országos Rendező Iroda igazgatóját kértük meg. tájékoztasson az idei tervekről, műsorokról. — A téli-tavaszi szezon már január elsó napján meg­kezdődött nálunk. Évkezdő műsoraink egyikében a Metró zenekar önálló hangversenye szerepelt Zalatnai Sarolta és Sándor György paródista közreműködésével. önálló estje lesz a Hungária együt­tesnek Fenyvesi Gabi fellép­tével. Az Echó-együttes hang­versenyén Magay Klementina és Bene Győző, az Ómega- együttessel Wittek Mária éne­kel. A Ritmus 69 összeállítás­ban Harangozó Teri, Mátrai Zsuzsa, Bence Márta, Németh József és az Express-zenekar szerepel. A népzenei műsorok kö­zül mit említene? — A madár vígan dalol ét a Farsangi nóták című össze­állítást. Az előbbin Mészáros Tivadar, az utóbbin Járóka Sándor és népi zenekara ját­szik. Mindkét műsorban fel­lép Kovács Apollónia, Vörös Sári, Gaá] Gabriella, Mada­rász Katalin és a nyílik a ró­zsa vetélkedő győztesei. Külföldi egy ütteseket is fogad az ŐRI? — Január végén, február elején érkezik hazánkba az Egyesült Arab Köztársaság 100 tagú népi együttese. Zene, ének és táncszámokkal lépnek fel. Március 2-tól 16-ig sze­repel Magyarországon egy olasz együttes, a Beat olasz módra című műsorral. Már­ciusra várjuk egy japán né- pi együttes érkezését. — Mi szerepel a nyári ter­vekben ? — A Balaton és a szabad­téri színpaddal rendelkező vál- rosok kerülnek ekkor előtér­be. Öt magyar és három kül­földi produkciót készítünk elő a nyárra. A vendégszereplök között Rita Pavone, Bitlic Davis, Udo Jürgens, Ella Fitzgerald. Mireille Mathieu, s az, angol Unit 442 együttes nevét találjuk, (k) lINESCO-cIismerés a nyíregyházi lauárhepzésnek Egy nemzetközi konferencia Uugf Az ENSZ kulturális cs ne­velésügyi szer, j etc a, UNESCO iiainbui^, pedagó­giai intézete a kozelmúilbai. konferenciá i lóri. kozott a tagállamok u-ui . zésének helyzetével, s )a csiatoka dolgozott kj a további mun kára. Ezen a konferenciái hazánkat Kovács József Ko: suth-dijas főiskolai tanár, : Nyíregyházi Tanárképző Fö iskola igazgatója képviselő Delegátosunk a napokban té: vissza a megyébe. Munkatér sunk az ott végzett munl. iránt érdeklődött. — Miért esett a válasz tás a nyíregyházi főisko­lára? — Három éve lesz, hogy intézményünket a Művelődés ügy i Minisztérium es a ma­gyar UNESCO-bizotUág az ENsz. Kulturális ne,-e.ie*ügyi szervezetéhez kapcsolt felső- oktatási intézménynek nyil­vánította. Főiskolánkon még 1966-ban létrejött egy UNEoCO-bizottScg, 'anwjjy feladatának középpontjába állította, hogy az oi. utas és nevelés a béke es a nemzet­közi megértés szolgalatéba álljon. Számos témából tar­tottunk előadást, amelyeken a hallgatók szakjuknak meg­felelően ismerkedtek például nyelvünk, irodalmunk, törté­nelmünk, földrajzunk más népekkel való kapcsolatáról. A speciálkollégiumi előadá­sok hallgatói érdekesnek tar­tották a természettudományi tárgyaknál fellelt nemzetközi vonásokat is. Értékednek lát­ta munkánkat a magyar UNESCO-bizottság is, s a múlt évben Párizsban beszá­molt tevékenységünkről. Ilyen előzmények után került sor a mostani meghívásra. — Mi «olt a konferencia napirendjén? — A tagállamokat képvi­selő és a Föld minden részé­ből összegyűlt delegátusok — oxfordi kambridgei, moszkvai, prágai és más egye­temek neves szakéin bérei — különböző szekciókban a tanárképzés időszerű fejlesz­tési tennivalóit beszélték meg és azután javaslatokat dolgoztak ki a képzés korsze­rűsítésére. A mi csoportunkban — egy amerikai, francia, német és belga tudós társaságában — a korszerű technikai eszközök alkalmazásáról, az új, haté­kony módszerek bevezetésé­ről. a közösségi nevelés mód­jairól és a tanárképzést vég­zők továbbképzéséről vitáz­tunk. — Tettek-e számunkra érdekes megállapítása, kát? — Például az audiovizuális szemléltetéssel kapcsolatban ismertettem a mi főiskolánk helyzetét Elmondtam hogy á most telazorelesre kerülő lyen eszközök még tíz év múlva is korszerűéi lesznek, .smertettem az iski. 'elevizió dásainak nasznpsí le .tát. A másik témában egyenek >en újat és sokat adott a lyíregyházi tapasz; lat. El­mondhattam. hogy nálunk a iroíesszor nagy előadásait — amely már korszerűtlen és jihaladott — felváltotta a kis itszámú csoportokkal való zémináriumi és gyakorlati ,'glalkozás. Ezzel egyszerre „evés hallgatónak adhatunk sokat mind a természettudo­mányi, mind a humán tárgyak esetében, s felkészültségüket is ellenőrizhetjük. A résztve­vők is elismerték, hogy e módszernek hallatlan előnyei vannak a ma is dívó nyugati nagyeloodásos móddal szem­ben. Élénken érdeklődtek pél­dául az iránt is, hogy nálunk a gyakorlati képzés milyen fontos. Előkészíti tanár jelölt­jeinket az életre, a falusi munkára az is, hogy gyakorló iskolában taníthatnak, amely a főiskolához kapcsolt, szóró­sán együttműködik. Ugyan­akkor kétszáz tanyai gyerekét is bentlakásos módon okta­tunk. Ez különösen az améri. kai és a belga delegátust lep­te meg, hiszen ők nem eey területen küzdenek még s: ót- szórt településeiken iskola, tanerőhiánnyal, s analfabétiz­mussal is. Érdeklődve hallgatták azt is, hogy nálunk a köztBscgi nevelés a kollégiumban való­sul meg jórészt, a diákönkor­mányzat útján. Így’ neküni: is jobban sikerül megismerni a hallgató személyiségjegyeit, alkalmasságát jövendő pály á­jára, Tetszett a szekció szak­embereinek — s a végleges ja­vaslatba is bedolgozták —, hogy nálunk a tanári müfika feltétele a középiskolai diplo­ma mellett az ott végzett gya­korlat, s hogy a • továbbkép­zést állandóvá és kötelezővé tettük kutatási terv készíté­sével is, ezt az Akadémia es a minisztérium ellenőrzi, — Milyen benyomások­kal érkezett haza igaz­gató elvtárs? — Ű*v érzem, hogy Ma­gyarországnak, kozok la. ásun k felszabadulás óta kivívott eredményeinek sok rokon­szenves barátot sikerült sze­reznem ezen a konferencián is. Csupán azzal, hogy a té­nyeket ismertettem, amelyek megtalálhatók nálunk, s az ország minden tanárképző fő­iskoláján is. Respektálták fej­lődésünket, s megállapítottak, hogy a világ közoktatásának élvonalában vagyunk számos tekintetben. Kérték, maiad­junk további kapcsolatban, eredményeinket jobban pub­likáljuk, tapasztalatainkat kölcsönös látogatásokon Is ka­matoztassuk. R f. . j;.t' .......— 1 t "i-T.-L—i----­— Van. Csak nincs vele va­lami baj? A főmérnök ingerült lett, idegesítette ez a fürkésző pil­lantás. — Nincs. Csak éppen be­szelni szeretnék vele. Melyi­kük 8Z'1’ Hübner odamutatotl a sa­rokra. — Ott van. — Köszönöm — mondta a főmérnök. — Négyszemközi szeretnék vele beszélni. — Kérem, — felelte sértő dötten Hübner, — ha nem rám tartozik az ügy, akkoi el is mehetek. , — Nem magára tartozik. ' A művezető mérgesen sai - konfordult, s kis idő millv fentröl, az üvegkalilkából les te a két beszélgető em bér1. Cságoly nem volt meglep ve, amikor a főmérnök oda­lépett hozzá. Köszönt, majd levette a hegeszt ipákéról a fényt, s szemüvegét a homlo kára tolta, í — Tessék. Bakay óvatlanul rátette a kezét az alvázra, a vas pe­dig át volt forrósodva. «- Vigyázz! — Semmiség — mondta a főmérnök mosolyogva, pedig a tenyere kegyetlenül égett Aztán hallgattak. Végül is azt kérdezte el- komorodva a hegesztő: — Mit akarsz tőlem? — Szeretném tudni mi tör­tént veled. Hiszen te... Cságoly vonásai élesebbnek lüntek. talán a védőszemüveg nyomódott a bőrébe. Nagyon lassan beszélt: — Emlékszem. majdnem 'emondtam azt a lengyel itat. Akkor pedig mj soha icm találkoztunk volna. — Mosolygott. — Érted, hogy mit akarok mondani? Nem vötelező neked emlékezni minden űtttársra. Végered nényben csak tíz napot vol- unk együtt. Mi az? Semmi­ség, ahogy te mondtad az előbb, amikor hozzáértél a tüzes varrathoz. Vannak, aki­ket tíz évig ismertem, vagy húszjg. Azoknak sem enge­dem, hogy beleavatkozzana' az életembe. Ez nagyón világosan hang­zott. Bakay azonban még kísérletezett. — Leváltottak? — Nem. Elengedtek. — Üjra mosolygott. — Mindig koránkelő ember voltam, s így nem esik nehezemre haj­nalban utazni. Szemére tette a sötét üve­get, mint aki befejezte a be­szélgetést. A vakító fény a főmérnök arcába csapódott Tenyéréi védekezőén tartotta maga elé. — Segíthetnék neked vala miben? Az ember rámeredt, majd kikapcsolta a készüléket. — Gyere, kikísérlek az ud- arba. Kinn a darupálya alatt rá­gyújtottak egy cigarettára. — Nagyon kérlek, ne láto­gass meg többé! — Miért? Cságoly fejével a csarnok felé bökött. — Azok nem tudják, hogy ín ki voltam. És nem is aka­rom, hogy’ megtudják. Ugye megkérhetem erre. főmérnök­ei vtárs? Bakay csak nézte ezt a ko tok embert. Most már elkép zelte, hogyan történhetett a dolog. Ilyen elszánt arccal állhatott akkor is az iparág főnök elé. No hiszen, ehhez nem kell nagy fantázia. Barátságosan kívánt azon ham visszavonulni. — Nincs szándékomban té­ged megbántani, de nem tet­szik nekem ez a nagy önér­zet. Cságoly felszabadultabbnal clszett. Szelíden mosolygott — Megadtam érte a/, árát. Nekem elhiheted.- — Kérleli, ha bármire is szükséged lenne. . . Mindketten udvariasan bic- jentettek. Hübner már várta Csá- ,olyt. A szerszámraktár előtt lépett hozzá. — Hol járkált maga? — Kinn volt dolgom. — Mit akart magától a fő­mérnök? A hegesztő elrévedve vála­szolta: — Azt mondta, hogy’ hason­lítok valakire, akivel Len­gyelországban együtt nyaralt — Ne hadovázzon, — szólt dühösen Hübner. — Mi itt nem szeretjük azokat, akik leadják a drótot a főnökség­nek. Értettük egymást Csá- goly? A hegesztő halkan kérdez­te: — Mitől fél. művezető úr? Én nem köpök a maga leve­sébe. Olyan szelíden mondta, hogy Hübner megijedt attól a magabiztos hangtól. Idege­sen hadonászni kezdett. — Nem szeretem az ityes- mit. Még az udvarba is ki­mentek. Maga még azt ál­lítja, hogy valami nyaralás ról tárgyaltak. Cságoly hirtelen megragad­ta a köpcös férfi karját. — Jöjjön! Magával is ki- mehetek. A művezető meglepetésé­ben engedelmesen hagyta, hogy kivezessék a darupá­lyához. A hegesztő pedig felmuta­tott az égbe. — Mit szól hozzá, megin jönnek az esőfelhők. Hübner indulatosan kirán tóttá a karját a másikéból. — Hülyét akar belőlem esi nálni, szakikóm? Cságoly odahajolt hozzá é a fülébe súgta: — Bakay magánügyben ke resett fel, szigorúan magán ügyben. „ A művezető gúnyosan mér­te végig. — És higyjem ezt el ma gának? Nézze, Cságoly, mp guk ketten más-más társa­dalmi kategóriába tartoznak. Maguknak milyen magán­ügy ük iehet egymással? Ma­ga biztosan valami panaszos levelet firkált neki: Ismerem már az ilyesmiket. A hegesztő váltat vonl. — A maga dolga. hőgy hisz-e nekem. Ha nine oka, hogy» feljen, akkor mii gya­nakodik? Hübner rácsapott erre a mondatra: — Tehát beismeri, hogy susmukolt? A hegesztő megragadta a művezető kabátját. — Vegyen fel tiszta fehér­neműt. Nálam az Ilyen gyá­• va alakok nem sok sót ettek volna meg. — Mi az, hogy magánál? Mi volt maga, csak nem a római pápa? 1 Elszóltam magam. — gon­dolta Cságoly, de aztán köny- nyedén így’ felelt: — A nálamból gondolja? Ez a szavamjárása, Hübner úr. Még abból az időből, amikor azt mond gattuk, hogy a munkásnak a gazda fejével kell gondolkodnia... És otthagyta a csodálkozó -inbért az udvaron. Most már tényleg elkezdett szemerkélni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom