Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-27 / 48. szám

ttW. fbbruSr íf. IRT ft MA8TAHOTW7A& I o*<Jal Élni a lehetőséggel RIASZTÁS UTÁN rr Őrjárat a gátakon A tsz zárszámadó közgyűlés sek beszámolóiban tekintélyes részt kapott az új törvényekről való megemlékezés. Köztudott ugyanis, hogy 1968 volt az az esztendő, amelyben a szövet­kezeti nagyüzemi gazdaságok is — törv ény szellemében — belső írott szabályokat (alap­szabály, ügy- és munkarend) alkalmaztak. Ez volt annak legkifejezőbb jellemzője, amelyet általában így jelle. mezhetünk: teljes önállóság nagyobb felelősség. Nem árt emlékeztetni arra hogy az új tsz-törvény számos előremutató és korszerű ren­delkezése abból fakad, hogy határozottan kidomborítja a kettős jellege, azt hogy a kö­zös gazdaság egyrészt a ta_ gok vállalatszerűén gazdálko­dó üzeme, másrészt a tsz-pa- rásztság legátfogóbb társadal­mi szervezete. A vállalati ol­dal és a társadalmi oldal szerves egységet alkot. E fontos politikai meghatározás kiegészítői azok a további rendelkezések, amelyek a tagsági-, jog-, munka és kö­telezettségviszony isme­retében jutnak kifejezésre. S együtt véve mind ez adta azt a fejlődési folyamatot, amely egyrészt a tsz-ek taglétszá­ma gyarapodásában, más­részt a gazdasági egységek eredményesebb tevékenysé­gében jutottak kifejezésre. A tsz-ek belső szervezeti és ügyrendi írásos „szabályo­zók” általában figyelembe vették a törvényességet. Elég ezek közül említeni talán azt, hogy most tsz-tag lehet minden 16. évét betöltött, a mezőgazdaságban dolgozni kívánó állampolgár. (Koráb­bi felvételi korhatár 18 év volt.) Vagy a tagság jogainak és kötelességeinek részletes meghatározása, továbbá több — a morális élet feltételeinek megfelelő intézkedése: bal­esetelhárítás, pihenőnap, fize­tett szabadság, jövedelemki­egészítő juttatás, családi, szülési segély, gyermekneve­lési szabadság, stb. Természetesen a törvény és annak gyakorlati végrehajtá­sa nem egyforma anyagi, gazdasági és szervezeti szin­ten találta a tsz-eket. S ezek az alapvető okok jelen­tettek is némi „elferdülést”. Nem tartott például a megye minden szövetkezeti gazdasá­ga ott, mint a nyíregyházi Dózsa Tsz, ahol az iroda fo­lyosóján kifüggesztett kimuta­Az öregember kibújt a kis szobából, szinte húzta maga után a pipafüstöt. Óvatosan megnyújtóztatta reumás tag­jait. Apró lépésekkel indult, fél órába i* beletelik, amíg a telepet körbejárja. A magas oszlopon függő lámpák hal­vány foltokat Vetítettek a földre. Máskülönben sötétség gomolygott, köddel kevered­ve. Megnyúltak az állások oszlopai, furcsa szögleteket rajzoltak a téglarakások. ' Odaverte a lépést, ahogy még katonáéknál tanulta, amikor őrjáratban cirkáltak. Bátrabb lett, ha hallotta a saját lépteit. Megkerülte az egyik épületet, s kifelé ka­nyarodott. Egyszerre szokat­lan zajt hallott Megmereve­dett, szorosabban markolta a botját. Jól kivehette az egy­máshoz koccanó téglák tom­pa csengését Elöntötte a ve­rejték. Az iroda messze van, amíg a telefonhoz elér, min­den báj megeshet. Ügy gon­dolta, az lenne a legjobb, ha ott, helyben maradna, s nem mozdulna. Aztán az jutott eszébe: micsoda ember lenne ő, ha ezt tenné? Nem rábfz- ták-e a telepet, s nem meg­járta-e a frontokat is? Le- koppantotta a botját, s köze­lebb rttent. Ahogy a szeme megszokta a sötétet, kivette a kis kocsi körvonalait, s a haj­ladozó embert is meglátta. Ütemes mozdulata is elárulta, hogy a téglát rakja. Az öreg­ember megállt, s megköszö- rüite a torkát. A sötétben hajlongó alak abbahagyta a rakodást, felegyenesedett. tásról bárki leolvashatta, mi­kortól meddig veheti igénybe fizetett szabadságát. Volt még szép számmal persze hasonló, de akadtak olyan tsz-ek is, ahol ennek teljesíté­sére több sajátos körülmény nem engedett lehetőséget. Lehet példát venni más vonatkozásban is. Nem vi­tás, hogy a gyermeknevelési szabadság felemelt idejére (három év) jár a háztáji te­rület, amennyiben ennek fel­tételeit — jogaival élve — az anya teljesíti. Ám ezt egyes helyeken, mint Gergelyiugor- nyán Is, a tsz figyelmen kívül akarta hagyni, ilyen esetben megvonta a háztáji föld hasz­nálatát. (Panasz folytán a já­rási tanács intézkedett a jog­talan sérelem orvoslása ügyé­ben.) Az elmúlt esztendőben sok vándorlásból visszatérő, vagy még a szülőkkel élő fiatal kérte felvételét a tsz-be. Ezeknek jogaik teljesítésére munkát kellett biztosítani, ke­reseti lehetőséget adni. He­lyesnek bizonyult az a törek­vés, hogy a tsz-ek — éppen a nagyobb önállóság adta le­hetőséggel élve — mind több munkaigényes növény terme­lését (dohány, cukorrépa, | konyhakertészet növelése)' szorgalmazták. S az intenzív termelés több jövedelmet adott. Ugyancsak hatályos rendelkezés folytán lehetőség van a helyi adottságok, lehe­tőségek figyelembevételével mellék- és kiegészítő üzem­ágait — ipari, kereskedelmi tevékenység — kialakítására. Mód van más üzemekkel, vál­lalatokkal kooperációra is. A megye tsz-ei mind erőtelje­sebben élnek ezekkel a lehe­tőségekkel. (Pereze, még ko­rántsem úgy, ahogy azt te­hetnék.) Most a zárszámadások vé­geztével egyebek között az a feladat hárul a tsz-ekre, hogy elkészítsék, az új belső szabályzatokat: alapszabályt, munka- és ügyrendi összeál­lítást Jó lehetőség ez arra, hogy az előző év tapasztala­tait, a „menet közben” észre­vett hiányosságokat, fogyaté­kosságokat alaposabban meg­szüntessék. Azt is lehet, hogy eddig hiányosságnak érzett dolgokat tisztázzanak messze­menően. Vegyék igénybe eb­ben is a tagság segítségét, hogy a törvény szelleme ma­radéktalanul érvényesüljön. — Maga az, István bácsi? — kérdezte. — Nem vagyok István — mondta aZ őr. — Ki van ott — kérdezte meghökkenve a hang. — Az éjjeliőr — mondta az öregember. — De maga ki­csoda és mit akar itt? A másik nem válaszolt. Hi­deg csendesség szorult közé­jük. Az öregember félt. Éj­szakázott ő mér két háború frontjain, nem először talál­kozott a szorongató éjszakai ijedtséggel. Ügy' érezte ma­gát, mintha egv lőszerraktár mellett állna őrséget, s oda­bent már az ellenség motoz­na. .. De az állását is féltet­te. Nehezen jutott be, s még az este azt tervezték az asz- szonnyál, mennyit javít majd a sorsukon a jobb kereset. A téglarakás felől koppa- nás, csoszogás hallatszott. Az öregember látta, hogy a má­sik megkerülte a depóniát, s közelebb jött. „Most már a lihegését is hallom!” — gon­dolta az őr. Nagyokat lökött a szíve. „Nem ilyen rokkant embernek való ez a szolgá­lat!” Erélyesen ráripakodott a közeledőre. — Maradjon veszteg! —- úgy tartotta a botját, hogy fegyvernek is nézhették a sö­tétben. Elment a hó, maradt a víz. Megduzzadtak a folyók, a szántóföldeken nagy kiterje­désű belvizek csillognak. A gátakon napjainkban kettőzött figyelemmel őrköd­nek. Különösen a Felsőtisza- vldéki Vízügyi Igazgatóság mátészalkai szakaszmérnök, séghez tartozó területen van így. A Tisza, Kraszna, Túr, Sáréger, Szamos, Palád patak, de a csatornák is olvadás ide- lyén millió és millió köbmé­ter vízzel tetőznek. Helysei ismertetés útközben Az árvízvédelem kocsija a nagy vizek felé tart. Csűrös Sándor a Felsőtiszavidéki Víz. ügyi Igazgatóság munkatársa — egész éjjel szolgálatban volt — friss jelentést ad. — Nincs komoly veszély. A Krasznán másodfokú az ár- vízvédelmi készültség, de a folyó már apad. Állandó kap­csolatban vagyunk nemcsak a szakaszmérnökséggel, de a Szovjetunióval és Romániával is. A két országból olyan je­lentés érkezett, ha eső nem esik, további áradásra nem kell számítani. A meteoroló­gia viszont esőt jelent. Az eső esik. Mátészalkán a szakaszmérnökségen Pető Sándor szakaszmérnök, vala­mint Kocsis Kálmán a köz­ponti védelem vezetője az apadásra vonatkozó véleményt megerősítik. — A Kraszna a nagyecsedt vízmércénél S17 centiméter, óránként egy centiméterrel kevesebb. A gátakat megerő. sített őrség figyeli, különös esemény még nem történt. Belvízveszély A mátészalkai szakasz­mérnökséghez tartózó folyók hossza 11-3,0 kilométer. A területet 1 millió 702 ezer 365 méter csatomaháló. zat szövi át. A folyók mellé épített árvízvédelmi gá_ tak hossza 304 ezer 370 méter. A gátak ma már biztonságo­san védenek az árvízveszély ellen, a belvízveszély azonban a csatornák számától függd, lenül nagy. — A szakaszmérnökség terü­letén jelenleg 1430 holdat bo­rít belvíz. A belvizek elveze­tése komoly munkát jelent, nehezíti a helyzetet hogy a 48 zsilip nagy részét zárva kell tartani, a vizet szivaty­— Ne bolondozzunk egy­mással! — mondta a hang. — Hol van István bácsi? — Kórházban. Az idegen elnevette magát. — De gyenge a hangja! Csak nem fél tőlem? — Menjen szépszerével, vagy fellármázom a rendőr­séget — mondta szilárdan az őr. — Na, lassabban! — Az idegen még közelebb lépett. Az őr láthatta nyúlánk, so­vány alakját. Két karját fe­nyegetően lóbázta. — István bácsi tudja, hogy jövök. — Nem igaz! — mondta keményen az öregember. — Micsoda? — kérdezte a másik. — Az, hogy István, meg maga, cinkosok! — Mindnyájan becsületesek vagyunk, papa! — mondta a másik és nevetett. — Azért, mert elviszek egy kis kocsi téglát? — Rögtön rakodja vissza! — Csak nem? — húzta el a szót gúnyosan a másik. — István bácsival szót értet­tünk! Nem járt erre ilyenkor, nem látott semmit! — Hazudik! — mondta ha tagosán az öregember. tyúkkal emeljük át, mert a folyók vízszintje magasabb a külterületi vízszintnél. Pető Sándor tanulságos ese­teket említ azzal kapcsolat­ban, hogy a belvizek nem kis részét emberek idézik elő. Az Öpályi Állami Gazdaság te­rületén több mint harminc holdat öntött el víz azért, mert a levezető csatornába ősszel az átjárás megkönnyí­tésére kukoricacsutkát rak­tak. Ugyanígy sok helyütt tö. mítik el a csatornákat és el­felejtik megtisztítani. A csut­ka és más uszadékok eltömí­tik az átereszeket, s a víz ke­res és talál helyet magánalt a földeken. Nagy a vadvízbo­rítás azért is, mert nem min­den gazdaság igyekszik ideig­lenes levezetőcsatornákkal segíteni a kialakult helyzeten. Jelentés a gáton A Kraszna töltéséről néz­zük a vizet. A sáros, sárga ár komoran hömpölyög. A töl­tésen fehér karszalagos embe­rek járnak, árvízvédelmi ké­szültségbe riasztott gátőrök. Székely Gyula gátőr a sza- kaszmémöknek jelentést ad. — VIII/3 gátőr jelentem, árvízvédelmi szakaszon külö­nösebb esemény nem történt. Létszám öt fő segédőr, egy fő telefonos. A jelentés a gát 12 ezer 200 méteres szakaszára vonat­kozik. Ezt figyelik, járják be éjjel-nappal az említett segéd* őrök és Székely Gyula. Feb­ruár 18-án délután 16 órától van ez így. Akkor kapták a riasztást az első fokú védeke. zésre. A másodfokú készült­ségre 19-én 14 órakor riasz­tották az embereket Akkora román határon belépő Krasz­na Ágerdőnél 452 centiméter volt. Dolgoznak a szivattyúk Kesédnél a megye legnagyobb szivattyútelepe van. Az elek­tromos és gőzszivattyúk má­sodpercenként 13,7 köbméter vizet képesek átemelni a Krasznába. Szükség is van erre, mert az Ecsedi-láp tér­ségében minden tavasszal, minden áradáskor nagy töme­gű víz gyűlik össze. A Szi­vattyútelepen Varga Gusztáv főgépésszel beszélgettünk, aki 1930-tól tanúja a vízzel, ár­ral való küzdelmeknek. A máeik hirtelen lehajolt, s egy letört darab téglát emelt a markába: — Tisztuljon innen, öreg, amíg nem visz a bajba! — Ha elmegyek, értesítem a rendőrséget! Az idegen káromkodott. Felemelte a tégladarabot és elhajította az őr felé. Az öregember későn vette észre, amúgy sem volt már képes hirtelen mozdulatokra. A tégla erősen mellbevágta, s lehuppant a földre. A másik látta, aztán, hogy nem mozdult, közelebb lépett hozzá, s lehajolt. — Hé öregl — rázta meg a vállát Az éjjeliőr hallgatott. Áz idegen szorongva állt mellet­te, majd egyszerre megfor­dult, elbotladozott a kocsi­jáig, egy mozdulattal leborí­totta a rakományt és futni kezdett, maga után vonszol­va a kis kocsit. Egy darabig még hallatszott a kerekek go­nosz zötyögése, aztán megint szétterült a csend. Az öregember sokára esz­mélt fel. Sajgóit a melle, minden tagját áthűtötte a hideg föld. Megkereste a botját, nehézkesen elindult. Váratlanul eszébe jutott Ist­ván. Megállt, döbbenten né­zett maga elé. „Nem igaz!” — gondolta rémülten. Beért a szobájába, meg­piszkálta a tüzet. Sürgetve motoszkált benne, hogy tele- fonáliíi kélletie, meg felje­gyezni, mikor történt az eset. Ám dermed ten ült a széken, már csak azt várta, hogy vi­lágosodjék. — A legnagyobb vízre 1941—42-ből emlékszem. Ak­kor még csak a két gőzszi­vattyú volt a telepen, nem tudtunk megbirkózni a nagy tömegű belvízzel. A 67-es csak megközelítette a 26 év­vel korábbi ár és belvízve­szélyt. A Kraszna partján régebbi tanú is akad. A 72 éves Tóth Miklóst a Kraszna partjára csalogatta az áradás, húzó­hálóval a part szegélyén hal­ra „vadászott.” — 1919-ben volt a legna­gyobb víz. A 66-os áradás meg a 67-es még tűrhető volt. Tizenkilencben a házak kö­zött, az utcán fogtuk a halat. Megduzzadtak a folyók, sokfelé csillog a belvíz, ké­szültségben vannak az árvíz- védelmi osztagok, de a gáta­kon és mindenütt, amerre jártunk, nyugodt emberekkel találkoztunk. E nyugodtság ábból fakad: nem érhet sen­kit készületlenül rendkívüli esemény. A gátak erősek, a felkészülés szervezett, kato­nás fegyelem van mindenütt. Láttuk a védekezéshez szük­séges anyagokat, a precízen kidolgozott készültségi sza. kaszcsomagok utasításait és találkoztunk az emberekkel, akiknek áldozatvállalása, élet és vagyonmentésre, határta­lan. Ez valóban megnyugtató. Másfél éve országos vizsgá­latot tartottak a népi el­lenőrök & mezőgazdasági vegyszerek használatáról. Megállapították, hogy igen sok helyen hiányzik a szak­értelem, nagy a pazarlás, ha­tástalan a növényvédelem, ezenkívül — ugyancsak a szakértelem hiánya — igen sok helyén veszélyezteti az emberek életét és egészségét. A közelmúltban megjelent Növényvédelmi kódex — egy törvény és két rendelet — az émlített vizsgálatból is levon­ta a következtetéseket. He­lyes elvi állásfoglalásai kö­zül talán a legjelentősebb az a rendelkezés, amely ki­mondja: 1970 március 1. után mérgező anyagokkal csak megfelelően kiképzett nö­vényvédő Szakmunkás vagy betanított munkás dolgozhat. A súlyosabban mérgező anya­gokkal való munkát pedig csak növényvédelmi techni­kus, vagy mérnök irányít­hatja. A növényvédelem megyei helyzetéről, a rendelkezés végrehajtásáról beszélgettünk Benke Gyulával, a Kállósem- jéni Növényvédő Állomás Igazgatójával. — Legfőbb ideje volt a rendezésnek — kezdi Benke elvtárs. Tűrhetetlen volt, hogy ugyanazt a mérget, amit orvosságként a szakképzett gyógyszerész patikamérlegen adagol, tonnaszámra bízzuk olyan emberekre, akik — képzettség híján — át sem tudják érezni a méreggel bá­nás felelősségét. Szabolcs- Szatmár megyében az elmúlt évben 56 vagon erős méreg­nek • minősített anyagot hasz­náltak fel. Ez a mennyiség elegendő volna az ország összes élőlényének kiirtásá­hoz. Amióta a DDT tartalmú anyagok használatát beszün­tettük, előtérbe kerültek a szerves foszforsav-észterelv, mint a Wofatox, a Pa- rathion—20, a Timox, a Phosdrin. Ezek másként mér­geznek, mint a szervezetben felhalmozódó DDT. Az or­szágban az elmúlt évben 340 mérgezés fordult elő növény­védőszertől, köztük 9 halálos. Megyénkben húsz foglalkozá­si mérgezés történt, ezenkí­vül 18 fő más módon, nem permetezési munkán mérge­ződön Bővülő kör A Vörös Csillag Traktor­gyár erőgépeinek szervizelé­sét, garanciális javítását me­gyénkber a Nyírbátori Gép­javító Ahc :: :,s végezte ed­dig eredményesen. helyzet hamarosan változik. A trak­torgyár a nyíregyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet­nek is megbízást ad DUTRA traktorok szervizelésére. A termelőszövetkezet az elmúlt évek során, de különösen a tavalyi eredmények alapján, rászolgált erre a bizalomra. Saját erőből korszerű javító­üzemet építettek, sokoldalúan jártas szerelőket képeztek ki, illetve alkalmaztak. A termelőszövetkezeti szer­vizállomás létesítésének sok­oldalú haszna van. Legfőbb­képpen az örvendetes, hogy egészséges versengés kezdőd­het. Ha két üzem végzi ugyanazt a munkát, nyútj egyforma szolgáltatást, akkor a megrendelőnek lehetősége van arra. hogy válogasson. Ez a válogatás mindkét üzem szakembereit, vezetőit arra ösztönzi, hogy minőségi munkát végezzenek, hogy a kívánságokat a legjobban ki­elégítsék. A mezőgazdasági üzemek közvetett és közvetlen kapcso­latban nem csupán a Vörös Csillag Traktorgyárral állnak. Sok egyéb típusú gép szervi­zelését, garanciális javítását végzik még a megyében. A legtöbb gépnél garanciális javításra egy szervet jelöltek ki. Megérné bővíteni a kört. Szükséges lenne még több termelőszövetkezetet bevon­ni a gépjavítások szolgáltatá­sába. (S.> Problémáinkat fokozza, hogy igen nagy nálunk a nö­vényvédő szakemberhiány. A nyolcszáz növényvédő gépre ugyanennyi zetörvezetŐ — növényvédő szakmunkás —• kell. A permetezőgépekre, melyeket vontatnak, ugyai> csak 800 permelezőmester, legalább betanított munkás. Eddig 450-et képeztünk ki, idén 76 végez. Szükség van még 1074-re. És akkor ül csak egy műszakra való le­génységgel rendelkezünk, a ha valaki elmegy, helye hiányzik. Ezt a problémát, úgy gondolom, a télen meg­oldjuk. Nehezebb az, hogy szükség van 150 technikusra és mérnökre. Eddig mindösa* sze öt növényvédő diplomás dolgozik megyénkben, három technikus és két mérnök, ösztöndíjakat kellene létesí­teni a keszthelyi főiskoláa és addig is továbbképzéssel találni ideiglenes megoldást Mi történik azokkal a ter­melőszövetkezetekkel, ahol 1970 március 1-ig nem less megfelelő szakember? — Már az AGROKER-től sem kapnak mérget — hang­zik a válasz. Ahol pedig csak papíron igazolták a szakem­bert, ott a helyi ellenőrzés azonnal leállítja a munkát, ha nincs vele megfelelő kép­zettségű munkás és irányító. — Itt elmarad a npvényvó- délem ? — Nem marad el. Az ilyen termelőszövetkezeteknek is módjuk van permetezni, nem az erős mérgekkel, hanem a szabad forgalomban is kap­ható, általában háztájiban használt. ártalmatlanabb anyagokkal. Amikor a szám­lát meglátják és az árkülönb­séget észlelik, rögtön belát­ják, hogy olcsóbb dolog szakemberről gondoskodni. — Erre a szigorú intézke­désre szükség van az egész­ségvédelem miatt, de gazda­sági okokból is. Csak szakem­ber munkájával válhat a nö­vényvédelem hatásossá. Pa- zarlunk. Nálunk 12—18 per­metezés van évenként. Ebből csak a varasodás elleniek kö­zül kettő-három megtakarít­ható, ha szakember van. Ér­téke a megyében körülbelül 28 milliói (SU) (A. B.) Simon Emil: Éjszaka Seres Ernő A méreg nem játékszer Egy év múlva csak szakember dolgozhat mér. gező anyagokkal — Sürgős intézkedések a nőm vényvédelem korszerűsítésére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom